Egy külföldi barátom nyomozza az egész világon a Carment, de eddig eredménytelenül. Most majd a Boccanegrát is kerestetni fogom. Valószínű, hogy csak akkor jutunk majd hozzá, ha az Orfeo kiadja. Különben nem.
Ezt az élő produkciót is közvetítette a rádió Münchenből:
Verdi: Simon Boccanegra
Operaközvetítés a Müncheni Fesztiválról – hangfelvételről
1971. december 30. Kossuth Rádió 19.35 – 22.54
Vezényel: Claudio Abbado
Km.: a Müncheni Filharmonikus Zenekar és a Müncheni Operaház Énekkara
Rendező: Otto Schenk
Szereposztás:
Simon Boccanegra - Eberhard Waechter
Jacopo Fiesco - Ruggero Raimondi
Amelia Grimaldi - Gundula Janowitz
Gabriele Adorno – ILOSFALVY RÓBERT
Paolo Albiani - William Murray
Pietro – TESSÉNYI JÁNOS
Az íjászok kapitánya – Wilhelm Walter
Amelia komornája – Daphne Evangelatos
Az 1971. július 19., 21., 24., 28. és 31-i előadásokon énekelte Adornót Ilosfalvy Róbert. A rádió ezek egyikét közvetítette.
Szerintem, az előadás felvétele meg kell hogy legyen a Magyar Rádió és a Bajor Rádió archívumában.
Az Orfeo lemezcég szokott ilyen felvételeket megjelentetni, talán eszükbe jut...
Bár a honi illetékesek is megtehetnék...
Nem hiányozhat innen Ilosfalvy Róbert oeuvre-jének egy eddig még nem emlegetett rádiós felvétele, egy oratórium - igen jelentős, szép feladat volt ez a számára, amit a tőle megszokott igényességgel és alapossággal oldott meg. Először 1969-ben hangzott el a rádióban ez a stúdiófelvétel:
1969. június 26. URH adó, 19.00 - 19.54
"Magyar zeneszerzők"
Szabó Ferenc: Föltámadott a tenger - oratórium Petőfi Sándor verseire.
Km.: Ilosfalvy Róbert - ének, a Budapesti Kórus, a Magyar Állami Hangversenyzenekar
Igen, ezt a 70. születésnapra készített portré- műsort adta le ma délután - ismételte meg - a Duna Tv. Nekem videókazettán már megvolt ez a - részben - dokumentum film (1997. szeptembere - az 50. Bánk bán előadást megelőző, öltözői beszélgetés; "Hazám, hazám..." élőben az Opera színpadáról, a nevezetes jubileumi előadáson...), de jó volt újra látni-hallani Ilosfalvy Róbertet,miközben régi sikerszerepeinek részletei idéződtek meg az archív felvételeken. S közben lehetett (újra)emlékeznünk a nagy magyar tenor énekesünkre...
Parampampoli szóba hozta korábban, más topicban én is említettem már, Kertész Ivánnak volt egy sikeres, népszerű sorozata a rádióban: „Emlékezetes alakítások a Magyar Állami Operaházban” címmel. Az általad felsorolt operák (Tell Vilmos, Macbeth, A végzet hatalma, Traviata),és más operák is, szerepeltek a sorozatban – Ilosfalvyval. Persze, más legendás előadások is sorra kerültek Kertész Iván szerkesztésében, amelyekben szintén kiváló magyar operaénekesek alakításai álltak a középpontban. Az egyes összeállítások 40-50 perces időtartamúak voltak, és általában havonta kerültek adásba. Műsora bevezetőjében Kertész Iván ismertette az opera szereposztását, és azt, hogy az Operaház (Erkel Színház) mikor mutatta be a darabot; a kiválasztott operarészletek bejátszása előtt mindig röviden felvázolta a jelenet cselekményét s benne a szituációt, melyben a főhős színre lép. Gyakorlatilag egy opera-keresztmetszet kerekedett így ki. Mindig azokat az áriákat, duetteket, jeleneteket hallhattuk az operákból, amelyekben az x, y énekes valóban „emlékezetes alakítás”-t nyújtott – erről tanúskodnak a bejátszott élő előadás részletei. Sok-sok ilyen műsort őriz a Rádió hangarchívuma. Hadd utaljak még egy ilyen adásra, amelyben Ilosfalvyt hallhattuk:
"2005. július 17. - Bartók Rádió,
9.05- 9.45: Emlékezetes alakítások a Magyar Állami Operaházban
Bizet: Carmen
Don José - Ilosfalvy Róbert
Kertész Iván műsora”
Köszönöm, Búbánat.
