Születésének 112. évfordulóján Radnai György énekművészetére emlékezve:
Verdi: Az álarcosbál – René áriája (III. felv.) – Radnai György – Lamberto Gardelli
Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara
"Nagy magyar előadóművészek: Radnai György"
Hungaroton Records LTD 1979
LPX 12167 Mono
(YouTube)
Forrás: Verdi: Az álarcosbál – részletek (Ilosfalvy Róbert, Radnai György, Takács Paula, László Margit, Tiszay Magda – Lamberto Gardelli) - Hungaroton, SLPX 11665 - 1973
- Fejér Megyei Hírlap, 1963. november 3.
„Éjszakai repülés”
Radnay György:
"- Az az érzésem, hogy úttörő munkát végeztünk. Az opera művészei álltak eddig legtávolabb az ún. gépi művészetektől. Kényes és sok szempontból nehéz feladatot kaptunk. Azt is kérdezgettük egymástól, miféle opera lesz az, ahol repülőgép, légcsavar, meg rádió adó-vevő szerepel. Hasonlót még nem láttunk, semmiféle példát nem követhettünk. A történet maga rendkívül izgalmas s mert a produkció megőrizte mindvégig a drámai feszültséget, minden bizonnyal lenyűgöző hatással lesz majd a nem zeneértő közönségre is. El tudnám képzelni, hogy kitűnő hazai zeneszerzőink - felbuzdulva az „Éjszakai repülés” remélhető sikerén - megörvendeztetik a zenekedvelő tv-nézőket hasonló kompozíciókkal, új tv-operákkal."
Esti Hírlap, 1963. november 11.
Részlet a napilapban közölt kritikából (az első magyar televíziós operafilm bemutatójáról):
„Az Éjszakai repülés librettóját maga a zeneszerző, Dallapiccola irta Saint-Exupéry magyarul is megjelent regényéből (Egyedül a felhők felett). Vannak benne a drámai szerkesztés hatásosságával nem eléggé számoló mozzanatok: mikor az éjszaka repülő pilóták életveszélyes kalandjait csak elbeszélik. (A dramaturgia első számú törvénye, hogy a küzdelmet meg kell jeleníteni!) A magyar televízió-előadás azonban kétszer is bravúrosan oldja meg ezt a problémát: először, amikor Simándy József a maga nagyszerű, drámai elbeszélését átéli, másodszor pedig, mikor a viharban pusztulásra ítélt pilóta — a rádiós Ilosfalvy Róbert elbeszélése alatt — megjelenik a felhők közt a képernyőn. Igaz, hogy ez halványabbá teszi az éneklő tenorista szerepét, de drámaibban érzékelteti a tragédiát. S aztán ott van a repülőközpont népes személyzete, egy sor röviden, de igen karakterisztikusan ábrázolt figura, akik lereagálják a történetet, és a tragédia ugyanott lezajló párhuzamos vetülete: mikor az elpusztuló pilóta felesége összecsap az életveszélyes hajszát kényszerítő főnökkel. Házy Erzsébet és Radnai György hihetetlenül nehéz feladatot oldott meg ebben a két szerepben, alakításuk, kifejező arcjátékuk, a zenéhez alkalmazkodó átélésük — akárcsak Simándy és llosfalvy esetében — filmszínészi teljesítménynek is kiváló.
Szinetár Miklós, aki már elég sok műfajt rendezett, ebben a produkciójában úgy használta fel a maga spontán, sziporkázó ötleteit, hogy végig betartotta a szükséges mértéket, s a szokott nagyvonalúsága mellett, most a részletek alapos kidolgozására és kiegyensúlyozására is nagy figyelmet fordított. Lényegében ugyanezt mondhatjuk Blum Tamás karmesteri munkájáról, sőt, a fordításáról is. A modern énekbeszéd súlyos nehézségeivel kellett itt megküzdeni, s hogy ez sikerült, bizonyítja valamennyi szereplő — a felsoroltakon kívül Nádas Tibor, Szigeti László, Pálffy Endre, Pálos Imre és Várhelyi Endre — töretlen és mélyen emlékezetünkbe vésődő alakítása, amit Kocsis Sándor kitűnő operatőri munkával tett igen érzékletessé és hatásossá.”
/Fodor Lajos/
Offenbach: A 66-os szám – Bordal – Radnay György – László Margit – Palcsó Sándor
Jacques Offenbach – Innocent Vincze Ernő: A 66-os szám
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. december 27., Kossuth Rádió, 17.00 – 18.00
Pittaud de Forges és Laurenciu szövegét fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Fischer Sándor vezényli.
Az 1850-es évek elején, osztrák és német tájakon játszódó történet szereplői – az eredeti, francia verzió alapján:
Francois, vándor házaló – Radnai György;
Suzon – László Margit;
Piccolo – Palcsó Sándor
Hawaii rózsája - Indulódal - Radnay György
Ábrahám Pál - Alfred Grünwald, Fritz Löhner-Beda - Földes Imre: Hawaii rózsája
- Indulódal: „Zúg a szél, száz poklon át fut a hajó. Ez boldogság, mert az a jó, ha száz veszélyen át a tenger zeng! Ez a varázs! Végre már nem tombol, hanem dalol a szél, szívünkben már szerelem él. Hahó! A tenger vár, hol bár van és muzsika szól! Itt a hajó!... És ha szép lány van, cimborám, hej, az bizony, nem merész a tengerész...” (Radnai György, km. az MRT Énekkarának férfikara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - A rádiófelvétel bemutatója: 1963. május 5., Kossuth Rádió, 17.10 – 17.40. Hanglemezeken is: „Részletek Ábrahám Pál operettjeiből - Bál a Savoyban, Hawaii rózsája, Viktória” ; Részletek HCD 16886; „Bál a Savoyban – egyveleg Ábrahám Pál műveiből, LPX 65520”
Budapest, 1962. december 6. - Radnay György Háry János és Házy Erzsébet Örzse, Háry mátkája szerepében Kodály Zoltán - Paulini Béla - Harsányi Zsolt Háry János című operájának egyik jelenetében.
A darabot 1962. december 16-án mutatta be Békés András rendezésében a Magyar Állami Operaház.
MTI Fotó: Keleti Éva
2020.08.31 19:00 - 19:30 Bartók Rádió
Évfordulók |
|
"100 éve született Radnai György operaénekes" Szerkesztő-műsorvezető: Becze Szilvia |
„Miért örül Radnay György?”
/Film Színház Muzsika -. 1970. július 11./
„A magyar szereplők és a kórus is olasz nyelven énekli szólamát. Ennek valószínűleg Radnay György örül a legjobban …” (Részlet az Esti Hírlap június 30-i számának Két Aida között című riportjából.)
Miért „valószínűleg”? És miért „a legjobban”?
A kérdések a Margitszigeten hangzanak el, kellemes délután: az Aidát próbálják. Verdi remekműve hosszú évek után újfent ebben az elragadó környezetben hangzik föl július 11-én és 18-án, majd augusztusban is kétszer.
Radnay György, az előadás Amonasrója, a 13. padsorban ül (nem babonás !), egyelőre háttal a színpadnak.
— Azért „örülök valószínűleg a legjobban” — feleli —, mert kisdiák korom óta szeretem az olasz nyelvet, ötödikes voltam, amikor elkezdtem, s azóta — folyton tanulok és beszélek olaszul. Szerepeim zömét tudom olaszul is; ha lehet, így énekelem.
— Csak olaszul énekel?
