29 Orfeusz 2006-09-26 22:25:47
Lényeg az lenne, hogy színpadon láthassuk!!
Lényeg az lenne, hogy színpadon láthassuk!!
28 süni 2006-09-26 22:25:09
Remélem igaz a hír, Szendrényi művésznő marad az Operaház tagja.Én mindenesetre nagyon drukkolok, hogy így legyen.
Remélem igaz a hír, Szendrényi művésznő marad az Operaház tagja.Én mindenesetre nagyon drukkolok, hogy így legyen.
27 Búbánat 2006-09-19 23:18:48 [Válasz erre: 26 ladik 2006-09-19 18:05:30]
Szerintem, ne búcsúzzunk tőle. Van még mire emlékezni... És azért még reménykedjünk!
Szerintem, ne búcsúzzunk tőle. Van még mire emlékezni... És azért még reménykedjünk!
26 ladik 2006-09-19 18:05:30 [Válasz erre: 25 Búbánat 2006-09-18 09:32:38]
Nem akartam már benézni ebbe a fórumba, de aztán mégicsak... és hálás vagyok neked Búbánat, hogy nem hagytad Szendrényi múltját bemocskolni. Sok emlékezetes élményt adott a közönségnek, s ha úgy alakul a dolog, hogy többé már nem teheti, legalább szépen búcsúzzunk tőle. Fáy Miklós kritikájából csak azért idéztem , mert az volt az utolsó, ami róla is szólt.
Nem akartam már benézni ebbe a fórumba, de aztán mégicsak... és hálás vagyok neked Búbánat, hogy nem hagytad Szendrényi múltját bemocskolni. Sok emlékezetes élményt adott a közönségnek, s ha úgy alakul a dolog, hogy többé már nem teheti, legalább szépen búcsúzzunk tőle. Fáy Miklós kritikájából csak azért idéztem , mert az volt az utolsó, ami róla is szólt.
25 Búbánat 2006-09-18 09:32:38 [Válasz erre: 24 virius 2006-09-17 18:17:07]
Köszönöm virius! A Macbethről nem tudtam.
Köszönöm virius! A Macbethről nem tudtam.
24 virius 2006-09-17 18:17:07 [Válasz erre: 3 Búbánat 2006-09-15 11:06:28]
\"Itthon 1985 júniusában az Erkel Színház színpadán az akadémiai vizsgázók között Az álarcosbál meg a Bolygó hollandi egy-egy részletével hívta fel magára a figyelmet: egy új drámai szoprán hang tűnt fel a hazai égbolton.\" Bocs, hogy helyreigazítok, de az 1985. évi operavizsga (meg a 86-os, 87-es és 9@-es) nem az Erkelben volt, hanem az Operában. Az Erkelben az 1984. évi operavizsgán szerepelt Szendrényi, éspedog a Macbeth õrülési jelenetével.
\"Itthon 1985 júniusában az Erkel Színház színpadán az akadémiai vizsgázók között Az álarcosbál meg a Bolygó hollandi egy-egy részletével hívta fel magára a figyelmet: egy új drámai szoprán hang tűnt fel a hazai égbolton.\" Bocs, hogy helyreigazítok, de az 1985. évi operavizsga (meg a 86-os, 87-es és 9@-es) nem az Erkelben volt, hanem az Operában. Az Erkelben az 1984. évi operavizsgán szerepelt Szendrényi, éspedog a Macbeth õrülési jelenetével.
23 Búbánat 2006-09-17 11:56:08
Kár, hogy nem jelent meg az Operacsillagok II. kötet, melyben a tavaly őszi II. gála szereplőivel folytatott interjúk kaphattak volna helyett - az I. gála és I. kötet szinonímájára. S mivel Szendrényi énekelt a II. gálán, nyilván az ő \"önvallomása\" is helyet kapott volna a kötetben. Csupa feltételes mód: a gála és a könyv főszerkesztője egy ugyanazon személy. Amikor felhívtam és érdeklődtem nála, szomorúan fogalmazott: lehet, hogy egyáltalán nem lesz II. kötet; az I. kötet kiadása nem volt rentábilis, s a kiadó csak akkor hajlandó egy újabb kötetet felvállalni, ha az adósságok megszűnnek és a költségvetési egyensúly helyreáll. Amíg ezt nem látják biztosítottnak, addig nem lesz újabb könyv. Most az a helyzet, hogy a főszerkesztő úr elkészítette a fellépett művészekkel az interjúkat, amelyek egyelőre \"dobozban pihennek\". Pedig, nagyon érdekelt volna tbk. Szendrényivel folytatott beszélgetés, melyben bizonyára szó esett a közelmúlt-beli eseményekről, változásokról, tervekről is.
Kár, hogy nem jelent meg az Operacsillagok II. kötet, melyben a tavaly őszi II. gála szereplőivel folytatott interjúk kaphattak volna helyett - az I. gála és I. kötet szinonímájára. S mivel Szendrényi énekelt a II. gálán, nyilván az ő \"önvallomása\" is helyet kapott volna a kötetben. Csupa feltételes mód: a gála és a könyv főszerkesztője egy ugyanazon személy. Amikor felhívtam és érdeklődtem nála, szomorúan fogalmazott: lehet, hogy egyáltalán nem lesz II. kötet; az I. kötet kiadása nem volt rentábilis, s a kiadó csak akkor hajlandó egy újabb kötetet felvállalni, ha az adósságok megszűnnek és a költségvetési egyensúly helyreáll. Amíg ezt nem látják biztosítottnak, addig nem lesz újabb könyv. Most az a helyzet, hogy a főszerkesztő úr elkészítette a fellépett művészekkel az interjúkat, amelyek egyelőre \"dobozban pihennek\". Pedig, nagyon érdekelt volna tbk. Szendrényivel folytatott beszélgetés, melyben bizonyára szó esett a közelmúlt-beli eseményekről, változásokról, tervekről is.
22 Cickány 2006-09-17 10:50:02
Talán nem fair ebben a fórumban megvédeni Fáy Miklóst, de szerintem többnyire igaza van, amikor kritizál. A stílusa persze más kérdés, hát az valóban nem túl cizellált. Az a baj általánban a magyar közönséggel, hogy mindig, mindent képes megtapsolni. Mindig, mindenért képes lelkesedni. Fáy Miklós nem ilyen. Megmondja nyersen és kíméletlenül, ha valami nem tetszik neki. Aki csak a kritikáit olvassa, de az adott előadást nem hallotta, csak a kritikai élt érzi. Pl. az idézett Tokody kritikával is egyet lehet érteni, szép hang, de kicsit megkopott és már kevés, nem olyan, mint kb. tíz évvel ezelőtt a Zeneakadémián volt a Juan Ponsszal. És hát az énekeseknek is lehetnek jó és rossz napjai, ezért dícsér egyszer, kritizál máskor. Már csak azt várom, hogy kritizálja kicsit néha a közönséget is; cukorbontás, köhögőkánon stb. Nagyon-nagyon időszerű lenne.
Talán nem fair ebben a fórumban megvédeni Fáy Miklóst, de szerintem többnyire igaza van, amikor kritizál. A stílusa persze más kérdés, hát az valóban nem túl cizellált. Az a baj általánban a magyar közönséggel, hogy mindig, mindent képes megtapsolni. Mindig, mindenért képes lelkesedni. Fáy Miklós nem ilyen. Megmondja nyersen és kíméletlenül, ha valami nem tetszik neki. Aki csak a kritikáit olvassa, de az adott előadást nem hallotta, csak a kritikai élt érzi. Pl. az idézett Tokody kritikával is egyet lehet érteni, szép hang, de kicsit megkopott és már kevés, nem olyan, mint kb. tíz évvel ezelőtt a Zeneakadémián volt a Juan Ponsszal. És hát az énekeseknek is lehetnek jó és rossz napjai, ezért dícsér egyszer, kritizál máskor. Már csak azt várom, hogy kritizálja kicsit néha a közönséget is; cukorbontás, köhögőkánon stb. Nagyon-nagyon időszerű lenne.
