32 Speranza 2012-01-13 16:14:42 [Válasz erre: 29 jukiguni 2012-01-13 15:03:13]
Nem azt írtam hogy nem adnék elő ritkaságokat, hanem hogy zömmel alaprepertoár és NAGY szerzők kevésbé népszerű darabjai mennének (tehát pl Verdi korai operáit nem a ritkaságok, hanem a méltatlanul eltemetett darabok közé sorolom. A szlávoperáknak szerintem is helyük van a repertoáron, ezzel egyetértek, pl. sok szép romantikus orosz operából lehet válogatni a Ruszlántól a Szadkóig. A barokk és a XX. század már nehezebb ügy, mivel az előbbihez specialisták kellenek (pl kontratenor),a kortárs operák pedig nem elég repertoárképesek, tehát kevesebb embert vonzanak, bemutatásuk viszont több energiaráfordítást igényel, pl. a szerepek nehezebben betanulhatóak, stb. Az én operaházamban tehát kb Mozart és Richard Strauss közt húznám meg a határt, a korábbi és későbbi operákat meghagynám a többi színháznak - ami nem azt jelenti hogy otthon CD-ről v DVD-ről nem hallgatok meg néha szívesen.
Nem azt írtam hogy nem adnék elő ritkaságokat, hanem hogy zömmel alaprepertoár és NAGY szerzők kevésbé népszerű darabjai mennének (tehát pl Verdi korai operáit nem a ritkaságok, hanem a méltatlanul eltemetett darabok közé sorolom. A szlávoperáknak szerintem is helyük van a repertoáron, ezzel egyetértek, pl. sok szép romantikus orosz operából lehet válogatni a Ruszlántól a Szadkóig. A barokk és a XX. század már nehezebb ügy, mivel az előbbihez specialisták kellenek (pl kontratenor),a kortárs operák pedig nem elég repertoárképesek, tehát kevesebb embert vonzanak, bemutatásuk viszont több energiaráfordítást igényel, pl. a szerepek nehezebben betanulhatóak, stb. Az én operaházamban tehát kb Mozart és Richard Strauss közt húznám meg a határt, a korábbi és későbbi operákat meghagynám a többi színháznak - ami nem azt jelenti hogy otthon CD-ről v DVD-ről nem hallgatok meg néha szívesen.
31 jukiguni 2012-01-13 15:05:33 [Válasz erre: 30 jukiguni 2012-01-13 15:03:47]
Ja és ha gipsz mellszobrokról van szó: akkor biza Erkel mellszobrait árulnám és nemcsak a Bánkot és a Hunyadit játszanám tőle. Sőt a Bánkot egyáltalán nem, amennyiben a MÁO nem a megnyomorított formájában adja.
Ja és ha gipsz mellszobrokról van szó: akkor biza Erkel mellszobrait árulnám és nemcsak a Bánkot és a Hunyadit játszanám tőle. Sőt a Bánkot egyáltalán nem, amennyiben a MÁO nem a megnyomorított formájában adja.
30 jukiguni 2012-01-13 15:03:47 [Válasz erre: 29 jukiguni 2012-01-13 15:03:13]
"Pedig vannak ritkaságok, amiket biza sikerre lehet vinni, lásd: Mefistofele, csak egy jó rendezés kell." - meg megfelelő énekesek + egy jó karmester
"Pedig vannak ritkaságok, amiket biza sikerre lehet vinni, lásd: Mefistofele, csak egy jó rendezés kell." - meg megfelelő énekesek + egy jó karmester
29 jukiguni 2012-01-13 15:03:13 [Válasz erre: 21 Speranza 2012-01-12 20:32:20]
Pedig vannak ritkaságok, amiket biza sikerre lehet vinni, lásd: Mefistofele, csak egy jó rendezés kell. Egyébként ha nekem lenne operaházam, akkor lennének benne hagyományos és modern előadások is. A repertoár nagy részét Mozart és a 19. századi darabok tennék ki, de nemcsak a legnépszerűbb Verdi, Puccini, Wagner, Rossini, Donizetti operák, meg esetleg Bellinitől az az egy nyomorult Norma, meg Bizetől az az egy nyomorult Carmen. Mert pl.: a Gyöngyhalászok is egy nagyon jól játszható és ráadásul költség kímélő opera: kevés szereplő, kis számú kórus stb., a francia opera irodalmat biztos, hogy csak nem a Carmen képviselné, ahogy elővennék ilyen szláv operákat is, mint a Ruszalka, a Borisz, Az eladott menyasszony, hogy ne csak az Anyegin, esetleg a Pikk dáma menjen. Bellinitől pedig ott van Az alvajáró, a Rómeó és Júlia is, amiket elő lehetne venni. Ezenkívül minden évadban legalább egy barokk és egy huszadik századi darabot tartanék műsoron, még hozzá úgy, hogy lenne egy külön kamaraterem ezeknek az előadásoknak: eleve arra számítanék, hogy kevesebben jönnének be ezekre az előadásokra, ezért költségkímélően, alacsonyabb előadásszám mellett, de műsoron tartanék ilyen darabokat is, de nem biztos, hogy nem koncertszerűen. És persze mindent megtennék, hogy ezeket az előadásokat is népszerűsítsem. Így tényleg alternatív lehetőség és nem riválisa lennék az állami operának, ahol ilyen szempontokkal nem nagyon törődnek. De az az igazság, hogy tök mindegy mit csinálnék, ha saját operaházam lenne, mert nincsen és nem is lesz. :) Ez sajna csak egy álmodozóknak való topik.
Pedig vannak ritkaságok, amiket biza sikerre lehet vinni, lásd: Mefistofele, csak egy jó rendezés kell. Egyébként ha nekem lenne operaházam, akkor lennének benne hagyományos és modern előadások is. A repertoár nagy részét Mozart és a 19. századi darabok tennék ki, de nemcsak a legnépszerűbb Verdi, Puccini, Wagner, Rossini, Donizetti operák, meg esetleg Bellinitől az az egy nyomorult Norma, meg Bizetől az az egy nyomorult Carmen. Mert pl.: a Gyöngyhalászok is egy nagyon jól játszható és ráadásul költség kímélő opera: kevés szereplő, kis számú kórus stb., a francia opera irodalmat biztos, hogy csak nem a Carmen képviselné, ahogy elővennék ilyen szláv operákat is, mint a Ruszalka, a Borisz, Az eladott menyasszony, hogy ne csak az Anyegin, esetleg a Pikk dáma menjen. Bellinitől pedig ott van Az alvajáró, a Rómeó és Júlia is, amiket elő lehetne venni. Ezenkívül minden évadban legalább egy barokk és egy huszadik századi darabot tartanék műsoron, még hozzá úgy, hogy lenne egy külön kamaraterem ezeknek az előadásoknak: eleve arra számítanék, hogy kevesebben jönnének be ezekre az előadásokra, ezért költségkímélően, alacsonyabb előadásszám mellett, de műsoron tartanék ilyen darabokat is, de nem biztos, hogy nem koncertszerűen. És persze mindent megtennék, hogy ezeket az előadásokat is népszerűsítsem. Így tényleg alternatív lehetőség és nem riválisa lennék az állami operának, ahol ilyen szempontokkal nem nagyon törődnek. De az az igazság, hogy tök mindegy mit csinálnék, ha saját operaházam lenne, mert nincsen és nem is lesz. :) Ez sajna csak egy álmodozóknak való topik.