Este visszahallgattam.
Csodálatos, szárnyaló hang.
Egyszerűen nem tudom felfogni, miért nem lehet teljes operafelvételeit előbányászni a rádió hangarchívumából és CD-n megjelentetni.
Tell, Végzet, Machbeth, Traviata (utóbbit a Hungaroton ígérte, de hallgatnak róla)...
Legjobban a Végzet duettnek örültem-ez a kedvencem ebből a szépséges operából!
Valószinű ott is voltam ,mert minden Végzetet megnéztem Ilosfalvyval és Melissel.....akkortájt.
A Bartók Rádióban ma 18 órakor kezdődött a "Zenéről" című műsorösszeállítás, melynek első részében Kertész Iván emlékezett meg a 2009. január 6-án elhunyt Ilosfalvy Róbertről - a 45 perces blokkban a következő operarészletekkel idézte fel a legendás „aranytenor” hangját:
1.) Erkel: Hunyadi László – László áriája az I. felvonásból. Erdélyi Miklós vezényelt
2.) Offenbach: Hoffmann meséi – Kleinzack-legenda (km.: Palcsó Sándor, az MR Énekkara). Vezényelt: Erdélyi Miklós
3.) Rossini: Tell Vilmos – Arnold áriája a IV. felvonásból (az első lírai szakasza), Km. a MÁO zenekara, vezényelt Lamberto Gardelli; az 1963. évi bemutató előadás részlete csendült fel
4.) Verdi: A végzet hatalma – Alvaro és Carlos kettőse a IV. felvonásból. Km. Melis György, A MÁO zenekarát Lamberto Gardelli vezényelte; 1964. évi élő előadás részlete.
5.) Puccini: A Nyugat lánya – Ramerrez áriája a III. felvonásból – olasz nyelvű felvételről; a MÁO zenekarát Erdélyi Miklós vezényelte
6.) Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Walther versenydala – német nyelvű felvételről; a MÁO zenekarát Erdélyi Miklós vezényelte
7.) Verdi: Az álarcosbál – Richard áriája az I. felvonásból (a „Tengerész-dal”); a MÁO énekkarát és zenekarát Lamberto Gardelli vezényelte,
8.) Puccini: Manon Lescaut – Des Grieux áriája a III. felvonásból – a stúdiófelvételen km.: Mészáros Sándor. A MÁO zenekarát Erdélyi Miklós vezényelte.
Sajnos, csak ennyi Ilosfalvy-szám fért el háromnegyed órában… kazettára felvettem az adást.
Szerintem a Vásárhelytől Nürnbergig című portréfilmre gondolsz, amelyet a 80-as évek közepén csinált az MTV, Horváth Ádám rendezte, parnerei voltak Melis és Mészöly Katalin. Az Otellón kívül részletek voltak a Rigolettóból, a Bánkból, a Manonból és a Mesterdalnokokból. Nagyon jó műsor volt, inkább azt kéne leadniuk!!
A Duna TV-n újra látható portréfilm valószínűleg az lesz, amelyet az 50. Bánk bán alkalmából készítettek, és amelyet itt a honlapon is elérhetővé tettek. (92. beírás)
Én azt hiszem, hogy egy ennyire szeretett, világhírű művész esetében a gyászünnepség, a megemlékezés részleteinek hírül adása nem közömbösíti a megrendültségünket, ellenkezőleg, még inkább átérezzük mindnyájunk hatalmas veszteségét. Az információ továbbadása ebben az esetben sem kerülhető meg. Hiba lenne, ha érdektelenek, közömbösek maradnánk, hogyan zajlott le a hivatalos búcsúztatás, melyről egyébként a híradókban is lehetett látni részleteket. A család magángyászáról, magáról a templomi szertartásról éppen ezért nem is számoltam be. Ez már nem tartozik ide; erről szokott pletykálkodni a bulvár…
Nagyon szép, hogy a művészkollégák közül ennyien is el tudtak jönni, akik meg nem, annak nyilván oka volt. Bizonyára voltak, akik eleve nem akartak részt venni ezen a hivatalos megemlékezésen, vagy a családdal találkozni… Találgatni azonban fölösleges.