21 Diósyné Brüll Adél 2006-09-17 08:56:56 [Válasz erre: 19 ladik 2006-09-16 21:20:46]
...Az a véleményem, hogy Szendrényi igenis énekeljen mezzoként, és írják ki szerepekre. Nincsenek a drámai mezzok olyan sokan, hogy neki ne jutna hely. A fiatalok között egyáltalán nem látok olyanokat, akikről elhinném, hogy idővel egetverő Azuczena vagy Amneris válhatna belőlük. ...Fáyról annyit: nem jó mindig ezzel a kritikussal előhozakodni, mert sem a művészek, sem a művészvilágon kívüliek többsége nem hisz megítéléseiben... ( nem azt vitatom, hogy Szendrényi a Fáy által minősített előadásokon nem lett volna jó) Akadtak olyan énekesek, és más művészek is, akikről egyik alkalommal porbasúlytó, teljesen lenullázott kritikát firkantott, aztán két héttel később mennybe emelte őket. Itt meg lehetne említeni Kelent, Lukács Gy.-t, Sólyom Nagy Sándort, Sümegit, Fokanovot, és így tovább...(Tokody Ilona szinte mindig elégtelen osztályzatot kapott tőle, ( ...ezzel meg én nem értek egyet...) de Fáynál sosem lehet tudni, mi vezérli kezében a tollat. ...Ha máskor kritikát szeretnél mellékelni Szendrényiről, idézz más kritikusoktól is.
...Az a véleményem, hogy Szendrényi igenis énekeljen mezzoként, és írják ki szerepekre. Nincsenek a drámai mezzok olyan sokan, hogy neki ne jutna hely. A fiatalok között egyáltalán nem látok olyanokat, akikről elhinném, hogy idővel egetverő Azuczena vagy Amneris válhatna belőlük. ...Fáyról annyit: nem jó mindig ezzel a kritikussal előhozakodni, mert sem a művészek, sem a művészvilágon kívüliek többsége nem hisz megítéléseiben... ( nem azt vitatom, hogy Szendrényi a Fáy által minősített előadásokon nem lett volna jó) Akadtak olyan énekesek, és más művészek is, akikről egyik alkalommal porbasúlytó, teljesen lenullázott kritikát firkantott, aztán két héttel később mennybe emelte őket. Itt meg lehetne említeni Kelent, Lukács Gy.-t, Sólyom Nagy Sándort, Sümegit, Fokanovot, és így tovább...(Tokody Ilona szinte mindig elégtelen osztályzatot kapott tőle, ( ...ezzel meg én nem értek egyet...) de Fáynál sosem lehet tudni, mi vezérli kezében a tollat. ...Ha máskor kritikát szeretnél mellékelni Szendrényiről, idézz más kritikusoktól is.
20 Búbánat 2006-09-16 23:11:54
Eddig felidéztem a kezdeteket, a róla írtakat, és amiket ő maga nyilatkozott. Persze láttam őt az emlegetett Istenek alkonyában, vagy elmúlt évadban a Trubadúrban is; ismerem az István király CD-jét, és a HUNGAROTON Mahler-lemezét, melyen a Panaszos dal szoprán szólamát énekli. De most nem ezekről kívánok beszélni. Ott voltam az Operában azon az 1992. novemberi, Cilea: Adriana Lecouvreur második bemutatón, melyen Gardelli vezényelt és Szendrényi Katalin énekelte a címszerepet. Ámulatba ejtett énekével és játékával. Kiemelkedett partnerei közül, akik között megtaláljuk Andrej Lancovot, Mészöly Katalint, Gurbán Jánost, Bárány Paál Lászlót és másokat. S mivel erről készült egy belső „kalóz”-felvétel, szerencsémre hozzájuthattam magam is. Féltett kincseim közé tartozik. Visszafelé haladva az időben ott van az emlékezetes Parasztbecsület-felújítás az Erkel Színházban, én az 1995. április 18-i premiert láttam. Szendrényi tüneményes, izzó drámai Santuzzája ma is a legszebb emlékeim közé tartozik. Itt is Andrej Lancov volt a tenor partnere, és olyan remek partnerekkel dolgozott együtt, mint a kivételesen jó formában éneklő Egri Sándor, továbbá Balatoni Éva, Jász Klári. Medveczky Ádám vezényelt. Erre az előadásra igen büszke lehetett ő maga is, mi pedig Rá! Hadd említsek meg két különleges eseményt: egy szokatlan helyszín + különleges alkalom. Mindkettőn ott voltam. 1991. szeptember 22. Vidám Színpad: Opera – operett gálaest, melyen a Magyar Állami Operaház Zenekara Kovács János irányításával kísérte a fellépő művészeket, Szendrényi Katalint, Csonka Zsuzsát, Kertesi Ingridet, Kincses Veronikát, Pitti Katalint, Zempléni Máriát, Begányi Ferencet, Ilosfalvy Róbertet, Kelen Pétert, Kováts Kolost és Melis Györgyöt. Imponáló névsor. Fantasztikus hangulatú est volt. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy ki mit énekelt, nem jegyeztem fel. 1990. június 2. Magyar Rádió 6-os Stúdió: Opera matiné. Közreműködött az Operaház Zenekara Sándor János vezetésével, énekeltek: Szendrényi Katalin, Sánta Jolán, Jász Klári, Murár Györgyi és Sárkány Kázmér. Erről sem maradt fenn részletes program. Annyi maradt meg bennem, hogy itt Szendrényi kapta a legnagyobb tapsokat. S végül talán a legkedvesebb emlékem Szendrényi Katalinról az az Aida-produkció, melyre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 1989. július 21-én került sor. Óriási volt az érdeklődés, és nem is csalódtunk az előadásban. Szendrényi körül forrt a levegő, s az a szerelmi kettős a fináléban! A Wagner-tenornak elkönyvelt Molnár András azokban az időkben még énekelt Verdiket is, nem is rosszul. Radamese és Szendrényi Aidája ideális találkozás volt ott a szabadtéren. S elsősorban az ő érdeme, hogy énekestársai „kénytelenek voltak” vele lépést tartani, aminek az eredménye egy minden tekintetben magas hőfokú szerelmi dráma létrejötte. Mészöly Katalin, Begányi Ferenc, Németh József énekelt még a darabban, Kovács László vezényelt. Ezek a személyes emlékek sohasem halványulnak el. Igazolják számomra, hogy a kezdetek, az énekversenyek nagy sikerei nem voltak véletlenek. Ma 46 éves, ha a vezetés nem babrálna ki vele, még sok szép élményt szerezhetne nekünk az Operában – akár a képességei révén a mezzo-fachban is.