28 Cilike 2012-01-13 00:17:57 [Válasz erre: 21 Speranza 2012-01-12 20:32:20]
Ez igen, egy intelligens elképzelés.
Ez igen, egy intelligens elképzelés.
27 bcn 2012-01-12 23:01:48 [Válasz erre: 24 monstrancia 2012-01-12 22:11:40]
OFF: bocsi, tök igazad van, csak berágtam a másik topikban, gondoltam bosszút állok egy másikban, szemétség volt a részemről szorri.
OFF: bocsi, tök igazad van, csak berágtam a másik topikban, gondoltam bosszút állok egy másikban, szemétség volt a részemről szorri.
26 zalbarna 2012-01-12 22:38:50 [Válasz erre: 25 oberon 2012-01-12 22:25:09]
Bezony ez értelmes beszéd...Vivaldi korában Velencében pl egyedül az számított, hogy: 1. ki tudja elénekelni 2. Ki ér rá akkor 3. kinek mennyi a gázsija
Bezony ez értelmes beszéd...Vivaldi korában Velencében pl egyedül az számított, hogy: 1. ki tudja elénekelni 2. Ki ér rá akkor 3. kinek mennyi a gázsija
25 oberon 2012-01-12 22:25:09 [Válasz erre: 22 pizzicato 2012-01-12 20:33:29]
A cím alapján mindenki arról írhat, hogy a SAJÁT operaházát hogyan képzelné, nem arról, hogy ha ő vezetné az ÁLLAMI operaházat, akkor hogy lenne jó. Óriási különbség, mert az államit én is társulattal képzelném el, de egy saját esetén nem kötném meg a kezem egy társulattal.
A cím alapján mindenki arról írhat, hogy a SAJÁT operaházát hogyan képzelné, nem arról, hogy ha ő vezetné az ÁLLAMI operaházat, akkor hogy lenne jó. Óriási különbség, mert az államit én is társulattal képzelném el, de egy saját esetén nem kötném meg a kezem egy társulattal.
24 monstrancia 2012-01-12 22:11:40 [Válasz erre: 13 bcn 2012-01-10 20:55:20]
Nem lehetne a személyeskedéseket, ellenszenveket, ebből az igazán szimpatikus topikból már az elején száműzni?
Nem lehetne a személyeskedéseket, ellenszenveket, ebből az igazán szimpatikus topikból már az elején száműzni?
22 pizzicato 2012-01-12 20:33:29 [Válasz erre: 19 pikkdáma 2012-01-12 19:25:01]
Lehet, csak nem érdemes és biztosan nem lesz olyan jó, mint lehetne vagy két nullával több pénz kell hozzá, de az eredmény akkor sem ugyanaz!
Lehet, csak nem érdemes és biztosan nem lesz olyan jó, mint lehetne vagy két nullával több pénz kell hozzá, de az eredmény akkor sem ugyanaz!
21 Speranza 2012-01-12 20:32:20
Ha én működtetnék egy operaházat, biztosan tartanék fenn társulatot, a kis- és középszerepekre fachonként 3-4 énekessel, valamint a főszerepekre 1-1 állandó taggal fachonként (nem hangfajonként, tehát pl. szopránból kellene legalább 3 - lírai, drámai, koloratúr, tenorból pedig legalább 2 - egy lírai és egy hősi),persze akár több is, ha van rákeret. Az egyik szereposztás lehetne vendég - esetleg külföldi is, ha megfizethető és árához képest elég jó énekeseket lehet találni. Az eredeti nyelvű játszást részesíteném előnyben, de a prózai dialógusos operákat és a legnépszerűbb vígoperákat többnyire magyarul játszanák. Ritkaságokat csak alkalmanként mutatnék be, mondjuk minden harmadik évadban egyet (esetleg köncertformában és szigorúan feliratozással!), egyébként többnyire az alaprepertoárt, illetve nagy szerzők kevésbé népszerű darabjait játszanánk. A rendezések hagyományosak (80%), vagy közönségbarát-módon modernek (20%) lennének, azaz nem játszódnának máshol a darabok, mint eredetileg, a történelmi és valós személyeket szerepeltető operák pedig mind a saját korukban lennének tartva. Esetleg a helyi lapban közönségszavazásra is lehetne bocsátani,hogy mondjuk 3-4 opera közül melyiket szeretnék legtöbben látni a következő évadban, így a közönség is beleszólhatna a műsorválasztásba.
Ha én működtetnék egy operaházat, biztosan tartanék fenn társulatot, a kis- és középszerepekre fachonként 3-4 énekessel, valamint a főszerepekre 1-1 állandó taggal fachonként (nem hangfajonként, tehát pl. szopránból kellene legalább 3 - lírai, drámai, koloratúr, tenorból pedig legalább 2 - egy lírai és egy hősi),persze akár több is, ha van rákeret. Az egyik szereposztás lehetne vendég - esetleg külföldi is, ha megfizethető és árához képest elég jó énekeseket lehet találni. Az eredeti nyelvű játszást részesíteném előnyben, de a prózai dialógusos operákat és a legnépszerűbb vígoperákat többnyire magyarul játszanák. Ritkaságokat csak alkalmanként mutatnék be, mondjuk minden harmadik évadban egyet (esetleg köncertformában és szigorúan feliratozással!), egyébként többnyire az alaprepertoárt, illetve nagy szerzők kevésbé népszerű darabjait játszanánk. A rendezések hagyományosak (80%), vagy közönségbarát-módon modernek (20%) lennének, azaz nem játszódnának máshol a darabok, mint eredetileg, a történelmi és valós személyeket szerepeltető operák pedig mind a saját korukban lennének tartva. Esetleg a helyi lapban közönségszavazásra is lehetne bocsátani,hogy mondjuk 3-4 opera közül melyiket szeretnék legtöbben látni a következő évadban, így a közönség is beleszólhatna a műsorválasztásba.
20 kozpo 2012-01-12 19:48:32 [Válasz erre: 18 zalbarna 2012-01-11 08:49:30]
Én teljesen egyet értek önnel, én ugyanezen az állásponton vagyok.
Én teljesen egyet értek önnel, én ugyanezen az állásponton vagyok.
