Bejelentkezés Regisztráció

Kórusművek


68 kerékkötő 2003-09-18 14:20:13
\"Egyenlő pályák, egyenlő esélyek\" Én többszéz gyerekből válogatok, heti 8 énekórával. Egyébként az eredmény őt igazolja...

67 agyament 2003-09-18 13:38:15
Mármint mi? A fertőző osztály kifejezetten poéndús. SzD módszereit nem ismerem, ezért arról nem nyilatkozom, maximum az eredményről.

66 Amneris 2003-09-18 13:02:19
Miért szerintetek ez baj?

65 agyament 2003-09-18 12:51:43
Állítólag az osztálytermekre ki van írva, hogy \"Fertőző osztály\", ugyanis ott fertőzik meg a gyerekeket a zenével.

64 kerékkötő 2003-09-18 12:28:02
Azért érdemes lenne néhány embert megkérdezni azok közül, akik Dénesék szárnya alatt nevelkedtek! Másrészt könnyű úgy jó kórust csinálni, hogy teljhatalmat és szabadkezet kap valaki többszáz gyerek felett.

63 karnagy 2003-09-18 07:30:07
Agyament, levél ment. Ha már a profiknál tartunk: Ars Nova - Kecskemét Victoria Kamarakórus - Szeged DE BESZÉLJÜNK MÁR A KÓRUSMŰVEKRŐL.:)))

62 Apika 2003-09-17 17:18:01
Dórinak Ha már így kényszerítesz rá, elárulom: Angelica, Banchieri, Cantate..., Na itt ki is fogytam, persze az abc néhány későbbi betűjéhez még lenne ötletem. Szóval egyetértek Veled Szabó Dénes és Sapszon Ferenc kórusait illetően, és még Kollár Éváékban mindenképpen. Ők évek, sőt évtizedek óta tartósan az élen vannak (és nem csak nálam :)). Vannak akiket kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerek (Tavasz). A többieknél azonban kisebb-nagyobb hullámhegyek-völgyek időről-időre előfordulnak. Persze ez nem feltétlenül baj, hiszen amatőr kórusokról van szó, és sajnos nem minden évjárat egyformán jó, lehetnek továbbá egyéb, külső körülmények, amiktől bizony senki sem tudja függetleníteni magát... (pénz, pályázat, fenntartó rosszkedve, stb.)

61 Dóri 2003-09-17 16:34:35
Sajnos őket nem ismerem. De azt láttam, hogy van/lesz egy bérletük, aminek keretében a ZAK-on is énekelnek, majd bepótolom a mulasztásom. Viszont a Kókai-előadást felvették nekem diktafonnal, (bár nagyon rossz minőségű lett), amennyire ki tudtam szűrni, elég jó előadás lehetett. Róluk pl. nem tudnám eldönteni, hogy profik, vagy amatőrök közé kell sorolnom őket.

60 Búbánat 2003-09-17 15:54:04
Dóri! Mi a véleményed a Szent István Gimnázium oratórium kórusáról. (Záborszky-féle csapat.) A zenekara is említésre méltó. Legelőször évekkel ezelőtt Berlioz Te Deumát adták elő a Zeneakadémián, ősbemutató volt. Nyilván kibővültek meghívottakkal a muzsikusok és a kórus is, de fenomenális volt. Azóta sokat hallottam őket,egy másik élményem a Kókai István király operájának Erkel Színházi előadása volt,amelyben az énekes szólisták az operaház művészei voltak. Nem győztem ámulni és bámulni, hogy mennyire profik.

59 agyament 2003-09-17 15:16:27
Karnagy drága! Nem jött meg! Próbáld újra!

58 karnagy 2003-09-17 14:49:14
Kedves Agyament, levél ment!

57 Dóri 2003-09-17 14:49:13
Nem azt mondtam, hogy Berkesi munkássága tetszik, hanem azt, hogy a kórus hangzása. Egyébként azt hittem, másikba fogtok belekötni.

56 agyament 2003-09-17 14:42:43
Dóri! A Kántust gondold újra, kérlek!

