19 Búbánat 2002-10-14 11:01:02
Eszembe jutott még, hogy bennünket, tapsolókat nem hagynak kibontakozni a koncerteken vagy a színházakban, az operában. Három-négyszer kijön meghajolni a művész, előre jön az egész együttes, feláll a zenekar, s utána a műszakiak nem tudom milyen belső öszönzéstől hajtva felkapcsolják a lámpákat, ezáltal noszogatva, sürgetve bennünket, ugyan hagyjuk már abba. Ez többségében be is válik. Jöhet ide a legnagyobb sztár, lehet bármilyen bombasiker, a negyedik visszahívást követően már gyulladnak is ki a fények, szedelőzködhetünk kifelé. Kérdezem én, miért ez a nagy sietség. Mi szívesen tapsolnánk még tovább, akár 20 percig, óráig is. Nézzünk körül a nyugati színházakban, operákban, koncerteken. Ott senki nem zavarja meg a publikumot, nem zavarják őket haza. Addig tapsolnak, amíg nekik jól esik. A művészek is szívesen tapsoltatják magukat, s nem botlanak el a vasfüggöny küszöbén sem. Kérem az illetékes bennfenteseket, hogy tiltsák le ezt a nálunk hagyományként megmaradt csökevénységet, kapjuk vissza újra a tapsolás korlátlan idejŰ jogát!
Eszembe jutott még, hogy bennünket, tapsolókat nem hagynak kibontakozni a koncerteken vagy a színházakban, az operában. Három-négyszer kijön meghajolni a művész, előre jön az egész együttes, feláll a zenekar, s utána a műszakiak nem tudom milyen belső öszönzéstől hajtva felkapcsolják a lámpákat, ezáltal noszogatva, sürgetve bennünket, ugyan hagyjuk már abba. Ez többségében be is válik. Jöhet ide a legnagyobb sztár, lehet bármilyen bombasiker, a negyedik visszahívást követően már gyulladnak is ki a fények, szedelőzködhetünk kifelé. Kérdezem én, miért ez a nagy sietség. Mi szívesen tapsolnánk még tovább, akár 20 percig, óráig is. Nézzünk körül a nyugati színházakban, operákban, koncerteken. Ott senki nem zavarja meg a publikumot, nem zavarják őket haza. Addig tapsolnak, amíg nekik jól esik. A művészek is szívesen tapsoltatják magukat, s nem botlanak el a vasfüggöny küszöbén sem. Kérem az illetékes bennfenteseket, hogy tiltsák le ezt a nálunk hagyományként megmaradt csökevénységet, kapjuk vissza újra a tapsolás korlátlan idejŰ jogát!
18 szappan 2002-10-01 14:45:28
Búbánat sztorija nagyon tetszik. Benno közlésének pedig nagyon örülök. Ezek szerint a heleyzet nem teljesen reménytelen, van demokrácia a koncerttermekben. Mondhatnám így is: a koncertterem is nézőbarát.
Búbánat sztorija nagyon tetszik. Benno közlésének pedig nagyon örülök. Ezek szerint a heleyzet nem teljesen reménytelen, van demokrácia a koncerttermekben. Mondhatnám így is: a koncertterem is nézőbarát.
17 Benno 2002-09-30 22:59:26
jo tudni hogy létezik még jolnevelt közönség :) én bizony koncerten is nagy buuuu-üvöltéseket hallok. legutobb pl. egy Ligeti \"vokális improvizáció\" után zajlott perceken keresztül a közelharc a bravozok és a buuuu-zók között. operában pedig nincs kegyelem. nemcsak rendezöt, énekeseket (de keményen!) karmestert egyaránt büntetnek. én még nem lendültem bele, nemtetszésem jele a mély hallgatás...
jo tudni hogy létezik még jolnevelt közönség :) én bizony koncerten is nagy buuuu-üvöltéseket hallok. legutobb pl. egy Ligeti \"vokális improvizáció\" után zajlott perceken keresztül a közelharc a bravozok és a buuuu-zók között. operában pedig nincs kegyelem. nemcsak rendezöt, énekeseket (de keményen!) karmestert egyaránt büntetnek. én még nem lendültem bele, nemtetszésem jele a mély hallgatás...