19 pikkdáma 2012-01-12 19:25:01
Szerintem igen is lehet társulat nélkül operaházat működtetni. Annyi olyan kipróbálásra váró, szép, élvezhető hang van, ami ezt lehetővé tenné. Amiből aztán pl. lehetne az a mag amiről egy előző fórumozónál olvastam. Nagyon tudok azonosulni a gondolataival, különösen az anyanyelven, magyarul előadott művekkel, elérhető áron a műfajt szerető és megismerni vágyó közönségnek.Fontosnak tartom én is, hogy ne valami kitekert rendezés legyen, gondolok itt fejen állva,kúszva éneklésre, iszonyatos jelmezekre, stb.Azt hiszem, hogy a mai fiatalok nem csak ekkor fognak bemenni erre a műfajra, sőt még azt is megkockáztatom, hogy nem is tetszik majd nekik.Esetleg inkább megrettennek és nem is próbálkoznak a műfajjal többet.
Szerintem igen is lehet társulat nélkül operaházat működtetni. Annyi olyan kipróbálásra váró, szép, élvezhető hang van, ami ezt lehetővé tenné. Amiből aztán pl. lehetne az a mag amiről egy előző fórumozónál olvastam. Nagyon tudok azonosulni a gondolataival, különösen az anyanyelven, magyarul előadott művekkel, elérhető áron a műfajt szerető és megismerni vágyó közönségnek.Fontosnak tartom én is, hogy ne valami kitekert rendezés legyen, gondolok itt fejen állva,kúszva éneklésre, iszonyatos jelmezekre, stb.Azt hiszem, hogy a mai fiatalok nem csak ekkor fognak bemenni erre a műfajra, sőt még azt is megkockáztatom, hogy nem is tetszik majd nekik.Esetleg inkább megrettennek és nem is próbálkoznak a műfajjal többet.
18 zalbarna 2012-01-11 08:49:30 [Válasz erre: 16 chenier 2012-01-11 07:46:47]
esetleg apagyilkos...vagy mindhárom és még....Helyben vagyunk már...
esetleg apagyilkos...vagy mindhárom és még....Helyben vagyunk már...
17 oberon 2012-01-11 08:45:47 [Válasz erre: 16 chenier 2012-01-11 07:46:47]
Kiváló operaprodukciókban volt részem társulat nélkül működő helyeken. Igen eredményesen és magas színvonalon lehet operát játszani úgy. Igaz hozzáértő vezető kell.
Kiváló operaprodukciókban volt részem társulat nélkül működő helyeken. Igen eredményesen és magas színvonalon lehet operát játszani úgy. Igaz hozzáértő vezető kell.
15 chenier 2012-01-11 07:45:23
Társulat nélkül nem lehet az operaházat működtetni! Aki ezt nem érti meg, az vagy dilettáns, vagy saját zsebre és karrierre dolgozó gazember!
Társulat nélkül nem lehet az operaházat működtetni! Aki ezt nem érti meg, az vagy dilettáns, vagy saját zsebre és karrierre dolgozó gazember!
14 smokemilan 2012-01-11 00:36:03 [Válasz erre: 12 jukiguni 2012-01-10 20:35:41]
Nos, az Angol Nemzeti Opera nagyon jó példa. Az a gyanúm, a saját operámat egy kicsit annak a mintájára képzelem el. Közszolgálatnak fognám föl, mindent operát magyarul adnék elő, és nem használnék feliratozást. Szerintem az megosztja a nézők figyelmét. Aki igazán élvezni akarja a zenét, az nem akar közben olvasni. Ha nagyon sok pénzem lenne, akkor megoldanám, hogy néhány tucat ülőhely erejéig a székek támlájába építve legyen egy, csak a mögötte lévő széken ülő számára látható monitor, ahol a néző be is állíthatná magának a nyelvet. Nem tudom, mennyibe kerülne, de a külföldieket ezekre a helyekre ültetném. Az előadásokról készülő DVD-k esetében, amennyiben nem kerülne túl sokba, lehetnének választható nyelvek. Mindazonáltal, szeretném világossá tenni, hogy nem a jelenlegi Operaház ellenében vagy konkurenseként szeretném üzemeltetni az operámat. Sőt, kifejezetten hiánypótlásnak szánnám: egészen más közönségnek szólna, magyarul és megfizethető áron. Nem kellenek világklasszisok ahhoz, hogy jó kis előadásokat lehessen létrehozni egy új játszóhelyen. Mivel én lennék a főnök, az előadások az én ízlésemet tükröznék, egy részüket magam rendezném, a többinél „minőségi ellenőrként” működnék közre. Egy rendezés lehet éppen „modern”, de ha nem a zenéből, a kottából indul ki, és ha nincs benne az elejétől a végéig futó logikai ív, ha csak öncélú gag-parádé, és a nagyérdemű megbotránkoztatásán kívül egyéb célja nincs, akkor nem kell. A társulat nehéz kérdés. Manapság, az általános pénzszűke idején csak produkciókban lehet gondolkodni, azokban viszont akár évekre előre is. A lényeg, hogy olyan embereket szerződtetnék, akik elfogadják az elveimet és képesek a csapatmunkára. A nagy előadásszám és a sikerek majd nyilván összekovácsolják a művészeket, és egy-két év alatt kikristályosodik egy központi mag, akikre számíthatok. Igyekeznék jó kapcsolatot kiépíteni a zeneművészeti iskolákkal, akiknek a hallgatói – az el nem adott helyek erejéig – ingyen nézhetnék meg az előadásokat. Arra is volna lehetőség, hogy kisebb alkalmi munkákat vállaljanak az előadások során, s ezáltal megismernék és megszoknák a színházi légkört. Hogy rendező vagy karmester/énekes központú lenne-e az operám? Talán inkább műfaj és közönség központú. Elsődleges cél a műfaj népszerűsítése lenne, és a közönség minél szélesebb rétegeinek a kiszolgálása elérhető áron. Ugyanakkor a művészeket a tenyeremen hordoznám: mindent megtennék, hogy minél többet gyakorolhassanak, minél gyakrabban fölléphessenek, teljesíthető kívánságaik teljesüljenek. A rendező és a karmester viszonya nagyon fontos kérdés. Nyilván olyanokat szerződtetnék, akikkel lehetséges csapatban dolgozni. Első a mű! Abból kell kiindulni! A rendezői önmegvalósításban nem hiszek, a rendezőnek is a művet kell szolgálnia. Hinnünk kell abban, hogy egy remekmű önmagában is megfelelő hatást gyakorol a nézőre. Ma sokszor érzem úgy, hogy a zene (az opera) csak ürügy. Nálam ez elképzelhetetlen volna. Ugyanakkor ez nem jelentene operamúzeumot. Nagyon is élő és élvezhető előadást lehet létrehozni anélkül, hogy fejére állítanánk az énekeseket, vagy vízilabdáztatnánk őket a tercett alatt. Persze, jól tudom, a színházba járók egy része nem jönne be hozzám, de hát én sem megyek el a MÜPÁ-ba, mert felháborít, hogy 52 milliárd forintot ily módon költöttek el, miközben a művészek fellépési lehetőségei beszűkültek, a művészetszerető közönség jelentős része pedig nem képes megfizetni a jegyárakat. Ebből a pénzből egy 400 fős színház több mint harminc évig tudna (átlagosan fejenként 4 millió forintnyi) bért fizetni a munkatársainak. Az én operámban nem a technikára menne el a pénz zöme, hanem az előadásokat létrehozó munkatársaim fizetésére. Nem kell high-tech színpadtechnika, lézer, meg látványos effektek, viszont ami kell, az műhelymunka, a szerepek és szólamok aprólékos kidolgozása, és folyamatos javítása. Ha mindenki tökéletességre törekszik, kihozza önmagából a maximumot, miközben a másikra is figyel, akkor a nagyérdemű azt észre fogja venni, és akkor is tapsol majd, ha nem világszínvonalú művészeket hall és lát. Én ebben hiszek.