Számomra megrendítő élmény volt ez is: a ravatala előtt főhajtással tisztelegni, és sokakkal együtt ott, az Opera előcsarnokában átélni-átérezni azt a mélységes gyászt és fájdalmat, amit általában a közvetlen hozzátartozóink elvesztésekor érzünk és tapasztalunk meg magunkban igazán…
Na, a Machbeth is igazi különlegesség meg a Rózsalovag is. Bizony az Orfeo-felvételek legfeljebb antikvár boltokban hozzáférhetők néha és olykor a Rózsavölgyiben. Kár...
Belémbújt a kisördög, esetleg az Orfeo nem látna-e üzletet a mi, archívumokban porladó klasszikus felvételeivel? Könyörgöm, a legtöbb megállná a helyét a világpiacon is.
...olyannyira, hogy az "Orfeo" - nem tudom, "mi történt velük(?)", de újabban szinte 2-3 hetente látok teljesen új Orfeo-felvételeket: nem olyan régen kijött egy STOP-es "Macbeth" (Milnes + Ludwig a föszerepekben), tegnap egy új Lisa della Casa portrét láttam, míg decemberben kiadták (végre!!!) a legendás müncheni "Rózsalovag"-ot Kleiber-rel CD-n és-és-és,.........
Köszönöm. A Dvorák Requiemen ott voltam.
Nem tudom, milyen összefogás kellene ahhoz, hogy e csodálatos tenor meglévő felvételei, pl. Tell Vilmos, A végzet hatalma, Machbeth, Requiem (Verdi) adásba, vagy technikailag restaurálva CD-re kerüljenek. Az ORFEO cég rendre szedi elő a STOP. a régi előadásait az ORF archívumából.Kíváncsian várom a kutatási eredményeket.
Persze, sajnos, idehaza a pénz másra folyik!!! el...
Sajnos nem lehettem ott Ilosfalvy Róbert gyászszertartásán, de olyan infót kaptam, hogy freudi elszólás történt a megemlékező beszédben: Ilosfalvy helyett elsőre Alföldi Róbert neve akart elhangozni. Azért egy kis "kölömbség" van ám köztük!
A Verdi Requiemnek két felvételét is megtaláltam vele egyszer egy amerikai internetes cd/dvd-küldő cég katalógusában, de mikor meg akartam rendelni, már nem volt kapható. (A két felvétel említve van azon a német nyelvű honlapon, amit korábban itt a fórumon is belinkelt valaki.) Nem adom fel a kutatást, már néhány külföldi barátomat is megkértem, hogy minden felvételkereső fórumra tegye be ezeket a címeket, meg általában mindent, ami Ilosfalvyval elérhető.
Egy másik Requiem van Ilosfalvyval, a Dvoráké. Abból van stúdiófelvétel, és a Rádió archivumában kell lennie egy koncertfelvétel, amit Gardellivel csinált a Kongresszusi Központban, a 80-as évek valamelyik Karácsony előtti koncertjén.
Nagyon örülök, hogy Kincses Veronika ott volt, nem láttam, és ha vádaskodásnak venné, amit írtam, utólag is nagy szerettel és tisztelettel KÉREM BOCSÁNATÁT! (Ilosfalyval énekelt Manonjaik életem legcsodálatosabb estéi közé tartoznak, amit még egyszer köszönök nekik és a Sorsnak is.) Egyébként nem vádlólag írtam, amit írtam, hiszen lehet valaki igazoltan is távol, lehet beteg, lehet külföldön -- én egyszerűen lepergettem a fejemben, mint egy filmet, azt a rengeteg előadást, amit Ilosfalvyval, és a felsorolt, abban a pillanatban nekem, a lelkemnek, hiányzó művésztársakkal láttam, és fájt egy kicsit, hogy nem láttam őket a ravatalnál. (Ez az a ritka eset, amikor minden tévedésemnek örülök.) Nem volt bennem semmi bántó szándék, de azt fenntartom, hogy Ilosfaly ravatalánál mindenkinek, akinek az operához mint műfajhoz köze van, ott kellett volna lennie.
Amiben maradéktalanul egyetértünk: Isten nyugosztalja az óriási művészt és embert, tátongó űrt hagyott maga után; pótolhatatlan örökre!