16 Búbánat 2002-09-27 08:29:52
Szappan! Utolsó mondatod telitalálat! Igazad van abban is, hogy egy komoly zenei koncert közben nem illő felállni és kimenni. De mi van akkor, ha az illemhelyre kell nagyon sürgősen kimennünk? De láttam olyat is,hogy egy ismerősöm unta az egészet, nem zavartatva magát a műsor közben kiment megbotránkozást keltve maga körül, de a műsorszám legvégére visszatért, oldalt elősietett és úgy tapsolt, mint aki rég nem látott-hallott ilyen nagyszerű produkciót. Tehát nem hagyunk ki semmi alkalmat, hogy tapsolhassunk. Képesek vagyunk csak a taps kedvéért bemenni valahová!
Szappan! Utolsó mondatod telitalálat! Igazad van abban is, hogy egy komoly zenei koncert közben nem illő felállni és kimenni. De mi van akkor, ha az illemhelyre kell nagyon sürgősen kimennünk? De láttam olyat is,hogy egy ismerősöm unta az egészet, nem zavartatva magát a műsor közben kiment megbotránkozást keltve maga körül, de a műsorszám legvégére visszatért, oldalt elősietett és úgy tapsolt, mint aki rég nem látott-hallott ilyen nagyszerű produkciót. Tehát nem hagyunk ki semmi alkalmat, hogy tapsolhassunk. Képesek vagyunk csak a taps kedvéért bemenni valahová!
15 szappan 2002-09-26 14:55:14
A beat hangversenyeken az a jó, hogy ha a zenekar ront, akkor a közönség vagy bekiabál, hogy \"menjél haza!\", vagy egyszerűen kimegy sörözni a büfébe. Kár, hogy komolyzene hangversenyeken ezt nem lehet. Meg a Zaeneadkémia büféje nem is olyan jó.
A beat hangversenyeken az a jó, hogy ha a zenekar ront, akkor a közönség vagy bekiabál, hogy \"menjél haza!\", vagy egyszerűen kimegy sörözni a büfébe. Kár, hogy komolyzene hangversenyeken ezt nem lehet. Meg a Zaeneadkémia büféje nem is olyan jó.
14 yeti 2002-09-26 14:00:31
\"Bécsben fújolnak, vagy búúznak mi meg jól neveltek vagyunk, ha olykor hűvösek és tartózkodóak is.\" :-))))))) Ez jó. Kár, hogy csak a koncertlátogatókra igaz.
\"Bécsben fújolnak, vagy búúznak mi meg jól neveltek vagyunk, ha olykor hűvösek és tartózkodóak is.\" :-))))))) Ez jó. Kár, hogy csak a koncertlátogatókra igaz.
13 Búbánat 2002-09-24 17:15:58
Eszembe jutott még, bizony, volt rá arra is példa, hogy már jó előre igyekeztem ráhangolódni egy külföldi operatársulat vendégjátékára, és izgatottan vártam azt a pillanatot, amikor felmegy a függöny, megjelenik a kedvenc énekesem és belekezd az első áriájába. S akkor minden bizonnyal milyen nagy bravózás, tapsorkán fogadja majd mindnyájunk kedvencét. S képzeljétek mi történt! Elindul a zenekari kíséret, de az énekes rossz tempóban lépett be. Egy borzasztóan közismert áriáról van szó, a suszterinas is tudja, énekli. Mivel rutinos művészről van szó, természetesen néhány taktus után már a helyén volt a hang, azonban a nézőtér hangulata nagyon fagyosra változott, úgy hogy a nagyhírű vendégművészünk, bizonyára önkritikát gyakorolva, nem vette zokon, hogy elmaradt a tapsvihar, és éppen csak udvariasan ütögettük össze a tenyerünket. A közönség volt ugyanis véleményem szerint annyira \"normális\", hogy nem hagyta magát megvesztegetni a nagy névtől, és nem tapsolt, nem üvöltözött a nayg lelkesedéstől. És ez a hangulat érdekes módon már az előadás végéig megmaradt, hiába nyújtott a továbbiakban kitűnő alakítást az énekes, a közönség csalódott volt, mert az a nagy várakozás, mely megelőzte a művész érkezését, egy kis apró gikszer miatt nem teljesedett be. Ezt pedig az a közönség nem tudta megbocsátani, a végig éreztette ezt (függetlenül az egész együttes produkciójának nívójától). Én talán az egyetlen kivétel voltam, ott ahol minden szépen megszólalt, jól sikerült, és ahogyan máskor is tettem, tapsoltam. Kérdezem én: helyes volt a közönség reakciója? Az is, hogy amikor szépen, sikeresen jutott tovább a művész énekelnivalójában, még mindig nem engedett fel az a tartózkodás iránta? Persze, Bécsben a tartózkodásnak szélsőségesebb megnyilvánulási formája is gyakori, amikor fújolnak, vagy búúznak. Ez nálunk -azt mondom szerencsére - nem szokás. Azért még mindig jól neveltek vagyunk, ha olykor hűvösek és tartózkodóak is.