Eddig felidéztem a kezdeteket, a róla írtakat, és amiket ő maga nyilatkozott. Persze láttam őt az emlegetett Istenek alkonyában, vagy elmúlt évadban a Trubadúrban is; ismerem az István király CD-jét, és a HUNGAROTON Mahler-lemezét, melyen a Panaszos dal szoprán szólamát énekli. De most nem ezekről kívánok beszélni. Ott voltam az Operában azon az 1992. novemberi, Cilea: Adriana Lecouvreur második bemutatón, melyen Gardelli vezényelt és Szendrényi Katalin énekelte a címszerepet. Ámulatba ejtett énekével és játékával. Kiemelkedett partnerei közül, akik között megtaláljuk Andrej Lancovot, Mészöly Katalint, Gurbán Jánost, Bárány Paál Lászlót és másokat. S mivel erről készült egy belső „kalóz”-felvétel, szerencsémre hozzájuthattam magam is. Féltett kincseim közé tartozik. Visszafelé haladva az időben ott van az emlékezetes Parasztbecsület-felújítás az Erkel Színházban, én az 1995. április 18-i premiert láttam. Szendrényi tüneményes, izzó drámai Santuzzája ma is a legszebb emlékeim közé tartozik. Itt is Andrej Lancov volt a tenor partnere, és olyan remek partnerekkel dolgozott együtt, mint a kivételesen jó formában éneklő Egri Sándor, továbbá Balatoni Éva, Jász Klári. Medveczky Ádám vezényelt. Erre az előadásra igen büszke lehetett ő maga is, mi pedig Rá! Hadd említsek meg két különleges eseményt: egy szokatlan helyszín + különleges alkalom. Mindkettőn ott voltam. 1991. szeptember 22. Vidám Színpad: Opera – operett gálaest, melyen a Magyar Állami Operaház Zenekara Kovács János irányításával kísérte a fellépő művészeket, Szendrényi Katalint, Csonka Zsuzsát, Kertesi Ingridet, Kincses Veronikát, Pitti Katalint, Zempléni Máriát, Begányi Ferencet, Ilosfalvy Róbertet, Kelen Pétert, Kováts Kolost és Melis Györgyöt. Imponáló névsor. Fantasztikus hangulatú est volt. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy ki mit énekelt, nem jegyeztem fel. 1990. június 2. Magyar Rádió 6-os Stúdió: Opera matiné. Közreműködött az Operaház Zenekara Sándor János vezetésével, énekeltek: Szendrényi Katalin, Sánta Jolán, Jász Klári, Murár Györgyi és Sárkány Kázmér. Erről sem maradt fenn részletes program. Annyi maradt meg bennem, hogy itt Szendrényi kapta a legnagyobb tapsokat. S végül talán a legkedvesebb emlékem Szendrényi Katalinról az az Aida-produkció, melyre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 1989. július 21-én került sor. Óriási volt az érdeklődés, és nem is csalódtunk az előadásban. Szendrényi körül forrt a levegő, s az a szerelmi kettős a fináléban! A Wagner-tenornak elkönyvelt Molnár András azokban az időkben még énekelt Verdiket is, nem is rosszul. Radamese és Szendrényi Aidája ideális találkozás volt ott a szabadtéren. S elsősorban az ő érdeme, hogy énekestársai „kénytelenek voltak” vele lépést tartani, aminek az eredménye egy minden tekintetben magas hőfokú szerelmi dráma létrejötte. Mészöly Katalin, Begányi Ferenc, Németh József énekelt még a darabban, Kovács László vezényelt. Ezek a személyes emlékek sohasem halványulnak el. Igazolják számomra, hogy a kezdetek, az énekversenyek nagy sikerei nem voltak véletlenek. Ma 46 éves, ha a vezetés nem babrálna ki vele, még sok szép élményt szerezhetne nekünk az Operában – akár a képességei révén a mezzo-fachban is.
19 ladik 2006-09-16 21:20:46 [Válasz erre: 18 Douglas 2006-09-16 15:39:12]
Jó, akkor most én is idézek, Fáy Miklós ÉNEKLŐS-KARDOZÓS című írásából, ami az Élet és Irodalomban jelent meg a Trubadúr előadása után / és nem is volt ez olyan régen/ ................................... \" Tokody Ilona, bár furcsa róla ilyet mondani, de öreg róka, rókanő, ha nincs esélye, hogy hallható legyen az együttesekben, akkor még vissza is vesz, pihen, hogy amikor lehetősége van, akkor megszólaljon a hangja. Persze akkor sem szólal már meg mindig, de nem is ez a baj, hanem ahogy nézi az ember: ugyan az a Tokody, ugyanaz az arckifejezés, a mozdulat, és az egész mégis sivár és üres. Ha valaki azt mondja, hogy bizonyos idő után nem lehet elvárni még az előadótól sem, hogy teljes odaadással vagyen részt ebben a furcsa történetben, azzal sem lenne könnyű vitatkozni. Vagyis nem lenne könnyű, ha nem volna ott Azucenaként Szendrényi Katalin, akiről már sokszor és sokan mondtak le, elsősorban azért mert a magasságaival gond volt. A megoldás a jelek szerint tényleg egyszerű, Szendrényi szoprán helyett mezzoszoprán szerepet énekel, és nem csak Ő jár jobban. Annyi, de annyi rossz, unalmas, károgó Azucena után egy igazi, szép hang, igazi sors, igazi tragédia. Szendrényi Katalin érdeme , hogy az ember egyszerre rájön, hogy ez a csodálatos marhaságnak tartott opera csodálatos, de nem marhaság, hanem tévelygő és megszállott emberek zenés bolyongása. ....... Olyan kedvet csináltak az Erkel Színházban, hogy otthon nekiugrottam az új Trubadúrnak, ami persze nem új, de megint kiadták. Domingó a címlapon, dús, sötét hajjal, festői jelmezben, mintha róla szólna ez a lemez, de nem. Nincs jó formában, a magasságait csúnya fakó hangon kiabálja ..... Nem Domingó a főhős , és természetesen nem is Rosalind Plowright, aki ugyan jó énekes, de meglehetősen érdektelen hang, és utálni is csak akkor lehet, amikor nagyon sikít..... Jevgenyij Nyeszterenkó viszont épp olyan erőssége a lemeznek, mint amilyen Szendrényi Katalin volt az előadásnak....\" xxxxxxx Lám , ilyen szubjektív a művészi teljesítmény megítélése. Ezeket a sorokat egy meglehetősen szigorú kritikus írta le, s ha nem haragszol , én elhiszem neki, mert magam is így éreztem. És ezzel be is fejezhetnénk végre.
Jó, akkor most én is idézek, Fáy Miklós ÉNEKLŐS-KARDOZÓS című írásából, ami az Élet és Irodalomban jelent meg a Trubadúr előadása után / és nem is volt ez olyan régen/ ................................... \" Tokody Ilona, bár furcsa róla ilyet mondani, de öreg róka, rókanő, ha nincs esélye, hogy hallható legyen az együttesekben, akkor még vissza is vesz, pihen, hogy amikor lehetősége van, akkor megszólaljon a hangja. Persze akkor sem szólal már meg mindig, de nem is ez a baj, hanem ahogy nézi az ember: ugyan az a Tokody, ugyanaz az arckifejezés, a mozdulat, és az egész mégis sivár és üres. Ha valaki azt mondja, hogy bizonyos idő után nem lehet elvárni még az előadótól sem, hogy teljes odaadással vagyen részt ebben a furcsa történetben, azzal sem lenne könnyű vitatkozni. Vagyis nem lenne könnyű, ha nem volna ott Azucenaként Szendrényi Katalin, akiről már sokszor és sokan mondtak le, elsősorban azért mert a magasságaival gond volt. A megoldás a jelek szerint tényleg egyszerű, Szendrényi szoprán helyett mezzoszoprán szerepet énekel, és nem csak Ő jár jobban. Annyi, de annyi rossz, unalmas, károgó Azucena után egy igazi, szép hang, igazi sors, igazi tragédia. Szendrényi Katalin érdeme , hogy az ember egyszerre rájön, hogy ez a csodálatos marhaságnak tartott opera csodálatos, de nem marhaság, hanem tévelygő és megszállott emberek zenés bolyongása. ....... Olyan kedvet csináltak az Erkel Színházban, hogy otthon nekiugrottam az új Trubadúrnak, ami persze nem új, de megint kiadták. Domingó a címlapon, dús, sötét hajjal, festői jelmezben, mintha róla szólna ez a lemez, de nem. Nincs jó formában, a magasságait csúnya fakó hangon kiabálja ..... Nem Domingó a főhős , és természetesen nem is Rosalind Plowright, aki ugyan jó énekes, de meglehetősen érdektelen hang, és utálni is csak akkor lehet, amikor nagyon sikít..... Jevgenyij Nyeszterenkó viszont épp olyan erőssége a lemeznek, mint amilyen Szendrényi Katalin volt az előadásnak....\" xxxxxxx Lám , ilyen szubjektív a művészi teljesítmény megítélése. Ezeket a sorokat egy meglehetősen szigorú kritikus írta le, s ha nem haragszol , én elhiszem neki, mert magam is így éreztem. És ezzel be is fejezhetnénk végre.