— Németül is. Burgenlandban, szintén szabadtéri előadáson, fölléptem a Koldusdiák Ollendorfjaként meg A cigánybáró Zsupánjaként. De minthogy elsősorban — verdiánus vagyok, az olaszt szeretem jobban. Tulajdonképpen a világ valamennyi nagy operaházában hagyomány, hogy a dalműveket eredeti nyelvükön adják elő, tehát azon, amelyen megírták őket: Verdit olaszul, Wagnert németül, Muszorgszkijt oroszul, Mozartot németül és olaszul.
— Nem nehezebb magyar énekesnek idegen nyelven énekelni?
— Ha csakugyan tud azon a nyelven, akkor nem. Hiszen az eredeti szöveg sokkal inkább hozzátartozik a muzsikához, mint a legjobb fordítás. Nekem az volt nehezebb, ha mondjuk a vendégszereplő olasz partnernek olasz szövegére magyarul kellett válaszolnom. Kétszeres koncentrációra volt szükség: értettem az ő szövegét s bár tudtam rá az olasz feleletet és minduntalan ott volt már a számon, magyarul kellett folytatnom. Ez természetesen az olasz vendéget is zavarta. Éppen az utóbbi tízegynéhány év megnövekedett vendégjárása hozta aztán magával, hogy az Operaházban, az Erkel Színházban már jónéhányszor énekeltem olaszul, például Rigolettót, Jagót.
(Egy kis közbevetés. Amikor Svéd Sándor a felszabadulás után először látogatott haza, volt az Operaházban egy Rigolettó-előadás; Svéd, Gyurkovics, Járay, Székely énekelte a négy főszerepet— olaszul! Akkor ez szinte revelációnak számított — egyrészt. Másrészt: tiltakozások hangzottak el, hogy magyar operaénekes, magyar színpadon, magyar közönség előtt...)
— Ma már más a helyzet — mondja Radnay György —, felnőtt egy új közönség. Aztán a rengeteg lemez, a magnetofon, a sok rádió- és televízióadás annyira megismertette, népszerűsítette, közelhozta a műveket — eredeti nyelvükön — a közönséghez, hogy azt hiszem, senki sem tiltakozik, ha akár Szegeden, akár a Szigeten a magyar énekesek is mondjuk olaszul énekelnek, nemcsak a vendégek.
— A szerepre térve: magyarul mikor énekelte Amonasrót?
— Magyarul még nem énekeltem. Tehát kétszeresen is premierem lesz ez az Aida.
... Amelyen a címszerepet Margaret Tynes énekli; Ludovic Spiess lesz Radames; ő most tavasszal ebben a szerepben mutatkozott be az Erkel Színház közönsége előtt. Maria Luisa Nave ölti magára Amneris kosztümjét; Őt két éve éppen a Szigeten ismertük meg, A végzet hatalmában.
Ramfis főpap — Bódy József. A fáraó — Begányi Ferenc. Forray Gábor tervezte a díszleteket; Mikó András rendezte, Komor Vilmos vezényli az új margitszigeti Aidát.
(déel) – Dalos László
- Látóhatár, 1970. május 1. (5-6. szám)
RIB ÁRI ANTAL - PORGY ÉS BESS
„Az első szereposztás négy kitűnő énekes bravúrjára épít.
Radnay György Porgy szerepében élete egyik legjobb, legdrámaibb alakítását nyújtja. A nyomorék, térdcsonkjain járó, kecskekordén kolduló jólelkű néger alakját, ki a megvetett, kiközösített prostituált Besst feleségül veszi és gyilkossá, majd földönfutóvá válik érte - Radnay szívbemarkolóan állítja elénk. Két duettje Bess-szel („O, Bess, én édes asszonykám” és „Szeretlek Porgy”), Házy Erzsébettel, mindenben méltó partnerével, - felejthetetlen.
Házy roppant finoman, diszkréten rajzolja meg a prostituált néger nő figuráját. Annyira nem frivol-, hanem pasztellszínekkel dolgozik, hogy rokonszenvünket még legborzalmasabb erkölcsi botlásaiban is alig veszti el. Színészileg is remeklés a Kittiwah szigeti elbukása, volt szeretőjével, Crown-nal, majd később kábítószeres szédület hatása alatti szökése Sporting Life-fal.
Palcsó Sándor olyan hiteles Sportingnak, ennek a visszataszító, sétapálcás néger gigerlinek alakjában, ami csak a legkomolyabb színészi azonosulásban lehetséges, - ahogy ezt Sztanyiszlavszkij kívánta színészeitől. A darab legegyénítettebb figurája, egyszerre aljas intrikus, hitvány csábító és népének renegátja. Renegát, mert az első pillanatban, mikor Besst végre befonhatja, máris a közösség elhagyására és az általa elképzelt „nagy életnek” megragadására sarkallja. Palcsó hangszínével is kitűnően karakterizálja a figurát. Nazálisán énekelt, magas fekvésben plasztikusan kifejező piánói, helyenként szinte jágóian félelmetessé teszik alakítását.
A negyedik művész, ki lelke a darabnak: Szirmay Márta, Serena szerepében. Ö már régebben bebizonyította, hogy operaénekesi kvalitásai mellett az improvizatív jazzéneklés Ella Fitzgerald által fémjelzett stílusának magyar reprezentánsa. Serena figurájában a néger közösség sámán-szerű gyógyító, békebíró, halottsirató asszonyát állítja elénk. Spiritual-szerű anyagát olyan hitelességgel, meggyőző erővel, érett szépséggel adja elő, mely hangját szinte újonnan fedezheti fel híveivel. Kiállása, szerepformálása méltó a híres néger Everyman-együttes stílusához, mely hosszú éveken keresztül az egész világon sikerre vitte a Porgyt.”
Porgy és Bess - Gershwin operája az Erkel Színházban
/Magyar Hírlap – 1970. február 8./
Várnai Péter:
„A KÉT FŐSZEREPET Radnay György és Házy Erzsébet alakítja.
Házy — mint mindig — ezúttal is atmoszférateremtő erejével arat diadalt. Játéka, ha kell, agresszíven durva, ha kell, lírikusan ellágyult vagy drámai. Hangilag uralkodik az együttesen, s Porgyval való duettjében vagy más magánjeleneteiben az előadás nagy erősségének bizonyul.
Radnay igen nehéz fizikai feladatot old meg, hiszen Porgy térdén csúszó nyomorék. Hangban és játékban azonban mintha a szerep távol esnék egyéniségétől. A szólam magas regiszterét természetesen könnyedén győzi, ám az általában közép- és mélyebb hangokra épülő részekben erőtlenebb. Játékában is kevés színt mutat, nem domborítja ki eléggé Porgy két alapvető jellemvonását: a könnyed gondtalanságot és a jellegzetesen néger érzelmességet.”
Gershwin: Porgy és Bess
Radnay György (Porgy) és Házy Erzsébet (Bess)
Erkel Színház, 1970
Gershwin: Porgy és Bess
Radnay György (Porgy) és Házy Erzsébet (Bess)
Erkel Színház, 1970
Budapest, 1960. január 16. - Főpróbán
Radnay György Papageno szerepében Mozart: A varázsfuvola című operájában a Magyar Állami Operaházban.
A darabot 1960. január 24-én mutatják be Mikó András rendezésében. MTI
Fotó: Keleti Éva
Tulajdonos: MTI Fotóarchívum
Radnai György /Szurdokpüspöki, 1925. augusztus 7. – Budapest, 1977. április 4./ Kossuth-díjas (1975) operaénekes (bariton), érdemes (1972) és kiváló művész (1977).
