Drága, már a nickneved okán is imádott macskásom!
Bevallom, főként a tyatko - tyatyko összefüggés miatt vettem elő Lidocska eredeti "famíliáját", és hiszem,
hogy a második ty -t egyformán halljuk.
Ha mégsem, akkor is küldöm múlhatatlan imádattal és igazi átérzéssel a
Je t'aime... -ölelkezést,
a moi – non plus helyett moi – aussi -val.
Remélem, az idén gyakrabban látjuk egymást. Boldog Újévet!
Legkedvesebb Héterőm,
Kedves Klára! Igazán sajnálom, hogy nem tudok csatlakozni kifinomult ismereteidhez az orosz nyelv kiejtési kérdéseit illetően. Tartanék inkább az oroszokkal, bármilyen otrombán is hangzik esetleg számodra az ő tanulatlan hanghordozásuk.
Hibás lenne? De ők így mondják.
Kéretik fülelni a 30-ik másodpercnél (már ha van mivel).
Azért hálás vagyok, hogy vetted a fáradságot és javítottad az én (és velem együtt néhány százmillió orosz) nyelvi tévelygését. Tanulni sohasem késő. Ezért ajánlom figyelmedbe, főleg ha te két évnél régebben nyelvvizsgáztál oroszból, hogy
a "ë"
mindig hangsúlyos!
Drága macskás! Azért tetszett az aranyos leányka? És két éve vizsgáztál? Hányast kaptál?
Lám, maga a rendkívül bájos Ol(y)gácska mutatkozik be a 20. másodperc táján, ezért szólnod kellene neki is, hogy "ugyan már, kis butuska, rosszul ejted a saját nevedet! Ugyanis friss a nyelvvizsgám, mijau." :-) :-)
Itt hallhatod, amint Перетятько művésznő magáról beszél.
Családneve vége egyébként inkább rövid a-nak hangzik. Ольга Перетятько отвечает на вопросы поклонников.
Ami pedig a zeneszerző nevét illeti, az oroszok tehát (szerinted) ezt is rosszul tudják:
Шостакович, 12-ik másodperc.
Mi legyen? Írjunk az örökösöknek?
És Cserjomuski - rövid "o"-al!
Pirityátka lesz az :) A vége az 'a' és 'o' hang között.
Moszkva, Cserjómuski – Москва, Черёмушки – Sub RU & HU
Lidocska/Лидочка – Olga Peretyátyko – Ольга Перетятько
A kiejtéshez:
Peretyátyko, 2 db "ty"; és a végén rövid "o",
Sosztakóvics, az "a" rövid, a "kóv" hosszú és hangsúlyos)
Julius elejen egyik nap eppen ez volt a Jatek kerdese es helyes megfejtese.
Karajan és Sosztakovics. A mű bemutatója 1953 december 17-én volt, abban az évben, amelyben Sztálin is meghalt. Sosztakovics egyik életrajzírója, Volkov szerint a második tétel Szálin portréját vázolja fel. Íme Petrenko vezényletével. Az 1981-es felvételnél mindenki ott sürgött-forgott a stúdióban, aki a Deutsche Gramophone kiadónál szakmailag egy kicsit is számított - ez a felvétel is nagyon jóra sikerült -, viszont az 1966-os még ennél is varázslatosabb lett. Óriási tér, szellős hangzás, hátborzongatóan élethű hangszerhangok, feszes basszus és bámulatos egyéni hangszeres teljesítmények jellemzik. Egy valódi mester felvétel. A Petrenko féle Naxos sem kutya, de ez az 1966-os Karajan... egészen különleges. Remastered kiadványokról beszélek természetesen. De akad itt még egy Karajan lemez, egy élő előadás felvétele 1969-ből, amelyet Moszkvában rögzítettek és a Мелодия adta ki. Figyelem! A timpanista a 4. tételben elrontja a szólamát. Mielőtt azonnal rohannál a boltba, jó, ha erről is tudsz. :) |
Ez a No. 4 valóban fantasztikus (akárcsak valamennyi Sosztakovics mű). Még a youtube-on fejhallgatóval hallgatva is nagyszerű, persze azért nem árt jobb minőségben megkeresni és letölteni, ráadásul akkor mentesülünk a kéretlen reklámoktól is. :)
A Bostoniakkal megtaláltam 4-től felfelé az összes szimfóniát, tudja-e valaki, hogy felvették-e az 1-3-at is?