Nagyon szép Búbánat tudósítása, csak ízléstelen, még akkor is, ha ezt ő "társadalmi eseményként" éli meg.
Pletykastílus.
Nem való sem a mai szomorú napra, sem egyáltalán! Mindenki a maga módján búcsúzott Ilosfalvy művész úrtól, ki-ki vérmérsélete szerint!
És azok a kollégái akik nemvoltak ott, nyilván önhibájukon kívül -munka, utazás influenza és sok egyéb megbocsátható távollét!
Biztos vagyok benne , hogy gyújtanak egy mécsest, egy szál fehér virág mellett és sosem felejtik el kedves művészklégájukat!
Kedves Parampampoli! Eme fennkölt napon bölcsebb lettél volna, ha nem sorolod a hiányzó művészeket: pl. Kincses Veronika mellettem állt végig. Erről ennyit! Isten nyugosztalja ILOS-t! Nagyon fog hiányozni az ember is!
Sokan voltak ( a felsoroltakon kívül Kalmár Magdát,Szűcs Mártát is láttam) de hogy az egész Opera ott lett volna, az erős túlzás. Sőt: én inkább úgy éreztem, hogy nagyon sokan nem jöttek el, még olyanok se, akik számtalan estén álltak Ilosfaly oldalán. Hiányzott Sólyom-Nagy, Pitti, Kincses,Sudlik, Rohonyi, Miller, Tóth János, Mészöly Katalin -- de nem folytatom. Egy ekkora óriás ravatalánál szó szerint mindenkinek ott kellett volna állni.
Két TV csatorna volt jelen az Opera előcsarnokában, az egyik, ha jól láttam, a Duna Tv volt. A kijáratnál láttam, hogy épp riportot készítettek Vass Lajos főigazgatóval és Szinetár Miklóssal.
Keveseknek adatik meg, hogy úgy skatulyázzák be őket: ezzel vagy azzal a hőssel azonosak. Az örök Bánk „árnyékában” ott élt, és énekelte húsz éven át keresztül-kasul a világot az örök Des Grieux. A múlt idő sajnos, jogos. Ma temetik (az Operaházban felállított ravatal után a Szent Anna-templomban helyezik el urnáját) az aranykori tenorok utolsó nagy egyéniségét, a 81 esztendős Ilosfalvy Róbertet.
Más, szintén sikeres szerepeit sorolja minden közlemény. Felemlegetik legendás Manonjukat 1961-ből: Lamberto Gardelli vezényel. Házy Erzsébet a címszerepben, férje pedig a szerelmes tenorszólamot hozza. Én más helyszínt, más „Sternstundét” idéznék Ilosfalvy Róbert gazdag életművéből. 1973. december 7-ét írunk, a Bajor Állami Operaház ugyancsak hendikepes Puccini-művel készül, a komor Köpenyt mutatja be. Nemcsak e párizsi kulisszájú csatorna-opera hősnője magyar – Várady Júlia-, hanem szerelmese, a tenor is. Nemrég vetette meg itt lábát, a hét éve otthonának tekintett Kölnből odarándulva szenzációsan énekelt az Abbado dirigálta Simon Boccanegra-premieren. Most Günter Rennert sötét reálrendezése és Dietrich Fischer-Dieskau meglepő „hajósproletárja” mellett mind a 17 netre tett kritika dicséri Ilosfalvyt, aki „belcantoércű” „forte-tenor”, és „érzelmeit kétségtelenül elárulja” „zengő-áradó” hangja, amely „hatalmas”.
Anno mennyire másképp hallotta őt a budapesti közönsége! Lírai habitusa ütött át a szólamokon, még Hoffmannén is. Debütáns Hunyadi Lászlója sem hangbajnok, hanem meleg vibrálásával, odaadásában is olvadó íveivel tűnt ki, és Bánkja is elegánsabb s egyszerre emberibb a szoborszerű, par excellence hérosz pályatárs Simándyéhoz képest. Ilosfalvy matériája is vivőerős és! Forszírozatlan volt, puha magassága, nemes színe, s feltétlen zeneisége tette naggyá, negyvenéves kora előtt már Kossuth-díjassá. Amikor 1982-ben hazatért, már a müncheni Henri útját járta tovább: a hőstenorok ómegája, Otello várt rá.