Kapcs. 50. sorszám
A YouTube-ról:
Radnai György – Moszkva-parti esték
Szolovjov-Szedoj: Moszkva-parti esték (Radnai György, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Hidas Frigyes
Wikipédiáról:
A Moszkvai esték (oroszul) Подмосковные Вечера, podmoszkovnije vecsera) vagy pontosabb fordításban Moszkva-parti esték egyike a külföldön leghíresebb orosz daloknak.
A dalt eredetileg „Leningrádi esték” címmel alkotta 1955-ben két ismert szerző, Vaszilij Szolovjev-Szedoj zeneszerző és Mihail Matuszovszkij költő, de címét a szovjet kulturális minisztérium kérésre „Moszkvai estékre” változtatták és a szövegét is ehhez igazították.
Dalszöveg:
Fodrozott a víz, s újra elsimult.
Színezüstöt szórt ránk a hold.
Dal kelt, s elpihent, szótlan hosszú csend...
De a szívünkben új dal szólt.
Mért borult el úgy kedves arcocskád?
Könny ült ki szemed szögletén.
El sem mondható, nincsen arra szó,
Hogy mit éreztem akkor én.
Elrepült az éj, látod, virrad már.
Nálatok is kék lesz az ég.
Csak meg ne tagadd, őrizd ezt a dalt,
S ilyen nyár estünk sok lesz még.
Hallgatott a kert, minden elnémult.
Megpihent a föld és az ég.
Nyár volt, alkonyat, lenn a Moszkva-part,
Ó de szép volt, de tündérszép.
(Kapuvári Béla műfordítása)
1957-ben a dal szerzőit is meglepve első díjat nyert a moszkvai Világifjúsági Találkozó nemzetközi dalversenyén. Ezután a dal elterjedt az egész világon, különös népszerűséget szerezve Kínában. 1958-ban felfigyelt rá Van Cliburn, akinek előadása jelentősen hozzájárult a dal külföldi népszerűségéhez.
A Dankó Rádió mai operettműsorában - „Túl az Óperencián” - hallhattuk délelőtt, és ma 18 és 19 óra között az ismétlésben megint módunk lesz erre:
Jacques Offenbach - Innocent Vincze Ernő: Az elizondói lány (1966. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 21.03) – László Margit, Ilosfalvy Róbert, Radnay György, az MRT szimfonikus zenekara.
Zenei rendező: Járfás Tamás.
Rendező: Cserés Miklós dr.
Zenei rendező: Járfás Tamás.
Rendező: Cserés Miklós dr.
Szereposztás:
Manuelita – László Margit (Váradi Hédi)
Miguel, fiatal baszk férfi– Ilosfalvy Róbert (Mécs Károly)
Vertigo, fogadós – Radnay György (Ungvári László)
Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara
Vezényel Vincze Ottó.
A daljáték három részlete hangzott el erről a stúdiófelvételről:
- Vertigo áriája (Radnay György)
- Manuelita és Miguel második második kettőse (Ilosfalvy Róbert és László Margit)
- Finálé (László Margit, Ilosfalvy Róbert, Radnay György)
Radnay György énekelt ilyet is:
Láng István – Kövesdy János: Dal az ész diadaláról (Radnay György, km. a HVDSZ Liszt Ferenc Énekkara és a MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel: Róna Frigyes)
Szolovjov – Szedoj: -
- - Gál Zsuzsa - Bogár István: Ballada az apáról és fiúról (Radnay György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás)
- - Moszkva-parti esték (Radnay György, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Hidas Frigyes)
Szenkár Dezső – Anbrózy Ágoston: Hív a falu (Radnay György, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel:Sebestyén András)
Radnay György operaénekes emlékére, aki ma 98 éve született
(Szurdokpüspöki, 1920. augusztus 7. – Budapest,1977. április 4.)
Fotó: Verdi Rigolettójának címszerepében
KERTÉSZ IVÁN: Radnai György
/Muzsika, 1977-06 / 6. szám/
Emlékszem vizsgaelőadására és láttam utolsó nagy szerepében, a Rigoletto felújításán. A közben eltelt közel harminc év alatt egy szép művészkarrier teljesedett ki a szemünk előtt. Először textilgyári tisztviselő volt, de már akkor is izgatta fantáziáját a kulisszák világa; sokat járt színházba és maga is játszott egy műkedvelő csoportban. Amikor operaénekes lett, nem véletlenül vált tehát a budapesti Operaház egyik legjobb énekes-színészévé.
Igazi pályafutását — a háború miatt — csak elég későn kezdhette meg. Huszonkilenc éves volt, amikor 1949-ben bemutatkozott a Bajazzók Tonio-szerepében. Dr. László Géza tanította, és még mielőtt az Operaház tagjai sorába lépett, szép sikert ért el a genfi énekversenyen.
Arra a kérdésre, hogy melyik zeneszerző állt a legközelebb egyéniségéhez, a legtöbb operabarát bizonyára azt válaszolná: Verdi. Valóban, Radnai György a nagy olasz mester számos operahősét jelenítette meg a színpadon, és talán ezekben a feladatokban volt a legmeggyőzőbb. Ki tudná elfelejteni Rigoletto-alakítását, az apa gyengéd szeretetét, tehetetlen dühét, könyörtelen bosszúvágyát? Sátáni Jagóját, ahogy hideg logikával szövi a gonoszság hálóját a gyanútlan Otelló köré? Vagy aranyos derű övezte Falstaffját, aki minden nagyképűsége, hazudozása és gyávasága ellenére is elnyerte rokonszenvünket, mert Verdi öngúnnyal ötvözött finom öregkori lírájának méltó hordozója volt? A Verdi-szerepeken kívül sikerrel mutatkozott be más komponisták: Puccini, Wagner, Mozart operáiban is, méltatásuk azonban túllépné rövid lélegzetű megemlékezésünk kereteit. De legalább még egy alakításáról hadd szóljunk: az ő Tiborca valóban méltó módon reprezentálta az évszázadokig súlyos terheket cipelő magyar parasztságot — öreg, megtört figurája, mélyről jövő panasza sokáig emlékezetes marad mindannyiunk számára.
Radnai György bőven kivette részét a XX. századi operák bemutatásából is. Ha végiglapozzuk az utóbbi évtizedek operai krónikáját, találhatunk rá elég példát: Alban Berg Wozzeckjének címszerepét, Szokolay Sándor Hamletjának Színészkirályát, Petrovics Emil Bűn és Bűnhődésének Szvidrigajlovját, Gershwin Porgy és Bessének férfi főszerepét, Faninalt a Rózsalovagban, dr. Schönt Alban Berg Lulujában, Lockitot Gay-Britten Koldusoperájában. És a rendkívül muzikális, nagy színészi tehetséggel megáldott művész mindegyikben kitűnően megállta a helyét.
Igen sokoldalú énekes volt, ambíciói nem korlátozódtak csupán az operaszínpadra, sikeresen művelte az egyéb vokális műfajokat, az operettet, a sanzont, a népdalt, sőt, még a magyar nótát is. Mindegyiket teljes hittel, intenzitással — ez volt a biztosítéka annak, hogy valamennyiben magas színvonalú produkciót tudott nyújtani. A gondolkozó muzsikusok közé tartozott: erről tanúskodtak nyilatkozatai és fellépései.
Szomorú dolog, ha egy nagy énekes fokozatosan elveszíti a hangját és kénytelen befejezni pályafutását. Még szomorúbb azonban, ha a halál olyan művész karrierjét szakítja félbe, aki még sok szép élményt tudott volna szerezni közönségének. Radnai György az idei évad Rigoletto-felújításának címszerepével búcsúzott. Csak ötvenhét évet élt.