Eszembe jutott még, bizony, volt rá arra is példa, hogy már jó előre igyekeztem ráhangolódni egy külföldi operatársulat vendégjátékára, és izgatottan vártam azt a pillanatot, amikor felmegy a függöny, megjelenik a kedvenc énekesem és belekezd az első áriájába. S akkor minden bizonnyal milyen nagy bravózás, tapsorkán fogadja majd mindnyájunk kedvencét. S képzeljétek mi történt! Elindul a zenekari kíséret, de az énekes rossz tempóban lépett be. Egy borzasztóan közismert áriáról van szó, a suszterinas is tudja, énekli. Mivel rutinos művészről van szó, természetesen néhány taktus után már a helyén volt a hang, azonban a nézőtér hangulata nagyon fagyosra változott, úgy hogy a nagyhírű vendégművészünk, bizonyára önkritikát gyakorolva, nem vette zokon, hogy elmaradt a tapsvihar, és éppen csak udvariasan ütögettük össze a tenyerünket. A közönség volt ugyanis véleményem szerint annyira \"normális\", hogy nem hagyta magát megvesztegetni a nagy névtől, és nem tapsolt, nem üvöltözött a nayg lelkesedéstől. És ez a hangulat érdekes módon már az előadás végéig megmaradt, hiába nyújtott a továbbiakban kitűnő alakítást az énekes, a közönség csalódott volt, mert az a nagy várakozás, mely megelőzte a művész érkezését, egy kis apró gikszer miatt nem teljesedett be. Ezt pedig az a közönség nem tudta megbocsátani, a végig éreztette ezt (függetlenül az egész együttes produkciójának nívójától). Én talán az egyetlen kivétel voltam, ott ahol minden szépen megszólalt, jól sikerült, és ahogyan máskor is tettem, tapsoltam. Kérdezem én: helyes volt a közönség reakciója? Az is, hogy amikor szépen, sikeresen jutott tovább a művész énekelnivalójában, még mindig nem engedett fel az a tartózkodás iránta? Persze, Bécsben a tartózkodásnak szélsőségesebb megnyilvánulási formája is gyakori, amikor fújolnak, vagy búúznak. Ez nálunk -azt mondom szerencsére - nem szokás. Azért még mindig jól neveltek vagyunk, ha olykor hűvösek és tartózkodóak is.
12 Sipi 2002-09-11 15:51:00
Én úgy gondoom, hogy a fiatalabb koncertlátogató közönségnek (én is ide tartozok) még nincs elegendő összehasonlítási alapja, és nehezebben dönti el, hogy melyik volt a jobb és a rosszabb produkció. Így hát tapsol. Később velem aztán előfordul, hogy visszaemékezve rájövök, hogy a produkció, amit hallottam, igen jó vagy rossz volt. Ebben az is közrejátszik, hogy sajnos kevés alkalom akad a tapasztalatszerzésre.
Én úgy gondoom, hogy a fiatalabb koncertlátogató közönségnek (én is ide tartozok) még nincs elegendő összehasonlítási alapja, és nehezebben dönti el, hogy melyik volt a jobb és a rosszabb produkció. Így hát tapsol. Később velem aztán előfordul, hogy visszaemékezve rájövök, hogy a produkció, amit hallottam, igen jó vagy rossz volt. Ebben az is közrejátszik, hogy sajnos kevés alkalom akad a tapasztalatszerzésre.
11 kerge 2002-09-02 15:30:23
A koncert, előadás végén tapsolni kell. Így hangzott anno nevelésem e területének bevezetése. Nos ez változott. Boldogult kamaszkoromban csak polgárpukkasztás volt, ha nem tapsoltam, mert nem tetszett. Az, hogy kiálljak a véleményem mellett nem változott. Persze léteznek egyéb esetek, mondjuk egy zeneiskolai hangversenyen, ahol esetlen ugyan a produkció, de a törekvést, az igyekezetet jutalmazni kell. Profik esetében azonban már nincs meg ez a (belső) kényszer. Kaptam már elég vér(m)es szemet emiatt, viszont fontosnak tartom, hogy a taps, a teszésnyilvánítás tényleges eszköze legyen.