18 Douglas 2006-09-16 15:39:12 [Válasz erre: 15 ladik 2006-09-16 12:00:11]
Bocsánat, de kicsit mosolygok a \"felháborodásaidon\": méghogy Sz. K.-nak magasság problémája lett volna?...Akkor mindenki, aki így hallotta, dilettáns, süket, autista beteg! Ne légy már nevetséges! Nem akarja itt senki sem ócsárolni, vagy bántani, szerintem még kollegina sem, mert Sz. K.-nak, mint énekesnek, vége. Ugyanakkor, nem hiszem, hogy minden drámai szopránnak Azuczenánál kellene kikötni. Hacsak nem félnek a szoprán magasságoktól! Egyébként még az Azuczena magas b-je is nehézségesen jött létre neki. Ott voltam, nem mástól tudom. Wiedemannak, aki született mezzó, könnyebben sikerült. Tehát, mégiscsak valamilyen szakmai defekt játszhatott közre abban, hogy Szendrényi Katalin ma itt tart, ahol tart. Nem vagyok kárörvendő, és én magam nem is énekelek. Tulajdonképpen sajnálom, és érthetetlen, hogy mi a csuda történt vele.
Bocsánat, de kicsit mosolygok a \"felháborodásaidon\": méghogy Sz. K.-nak magasság problémája lett volna?...Akkor mindenki, aki így hallotta, dilettáns, süket, autista beteg! Ne légy már nevetséges! Nem akarja itt senki sem ócsárolni, vagy bántani, szerintem még kollegina sem, mert Sz. K.-nak, mint énekesnek, vége. Ugyanakkor, nem hiszem, hogy minden drámai szopránnak Azuczenánál kellene kikötni. Hacsak nem félnek a szoprán magasságoktól! Egyébként még az Azuczena magas b-je is nehézségesen jött létre neki. Ott voltam, nem mástól tudom. Wiedemannak, aki született mezzó, könnyebben sikerült. Tehát, mégiscsak valamilyen szakmai defekt játszhatott közre abban, hogy Szendrényi Katalin ma itt tart, ahol tart. Nem vagyok kárörvendő, és én magam nem is énekelek. Tulajdonképpen sajnálom, és érthetetlen, hogy mi a csuda történt vele.
17 Operabarát 2006-09-16 12:25:57 [Válasz erre: 15 ladik 2006-09-16 12:00:11]
Ne álltasd magad, ez azért már nem a gimnáziumi önképzőkör. Ha egy érett művészt egy-egy pikírt megjegyzéssel, vagy gúnyos mosollyal el lehet üldözi a hivatásától, akkor nem is oda való. És akkor már nem sokan lennének a pályán, mert még a legnagyobbaknak is bőven jut ilyesmi.
Ne álltasd magad, ez azért már nem a gimnáziumi önképzőkör. Ha egy érett művészt egy-egy pikírt megjegyzéssel, vagy gúnyos mosollyal el lehet üldözi a hivatásától, akkor nem is oda való. És akkor már nem sokan lennének a pályán, mert még a legnagyobbaknak is bőven jut ilyesmi.
16 kétked 2006-09-16 12:24:30 [Válasz erre: 15 ladik 2006-09-16 12:00:11]
Na látod, ebben egyetértünk. Amúgy amikor még csak tervezték a Lohengrin bemutatóját, reménykedtem, mert biztos remek Ortrúd lett volna. A rendezést látva, utólag nem bántam, hogy kimaradt.
Na látod, ebben egyetértünk. Amúgy amikor még csak tervezték a Lohengrin bemutatóját, reménykedtem, mert biztos remek Ortrúd lett volna. A rendezést látva, utólag nem bántam, hogy kimaradt.
15 ladik 2006-09-16 12:00:11 [Válasz erre: 13 kétked 2006-09-16 11:44:00]
Lehet, hogy \" nem normális\", csak éppen természetes./És milyen remek Azucena volt!/ Mint már emlitettem is, nem egy drámai szoprán ment át mezzóba egy bizonyos kor után. Ne mondd, hogy még nem hallottál ilyenről? Azt nem állítom, hogy valami ördögi ármány szervezte az eltűnését, valaminek bizonyára történnie kellett. A sok siker után egy esetleges bukás, vagy a kilói miatt Ő maga húzódott vissza? Nem tudom. Néha elég egy pikkirt megjegyzés, egy gúnyos mosoly, és az érzékeny művész vissza bújik a csigaházba. Ezek persze csak találgatások, fogalmam nincs róla, hogy mi történhetett, csak azt tudom, hogy kár érte, mert most lehetne pályája csúcsán, ha lehetne.
Lehet, hogy \" nem normális\", csak éppen természetes./És milyen remek Azucena volt!/ Mint már emlitettem is, nem egy drámai szoprán ment át mezzóba egy bizonyos kor után. Ne mondd, hogy még nem hallottál ilyenről? Azt nem állítom, hogy valami ördögi ármány szervezte az eltűnését, valaminek bizonyára történnie kellett. A sok siker után egy esetleges bukás, vagy a kilói miatt Ő maga húzódott vissza? Nem tudom. Néha elég egy pikkirt megjegyzés, egy gúnyos mosoly, és az érzékeny művész vissza bújik a csigaházba. Ezek persze csak találgatások, fogalmam nincs róla, hogy mi történhetett, csak azt tudom, hogy kár érte, mert most lehetne pályája csúcsán, ha lehetne.
14 ladik 2006-09-16 11:44:11 [Válasz erre: 11 Búbánat 2006-09-16 10:44:56]
Kedves Búbánat! Ezt az interjút nem ismerem, de igen nagy szerénységről, és a pálya iránti alázatról tanúskodik. Idézhetnél a korabeli kritikákból is, hogy fogadták a margitszigeti Aidáját, az Erkelszínházbéli Toscáját stb .. Az angol nyelvű méltatások is érdekesek lehetnek, az interneten részben megtalálhatók. Idézhetnél persze, de minek? Most már úgy is mindegy. Feltételezem, hogy jószándékkal nyitottad ezt a fórumot, de nem hiszem, hogy érdemes lenne folytatni. Úgy sem tudjuk megfejteni, miért nem teljesedett be a jóslat, hogy Ő lesz Takács Paula, vagy Marton Éva utóda. Többen írták róla, hogy besorolhatatlan hangfaj, ami talán a mezzóban tudna igazán magára találni, csakhogy azon a területen is már \"kibérelt\" helyek vannak. Szerintem fantasztikus Amnerisz lenne, jobb mint a jelenlegi , vele pontosan egyidős mezzó, de Isten ( és a szereposztás) útjai kifürkészhetetlenek:-)
Kedves Búbánat! Ezt az interjút nem ismerem, de igen nagy szerénységről, és a pálya iránti alázatról tanúskodik. Idézhetnél a korabeli kritikákból is, hogy fogadták a margitszigeti Aidáját, az Erkelszínházbéli Toscáját stb .. Az angol nyelvű méltatások is érdekesek lehetnek, az interneten részben megtalálhatók. Idézhetnél persze, de minek? Most már úgy is mindegy. Feltételezem, hogy jószándékkal nyitottad ezt a fórumot, de nem hiszem, hogy érdemes lenne folytatni. Úgy sem tudjuk megfejteni, miért nem teljesedett be a jóslat, hogy Ő lesz Takács Paula, vagy Marton Éva utóda. Többen írták róla, hogy besorolhatatlan hangfaj, ami talán a mezzóban tudna igazán magára találni, csakhogy azon a területen is már \"kibérelt\" helyek vannak. Szerintem fantasztikus Amnerisz lenne, jobb mint a jelenlegi , vele pontosan egyidős mezzó, de Isten ( és a szereposztás) útjai kifürkészhetetlenek:-)
13 kétked 2006-09-16 11:44:00 [Válasz erre: 12 ladik 2006-09-16 10:50:22]
Tévedsz, én legalábbis egy percig nem kételkedtem \"sugárzó tehetségében\", hiszen a magasságproblémák ellenére is a nemzedéke legtehetségesebbjének gondoltam. Eltűnését viszont nem gondolom, hogy valami ördögi ármány szervezte. Ugyanis, ha egy helyen (pl.Opera) ilyenek miatt nem lépne fel, bizonyára fellépne máshol. Viszont ilyenről sem igen szól híradás évek óta. Azt pedig nyilván Te is beismered, hogy említett szopránszerepek után Azucenat énekelni hogy úgy mondjam, \"nem normális\" dolog.