1977. december 10., Kossuth Rádió, 20.49 – 21.39
„Magyar Operaénekesek”
Radnai György
Kertész Iván műsora
- Verdi: Rigoletto – Rigoletto monológja, I.felv.
- Verdi: Falstaff – Becsületmonológ
- Verdi: Az álarcosbál – René áriája, III. felv.
- Farkas Ferenc: A bűvös szekrény – Zulejka és a Vezír kettőse, I. felv. (km. László Margit)
- Verdi: Falstaff – Falstaff monológja, III. felv.
- Verdi: Otello – Credo (Jago áriája)
- Leoncavallo: Bajazzók – Prológ (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Komor Vilmos
1975. április 12., Kossuth Rádió, 19.30 – 20.15:
Radnai György sanzonestje a 6-os stúdióban
Közreműködik: Dobsa Sándor és P. Szabó Anikó – zongora, valamint a Randevú zenekar
Vezényel és a műsort szerkesztette: Fáy András
- Kurucz János – Ady Endre: Meg akarlak tartani
- Kerekes János – József Attila: Gyöngy
- Lányi Ernő – Kosztolányi Dezső: Üllői úti fák
- Kerekes János – Juhász Gyula: Milyen volt szőkesége
- Budai Dénes – Heltai Jenő: . a.) Regény b.) És felnéztünk a csillagokra
- Csanak Béla – Heltai Jenő: Vallomás
- Tamássy Zdenkó – Jékely Zoltán: Hintadal
- Bágya András – Bradányi Iván: Együtt és mégis egyedül
- Horváth Jenő – Rákosi János: Gyere, ülj kedves mellém
- Fáy András – Zsolnai Hédi: Milyen szép délután
- Fényes Szabolcs – Szenes Iván: Egy gyűrött levél
- Gyulai Gaál János – Bedő István: Tubica
- Kerekes János – Halász Éva: Az agglegény
- Tamássy Zdenkó – S. Nagy István: Szeretnélek újra megtalálni
(Ism. 1977. március 9., Petőfi Rádió, 22.33 – 23.23.)
1976. június 25. , Kossuth Rádió, 19.30 – 20.52
VILÁGSZÍNHÁZ
A ládika
Plautus vígjátékának rádióváltozata
Fordította: Devecseri Gábor
Rádióra alkalmazta: Mesterházy Márton
Zenéjét szerezte: Vujicsics Tihamér – az énekekkel tűzdelt előadás zenéje a tragikusan korán elhunyt komponista utolsó nagy rádiós munkája volt.
Zenei rendező: Erkel Tibor
Rendező: Varga Géza
Szereposztás:
Neptunus – Gáti József
Daemones, öreg athéni – Greguss Zoltán (énekhang: Radnay György)
Palaestra, a lánya – Polónyi Gyöngyi
Pleusidippus, a veje – Mécs Károly
Sceparnio, szolga – Garas Dezső
Gripus , szolga – Agárdy Gábor
Ampelisca – Káldy Nóra
Trachalio – Harsányi Gábor
Labrax – Csákányi László
Charmides – Horváth Gyula
Vénus papnője – Sütő Irén
Közreműködik az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Jancsovics Antal
Dramaturg: Major Anna
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, László Margittal beszélget az operaénekesnő otthonában.
Az adásban Lehár Ferenc, Georges Bizet, Oscar Straus, Kemény Egon és Ránki György művei mellett egy Offenbach-daljáték rádiófelvételének a részletei is helyet kaptak:
Jacques Offenbach: A 66-os szám
Az inkább daljátéknak tekinthető kis egyfelvonásos első magyar nyelvű, teljes, rádiófelvételét 1964. december 27-én a Kossuth Rádió mutatta be.
Pittaud de Forges és Laurenciu szövegét fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Fischer Sándor vezényli.
Az 1850-es évek elején, osztrák és német tájakon játszódó történet szereplői – az eredeti, francia verzió alapján:
Francois, vándor házaló – Radnai György; Suzon – László Margit; Piccolo – Palcsó Sándor
(Megjegyzem, 25 évvel később, 1989-ben új magyar nyelvű felvételt készített Offenbach művéből a rádió, Kertesi Ingrid, Gulyás Dénes és Melis György énekével, Pál Tamás vezényli a rádiózenekart.)
Most egy románc és két hármas szólalt meg László Margit, Radnay György és Palcsó Sándor énekfelvételéről:
- László Margit egy igen megható, fájdalmas szépségű románcot énekel:
„Hozzád fűzött minden régi szép emlék. Pajkos módra játszom véled még nemrég. Minden öröm, minden bánat hozzád fűz, és most mégis el kell válnunk, sorsunk előtt. /Mandolinom, fáj a szívem érted. Könnyes szemmel mondok búcsút néked. Áldjon ég! Áldjon ég! Sír a lelkem, szemem könnyben ég. Áldjon ég!
Nékem mintha égi volna, úgy tűnt fel. Édes kis pajtásom, miért is hagytál el?
Mint …rózsa szirma árnya fed. Drága jó kis mandolinom, álmodj szépeket.
Mandolinom, fáj a szívem érted. Könnyes szemmel mondok búcsút néked.
Áldjon ég! Áldjon ég! Sír a lelkem, szemem könnyben ég. Áldjon ég!
Ezt a szomorú hangvételű, szép lírai dalt akkor énekli Suson, mikor Piccolo féktelen jókedvében messzire hajítja unokahúga mandolinját, ami összetör.
- Francois belépője és Bordal (Radnay György, László Margit, Palcsó Sándor):
„- Szerencse fel, ifjú úr! Teljesülhet minden vágya! Isten éltesse Önt! Soká-soká-soká! Igyunk egyet reá, itt a jó, finom óbor! Régen sajtolták ezt, nemes szőlőbogyót. E szív, e száj a legszebben üdvözli önt! A jó burgundit! /- A legszebb hely - a legszebb hely-, a borral teli pince, s egy pincebor - egy pincebor-, a föld egy drága kincse, úgy a jó bor - úgy a jó bor-, a bíbor színben égő…/- Hej, csúszik a bor, ha bármi bánat érjen, csúszik a bor, ha sorsod jobban áll; kell az a bor, mert ízlik bármiképpen, boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…/ -gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu… - akármi boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…”
- Jelenet és Finálé (László Margit, Palcsó Sándor, Radnai György és Énekkar)
„ -Nagy ég! Nagy ég! -Ki hitte volna!… -Szerencsecsillagunk lehullt!....-Milyen kár! -Bizony, de kár! -Hittem, hogy vagyon vár! -Hitted, hogy vagyon vár!… -Oda már! De oda már! - Zsebem üresen áll! Volt-nincs… -Most nincs… -Volt kincs... Volt, nincs… -nincs…/
- Most adj kezet! - Most adj kezet! - Úgy szép a sors, ha páros! - Ha van gyerek - ha van gyerek - Ne egy legyen, hanem három! - Így oly öröm -így oly öröm -és boldogság, -Csak egy - csak egy -a fő! – És ezt kívánom néktek: - Elfut a nyár, ki hatvanhat, az látja! És az a sors, hogy végül megpihensz! Forduljon úgy az éveitek száma, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!... -Lala-lala-lala-lala-lala-lala-lala-lalala… Lala-lala-lala-lala-lala-lala-lala-lalala….a sors, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!”
Ezt a délelőtti adást ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.