55 Dóri 2003-09-17 14:19:59
Apika, Elsősorban a Kollár Éva-féle Monteverdi Kórust sorolnám az élre, aztán minden kórust, akik Szabó Dénes, vagy Soma szárnyai alatt nevelkedtek, hasonlóképpen viszonyulok a Sapszon-istállóból indult kórusokhoz. Aztán nagyra tartom a debreceni Kollégiumi Kántust, (Berkesi Sándor), valamelyik versenyen lenyűgözött a Csík Miklós vezette Szentlőrinciek kara, és Tóth Andrással az élen a Tavasz Nőikar. Jónak tartom az Óbudai Kamarakórust (Erdős Ákos), és persze ha oratórium, vagy bármilyen szimfónia, akkor a Budapesti Akadémiai Kórustársaság Hollerunggal. Ha pedig a gyerekkarok is \"játszanak\", akkor Szebellédi Valéria és a MAgnificat a kedvencem. Most Te vallj színt. :)

54 Apika 2003-09-17 13:47:29
Dóri! A felsorolással egyetértek, bár, ha az Operaház énekkarát idevesszük, akkor a szegedi, pécsi, győri, ... stb. színházak kórusait is illő lenne. Senkit nem akarok megbántani, ezekben is rengeteg kiváló hangú, képzett énekes dolgozik profi státuszban, de azért ezen együttesek színvonala nem mindig, hm, egyenletes. Amúgy meg érdekelne, kit, kiket tartasz még a produkciójuk alapján profinak?

53 Dóri 2003-09-17 13:34:12
Amennyire én tudom - és a szakavatottak majd kijavítanak, ha nem így van - az Opera-, a Rádió-, a Nemzeti és a Kodály kóruson kívül, más hivatásos vegyeskarunk nincs. Ettől függetlenül, én még legalább 10-15 énekkart tiszta lelkiismerettel sorolnék a profik közé.

52 kerékkötő 2003-09-17 12:20:53
Az, hogy melyik kórus számít amatőrnek és milyen paraméterek alapján, azt nagyon nehéz lenne definiálni. A végzettség alapján? A tudásuk alapján?

51 karnagy 2003-09-17 11:41:59
Nos, nehéz az amatörizmus-profizmus kérdése. Együttesemben mindenki jó kottaolvasó, majd\' mindenki játszik hangszeren, sokan tanulnak magánéneket, van, aki a Zeneművészeti Főiskolán... Ezzel együtt ebből nem lehet megélni, és a legtöbben nem is szeretnének \"profi\" muzsikusok lenni. Az énekesek jó része egyetemista: joghallgatók, műegyetemisták, pedagógusjelöltek, akik szeretnek szabadidejükben sokat próbálni, szeretik, ha sokat koncertezünk (mostanában hetente) - de semmiképp sem nevezhető az együttes profinak. Ugyanakkor már régen nem hétvégenként összejáró, egyszer-egyszer fellépő hobbi-kórus vagyunk. De essen szó már a kórusművekről. Nagyon szeretem pl. Jannequin Csata-sanzonját, évek óta repertoáron tartjuk, és mind a mai napig találunk benne új \"poénokat\".

50 agyament 2003-09-17 11:27:15
Nos, az egyszerű mezei amatőr kórus az én fogalmi rendszerem szerint annyira amatőr, hogy csak könnyebb dolgokat tud elénekelni, ami hangilag sem megterhelő. Mégpedig azért, meg nincs meg a megfelelő képzettség (kottaolvasás, hangképzés, stb). Mindezt azért gondolom így, mert manapság a kóruspróbákra is alig van idő. Nem tudom, nálatok hogyan zajlanak a próbák, milyen sűrűségben és létszámmal, de nagyon sok helyről azt hallom, hogy minimális a jelenlét a próbákon - így nem lehet rendesen dolgozni. Egy nagyvolumenű (akár Bach) műnél pedig nemcsak meg kell tanulni a darabot, hanem elő is kell tudni adni. Ha nincs képzett hang, akkor az ilyenek nyírják. Márpedig, ha nincs kellő energiaráfordítás, és/vagy hiányoznak a lehetőségek erre, akkor inkább ne tegyék!

49 Dóri 2003-09-17 11:19:49
Az egyszerű amatőr kórusok színvonala... Ez alatt mit értetek?! Ami amatőr, az szükségképpen rossz is?! Ha van idő elég szólampróbát tartani, és a karmester nem sajnálja az összpróbákra az időt, akkor én nem továbbra sem látom be, miért jelentene akkora problémát pl. a Jesu meine Freude. Én ezt énekeltem gimis kórussal, és énekeltem nagykórussal is, mindkét koncertről nagyon kellemes emlékeket örzök.

