Köszönöm, hogy feltetted!!! Elküldenéd gmail-ben? kincsesv.2000@gmail.hu. Szeretettel üdvözöllek, tiramisu
Rádióhangversenyek
ma délután a Bartók Rádióban, 17:52 – 18:54
A főszerepben: Marton Éva- VII/2. rész
Dalest a Márványteremben - 2003. március 1.
Zongorán km.: Kovács László
1. Robert Schumann: Dalcsokor Op. 39. - a) Idegenben, b) Intermezzo, c) Erdei találkozás, d) A csend, e) Holdas éj, f) Szép idegen, g) A régi várban, h) Idegenben, i) Bánat, j) Félhomály, k) Az erdőben, l) Tavaszi éj,
2. Liszt Ferenc-dalok: a) Mignon dala, b) Mily szép, mily földöntúli szép, c) Vedd a Nap sugarát, d) Hadd pihenjek, e) Jókedv és bánat, f) A dalaim mérgezettek,
3. Richard Strauss-dalok: a) Holnap, b) Halottak napján, c) Alkonyi álom, d) Ajánlás
Nem tudom,hogy a szopránok miért szeretik fényezni magukat állandóan.
Marton Éva éppen arról beszél az M5-ön milyen volt a pálykazdése.Hát nem olyan ,amilyennek elmondja,mert annak az időnek vannak már tanui.Grimm mesékbe illő történetet egy ekkora karriert befutott énekesnőtől nem vár az ember,mert rém visszataszító.Ragozhatnám tovább,de már lerágott csont az egész..
Közeleg a művésznő 75. születésnapja. Az Osztrák Rádió műsort szentel az alkalomnak (Ö1, június 19, 10:05).
Marton Éva: A művészetnek és a szerelemnek éltem
Orgio.hu - VÁGI BARBARA 2017.11.14. 21:07
[…] „Talán egyetlen egyszer kellett elmennem orvoshoz, amikor nagyon megfáztam, és este énekelnem kellett. De soha többé. Ez az egyik, amit a diákjaimnak tanítok. A másik pedig a precizitás. Jól ki kell dolgozni a darabot. Apró mozaikokra kell szedni tanulás közben, aztán összerakni újra. Minden hangot, minden szótagot technikailag ki kell dolgozni, meg kell úgy tanulni, hogy a színpadon már jó értelemben vett automatizmussá váljon. Ne kelljen technikai problémákkal küzdeni az előadás közben, hanem csak a kifejezéssel kelljen foglalkozni. A Turandot előtt én 17 különböző előadást hallgattam meg, hogy tudjam, hol jön el a holtpont, ahol különösen kell figyelni. Minden egyes új darab előtt fontos volt, hogy ezeket megtanuljam. Azért egy öt és fél órás Istenek alkonyát végigénekelni nem könnyű, kell hozzá állóképesség, szufla, és tudni kell, hol szükséges tartalékolni az erőt. A mai énekesek nagy részének például nincs középfekvésük - vagy ahogy mi mondjuk, mezzo voce-jük. Mindig ezt mondom a tanítványoknak, hogy a középfekvésből élünk, a magas hangokért pedig fizetnek.
… Mindenesetre a lényeg az, hogy a középhang kevésbé fáraszt, ez ugyanis az ember normál hangja. Ezt kell használni, ha dinamikáról beszélünk. Ez ma nagyon ritka. Vagy kiabálnak, vagy suttognak az énekesek, minden átmenet nélkül. Arra következtetek, hogy a pedagógusok sem tudják megtanítani a középfekvés fontosságát. Nem tudnak egy pianissimóból csengőhangot képezni az énekesek, nem tudják, hogyan kell kiegyenlíteni a magánhangzókat, hogy ugyanazon a helyen szólaljon meg az ő, e, á, é, í, ó, ú, ami egyébként az egyik alapja az éneklésnek. Nem tudják, hogy hogyan kell egy frázist befejezni vagy letenni. Nem ismerik a legatót. Azt látom, hogy az énekesek többsége hangokat énekel. Nem fűzi azokat dallammá, mint egy gyöngysort. Nem tudja, hogy milyen a barokk, és milyen a romantikus éneklés, és többségüknek fogalma sincs, hogyan nyúljon egy mai, modern darabhoz. Tisztelet persze a kivételnek. Mi az akadémián rengeteg modern darabbal foglalkozunk a tanítványaimmal. A diákjaim úgy olvassák a kottát, mint a könyvet. Sok külföldi fiatal alig tudja elolvasni a kottát, a zongorán pötyögteti a dallamot – ez elkeserítő. Állítom: a Budapesten tanult énekesek sokkal képzettebbek a külföldi énekeseknél.