Tévedsz, én legalábbis egy percig nem kételkedtem \"sugárzó tehetségében\", hiszen a magasságproblémák ellenére is a nemzedéke legtehetségesebbjének gondoltam. Eltűnését viszont nem gondolom, hogy valami ördögi ármány szervezte. Ugyanis, ha egy helyen (pl.Opera) ilyenek miatt nem lépne fel, bizonyára fellépne máshol. Viszont ilyenről sem igen szól híradás évek óta. Azt pedig nyilván Te is beismered, hogy említett szopránszerepek után Azucenat énekelni hogy úgy mondjam, \"nem normális\" dolog.
12 ladik 2006-09-16 10:50:22 [Válasz erre: 9 Douglas 2006-09-16 10:14:57]
A verseny-győzelmeket nem követte nagy csend. Amerikában Aidát énekelt, Barcelónában a Köpeny női főszerepét, Prágában Toscát, Franciaországban, Ausztráliában Juditot a kékszakállúból, Bécsben (és itthon is) Leonorát a Végzet hatalmából, itthon Giocondát, Adriánát, Brünhilldét, és végül Azucenát, amivel ismét bizonyított. Mindig is sötét hangszíne volt, egyáltalán nem csoda az, ha egy idő után a drámai szopránból mezzo lesz. Gyanítottam, hogy elsősorban azok írnak ide, akik megakarják kérdőjelezni a tehetségét, ezért is kértem, hogy fejezzük be. Ha jövője nincs, legalább a múltját ne vitassuk el tőle. Magas C ide vagy oda, az elmúlt húsz évben kevés olyan sugárzó tehetséggel találkoztam, aki úgy el tudott volna varázsolni, mint Ő. Hagyjátok meg az illuziómat. Fejezzük be, ne érveljetek tovább ellene.
A verseny-győzelmeket nem követte nagy csend. Amerikában Aidát énekelt, Barcelónában a Köpeny női főszerepét, Prágában Toscát, Franciaországban, Ausztráliában Juditot a kékszakállúból, Bécsben (és itthon is) Leonorát a Végzet hatalmából, itthon Giocondát, Adriánát, Brünhilldét, és végül Azucenát, amivel ismét bizonyított. Mindig is sötét hangszíne volt, egyáltalán nem csoda az, ha egy idő után a drámai szopránból mezzo lesz. Gyanítottam, hogy elsősorban azok írnak ide, akik megakarják kérdőjelezni a tehetségét, ezért is kértem, hogy fejezzük be. Ha jövője nincs, legalább a múltját ne vitassuk el tőle. Magas C ide vagy oda, az elmúlt húsz évben kevés olyan sugárzó tehetséggel találkoztam, aki úgy el tudott volna varázsolni, mint Ő. Hagyjátok meg az illuziómat. Fejezzük be, ne érveljetek tovább ellene.
11 Búbánat 2006-09-16 10:44:56
Volt egy interjú vele a Pesti Műsorban a nyolcvanas évek közepén. A cikk címe: Lehet bravóért, de lehet füttyért is! S. Horváth Klára volt a riporter. Ebből a beszélgetésből idézem fel három gondolatát. Szendrényi: - Olyan az egész, mint egy tömény, sűrű, valószínűtlenül-valós álom. - Katalin beletúr hosszú sötét hajába, látszik az arcán, hogy valamiféle rendet próbál teremteni kavargó élményei közt. - Nem is tudom, hol kezdjem - fordul felém kérdőn. Riporter: - Talán ott, hogy milyen szembesülni a vágyott valósággal, milyen érzés átlépni a milánói Scala kapuját, még ha egyelőre ösztöndíjasként is? Sz.: - Egy csoda, amit nem is realizál az ember azonnal. Amikor először szálltam be a liftbe, egészen közönséges gondolataim támadtak, abszolúte földi kíváncsiságok. Sokkal később tudatosodott csak bennem, hogy atyaisten, Szendrényi (!), te minden énekesek vágypalotájában, az opera megszentelt csarnokában mászkálsz! Eme elragadtatott érzésemet, tulajdonképpen egy apró emberi momentum váltotta ki belőlem. A milánói Scala óriási zeneüzem, ahol csak belépőkártyával közlekedhet a kulisszatologatótól a főzeneigazgatóig mindenki. Természetesen én is kaptam egy ilyen fényképes névre szóló bilétát. Úgy pár hét után, ahogy a portásfülke elé értem, s venni akartam elő a belépőmet, a portás már mint jó ismerőst üdvözölt. Akkor, igazából akkor rendültem meg, akkor fogtam fel a helyzetet teljes és csodás valójában. … … R.: Sokat profitált ebből a nyolc hónapból? Sz.:- Rengeteget! Az az énektechnikai alap, amit Sziklay Erika tanárnőmnél megszereztem, úgy érzem, kiteljesedett, stabilizálódott. A hangom megtelt, kigömbölyödött, a fölfelé nyitásaim természetessé váltak. De túl a napi énekleckéken, túl Simionatón, a legtöbbet magából a Scala-beli létből tanultam, abból, hogy napjaimat a falai közt töltöttem és olyan előadásokat láttam, hallottam, amelyek pillanatai a művészetnek. Mindezt elemezni lehetetlen, de elraktározódik az emberben, s alkalomadtán biztos, hogy felszínre tör...…
Volt egy interjú vele a Pesti Műsorban a nyolcvanas évek közepén. A cikk címe: Lehet bravóért, de lehet füttyért is! S. Horváth Klára volt a riporter. Ebből a beszélgetésből idézem fel három gondolatát. Szendrényi: - Olyan az egész, mint egy tömény, sűrű, valószínűtlenül-valós álom. - Katalin beletúr hosszú sötét hajába, látszik az arcán, hogy valamiféle rendet próbál teremteni kavargó élményei közt. - Nem is tudom, hol kezdjem - fordul felém kérdőn. Riporter: - Talán ott, hogy milyen szembesülni a vágyott valósággal, milyen érzés átlépni a milánói Scala kapuját, még ha egyelőre ösztöndíjasként is? Sz.: - Egy csoda, amit nem is realizál az ember azonnal. Amikor először szálltam be a liftbe, egészen közönséges gondolataim támadtak, abszolúte földi kíváncsiságok. Sokkal később tudatosodott csak bennem, hogy atyaisten, Szendrényi (!), te minden énekesek vágypalotájában, az opera megszentelt csarnokában mászkálsz! Eme elragadtatott érzésemet, tulajdonképpen egy apró emberi momentum váltotta ki belőlem. A milánói Scala óriási zeneüzem, ahol csak belépőkártyával közlekedhet a kulisszatologatótól a főzeneigazgatóig mindenki. Természetesen én is kaptam egy ilyen fényképes névre szóló bilétát. Úgy pár hét után, ahogy a portásfülke elé értem, s venni akartam elő a belépőmet, a portás már mint jó ismerőst üdvözölt. Akkor, igazából akkor rendültem meg, akkor fogtam fel a helyzetet teljes és csodás valójában. … … R.: Sokat profitált ebből a nyolc hónapból? Sz.:- Rengeteget! Az az énektechnikai alap, amit Sziklay Erika tanárnőmnél megszereztem, úgy érzem, kiteljesedett, stabilizálódott. A hangom megtelt, kigömbölyödött, a fölfelé nyitásaim természetessé váltak. De túl a napi énekleckéken, túl Simionatón, a legtöbbet magából a Scala-beli létből tanultam, abból, hogy napjaimat a falai közt töltöttem és olyan előadásokat láttam, hallottam, amelyek pillanatai a művészetnek. Mindezt elemezni lehetetlen, de elraktározódik az emberben, s alkalomadtán biztos, hogy felszínre tör...…
10 ladik 2006-09-16 10:17:36 [Válasz erre: 8 kétked 2006-09-15 18:13:33]
Az \" eltűnés\" okát benned, és a tiédhez hasonló rivális indulatokban kellene keresni, nem pedig az elcsukló magasságokban, amelyek bizony bárkivel előfordulnak, még Domingó is megcsuklott egyszer Radamesz áriája közben, és olyan negatív élményem is volt jónéhányszor, hogy sztárolt énekeseknek nem jött át a hangjuk a zenekaron, vagy úgy sikították a magasságot, hogy fölállt a szőr a hátamon. Te Szendrényinek még a múltját is szeretnéd befeketíteni minden dícsérő kritika, minden külföldi elismerés ellenére úgy véled, hogy Te jobban tudod. Jó lenne, ha befejeznénk ezt a felesleges vitát, nem is kellene tovább írni ezt a topikot, mert félő, hogy kárörömmel beírnak ide azok a pályatársak, akiknek érdekükben állt, hogy Szendrényit kinixeljék a színpadról.Megtörtént, megnyugodhatsz. Idegesítő lehetett, hogy ahányszor fellépett, mindig Ő kapta a legnagyobb tapsot. Én tudom, minden esetben ott voltam a tapsolók között.A közönség szerette Őt, akkor is, ha néhányan a befolyásos pályatársak közül ki nem állhatták. Sikerült elérnetek, amit el akartatok érni, nem érdemes több szót vesztegetni rá, nem illő utólag belerúgni, hiszen már senkinek sem állhat útjába. Fejezzük be, jó?