(Magyar nyelv: 5 ! Az ékezet is rendben van :-).)
Ez Sosztakovics topic, nem számháború.
100
99
Utólag jöttem rá én is: van a "Fejléc" 1-től 3-ig fokozattal, és még a "normál" betűméret átállítási lehetőség; én ez utóbbi módozatra kezdek rászokni... Nagyon ügyes megoldási eszköz a kezünk ügyében...
Engedelmetekkel utólag szerkesztettem:
A Stílust állítottam át "Fejléc 1"-ről 3-ra. (Esetleg lehetett volna "normál"...)
Laptopról nézem vissza az írást, arról nem futnak ki a sorok még ennél a betűméretnél sem. De vettem az adást. Igaz, így sem tudok kisebb betűvel írni mert nincs ilyen beállítási lehetőség. :)
Én a Petrenkó féle 4. szimfóniát is szeretem. Felfogását és kivitelezését tekintve szerintem van olyan jó mint ez a bostoni, hangminőségben meg egyenesen veri a DG kiadványt.
Nem lehetne kisebb betűkkel? Kifut a szöveg a képernyőről és tekergetni kell jobbra-balra hogy el tudja az ember olvasni.
"A Bostoni Szimfonikus Zenekar jelenlegi sikerét óriási részt a 2001-ben hozzájuk került szólamvezető oboistának, John Ferrillonak köszönheti."
Szerintem meg inkább Andris Nelsons fantasztikus képességeinek. Az eddig megjelent Sosztakovics felvételei a legjobbak az elmúlt 20-30 év termésében.
Shostakovich Symphony No. 4 / BSO, Andris Nelsons (2018)
Honnan lehet tudni, hogy szakmailag egy szimfónikus zenekar hol tart, mire képes? A válasz rém egyszerű. Meg kell hallgatni a szólamvezető oboistájukat és akkor minden kiderül. Az oboa nem csak az együttes pontos hangolásáért felel, de sajátos, zenekaron áttetsző, bámulatosan sokszínű hangja révén világítótoronyként őrködik a helyes intonáció felett is. A zenekarban az oboa a viszonyítási pont, ő a referencia minden tekintetben. Ha a szólamvezető rendkívüli képességekkel bír, ha mind technikailag mind zenei kifejezés tekintetében a legjobbak közé tartozik, akkor az egekbe tud emelni és ott tud tartani 70-80 embert 20-30-40 éven át.
A Bostoni Szimfonikus Zenekar jelenlegi sikerét óriási részt a 2001-ben hozzájuk került szólamvezető oboistának, John Ferrillonak köszönheti.
Ezt a bejátszást feltétlen ajánlom végighallgatni mert tele van a hangszerirodalom legemblematikusabb állásaival és ahogyan Ferrillo játszik az maga a csoda. Fantasztikus hang, határtalan zenei képzelőerő és nagyon erős karizmatikus jelenlét jellemzi játékát. Már az első hangtól nem ereszt, végig odatapaszt a felvételekre, valósággal vibrál körülötte a levegő és ez a lenyűgöző mesterségbeli tudás, ez a hangszeres káprázat egészen bizonyosan a zenésztársaira is jótékonyan kihat. Mert olyan nem fordulhat elő, hogy valaki bénán játszik előtte vagy utána, vagy ha mégis hát az olyan kontrasztos lenne, hogy a különbséget mindenki azonnal észrevenné. Ferrillo tudását alaposan meg is fizeti a zenekar.
https://444.hu/2018/12/13/beperelte-a-b ... furulyasuk
Amikor belevágtam Sosztakovics 4. szimfóniájának meghallgatásába egyértelműen Ferrillo játékára voltam kíváncsi, maga a mű cseppet sem érdekelt, nem is olvastam utána. Azt azért reméltem, hogy hifis szempontból jól fog szólni a felvétel és a zenekar is kitesz majd magáért, de, hogy ennyire bombasztikus lesz a végeredmény arra egyáltalán nem számítottam.