Amikor a világ legnagyobb rendezőivel dolgozott, Jonathan Millerrel, vagy Franco Zeffirellivel, mindig együtt dolgozták ki a szerepeket, átrágták hangról hangra, mozdulatról mozdulatra?
Nem, egyáltalán nem. A munka úgy kezdődött, hogy a karmesterrel és a zenekarral többször összeénekeltük a darabot egy teremben. A karmester korrigált, ha szükséges volt. Ezután mentünk fel a színpadra, és ott kezdett el dolgozni a rendező. Most minden fordítva van, és ez nem jó. Tudja, én nem a rendező elképzeléseit szeretném a színpadon megmutatni, hanem elsősorban a zeneszerzőét, aztán a rendezőét. Ma ez teljesen máshogy működik. Azt veszem észre, hogy a rendezők a saját sérelmeiket próbálják a színpadra vinni – nem pedig a zeneszerző által írt darabot. Persze, ne értsen félre senki, egyáltalán nem akarom, hogy mindig ugyanazt mutassák be, ugyanúgy. Dehogyis. Nagyon szeretem a modern színjátszást is. De hogy a különböző rendezői sérelmeket az énekesnek kell megoldania a színpadon, és ne azt adja elő, amit a zeneszerző megírt, azt nem tartom jónak.
Önnek voltak konfliktusai a rendezőkkel hasonló gondok miatt?
Ó, persze. Például Nizzában. Éppen a Turandot-ot játszottuk. A rendező úgy képzelte el, hogy én egy nagy fekete zongorán ülök – afféle Marlene Dietrich-stílusban -, felsliccelt szoknyában, hosszú, szipkás cigarettával, és éneklem Turandot áriáját: „In Questa Reggia"! A rendező elképzelése szerint a darab Puccini otthonában játszódott, és a szereplők nem az ajtón jöttek be, hanem a kandallón keresztül. Gondolkodtam azon, hogy ezt a darabot visszadobom. De aztán úgy gondoltam, hogy ha így tennék, másnap az olasz és francia sajtó tele lenne azzal, hogy Marton Éva visszadobta a szerepet, és ezzel még nagyobb reklámot kreáltam volna a darabnak, és magamnak pedig inkább rosszat tennék vele. Így végiggondoltam: ha ez a rendező egy Marlene Dietrich típust akar, akkor legyen így. De nem tudom elképzelni, hogy Puccini ezt gondolta volna.
Ezt akkor mondta a rendezőnek is?
Természetesen. Mondtam neki, hogy megcsinálom, de nem fogadom el a koncepcióját.
Néhány hónapja készítettem egy interjút Molnár Levente operaénekessel, aki azt monda, hogy az ön férje azt mondta neki, soha ne foglalkozzon a kritikákkal. Ezt Molnár Levente be is tartja, és nagyon hálás a férjének. Önnek mi a véleménye a kritikákról, kritikusokról?
A kritikák különböző érzéseket ébreszthetnek az énekesekben. A jó kritikától el lehet szemtelenedni. A rossztól pedig meg lehet halni. Befolyásolja az énekest, ez biztos. Ha az első előadás után kapja az ember, megzavarhatja, és az befolyásolhatja a következő előadásokat is. Ráadásul ma már kevés kritikus van, akik igazán értenek a hangokhoz, és nagyon meg tudják sebesíteni az embert. Ne felejtsük el, hogy a művészek sokkal érzékenyebbek. Nagyon hamar megbillenhet az önbizalmuk. Én egyszer olvastam el egy kritikát Salzburgban rögtön az előadás után, és akkor elhatároztam, hogy soha többé, csak ha befejeződött a sorozat. Miért hagyjam, hogy befolyásoljon bárki, egy vadidegen ember? Ő is csak egy a közönség soraiból. A cikket az újságnak írja, nem nekem. Tájékoztatja az olvasókat, hogy mit hallott, mit látott. Az lehet jóindulatú vagy rossz. Nekem azt nem kell elfogadni. Barátoktól, kollégáktól meghallgatni a véleményt, persze, teljesen más. Nekem is van néhány barátom, akiktől szívesen veszem az észrevételeiket. Ami a legfontosabb – ha kritikáról beszélünk -, az önkritika, ami mindenkinek van. Más kérdés, hogy az egészséges, vagy sem. Nekem pedig hatalmas szerencsém van a férjemmel, aki mindig ott volt mellettem, és én tőle azonnal megkaptam a kritikát – a jót és a rosszat is. Minden előadás után megmondta, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz.
