16 Spangel Péter 2010-01-31 18:04:00 [Válasz erre: 15 Momo von Hofmannsthal 2010-01-31 14:14:59]
-:)))
-:)))
15 Momo von Hofmannsthal 2010-01-31 14:14:59 [Válasz erre: 14 Tomasso 2010-01-31 14:06:03]
Sajnálom, de nem Péternek hívnak. Egyébként semmi gond, az ember néha eltéveszt dolgokat.
Sajnálom, de nem Péternek hívnak. Egyébként semmi gond, az ember néha eltéveszt dolgokat.
14 Tomasso 2010-01-31 14:06:03
Kedves Péter! Elnézést, hogy rosszul írtam a nevet. Köszönöm a helyesbítést!
Kedves Péter! Elnézést, hogy rosszul írtam a nevet. Köszönöm a helyesbítést!
13 Spangel Péter 2010-01-31 13:28:38 [Válasz erre: 12 Momo von Hofmannsthal 2010-01-31 12:52:24]
Eriggy, Honecker... :-)))
Eriggy, Honecker... :-)))
12 Momo von Hofmannsthal 2010-01-31 12:52:24 [Válasz erre: 11 Tomasso 2010-01-31 12:45:03]
meg Honegger, az Honecker... :-)
meg Honegger, az Honecker... :-)
11 Tomasso 2010-01-31 12:45:03
Elnézést! Elírtam egy nevet: Lehengrin = Lohengrin
Elnézést! Elírtam egy nevet: Lehengrin = Lohengrin
10 Tomasso 2010-01-31 12:41:43
Ajánlom, hogy a meggondoltság érdekében gyűjtük össze ezeket a szerepeket. A legnagyobb részük fiatal fiú, aki még nem mutál. Pl: Oscar, Cheribino, Octavian, Nicolaus a Hoffmannból, a Pásztorfiú hangja a Toscából (aki soha nem látszik), Tebaldo a Carlosból, és még sorolhatnám ezeket. Minem bizonnyal a romantika korában egy-egy a szerző számára kedves ismerős aki jó hangú volt, ihlette ezeket a szerepeket. Mozartnál egyértelemű és más a helyzet, mint ahogyan Octavian esetében is. Bár élek a gyanúperrel, hogy Ricahrd Strauss a Rózsalovagban némileg parodizálta Mozart korát. (Ne feledjük: a 18. században játszódik a történet) Pl: Olasz ária! Olyan dallamos, hogy akár Mozart is írhatta volna, vagy egy egy Mozart korabeli itáliai komponista. Tudom, hogy a modern rendezések sokban olyanok, hogy az ilyen szerepek a valós súlyukat elveszítik. Azt hallottam, hogy idén Rózsalovagot Strauss korába helyezik. Hogy minek, azt nem értem, mert Strauss leírta pontosan a korszakot, ahol a darab játszódik. Mint ahogyan azt sem értem, hogy szegény Elsanak és Lehengrinnek mi köze van Honeggerhez és az NDK-parlamenthez. Én ezért vagyok ellene a modern rendezéseknek, ugyanis ezáltal a darabok valós mondanivalója vész el. Szerencsétlen komponisták meg már nem tudnak mit tenni.
Ajánlom, hogy a meggondoltság érdekében gyűjtük össze ezeket a szerepeket. A legnagyobb részük fiatal fiú, aki még nem mutál. Pl: Oscar, Cheribino, Octavian, Nicolaus a Hoffmannból, a Pásztorfiú hangja a Toscából (aki soha nem látszik), Tebaldo a Carlosból, és még sorolhatnám ezeket. Minem bizonnyal a romantika korában egy-egy a szerző számára kedves ismerős aki jó hangú volt, ihlette ezeket a szerepeket. Mozartnál egyértelemű és más a helyzet, mint ahogyan Octavian esetében is. Bár élek a gyanúperrel, hogy Ricahrd Strauss a Rózsalovagban némileg parodizálta Mozart korát. (Ne feledjük: a 18. században játszódik a történet) Pl: Olasz ária! Olyan dallamos, hogy akár Mozart is írhatta volna, vagy egy egy Mozart korabeli itáliai komponista. Tudom, hogy a modern rendezések sokban olyanok, hogy az ilyen szerepek a valós súlyukat elveszítik. Azt hallottam, hogy idén Rózsalovagot Strauss korába helyezik. Hogy minek, azt nem értem, mert Strauss leírta pontosan a korszakot, ahol a darab játszódik. Mint ahogyan azt sem értem, hogy szegény Elsanak és Lehengrinnek mi köze van Honeggerhez és az NDK-parlamenthez. Én ezért vagyok ellene a modern rendezéseknek, ugyanis ezáltal a darabok valós mondanivalója vész el. Szerencsétlen komponisták meg már nem tudnak mit tenni.
