RÁDAY ANTIKVÁRIUM ÉS GALÉRIA
10. árverés – Könyv, dedikációk
2021. 01. 06. SZERDA 11:15 - 2021. 01. 17. VASÁRNAP 19:00
https://axioart.com/tetel/leonard-bernstein-west-side-story-dedikalt-kotta-foto-
1. tétel
Leonard Bernstein: West Side Story. Dedikált kotta + fotó.
Kikiáltási ár: 35.000 Ft
TÉTEL TELJES LEÍRÁSA
Eredeti szöveg: Stephen Sondheim. Magyar szöveg: Reményi-Gyenes István.
Budapest, [1978]. Editio Musica (Z.5027). 15 p. 31 cm.
Leonard Bernstein által Reményi-Gyenes Istvánnak, a mű szövegfordítójának dedikált. Tűzött, rajzos kiadói papírborítékban, a képeken látható, jó állapotban.
Hozzá tartozik:
Leonard Bernstein 1948-ban készült eredeti, Reményi-Gyenes István által készített, 24 x 17 cm-es fényképe.
Reményi-Gyenes István: Ott volam... Bernstein Budapesten – 35 évvel ezelőtt c., az Új Tükör folyóiratnak készült cikk gépelt, kézzel javított kézirata. A4 méretben, 4 beírt oldal.
Reményi-Gyenes István: Újabb találkozásom Leonard Bernstein c., az Ország-Világ folyóiratnak készült cikk, gépelt, kézzel javított kézirata. A4 méretben, 4 beírt oldal.
Reményi-Gyenes István a Magyarország szerkesztőségének írt gépelt, kézzel javított levele, melyben arra hívja fel a lap figyelmét, hogy az általuk közölt fotót ő maga készítette - „...tudomásom szerint, egyedül nekem sikerült felvételeket készítenem... ”.
A4 méretben, 1,5 beírt oldal.
Felhozom. Nucci tegnapi ELKÉPESZTŐ teljesítménye megerősítette az "öreg művész nem vén művész" igazságát. Ám de jómagam legalább 2 olyan eseményt találtam, amely miatt érdemes megint Bernsteinre, illetve Stokowskira hivatkozni.
Az első a Mo.-on tudtommal mindeddig teljesen ismeretlen Teodor Currentzis és a kies Permben székelő zenekara. Lesz-e olyan hatása, mint anno egy bizonyos LB monogrammal megáldott amerikai karmesternek és zongorásznak, jóllehet a "klasszikus zene fenegyereke" inkább 40, mint 30? Nem néztem utána, hasból írom a pontosságmániákusok megnyugtatására.
Ugyanakkor a Mo.-on világsztár korában tudtommal mindeddig sohasem fellépett Karita Mattila Luca-napi fellépése indokolttá teszi, hogy éljünk a gyanúperrel a Stokowski-szabály sajnálatos továbbélését illetően.
2018. OKTÓBER 13. SZOMBAT 08:48 2018. 10. 13. 09:54
MAGYAR IDŐK - Temesi László
Leonard Bernstein (1918–1990) nagyon szerette a magyarokat, a magyar zenét és Magyarországot, ahol többször is megfordult, ilyenkor mindig találkozott Juhász Előd műsorvezetővel, aki saját bevallása szerint a híres amerikai karmesternek, zeneszerzőnek köszönheti, hogy televíziós lett.
[…] „Juhász Előd azt is megemlíti különböző nyilatkozataiban, írásaiban, hogy Bernstein az előadásai során több alkalommal a közönséget is aktivizálta, például megtanította őket a vezénylés alapelemeire. Sőt ahol csak lehetett, parodizálóképességét is kamatoztatta.