Úriember volt, suttogja a szakma, amely ritkán suttog ilyesmit, pláne arról, aki sosem büfézett vele. Zárkózott és tisztelnivaló – akit 70 évesen, egy Bánk-előadás közben a színpadon felköszöntve azért elérzékenyülni is láttunk. És olyan üzembiztos tenor, akiről nemrég, már hetvenötön is túlrebesgették: Robi bácsinak még mindig szólna, ha akarná! Archív lemezeken, CD-ken, rádiós szalagok tömkelegén, de mára az interneten is elhallgattathatatlan fénylő művészete.
Legfeljebb aranykalitkává vált a legendás Des Grieux-szerep, ahonnan a nagy tenor emléke nem szökhet sehova már: a szuverén művészetébe merült úr ment most el, őt gyászoljuk. Az aranyszavú lovag velünk marad.
Mondhatni az egész Opera ott volt a ravatalnál. Attól baloldalt a család és hozzátartozók ültek, de Zentay Anna, az Operettszínház legendás szopránja is ott foglalt helyet; jobb oldalt a kollégák, művésztársak: az első sorban pedig - középütt - egymás mellett Melis György, Déry Gabriella és Ágai Karola ültek. Kint az előcsarnok is megtelt a gyászolók sokaságával. Fent kétoldalt a lépcsőházban is álltak, énekkari tagokat is láttam. És sorolhatnám a művésztársakat még: Andor Éva, Csengery Adrienn, Gémes Katalin, Kukely Júlia, Zempléni Mária Békés András rendezővel jött, Berczelly István, Lukács Ervin karnagy, Gárday Gábor, Laczó András, Kelen Péter, Temesi Mária, a balettkar reprezentánsai, Seregi László koreográfus, és még nagyon- nagyon sokan vették körül a ravatalt.
Külön meghatott, a búcsúzás végső szakaszában, amikor Melis György odament a ravatal előtt felállított, Ilosfalvy Róbert bekeretezett, mosolygó arcú portréjához, alaposan megnézte magának – még egyszer s utoljára – majd visszament a helyére.
Ott voltam a Szent Anna templomban a végső nyughelyénél is, ahová elhelyezték az urnát. Ott már csak Berczelly Tibort láttam az Operától…
Gyönyörű és megható volt a bucsuztatás.
Az Ingemisco alatt meglett férfiak sírtak, majd Puccini Krizantémok szólt, ezután a csodálatos Végzetből a "Menny királyi asszonya teriti rám palástját....csodálatos volt.
A művészek nevében Csavlek Etelka méltatta, majd Szinetár emlékezett a közös munkáikra.
Emléke mindig velünk marad.
Ma búcsúztatják Ilosfalvy Róbertet.
Emlékét megőrizzük, és reméljük, lemezek, felvételek kiadásával megörökítik csodálatos hangját az utókor számára.
Nyugodjon békében!
1984 körül szerződtetett a kölni operaház. A három „vidéki" évad után izgatottan vártam, hogy egy ilyen nemzetközi dalszínház társulatával kezdhessek el dolgozni. Az első szerepem Krüszotémisz volt az Elektrában. Hála istennek jól megtanultam a szerepet, mert Elektrát Dame Gwyneth Jones alakította, akiről köztudott volt, hogy nehezen viseli, ha a kollégái nem tudják a szólamukat és ezzel hátráltatják a próbákat.
A következő produkció, amelyben énekeltem, a Nürnbergi mesterdalnokok volt. A szereplőlistán jól ismert neveket láttam, köztük a csodálatos német bassz-baritont, Theo Adamot, de egyik énekesóriással sem volt még alkalmam együtt énekelni. Az első próbát a III. felvonás hatalmas kórusjelenetével kezdtük, ekkor hallottam először Ilosfalvy Róbertet énekelni. Ezt követően sok Mesterdalnokok előadást hallottam és énekeltem, de azt a szépséget, ahogyan a Versenydalt Ő énekelte, soha sem fogom elfelejteni. Előadásmódja számomra azóta is az igazi énekművészetnek és a hangi kifejezés gyönyörűségének mércéje maradt. Egyszerűen lenyűgöző volt úgy hallani ezt az rendkívül nehéz Wagner-szerepet, mintha egy olasz dal lett volna. Robi arcán látszott, mennyire szereti egyik ragyogó magas hangot a másik után énekelni és mi szerettük Őt azért, mert képes volt ezt ilyen szinten megvalósítani. Az ária végén a hallgatóság spontán tapsviharban tört ki. Soha sem fogom elfelejteni.