48 agyament 2003-09-17 11:02:24
Na [url]http://www.momus.hu/article.php?id=415&search=1&condition=Canto+Armonico&index=0;ez[/url] volt az. A Bach és egyéb motetták amúgy nagyon látványosak tudnak lenni, de szerintem egy egyszerű mezei amatőr kórus színvonalát meghaladják. Nekem is kinyírták a hangomat. (Tessék leültetni! :-))

47 agyament 2003-09-17 11:00:26
Szerintem jók a lemezek, bár már tényleg rég hallottam... Ha már itt tartunk - ha régi zene (főleg barokk), akkor Canto Armonico. Igaz énekegyüttes és profikból áll, de tényleg jók. Ha jól emlékszem még a momuson is volt a lemezükről szó. pill, megkeresem.

46 Apika 2003-09-17 10:56:02
Na ez az! Bach, főleg J. S.! Ismeritek a Singet dem Herren-t, vagy a Lobet den Herrn-t, nem beszélve a Jesu meine Freude-ról? (a másik három motetta is gyönyörű, csak most épp ezek jutottak hamarabb eszembe...) Hát kiváncsi lennék, hány magyar együttes tartja repertoárján egyiket is az öreg Bach motettái közül? És akkor még ott van a többi Bach, a Kodály Kórus annak idején még Kamp Salamonnal csinált egy kiváló lemezt a Bach-család motettáiból. Nem tudom ki ismeri..., de Svájcban pl. hónapokig a legjobb régizenei lemezek között volt a szóban forgó felvétel.

45 Megén 2003-09-17 10:10:01
Karnagy, ezzel nem tudok vitatkozni, ehhez valóban nem értek. De tartom, hogy rigorózus beskatulyázással ne vegyük el az amatőrök kedvét az énekléstől.

44 Dóri 2003-09-17 10:08:28
De ha még mindig a létszám a téma, ha jól emlékszem, januárban volt a ZAK-on a Rádiókórus \"Jézus az Olajfák hegyén\"-je. Nem voltak igazán sokan, (a nézőtéren sem), és mégis lenyűgözött, hogy milyen elementáris hangzást produkáltak. Most kicsit magamat cáfolom meg, de nem mindig a létszámtól függ, hogy mekkora katarzist fogsz átélni.

43 Dóri 2003-09-17 10:05:39
Tudjátok, mi érdekelne ezzel kapcsolatban? Szerintetek mennyire egy karnagy érdeme, ha jól sikerül az előadás? És most legyen teljesen mindegy, hogy mekkora kórusról, acepella, vagy oratórikus műről beszélünk. (Ligeti András egyszer azt nyilatkozta, hogy a zenekara nélkül ő igazából csak egy néma pálca, ami önmagában nem sokat ér.)

42 agyament 2003-09-17 10:05:37
Jó, hogy mondod Lajthát. Idejét se tudom, mikor énekeltem utoljára a miséjét, vagy a Magnificatot. Nem kell hozzájuk feltétlenül nagyon nagy apparátus, mégis szól - és tetszik.

41 Búbánat 2003-09-17 09:59:31
Szeretem a monumentális apparátusok, együttesek felvonulását nézni, ahogy egymás után hosszú sorokban érkeznek az egyes szólamok, és elfoglalják a kijelölt helyüket a pódiumon vagy színpadon. Ez a látvány azzal biztat, hogy a hatalmas előadói apparátus valami gigantikus, lenyűgöző, sohasem hallott és látott produkcióval fog a székemhez szegezni (Berlioz, Bruckner, Mahler, Orff stb.) Ritka, amikor csalódtam ebben. Mindettől elválasztom a magam aktív szerepét a saját kórusomat illetően, hiszen saját bőrömön is érzem annak fontosságát, hogy folyamatos legyen a kontaktus a vezénylő karnaggyal bármely kórusmű előadása alatt. Egy túlduzzasztott kórusban ez a kapcsolat hiányzik, s ebből nagyon sok hiba származhat. Valóban, a mű sínyli meg, de nekünk, közreműködőknek is egy nagyon rossz érzés. Az a tudat, hogy elveszünk a tömegben, és vajon mi sülhet ki az egészből. Mi 25-30 fővel is tudunk gyönyörű dolgokat énekelni. S még ötven-hatvan fővel is tudunk egy nagyobb, zenekaros darabot előadni úgy, hogy meg van a kétoldalú kapcsolat. Egyébként Palestrina mintegy hat miséje szerepel a repertoárunkban, köztük a Missa Papae Marcelli, a Missa Brevis, a Missa Sine Nomine is. De nem lennék önmagam, ha nem inkább a klasszikusokat, romantikusokat említeném elsősorban, amelyben való éneklésem lelkesedéssel tölt mindig el, különösen Liszt oratóriumai, miséi, de Beethoven, Mozart, Haydn művei, vagy Kodály Missa Brevise, Lajtha stb. orgonás darabjainak eléneklése is mindig nagy kihívást jelentenek számunkra.