Az akusztikai tér tényleg nagyon jó. A lecsengések, az utózengések mind-mind abszolút hihetők, a hangszerhangok autentikusak és a különböző hangszercsoportok közötti hangerőbeli arányok is azt mutatják, hogy egyáltalán nem vagy ha mégis, hát nagyon ügyesen játszott a potikkal a hangmérnök. Külön dícséretet érdemel a bőgők és az ütőssor, azon belül is a nagydob, a marimba és a vibrafon hangjának rendkívűl pontos, abszolút élethű visszaidézése. A jelszintet ennél az albumnál magasra kell állítani, de ha megvagyunk vele többé már nem kell a szabályzógomb felé kapkodni. De nem csak ez a hiperrealista megszólalás teszi felejthetetlenné az előadást hanem a zenei mondanivaló kifejtésének kompromisszumokat nem ismerő vágya is. Az előadás a zenei anyag nehézsége ellenére rendkívül könnyed. Amikor azt olvasom, hogy a Bostoniak luxus zenekar akkor egyet kell értsek mert valóban luxus körülmények között és luxus fizetésért dolgozhatnak. Viszont a zenekarba való bekerülés esélye nagyjából egyenlő a nullával és aki bent van annak is nap mint nap nagyon keményen meg kell dolgoznia a sikerért. Az elvárások borzasztóan magasak egy ilyen együttesben és erre Ferrillo az egyik legjobb példa. Az All Star Orchestraba is őt hívták meg szólamvezetőnek és jobban nem is dönthetett volna Gerard Schwarz.
https://www.youtube.com/watch?v=ciiYabcHYYA
A Bostoniaktól jogosan elvárható a nagyszerű teljesítmény és ők vannak is annyira rátartiak, hogy ne adják alább a tökéletességnél. A szimfónián végig azt érezni, a zenészek nem csak a saját szólamukkal vannak tisztában hanem az egész művel. Mintha partitúrából játszanának. Mintha ők maguk írták volna a művet. Mintha egy olyan organizmus játszana amelyben az egyes sejtek a többi sejttel is egyidejű összeköttetésben lennének. Valóságos életjelenségeket produkál a zenekar. Lüktet, pulzál, lélegzik, emberi módon reagál. Engem őszintén lenyűgöz ez a fajta szakmai elkötelezettség és nagyot akarás. Mindemellett borzasztóan tisztán is játszanak, ráadásul koncertkörülmények között!
A zene. Hát az nagyon egyéni. Állítólag Mahler hatása érezhető rajta és ami a tételek hosszúságát, összetettségét, hangulati és tempóváltásait illeti efelől kétségünk sem lehet. De ettől ez még nem Mahler. Érdemes utánaolvasni a mű keletkezési körülményeinek mert így érthető csak meg igazán az utolsó 7 perc mondanivalója.
Akinek sietős dolga van az ne fogjon bele a mű meghallgatásába. Aki nem bírja a látsztólagos zenei terjengősséget az se. Itt át kell állni egy másik időzónára ahol egy nap nem 24 hanem 72 óra és akkor egyből élvezhetővé válik a dolog. Én már az első meghallgatáskor le voltam nyűgözve a műtől és féltem, hogy a második alkalommal már nem jön elő a varázs. Tévedtem. Minél többet hallgatom annál jobb.
A zenei szövet borzasztóan vastag éppen ezért első körben az utolsó tétel meghallgatását javaslom vagy legalább 55:20-tól. Akit az nem fog meg az a többit sem fogja megszeretni. A hangerővel pedig ne bánjunk szűkmarkúan. Jó zenehallgatást!
DMITRIJ SOSZTAKOVICS SZÜLETÉSÉNEK 112. ÉVFORDULÓJÁRA:
Egyik írását idézem.