A koncert, előadás végén tapsolni kell. Így hangzott anno nevelésem e területének bevezetése. Nos ez változott. Boldogult kamaszkoromban csak polgárpukkasztás volt, ha nem tapsoltam, mert nem tetszett. Az, hogy kiálljak a véleményem mellett nem változott. Persze léteznek egyéb esetek, mondjuk egy zeneiskolai hangversenyen, ahol esetlen ugyan a produkció, de a törekvést, az igyekezetet jutalmazni kell. Profik esetében azonban már nincs meg ez a (belső) kényszer. Kaptam már elég vér(m)es szemet emiatt, viszont fontosnak tartom, hogy a taps, a teszésnyilvánítás tényleges eszköze legyen.
10 szappan 2002-08-30 16:33:25
Én utoljára a Cosi fan tuttét láttam az Operaházban, és a legszívesebben csúzlival lövöldöztem volna, úgy unatkoztam. Meg kéne néznem a Don Carlost, úgy hallottam, abban nem csalódnék.
Én utoljára a Cosi fan tuttét láttam az Operaházban, és a legszívesebben csúzlival lövöldöztem volna, úgy unatkoztam. Meg kéne néznem a Don Carlost, úgy hallottam, abban nem csalódnék.
9 BÚBÁNAT 2002-08-30 15:14:18
Ketté kell választani a dolgot. Más az opera közönsége, más a koncert teremé. Koncertten közreműködő szóló művészek a legritkább esetben buknak meg. Szinte mindig nagy az ováció, és tapsvihar meg a ráadások a jellemzők. De amikor nem Mozart hangversenyen veszek részt, hanem Mozart operát látok az Operában, akkor már lehet bukás mondjuk Bécsben, de ott is csak a rendezés merészsége, netán ízléshiánya miatt. Az énekes szólistákat nem fütyülik ki, csak a rendezőt, ami inkább búúzásban nyer végkifejletet. A mi operánkban én még sohasem fütyültem ki senkit, mindig volt valaki, akiért bravóztam, s a tenyerem véresre tapsoltam.Koncerten bizony én is elmentem a szünetben, megesett, nem is egyszer. De előtte azért megtapsoltam.
Ketté kell választani a dolgot. Más az opera közönsége, más a koncert teremé. Koncertten közreműködő szóló művészek a legritkább esetben buknak meg. Szinte mindig nagy az ováció, és tapsvihar meg a ráadások a jellemzők. De amikor nem Mozart hangversenyen veszek részt, hanem Mozart operát látok az Operában, akkor már lehet bukás mondjuk Bécsben, de ott is csak a rendezés merészsége, netán ízléshiánya miatt. Az énekes szólistákat nem fütyülik ki, csak a rendezőt, ami inkább búúzásban nyer végkifejletet. A mi operánkban én még sohasem fütyültem ki senkit, mindig volt valaki, akiért bravóztam, s a tenyerem véresre tapsoltam.Koncerten bizony én is elmentem a szünetben, megesett, nem is egyszer. De előtte azért megtapsoltam.
8 szappan 2002-08-30 12:05:30
A kritikusok már csak ilyenek. És olyan is van, hogy valaki - mondjuk - Mahlerrel bukik, vagy Mozarttal?
A kritikusok már csak ilyenek. És olyan is van, hogy valaki - mondjuk - Mahlerrel bukik, vagy Mozarttal?
7 daunerni 2002-08-30 11:25:12
Tulajdonképpen megbukhat, de az nem a koncerten derül ki, hanem utána. Az illető kortárs darabot soha többé nem játsszák, az illető előadót nem hívják meg. De a koncerten általában az a kritikus is tapsol, aki másnap az újságjában sárga földig lehúzza a produkciót.
Tulajdonképpen megbukhat, de az nem a koncerten derül ki, hanem utána. Az illető kortárs darabot soha többé nem játsszák, az illető előadót nem hívják meg. De a koncerten általában az a kritikus is tapsol, aki másnap az újságjában sárga földig lehúzza a produkciót.
2 szappan 2002-08-29 17:11:57
Ez valóban kínos. Engem érdekelne, mi történne, ha egy-egy rosszabb produkció esetében a közönség nem tapsolna, hiába hajlongana a karmester. Egyáltalán van olyan, hogy egy komolyzenei produkció megbukik?
Ez valóban kínos. Engem érdekelne, mi történne, ha egy-egy rosszabb produkció esetében a közönség nem tapsolna, hiába hajlongana a karmester. Egyáltalán van olyan, hogy egy komolyzenei produkció megbukik?