40 agyament 2003-09-17 09:51:34
Karnagy! Mail ment.

39 Dóri 2003-09-17 09:40:42
Na, miután kellően megfélemlítettetek tegnap, már nem is merem védelmembe venni az oratóriumkórusokat. Karnagy, mi nem kicsit, hanem nagyon másként gondolkodunk, de ha nem így lenne, ugyan miről beszélnénk?! Én felvetek egy témát, Te kis híján meggyőzöl az ellenkezőjéről. De pont ez a kis \"híj\", ami igazán érdekes. :) Szerintem, ahány embert megkérdezel, annyiféle választ kaphatsz, hogy ki, mit szeret énekelni. Nekem speciel egy Bach-motetta ugyanolyan katartikus élményt tud okozni, mint a IX. szimfónia. És akkor ezzel ( a vitathatatlanul érdekes kitérők után) vissza is térnék a fórum kiindulókérdéséhez. Mi a kedvenc kórusművetek?

38 karnagy 2003-09-17 08:51:19
Kedves Megén, lehet, hogy félreérthető voltam. Imádok a barátaimmal tábortűznél, túrázás közben, borozókban énekelni. A fürdőkádban is:). Egyetlen problémám van: az, hogy bizonyos oratóriumok túlságosan igénybe veszik a hangot, és sok ismerősömnek negyvenéves korára tropára ment a hangja.

37 Megén 2003-09-17 08:35:02
Karnagy, nagyon \"hivatásos\" a gondolatod az éneklésről. Ne vegyük el a kedvét senkinek attól, hogy este tábortűznél, buszon kiránduláskor, csak úgy, amikor felért a hegytetőre elkezdjen énekelni a társaival. Ha csak képzettek énekelhetnének kórusban elfogyna az utánpótlás. Ha csak X-számú énekestől autentikus valamely kórusmű nagyon vegytiszta lenne a dolog. A kórusban éneklést az \"amatőrök\" éneklés-szeretete élteti, közülük kerül ki a későbbi hivatásos.

28 karnagy 2003-09-16 21:40:24
Kedves Dóri! Komolyan mondom, az egyik kedvenc topic-társam vagy. Mindössze egy kicsit, tényleg egy nagyon kicsit másként gondolkodunk. Pl. arról, hogy szükséges-e monstre, pontosabban túl nagy apparátus bizonyos művek megszólaltatásához. Jó-e, ha ekkora létszámú együttes szólaltatja meg a Budavári Te Deumot. Neked ez (is) öröm-zene, számomra pedig az jelenti az öröm-muzsikálást, ha 16 társammal megszólaltatjuk mondjuk a Székely keservest vagy Palestrina Missa Brevisét (Jöhet a Missa Sine Nomine kotta, címem: k.arnagy@freemail.hu) :). Még egyszer hangsúlyozom: szeretem az oratóriumokat, imádom őket énekelni is, csak módjával.

36 kétked 2003-09-16 15:53:29
Kedves Dóri, ne vedd Magadra amit írtam. Igaz: énekelni szép és jó, de csak akkor, ha nem kötelezőből csinálod és nem azért, hogy ne pikkeljen Rád az osztályfőnököd, aki egyben az énektanárod is. És az sem árt, ha nem érzed, hogy olyan dologra kényszerítettek, amit - egyszerűen azért, mert még nem elég képzett a hangod hozzá - nem tudsz megfelelően teljesíteni. Szerintem ebben egyetértünk.

