1 Búbánat 2004-12-27 13:07:51 [Válasz erre: 0 Búbánat 2004-12-27 13:06:58]
Vásárhelyi Gábor: „(Az átdolgozások tekintetében azért számos esetben kivételt tettünk), azonban ezekben az esetekben mindannyiszor létezik valamilyen tényező, amelyből arra következtetünk, hogy Bartóknak nem volna ellenére az átdolgozás. Így járultam hozzá nemrégiben a Concerto balettfeldolgozásához is. Mégpedig azért, mert Bartók – bár ezeket életében soha nem mutatták be – maga is készített zongoraátiratokat a műből, és éppen balett próbák számára. Hasonló a helyzet a 20 magyar népdallal is, amelyet Kocsis Zoltán dolgozott föl nagyzenekarra – mint azt a húsz közül öt népdallak maga Bartók is megtette. Mindemellet ez esetben szerzőként Bartók Béla és Kocsis Zoltán egyaránt fel volt tüntetve. Az ugyanis szintén elfogadhatatlan, ha a mű bármilyen formában történő megváltoztatása nem válik nyilvánvalóvá a közönség számára, s a hallgató úgy hiheti, azt hallja vagy látja, amit Bartók írt meg, pedig a mű valamilyen formában változott – netán sérült vagy csonkult is.”
Vásárhelyi Gábor: „(Az átdolgozások tekintetében azért számos esetben kivételt tettünk), azonban ezekben az esetekben mindannyiszor létezik valamilyen tényező, amelyből arra következtetünk, hogy Bartóknak nem volna ellenére az átdolgozás. Így járultam hozzá nemrégiben a Concerto balettfeldolgozásához is. Mégpedig azért, mert Bartók – bár ezeket életében soha nem mutatták be – maga is készített zongoraátiratokat a műből, és éppen balett próbák számára. Hasonló a helyzet a 20 magyar népdallal is, amelyet Kocsis Zoltán dolgozott föl nagyzenekarra – mint azt a húsz közül öt népdallak maga Bartók is megtette. Mindemellet ez esetben szerzőként Bartók Béla és Kocsis Zoltán egyaránt fel volt tüntetve. Az ugyanis szintén elfogadhatatlan, ha a mű bármilyen formában történő megváltoztatása nem válik nyilvánvalóvá a közönség számára, s a hallgató úgy hiheti, azt hallja vagy látja, amit Bartók írt meg, pedig a mű valamilyen formában változott – netán sérült vagy csonkult is.”
0 Búbánat 2004-12-27 13:06:58
A Népszabadság november 27-i számában kérdezte egy újságíró Kocsis Zoltántól, hogyan sikerült megszereznie a Bartók- örökösöktől (az USA-ban élő Bartók Péter és Vásárhelyi Gábor a szerzői jogok birtokosai) a beleegyezésüket a 20 magyar népdal zenekarra való átiratának elkészítéséhez, hiszen – így az újságíró – „ a Bartók-örökösök mindig mindenben kötözködnek”. A Magyar Nemzet december 22-i számának cikkében Haklik Norbert Vásárhelyi Gáborral beszélgetett erről és a 2006-ra tervezett Bartók-emlékévről, valamint arról, hogyan szavazott volna a zeneszerző december 5-én. Arra a kérdésre, hogy egyes vélemények szerint a Bartók-örökösök mintha túlságosan nagy szigorral járnának el, ha valaki a zeneszerző műveinek átdolgozásához kéri az engedélyüket, Vásárhelyi Gábor a következőket válaszolta: „…A szigorúságnak céljai vannak. Keresztapám, ifj. Bartók Béla, valamint Bartók Péter soha nem azzal a szemmel nézték a Bartók-művek felhasználását, hogy mindenáron valami kifogásolni valót keressenek bennük. Ilyen esetekben a döntés alapja mindig az, hogy a lehető leghatározottabban ragaszkodjunk az eredeti szerzői hangzáshoz, s ha éppenséggel valamiféle feldolgozásról