Mindig hallgatott a férjére?
98%-ban mindig. Igen.”
[…]
A Bartók Rádió hamarosan kezdődő műsora lesz:
12.36 - 13.52 A Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar hangversenye
Vez. Héja Domonkos
Km. Marton Éva - ének
I. Berlioz: Római karnevál – nyitány
II. Mahler:
1. Egy vándorlegény dalai - a) Hogyha a rózsám, b) Réten jártam hajnalkor, c) Szívemben izzó kés van, d) Az a drága szempár (Marton)
2. Öt dal Friedrich Rückert verseire - a) Ne tekints be dalaimba, b) Hársfaillatot éreztem, c) Éjfélkor, d) A nagyvilágnak én búcsút mondtam, e) Szereted a szépséget (Marton)
III. Liszt: Tasso - szimfonikus költemény
IV. Berlioz: Faust elkárhozása - Rákóczi induló
(Zeneakadémia Nagyterem, 2003. szeptember 20.)
M3 csatorna, 2017. november 9. csütörtök 22:20 - 23:25
Marton Éva portré
Portréfilm (2004)
(65')
Örökös tagság sorozatunkban sajnos nem készült portré Marton Évával, a Kossuth-díjas operaénekesnővel, ezért most a 2004-ben készült adással mutatjuk be pályáját, óriási sikereit, hitvallását. Közben láthatjuk nagy operákban és nagy szerepekben, többek között: Puccini - Tosca, - Turandot; Giordano - Andrea Chénier; Richard Strauss - Elektra; Wagner - Lohengrin; Bartók Béla - A kékszakállú herceg vára; Erkel Ferenc - Bánk bán.
Márciusig lehet jelentkezni a III. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyre
A Zeneakadémia harmadik alkalommal hirdette meg az énekversenyt, melyre legkésőbb 2018. március 14-ig jelentkezhetnek a megmérettetés honlapján a 18–32 éves hölgyek, illetve 18–35 éves urak.
Azt tesszük = elválasztjuk és senki nem kételkedik művészi-énekesi nagyságában ld pl. 688 (az volnék én) vagy 695.
Én nem akarok, nem is tudok ebben a vitában részt venni, csak annyi megjegyzés: tudom, tudjuk, Marton Éva emberileg nem könnyű eset. De mégis, próbáljuk meg elválasztani a közéleti megnyilvánulásait a művészetétől. Ami utóbbit illeti, számomra Ő a XX. század második felének egyik legnagyobb operaénekese.
Rossz az, aki rosszra gondol. -:)
Ady - na, őt imádom!
OFF: Az utóbbi két hozzászólásnál legyetek szívesek leállni. Az ilyen szavak perceken belül molesztálásnak fognak minősülni.
Ez így van. Én például tisztán látok, te meg vélekedsz és találgatsz. Vagy még azt sem.
Kedves zéta! Egyetlen szóval sem írtam, hogy nem volt az ének tanszak vezetője, sőt, az én olvasatomban a "már nem" szembeállítva a "nem lett"-tel kifejezetten azt jelenti, hogy volt.
700
Segíts, hogy én is tisztán lássak! ;-)
Egy tévedést korrigálni szükséges: Marton Éva igenis volt a ZAK Ének tanszakának vezetője egészen 70 éves koráig, amikor a vonatkozó szabályozás szerint le kellett erről a poziciójáról köszönnie, mint bárki másnak. Azóta professor emerita...
Csak a tisztánlátás végett: Az itt hozzászólók közül van, aki (láthatóan) képben van a szavazás körülményeit (mit, hogyan, miért) illetően, és van, aki találgat és vélekedik... :-)))
Valahol akkor mégiscsak kb. ugyanazt írjuk = ti. a szavazásnak az volt a lényege: ne Marton Éva legyen MMA elnöke (s e m). Én ezt protesztszavazásnak nevezem, te pedig nem, csak ennyi a különbség.
Másrészt viszont ezeket nem tudom összerakni: "Nem volt egyébként felólről jövő nyomás" és " Káel Csabáról tudható, hogy kinek a baráti köréhez tartozik, márpedig az mindent visz." és " Plusz Vashegyiről mindenki tudja, hogy Káel Csaba a haverja,...". Akkor meg mi lenne ez, ha nem felülről jövő nyomás...nélküli önkéntes -szavaddal élve "bio-nyomógomb"?