Nos, az Angol Nemzeti Opera nagyon jó példa. Az a gyanúm, a saját operámat egy kicsit annak a mintájára képzelem el. Közszolgálatnak fognám föl, mindent operát magyarul adnék elő, és nem használnék feliratozást. Szerintem az megosztja a nézők figyelmét. Aki igazán élvezni akarja a zenét, az nem akar közben olvasni. Ha nagyon sok pénzem lenne, akkor megoldanám, hogy néhány tucat ülőhely erejéig a székek támlájába építve legyen egy, csak a mögötte lévő széken ülő számára látható monitor, ahol a néző be is állíthatná magának a nyelvet. Nem tudom, mennyibe kerülne, de a külföldieket ezekre a helyekre ültetném. Az előadásokról készülő DVD-k esetében, amennyiben nem kerülne túl sokba, lehetnének választható nyelvek. Mindazonáltal, szeretném világossá tenni, hogy nem a jelenlegi Operaház ellenében vagy konkurenseként szeretném üzemeltetni az operámat. Sőt, kifejezetten hiánypótlásnak szánnám: egészen más közönségnek szólna, magyarul és megfizethető áron. Nem kellenek világklasszisok ahhoz, hogy jó kis előadásokat lehessen létrehozni egy új játszóhelyen. Mivel én lennék a főnök, az előadások az én ízlésemet tükröznék, egy részüket magam rendezném, a többinél „minőségi ellenőrként” működnék közre. Egy rendezés lehet éppen „modern”, de ha nem a zenéből, a kottából indul ki, és ha nincs benne az elejétől a végéig futó logikai ív, ha csak öncélú gag-parádé, és a nagyérdemű megbotránkoztatásán kívül egyéb célja nincs, akkor nem kell. A társulat nehéz kérdés. Manapság, az általános pénzszűke idején csak produkciókban lehet gondolkodni, azokban viszont akár évekre előre is. A lényeg, hogy olyan embereket szerződtetnék, akik elfogadják az elveimet és képesek a csapatmunkára. A nagy előadásszám és a sikerek majd nyilván összekovácsolják a művészeket, és egy-két év alatt kikristályosodik egy központi mag, akikre számíthatok. Igyekeznék jó kapcsolatot kiépíteni a zeneművészeti iskolákkal, akiknek a hallgatói – az el nem adott helyek erejéig – ingyen nézhetnék meg az előadásokat. Arra is volna lehetőség, hogy kisebb alkalmi munkákat vállaljanak az előadások során, s ezáltal megismernék és megszoknák a színházi légkört. Hogy rendező vagy karmester/énekes központú lenne-e az operám? Talán inkább műfaj és közönség központú. Elsődleges cél a műfaj népszerűsítése lenne, és a közönség minél szélesebb rétegeinek a kiszolgálása elérhető áron. Ugyanakkor a művészeket a tenyeremen hordoznám: mindent megtennék, hogy minél többet gyakorolhassanak, minél gyakrabban fölléphessenek, teljesíthető kívánságaik teljesüljenek. A rendező és a karmester viszonya nagyon fontos kérdés. Nyilván olyanokat szerződtetnék, akikkel lehetséges csapatban dolgozni. Első a mű! Abból kell kiindulni! A rendezői önmegvalósításban nem hiszek, a rendezőnek is a művet kell szolgálnia. Hinnünk kell abban, hogy egy remekmű önmagában is megfelelő hatást gyakorol a nézőre. Ma sokszor érzem úgy, hogy a zene (az opera) csak ürügy. Nálam ez elképzelhetetlen volna. Ugyanakkor ez nem jelentene operamúzeumot. Nagyon is élő és élvezhető előadást lehet létrehozni anélkül, hogy fejére állítanánk az énekeseket, vagy vízilabdáztatnánk őket a tercett alatt. Persze, jól tudom, a színházba járók egy része nem jönne be hozzám, de hát én sem megyek el a MÜPÁ-ba, mert felháborít, hogy 52 milliárd forintot ily módon költöttek el, miközben a művészek fellépési lehetőségei beszűkültek, a művészetszerető közönség jelentős része pedig nem képes megfizetni a jegyárakat. Ebből a pénzből egy 400 fős színház több mint harminc évig tudna (átlagosan fejenként 4 millió forintnyi) bért fizetni a munkatársainak. Az én operámban nem a technikára menne el a pénz zöme, hanem az előadásokat létrehozó munkatársaim fizetésére. Nem kell high-tech színpadtechnika, lézer, meg látványos effektek, viszont ami kell, az műhelymunka, a szerepek és szólamok aprólékos kidolgozása, és folyamatos javítása. Ha mindenki tökéletességre törekszik, kihozza önmagából a maximumot, miközben a másikra is figyel, akkor a nagyérdemű azt észre fogja venni, és akkor is tapsol majd, ha nem világszínvonalú művészeket hall és lát. Én ebben hiszek.
13 bcn 2012-01-10 20:55:20
Az én operaházamban Ókovács Szilveszter lenne az igazgató. Írok is neki, vállalja el képzeletbeli operaházam vezetését. Biztos ráér.
Az én operaházamban Ókovács Szilveszter lenne az igazgató. Írok is neki, vállalja el képzeletbeli operaházam vezetését. Biztos ráér.