Sok évvel később, amikor Elektrát énekeltem Budapesten, abban a szerencsében volt részem, hogy Robival és csodálatos feleségével kávézhattam. Robi alig változott: most is szerény volt és most is tartogatott egy mosolyt és egy kis humort mindenki számára. Az egyik legkedvesebb pályatársam volt, aki igazi példát mutatott mindannyiunk számára. Drága Robi, itt, Németországban, valamennyiünknek hiányozni fogsz!
Gondolom -akkoriban olvastam-,hogy amikor Ilosfalvy San Franciscóban énekelt először, a kritika Björlinghez hasonlitotta a hangszinét-ezt maga a Művész nyilatkozta akkor,s nagyon büszke volt rá!
Tán ezért-bár én is furcsállottam, de eszembe jutott ez a történet....
"... és őrizd tiszta énekünk
- a művészetben
hírünk fennmarad!"
A nürnbergi mesterdalnokok
/Hans Sachs/
A Magyar Állami Operaház igazgatósága, társulata, és az Oktatási és Kulturális Minisztérium mély megrendüléssel tudatja, hogy
ILOSFALVY RÓBERT
Kossuth-díjas, Érdemes Művész és Liszt-díjas magánénekes,
a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze
2009. január 6- án, életének 82. évében elhunyt.
Búcsúztatása az Operaház előcsarnokában
2009. január 28-án 13.30-kor lesz,
amely után a művészt a Batthyány téri Szent Anna templom urnatemetőjében helyezik örök nyugalomra.
Kérjük, hogy tisztelői egy szál virággal róják le kegyeletüket.
Az ember tényleg azt gondolná, hogy Otello után Canio nem volna problémás. Egyébként, a szereplistájából az is feltűnik, hogy Andrea Chenier is kimaradt...
Tíz évig könyörögtem neki, hogy énekelje el Caniót, de mindig talált rá valami kifogást, hogy miért nem! Szerintem egyszerűen nem volt már kedve új szerepet megtanulni, de akkor is nagyon nagy kár! Ahogy az is nagy kár, hogy Calaf szerepe is kimaradt, mert abból csak az áriát énekelte.
Egy szerepet már hiába várunk Tóle...
1982-ben, pár hónappal végleges hazatérése előtt, felkérték a Lohengrin címszerepére, ki is volt nyomtatva a neve, de lemondta a fellépést, visszaadta a szerepet. Pedig Ilosfalvyra is kíváncsiak lettünk volna akkor, nemcsak a még kezdőnek számító Molnár Andrásra...
Ez könnyen lehet, mert Ilosfalvy MINDENKIVEL énekelt. De arra majdnem mérget mernék venni, hogy Pesten 1970. után nem énekeltek együtt -- mert akkor azt látnom kellett volna :)))))
Cossotto és Ilosfalvy valahol énekelt együtt a Trubadúrban is! Ilosfalvy egyik portré-műsorában a televízió lejátszott egy részletet, színesben, azt hiszem a börtön-jelenetből…
Köszönöm, Karizzsal többször láttam az Aidát, de arra most már nem emlékeztem, hogy beugrott volna Ilosfalvy helyére. Viszont Cossottó alakítására határozottan emlékszem, lehetséges akkor, hogy a tenorista nevére emlékeztem rosszul.
Én 1985-re emlékszem, de az biztos, hogy nem Ilosfalvy volt a partnere. Lehet, hogy ő volt kitűzve, és Karizs csak beugrott, de a rádiófelvételen ő énekelt. Cossotto persze a 70-es években is énekelt Pesten, talán épp 1974-ben, Amnerist és Azucenát, de mindkettőt Simándyval.
Ugyanis eredetileg az volt a kérdésem: 1974-ben vagy 1984-ben volt-e az előadás? Cossotto énekelt volna 1984-ben és 1985-ben is nálunk az Aidában? Nálam 1984. január 13. szerepelt, Ilosfalvyval. De akkor itt is elírás lenne?
Itt tévedés van: abban az Aidában, amelyet Cossotto énekelt Rohonyi Anikóval 1985-ben sajnos nem Ilosfalvy énekelte Radamest, hanem Karizs Béla. Egyébként nagyon jól!! Pár éve volt is egy műsora Kertész Ivánnak róla az "Emlékezetes alakítások az Operaházban" sorozatban.