35 Megén 2003-09-16 15:41:44
Igaza van Dórinak, énekelni jó, énekelni szép, kádban, utcán, csak úgy magunknak, vagy 4000 másik társunkkal együtt. És akkor már nem érdekel semmi más, csak a dal. Szeretnek egyáltalán énekelni azok akik piszkálódnak?

34 Dóri 2003-09-16 15:35:30
A fórum új címe: Hogyan utáljuk szegény Dórit?! Azt egy szóval sem mondtam, hogy mostantól Z-tanár úr lesz a kedvenc karmesterem. Sőt. Több karmestert is tudnék mondani, akik rátermettebben megoldották volna a feladatot. Csak azt akartam érzékeltetni, ha már egyszer odaküldtek, akkor megpróbáltam a pozitívumokat megkeresni. A létszám pedig azért fontos, mert kuriózum. Amikor a magyar-francia gála volt a nem- tudom-hol (talán a Népstadionban), akkor rettenetesen irigyeltem a résztvevő kórusokat, mert azt láttam, hogy egy jó bulinak fogják fel az egészet, betöltötték a fél nézőteret, barátkoztak, nevetgéltek. Mivel azt sem kísérte komolyabb média-érdeklődés, hát nem gondoltam, hogy még egyszer akad ember, aki ilyen monumentális dologra vállalkozik. Tehát maga az ötlet, nekem tetszett. Legközelebb talán már én szervezek gigantikus kóruselőadást, meglátod sokkal jobb lesz. :)

33 kétked 2003-09-16 15:07:16
De kedves Dóri, miért olyan fontos, hogy \"ekkora előadói apparátussal\" lépjetek föl, ez jelent bármit is? Azon kívül, hogy most van valaki(?), aki elmondhatja magáról, hogy 4500 embernek dirigált. Erről szólna a zene???? Pár éve ugyanez a mutogató bácsi elhatározta, hogy operát fog CSINÁLNI. Mascagni lett az áldozati vacsora, szép lasssssú és hossssszú előadás sikeredett, mert a zenekar csak ebben a békés tempóban tudta eljátszani a darabot. Az operai énekesek persze két-három hangonként vettek levegőt, de alkalmazkodtak, míg el nem jött a borzasztó magas fekvésű \"bosszúkettős\". Ekkor a bariton begyorsított, mert csak így bírta elénekelni a nehéz szólamot. Nos, előbb a rezek, majd a fafúvók szakadoztak le, a \"célba\" mindössze néhány csellóval érkezett a boldogtalan Alfió. Ez lenne a zene? Az öröm? Kétlem...

32 agyament 2003-09-16 14:41:34
Kottát is tudok adni :-)))

31 karnagy 2003-09-16 14:40:52
A Missa Sine Nomine I. Kyrie-tételét ismerem, nagyon szép.:) A teljes misét nem hallottam még, köszi a \"tippet\"!

30 agyament 2003-09-16 14:34:52
Ha már Palestrina. Találkoztatok már a Missa sine nomine (=Missa Mantovana) művel? Úgy tudom igen ritkán veszik elő. Nekem nagyon tetszik (épp úgy mint a többi reneszánsz mise, illetve motatta - Palestrina, Gesualdo, Victoria, stb stb).

29 karnagy 2003-09-16 14:28:01
Szerintem annyit, de annyit beszéltünk már - más topicokon is - erről a témáról, túllihegtük egy kicsit. Egyébként is: térjünk vissza a kórusművekhez. Búbánat említette Palestrina motettáit. Szerintem - többek között- azért nagyon fontos minél több kompozícióját megszólaltatni, mert megtanít énekelni. Ha érzem, hogy valami baj van a kórushangzással, igyekszem elővenni egy-egy művét, mindig \"sokat segít\".