Magyar Televízió,1970. november 20., 20.55 – 22.05 óra
"Felelj, ha tudsz!"
Művészeti vetélkedő.
Udvardy Tibor ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Gál-György Sándor és Udvardy Tibor
Játékvezető: Bárány Frigyes
Közreműködik:
Antal Imre, Básti Lajos, Kálmán György, Kézdy György, Mányai Lajos, Radnay György, Simándy József, Udvardy Tibor, Újlaki László, valamint az Állami Bábszínház együttese
A zsűri: Baross Imre, Fasang Árpád, Gál-György Sándor, Mátrai-Betegh Béla,Pátzay Pál
Szerkesztő: Kármán György
Díszlettervező: Kocsis Mária
Jelmeztervező: Apostol Éva
Vezetőoperatőr: Kocsis Sándor
Rendező: Horváth Zoltán
„Az új típusú vetélkedő igyekszik felhasználni a tévé hasonló jellegű műsorainak legjobb hagyományait. Alapgondolata: hogyan ábrázolnak egy-egy témát a különböző művészeti ágak. A játék lényege tehát, hogy a versenyzőknek a zenén kívül más művészetekben is tájékozottaknak kell lenniük. A sorozat első adásának témája a bohóc lesz.” (Forrás: az RTV újság ajánló sorai voltak ezek.)
Horusitzky Zoltán: A fekete város – zenés ballada Mikszáth Kálmán regénye nyomán szövegét és a verseket írta: Erdődy János A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1969. december 15., Kossuth Rádió 20.25 - 22.00 Vezényel: Erdélyi Miklós Km.: MRT Szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Dramaturg és zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Cserés Miklós dr. Szereposztás: Görgey Pál, szepesi alispán – Somogyvári Rudolf Rozália, a leánya – László Margit (Váradi Hédi) Fabricius Antal, fiatal lőcsei polgár – Palcsó Sándor (Mécs Károly) Quendel Mihály, gazdag kereskedő – Radnay György (Ungvári László) Nusskorb szenátor – Palócz László (Győrffy György) Hírhozó – Ütő Endre Klöster kisasszony – Mezei Mária Fogadós – Várhelyi Endre (Basilides Zoltán) Blom – Zách János Grosschmid – Gyenge Árpád Gosnovitzer – Szegedi Szabó István Éjjeliőr – Kishegyi Árpád Ruitner Sándor ajánló sorai a rádióbemutató elé – két kapcsolatos, felvezető írását közli az RTV Újság (elsőt, amikor hírül adja, hogy elkészült az új rádiófelvétel, amit hamarosan műsorra fog tűzni; a másodikat közvetlenül a bemutató hetére időzítve) (1.) „Mikszáth Kálmán A fekete város című regényét tudomásom szerint eddig két ízben dolgozták fel: filmforgatókönyv készült belőle. valamint kétrészes ifjúsági rádiójáték, ez utóbbi a rádióban már többször elhangzott. Új darabunkat a regény nyomán Erdődy János írta, zenéjét pedig Horusitzky Zoltán komponálta. Tulajdonképpen nagyon nehéz dolog művük műfaját meghatározni. Nem opera, nem operett, nem daljáték, nem zenés játék… A feldolgozás határozottan epikus jellegű, balladai hangú – balladának is nevezzük végül -, alapvetően nem a drámai oldalt hangsúlyozza, hanem mindenekelőtt a zene hangulatteremtő erejénél fogva igyekszik a kor légkörét ábrázolni. (A darab közvetlenül a Rákóczi bejövetele előtti években játszódik a szepességi Lőcse városában és bemutatja a városi polgárság szembenállását a nemesi vármegyével.) A főbb szerepeket László Margit, Palcsó Sándor és Radnai György énekli, prózában Váradi Hédi, Mécs Károly és Ungvári László alakítja szerepüket; megemlítem továbbá a két legnagyobb – tisztán prózai – szerep megszemélyesítőjét, Mezei Máriát és Somogyvári Rudolfot. A felvételt Erdélyi Miklós vezényli, a Rádiózenekar és a Rádióénekkar működik közre, utóbbi tulajdonképpen az egyik főszereplő – és ez egyúttal a darabnak még egy érdekes vonására mutat rá, a drámai oratóriummal való kapcsolatára.” (2.) „ Mikszáth regénye régóta izgatja a dramaturgok fantáziáját. Esztendőkkel ezelőtt kétrészes ifjúsági rádiójáték formájában már megismerkedhetett a hallgató a regény dúsan szőtt cselekményével, s a szerzők most mégis vállalkoztak új feldolgozására. A történet drámaisága, a kor levegője, a szereplők érzelemgazdag lelkivilága újfajta zenés darab megírására ihlette őket. Megkeresték azokat a drámai csomópontokat, amelyekre a regény épül, s ezeket balladisztikus, oratorikus ívekkel hidalták át. Ilyenformán nem a történet, a cselekmény, hanem annak hősei kerülnek reflektorfénybe; önálló életet élhet és kaphat a kor zenei hangja, s főszereplővé léphet elő a kórus, mint a műfaj nélkülözhetetlen háttér-freskója.”
Negyven évvel ezelőtt hagyott itt bennünket Radnay György operaénekes (1920. augusztus 7. Szurdokpüspöki - 1977. április 4. Budapest). Kedves partnernője volt a Toscában Sass Sylvia. Radnay György születése napján ezzel a felvétellel emlékezem a nagy baritonistánkra: [url] https://www.youtube.com/watch?v=J5OPhseGeao; Tosca – II. felv. – Tosca és Scarpia kettőse – video [/url] - részlet
A Magyar Televízió 1967. március 12-én mutatott be egy Radnay Györgyről készített zenés portrét: „Falstafftól a magyar nótáig” – Radnay György műsora Közreműködik: Bánki Györgyi, Bende Zsolt, Faragó András, Gombkötő Erzsébet, Kishegyi Árpád, Külkey László, Radnai Györgyné, Sándor Judit, Sebestyén Katalin, Som Gizella, Vámos Ágnes, valamint Lakatos Sándor és népi zenekara. Koreográfus: Seregi László Szerkesztő. Kármán György Vezetőoperatőr: Czabarka György Rendező: Mikó András
Egy igazi kuriózum 1961 szilveszteréről! Aki kíváncsi, hogyan ropta a Rock and roll-t Gyurkovics Mária, Radnay György, Székely Mihály és Udvardy Tibor a televízió 1961. évi szilveszteri kabaréműsorában; a Kellér Dezső (és segítőtársa, Gyimesi Pálma színésznő) által vezetett tévés ál-vetélkedőben miként mérik össze a kor nagy operaénekesei tehetségüket a táncdalénekesekkel, Németh Lehellel és kolléganőivel: Ákos Stefivel, Hollós Ilonával és Kovács Erzsivel; hogy Gyurkovics Mária milyen átéléssel képes előadni az Énmellettem elaludni nem lehet című slágert, vagy hogy Székely Mihály miként énekli, szalmakalappal a fején, a Lehet, hogy szép nem vagyok vagy az Esik eső csendesen, lepereg az ereszen című nótát; Udvardy Tibor előadásában előadott örökbecsű slágerre: Teve van egypúpú, van kétpúpú…; Radnaytól Mozart - kissé „átigazított” - Don Juan-szerenádjára; és nem utolsósorban a Rigoletto-kvartett „összecsapására” a 2x4-es formációban való megszólaltatásában; és miként döntött a játékos zsűriben helyett foglaló Lajtai Lajos, Fényes Szabolcs és Mikó András? - hát csak meg kell nyitnia ezt az archív videót: [url] https://www.youtube.com/watch?v=4PSPrISpLl8; Táncdalénekesek és operaénekesek vetélkedője - Részlet az 1961-es szilveszteri műsorból [/url]