Igen az kellett hogy legyen. Tokodyrí emlékszem és Főiskolai bérlet is stimmel. Ami a teljes fényt illeti, úgy értem, hogy mint a lemezeken, úgy szólt. Idősebb korában már kicsit mattabb volt a mély regisztere, és sok levegőt vett, de persze ez nem von le abból, hogy még 60-n túl is remek volt. Bánkban én nem igazán szerettem, bevallom, de másban igen.
Akkor más előadást láttunk, mert én határozottan Tokodyra emlékszem. Rohonyi is énekelt Aidát, viszont jómagam Tosca és Végzet-Leonóra szerepében láttam (utóbbit Ilosfalvy oldalán).
Hmm, Ercse Margit nem rémlik (őt korábban persze több szerepében láttam, mint pl. Eboli), Tihanyi Évára azért gondoltam, mert akkoriban már énekelt főszerepeket is, mint pl. a Borisz Marinája. De elő kellene venni az évadkönyveket.
Szerintem ebben az 1981-es Aidában Amneris Ercse Margit volt. (Tihanyi Éva legfeljebb a Főpapnő lehetett.) A Búbánat említette 1986-os Aida Patané vezényletével életem egyik legnagyobb élménye volt, Ilosfalvyn kívül is mindenki önmagát múlta felül. Olyan Nílusparti-jelenetet ma az egész világon lámpással keresve se lehetne találni! Ezen kívül még két fantasztikus Aida előadásra emlékszem vissza: az egyik 1980. tavaszán volt, mikor Marton Éva volt hirdetve, de nem jött, és Rohonyi Anikó énekelt helyette Ilossal, én ott lettem művészetének rabja örökre. A másik egy délelőtti Aida előadás volt, amelyet nem akart csinálni, mert délelőtt nem szeretett énekelni, de rábeszélték, hogy a Vasutas-bérletnek (Istenem, volt olyan is egyszer, régen...!!)nagyon hálás közönsége van. Igazat mondtak!! Ilosfalvy csúcsformában énekelt, a közönség meg szétverte a házat. Felejthetetlen élmények! A szívem hasad meg, hogy a mai fiatalok ezekből teljesen és pótolhatatlanul kimaradtak!
Kifelejtettem Ilosfalvyval látott emlékezetes operaelőadásaim sorából ezt:
1985. március 15. Magyar Állami Operaház
Erkel: Bánk bán
Kórodi András -. Ilosfalvy Róbert, Pitti Katalin, Mészöly Katalin, Melis György, Miller Lajos, Bende Zsolt, Berkes János, Kovács Pál
Remek énekes volt. Bán szerepe elsősorban Simándyval forrott össze. Ilosfalvy neve inkább a Manon , a Carmen, a Nürnbergi stb. kapcsán idéz fel feledhetetlen élményeket. Sajnos az élet véges. Mindannyian meghalunk. Azok is, akik ma sikereikben kéjelegve, másokat lealázva még élnek. Az élet egy pillanat.
Lehet, hogy ugyanazt az Aidát láttuk? Ha jól emlékszem, Tokody volt a partnere, ők ketten olaszul énekeltek, mindenki más magyarul (Amonasro Gáti István, a Fáraó Hantos Balázs, Amneris - szerintem - Tihanyi Éva volt). Ez egy Főiskolai bérletes, hétköznap esti előadás volt, 1981-ben.
Amit nagyon sajnálok,hogy valamilyen okból kifolyólag nem tudott részt venni Bende Zsolt 30 éves jubileumi koncertjén a Budapesti Kongresszusi Központban, 1986. május 2-án. Pedig a neve eredetileg ott szerepelt a többi fellépő művész között: Kincses Veronika, Kalmár Magda, Pitti Katalin, Tokody Ilona, Bátor Tamás, Gregor József, Simándy József. Km. a POSTA Szimfonikus Zenekar, Medveczky Ádám vezényletével.
Jól össze van szedve minden fontos darab, amelyben fellépett. Hiányolom azonban a színpadon alakított operett szerepei közül A mosoly országát, melyben Szu-Csong herceget a nyolcvanas években, nyaranta többször is játszotta Óbudán, a Zichy-kastély udvarán, és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is fellépett Lehár darabjában.