Kurz: félreértést elkerülendő és csatlakozva -ppp-hez/hoz, én is szurkolok Vashegyinek és ma őt gondolom a nevezettek közül az alkalmas megválasztottnak.
Elemzéseddel nagyon egyetértek. A szakmában Marton Éva viselkedése, nem csak a mostani, hanem az évtizedes, örökzöld téma. Leszögezve, hogy énekesi nagysága előtt nem csak letérdelek, de leborulok és megcsókolom a földet is, azt tudni kell, hogy magánéleti és szakmai viselkedése olykor egészen elképesztő volt. Sok nemzetközi sztárral volt alkalmam beszélgetni róla, általános vélemény volt róla, hogy óriási énekesnő volt, de nem nagyon találkoztam olyannal, aki kedvelte volna, úgy emberileg. Mindenképpen jobb, hogy nem ő lett az MMA elnöke. Vashegyinek szurkolok, bár az MMA-val mint olyannal nem értek egyet. (A lavinához, amit prognosztizálsz, annyit tennék hozzá, hogy azt képzelje el mindenki így előre, milyen coming out-lavina lesz majd egyszer Ókovácsról, ha megbukik. Mert egyszer meg fog. Nem most.)
"Látta valaki azokat a "programokat", vagy ez is csak szöveg, mint eddig annyi minden más?" Nem szöveg.
Valóban nem értünk egyet. Egyrészt, az MMA-ban bármennyire is ideológiai, vagy ha úgy tetszik pártkötődéses alapon egységes összetételben, de mégiscsak értelmes emberek ülnek, akik tisztában vannak azzal, hogy Marton Éva mennyiben lenne alkalmas egy Akadémia vezetésére. Ők is ismerik az személyiségét, művészi és egyéb kvalitásait, és ennek ismeretében döntöttek. Nem nézném le őket azzal, hogy a parlamenti képviselőkhöz hasonlóan csak bio-nyomógombként működnének. Nem volt egyébként felólről jövő nyomás, ami ellen protestálni kellett volna, ezek az emberek amúgy sem azért ülnek ott havi háromszázezerért, hogy bármi ellen is protestáljanak, ami a kenyéradótól jön. Azért sem protestálásról van szó, mert csak olyan jelölt jöhetett szóba, akit odafentről támogatnak, azaz ez nem volt választási alap. Lásd éppen Jankovics Marcell esetét, akinek tudtára adták, hogy nem kéne indulnia. Ami pedig Marton Éva erős pártfogását illeti, annyira azért mégsem lehet erős, ha már nem ő a Zeneakadémián az ének tanszak vezetője, ha nem lett belőle operaigazgató, és ha nem lett belőle MMA vezető sem. Ezzel szemben Káel Csabáról tudható, hogy kinek a baráti köréhez tartozik, márpedig az mindent visz. És mivel MÉ most már látványosan nem szent és sérthetetlen, ismerve amár verbálisan is elég agresszív közéletet, ismerve a zenészvilág soha nem felejtéssel párosuló érzékenységét, sajnos egyáltalán nem lennék meglepve, ha most elindulna egyfajta sajátos "coming out"-lavina, amiben néhányan kitálalnának a művésznőtől elszenvedett vélt, vagy valós sérelmeikről. Ennek határt csak az érintettek intelligenciája szabhat. Remélem, nem ez fog történni, de van egy ilyen sejtésem.
Egydologban igazad van: a HVG-nek nem érdemes elmagyaráznia nekem semmit sem, mert számomra a hitelenségét csupán hangsúlyozó (egyben elfogadhatatlan) „zsurnalisztikai fordulatok” nélkül sem hiteles. De ezért még elmondhatom a véleményemet, ugye?
Abban már nincs igazad, hogy e kifogásaimat a tartalmi mondanivaló helyett „mazsolázgattam”. Nem helyette, hanem előtte.
Továbbá: megjegyzésed nem Pristaldus, általad hivatkozott hozzászólásának tartalmára vonatkozik, hanem az enyémre. Tudom, az én hozzászólásaim sorszámára „elvből” nem hivatkozol, ezért büszkévé tesz, hogy ugyanakkor a tartalmukra való reagálásnak képtelen vagy ellenállni. Ez igazán hízelgő, kedves.
Látta valaki azokat a "programokat", vagy ez is csak szöveg, mint eddig annyi minden más?