A recitativo, azaz az énekbeszéd ismertetésénél arra a mondatra, hogy „a csirke ára három centtel magasabb lett”, egymásután Mozart, Verdi és Wagner stílusában rögtönözve komponált zenét. Általában sok népszerű zenei részletet idézett, az ismerttől – jó pedagógus módján – fokozatosan közelítve az ismeretlenhez. Ötleteivel, szellemes hasonlataival, családias hangvételével mindig kellemes atmoszférát teremtett és lekötötte a figyelmet.” […]
Juhász Elődnek nemcsak idehaza, hanem Bécsben, Párizsban, Rómában és New Yorkban is alkalma volt interjút készíteni a zsenivel, aki mindig szerényen nyilatkozott.
Például a következőket mondta egyszer magáról: „Számomra két dolog fontos: hogy az előadásban a darabok lelkét, atmoszféráját igyekezzem megragadni, és hogy tanítsak, magyarázzak. Talán sokkal inkább vagyok tanár, mint bármi más. Mindaz, amit teszek, kísérlet, hogy érzéseimet, gondolataimat a zenéről másokkal közöljem. Ennek az átadásnak mindig szükségét érzem. Nagyon mély koncentrációt, nagy odaadást, sok energiát igényel minden egyes előadás. Igen bonyolult feladat a legnehezebb kérdésekről a lehető legvilágosabban beszélni, hogy a fiatalabb és az idősebb korosztály is megértse.”
Bartók Béláról így beszélt Juhász Elődnek a mester: „Kétszer találkoztam Bartókkal, először Washingtonban egy hangversenyen, majd New Yorkban. Sajnos csak néhány szót válthattunk, de lenyűgözött törékeny lénye, ám amikor leült a zongorához – bumm! Olyan erővel játszott, hihetetlennek tetszett, hogy ilyen kicsiny testből ennyi energia szülessen!”
[...]
„VILÁGSZERTE A CANDIDE-DAL ÜNNEPELNEK” […]
West Side Story - Conferenza Stampa - 11 ottobre 2018
Bernstein: West Side Story
12 ottobre 2018 | alle 20.30 | Rai Radio 3
|
Leonard Bernstein, aki nagyobb volt az életnél - a 444.hu mai cikke a zeneszerző-karmester életéről i t t. |
Hamarosan kezdődik a Bartók Rádióban:
12.36 - 15.00 Bernstein és az amerikai zene
1. Leonard Bernstein: Slava - nyitány (MÁV Szimfonikus Zenekar, vez: Csaba Péter),
2. Leonard Bernstein: Anniversaries - zongoraciklusok, a) For My Daughter, Nina (Gonda Katalin), b) For William Schuman (Demeter Áron), c) In Memoriam: Alfred Eisner (Szőcs Henrik), d) For Sandy Gellhorn (Kovács Gergely), e) For Helen Coates (Rippert Péter), f) In Memoriam: Ellen Goetz (Medgyesi Zsolt),
3. Samuel Barber: Adagio (Budapesti Vonósok, Műv.vez: Botvay Károly, hangvm: Pilz János),
4. George Gershwin: a) Embraceable You,, b) Summertime (Szent Efrém Férfikar),
5. Leonard Bernstein: Három meditáció a Miséből (Várdai István - gordonka, Óbudai Danubia Zenekar, vez: Hámori Máté),
6. a) Scott Joplin: The Ragtime Dance, b) Steve Reich: Clapping Music, c) Red Norvo: Knockin' On Wood (Amadinda Ütőegyüttes),
7. Leonard Bernstein-dalok: a) Something's Coming, b) Maria (Paul Appleby - ének, zong.km: Ernst Munneke), c) To what you said, d) Dream with me (Paul Appleby - ének, km: Kertész György - gordonka, Ernst Munneke - zongora),
8. George Gershwin: F-dúr zongoraverseny (Balog József, Pannon Filharmonikus Zenekar, vez: Gerard Korsten),
9. a) Duke Ellington: Do Nothing Till You Hear From Me, b) Leonard Bernstein: Somewhere, c) George Gershwin: Fascinating Rhythm (Pocsai Kriszta és a Modern Art Orchestra, zenekarvez: Fekete-Kovács Kornél),
10. Leonard Bernstein: Szimfonikus táncok a West Side Storyból (Budapesti Fesztiválzenekar, vez: John Wilson),
(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem és Fesztivál Színház, február 4.)