Luigi Dallapiccola: Éjszakai repülés TV-operafilm (fekete-fehér, 55 perc) Bemutató: MTV 1963. november 10., 20.55-21.50 Fordította: Blum Tamás Km.: MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Vajda Cecília) Vezényel: Blum Tamás Dramaturg: Kármán György Díszlettervező: Drégely László Jelmeztervező: Horányi Mária Zenei rendező: Ruitner Sándor Operatőr: Kocsis Sándor Rendező: Szinetár Miklós Szereposztás: Riviere – Radnay György Robineau – Nádas Tibor Pellerin – Simándy József A rádiós – Ilosfalvy Róbert 1. tisztviselő – Pálos Imre 2. tisztviselő – Pálffy Endre 3. tisztviselő – Szigeti László 4. tisztviselő – Várhelyi Endre Rabienné – Házy Erzsébet Egy hang – Szőnyi Olga Fabien – Koncz Gábor Az alábbi cikket a televíziós opera bemutatója elé írta O.G. – a Rádióújságban volt olvasható: „Éjszakai repülés” „Megragadóan költői regényt írt a francia Saint-Exupéry az éjszakai repülés úttörőiről. Tragikus hőse Fabien, a Patagóniából Buenos Airesbe tartó postagép pilótája, aki viharba kerül, s nem tér vissza többé, akárcsak az író, akinek – mint tudjuk – a felderítőgépét (mert repülő volt maga is) 1944-ben lelőtték a németek… Ezt a realitással párosult poézist híven adja vissza Dallapiccolának a regényre épülő operája; szerencsésen ötvözve a századeleji olasz iskola dallamosságát, líráját a modern muzsika keménységével. A vajon mit visz ebből képernyőre a héten látható tv-változat, a Szinetár Miklós rendezett első magyar televízió-opera ? - Nem ’tévésítettünk’ a szó megszokott értelmében – mondja Blum Tamás (aki nemcsak vezényli a drámai sűrítésű, zenei ’csemegét’ ígérő produkciót, hanem fordítója is Dallapiccola librettójának). Nem is volt szükség különösebb átdolgozásra, - már első olvasásra érzi az ember: ez az opera majdnemhogy tv-re íródott, komponálódott. Ami színpadon megoldhatatlan, a képernyőn megvalósítható: láttatni a külső történést, a repülőteret, a repülő útját, - ezzel a változtatással bontakoztatva ki igazán az eredetiben csak benne rejlő lehetőséget. - A szereplők? - Nemcsak hangban, - játékban, mozgásban is feltalálták magukat a kamera előtt. Kezdettől fogva ’érezték’ az opera figuráit: Radnai György például a kíméletlenségével emberséges, aszkéta-típusú főnököt, Riviére-t, Simándy József a chilei postagép pilótáját, Házy Erzsébet a viharba került Fabien feleségét, Ilosfalvy Róbert pedig a rádióst, aki az eredeti darabban villanásnyira sem látható Fabien adásait veszi és közvetíti, ezzel mintegy magát a pilótát is alakítván. - Az új műfajnak e ’prototípusánál’ egyébként nem szeretnénk megállni. Határozott szándékunk, hogy magyar szerzők kimondottan tv-re készülő operáival folytassuk a sort.”
Az előbb közölt Radnay György-történetek a Film Színház Muzsika "Maszk és toll" sorozatában kapott helyet. (1974., 13. szám)
Radnay György: Történeteim - I. /Film Színház Muzsika, 1974. március 30./ Ízlések és igények – 1. Benyitottam az ajtón. - Jó estét kívánok! Kérek szépen tíz deka puha karamella cukorkát. A kis édességbolt csinos szőke eladónője megszokott mozdulattal veszi kézbe a papírzacskót és merőkanálkát, közben rámpillant, egy másodpercig néz, majd megszólal: - Elnézést, Ön nem Radnay György, az operaénekes? Mosoly terül el az ábrázatomon: még a legkevésbé hiú művész is örül. ha felismerik. Boldogan felelem az igent. Ő elkezdi mérni a cukrot, közben komoly arccal közli: - A napokban láttam Önt az Otellóban, nagyon tetszett a Jágója. - Igazán örülök – mondom még mindig mosolyogva, bár kissé zavar az a komolyság, amellyel tetszését közli. Elkészül a méréssel, és most már komor arccal folytatja: - Nemrég a tévében is láttam… - Milyen műsorban? Mert elég sokfélében szoktam közreműködni. - Hát éppen ez az, kérem! Hogyan tehetnek meg az Operaház művészei olyat, hogy odaállnak táncdalénekesekkel egy műsorban slágereket énekelni és hülyéskedni (sic!)?! Ne, gondolnak arra, hogy sokezer operarajongónak illúzióját rombolják össze? Mentegetőztem: az a műsor Kellér Dezső rendkívül szellemes ötlete, amely szerint humoros versenyre kelnek a táncdalénekesek és az operaénekesek. S a magam részéről megtiszteltetésnek vettem, hogy Gyurkovics Mária, Székely Mihály és Udvardy Tibor mellett negyedikként én képviselhettem az Operaházat. A tévéhez érkezett levelek, de még a sajtó is a sikerült műsorok közé sorolta ezt… - Ez minket, operarajongókat nem vigasztal, nem is győz meg. Nagyon reméljük, hogy a jövőben nem okoznak nekünk ilyen csalódást! – zárja le a vitát a csinos szőke. Lesújtva botorkáltam ki az üzletből. Ízlések és igények – 2. Meglátogattam egy barátomat. Beszélgetünk, közben bejön az édesanyja. Örömmel üdvözöljük egymást. Megkérdezem, hogy van. - Hát csak úgy, öregesen – feleli -, elég jól. Igaz, többet vagyok egyedül, mint szeretném, de enyhíti az egyedüllétet a rádió. Magát is sokszor hallom benne énekelni, Gyurika – mondja kedvesen, anyásan -, és mindig úgy örülök. Különösen ha operarészletet énekel. Azért az operettet is szeretem. Hanem, már meg ne haragudjék érte: vigyázni kellene a hangjára. Miért énekli folyton azokat a magyar nótákat?! Ízlések és igények – 3. Mintegy húsz éve mindig Balatonfüreden töltöm a nyári szabadságomat, az operai horgásztanyán. Mivel a bevásárlást is el kell „valakinek” intéznie, elég gyakran megfordulok a faluban is. Némiképp már ismernek a helybeliek, rámköszönnek, pár szóra meg is állítanak: hogyan „kap” nálunk a ponty. De akad más téma is. Egyszer egy kedves ismeretlen ismerős a ponty-kapás megtárgyalása után így folytatta: - Az idén elég keveset tetszett nótázni a rádióban is, a tévében is. Hiányoltuk! Mentegetőztem: - Elsősorban az Operaház tagja vagyok. Van ám ott munkám bőven. - Meglehet – feleli -, de azért talán el lehetne valamit hagyni azokból az operákból, és többet kéne nótázni, mert mégiscsak az a legszebb a világon! No most már az ördög tudja, hogyan lehetne mindenkinek a kedvére tenni. Radnay György: Történeteim – II. /Film Színház Muzsika, 1974. március 30./ Édes anyanyelvünk – 1. Nem kell megijedni, nem Lőrincze professzorral akarok versengeni. Csak megerősíteném azt az állítást, hogy nyelvünk „világnyelv”! Bárhol a világon megment minket az elkallódástól. Athéni repülőtér, délelőtt. Bábeli hangzavar, időnként angolul felbömbölő hangszórók. Elárvulva üldögélek. Várom, hogy leteljék az óra s beszállhassak az isztambuli gépbe. Egyszercsak, mintha a nevemet hallanám a hangszóróból. Amikor néhány másodperc múlva ismét megszólal a hangszóró, már jól hallom az angol szöveg között a nevemet. Most mi lesz? Angolul nem tudok,a repülőterek nyelve az angol; olasz és német nyelvtudásommal itt semmire nem megyek. Riadtan nézek körül. S ekkor, szemközt velem egy mosolygó ősz hajú hölgy megszólal, magyarul: - Igen, művész úr, Önt kérik a tájékoztató irodába. Velem jött az irodába, ő beszélt helyettem angolul. Kiderült: egyik bőröndömmel volt zavar, nem találták. Hála