12 jukiguni 2012-01-10 20:35:41 [Válasz erre: 6 smokemilan 2012-01-10 18:23:26]
Szerintem a feliratozás igen is kell! Én még az olyan operák esetében is igénylem, amiket már szinte kívülről tudok (Don Giovanni, Varázsfuvola, Figaro házassága, Cosi fan tutte, Traviata, Don Carlos, Anyegin, Carmen, Turandot, Rigoletto stb.). Az én környezetemben nagyon sokan vannak, akik igénylik a feliratot, annak ellenére, hogy igyekeznek felkészülten menni az operába. És ne hogy már a nézőközönség 70% külföldi legyen. Ezt azért nem hiszem. Nyilván vannak olyan előadások, ahol sok külföldi van. Én magam a Tavaszi Fesztivál programjai közé felvett előadásoknál tapasztaltam eddig ezt, meg ama bizonyos évfordulós Bánk előadáson, illetve bizonyosan a Május ünnep előadásain is sok külföldi megfordult, de nem hiszem, hogy egy átlagos előadási napon is mindig a külföldiek lennének többségben, de ha még így is lenne: akkor se jó ötlet a feliratozás megszüntetése, mert így még annak a kis számú magyar nézőközönségnek is elriasztjuk egy jelentős részét, akik egyébként eljönnek az előadásokra és azt nem tudom, hogy a külföldi operaházakban mi a szokás, de az opera DVD-ék többségén bizony van angol, német, francia, olasz felirat. Ez a minimum. De úgy tudom, hogy a MET-ben is feliratozzák az előadásokat, ezt mintha valahol olvastam volna, de ez amúgy is tök mindegy, mert nem kell, hogy mindenben külföld legyen a mérvadó. De ha már itt tartunk: vannak olyan magas színvonalú operatársulatok, ahol a mai napig nemzeti nyelven énekelnek! Lásd: Angol Nemzeti Opera. Élőben még nem hallottam őket, de a felvételeikkel én mindig meg vagyok elégedve. Többek között az ő Xerxes DVD-jük a legjobb előadása az operának, amit eddig volt alkalmam megismerni.
Szerintem a feliratozás igen is kell! Én még az olyan operák esetében is igénylem, amiket már szinte kívülről tudok (Don Giovanni, Varázsfuvola, Figaro házassága, Cosi fan tutte, Traviata, Don Carlos, Anyegin, Carmen, Turandot, Rigoletto stb.). Az én környezetemben nagyon sokan vannak, akik igénylik a feliratot, annak ellenére, hogy igyekeznek felkészülten menni az operába. És ne hogy már a nézőközönség 70% külföldi legyen. Ezt azért nem hiszem. Nyilván vannak olyan előadások, ahol sok külföldi van. Én magam a Tavaszi Fesztivál programjai közé felvett előadásoknál tapasztaltam eddig ezt, meg ama bizonyos évfordulós Bánk előadáson, illetve bizonyosan a Május ünnep előadásain is sok külföldi megfordult, de nem hiszem, hogy egy átlagos előadási napon is mindig a külföldiek lennének többségben, de ha még így is lenne: akkor se jó ötlet a feliratozás megszüntetése, mert így még annak a kis számú magyar nézőközönségnek is elriasztjuk egy jelentős részét, akik egyébként eljönnek az előadásokra és azt nem tudom, hogy a külföldi operaházakban mi a szokás, de az opera DVD-ék többségén bizony van angol, német, francia, olasz felirat. Ez a minimum. De úgy tudom, hogy a MET-ben is feliratozzák az előadásokat, ezt mintha valahol olvastam volna, de ez amúgy is tök mindegy, mert nem kell, hogy mindenben külföld legyen a mérvadó. De ha már itt tartunk: vannak olyan magas színvonalú operatársulatok, ahol a mai napig nemzeti nyelven énekelnek! Lásd: Angol Nemzeti Opera. Élőben még nem hallottam őket, de a felvételeikkel én mindig meg vagyok elégedve. Többek között az ő Xerxes DVD-jük a legjobb előadása az operának, amit eddig volt alkalmam megismerni.
11 pizzicato 2012-01-10 20:19:42 [Válasz erre: 6 smokemilan 2012-01-10 18:23:26]
"Másrészről, csak olyan énekes léphetne fel a házban, akinek érthető a szövegmondása." Eszerint elég sok nagyságot ki lehet zárni... :(
"Másrészről, csak olyan énekes léphetne fel a házban, akinek érthető a szövegmondása." Eszerint elég sok nagyságot ki lehet zárni... :(
10 pizzicato 2012-01-10 20:17:42 [Válasz erre: 9 társalgó 2012-01-10 20:14:23]
TÁRSULAT!!! Minőségi produkció csak így érhető el... Vagy még szükség lesz három 0-ra a költségvetéshez. (Egyébként az eredmény akkor sem ugyanaz.)
TÁRSULAT!!! Minőségi produkció csak így érhető el... Vagy még szükség lesz három 0-ra a költségvetéshez. (Egyébként az eredmény akkor sem ugyanaz.)
9 társalgó 2012-01-10 20:14:23 [Válasz erre: 6 smokemilan 2012-01-10 18:23:26]
Sok szép marketing terv! Mindenekelőtt azonban az nagyon érdekelne, hogy rendező, vagy karmester/énekes központú lenne ez a Te operád?
Sok szép marketing terv! Mindenekelőtt azonban az nagyon érdekelne, hogy rendező, vagy karmester/énekes központú lenne ez a Te operád?
8 oberon 2012-01-10 18:47:42
Én csak akkor vágnék bele, ha annyi pénzem lenne, hogy egyedül tudjam finanszírozni. Akkor csak az vezényelne és énekelne, aki tud is, mert nem kellene senkivel megalkudnom... De szép is lenne, ha kipróbálhatnám!
Én csak akkor vágnék bele, ha annyi pénzem lenne, hogy egyedül tudjam finanszírozni. Akkor csak az vezényelne és énekelne, aki tud is, mert nem kellene senkivel megalkudnom... De szép is lenne, ha kipróbálhatnám!
7 bwagner 2012-01-10 18:42:43
Énisénis! Ha saját operaházam lenne, az énekeseim / táncosaim / zenekarom közreműködésével készült DVDket igyekeznék nem direkt drágábban árulni, mint a konkurens város (ország) operaháza. És végképp nem raknám el ezeket a DVDket a hátsó sorba, az "ilyen is van, de minek" - kategóriába. Ha Magyarországon lenne operaházam, nem Strauss- és Mozart-gipszgiccset árulnék, hanem Kodályt és Bartókot. A havi műsort eljuttatnám a város fizetős szállásaira, továbbá ki is plakátolnám néhány frekventált helyen, hátha 1-2 turista betéved ennek hatására.
Énisénis! Ha saját operaházam lenne, az énekeseim / táncosaim / zenekarom közreműködésével készült DVDket igyekeznék nem direkt drágábban árulni, mint a konkurens város (ország) operaháza. És végképp nem raknám el ezeket a DVDket a hátsó sorba, az "ilyen is van, de minek" - kategóriába. Ha Magyarországon lenne operaházam, nem Strauss- és Mozart-gipszgiccset árulnék, hanem Kodályt és Bartókot. A havi műsort eljuttatnám a város fizetős szállásaira, továbbá ki is plakátolnám néhány frekventált helyen, hátha 1-2 turista betéved ennek hatására.