Az \" eltűnés\" okát benned, és a tiédhez hasonló rivális indulatokban kellene keresni, nem pedig az elcsukló magasságokban, amelyek bizony bárkivel előfordulnak, még Domingó is megcsuklott egyszer Radamesz áriája közben, és olyan negatív élményem is volt jónéhányszor, hogy sztárolt énekeseknek nem jött át a hangjuk a zenekaron, vagy úgy sikították a magasságot, hogy fölállt a szőr a hátamon. Te Szendrényinek még a múltját is szeretnéd befeketíteni minden dícsérő kritika, minden külföldi elismerés ellenére úgy véled, hogy Te jobban tudod. Jó lenne, ha befejeznénk ezt a felesleges vitát, nem is kellene tovább írni ezt a topikot, mert félő, hogy kárörömmel beírnak ide azok a pályatársak, akiknek érdekükben állt, hogy Szendrényit kinixeljék a színpadról.Megtörtént, megnyugodhatsz. Idegesítő lehetett, hogy ahányszor fellépett, mindig Ő kapta a legnagyobb tapsot. Én tudom, minden esetben ott voltam a tapsolók között.A közönség szerette Őt, akkor is, ha néhányan a befolyásos pályatársak közül ki nem állhatták. Sikerült elérnetek, amit el akartatok érni, nem érdemes több szót vesztegetni rá, nem illő utólag belerúgni, hiszen már senkinek sem állhat útjába. Fejezzük be, jó?
9 Douglas 2006-09-16 10:14:57 [Válasz erre: 7 Búbánat 2006-09-15 12:09:06]
Igen, és mi történt ezek után? Interjúholjátok már meg Szendrényit, hogy miért nem sikerült neki karriert csinálni. A versenyeket követte a nagy csönd időszak, vagy egy-egy szerep, amiket egyre több technikai hibával énekelt el. Nem csak a magas C, hanem már lejjeb is magas volt neki. Sorry, de ezt nem lehet letagadni.
Igen, és mi történt ezek után? Interjúholjátok már meg Szendrényit, hogy miért nem sikerült neki karriert csinálni. A versenyeket követte a nagy csönd időszak, vagy egy-egy szerep, amiket egyre több technikai hibával énekelt el. Nem csak a magas C, hanem már lejjeb is magas volt neki. Sorry, de ezt nem lehet letagadni.
8 kétked 2006-09-15 18:13:33 [Válasz erre: 6 ladik 2006-09-15 12:04:45]
Valószinüleg nem azon a Toscan jártam anno, mint Te, kedves Ladik, mert én is emlékszem elcsukló magasságokra, mi több a Toscanál alacsonyabb fekvésű Santuzza esetében is. De, ha Te másképp látod, szerinted mi az eltűnés oka?
Valószinüleg nem azon a Toscan jártam anno, mint Te, kedves Ladik, mert én is emlékszem elcsukló magasságokra, mi több a Toscanál alacsonyabb fekvésű Santuzza esetében is. De, ha Te másképp látod, szerinted mi az eltűnés oka?
7 Búbánat 2006-09-15 12:09:06 [Válasz erre: 3 Búbánat 2006-09-15 11:06:28]
Említettem Bussettót és az ottani énekverseny eredményét. A meghívásról, a munkáról, a sikerről Szendrényi nem sokkal később egy interjúban érdekes részleteket árult el. „Október vége óta tanulok a Scala stúdiójában. Bátor Tamás kollégámmal együtt, Giulietta Simionatónál. Hetenként két délután voltak az órák. Megtanultam a Don Carlos Erzsébet szerpét, Aidát, Toscát, és ’belenézegettünk” A végzet hatalma Leonórájába is. A Simionata-órák nagy élményén túl láthattam a Scala valamennyi produkcióját. Közülük a legemlékezetesebb az Otello, Placido Domingóval, Mirella Frenivel, Renato Brusonnal. A Piccolo Teatro, a növendékek közreműködésével, bemutatta a Noé bárkája című Britten-operát, abban kaptam egy kisebb szerepet. Ezek után sikerült jelentkeznem a Verdi hangok bussetoi énekversenyére. Három menetben zajlott a verseny. Az elsőben száznegyvenen voltunk, a másodikban,hatvanhatan, a harmadikra, a döntőre ez a szám tizenháromra csökkent. Három ária volt kötelező, a Don Carlos nagy Erzsébet-áriája, az Aida Ritorna vincitorja és az Álarcosbál Amélia- áriája. Én még A végzet hatalma Pace, pace-áriáját és Lady Macbeth áriáját is vittem. Jó jelnek számított, hogy az elődöntőben is, a középdöntőben is két áriát énekeltettek velem. A döntőben én voltam a tizenharmadik a sorban, és ez a szám is szerencsét hozott. A zsűri élén Carlo Bergonzi állt, ő hirdette ki az eredményt, és június 20-án este, a bussetoi Verdi Színház előtti szabadtéri színpadon Renata Tebaldi adta át a díjat. A győzelem után, a záró hangversenyen a Don Carlos Erzsébet-áriáját énekeltem.” Szendrényi Katalin Bussetói első díjonkívül elnyerte az amerikai Rosa Ponselle-alapítvány díját, amely lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államokban három – négy hónapig továbbtanuljon.
