A régi szép időkben, a rádióban rendszeresek voltak az operaközvetítések: stúdiófelvételek, kapcsolásos operaházi, élő előadások; a stúdiófelvételeket olykor ciklusokba rendezték a szerkesztők: egy-egy operaszerző (Csajkovszkij, Verdi, Puccini, Mozart, Wagner, Rossini, Donizetti, Erkel stb.) vagy egy-egy legendás karmester (Karajan, Gardelli, Toscanini, Furtwengler, Abbado, Levine, Mehta, Muti… Erdélyi Miklós, Ferencsik János, Kórodi András stb.), de leggyakrabban híres operacsillagok köré szerkesztve: volt Callas, Tebaldi, Sutherland, Caballé, Freni, Price, Schwarzkopf, Bumbry, Horne, Obrazcova… Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, László Margit, Orosz Júlia… illetve Björling, di Stefano, Bergonzi, Taddei, Gedda, Fischer-Dieskau, Corelli, Carreras, Domingo, Pavarotti, Milnes, Gjuzelev, Boris Christov… Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor, Réti József, Simándy József, Melis György, Palló Imre, Székely Mihály, Gregor József stb.
Egy-egy ilyen ciklus több héten át tartott a rádió műsorában: hetente lement egy-egy teljes operafelvétel az adott szerző vagy előadóművész köré csoportosítva, így akár hat-nyolc opera sugárzása követte egymást.
Mindezt azért hoztam szóba, mert a mai halálozási évfordulók között található a neves bolgár basszista:
Nikolaj Gjaurov (Gyaurov) operaénekes. Természetesen anno Ő is „kapott” egy blokkot (operafelvételeiből egy sorozatot) a Rádió operaműsorában.
A ma 14 éve elhunyt (Ladzsene, 1929. szeptember 13. – Modena, 2004. június 2.) operaénekesre emlékezve találtam egy cikket az RTV Újságban (1976. július 05-11. hét), ezzel a címmel:
„Quel timbre!” - A Gjaurov-sorozat elé
(szerzője: Dalos László). Idézem:
Mintha Marcel Carné valamelyik filmjéből lépett volna ki a pillangónyakkendős, rókaképű francia riporter. Kezében a masina – az enyémben is -, ott álltunk együtt a Párizsi Nagyopera színpadán oldalt, egy díszlet tövében s hallgattuk Nikolaj Gjaurovot. A nagy bolgár basszista a Don Carlos II. Fülöp királyaként éppen az áriát énekelte, s a francia fotóriporter elragadtatással suttogta maga elé: „Quel timbre!” „Micsoda hangszín!”
Ez 1966 májusában történt. Azt a szépszínű hangot idehaza, „élőben” azóta sem sikerült hallani, Nikolaj Gjaurov – bár egyszer úgy hírlett, jön -, nem énekelt még nálunk. Csak annak előtte, nyolc esztendővel. Ismeretlenül érkezett Budapestre, 1958 májusában, más helyett; huszonkilenc éves volt, s olyan Basiliót meg Mefisztót énekelt, hogy aki véletlenül meghallotta, ma is emlegeti.
Párizsban, egyetlen személyes találkozásunkon elmondta: volt ő Cavaradossi is! Szülővárosában, gimnazistaként diák-színjátszócsoportban szerepelt, ott alakította Sardou drámájának, a Toscának Cavaradossiját. Tehát nem az énekes szerepet, hanem az opera drámai „alapanyagának” hősszerelmesét. Egyébként soha nem volt tenorszínű a hangja. (Legfeljebb „koloratúrszoprán”, öt-hat éves fejjel! – tette hozzá.)
Húsz esztendősen kezdett el énekelni, s Szófia után Moszkvában folytatta és fejezte be tanulmányait. Huszonhat éves, amikor 1955-ben két énekversenyen is győz: a varsóin meg a párizsin. Harmincegy esztendős, amikor megnyílik előtte a milánói Scala. S tulajdonképpen az egész világ! Fülöpje, Mefisztója, Borisz Godunovja, Don Juanja – és sorolhatnánk még nagy szerepeit – a maga nemében páratlan hang- és színészi alakítás.
Most februárban Nikolaj Gjaurov volt a bécsi Staatsoper hatalmas sikerű Borisz Godunov-előadásának címszereplője. És a minap ő is ott énekelt Moszkvában, a Nagy Színház, a „Bolsoj” jubileumi díszhangversenyén. Ezért is nagy öröm, hogy legalább a rádió most kezdődő ciklusában szinte valamennyi parádés szerepében hallgathatjuk. De mikor látogat el hozzánk ismét személyesen?
Ma délután a Bartók Rádióban 16.00 – 18.30 Lemezelő - nem csak gyűjtőknek I. Muzsikus legendák - In memoriam Nicolae Herlea (1927 08. 28. - 2014. 02. 24.). Vendég: Molnár Levente baritonénekes. (2013. április 7-i műsorunk ism.) A műsor második felében Kincskereső: Kozma András, a Nemzeti Színház dramaturgjának legkedvesebb felvételei. A mikrofonnál: Madarász Zsolt Szerkesztő: Bánkövi Gyula
Asszem, nyitok egy topicot, ahol az operás topicokról beszélgethetünk...
A hangsúly az együtt szóra értendő. Itt hangsúlyozottan régi nagyságokról, régi élményekről kellene beszélni. Már azoknak, akiknek van ilyen...
Valóban nagy hiány van operás topikokban, most sikerült csökkenteni ezen...
...\"Operamúzeum\" - csak összejön a végén,.... :-0)
...ja, és a \"nevesített müvész-topicok\". :-)))
...lásd \"Kedvenc magyar operaelőadók\" & \"Opermúzeum\" topicok. :-)
Íme egy topik, ahol régi hírességek, hajdanvolt nagy előadások együtt emlegethetők... az ifjúság okulására (is) :)!