6 smokemilan 2012-01-10 18:23:26 [Válasz erre: 2 Pósa 2012-01-09 21:17:34]
Az én operaházamban nem lenne feliratozás. Megjegyzem, ennek hiánya egyébként ma sem zavarja a nézők jelentős részét, akik külföldiek lévén általában egy kukkot sem értenek a magyar nyelvű feliratokból. Operába felkészülten kell menni. A felkészülést természetesen minden eszközzel segíteném. Az intézmény honlapjáról letölthetők lennének az éppen játszott darabok szövegkönyvei, valamint igen részletes tartalmi ismertetők. Az oktatási intézményekkel szoros kapcsolatot építenék ki, ezáltal az ifjú nézők alaposan felkészülve ülnének be az előadásokra. Másrészről, csak olyan énekes léphetne fel a házban, akinek érthető a szövegmondása. Az információ zöme a recitativo részekben hangzik el. Aki ezt sem tudja érthetően átadni, az nem jutna szerephez. A női szólamok legmagasabb hangjainál persze megbocsátható, ha nem minden szótag érthető. Ha már a közönségnél tartunk, hadd tisztázzak bizonyos alapelveket, amelyeket igyekeznék érvényesíteni az operámban. Az alapvető cél - a klasszikus opera és balett műfajának minél magasabb színvonalon való megőrzése, és minél szélesebb társadalmi rétegekhez való eljuttatása - érdekében a lehető legnagyobb előadásszámot kell produkálni, mely mellett a színvonal még tartható. A fentiek érdekében úgy kell vezetni és működtetni az intézményt, hogy a függöny mindkét oldalán lévők, azaz a művészek éppúgy, mint a nézők, úgy érezhessék, minden őértük van. A színfalak mögött mindent meg kell tenni azért, hogy a művészek tehetsége kibontakozhasson: nagy előadásszám, ezáltal megfelelő jövedelem, megfelelő számú próba, stb. Ennek fejében azonban az előadók is vállalnák a vasfegyelmet, azt, hogy ők is mindent megtesznek az előadások sikeréért: a kulisszákban rendnek kell lennie, a próbákat teljes koncentráció mellett kell végigcsinálni, a szerepeket folyamatosan fejleszteni kell (nem kophatnak el a ráismerhetetlenségig a 8. vagy a 10. előadás környékén), a tapsrendet be kell tartani stb. Az előírások megszegői szankciókra, ismétlődés esetén szerződésbontásra számíthatnának. A már említett nagy előadásszám és színvonal csak abban az esetben tartható, ha a színházban való jelenlét minden perce értelmesen telik: amikor kell teljes koncentrációban, amikor pedig arra van szükség, lazításban és pihenésben, de mindenképpen a közös cél érdekében. Ami a függöny túloldalát illeti. A közönség számára a legfontosabb az élvezetes, élvezhető előadás, amelynek vannak művészeti vonatkozásai (erről majd később), és technikai, előadás-szervezési vonatkozásai. Ez utóbbiakban az ésszerűségre, egyszerűségre, követhetőségre kell építeni. Nem kell ahhoz száz ültető, hogy mindenki a helyére találjon, mint ahogy a ruhatárat is meg lehet úgy szervezni, hogy kb. 500 nézőre jusson egy vagy két ruhatáros. Külföldön remek példákat látunk a költséghatékonysága mellett is magas színvonalú kiszolgálásra. A nézők személyre szóló szolgáltatásban is részesülhetnek, melynek révén nő az esélye annak, hogy nemsokára visszatérnek. Itt részben ingyenes, részben megvásárolható szolgáltatásokra gondolok. A honlap önmagában kulcskérdés: lehetővé kell tenni, hogy mindenki előre megismerhesse a művet, az előzményeit, az irodalmi hátterét, a szövegkönyvet, a rendezést stb. Minden előadásról elérhető lenne egy 2 perces videó, melyből következtetni lehetne az előadás jellegére, hangulatára. Az internetes jegyrendelés ma már alapkövetelmény. Ülőhelyválaszkor meg kell tudni nézni, hogy az adott helyről milyen rálátás van a színpadra, és nem üres, hanem teltházas nézőtér mellett. Az operaházban kis butik működne, ahol az érdeklődők bármelyik előadásról vásárolhatnának egy személyre szóló DVD-t, amelyen ők, a nézők is feltűnnének. Ehhez természetesen alaposan be kell ipari kamerázni az egész házat, de az ilyen ajándékok csodálatos, egyedi és pótolhatatlan emléket jelentenének a közönségnek. A törzsközönséggel való kapcsolattartásban az email is egyre nagyobb szerepet játszik. A hírlevelekből mindenki értesülhetne a következő egy-két hét eseményeiről, például arról, hogy az országban éppen merre turnézik a társulat.
Az én operaházamban nem lenne feliratozás. Megjegyzem, ennek hiánya egyébként ma sem zavarja a nézők jelentős részét, akik külföldiek lévén általában egy kukkot sem értenek a magyar nyelvű feliratokból. Operába felkészülten kell menni. A felkészülést természetesen minden eszközzel segíteném. Az intézmény honlapjáról letölthetők lennének az éppen játszott darabok szövegkönyvei, valamint igen részletes tartalmi ismertetők. Az oktatási intézményekkel szoros kapcsolatot építenék ki, ezáltal az ifjú nézők alaposan felkészülve ülnének be az előadásokra. Másrészről, csak olyan énekes léphetne fel a házban, akinek érthető a szövegmondása. Az információ zöme a recitativo részekben hangzik el. Aki ezt sem tudja érthetően átadni, az nem jutna szerephez. A női szólamok legmagasabb hangjainál persze megbocsátható, ha nem minden szótag érthető. Ha már a közönségnél tartunk, hadd tisztázzak bizonyos alapelveket, amelyeket igyekeznék érvényesíteni az operámban. Az alapvető cél - a klasszikus opera és balett műfajának minél magasabb színvonalon való megőrzése, és minél szélesebb társadalmi rétegekhez való eljuttatása - érdekében a lehető legnagyobb előadásszámot kell produkálni, mely mellett a színvonal még tartható. A fentiek érdekében úgy kell vezetni és működtetni az intézményt, hogy a függöny mindkét oldalán lévők, azaz a művészek éppúgy, mint a nézők, úgy érezhessék, minden őértük van. A színfalak mögött mindent meg kell tenni azért, hogy a művészek tehetsége kibontakozhasson: nagy előadásszám, ezáltal megfelelő jövedelem, megfelelő számú próba, stb. Ennek fejében azonban az előadók is vállalnák a vasfegyelmet, azt, hogy ők is mindent megtesznek az előadások sikeréért: a kulisszákban rendnek kell lennie, a próbákat teljes koncentráció mellett kell végigcsinálni, a szerepeket folyamatosan fejleszteni kell (nem kophatnak el a ráismerhetetlenségig a 8. vagy a 10. előadás környékén), a tapsrendet be kell tartani stb. Az előírások megszegői szankciókra, ismétlődés esetén szerződésbontásra számíthatnának. A már említett nagy előadásszám és színvonal csak abban az esetben tartható, ha a színházban való jelenlét minden perce értelmesen telik: amikor kell teljes koncentrációban, amikor pedig arra van szükség, lazításban és pihenésben, de mindenképpen a közös cél érdekében. Ami a függöny túloldalát illeti. A közönség számára a legfontosabb az élvezetes, élvezhető előadás, amelynek vannak művészeti vonatkozásai (erről majd később), és technikai, előadás-szervezési vonatkozásai. Ez utóbbiakban az ésszerűségre, egyszerűségre, követhetőségre kell építeni. Nem kell ahhoz száz ültető, hogy mindenki a helyére találjon, mint ahogy a ruhatárat is meg lehet úgy szervezni, hogy kb. 500 nézőre jusson egy vagy két ruhatáros. Külföldön remek példákat látunk a költséghatékonysága mellett is magas színvonalú kiszolgálásra. A nézők személyre szóló szolgáltatásban is részesülhetnek, melynek révén nő az esélye annak, hogy nemsokára visszatérnek. Itt részben ingyenes, részben megvásárolható szolgáltatásokra gondolok. A honlap önmagában kulcskérdés: lehetővé kell tenni, hogy mindenki előre megismerhesse a művet, az előzményeit, az irodalmi hátterét, a szövegkönyvet, a rendezést stb. Minden előadásról elérhető lenne egy 2 perces videó, melyből következtetni lehetne az előadás jellegére, hangulatára. Az internetes jegyrendelés ma már alapkövetelmény. Ülőhelyválaszkor meg kell tudni nézni, hogy az adott helyről milyen rálátás van a színpadra, és nem üres, hanem teltházas nézőtér mellett. Az operaházban kis butik működne, ahol az érdeklődők bármelyik előadásról vásárolhatnának egy személyre szóló DVD-t, amelyen ők, a nézők is feltűnnének. Ehhez természetesen alaposan be kell ipari kamerázni az egész házat, de az ilyen ajándékok csodálatos, egyedi és pótolhatatlan emléket jelentenének a közönségnek. A törzsközönséggel való kapcsolattartásban az email is egyre nagyobb szerepet játszik. A hírlevelekből mindenki értesülhetne a következő egy-két hét eseményeiről, például arról, hogy az országban éppen merre turnézik a társulat.