27 Dóri 2003-09-16 14:04:43
Nézd Kétked, nem tudlak megcáfolni. Való igaz, volt ott minden. Ájulásig fokozódó hőség, 1,5 órás felvonulás (illetve előtte legalább ennyi várakozás), mert nevetségesen túlbonyolították a szervezők, volt dilettantizmus, voltak parázs viták, volt, hogy legszívesebben hazajöttünk volna. De hogy ne lett volna öröm.... Nos, ebben meg kell, hogy cáfoljalak. Mikor örökkévalóságnak tűnő idő elteltével mindenki a helyére került, az \"idomár\" vezényszavai is elhaltak végre, nos, kedves Kétked, onnantól kezdve az öröm vette át a főszerepet. Nem érdekeltek minket a hangosítás problémái, nem zavartak többé az arcunkba világító lámpák, próbáltunk nem figyelni rá, hogy felénk nem kötöttek kontrollhangfalat, \"egy zenész szűrje ki, amit hallani akar\"... :) és onnantól kezdve Kodály volt, és Berlioz volt, és Beethoven volt. Ez pedig nekem öröm. Persze, el lehetne mondani minden rosszat a szervezőkről, az ötletről, a résztvevőkről, a felszólalókról. De minek?! Valószínűleg soha többé nem lesz lehetőségünk arra, hogy ekkora fellépő apparátussal énekeljünk. Emlékszem, amikor még csak terv szintjén lehetett pletykákat hallani, mindenki azt mondta, ez képtelenség. Tudod mit?! Én örülök neki, hogy megpróbáltuk, és ha döccenőkkel is, de végig is csináltuk.

26 kerékkötő 2003-09-16 11:33:27
Búbánat! Téged olvasva eszembe jut Kodály egy mondása egy kollégájával kapcsolatban: Mondja, maga mire ilyen szerény?

25 kétked 2003-09-16 11:28:28
Az Örömkoncertről kapott információim kivezényelt (és emiatt nyári szünetüket kényszerűen lerövidítő) iskolai kórusokról szóltak elsősorban egy-két profi/félprofi együttesről, kommunikációs konfliktusokról a különféle szabadcsapatok között, elviselhetetlenül nehéz körülményekről (pl. hőség, zaj), irányítói terrorról. Örömről nem tudósított eddig senki. Dóri, cáfolj meg, ha nem így volt!

24 Dóri 2003-09-16 09:25:20
Hát, ez tényleg \"búbánat\"-os beszámoló lett. :) Sosem vizsgáltam még a karvezetők szemszögéből az amatőr kórusok helyzetét. Elnézést, ha akadékoskodtam korábban. Igazad van, elkeserítő lehet megvívni ezeket a pozíció-harcokat. Szerinted lesz ezekre valaha megoldás?

23 Búbánat 2003-09-15 16:56:31
Csak annyit akartam mondani, hogy nem futunk a felkérések után. Nem jelentkezünk az illetékes helyeken, hogy mi is itt vagyunk. Sajnos, tudok olyanokról, akik minden követ megmozgatnak, hogy ha valami nagyobb szabású akcióról hírt anak, akkor azonnal kopogtassanak, hogy mi is itt vagyunk. Ez önmagában természetesen még nem elítélendő cselekedet. Csak az zavar néha, amikor én is tudom, te is tudod, ő is tudja és mindenki tudja, hogy milyen kapcsolatok útján kerül reflektorfénybe egy amúgy tehetségtelen, semmitmondó tudással és hanggal megáldott egyén vagy csoport. Ugyanakkor lehetséges, hogy a reflektorfényből kimaradtak olyanok, akik inkább megérdemelték volna, hogy egy szeletet kapjanak a tortából. Persze, az is lehet, hogy ez utóbbi pechjére nem rendelkezik megfelelő hátszéllel, figyelmetlen, mert elkerülte figyelmét a szervezők felhívása, vagy éppen rosszul menedzseli magát, és csak magára vethet, ha lemarad valamiről. A mi kórusunk nem ilyen, ugyanakkor felülemelkedünk bizonyos világi hívságokon. Örülünk a mások sikerének is. Nem irigykedünk, nem féltékenykedünk másokra. Aki nem tud örülni a kicsinek, az nem érdemel nagyobbat sem, vallom. Tudom, hogy milyen felemelő érzés egy hatalmas kórusban énekelni, emlékezzél vissza az 1991-es pápalátogatásra a Hősök terén. Igaz, méreteiben meg se közelítette a mostani koncert létszámát, de ott is több meghívott kórust kellett összecsiszolni, összehangolni, ami nem volt kis feladat. De sikerült, és nagy élmény volt minden éneklő kórustag számára. Ott is kellett minőséget produkálni, ami nyilván egy heterogén tömegben sokkal nehezebb. De a két Hősök terei éneklés között más kapcsolatot egyáltalán nem fedeztem fel, ami érthető is a már előzetesen deklarált célok és a kiválasztott kórusok ismeretében. De példának hozhattam volna fel a leégett Sportcsarnokban anno Joó Árpád vezényletével bemutatott Mahler „Ezrek” Szimfóniáját, vagy máshol bizonyos Berlioz-műveket, amelyekben is több kórust kell összetoborozni, külön-külön és együtt velük gyakorolni, próbálni. Nem leányálom, egyik sem. És nyilván rangot is jelent azokban közreműködni, kórusoknak, s azokon belül az egyéneknek egyaránt. Törtetni, csörtetni csak az képes, aki valahol magában nagy bizonytalanságot érez, s inkább előremenekül, mert inkább legyen kudarc, mint a szürke ismeretlenség. Ha meg tehetséges, és ismert, akkor meg nem kellene előre furakodnia, mert tudja, hogy rövidesen megkeresik. Ilyen is van.

