És aki nem tudja mi fán terem a rendezoi színház, akkor járjon utána.
A 18- 19.dik században az énekesek uralkodtak az Operában, 20,-dik elso felében a karmesterek, az után a rendezok/ minek a drága kostum és díszlet, elég egy rekamé két fotel megy egy lámpa./, és a 21.-ben a kapzsi menedzerek/ rengetek sok szép hangot tonkre tettek/.
2018. MÁRCIUS 26. HÉTFŐ 12:31 Magyar Idők
SZÍNHÁZ VAGY ERŐSZAK?
HATALMAS MANIPULÁCIÓ FOLYIK A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉT ELVESZÍTŐ EURÓPÁBAN
Boros Attila
Sok szó esik az utóbbi évtizedekben az úgynevezett „rendezői” színházról, ugyanakkor egyre inkább háttérbe szorul a szerzői, az eredeti szerzői szándékot megvalósító színház. A rendezők nagy része kisajátította az alkotók műveit, és színpadra állításuk helyett egyszerűen átírja a darabok mondanivalóját, megváltoztatva a cselekményt.
Tudomásul kellene végre vennie világszerte a színházi maffiának, hogy egy mű átírása nem azonos a rendezéssel. Hazug demagógia az arra való hivatkozás is, hogy az internet és az űrutazás korában ilyen előadásokra vágyik a közönség, mert az eredeti remekmű idejétmúlt, korszerűtlen, és a ma emberének nem mond semmit.
Legvadabbul az operairodalom alkotásait vették célkeresztbe. „Modern rendezés” – ezzel a bűvös fogalommal ámítják és manipulálják a közönséget. Csakhogy ez finoman szólva csúsztatás, sokkal inkább hazugság, mert se nem modern, se nem rendezés. Egy opera cselekményének, helyszínének önkényes, durva megváltoztatása, a szerepek, szereplők egyéniségének visszájára fordítása, a műben megjelenő, a szerző által megírt pozitív tendenciák kigúnyolása – mindez nem tartozik a rendezés témakörébe, a rendezők szerepkörébe.
A színpadra állítók ma már nyíltan saját neoliberális politikai világnézetüket, zavaros gondolatok, ideológiák tömegét zúdítják a gyanútlan közönségre, amelynek fogalma sincs arról, hogy valójában mit is lát. Ma már tudjuk, mert nyakig benne élünk, hogy több évtizedes céltudatosan előre megtervezett szellemi és politikai bomlasztó háttérmunka eredménye ez is.
Operalátogató nemzedékek nőttek és nőnek fel úgy, hogy a szerző által megírt eredeti formájában nem találkozhatnak a nagy remekművekkel. Mindez büntetlenül tehető, hiszen a zeneirodalom zseniális alkotói már rég nem élnek. Hatalmas manipuláció folyik e téren is a kulturális örökségét elveszítő, sőt azt ma már büszkén megtagadó Európa szellemi életében.
A rendező feladata a színpadi alkotásnak a szerző szellemiségéhez, mondanivalójához hű tolmácsolása a közönségnek. Mert ne feledjük, a közönség drága pénzért nem X. rendező beteges agyszüleményeire, eltorzult lelki világára, hanem elsősorban Verdi vagy Wagner és a többiek operáira, az énekesekre, a zenére kíváncsi.
A második világháború után kapott lábra leginkább német exportból a rendezői színháznak nevezett irányzat, ami napjainkra totális káoszba vezetett. Otto Klemperer (1885–1973) világhírű, Pesten is működött karmester írja levelében Londonból 1968-ban Tóth Aladár egykori operaigazgatónak: „…azon a véleményen vagyok, hogy az operák hangversenyszerű előadása részben megoldja az operakérdést. Mert így a zenéről nem tereli el a figyelmet sem egy nevetséges díszlettervező, sem egy bolond rendező.”
Jóllehet Klemperer a 20-as években berlini fő-zeneigazgatóként tág teret engedett az akkor egy időre divatba jött, aztán szerencsére eltűnt avantgárd rendezéseknek. De mint etikus művész és vérbeli színházi ember, jól tudta, hol a határ.
A fogalom valódi értelmében vett modern rendezés a remekművek mondanivalójának tiszteletben tartásával, azok szellemében a mai fejlett színpadtechnika eszközeivel – világítás, vetítés, mozgatható játéktér, elektronika stb. – állítja színre, viszi a közönség elé a kortalan remekműveket. A szereplők jellemének hangsúlyosabb kibontása, egy-egy cselekmény, eseménysor plasztikusabbá tétele mind-mind fontos része a színpadra állításnak.
Talán nem szükséges bizonyítani, hogy egy Mozart, Wagner, Verdi, Puccini és a többi lángelme jobban tudta, mit akar kifejezni, elmondani műveiben, mint a rendezéssel foglalkozó tucatnyi zeneellenes dilettáns. Mert „végül is” (?!) a zene a legnagyobb ellensége az ilyen átírt, átértelmezett opera-előadásnak. A zene, amely az eredeti cselekményhez készült. De épp így a szöveg sem bírja el az erőszaktételt.