9 Búbánat 2003-10-17 10:44:00
Félreértés ne essék, én nagyon szeretem hallgatni és nézni ezeket a „nadrág”-okat. Tegnap Létai Kiss Gabriella szépen énekelte Mátyás király szerepét a Hunyadiban, nagyon élveztem! (Erkel sem tudta vagy akarta kivonni magát a kor szokásai alól?!) Csak nehogy Létay Kiss, VárhelyiÉva be legyenek skatulyázva ezekbe a szerepkbe A Rómeó és Júliában legutóbb szintén nadrágot viseltek.
Félreértés ne essék, én nagyon szeretem hallgatni és nézni ezeket a „nadrág”-okat. Tegnap Létai Kiss Gabriella szépen énekelte Mátyás király szerepét a Hunyadiban, nagyon élveztem! (Erkel sem tudta vagy akarta kivonni magát a kor szokásai alól?!) Csak nehogy Létay Kiss, VárhelyiÉva be legyenek skatulyázva ezekbe a szerepkbe A Rómeó és Júliában legutóbb szintén nadrágot viseltek.
8 WiseGentleman 2003-10-16 18:18:00
Ha a nyolcvanas években volt, akkor még nem voltam NY-ban.
Ha a nyolcvanas években volt, akkor még nem voltam NY-ban.
7 Sesto 2003-10-16 16:49:15
Ja és ha már operett és nadrágszerepek is emlitésre kerültek: a \"VOP-ben\"(=decemberben lesz a premier!) a \"Boccaccio\"-cimszerepét a rendkivül attraktiv lirai altista-hölgy: Annely Peebo fogja énekelni! Más... Donizetti: Orsini herceg szerepében szivesen tudom Doris Soffel \"live\"-felvételét is, Barcellona valóban \"Spitze\"!!!-tombolt a \"STOP\" Rosina-ja után, sajnos sokat lemondja az elöadásait, mi is több mint egy évet vártunk rá, mert mindig visszalépett, igy debütáltak helyette ugyancsak Rosina-ként és sikerrel: Vivica Genaux, Sophie Koch és legutóbb Enkeljda Shkosa(=ö sajnos kevesbb sikerrel, de szép hangon!) :-)
Ja és ha már operett és nadrágszerepek is emlitésre kerültek: a \"VOP-ben\"(=decemberben lesz a premier!) a \"Boccaccio\"-cimszerepét a rendkivül attraktiv lirai altista-hölgy: Annely Peebo fogja énekelni! Más... Donizetti: Orsini herceg szerepében szivesen tudom Doris Soffel \"live\"-felvételét is, Barcellona valóban \"Spitze\"!!!-tombolt a \"STOP\" Rosina-ja után, sajnos sokat lemondja az elöadásait, mi is több mint egy évet vártunk rá, mert mindig visszalépett, igy debütáltak helyette ugyancsak Rosina-ként és sikerrel: Vivica Genaux, Sophie Koch és legutóbb Enkeljda Shkosa(=ö sajnos kevesbb sikerrel, de szép hangon!) :-)
6 Sesto 2003-10-16 16:45:33
pardon: \"La clemenza di Tito\"... Sorry!
pardon: \"La clemenza di Tito\"... Sorry!