Említettem Bussettót és az ottani énekverseny eredményét. A meghívásról, a munkáról, a sikerről Szendrényi nem sokkal később egy interjúban érdekes részleteket árult el. „Október vége óta tanulok a Scala stúdiójában. Bátor Tamás kollégámmal együtt, Giulietta Simionatónál. Hetenként két délután voltak az órák. Megtanultam a Don Carlos Erzsébet szerpét, Aidát, Toscát, és ’belenézegettünk” A végzet hatalma Leonórájába is. A Simionata-órák nagy élményén túl láthattam a Scala valamennyi produkcióját. Közülük a legemlékezetesebb az Otello, Placido Domingóval, Mirella Frenivel, Renato Brusonnal. A Piccolo Teatro, a növendékek közreműködésével, bemutatta a Noé bárkája című Britten-operát, abban kaptam egy kisebb szerepet. Ezek után sikerült jelentkeznem a Verdi hangok bussetoi énekversenyére. Három menetben zajlott a verseny. Az elsőben száznegyvenen voltunk, a másodikban,hatvanhatan, a harmadikra, a döntőre ez a szám tizenháromra csökkent. Három ária volt kötelező, a Don Carlos nagy Erzsébet-áriája, az Aida Ritorna vincitorja és az Álarcosbál Amélia- áriája. Én még A végzet hatalma Pace, pace-áriáját és Lady Macbeth áriáját is vittem. Jó jelnek számított, hogy az elődöntőben is, a középdöntőben is két áriát énekeltettek velem. A döntőben én voltam a tizenharmadik a sorban, és ez a szám is szerencsét hozott. A zsűri élén Carlo Bergonzi állt, ő hirdette ki az eredményt, és június 20-án este, a bussetoi Verdi Színház előtti szabadtéri színpadon Renata Tebaldi adta át a díjat. A győzelem után, a záró hangversenyen a Don Carlos Erzsébet-áriáját énekeltem.” Szendrényi Katalin Bussetói első díjonkívül elnyerte az amerikai Rosa Ponselle-alapítvány díját, amely lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államokban három – négy hónapig továbbtanuljon.
6 ladik 2006-09-15 12:04:45 [Válasz erre: 4 Douglas 2006-09-15 11:17:40]
Anyádkínja fulladt ki! Azt csak Te szeretted volna. A magasságai is tökéletesek voltak, csak Te már tudod, hogy ezzel kell érvelni, mert ez a bevett szokás. Kilenc kritikus egyöntetű véleménye volt, hogy fellépése reveláció. Egekbe emelték , míg az első szereposztást éneklő Tokodyt nem érezték olyan nagyon jónak. Talán ez volt a bajok kezdete? Betegség, vagy pszichés dolog...(?) ez elképzelhető. Ha valaki rádöbben, hogy erősen kezdik mellőzni, fúrni bizony kiakadhat a \"pszichéje\", és bánatában akár el is hízhat. De ne beszéljünk a kilókról, hiszen már tudjuk, hogy azokat leadta, Azucénával pedig bizonyította, hogy nem a hangját vesztette el, csak a lehetőségeit.
Anyádkínja fulladt ki! Azt csak Te szeretted volna. A magasságai is tökéletesek voltak, csak Te már tudod, hogy ezzel kell érvelni, mert ez a bevett szokás. Kilenc kritikus egyöntetű véleménye volt, hogy fellépése reveláció. Egekbe emelték , míg az első szereposztást éneklő Tokodyt nem érezték olyan nagyon jónak. Talán ez volt a bajok kezdete? Betegség, vagy pszichés dolog...(?) ez elképzelhető. Ha valaki rádöbben, hogy erősen kezdik mellőzni, fúrni bizony kiakadhat a \"pszichéje\", és bánatában akár el is hízhat. De ne beszéljünk a kilókról, hiszen már tudjuk, hogy azokat leadta, Azucénával pedig bizonyította, hogy nem a hangját vesztette el, csak a lehetőségeit.
5 ladik 2006-09-15 11:46:06 [Válasz erre: 3 Búbánat 2006-09-15 11:06:28]
Te aztán igazán felkészült vagy Szendrényi Katalinból! :-) Cikkekből szedted össze a leírt információkat? Én nem bánom, hogy külön fórumot nyitottál számára, nem hiszem, hogy ez ártana neki, de talán már nem is használ. Minden estre érdekes, és érdemes beszélni arról, hogy egy ilyen igéretes tehetség, aki színészi és hangi teljesítményének csúcsán van, miért került mégis sűlyesztőbe? Én gyűjtöttem a róla megjelent kritikákat, és gondolom, hogy azok nem igazán tetszettek a már befutott, elismert művészeknek, akik mögött itthon mindig csak másodszereposztásban énekelhetett. Hogy miért nem szerződött külföldre, azt nem tudom, de azt igen, hogy nagyon sokat utazott. Énekelt Bécsben, Amerikában, Párizsban, Ausztráliában, Japánban...stb, s a külföldi lapokban megjelenő kritikák is elismerően nyilatkoztak róla. Két lemez is készült vele, amelyen Juditot énekelte a Kékszakállúból, de itthon ezek a lemezek nem kaphatók, és Juditot is talán egyszer énekelte a operaház színpadán mint beugró. Mi lehet az oka, hogy itthon olyan mostohán bántak vele? Adriánája után Fáy azt írta róla, hogy \"védeni való tagja Ő az operának\" , s most mégis kiteszik? Érthetetlen. Nem tudok rájönni, hogy mi lehet az oka. Féltékenység? Egy szerepeket osztó igazgatónak, vagy mit tudom én ,ki osztja a feladatokat, nincs oka féltékenykedni, hiszen nem helyette, helyettük énekelne, ha énekelhetne.
Te aztán igazán felkészült vagy Szendrényi Katalinból! :-) Cikkekből szedted össze a leírt információkat? Én nem bánom, hogy külön fórumot nyitottál számára, nem hiszem, hogy ez ártana neki, de talán már nem is használ. Minden estre érdekes, és érdemes beszélni arról, hogy egy ilyen igéretes tehetség, aki színészi és hangi teljesítményének csúcsán van, miért került mégis sűlyesztőbe? Én gyűjtöttem a róla megjelent kritikákat, és gondolom, hogy azok nem igazán tetszettek a már befutott, elismert művészeknek, akik mögött itthon mindig csak másodszereposztásban énekelhetett. Hogy miért nem szerződött külföldre, azt nem tudom, de azt igen, hogy nagyon sokat utazott. Énekelt Bécsben, Amerikában, Párizsban, Ausztráliában, Japánban...stb, s a külföldi lapokban megjelenő kritikák is elismerően nyilatkoztak róla. Két lemez is készült vele, amelyen Juditot énekelte a Kékszakállúból, de itthon ezek a lemezek nem kaphatók, és Juditot is talán egyszer énekelte a operaház színpadán mint beugró. Mi lehet az oka, hogy itthon olyan mostohán bántak vele? Adriánája után Fáy azt írta róla, hogy \"védeni való tagja Ő az operának\" , s most mégis kiteszik? Érthetetlen. Nem tudok rájönni, hogy mi lehet az oka. Féltékenység? Egy szerepeket osztó igazgatónak, vagy mit tudom én ,ki osztja a feladatokat, nincs oka féltékenykedni, hiszen nem helyette, helyettük énekelne, ha énekelhetne.
4 Douglas 2006-09-15 11:17:40
Figyelj már, ezt mind tudjuk. Az általad felsoroltak még jobban megerősítik bennem, hogy itt nem csak a kövérsége miatt nem tudott kiteljesedni a karrierje, hanem valami nagy frász is közrejátszhatott az eltűnésben. Betegség, vagy pszihés dolog is, ami persze eredhet a kövérségéből. Toscaként a kilencvenes évek valamelyikének elején hallottam. Kifulladt, aztán szavak közepén vett levegőt. A magas hangokról ne is beszéljünk, mert egy sem volt a helyén.
Figyelj már, ezt mind tudjuk. Az általad felsoroltak még jobban megerősítik bennem, hogy itt nem csak a kövérsége miatt nem tudott kiteljesedni a karrierje, hanem valami nagy frász is közrejátszhatott az eltűnésben. Betegség, vagy pszihés dolog is, ami persze eredhet a kövérségéből. Toscaként a kilencvenes évek valamelyikének elején hallottam. Kifulladt, aztán szavak közepén vett levegőt. A magas hangokról ne is beszéljünk, mert egy sem volt a helyén.