A szöveg minden mondata, a zene minden üteme ellenáll. Mert az mégiscsak abszurd és a teljes szellemi meghasonlás jele, ha egy klasszikus opera színpadán atombunkerek között, internálótáborban, roncstelepen, szemétdombon vagy a mostanság „trendi” elmegyógyintézetben és hasonló helyszíneken játszódik a cselekmény, vagy – ahogy már erre is van példa – patkányoknak öltöztetett szereplők népesítik be a Lohengrin színpadát. Lásd Bayreuth, a Wagner-utódok nagyobb dicsőségére.
A magyar közönség is testközelből „élvezhette” az Erkel Színházban Katherina Wagner Lohengrin-rendezését 2004-ben, amikor is egy Lenin-szoborral hitelesített kommunista pártgyűlésen I. Madarász Henrik király szónokolt… Ha a rendezőknek ilyen naprakész, „haladó” aktuális ötleteik vannak, akkor elképzeléseikhez egy másik darabot kell íratni, mert a régebbi komponisták operái méltatlanok és alkalmatlanok az effajta „üzenetek” bemutatására.
A legnagyobb vesztes azonban a közönség, amely drága pénzért nem tudja, mit is lát. Hiába tiltakoznak muzsikusok, karmesterek és a közönség is, a diktatúra, a szellemi terror marad.
Milyen szépen is hangzik az ENSZ 1948-ban deklarált Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának idevágó cikkelye: „Minden szerzőnek joga van tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.” De ki véd meg egy halott szerzőt?
Ma már tudjuk: a színházakban eluralkodott rendezői terror azonban csak a felszín és következmény. A szálak jóval mélyebbre vezetnek, és ez már nem művészeti kérdés. A XX. század materializmusa, a nemes eszmék és eszmények kétségbe vonása, a transzcendencia, a szakralitás tagadása, ez a nihilbe vivő szellemiség jelenik meg ezekben az átértelmezett, meghamisított, adott esetben a mítoszt, a vallást, a szerelmet, a legendát is kicsúfoló színházi produkciókban.
Tudomásul kellene venni, hogy a remekművek, az operák is az emberiség kulturális és szellemi kincsei. Egy-egy ember semmilyen ideológiai indokkal sem sajátíthatja ki azokat. Sajnos az operákra nem vonatkozik a világörökség törvényes védelme, mint a történelmi városrészekre, műemlékekre. Ha ezeket a védett objektumokat nem szabad átépíteni, befalazni, tönkretenni, miért lehet ezt nagy komponisták csodálatos műveivel megtenni? Ez azonban már felveti az erkölcs, a morál kérdését is.
Ortega a múlt század derekán tökéletesen és jövőbelátóan megfogalmazta: „Nem arról van szó, hogy a tömegember egy most születő erkölcs kedvéért lemond egy elavult morálról, hanem arról, hogy életét semmiféle erkölcsnek nem akarja alávetni. Az erkölcstelenség mára már kelendő bóvli lett, s bárki hivalkodhat vele.”
Nem dughatjuk homokba a fejünket, látni kell, hogy Európa először szellemileg és erkölcsileg roppant meg halálosan, majd ezt követte és követi a minket körülvevő migráció és társadalmi összeomlás. Lehet, hogy régi bevált receptjét ismétli a történelem?
A Kairosz Kiadónál jelent meg a könyv, 2010-ben -a "Magyarnak lenni" sorozat részeként. Spangel Péter Balázs Péterrel nemcsak a "könyvben beszélgetett", volt egy író-olvasó-riportalany találkozó (már nem emlékszem, hogy hol), ahol közönség érdeklődése és figyelme mellett ugyancsak lefolytatott vele egy beszélgetést. Annak zárásaként dedikálhattuk a könyvet Balázs Péterrel. (Ott voltam, megvettem a könyvet, és kaptam bele dedikációt.) Egyes könyvesboltokban még megvásárolható ez a kiadvány.
Köszönöm az ajánlást. A szerző régen írt ide.
Olvasd el Spangel Péter könyvét, amiben Balázs Péterrel készített interjúja olvasható. Remek.
("Na,ugye,hogy ugye...?!!!!" :-) )
Balázs Péter színművész-rendező- igazgató élvezetes "mikrofonnalany" Nagy Ibolya vendégeként a Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában. (A héten ma délelőtt hallottuk őt utoljára az adásban - a du. ismétlés épp most, öt órakor kezdődött el.) A Szolnoki Szigligeti Színházban csapatával összeállított újévi gála közvetítéseit a kezdetektől láttam a Duna TV-ben. Ő maga is szerepel benne: operett, kabaré, sanzon stb. Pár éve Pestre, az Operettszínházba elhozta Jacobi Leányvásárát - melynek érdeme, hogy nem akarta "kifordítani" a darabot, hanem hagyta a "klasszikus" formákat, jeleneteket, zenéket, hangszerelést. Az elsöprő siker Balázs Pétert (is) igazolta.