5 Sesto 2003-10-16 16:44:59
Búbánat, a MET-ben énekelte már Pavarotti oldalán, egy szinesbörü kontratenor Oscar-t a \"Ballo-ban\",...nem ugrik be a neve, pedig a ´80-as években volt: WiseGentleman látta is talán?... Ja és a Salzburgi Ünnepi Játékokon is volt a II. Világháború után egy \"La clemza\"-sorozat, ahol tenorista énekelte Annio-t... ...én pedig de szivesen elvállalnám \"Sesto-t\"!... Hmmm... :-)))
Búbánat, a MET-ben énekelte már Pavarotti oldalán, egy szinesbörü kontratenor Oscar-t a \"Ballo-ban\",...nem ugrik be a neve, pedig a ´80-as években volt: WiseGentleman látta is talán?... Ja és a Salzburgi Ünnepi Játékokon is volt a II. Világháború után egy \"La clemza\"-sorozat, ahol tenorista énekelte Annio-t... ...én pedig de szivesen elvállalnám \"Sesto-t\"!... Hmmm... :-)))
4 Búbánat 2003-10-16 13:07:02
Pérchy Kornéliát érdekes volt nadrágszerepben látnom a Don Carlosban. Hogy miért írta Verdi Tebaldót szoprán hangra, bevallom, fogalmam sincs. (Ahogy R. Strauss Octavianja is anakronisztikus a XX. század elejéről. ) Nemcsak az a problémám, hogy egyáltalán miért kellett a zeneszerzőknek alt vagy szoprán hangra írni férfi -szerepeket (egyformán volt herceg és inas, vagy polgári ivadék). Továbbra sem fér a fejembe, hogy ez egy olyan jópofa dolog, tréfa volt-e részükről? Ha meg tudatos, komoly, megfontolt elgondolás, akkor mi volt ezzel a szándékuk? Valami kontraszt? Vagy a kor elvárásának akartak megfelelni? Ezt még elfogadnám a XIX. század elejéig. De száz évvel később meg minek? Utánzás? Csajkovszkij is idézett Gretrytől, s a balett jelenetben ott van a nadrágszerep. Szóval, nem értem.
Pérchy Kornéliát érdekes volt nadrágszerepben látnom a Don Carlosban. Hogy miért írta Verdi Tebaldót szoprán hangra, bevallom, fogalmam sincs. (Ahogy R. Strauss Octavianja is anakronisztikus a XX. század elejéről. ) Nemcsak az a problémám, hogy egyáltalán miért kellett a zeneszerzőknek alt vagy szoprán hangra írni férfi -szerepeket (egyformán volt herceg és inas, vagy polgári ivadék). Továbbra sem fér a fejembe, hogy ez egy olyan jópofa dolog, tréfa volt-e részükről? Ha meg tudatos, komoly, megfontolt elgondolás, akkor mi volt ezzel a szándékuk? Valami kontraszt? Vagy a kor elvárásának akartak megfelelni? Ezt még elfogadnám a XIX. század elejéig. De száz évvel később meg minek? Utánzás? Csajkovszkij is idézett Gretrytől, s a balett jelenetben ott van a nadrágszerep. Szóval, nem értem.
3 Búbánat 2003-04-18 12:00:01
Nemrég újra felfedeztem magamnak egy kedves nadrágszerepet. A Scala-ban a tavaly bemutatott Lucrezia Borgia /Donizetti/ egyik előadását sugározta a Mezzo-csatorna. Ebben az operában Orsini herceg szerepében a mezzo Barcellona tündökölt. Nagyon várom, hogy mikor lép fel nálunk is a fiatal, nagy karrier előtt álló énekesnő.
Nemrég újra felfedeztem magamnak egy kedves nadrágszerepet. A Scala-ban a tavaly bemutatott Lucrezia Borgia /Donizetti/ egyik előadását sugározta a Mezzo-csatorna. Ebben az operában Orsini herceg szerepében a mezzo Barcellona tündökölt. Nagyon várom, hogy mikor lép fel nálunk is a fiatal, nagy karrier előtt álló énekesnő.