22 Dóri 2003-09-15 16:22:50
Szépen megfogalmaztad, szerintem ezt mindenki átérzi, aki kórusban énekelt valaha. De ami az Örömkoncertet illeti, miből gondolod, hogy akik részt vettek, azok másokon gázoltak át? Én pl. ott voltam, figyeltem, való igaz, nem mindig értettem, hogy mit keres ott olyan, akinek hallhatóan fogalma nem volt a darabról. De azt nem feltételezem, hogy valakin átgázolva érkezett volna oda. Beavatsz kicsit jobban?

21 Búbánat 2003-09-15 16:16:00
Most a hétvégén énekeltem vagy századszor Palestrinát, és rengeteg motettát (Kodály, Liszt, Reading, Victoria, Gallus, J.S.Bach, Handel, Szervánszky, Mozart, Schubert, Haydn stb.), miután a nyári szünetet követően újra találkozott a „nagy család”. Mondhatnám, ugyanott folytattuk, ahol a nyár elején abbahagytuk. Tényleg, nagyon hiányoztunk egymásnak. Ez a közösség már tényleg az életem részévé vált. Nem is hiszem, hogy egyáltalán felmerült volna bennünk, hogy elváljunk egymástól, otthagyva a kórust. A karnagyunk egy olyan integráló személy, aki úgy irányítja a kórust, tervezi meg a közös programokat, hogy abban demokratikus módon mi is aktívan kivesszük a részünket. Ugyanakkor, feltétlen tisztelettel viseltetünk iránta, és kellő fegyelemmel követjük az utasításait a próbák és az „éles”-ben történő fellépések alatt. Mert a minőség iránti igény mindegyikünkben ott rejlik, s a saját lelkiismeretünk megnyugtatása talán fontosabb is számunkra, mint az, hogy mekkora volt a siker. Tisztában vagyunk azzal, hogy mire vagyunk képesek, mi az, amiben többek vagyunk másokénál, és hogy azokhoz képest hol van lemaradásunk. Vannak mércék, vannak szintek, vannak kitűzött célok, amelyek teljesítése komoly fizikai és szellemi igénybevételt jelent, de mivel egy összetartó igazi család vagyunk, nem panaszkodunk, mert tudjuk, hogy az egységben van az erő. Kellő kitartással, akarattal, odaadással, egymásért is és „főnökünkért” is hajtunk, újra és újra. És mind ez egy nagyon szép hobbi is egyben. Hangunk meg csiszolódik, érik, és tudjuk, hogy mit szabad és mit nem. Vannak vágyak, de szembe kell nézni a realitásokkal is. Mi nem akarunk másokon keresztül gázolni, nem csörtettünk, hogy részt vegyünk az Örömkoncerten. Mi jól érezzük magunkat a bőrünkben.

20 Dóri 2003-09-15 16:00:24
Egyébként jól eltértünk az eredeti témától. :) Tehát nekem a kedvenc kórusművem... Hát, rengeteg van, de azt hiszem, a legjobban Bach MAgnificat-ját szeretem. Alapmű.

19 Dóri 2003-09-15 15:44:57
Akkor már nem is vonzana az, hogy egyszer mondjuk Te hívj kisegítőket, és eldirigálj magatoknak egy Mahler VIII.-t pl? Csak azért, mert már rég beszéltünk erről. :)





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.