1 daunerni 2002-08-29 17:00:00
A jelenségről már írtam egyszer, talán az esszék és tanulmányok rovatban olvasható. Az én egyik legkínosabb koncertélményem Emil Gilelsz zongoraestje volt a Zeneakadémián, talán 76-ban. Hiába volt legendás, nagy név, ennyire unalmas, szürke produkciót nagyon ritkán lehet hallani - szerencsére. Természetesen ott is mindenki tapsolt, habár kimérten, viszont az első félidő végén távozó Kocsis \"aki ennyire unja a zenét, az miért nem megy már a p@ba!\" felkiáltását szerintem mindenki jól hallotta! :-)
A jelenségről már írtam egyszer, talán az esszék és tanulmányok rovatban olvasható. Az én egyik legkínosabb koncertélményem Emil Gilelsz zongoraestje volt a Zeneakadémián, talán 76-ban. Hiába volt legendás, nagy név, ennyire unalmas, szürke produkciót nagyon ritkán lehet hallani - szerencsére. Természetesen ott is mindenki tapsolt, habár kimérten, viszont az első félidő végén távozó Kocsis \"aki ennyire unja a zenét, az miért nem megy már a p@ba!\" felkiáltását szerintem mindenki jól hallotta! :-)
0 szappan 2002-08-29 16:17:19
Markovic
Markovic
5 szappan 2002-08-29 16:16:52
Nekem olyan érzésem van, ha nem tapsolok a többi hallgatóval együtt, neveletlen vagyok. Pedig mostmár időnként megngedem magamnak. A legutóbbi ilyen élményem Boban Markociv koncertjén ért a Zeneakadémián. Le is léptem a szünetben, annyira untam. Jazz koncerteken is megengedem néha magamnak, hogy ne tapsoljak - de ott nem annyira feltűnő. Többnyire félhomány van, füst, és mindenki sörözik. Mert a jazzt igazán kocsmában lehet élvezni, a koncertteremben nem az igazi.
Nekem olyan érzésem van, ha nem tapsolok a többi hallgatóval együtt, neveletlen vagyok. Pedig mostmár időnként megngedem magamnak. A legutóbbi ilyen élményem Boban Markociv koncertjén ért a Zeneakadémián. Le is léptem a szünetben, annyira untam. Jazz koncerteken is megengedem néha magamnak, hogy ne tapsoljak - de ott nem annyira feltűnő. Többnyire félhomány van, füst, és mindenki sörözik. Mert a jazzt igazán kocsmában lehet élvezni, a koncertteremben nem az igazi.
6 yeti 2002-08-28 00:27:16
Ugyanakkor: miért nem lehet megtapsolni a kadenciát, ha jól sikerült? Mint a jazz-ben a szólót. Azt hiszem, ha megpróbálnám, kivezettetnének a teremből. Pedig néha nagyon lendül a kezem. A művek végén meg néha nagyon nem.
Ugyanakkor: miért nem lehet megtapsolni a kadenciát, ha jól sikerült? Mint a jazz-ben a szólót. Azt hiszem, ha megpróbálnám, kivezettetnének a teremből. Pedig néha nagyon lendül a kezem. A művek végén meg néha nagyon nem.
4 BÚBÁNAT 2002-08-26 15:35:01
Valóban, jó a megfigyelése Szappannak. Magam is tapsolok, pedig tudom, hogy sokszor pocsék az előadás, a szólisták, a zenekar, a kórus, a karmester, a rendező, a diszlet, a jelmez (amennyiben zenés színpadi műről van szó). De a zene hallgatása közben valahogy elvonatkoztatok az előadás minőségétől, s bár néha felszisszenek, ha valami nagyon csúnyát, nekem nem tetszőt hallok-látok, de mégis arra gondolok, hogy ez csak véletlen, mindenkivel egyszer megesik, legközelebb kijavítja, biztosan küzdött érte, mégha ez most nem is látszik, nincs jó napja, és a zeneszerző darabját különben is csak elrontani lehet, ahogy ő megálmodta, arra senki igazán nem képes, egyébként a művet százszor láttam, hallottam, betéve tudom, magamban dúdolom, s ha valaki gikszert csinált, én rögtön a helyes hangot a helyére teszem, s az előadás végén tapsolok, mert csak munka fekszik benne, s ne legyen az előadó kedvetlen a tapsok köszöntésekor és a meghajlásnál. Ki tudja, éjszaka szegény álmatlanul forgolódik úgyis, szerettei pedig faggatják, hogy, na, hogy sikerült? Ne szégyellje magát. Örüljön a sok tapsnak, belülről ő úgyis tudja, hogy mi volt jó, mi volt rossz. Legközelebb már tudni fogja, hogy előzőleg hol rontott, s itt most ügyelni fog erre, azért van neki is lelkiisnerete, tudja, hogy mennyit kell még próbálni, hol nem szabad lazítania, mire kell jobban odafigyelnie, s egyáltalán, karban kell tartania magát. Nem árt időnként leporolgatnia a kottát és a zongorát ( vagy más hangszerét), énektanárhoz járnia, s hallgassa meg időnként valameely hazai vagy méginkább egy külföldi pályatársát, s gondolkodjon el, hogy ők mennyiben mások, mit tudnak nála kevesebbet vagy többet, ők hogyan csinálják, s miért van az, hogy a külföldieknél az ottani közönség búzott, pedig nekem igenis tetszett!