2 Búbánat 2003-02-07 13:25:22
Ezek a gondolatok részben elfogadhatóak számomra. De továbbra is motoszkál bennem, hogy egy opera férfi szereplői közül miért pont azt az egyet választotta ki a komponista, és írta meg énekelni valóját szoprán/alt hangra. A barokkban még lehetett király, császár szoprán hangra megírva, a későbbi korokban már általában csak szolgák, inasok, apródok énekelnek ilyen hangon, a szerző megálmodta módon. Ennek is oka lehet. Játsszunk el a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Verdi Az álarcosbálban nem Oscart, hanem Renatot, vagy Riccardot írja meg koloratúr szoprán hangra. Nyilván groteszk lett volna már az akkori közönség számára is. Viszont ma már el sem tudjuk képzelni Oscar szerepét férfihangra írva. Visszatérve a barokkba, kedves DNI, a Te gondolatmeneted szerint akkor a szerző megtehette volna ilyen alapon azt is, hogy az összes férfi szereplőt csak szoprán hangra, vagy az összes női szereplőt férfihangra írja? Szóval még mindig várom a megfejtést. Arra is, hogy a XX. század elején, amikor már nagyon messze vagyunk a barokk kor emberének gondolkodásmódjától, ízlésvilágától, még mindig előfordulhatott, hogy Richard Strauss a Rózsalovagban visszatért az évtizedekkel vagy évszázadokkal korábbi gyakorlathoz. S miért éppen Octavian és miért nem Ochs báró? Lehet magyarázat az, hogy bizonyára tudatosan törekedett erre a szerző, hogy még jobban karikírozza, kihangsúlyozza a figura jellegzetességeit azáltal, hogy a Tábornagynénak az ifjú férfi női hangon vall szerelmet? Őt így kívánta az opera közönségének bemutatni, ezzel is jellemezni? Vagy csak játék a szereppel, a hangokkal, minden hátsó szándék nélkül? Olyan játék, mint amikor az olasz énekes valóban olaszul énekel? De itt már elkanyarodtam oda, amikor a szituáció megköveteli, hogy a darabban a szereplők ne csak „nadrágot”, hanem énekhangot is váltsanak a partnereik énekszólamához képest. Pl. az Anyeginben Triquet franciául énekel, viszont egészen más az alaphelyzet Suppé műveiben, mint pld. a Boccaccio és a Pajkos diákok olasz nyelvű, illetve angol nyelvű betét dalaival. Johann Strauss pedig akkor miért nem következetes, és Orlovskit ne csak férfi ruhába öltöztesse, hanem oroszul énekeltesse is? De ez már tényleg más téma.
Ezek a gondolatok részben elfogadhatóak számomra. De továbbra is motoszkál bennem, hogy egy opera férfi szereplői közül miért pont azt az egyet választotta ki a komponista, és írta meg énekelni valóját szoprán/alt hangra. A barokkban még lehetett király, császár szoprán hangra megírva, a későbbi korokban már általában csak szolgák, inasok, apródok énekelnek ilyen hangon, a szerző megálmodta módon. Ennek is oka lehet. Játsszunk el a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Verdi Az álarcosbálban nem Oscart, hanem Renatot, vagy Riccardot írja meg koloratúr szoprán hangra. Nyilván groteszk lett volna már az akkori közönség számára is. Viszont ma már el sem tudjuk képzelni Oscar szerepét férfihangra írva. Visszatérve a barokkba, kedves DNI, a Te gondolatmeneted szerint akkor a szerző megtehette volna ilyen alapon azt is, hogy az összes férfi szereplőt csak szoprán hangra, vagy az összes női szereplőt férfihangra írja? Szóval még mindig várom a megfejtést. Arra is, hogy a XX. század elején, amikor már nagyon messze vagyunk a barokk kor emberének gondolkodásmódjától, ízlésvilágától, még mindig előfordulhatott, hogy Richard Strauss a Rózsalovagban visszatért az évtizedekkel vagy évszázadokkal korábbi gyakorlathoz. S miért éppen Octavian és miért nem Ochs báró? Lehet magyarázat az, hogy bizonyára tudatosan törekedett erre a szerző, hogy még jobban karikírozza, kihangsúlyozza a figura jellegzetességeit azáltal, hogy a Tábornagynénak az ifjú férfi női hangon vall szerelmet? Őt így kívánta az opera közönségének bemutatni, ezzel is jellemezni? Vagy csak játék a szereppel, a hangokkal, minden hátsó szándék nélkül? Olyan játék, mint amikor az olasz énekes valóban olaszul énekel? De itt már elkanyarodtam oda, amikor a szituáció megköveteli, hogy a darabban a szereplők ne csak „nadrágot”, hanem énekhangot is váltsanak a partnereik énekszólamához képest. Pl. az Anyeginben Triquet franciául énekel, viszont egészen más az alaphelyzet Suppé műveiben, mint pld. a Boccaccio és a Pajkos diákok olasz nyelvű, illetve angol nyelvű betét dalaival. Johann Strauss pedig akkor miért nem következetes, és Orlovskit ne csak férfi ruhába öltöztesse, hanem oroszul énekeltesse is? De ez már tényleg más téma.