5 telramund 2012-01-10 16:24:18
Nagyszerű lenne a Giocondat elővenni.Adott rá egy parádés szereposztás lehetősége,nagy kar és balett-feladat. Borisz Godunov igazán nem való szabadtérre.Oda népszerű,slágermű kell pazar szereposztással. A Met előadások népszerűsége tény,de sok benne -már bocsánat-a sznobéria.Mert ott is csak vizzel főznek,helyenként eléggé kifogásolható minőségben.
Nagyszerű lenne a Giocondat elővenni.Adott rá egy parádés szereposztás lehetősége,nagy kar és balett-feladat. Borisz Godunov igazán nem való szabadtérre.Oda népszerű,slágermű kell pazar szereposztással. A Met előadások népszerűsége tény,de sok benne -már bocsánat-a sznobéria.Mert ott is csak vizzel főznek,helyenként eléggé kifogásolható minőségben.
4 jukiguni 2012-01-10 14:40:18 [Válasz erre: 3 jukiguni 2012-01-10 14:31:39]
Bár jobban bele gondolva: a közel egy évtizede a fővárosban nem játszott Borisz is se tudott pár éve telt házat vonzani a Margit-szigeten, innentől kezdve felmerül a kérdés, hogy kinek, minek bővítsük a repertoárt? Ugyanakkor: a MET-es közvetítésre minden jegy elkelt a Boriszra is.
Bár jobban bele gondolva: a közel egy évtizede a fővárosban nem játszott Borisz is se tudott pár éve telt házat vonzani a Margit-szigeten, innentől kezdve felmerül a kérdés, hogy kinek, minek bővítsük a repertoárt? Ugyanakkor: a MET-es közvetítésre minden jegy elkelt a Boriszra is.
3 jukiguni 2012-01-10 14:31:39 [Válasz erre: 2 Pósa 2012-01-09 21:17:34]
"Ezért javaslom, hogy mind a magyar nyelvű, mind az idegennyelvű operákat kivetített magyar felirattal lássa el az intézmény." - jelenleg három darab magyar opera van/volt műsoron az idei évadban. Én ezen is változtatnék. Néhány darab, amit lehetne játszani: Márió és a varázsló, Karnyóné, Hunyadi, Brankovics, Háry, Székelyfonó, Farsangi lakodalom, Az arany meg az asszony, C'est la guerre, Báthory Zsigmond, A cremonai hegedűs (bár lehet, hogy ez német nyelvű, mindenesetre nagy siker volt). Nem kifejezetten magyar, de érdemes lenne feleleveníteni Goldmark három operáját: Sába királynője, Merlin, Téli rege. Az első kettőt teljese egészében ismerem és szeretem, az utolsóból a Magyar Rádió keresztmetszetét volt alkalmam meghallgatni. És akkor még lehetne sorolni a külföldi darabokat is, amiket hosszú évek óta nem játszanak nálunk. Ha egy évadban nem is lehetne sok mindent műsoron tartani, akkor legalább évadonként kellene próbálni megvalósítani egy változatos repertoárt: bizonyos darabokat egy adott évadban pihentetni, még másokat újra elővenni. De nálunk ezzel se nagyon foglalkoznak/tak, illetve valljuk be: azért Kovalikék próbálkoztak (a tavaly évadban több, évek óta nem játszott darabot vettek elő). Győriványi nem igazán (persze lehet, hogy valaki másként látja, lelke rajta). Most meg majd kiderül mi lesz. A kormányzat hozzá állása miatt sok jóra nem számítok.
"Ezért javaslom, hogy mind a magyar nyelvű, mind az idegennyelvű operákat kivetített magyar felirattal lássa el az intézmény." - jelenleg három darab magyar opera van/volt műsoron az idei évadban. Én ezen is változtatnék. Néhány darab, amit lehetne játszani: Márió és a varázsló, Karnyóné, Hunyadi, Brankovics, Háry, Székelyfonó, Farsangi lakodalom, Az arany meg az asszony, C'est la guerre, Báthory Zsigmond, A cremonai hegedűs (bár lehet, hogy ez német nyelvű, mindenesetre nagy siker volt). Nem kifejezetten magyar, de érdemes lenne feleleveníteni Goldmark három operáját: Sába királynője, Merlin, Téli rege. Az első kettőt teljese egészében ismerem és szeretem, az utolsóból a Magyar Rádió keresztmetszetét volt alkalmam meghallgatni. És akkor még lehetne sorolni a külföldi darabokat is, amiket hosszú évek óta nem játszanak nálunk. Ha egy évadban nem is lehetne sok mindent műsoron tartani, akkor legalább évadonként kellene próbálni megvalósítani egy változatos repertoárt: bizonyos darabokat egy adott évadban pihentetni, még másokat újra elővenni. De nálunk ezzel se nagyon foglalkoznak/tak, illetve valljuk be: azért Kovalikék próbálkoztak (a tavaly évadban több, évek óta nem játszott darabot vettek elő). Győriványi nem igazán (persze lehet, hogy valaki másként látja, lelke rajta). Most meg majd kiderül mi lesz. A kormányzat hozzá állása miatt sok jóra nem számítok.