Ami pedig Marton Éva MŰVÉSZNŐT illeti, a kisszerű emberek nehezen viselik a kritikát, egyszerűbb valakit magatartásbeli alapon leminősíteni, mint elgondolkodni azon, hogy esetleg talán egy kicsit mégis igaza van a megfogalmazott kritikában, véleményben, stb? Hiszen a Művésznő nem a protekcionizmussal és ki-kinek-a-lekötelezettje stb. összefonódásokkal tarkított itthoni körülmények között énekelte világhírűvé önmagát, hanem kőkemény megmérettetések közepette! Mai azért mégiscsak valami!
Nem értek egyet. Ez bizony protesztszavazás volt! Lehet, hogy "Vashegyiről mindenki tudja, hogy Káel Csaba a haverja", de akkor a cikkben Marton Éváról és az ő (leg)magas(abb) körökből érkező pártfogásáról írottakat is "mindenki tudja", mégis kiszavazták: nem kicsit, nagyon.
Aki egy újságcikk érdemi tartalma, mondanivalója helyett a cikk szokásosnak elfogadott zsurnalisztikai fordulatait mazsolázgatja, ezzel próbálva hiteltelenné tenni magát a cikk tartalmát, annak valószínűleg nem érdemes (bár természetesen szabad!) elmagyarázni, milyen okok válthatták ki az általam egyébként egykor énekművészként nagyon nagyra becsült Marton Éva csúfos MMA-leszereplését.
Szerintem a helyzet ennél sokkal eccerűbb, a kulcsmondat is ott van a cikkben: Vashegyi volt az egyetlen, aki valamire való programmal állt elő. Tudom, nem minden a program, de itt azért mégiscsak értelmes emberek ülnek. Egy dolog, hogy lehet választást nyerni annyival, hogy "folytatjuk", de itt nem parlamentet választottak, "csak" egy intézmény vezetőjét, másfelől ha verseng több jelölt, akik közül az egyiknek van elképzelése arról, miről is szól az, amire pályázik, a másik kettő viszont hablatyol, akkor azért ilyenkor elég szembeötlő a különbség. Plusz Vahegyiről mindenki tudja, hogy Káel Csaba a haverja, tehát a kellő mértékű hátszele megvan, nem politizált (eddig), fiatal is, de nem túl, mi szól ellene? Egyedül Jankovics Marcell lehetett volna ellenfél, de miután ő volt olyan botor, hogy korábban kritikai szavakkal élt az MMA működését illetően, nyilvánvalóan szóba sem jöhetett, de köztiszteletnek örvendő személyiség, így a méltóságát legkevésbé bántó megoldást választhatta.
Marton Évának a megsértődés helyett végre el kellene gondolkodnia azon, hogy azzal a megengedhetetlen stílussal, amit az emberek, pályatársai, művészkollégái és a tanítványai felé mutat, csak azt éri el, hogy egyre több utálót szerez magának!
Ki mint vet, úgy arat!
„Valószínűleg (…) vélik forrásaink (…) forrásaink szerint”…
Az ilyen hivatkozások mindig megrendítik az írások hitelességébe vetett bizalmamat, ha beszélhetünk ilyesmiről egyáltalán a linkelt oldal esetében. Pl. hogy Orbán Viktor bizalma kiben rendült meg, azt ma már csak Orbán Viktor szájából hinném el.
A topic alanyára térve, Marton Éva lemaradása szerintem azt tükrözi, hogy sokan tisztelik és kevesen szeretik.
MMA minapi elnökválasztással kapcsolatos hosszabb cikk itt: benne figyelemreméltó vélemény, miért marad(hatot)t le Marton Éva a szavazáskor, nemcsak az új elnök, Vashegyi György mögött utcahosszal, de még a last minute- nevező Rátóti Zoltán színész is beelőzte őt.
Ó, az a fránya Lady! Azaz a MET-ben nemcsak Callas "kerülte ki", hanem Marton Éva is. És ezek (a cikk) szerint Martonnál is felmerült bizonyos rút (rút?) anyagi természetű gyanú mint ahogy -máskor, máshol rendszeresen- Callasnál is.
Elérhető youtube - on a teljes felvétel
Tényleg? Nem hallottam róla, de akkor rá fogok keresni.