Dmitrij Sosztakovics:
„AKI A LEGKÖZELEBB ÁLL HOZZÁM”
„Nagyon szeretem Csehovot, egyik legkedvesebb íróm. Szeretem olvasni és újraolvasni nemcsak elbeszéléseit, novelláit és drámáit, hanem feljegyzéseit és leveleit is. Szívemből örülök, hogy születésének századik évfordulóján ismét feléje fordul az egész haladó emberiség figyelme.
Természetesen nem vagyok irodalomtörténész, s nem nyújthatok hiteles értékelést annak a kiemelkedő orosz írónak alkotóművészetéről, akit érzésem szerint még korántsem tanulmányoztunk át teljes mélységében, s korántsem mindig helyesen értelmezünk. De ha történetesen disszertációt kellene készítenem egy tetszésem szerinti íróról, akkor bizonyos, hogy Csehovot választanám, olyannyira közel áll hozzám lélekben. Olvasása közben előfordul, hogy magamra ismerek, úgy vélem, Csehov helyében az élettel megvívott ütközetekben bárki ugyanazt tenné, amit ő tett.
Csehov egész élete a tisztaság és szerénység példája, mégpedig nem külsőségekben, hanem gyökereiben. Minden bizonnyal ezért nem vagyok híve bizonyos memoár kiadványoknak, melyek a bödön mézet beszennyező kanálnyi szurkot juttatják eszembe. Többek között nagyon sajnálom, hogy napvilágot látott Anton Pavlovics és O.L. Knyipper-Csehova* levélváltása; ezekben az írásokban annyi az intimitás, hogy nem szívesen olvasom őket nyomtatásban. Annak az írónak a tisztelete mondatja ezt velem, aki a lehető legszigorúbb bírája volt saját műveinek. Ő csak akkor publikált egy alkotást, ha már tökéletessé csiszolta.
Csehov életrajza a legragyogóbb és legnagyszerűbb életrajzok egyike. Főképp néma hősiessége ejt csodálatba – a szahalini utazás, az eltökéltség, hogy mindent a saját szemével lásson, saját bőrén tapasztaljon és érezzen. Gazdag irodalomtudományi gyűjteményeinkben a puskiniana és gorkijiána mellett mindeddig mégsem született meg egy csehoviána is, bár Anton Pavlovics élete és munkássága bőséges anyagot szolgáltatna hozzá.
Nézzük például a muzsikus szemszögéből Csehov műveit: napjainkig nincs visszatükröződésük a zenében, holott jó-néhány írása már szerkezetében is kivételes muzikalitásra vall. Például a Fekete barát című novellát szonátaformában komponált darabnak tartom.
Csehov alkotóművészetével manapság a művészet számos szovjet mester foglalkozik. Sajátságos vizsgát éltem át a Kukrinyiszki-grafikus-közösség* műhelyében: a művészek megmutatták nekem készülőfélben lévő Csehov illusztrációkat, s én azonnal ráismertem az ábrázolt írásokra. Ezek a lapok dicséretére válnak a csehovi művészet lényegét érzékenyen kitapintó Kukrinyikszinak.
Meggyőződésem, hogy évről-évre több színház, zeneszerző és képzőművész kopogtat majd Csehov alkotói kincstárának ajtaján. Hiszen ez a drágakő gyűjtemény – kimeríthetetlen.”
Literaturnaja Gazeta, 1960. január 28.
(Fordította Kerényi Mária)
*Olga Leonardovna Knipper-Csehova (1868-1959), színésznő és Csehov felesége volt.
*Kukrinyikszi három szovjet képzőművész nevéből alkotott betűszó [Wikipédia]
(Megj., A.)
43 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el Dmitrij Dmitrijevics SOSZTAKOVICS (1906.09.25.-1975.08.09.), orosz zeneszerző és zongoraművész, egyike a 20. század legjelentősebb komponistáinak.