Szerkesztő: Veisz Gábor
Műsorvezető: Bősze Ádám
Not Just ‘West Side Story’: Celebrating Bernstein’s Symphonies
...Then, looking at me a little suspiciously, he said: “You know, pianists don’t think I’m a real pianist.” Of course, he added, “conductors don’t think I’m a real conductor, and composers don’t think I’m a real composer.” ...
Az áprilisban már sugárzott első részt az M3 televízióban ma éjjel újra láthatjuk 2017. augusztus 19. szombat 23:55 - 01:10 A koncert első részének programja: - Bartók: Zene húros-, ütőhangszerekre és cselesztára; - Bernstein: Divertimento for Orchestra - hat tételben. - "Az első rész végén ráadásként újra meghallgathatta a közönség Bernstein Divertimentójának V. Turkey Trot és II. Waltz tételét, de ebben az esetben csak fejmozdulatokkal és arcjátékkal irányította a zenekart a karmester.” Leonard Bernstein koncertje Budapesten - II/2. rész 2017. augusztus 27. vasárnap 00:40 - 01:45 A koncert második részében Schumann: II. C-dúr szimfónia, op. 61. és ráadásként Brahms: VI. magyar tánc című művét hallhatta az Erkel Színház közönsége.
M3 csatorna, 2017. április 16. vasárnap 00:55 - 02:10 Leonard Bernstein koncertje Budapesten – 2/1. rész (1983) (75') „1983-ban nagyszerű zenei eseményre került sor a Magyar Televízió szervezésében. 35 esztendő után ismét Budapesten járt Leonard Bernstein, és a Bajor Rádió Szimfonikus zenekarával megismételte korábbi koncertjének programját. Az est első részének szünetében Sediánszky János beszélgetett a karmesterrel. Témák: a koncert programja; a 35 évvel azelőtti koncert; Bartókról, Bachról, Schumannról; első zenei élményéről a Bostoni Szimfonikusokkal; Divertimentójáról. A koncert első részének programja: Bartók: Zene húros-, ütőhangszerekre és cselesztára; Bernstein: Divertimento for Orchestra - hat tételben. Az első rész végén ráadásként újra meghallgathatta a közönség Bernstein Divertimentójának V. Turkey Trot és II. Waltz tételét, de ebben az esetben csak fejmozdulatokkal és arcjátékkal irányította a zenekart a karmester.” Rendezte: Burton Humphrey Műsorvezető: Meixner Mihály Időtartam: 75 perc
A rádióban visszahallgathatod, szerintem gyönyörűen zengett a hangja.
De még mennyire, itthon is maradok...
Nucci mai fellépése igazolja-e a Stokowski-szabály igazságát?
Felhozom, mert Andrej Gavrilov december 8-án lép fel Pécsett. Végre nem budapesti helyszín, ám a téma aktuális.
Ám senkinek nem volt olyan gyönyörű szopránja (Isoldaja), mint de Sabatanak. Gondolok a fennmaradt Scalas előadásra.
Anne-Sophie Mutter miatt felhozom.
Dejan Lazič horvát zongorász beugrása a BFZ legutóbbi koncertjeire a Bernstein-szabály jó példája. Tkp. az izraeli karmester, Ilan Volkov szereplése is.
Az valóban nagyon szép Tristan, bár nem 1952-es, hanem 1953-as. 1952-ben Karajan vezényelte a Tristant Bayreuthban, mindketten csak egy-egy évadban. Bár Jochum érdemeiből ez mit sem von le, elképzelhető, hogy ez esetben maga a zenemű volt ennyire elementáris hatással. Én magam a Furtwängler-féle fölvételt hallottam először (Suthaus/Flagstad) és ugyanígy jártam. És azt hiszem, ha valaki először Karajan 1952-es bayreuthi felvételében hallgatja a Tristant, hasonlóan érez Kajannal (Vinay/Mödl), 66-os felvétel esetében Böhmmel (Windgassen/Nilsson, vagy Carlos Kleiber 1974-es felvetéle esetén (Brilioth/ Ligendza). Hiába, ez egy hatásos darab.