1 daunerni 2003-02-07 11:58:13
Azt hiszem, sok kívülállónak ma is komoly gondokat okoz, hogy szeretik - primitív módon - szó szerint érteni az operalibrettókat. \"Ha mán eccer leszúrják, mé kornyikál még órákig?\" Az ilyennek igen nehéz a lényegről beszélni, hiszen éppen az elmondhatatlanból szokás operát írni. Ha éppen a halál volt a példa - lehetett volna más is -, akkor csak gondoljuk végig, hogy ami a forgatókönyvben és sajnos a valóságban is mindössze egyetlen perc, annak az emocionális vonatkozásai beláthatatlanok lehetnek. Különösen az opera keletkezésének idején - az általad hivatkozott barokkban - a szerzők különböző eszközökkel, de törekedtek arra, hogy a cselekményt a racionális síkról mítikussá, elvivé emeljék. Ezt az irracionális, emocionális, filoófiai síkot hangsúlyozza - többek között - az extrém hangmagasság, illetve a szoprán szerep. Hogy én is mondjak még extrém példát a tieid mellett: Monteverdinél szoprán szerep Timur Lenk (Tamerlan), és Händelnél Julius Caesar...
Azt hiszem, sok kívülállónak ma is komoly gondokat okoz, hogy szeretik - primitív módon - szó szerint érteni az operalibrettókat. \"Ha mán eccer leszúrják, mé kornyikál még órákig?\" Az ilyennek igen nehéz a lényegről beszélni, hiszen éppen az elmondhatatlanból szokás operát írni. Ha éppen a halál volt a példa - lehetett volna más is -, akkor csak gondoljuk végig, hogy ami a forgatókönyvben és sajnos a valóságban is mindössze egyetlen perc, annak az emocionális vonatkozásai beláthatatlanok lehetnek. Különösen az opera keletkezésének idején - az általad hivatkozott barokkban - a szerzők különböző eszközökkel, de törekedtek arra, hogy a cselekményt a racionális síkról mítikussá, elvivé emeljék. Ezt az irracionális, emocionális, filoófiai síkot hangsúlyozza - többek között - az extrém hangmagasság, illetve a szoprán szerep. Hogy én is mondjak még extrém példát a tieid mellett: Monteverdinél szoprán szerep Timur Lenk (Tamerlan), és Händelnél Julius Caesar...
0 Búbánat 2003-02-07 09:56:43
Néhány kiragadott példa az operairodalom nevezetes az ún. „nadrág” szerepeire: Oscar (az Álarcosbálból), Octavian (a Rózsalovagból) ,Cherubin (a Figaró házasságából), Stephano (a Gounod Rómeójából), az Apród (a Hugenottákból), Smeton (a Boleyn Annából). Mindnyájan tudjuk, hogy ezek női - általában alt - hangra írt férfi szerepek. De úgy érzem, a témához való példa az is, amikor nem „nadrág, hanem egyéb férfi szereplő szólamát is szoprán vagy alt hangra komponálta meg a szerző: lásd Arsace a Semiramide-ből, Orlovsky a Denevérből stb. Sokat olvastam a zeneirodalomban erről, de továbbra sem értem, hogy mi indokolta, hogy a komponista férfi szerepeket nőkkel énekeltet el a partitúrában. Viccből? Jó pofa dolog volt? A közönség meghökkentése volt a cél? A barokk korban nagy divatja volr (Handel, Gluck, Monteverdi, Purcel…de folytatta Haydn, Mozart, később Rossini, Donizetti , Verdi, Johann és Richard Strauss is.)Mi erről a véleményetek?
Néhány kiragadott példa az operairodalom nevezetes az ún. „nadrág” szerepeire: Oscar (az Álarcosbálból), Octavian (a Rózsalovagból) ,Cherubin (a Figaró házasságából), Stephano (a Gounod Rómeójából), az Apród (a Hugenottákból), Smeton (a Boleyn Annából). Mindnyájan tudjuk, hogy ezek női - általában alt - hangra írt férfi szerepek. De úgy érzem, a témához való példa az is, amikor nem „nadrág, hanem egyéb férfi szereplő szólamát is szoprán vagy alt hangra komponálta meg a szerző: lásd Arsace a Semiramide-ből, Orlovsky a Denevérből stb. Sokat olvastam a zeneirodalomban erről, de továbbra sem értem, hogy mi indokolta, hogy a komponista férfi szerepeket nőkkel énekeltet el a partitúrában. Viccből? Jó pofa dolog volt? A közönség meghökkentése volt a cél? A barokk korban nagy divatja volr (Handel, Gluck, Monteverdi, Purcel…de folytatta Haydn, Mozart, később Rossini, Donizetti , Verdi, Johann és Richard Strauss is.)Mi erről a véleményetek?