Balázs Péter színházigazgató úr az e heti sztárvendége Nagy Ibolya "Túl az Óperencián" c. műsorának. Igazgató úr többször szólt színházáról,vezetési módszereiről és gyakorlatáról. Nagyon érdekesnek találtam ezeket a részeket. Külön örültem annak, amikor az operettekre tért rá, amit a közönség "kikövetel". Ők az eredeti műveket állítják színpadra! Mindezt annak ellenére és mégis, hogy színháza nem zenés színház. A zenekar a helyszínen játszik. Az eredeti darab színrevitele, ahogy említette, "nemcsak szakmai alázatot, hanem tudást is igényel". Tudást! Ezt a bejegyzésemet az első számúhoz kapcsolom abban az értelemben, hogy van még ilyen hagyományos és sikeres rendezés is, ami természetesen mégis mai, hiszen pl. egy Ábrahám-operett nem lehet még egyszer olyan, mint a szerzők életében volt. Itt mondok köszönetet igazgató úrnak az újévi előadásért, ami szintén hagyománytisztelő és egyúttal remek szórakozást nyújtó műsor volt. (Én idén láttam először.)
Nemrég találtam a You Tube-on. Gondolom van, akit érdekelnek Kovalik külföldi rendezései: Eötvös Péter: Die Tragödie des Teufels (Az ördög tragédiája) Bayerische Staatsoper, München, 2010. február 22. - [url]http://www.youtube.com/watch?v=tMNn6z5Rxmw;Trailer[/url] - [url]http://www.youtube.com/watch?v=MylAsq5_dy0;Opern.TV[/url] (további bejátszások, és interjúk a szerzővel és a művészekkel) Leoš Janáček: Katja Kabanova Theater Bonn 2010. május 2. - [url]http://www.youtube.com/watch?v=VtboVavoRVg;Trailer[/url]
[url]http://www.opera-vilag.hu/hirek_teljes.egy+letre+nem+jott+talalkozas+-799.html;Egy létre nem jött találkozás[/url] - Christoph Schlingensief halálára "Talán a színháztudomány felkentjei és a nyugatot rendszeresen járó kritikusok sem tudhatják még jelen pillanatban, mekkora veszteség érte a világszínházat Christoph Schlingensief halálával. A világszínházat – írom, hiszen Schlingensief német rendezőként pontosan ismerte, és a maga képére formáltan meg is valósította a goethei Welttheater eszményét. Brazíliában, egy őserdő közepén épült operaházban Wagnert rendezett; Afrikában operafalut tervezett; primitív népek egzotikumát vitte színpadra bayreuthi Parsifaljában." (Opera-Világ)
http://www.opera-vilag.hu/hirek_teljes.egy+letre+nem+jott+talalkozas+-799.html;Egy létre nem jött találkozás[/url] - Christoph Schlingensief halálára "Talán a színháztudomány felkentjei és a nyugatot rendszeresen járó kritikusok sem tudhatják még jelen pillanatban, mekkora veszteség érte a világszínházat Christoph Schlingensief halálával. A világszínházat – írom, hiszen Schlingensief német rendezőként pontosan ismerte, és a maga képére formáltan meg is valósította a goethei Welttheater eszményét. Brazíliában, egy őserdő közepén épült operaházban Wagnert rendezett; Afrikában operafalut tervezett; primitív népek egzotikumát vitte színpadra bayreuthi Parsifaljában." (Opera-Világ)
A jól elsült persze nagyon szubjektív. Mert pl nekem Konwitschny rendezései (már, amit láttam) többnyire nagyon tetszenek, más meg frászt kap tőlük.
És akkor még a két idézet [url]http://de.wikipedia.org/wiki/Harry_Kupfer;Kupfertől[/url]: „A színháznak izgalomba kell hoznia az embereket, arra kell kényszerítenie őket, hogy színt valljanak. (…) De ebből nem következik, hogy feltétlenül provokálni akarok. Soha nincs szándékomban mindenáron megtámadni a közönséget, csak szembesíteni akarom az előadással. Mindig akkor vagyok a legboldogabb, ha egy bemutatón egymással ellentétes vélemények fogalmazódnak meg. Akkor tudom, hogy a színház elérte a célját.” "Nem az a célunk, hogy csak zenét hallgassunk. A zenét egy történet összefüggésében, az énekelt szöveggel és a drámával együtt kell megértenünk. (…) Az opera nemcsak kulináris zenei szórakozás” Asszem ez jó lesz témaindítónak. :-)
Nem megfúrva a "modern eszement rendezések" topicot (nagyon is aktuális) hozzunk létre egy helyet, ahol a jól elsült kísérletekről értekezhetnénk. S akkor köszöntsük [url]http://www.operavilag.hu/hirek_teljes.harry+kupfer+75+eves-794.html;itt[/url] a 75 esztendős Harry Kupfert!!! Éljen, éljen jó egészségben!