Jessye Norman hangja a 15-20 évvel ezelőttihez képest kopott ugyan, főleg a felső regiszterben, de van annyira intelligens, hogy ne akarjon állandóan fellépni és azt is tudja, mit bír el. Még ha Wolf-dalok is szerepeltek a műsorán, amely szerzővel képtelen vagyok megbarátkozni, örülök, hogy ott lehettem. (És még 2 dedikált CD-m is van immár. Ezért megérte késő éjszaka ott várakozni.)
Kedves joska141, csatlakoznék Szilgyohoz: jómagam a 3-4 évvel ezelőtti operaházi előadásról írtam... Amint írja, ön évtizedekkel ezelőtt hallotta az Erkel Színházban a Művésznőt - akkor még minden bizonnyal kiváló Azucenát énekelt. üdv.:)
Nekem valamikor a nyolcvanas években volt egy Mesterbérletem. Tele volt a tököm a szovjet gerontokraták politikájával, a csapból is ránk tukmált átlagos művészekkel, ráadásul összekevertem egy Pándi Marianne által vsz. teljes joggal ledorongolt haknibrigádot Szpivakov Moszkvai Virtuózaival. Szó ami szó, nem mentem el az utóbbiak estjére. Szólistájuk egy Jevgenyij Kiszin nevű gyerek volt. :O(((( A szólóestjén ott voltam!!! Más: Végh vezényelte volna a BFZ-t a kilencvenes évek elején, de az orvosai eltiltották az úttól. Helyette Yoel Levi izraeli karmester ugrott be azonos műsorral. Természetesen egy barátommal elmentünk, elvégre megváltott jegyünk volt, és mindkettőnknek Bernstein 48-as koncertje ugrott be. Hát az a kövérkés fiatalember nem a nagy Lenny volt. Ettől függetlenül, a B-szabályt megszívlelve azóta is igyekszem ifjú kezdő külföldiek fellépéseire elmenni. (Na jó, a régi Zeneak. nyeretlen kétéveseire nem.)
Én mind a kettőn. A Nagy C-dúr alatt szaladt át a macska az Erkel színpadának bal oldalán. Jochum pár hónappal később elment a Walhallába. Remélem, minden nap Bruckner-koncertet is tartanak ott!!!
1983 novemberében a bajor rádiókenekar élén volt itt. Ezt hallottam, Midori debütálását évekkel később a sportcsarnokban már nem. Ha jól emlékszem, a Kaddis ment a 2. részben. Az ÁHZ-val tervezett koncertjét Lenny súlyos (halállal végződő)betegsége miatt nem tartották meg.
Cossotto néhány éve fellépett az Operában is ugyanebben a szerepben, és akkor már tényleg nem volt a csúcson. A régi, erkeles előadást meg nem hallottam. De Nyeszterenko sem volt már az igazi 2-3 éve a Don Carlo-ban. Kicsit úgy szólt, mint egy tenorista, mélysége nem nagyon maradt.
Szia, Akkor ott voltál Pesten a két Jochum-koncerten? A Nagy C-dúr...