Valóban, jó a megfigyelése Szappannak. Magam is tapsolok, pedig tudom, hogy sokszor pocsék az előadás, a szólisták, a zenekar, a kórus, a karmester, a rendező, a diszlet, a jelmez (amennyiben zenés színpadi műről van szó). De a zene hallgatása közben valahogy elvonatkoztatok az előadás minőségétől, s bár néha felszisszenek, ha valami nagyon csúnyát, nekem nem tetszőt hallok-látok, de mégis arra gondolok, hogy ez csak véletlen, mindenkivel egyszer megesik, legközelebb kijavítja, biztosan küzdött érte, mégha ez most nem is látszik, nincs jó napja, és a zeneszerző darabját különben is csak elrontani lehet, ahogy ő megálmodta, arra senki igazán nem képes, egyébként a művet százszor láttam, hallottam, betéve tudom, magamban dúdolom, s ha valaki gikszert csinált, én rögtön a helyes hangot a helyére teszem, s az előadás végén tapsolok, mert csak munka fekszik benne, s ne legyen az előadó kedvetlen a tapsok köszöntésekor és a meghajlásnál. Ki tudja, éjszaka szegény álmatlanul forgolódik úgyis, szerettei pedig faggatják, hogy, na, hogy sikerült? Ne szégyellje magát. Örüljön a sok tapsnak, belülről ő úgyis tudja, hogy mi volt jó, mi volt rossz. Legközelebb már tudni fogja, hogy előzőleg hol rontott, s itt most ügyelni fog erre, azért van neki is lelkiisnerete, tudja, hogy mennyit kell még próbálni, hol nem szabad lazítania, mire kell jobban odafigyelnie, s egyáltalán, karban kell tartania magát. Nem árt időnként leporolgatnia a kottát és a zongorát ( vagy más hangszerét), énektanárhoz járnia, s hallgassa meg időnként valameely hazai vagy méginkább egy külföldi pályatársát, s gondolkodjon el, hogy ők mennyiben mások, mit tudnak nála kevesebbet vagy többet, ők hogyan csinálják, s miért van az, hogy a külföldieknél az ottani közönség búzott, pedig nekem igenis tetszett!
3 szappan 2002-08-26 13:59:47
Mélyen tisztelt zenebarátok! E fórum létrehozásával egy ősrégi, misztikus rejtélyre keresem a magyarázatot. Tudniillik: miért van az, hogy az úgynevezett komolyzenei koncerteken a közönség mindent megtapsolt? Még azt is, ami nem éppen jó, sőt rossz. Én még olyan hangversenyt nem láttam, ahol ne lett volna legalább egy újrázás, stb. Ugyanez vonatkozik a jazz koncertekre is, ahol a közönség minden egyes szólót tapssal jutalmaz, függetlenül attól, hogy az valóban jó szóló volt-e. Aki tudja a választ, kérem, írjon!
Mélyen tisztelt zenebarátok! E fórum létrehozásával egy ősrégi, misztikus rejtélyre keresem a magyarázatot. Tudniillik: miért van az, hogy az úgynevezett komolyzenei koncerteken a közönség mindent megtapsolt? Még azt is, ami nem éppen jó, sőt rossz. Én még olyan hangversenyt nem láttam, ahol ne lett volna legalább egy újrázás, stb. Ugyanez vonatkozik a jazz koncertekre is, ahol a közönség minden egyes szólót tapssal jutalmaz, függetlenül attól, hogy az valóban jó szóló volt-e. Aki tudja a választ, kérem, írjon!