Minnie-t lemezre vette, ha jól emlékszem O'Neillel. Slatkin vezényelt.
operamonthly-1988november.pdf [url] http://martoneva.hu/hogyan-lesz-valaki-diva; Marton Éva – Hogyan lesz valaki díva?” [/url] Közzétéve: 1988. november "[...] A tavalyi évadban Marton Éva szembetalálta magát egyes csalódott Metropolitan-operalátogatóinak gúnyolódásával, akik azt a belső információt terjesztették, hogy a dollár gyenge árfolyama miatt mondta le az első Lady Macbethjét. „A dollár értékéhez semmi közöm nem volt” – állítja határozottan, csillogó szemmel. „Minőségi kérdést jelentett a számomra. Ez lett volna az első Lady Macbethem. Sinopoli és Bruson egyaránt lemondta. Sohasem énekeltem korábban azokkal, akik helyettesítették volna őket. Mit tehettem? Megrémültem. Az ütemterv értelmében 11 előadást énekeltem volna 4 Macbeth-tel és egy számomra új karmesterrel. Az előadások között próbálnom kellett volna az új Macbethekkel. Pszichikailag és pszichológiailag nem tudtam vállalni. Nem gyávaságból tettem. Tudtam, hol vannak a határaim. És ez a határaimon túl volt. Ez nem egy prostituált-szakma. Csak megtenni ezt vagy azt, pénzt keresni nem volna tisztességes.”
Érdekes, hogy a Lady Macbeth kimaradt a pályájából. Pedig elénekelhette volna. Talán Abigaille sem volt. Nem rémlik. A relativ könnyedebb, spintos szerepekből aránylag hamar a németekre váltott, nem? Volt Leonóra mindkét Verdiben, Odabella, de nem volt Lady, sem Abigaille. Nm énekelt Minnie-t, pedig szerintem győzte volna, legalábbis, mikor még Kaiserin volt.
https://www.youtube.com/watch?v=IrqkHFq0SZo Ring, Chicago, 1993
1993 - ban Chicagoban énekelte a Ringet Zubin Mehta vezényeltével, James Morris volt Wotan. Ezt megelőzően lemezre énekelte Brünhildét Bernard Haitink vezényeltével, '91 - ben (EMI)
Sentára szerződése volt, azt egy interjúban mesélte, de a Ladyt, ha jól emlékszem, már előbb kellett volna énekelnie, de a premier előtt rájött, hogy nem neki való. Egyébként igaza volt, akkor már ahhoz is elnehezült a hangja. A Ringet, legalábbis a Siegfriedet és Az istenek alkonyát San Franciscoban énekelte, már 84-ben, tehát bőven a MET-konfliktus előtt. Persze lehet, hogy Chicagóban is később, de azzal még nem talaálkoztam.
Az nem Marton volt, hanem Laczó Ildikó. És ő is gyorsan külföldre távozott...
Az METes Trubadúr 1988 - as...16 év egy énekes életébetén az nagyon sok idő...a hang változik... anno 1975- ben a Scalában is ezzel a szereppel debütált... Zajick Azucenaként nekem sem tetszik, igaz volt amiben aztán tetszett, pl. Amnerisként Domingo és a csodálatos Aprile Millo oldalán, szintén a METből...
Nekem tetszett Marton Éva Leonórája...kb. 1972, Erkel Színház...oly rég volt, hogy tán igaz se volt. Mégis: azt hiszem, jól emlékszem, vele láttam. Talán (talán!) Szirmayval, Simándyval, Melissel. És Manont is! Réti Józseffel. Nem mondanám, hogy túlságosan összeillettek :-) de ma már örülök, hogy ilyen párosítást is láttam. Réti hamarosan elment...miként Marton is...
Igaz, itt már valóban "elnehezült" a hang, de számomra ebben az előadásban inkább Dolora Zajick volt a kakukktojás.Igaz, őt pályájának későbbi szakaszában sem sikerült megkedvelnem.
az a Trubadúr nekem is megvan...szerintem itt már "nehéz" a hangja Leonorához...szerencsére van a 80-as évekből Hamburgból egy Trubadúr Bonisollival, Martonnal, Obrazcovával, Cappuccillivel...abban szeretemm
itt olvashatunk a MET-es tervekról, és amik meghiúsultak...http://www.nytimes.com/1989/08/19/arts/eva-marton-cancels-at-met-opera.html
itt olvashatunk a MET-es tervekról, és amik meghiúsultak...http://www.nytimes.com/1989/08/19/arts/eva-marton-cancels-at-met-opera.html
Es jol tette. Például az o Leonoraja se tetszett- Trubadur,New-York, évadnyito eloadás.