Tisztelt \"Karnagy\". Elnézést, hogy abszolút botfülű létemre hozzászólók ehhez a témához. Ott voltam az Ön által említett Fiorenza Cossotto Trubadúr előadáson az Erkel Színházban, évtizedekkel ezelőtt. Biztos Önnek mindenben igaza van. De még ma is emlékszem arra a pár hangra, amikor Manricohoz fordult, hogy \"Meséld el...\". Még most, mai is előttem van a színház, ahogy megállt az előadás, ahogy végigfutott a hideg ekkor a hátamon, ahogy a többiekkel együtt bravóztam...Tessék elhinni, akkor én szinte semmit sem tudtam, hogy Cossotto hány éves, milyen a hangi állománya, és ígv tovább. De az opera iránti szeretetemhez ez a pár frázis nagymértékben hozzájárult. És aki ilyet tud, az előtt minden elismerésem, függetlenül a korától. Úgy éreztem, kaptam tőle valamit, amit nem tudok szavakkal megfogalmazni. Ettől függetlenül teljesen elismerem az Ön sorainak igazságtartalmát, de azt hiszem az is fontos, hogy az előadó milyen hatást gyakorol az őt figyelő-néző emberekre. De ez már nagyon messzire is vezet, jóval túl az egyes énekesek hangi diszpozicióján. Üdvözlettel, és még egyszer elnézést a laikus hozzászólásért.
A Bernstein-eset meg Bécsben esett meg :-). Mentségemül szolgáljon, hogy nagyon ifjú voltam, életemben először, 19 évesen Nyugaton. Mindenképpen akartam egy Trisztánt venni, amit itthon nem lehetett. Jóbarátom tanácsára bementem az Opera aluljáróban lévő hatalmas lemezboltba e célból ... és 17 különféle Trisztán nézett velem szembe. A bőség zavara! Egy hétig minden áldott nap bementem és nézgelődtem. Végül is megvettem a legolcsóbbat, bayreuth-i 1952-es kalózkiadványt. Toscanini Otelloja, Ramón Vinay és Astrid Varnay a főszereplők. A karmester neve nem mondott semmit, bizonyos Eugen Jochum. Na, nem szaporítom, azóta Jochum-rajongó vagyok.
Aztán Bernstein eljött \'83 körül is, nem? Akkor vehette fel azt a Bartók/Hungaroton-lemezt.
A tavasszal Jessye Norman ad dalestet a MuPa-ban. Ő tudtommal túljutott már a csúcson, ergó alacsonyabb az árfolyama, így végre hozzánk is ellátogat. Bevallom, engem e csodálatos énekesnő bejelentett fellépése ihletett e topic megnyitására. Hogy érvényesül-e az ő esetében is a Stokowski-szabály (a szenilitás persze nem), a jövő dönti el, már ha egyáltalán megrendezik a koncertet.
2000 (?) magasságában láttam-hallottam Bergonzit Bécsben, az Operában, zongorakísérettel, öregen, kövéren, olyan f-moll áriát énekelt a Trubadúrból, hogy akkor azt hiszem senki nem tudott volna. Csinált ezt meg azt, egy-egy magas hang nem jött be, akkor csak legyintett egyet, amúgy legato tenortól, hát Bergonzi, Domingo és Peerce.
Hát, sajnálhatod, István... Egy hamburgi barátomnak megvan szinte minden Volodos-koncert CD-n, érdekel?
Nem lehet erre a topicra nem beiratkozni (bravó Hangyász Kolléga!). Szóval Stokowski szindrómáról egyből egy 80-as évek eleji (tán 1982?) Szerelmi bájital jut eszembe. Akkor már jópár éve nem járt itt a korábban diadalmas sikereket arató Carlo Bergonzi. Kicsit meglepő volt, hogy pont ezzel a szereppel áll elénk majd 60 évesen, dehát örültünk, hogy egyáltalán jött. Az Erkel Színház zsúfolásig, s az előadás előtt kijött a főtitkár (bizonyos súgólelkű Tivadar [valaha súgó volt]) és bejelentette, hogy Művész Úr nem jól érzi magát (mint Don Basilio), de \"a szívének oly kedves bp-i közönség kedvéért vállalja az alőadást\". Némi morgás, óvatos taps, kezdődött az előadás. Bergonzi már az elején feltünést keltett, hogy nem a rendezésbeli ruháját (szimpla parasztgúnya), hanem a saját jelmezét hozta (valami rokokkó úrfiruha), ami igen elütött a többiekétől. S nemsoká rákezdett a \'Quanto bella\' kezdetű áriára, igen szépen egészen addig, míg az ária közepén egy \"g\" magasságban fogott egy éktelenül rekedt hangot. Azt a hullámzást, ami átfutott a közönségen. És innentől kezdve ez így ment végig, a középmagasságtól kezdődően masszív rekedtség. És Nemorinonak gyilkos sokat kell(ene) énekelni! Bergonzi egyébként végig úgy viselkedett, mintha a világ legtökéletesebb alakítását nyújtotta volna...:-( A Bernsteines élményről majd később, mert így is bőbeszédűbb voltam a kelleténél...