Az oratóriumok közé pedig feltétlen oda kell helyezni Kodály Psalmus Hungaricusát és a Budavári Te Deumot is, a koncertek között hozni kellett volna Beethoven IX. szimfóniáját, melyben a tenor-szólót énekelte, szintén többször.
Én Ilosfalvyt először élőben középiskolás koromban hallottam, úgy '82 táján énekelt egy Aidát, akkor még abszolút teljes fényében szólt a hangja.
Ami Kaszát illeti, még dolgozhattam Vele egy színpadon több darabban is, igaz, csak statisztáltam, de olyan igazi "nagyasszony" volt, nem beképzelt, sőt, de volt tartása.Úgy hallottam, akkor ért véget a karrierje, mikor Izoldát elénekelte, ez nem volt szerencsés és akkor elküldték volna nyugdíjba állítólag, de persze ezt csak hallottam. Addig Brängene volt, remek. Nagy élményem Vele a Láng c. opera Eudossiája volt. Boc s, tudom, ez nem a Kasza Katalin fórum...
Akkor lehet, hogy valamit elnéztem volna? - pedig saját kézírásomat olvasom itt. Pál Tamás valóban szóba jöhetne, ha nem Lukács Ervin volt a karmester.
Még annyit, hogy 1984. március 8-án Ottó szerepében Berkes János lépett fel, ezt lehagytam.
Talán tudnál segíteni nekem a következőben: az előbbi listára nem vettem fel egy Aidáját, mert bizonytalan vagyok a dátumban, anno ceruzával írtam le a szereposztást, és a papíron kissé elmosódott a harmadik számjegynél: vagy 1974 vagy 1984. január 13. Én inkább az utóbbi felé hajlok:
Medveczky Ádám - Fiorenza Cossotto, Ilosfalvy Róbert, Rohonyi Anikó, Sólyom-Nagy Sándor, Gregor József
Az általam látott ilosfalvys Otello-előadáson Lukács Miklós vezényelt (akkor először és utoljára voltam tanúja rendkívül koncentrált és szuggesztív vezénylésének), Ilosfalvy valóban némileg indiszponáltnak tűnt, ugyanakkor a drámai csúcspontokon (pl. Bosszúkettős) alakítása monumentális volt, s a zárójelenetben is megrendítő, operatörténeti jelentőségű alakítást nyújtott.
Bordás György valóban kitűnő Beckmessert alakított ("zsemleszőke rosszindulat" vagy valami hasonló jelzős szerkezetet használt vele kapcsolatban a korabeli kritika), ugyanakkor vígoperákban (pl. Szerelmi bájital, A török itáliában megfelelő szerepei) is kiváló volt. Egyébként a "már rég nincs közöttünk" kiszólás - gondolom - csupán arra vonatkozik, hogy a Művész Úr már nem énekel színpadon.
S tegyük hozzá (csupán közbevetésként), hogy nem mindennapi Peturt énekelt Melis, lenyűgöző bordallal! Kasza Katalin az 1980-as felújítás első szereposztásában állt be Gertrudisként, tudomásom szerint. (Jómagam csak a Kékszakállú Juditja - Melis oldalán - Kundry, Brangäne és a Poppea Octavia szerepében láttam, mindenütt magas színvonalú alakítást nyújtott.)
19:00 : Budapest Háló Közösségi Ház Bodrogi Éva (szoprán), Krulik Eszter (brácsa), Koltai Katalin (gitár) ELGAR: Chanson de nuit, Op.15
BRAHMS: Brácsadalok, Op.91
GLAZUNOV: Elégia, Op.44
POULENC: A rövid szalmaszál - dalciklus (Koltai Katalin átirata)
SCHUBERT: a-moll szonáta, D 821
21:00 : Budapest Budapest Jazz Club Karosi Júlia Quartet 17:00 : Miskolc Miskolci Galéria Győri Noémi (fuvola), Csáki András (gitár), Szakács Ildikó (ének) Spanyol est
18:00 : Győr Nemzeti Színház Budapesti Fesztiválzenekar
Vez.: Fischer Iván MAHLER: VII., e-moll szimfónia
A mai nap
született: 1726 • François-André Philidor, zeneszerző és sakkjátékos († 1795) 1961 • Jean-Yves Thibaudet, zongorista 1965 • Angela Gheorghiu, énekes elhunyt: 1962 • Kirsten Flagstad, énekes (sz. 1895)