2 Pósa 2012-01-09 21:17:34 [Válasz erre: 1 -zéta- 2012-01-09 20:26:37]
Nekem eddig egyszer sikerült egy magyar nyelven előadott operát megértenem az elejétől a végéig. Ez nem csak rajtam múlott, hanem az énekeseken is: érthetően artikuláltak. Ezért javaslom, hogy mind a magyar nyelvű, mind az idegennyelvű operákat kivetített magyar felirattal lássa el az intézmény. Megkeresném a Magyar Rádiót, és megpróbálnám rávenni őket, hogy a MET közvetítések mellett az én operaházam előadásait is közvetítse. Továbbá szorgalmaznám, hogy az előadásaim a televízióban és a mozikban is megtekinthetők legyenek (persze a magyar felirattal együtt).
Nekem eddig egyszer sikerült egy magyar nyelven előadott operát megértenem az elejétől a végéig. Ez nem csak rajtam múlott, hanem az énekeseken is: érthetően artikuláltak. Ezért javaslom, hogy mind a magyar nyelvű, mind az idegennyelvű operákat kivetített magyar felirattal lássa el az intézmény. Megkeresném a Magyar Rádiót, és megpróbálnám rávenni őket, hogy a MET közvetítések mellett az én operaházam előadásait is közvetítse. Továbbá szorgalmaznám, hogy az előadásaim a televízióban és a mozikban is megtekinthetők legyenek (persze a magyar felirattal együtt).
1 -zéta- 2012-01-09 20:26:37
A topic ötletadója Smokemilan fórumtársunk ezt írta: "Előrebocsátom, hogy az elképzeléseim nem arra vonatkoznak, mit tennék akkor, ha én lennék a MÁO főigazgatója, hanem arra, hogy milyen lenne a saját operám. Persze ez nem olyan egyszerű, hiszen a műfaj nem áll meg a saját lábán, csupán a jegyárbevételből. Ellenben, ha bizonyítani tudom a közhasznúságot, akkor talán reménykedhetek abban, hogy idővel elnyerek némi állami (vagy önkormányzati) támogatást, avagy a döntéshozókat rábírom arra, hogy a műfajra szánt állami pénzből az általam vezetett intézménynek is juttassanak. Mielőtt közhaszonról beszélünk, érdemes megmondani, mi a célom a "saját" operával. Számomra a klasszikus opera és balett ugyanúgy része az egyetemes európai művészetnek, mint az irodalom vagy a képzőművészet, és mint olyan megőrzendő. Megőrzése csak akkor lehetséges, ha az utánunk következő generációkat is megtanítjuk a műfaj szeretetére, tiszteletére, élvezetére. Ebből következően az operámat úgy szervezném meg, hogy a lehető legnagyobb számú előadás jöhessen létre, és azon belül minél több szóljon a fiataloknak. Az ilyen előadások lehetnek az operám épületében, úgy, hogy rászervezem a nézőket (vidékről is a menetrendek figyelembe vételével), és úgy, hogy elviszem a műfajt, turnézom az egész országban. A turnékon egyszerűbb, olcsóbb előadások mennének a kisebb színházzal (színpaddal, nézőtérrel, öltözőkkel) rendelkező településekre, és komolyabb és viszonylag teljesebb előadások a jobb adottságokkal rendelkező városokba. Az operáknál az ifjúságnak szánt előadások magyarul szólalnának meg, mert a műfaj megszerettetését ez megkönnyítené. A nagy előadásszám biztosítaná, hogy a művészek megfelelő rutinhoz és persze anyagiakhoz jussanak, miközben a műfajnak nagy számú új közönséget toborozhatnánk. Az ilyen (közcélú) produkciók hagyományos, "emészthető" rendezésben kerülnének színpadra, ami nem "muzeális" előadást jelentene, csak jó ízléssel és érthetően előadott darabokat. Gyakorlatilag a színház eleinte mind a művészek, mind a nézők azon rétegét célozná, akik még nincsenek a MET színvonalán, de szeretik a műfajt, és boldogok ha méltányosan megfizetve, illetve megfizethető áron részt vehetnek benne." Csak rajta! :-)
A topic ötletadója Smokemilan fórumtársunk ezt írta: "Előrebocsátom, hogy az elképzeléseim nem arra vonatkoznak, mit tennék akkor, ha én lennék a MÁO főigazgatója, hanem arra, hogy milyen lenne a saját operám. Persze ez nem olyan egyszerű, hiszen a műfaj nem áll meg a saját lábán, csupán a jegyárbevételből. Ellenben, ha bizonyítani tudom a közhasznúságot, akkor talán reménykedhetek abban, hogy idővel elnyerek némi állami (vagy önkormányzati) támogatást, avagy a döntéshozókat rábírom arra, hogy a műfajra szánt állami pénzből az általam vezetett intézménynek is juttassanak. Mielőtt közhaszonról beszélünk, érdemes megmondani, mi a célom a "saját" operával. Számomra a klasszikus opera és balett ugyanúgy része az egyetemes európai művészetnek, mint az irodalom vagy a képzőművészet, és mint olyan megőrzendő. Megőrzése csak akkor lehetséges, ha az utánunk következő generációkat is megtanítjuk a műfaj szeretetére, tiszteletére, élvezetére. Ebből következően az operámat úgy szervezném meg, hogy a lehető legnagyobb számú előadás jöhessen létre, és azon belül minél több szóljon a fiataloknak. Az ilyen előadások lehetnek az operám épületében, úgy, hogy rászervezem a nézőket (vidékről is a menetrendek figyelembe vételével), és úgy, hogy elviszem a műfajt, turnézom az egész országban. A turnékon egyszerűbb, olcsóbb előadások mennének a kisebb színházzal (színpaddal, nézőtérrel, öltözőkkel) rendelkező településekre, és komolyabb és viszonylag teljesebb előadások a jobb adottságokkal rendelkező városokba. Az operáknál az ifjúságnak szánt előadások magyarul szólalnának meg, mert a műfaj megszerettetését ez megkönnyítené. A nagy előadásszám biztosítaná, hogy a művészek megfelelő rutinhoz és persze anyagiakhoz jussanak, miközben a műfajnak nagy számú új közönséget toborozhatnánk. Az ilyen (közcélú) produkciók hagyományos, "emészthető" rendezésben kerülnének színpadra, ami nem "muzeális" előadást jelentene, csak jó ízléssel és érthetően előadott darabokat. Gyakorlatilag a színház eleinte mind a művészek, mind a nézők azon rétegét célozná, akik még nincsenek a MET színvonalán, de szeretik a műfajt, és boldogok ha méltányosan megfizetve, illetve megfizethető áron részt vehetnek benne." Csak rajta! :-)