Jól emlékszem - sajnos - amikor jónéhány évvel ezelőtt azért nem mentem el egy koncertre, mert bosszantott, hogy egy Rahmanyinov zongoraversenyt egy akkor kezdő karmester dirigált, bizonyos Kocsis, ahelyett hogy zongorázta volna. És, hogy ki volt a helyette fellépő szólista a Zeneakadémián? Egy számomra tökéletesen ismeretlen orosz, bizonyos Arkagyij Volodosz.
Izgalmasnak ígérkező topic, gondolom az idősebb fórumozó társak sok érdekességet fognak írni ide. Furcsa érzés, hogy egyrészt örülhetek, hogy láthattam-hallhattam élőben pl. Fiorenza Cossottót, akinek régi lemezfelvételeit nagyon kedvelem - ugyanakkor sajnáltam a művésznőt,hiszen szenvedett Azucena vokális megformálásával. Még csak azt sem mondhatom, hogy csalódást keltett, hiszen mégiscsak 70 évesen énekelte nálunk egykor legendás szerepét.
T. Hölgyek/Urak! 40 év kommunizmusnak (meg ami utána jött, :O((( ) köszönhetően Budapest (= e szempontból egész Mo.) komolyzenei élete elszakadt a nyugat-európai zenei központoktól. Míg korábban természetes volt, hogy ha már X, a nagy karmester vagy Y operadíva Bécsben lép fel, akkor már Bp.-re is átugrik, ez 1945 óta egyáltalán nem az. Természetesen voltak itt remek koncertek, részben a béketáborba zárt országok csodálatos művészeinek (Richter, Ojsztrah, a drezdai zenekar, a Cseh Filharmonikusok stb.) köszönhetően, ugyanakkor jónéhány futtatott miatt igencsak csökkent a színvonal. A tervgazdaság összeomlása nem járt kulturális fellendüléssel, a magas kultúra állami támogatása gyakorlatilag megszűnt, a magánmecenatúráról és a tömegek (kulturális) elhülyüléséről pedig épp eleget olvashatunk e hasábokon is. Noha a MuPa megnyitásának köszönhetően jónéhány nagy név fellépett már falai között, a címben említett, általam felállított 2 szabály továbbra is aktuális. Mire gondolok? Bernstein híres 1948-as (??) budapesti koncertjére, amikor egy ismeretlen, pályakezdő zseni tévedt ide. Honfitársait jó ideig be sem engedték ide (hacsak nem kiáltották ki \"haladónak\" őket), utána pedig olyan mértékben ment fel a honoráriuma, hogy azt a szoc. hgv-rendezés nem tudta kigazdálkodni. Stokowski a másik véglet. Korábban nagy érdemeket szerzett sztár, aki hírhedt hatvanas évekbeli ittjártakor igencsak a leszálló ágban volt/ régi dicsőségéből, ill. 2. gyermekkorában élt. Produkciója ennek megfelelő volt. Azért nyitom most ezt a fórumot, hogy ide gyűjtsük a nálunk fellépő tehetséges, sztár- vagy zsenigyanús, ill. a cvsúcsponton régen túljutott művészek fellépéseire vonatkozó élménybeszámolókat, véleményeket, ill. egyáltalán a 2 kategóriába történő beskatulyázási javaslatokat.