Rá emlékezve életéből idézem életének egyik nem éppen kellemes epizódját:
„[…] Sosztakovics „Lady Macbeth” című operája talán a legjobb új-orosz opera. A mű már-már a teljes siker felé haladt, amikor az egyik előadáson Sztálin is megjelent és az operáról így nyilatkozott: «Azért, mert itt órákon át ordítoznak, ez még nem opera!» Másnap a sajtó egyöntetűen állást foglalt Sosztakovics ellen. Többek között így írtak: «A Sztravinszkij által elkezdett nyugati zene, bomlasztó-bűzlő hatása jelentkezik e műben.» Sosztakovicsot kiközösítették és csak három év múlva kapott „kegyelmet.” […]”
(Falk Géza: „Csajkovszkij különös élete” című könyvéből. Budapest, 1940.)
Shostakovich: Lady Macbeth of Mtsensk - Suite - Orchestre de Paris/Rostropovich (2006)
A cseh szótár meghatározása:
újezd, -u m. (6. j. -u, -ě)
1. hist. (za feudalismu) větší soubor polností;
panství s polnostmi několika obcí:
(pánům) od králů darovány ú-y na hranicích zemských (Nov.);
v místních a pomístních názvech: Kamenný Ú., Trněný Ú. aj. obce v Čechách;
Ú. ulice na Malé Straně v Praze
{Az irigylésre méltó Dr. H.L. a környékbeli étteremben is pusztított sört.}
2. veř. spr. (dř.) menší správní obvod (zahrnující několik obcí):
ú-y o průměrném počtu pěti obcí (Lid. nov.);
škol. školní ú. (dř.) obvod přesahující území školní obce
3. hist. (v předrevolučním Rusku) část gubernie: gubernie dělící se dále na ú-y (Šus.)
4. voj. samostatný správní obvod na území výcvikových prostorů
Itt egy szépen illusztrált cikk, ami érdemes a figyelmedre, a szó orosz értelmezés-változásairól szól.
Провинциальные губернии, уезды России, уездный быт стали предметом сатирического изображения в известнейших произведениях писателей 19 века – поэма «Мертвые души», пьеса «Ревизор» Н. В. Гоголя.
Na zdravíčko pane Doktor. A já ted spěchám na vlak, Ať žije nejlepší madarská dramatická sopranistka Georgina Lukács !
Es ha leszall az ember mondjuk a 9-es, vagy 12-es villamosrol Ujezd megallonal, talal egy Svejk ettermet - remek vaddisznoeteleket kapni, bar mostanaban a kiszolgalas kisse udvariatlan lett.
Môj milý priateľ Hétero,
Az Ostravai opera eloadta Sosztakovics operaját ilyen címmel - Lady Macbeth Mcenského újezdu. Ez pontos fordítás. A cseh nyelvben van olyan szo, hogy újezd. Kb. azt jelenti mint az oroszban. Csehországban a kozépkorban így nevezték a legkisebb kozigazgatási egységet - 5 falu/1 újezd.
A szlovák nyelvben llyen szo nincs.
Koszonom szépen ezt a részletes elemzést.
Az egymásról kritika nélkül másoló, adataiban eltérő "tudományos-művészeti" cikkek a Lady esetében is megdöbbentő számossággal bírnak.
Az egyik "jónevű" forrás egyenesen két külön operának nevezi, az első változatnál a címet Lady helyett Ledynek írja, a bemutató dátumát elszúrja, a második változat bemutatóját lehetetlen időpontra teszi: a többéves eltiltás idejére.
A szerző akaratát respektálni illene, írod. Láttuk, hogy mindkét címváltozat szerepelt már 1934-ben. Hogy 1956-ban, a XX. kongresszus évében számított-e a szerző akarata, annak megértéséhez tudni kell, hogy Mólatov (Молотов) elvtárs - a mi Aczél György/Appel Henrik elvtársunk ottani megfelelője - magához rendelte Sosztakóvicsot, majd bizottságot állíttatott föl az opera előadhatóságának eldöntésére. A darabot és a szerzőt a kultuszminisztérium mamelukjai persze - egyhangúan szavazva - alaposan elkaszálták.