3 Búbánat 2006-09-15 11:06:28
Először is összefoglalom Szendrényi Katalinról mindazt, amit művészetéről és a pálya kezdeti szakaszáról ismerni - tudni érdemes és illik: Barcelona, Brüsszel, Busseto után jött Monte Carlo is, ahol a fiatal operaénekeseknek kiírt nemzetközi vetélkedőn a Tosca részleteinek előadásával megnyerte az énekverseny első díját. A monte-carlói filharmonikusokkal lemezfelvételt készített, az Erato cég részére. Ezek voltak az első sikerek. Itthon 1985 júniusában az Erkel Színház színpadán az akadémiai vizsgázók között Az álarcosbál meg a Bolygó hollandi egy-egy részletével hívta fel magára a figyelmet: egy új drámai szoprán hang tűnt fel a hazai égbolton. Szendrényi Katalinnak nem volt kikövezett útja addig a vizsgaelőadásig; egyszer el is tanácsolták az énekléstől. Tanárnője, Sziklai Erika azonban bízott benne, s a mesternő bizalmát teljes siker koronázta. Az új drámai szopránt az Operaház szerződtette. A Parasztbecsület Santuzzájaként léptette fel először. Ez „beállás” volt, egy régóta futó előadás női főszerepét énekelhette – háromszor. Miután 1986-ban Budapesten meghallgatta, a Milanoi Scala stúdiójába hívta meg a nagyhírű intézmény művészeti igazgatója, Cesare Mazzonis. Szendrényi Katalin több hónapot töltött ott el tanulással. Visszatérve a nemzetközi énekversenyekre, az elért eredmények: Barcelonában 1985 őszén, a Vinas-versenyen Wagner-díjat kapott, 1986-ban a brüsszeli nyolcadik belcanto -versenyen is győztes let, 1987 júniusában pedig a Verdi-hangok bussetoi versenyén vehette át az első díjat Renata Tebalditól. Két Milánói tartózkodása, Giulietta Simionata órái, a rengeteg tapasztalat, amelyet a Scala előadásai szerzett, a sok stúdium, gyakorlás közben olaszul is, magyarul is megtanulta a Tosca címszerepét; Operaházunk tagjaként 1988. április 26-án ez volt az első premierje, megérdemelt sikerrel. És amiről az elején szóltam, a Tosca hozta meg Szendrényinek a monte-carlói sikert is. Erről kissé bővebben: ez a verseny a világ legismertebb nemzetközi énekversenyeinek győzteseit versenyeztette ismét, tizenegy remek képességű énekest. Szendrényi Katalint a bussetoi első díj okán hívták meg. Ilyen kivételes mezőnyben lett a legjobb, a kilenctagú zsűri neki ítélte a Grand Prix Lyrique-t, s ezt, a versenyt követő fogadáson, a monacoi herceg nyújtotta át a magyar énekesnőnek. Ekkor már a külföldi nagy operaházak, impresszáriók számon tartják. A hangja: nemzetközi hiánycikk. Mindenütt szükség van rá. Minden feltétel adott volt hozzá, hogy Szendrényi Katalin is a világjáró magyar művészek sorába lépjen… S remélhettük, itthon is minél gyakrabban találkozunk vele, a Toscában, új szerepekben…
Először is összefoglalom Szendrényi Katalinról mindazt, amit művészetéről és a pálya kezdeti szakaszáról ismerni - tudni érdemes és illik: Barcelona, Brüsszel, Busseto után jött Monte Carlo is, ahol a fiatal operaénekeseknek kiírt nemzetközi vetélkedőn a Tosca részleteinek előadásával megnyerte az énekverseny első díját. A monte-carlói filharmonikusokkal lemezfelvételt készített, az Erato cég részére. Ezek voltak az első sikerek. Itthon 1985 júniusában az Erkel Színház színpadán az akadémiai vizsgázók között Az álarcosbál meg a Bolygó hollandi egy-egy részletével hívta fel magára a figyelmet: egy új drámai szoprán hang tűnt fel a hazai égbolton. Szendrényi Katalinnak nem volt kikövezett útja addig a vizsgaelőadásig; egyszer el is tanácsolták az énekléstől. Tanárnője, Sziklai Erika azonban bízott benne, s a mesternő bizalmát teljes siker koronázta. Az új drámai szopránt az Operaház szerződtette. A Parasztbecsület Santuzzájaként léptette fel először. Ez „beállás” volt, egy régóta futó előadás női főszerepét énekelhette – háromszor. Miután 1986-ban Budapesten meghallgatta, a Milanoi Scala stúdiójába hívta meg a nagyhírű intézmény művészeti igazgatója, Cesare Mazzonis. Szendrényi Katalin több hónapot töltött ott el tanulással. Visszatérve a nemzetközi énekversenyekre, az elért eredmények: Barcelonában 1985 őszén, a Vinas-versenyen Wagner-díjat kapott, 1986-ban a brüsszeli nyolcadik belcanto -versenyen is győztes let, 1987 júniusában pedig a Verdi-hangok bussetoi versenyén vehette át az első díjat Renata Tebalditól. Két Milánói tartózkodása, Giulietta Simionata órái, a rengeteg tapasztalat, amelyet a Scala előadásai szerzett, a sok stúdium, gyakorlás közben olaszul is, magyarul is megtanulta a Tosca címszerepét; Operaházunk tagjaként 1988. április 26-án ez volt az első premierje, megérdemelt sikerrel. És amiről az elején szóltam, a Tosca hozta meg Szendrényinek a monte-carlói sikert is. Erről kissé bővebben: ez a verseny a világ legismertebb nemzetközi énekversenyeinek győzteseit versenyeztette ismét, tizenegy remek képességű énekest. Szendrényi Katalint a bussetoi első díj okán hívták meg. Ilyen kivételes mezőnyben lett a legjobb, a kilenctagú zsűri neki ítélte a Grand Prix Lyrique-t, s ezt, a versenyt követő fogadáson, a monacoi herceg nyújtotta át a magyar énekesnőnek. Ekkor már a külföldi nagy operaházak, impresszáriók számon tartják. A hangja: nemzetközi hiánycikk. Mindenütt szükség van rá. Minden feltétel adott volt hozzá, hogy Szendrényi Katalin is a világjáró magyar művészek sorába lépjen… S remélhettük, itthon is minél gyakrabban találkozunk vele, a Toscában, új szerepekben…
2 pépó 2006-09-15 10:47:05
Nekem sem túl szimpatikus ez a topic nyitás. Mindenki tudja ,hogy nincs \"könnyű\" helyzetben most. Nem is tartom jónak pont ebben az időszakban ilymódon előtérbe helyezni a róla szóló eszmecseréket.
Nekem sem túl szimpatikus ez a topic nyitás. Mindenki tudja ,hogy nincs \"könnyű\" helyzetben most. Nem is tartom jónak pont ebben az időszakban ilymódon előtérbe helyezni a róla szóló eszmecseréket.
1 Diósyné Brüll Adél 2006-09-15 10:30:21 [Válasz erre: 0 Búbánat 2006-09-15 10:05:50]
Persze, lehet folytatni, én is kíváncsi vagyok mivel foglalkozik mostanában. De az is lehet, hogy a művésznő nem repdes az örömtől, amiért topicot nyitottál neki. Az a gyanúm, hogy több lesz itt az álsajnálkozó, kárörvendő hozzászólás, mint valamikori hangjának méltatása.
Persze, lehet folytatni, én is kíváncsi vagyok mivel foglalkozik mostanában. De az is lehet, hogy a művésznő nem repdes az örömtől, amiért topicot nyitottál neki. Az a gyanúm, hogy több lesz itt az álsajnálkozó, kárörvendő hozzászólás, mint valamikori hangjának méltatása.
0 Búbánat 2006-09-15 10:05:50
Mostanában sokat emlegettük. Itt lehet folytatni.
Mostanában sokat emlegettük. Itt lehet folytatni.