az eredményes tolmácsolásnak, törökországi fellépésemre nem érkeztem frakk és jelmezek nélkül. Édes anyanyelvünk – 2. Ülök feleségemmel Rómában, a híres spanyol lépcső tetején és szidom magamban a derék olasz egyházfit, aki az orrunk előtt bezárja a templomot. Mennénk is tovább, de megállít minket három csitri lány kiabálása. Messziről futnak, integetnek felénk. Megvárjuk őket. Zihálva, lihegve érnek oda, és kérdések özönét zúdítják ránk angolul. Leintem őket, s áttérek az olaszra. Fejrázás, sűrű „nem értjük” kézmozdulat-sorozat. Feleségem átvált a francia nyelvre. Ugyanaz az eredmény. Én megkísérlem németül. A helyzet változatlan. - De szeretném – fordulok feleségemhez tréfálkozva - , ha négynyelvű kísérletezés után kiderülne, hogy tudnak magyarul! Az egyik kislány hatalmasat sikít: - Én tudok magyar, mert otthon csak magyar beszélünk… Még a nagypapa vándorolt ki valamikor Amerikába, derült ki, és unokájának a jó bizonyítványért fizette be az európai körutazást, amelynek Olaszország a második állomása volt. Az első, a nagypapa kívánságára – az óhaza! Kedves olvasók! Jobban érzem magam maszkban, mint tollal a kezemben. Puccini Gianni Schicchijéből kölcsönzött, módosított idézettel búcsúzom: „Ha valamelyik kis történetemen jól mosolyogtatok – szegény fejemnek ez írásért megbocsássatok…”
Radnay György „vallomása” /Film Színház Muzsika, 1975. április 5./ „Két-három évvel ezelőtt a kávéboltban megszólított egy korombeli férfiú. Amikor a nevét mondta, rögtön rájöttem, hogy gyerekkoromból jól ismerem, régi barátom, hiszen az édesapja annak az újpesti gimnáziumnak az igazgatója volt, amelyben én diákoskodtam. Barátom elmondta, hogy valahányszor a tévé képernyőjén megjelentem, édesapja elkomorult és azt mondta: ’Amikor ezt a Radnay gyereket látom, mindig eszembe jut, hogy megbuktattuk az érettségin fizikából. Kár volt, sajnálom, hiszen tudhattuk volna, hogy színész vagy énekes lesz belőle.’ Én a bukást már rég elfelejtettem, de arra emlékszem, hogy gyerekkoromtól kezdve szereplési vágy fűtött. Gimnázium után tisztviselőnek mentem, és közben énekelni is tanultam. De aztán katonaság, majd hadifogság következett. Hadifogoly társaimnak sokat énekeltem. Emlékszem az Asszony ingatagot baritonra, H-dúrból G-dúrba transzponáltam, és az első szakaszt négy nyelven: olaszul, magyarul, oroszul és német nyelven adtam elő. Hazajöttem, majd László Géza énekmesteremnél egy év alatt elvégeztem tanulmányaimat a Nemzeti Zenedében, Nádasdy Kálmán és Pless László is tanáraim voltak. Nyáron már második díjat nyertem a genfi nemzetközi versenyen. Októberben pedig Tóth Aladár az Operához szerződtetett. Azóta hetvennél több szerepet énekeltem. Boldog vagyok, hogy Tóth Aladár igazgatása idején nőttem operaénekessé. Óriási tudását ontotta magából. Pályám eddigi csúcsa Verdi Falstaffja volt, figurájának emberszerető, derűs bölcsességét igen közel érzem magamhoz. Legelőször 1960-ban a rádióban énekeltem Gardellivel, de a következő operai felújításban már az Operában is megkaptam a szerepet. Az olasz operák világában érzem magamat legotthonosabban. A Wagner-figurák közül Hans Sachsot szeretem zeneileg is, emberileg is a legjobban. És persze Mozartot, de sajnos csak a Varázsfuvolában énekeltem. Engem nem annyira a harsány vidámság vonz, inkább Arany János, Erkel, Verdi hangvétele, lelki alkata az eszményképem. A Rigolettót kétszáznál is többször énekeltem, de ma is minden előadás előtt a szerep legbensőbb érzelmi intenzitásával tanulmányozom át a szólam minden hangját. S kifejezésmódjában, minden alkalommal felfedezek a magam számára valami újdonságot. Ilyenkor úgy érzem, mintha ajándékot kaptam volna, gazdagabbá válok."
A Rádióújság 1959. szeptember 24-i számában Pillanatfelvétel Radnai Györgyről címmel cikk jelent a népszerű baritonistáról, aki a cikk szerzőjének ("somogyi") vall a pálya kezdeteiről és művészi elköteleződéséről. „Operaházunk baritonistája, a rádió közönsége előtt is jólismert Radnai György nem ’szabályos’ operaénekes. ’Akadémiára sohasem jártam – mondja – a Nemzeti Zenedébe is csak néhány hónapig.’ Az 1947-es genfi zenei versenyen tűnt fel, ahol második helyezést ért el. De hogyan jutott el teljes ismeretlenül a nemzetközi versenyig? - Nem készültem énekesnek, bérelszámoló voltam. Egy házi összejövetelen fedeztek fel – cigányzene mellett. Teljesen esélytelenül a genfi nemzetközi zenei versenyre jelentkeztem. Az Akadémián volt a próbaéneklés. Merészen kiperdültem a pódiumra a Sevillai borbély Figaro-áriájával. Akkor nem mertem volna elárulni, de ma már nem titkolom, hogy addig még sohasem láttam a Sevillai borbélyt színpadi előadásban. Legfeljebb ha kétszer voltam életemben operában. Az Opera ösztöndíjas tagja lett. Tanára László Géza, felesége, Haselbeck Olga, valamint Nádasdy Kálmán és Pless László irányítása mellett csakhamar a legszebb baritonszerepeket énekelte. - Nem lehetek elég hálás nekik. Úgy érzem, nincs ennél szebb élet az egész világon. Nem is lehet nagyobb öröm, mint a színpadon lenni ...A rádióbeli éneklés nagy hatással van a színpadi szereplésemre. Szélsőséges vérmérsékletű vagyok s így a színpadon nem tudom magam kellően megfigyelni, ellenőrizni, mert a játék heve elragad. Mindig a mikrofon előtt fedezem fel a hibákat és legközelebb már ugyanazt az áriát, vagy szerepet a színpadon is másképpen oldom meg. A sokoldalú művészek közé tartozik. Szeret dalokat énekelni és rövid idő alatt megtanulja az újat, mégis hangoztatja: - Úgy érzem, az olasz baritonok világa áll legközelebb hozzám. Ez az én igazi világom. Példaképeim a nagy olasz baritonisták, a Tita Ruffók, akik egyben a nagy színpadi komédiások is… „ /”somogyi”/
Ma 96 éve született Radnay György operaénekes, a Magyar Állami Operaház Kossuth-, Kiváló- és Érdemes-díjjal kitüntetett művésze. (Szurdokpüspöki, 1920. augusztus 7. – Budapest,1977. április 4.) Rá emlékezve beteszem ide a linket: hadd szólaljon meg a jellegzetes orgánumán a nevezetes Verdi-baritonária: [url] https://www.youtube.com/watch?v=bwOlBYcDCFQ; Verdi: Falstaff - Becsületmonológ - Radnay György [/url] Verdi: Falstaff - "L'onore! Ladri!"„Falstaff (I. felvonás): "Az erkölcs! Latrok" Sir John Falstaff: Radnay György Km. Bardolf: Kishegyi Árpád Pistol: Várhelyi Endre Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara & Lamberto Gardelli
Köszönöm. Máris ide beteszem azt a linket a youtube-ról: [url] https://www.youtube.com/watch?v=J5OPhseGeao; Puccini: Tosca - Se la giurata fede (Sylvia Sass, György Radnai) [/url] Giacomo Puccini: Tosca Salvatelo!... Se la giurata fede... Tosca - Sylvia Sass Scarpia - György Radnai Sung in Hungarian 1976.