Érdekesség, hogy a két zenei változat mellett négy (!) szövegváltozat ismert. Shakespeare csak a turgenyevi utalás miatt jelenik meg a címben, azaz valójában az operának semmi köze a Lady Macbeth - történethez; a leszkovi vonalat követi ugyan, de van nagyon egy lényeges eltérés: az operában szimpátiát érzünk egy sorozatgyilkos iránt! Mint Bonnie és Clyde vagy A keresztapa esetében. Leszkov egyszerű elbeszélése az operában torokszorító drámává sűrűsödik, minden egyes szó fontos - vagy éppen vicces, ahol éppen az kell. Remekmű! Igazi remekmű!
Kérdésedre, milyen címet adnék: az eredetit. A szlovák cím, az Orosz Lady Macbeth sokkal jobb, mint a K.I. Megkockáztatom, hogy a Molnár Lujza is felkapottabb lenne, ha megmaradt volna az eredeti, schilleri cím: Kabale und Liebe (Ármány és szerelem). Az "orosz" szó sajnos kissé félrevezető, mert nem az a lényeg. Ötleted, a "vidéki" L. M. nagyon jó, csak abból meg az oroszság hiányzik. Az én javaslatom Lady Macbeth Mcenszk megyében / megyéből lenne, esetleg Mcenszk-megyei Lady Macbeth.
Kedves Hétero, amikor Kovács Jánosnét említetett, abbol arra kovetkeztettem, hogy nem vagy megelégedve a Jekaterina Izmajlova címmel. A feldolgozást 1962-ben mutatták be Moskvában. Ezt kellett volna írnom.
Ma mind a két feldologozást játszák, az eredetit gyakrabban.
Akkor mélyen tisztelt Hétero, milyen legyen a helyes cím? Vidéki Lady Macbeth ? netán Orosz Lady Macbeth ?/ 1935 Pozsonyban Ruská lady Macbeth néven ment/
Az egyébként mélyen tisztelt Pan Kozlok ezúttal páros lábbal hágott zsenge lelkem kényes csipkéire. :-)
Méghogy nem respektálom a szerzői akaratot!
Hiszen legfőbb célom éppen az: betartani-betartatni a szöveghűséget.
Súlyos vádja azonban téves ismeretek nyomán született.
Az 1. alatti állításokkal szemben a szerző az operát
nem dolgozta át 1962-ben és nem nevezte át akkor Jekatyerina Izmajlová-nak.
(Továbbá semmi köze a dolognak a sztálini tiltáshoz. A második változat helyes időpontja egyébként 1956.)
Az opera (Леди Макбет Мценского уезда) 1930 - 1932 között készült és
1934. január 22-én mutatták be Leningrádban (Малый театр оперы и балета).
Mindössze két nap múlva, 1934. január 24-én már színre került
Катерина Измайлова címmel
Moszkvában a hosszúnevű színházban (в Музыкальном театре им. В. И. Немировича-Данченко). A "második redakció", az átdolgozás csak 22 év múlva esedékes.
Később persze hamis legendákat és szokásjogot emlegetnek a változatokkal kapcsolatban, így takargatván a korábbi tévedést.
A 2 ponthoz:
Nyikoláj Szimjónovics a cím megválasztásakor némi iróniával Turgenyev egyik 1849-es elbeszélésére utalt: Гамлет (Hamlet) Щигровского уезда (az Egy vadász feljegyzései ciklusból). Az уезд szó elemzők szerint a városoktól való távolság miatti kulturális szakadékot idézi (v.ö. a főhősnő szavaival: Nem tudok én írni-olvasni, könyvet a férjem sem olvas.)
A 3. ponthoz:
talán nem volt egyértelmű a kormányzóság - megye - járás szerinti felosztás, ezért ajánlom az alábbi cikkeket:
Губернии, уезды и волости - Közigazgatás Első Pétertől a szovjethatalomig
Kedves Hétero, most az egyszer ne egészen értelek Veled egyet. 1. Sosztakovics ezt az operát 1962-ben átdolgozta. Es elnevezte Jekatyerina Izmajlova-nak. Ezt respektálni kellene.