A Yt-ra föltettek egy 76-os tévéfelvételt, Tosca és Scarpia kettőse Sass Sylviával.
A Dankó Rádió délelőtti operettműsorában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya megemlékezett a Kossuth-díjas Radnai György operaénekesről, aki ma 39 éve hagyott itt bennünket, mindössze 57 éves volt (1920. augusztus 7., Szurdokpüspöki - 1977. április 4., Budapest). Az adásban a felejthetetlen, kiváló művésznek most három rádiófelvételéről hallhattunk egy-egy kedves dalt megszólalni: - Ábrahám Pál – Harmath Imre: Hawaii rózsája - Indulódal „Zúg a szél, száz poklon át fut a hajó…” (Radnai György, km. a Magyar Rádió és Televízió Férfikara és Szimfonikus Zenekara, Bródy Tamás vezényel) - Kemény Egon - Kótzián Katalin: Mindenki tanul (Radnai György, km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Breitner Tamás vezényel) - Kálmán Imre: Cigányprímás - Dal a Stradiváriról (Radnai György, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, Breitner Tamás vezényel) Megemlítem, hogy a Túl az Óperencián című műsor e heti vendégével, Szulák Andrea énekes-színésszel Nagy Ibolya beszélget a stúdióban. Délután 18 órától ismét meghallgathatjuk az adást a rádióban.
A ma 95 éve született Radnay Györgyre emlékezem ezzel a felvételével: [url] https://www.youtube.com/watch?v=m49JH57NEY8; Erkel: Bánk bán - Bánk és Tiborc kettőse - Joviczky József és Radnay György [/url]
Köszönöm. Micsoda előadás volt az, nem fogom elfelejteni!
És még további két kép Radnayról - ugyanebből az operából.
Köszönöm, megtaláltam. Tényleg jó képek azok is. Itt van még ez a cikk, benne Radnay(i) két, Házy Erzsébettel közös fotója a [url] http://operavilag.net/olvasosarok/catfish-row-a-koztarsasag-teren/; Porgy és Bess [/url] operaelődásból.
Aki a Galéria keresés rublikájába beírja a művész nevét (i-vel és y-nal) az talál három remek fotót róla, sajnos ennél többet nem tudtunk fellelni... :-(
A Café Momus Szerkesztősége valamiért nem szerkesztett be ma fotót Radnayról (amit „lujza” reklamál A nap képe-topicban (1.476. sorszám). Ezt pótolandó, a nagy baritonistánkról kikerestem az interneten egy fotót, ami az alábbi linkre kattintva elérhető: [url] http://operavilag.net/wp-content/uploads/kategoria-nelkuli/2013/03/22/6094/Radnai_portre.jpg; A mai nap képe [/url] született: 1920. augusztus 7. • Radnay György, operaénekes († 1977)
Fontos információ mindenkinek, aki ismerte és szerette Radnai Györgyöt: a Hungaroton internetes zeneáruházából (www.hungarotonmusic.com) letölthető a művész szólólemeze, CD-n soha ki nem adott részleteket (mint például a Jago-álomelbeszélés) tartalmaz.
Pontosan ma van a művész halálának 30. évfordulója.
Osztom a véleményedet, világsztár volt...
Ugyanakkor, a Joviczky-Radnai féle Bánk-Tiborc kettős is olyan elementáris erejű, amihez mindenféle verbális összehasonlítás méltatlanná válik...
Legutoljára a Koldusoperában láttam, de minden szerepében fenomenálisat alkotott. Képzeljük el, hogy anno vasárnap délelőtti (Failoni bérlet) előadásokon (Falstaff) Radnai, mint címszereplő mellett olyan művészek szerepeltek, mint Déry Gabriella, Erdész Zsuzsa, Sándor Judit, Komlóssy Erzsébet, Faragó András, Bartha Alfonz, Karizs Béla, Várhelyi Endre, Külkey László. A Hungaroton igazán kiadhatna egy portrélemezt erről a rendkívüli művészről (tessék csak meghallgatni Radnai előadásában egy Jago-álomelbeszélést, aki nem vastüdővel lélegzik, a hideg futkos a hátán, a Credóról már nem is beszélek).
Áprilisban lesz 30 éve, hogy elhunyt Radnai György. Nekem még megadatott, hogy utolsó új szerepében (Don Pasquale) láthassam...
Szép írással búcsúzott Radnai Györgytől Meixner Mihály az Új Tükör hasábjain, 1977. áprilisában: Operarajongóink megdöbbenve értesültek a szomorú hírről, hogy meghalt a kiváló operaénekes, Radnai György. Néhány hónappal ezelőtt még örömmel tapsoltunk kitűnő Rigolettó alakításának a Gardelli vezényelte felújításon, és senki sem sejthette, hogy ez lesz az utolsó bemutatója, ahol a közönség szeretete ünnepelte azt az énekes-színészt, akiről nyugodtan elmondhattuk – nem voltak ellenségei, csak barátai. Radnai Györgyöt mindenki szerette, nemcsak jelentős művészegyéniség, kiváló Rigoletto, Falstaff, Macbeth, Háry János, Jago, Scarpia, Tiborc vagy Hans Sachs volt, hanem melegszívű kollega, kitűnő partner, és aranyos humorú jóbarát, aki nemcsak az Operaház színpadán érezte jól magát, de ízléssel és szeretettel énekelt népdalokat, magyar nótákat, és számos rádiófelvételen énekelte a klasszikus operettirodalom szerepeit is. Sokoldalú művésztől, rendkívül kulturált, intelligens énekestől búcsúzik zenei életünk, attól a Radnai Györgytől, akitől még oly sokat vártunk volna, és akit 57 éves korában ragadott el a könyörtelen halál. Ő, aki oly sokszor halt meg a színpadon, most valóban mindörökre eltávozott körünkből. Távozása nagy űrt hagy maga után, és még hosszú évekig gondolunk majd azokra a mindig igazi, színházi élményt nyújtó alakításokra, amelyekkel csaknem harminc éven át örvendeztetett meg bennünket.