2. Nekem A Kisvárosi Lady Macbeth-tel van bajom. 3. Az opera eredeti változata Nikolaj Leskov novellája alapján készult - Ledi Makbet mcenskogo ujezda. / Ujezd - a cári Oroszországban kisebb vagy legkisebb adminstrácios teruletet jelentett. /
Nagyon csábító a téma, kedves Laco! Természetesen az általad összegyűjtött címek mindegyike kapitális marhaság.
- A főszereplőnő asszonynevének (rövidített) alkalmazása nagyon távol esik Nyikoláj Szimjónovics illetve Dmítrij Dmítrijevics elképzelésétől. Ha eltekintünk az Izmail név által akarva-akaratlan megjelenő anti- vagy filoszemita ízesítéstől, akkor annyi információt kapunk az opera ezen címváltozatából, mintha magyarul azt mondanánk:
Kovács Jánosné.
Izgalmas, ugye? Képzelem, filmcímként hogyan vonzaná a Hasfelmetsző Jack vagy A brightoni sorozatgyilkos -címfajtára vadászó nézőt.
Pedig Shakespeare művének címbéli megjelenítése éppen ezt a sorozatgyilkosos krimi-hangulatot tartalmazná, amitől helyből megfosztják a nézőt.
- A kisváros-fogalom is erősen kérdőjeles: kis város nagy rendőri erőkkel? A járás pedig végképp agyrém. A velünk azonos méretű országokban arrafelé 10 ... 20 közigazgatási egység van, éppen úgy, mint a mi 19 magyar megyénk esetében; ezek - mint az уезд - járásokra oszlanak. A járás (волость) azonban tovább nem osztható alegységekre, abban már csak a települések sorakoznak.
- A Mcenszk kiejthetetlenség miatti kihagyását bizonyára értetlenül nézi az, aki játszi könnyedséggel szólítja föl társát imígyen: strč prst skrz krk, és nyári melegben zmrzlina a kedvence. Hát a magyar szavak? Talán a Görömböly-Tapolca-fürdő vagy a Dobogókő kiejtése annyival könnyebb?
Ami szomorú: ezek az elfuserált operacímek kiirthatatlanul élnek tovább évtizedekig, mert mindig akadnak fölös számban kapzsi lelketlenek vagy szörnyen értetlenek.
A Mezzo sugározta ma Jekatyerina Izmajlovnát/ Kisvárosi Lady Macbeth vagy Mcenski járás Lady Macbetje, majd Hétero megmondja mi a helyes cím/. Nekem nagyon tetszett ez az eloadás - Bolsoj Színház, foszerep - Nadja Michael..
Kovetkezo adások - március 12 - 12,30 március 20 - 16,30 és áprili 1- 16,06
D. D. Sosztakovics (1906 - 1975) XV. szimfónia, Op. 141 London Philharmonic Orchestra, Bernard Haitink DECCA CD | ADD Stereo | Rec.: 1978. III. | Studio Nagyon szeretem ezt a szimfóniát, az előadás pedig álomszép.
Suszterkovács
a Sózta -Kovács vastag arczzal nem megy:-(
E Bartók kúrán trombit - \"(Ránk)-Sózta-Kovács[b/]\" Samu mogorván
\"Sóstakovits\" Ez olyan, mint mondjuk a sós tenútó? :)))
talán kezet kéne mosni, dr. sphynx, mielőtt beteszi a lemezt...
\"Sóstakovits\"
Dr Semmelweis! A statisztikák szerint hány százalékban van összefüggés a Sostakovics-hallgatás és a terhes nők spontán vetélése között?
Aztán vannak egészen Prokofjev filmzenéit idéző szimfóniái is, dehát akkoriban nehéz idők jártak... nem lehetett akármit írni... a párt néha rendelt ezt-azt...
Na valahogy így tényleg jó lesz: Strawinszkily... én támogatom ezt a változatot...
A 13. (\'Babij Jar\') meg ütős egy zene. Tartalmas, invenciózus...
A 9. szimfónia is egy laza, vidám izé... a győzelemre írta...
Ebben én nem vagyok illetékes... a Momus urológusa dr. sphynx
Az 1.-nek az utolsó tételét (amikor a trombita és a zongora \"veszekszik\") nehéz jóízú kacagás nélkül hallgatni...