vagy egy társművészeti alkotásban történő felhasználásról kell döntenünk, akkor mindig azt próbáljuk mérlegelni, hogy vajon kizárható-e, hogy az adott mű megváltoztatását, átdolgozását, felhasználását Bartók Béla helytelenítené. (A zeneszerző gondolataiba természetesen nem látnak bele) – azonban a művek bizonyos formában megjelentek – mégpedig úgy, ahogy Bartók Béla megírta őket, és bizonyossággal eldönthető, hogy így tartotta jónak őket. Írásai, valamint fiaival folytatott beszélgetései alapján egyértelmű, hogy Bartók más szerzők tekintetében is ragaszkodott a művek megváltoztathatatlanságához. Egy alkalommal például Bartók Péter megnézett édesapjával egy animációs filmet, amely, ha jól emlékszem, egy Beethoven-műre készült. Bartók Péter elmondása szerint apja egy darabig szemlátomást élvezte a mozgóképet, ám egyszer csak megfogta fia kezét, és így szólt:’ Na, gyere, megyünk.’ Bartók Péter megkérdezte, miért jöttek ki a moziból, amikor a film még javában tartott, mire apja úgy felelt: azért, mert hat taktust kihagytak a műből, és ilyet nem lehet csinálni. Aki így vélekedik más szerzőkkel kapcsolatban, nyilvánvalóan saját műveinek megváltoztathatatlanságához is ragaszkodik, ezért mi is igyekszünk hűek maradni az általa leírt és kiadott formákhoz…”
A Népszabadság november 27-i számában kérdezte egy újságíró Kocsis Zoltántól, hogyan sikerült megszereznie a Bartók- örökösöktől (az USA-ban élő Bartók Péter és Vásárhelyi Gábor a szerzői jogok birtokosai) a beleegyezésüket a 20 magyar népdal zenekarra való átiratának elkészítéséhez, hiszen – így az újságíró – „ a Bartók-örökösök mindig mindenben kötözködnek”. A Magyar Nemzet december 22-i számának cikkében Haklik Norbert Vásárhelyi Gáborral beszélgetett erről és a 2006-ra tervezett Bartók-emlékévről, valamint arról, hogyan szavazott volna a zeneszerző december 5-én. Arra a kérdésre, hogy egyes vélemények szerint a Bartók-örökösök mintha túlságosan nagy szigorral járnának el, ha valaki a zeneszerző műveinek átdolgozásához kéri az engedélyüket, Vásárhelyi Gábor a következőket válaszolta: „…A szigorúságnak céljai vannak. Keresztapám, ifj. Bartók Béla, valamint Bartók Péter soha nem azzal a szemmel nézték a Bartók-művek felhasználását, hogy mindenáron valami kifogásolni valót keressenek bennük. Ilyen esetekben a döntés alapja mindig az, hogy a lehető leghatározottabban ragaszkodjunk az eredeti szerzői hangzáshoz, s ha éppenséggel valamiféle feldolgozásról vagy egy társművészeti alkotásban történő felhasználásról kell döntenünk, akkor mindig azt próbáljuk mérlegelni, hogy vajon kizárható-e, hogy az adott mű megváltoztatását, átdolgozását, felhasználását Bartók Béla helytelenítené. (A zeneszerző gondolataiba természetesen nem látnak bele) – azonban a művek bizonyos formában megjelentek – mégpedig úgy, ahogy Bartók Béla megírta őket, és bizonyossággal eldönthető, hogy így tartotta jónak őket. Írásai, valamint fiaival folytatott beszélgetései alapján egyértelmű, hogy Bartók más szerzők tekintetében is ragaszkodott a művek megváltoztathatatlanságához. Egy alkalommal például Bartók Péter megnézett édesapjával egy animációs filmet, amely, ha jól emlékszem, egy Beethoven-műre készült. Bartók Péter elmondása szerint apja egy darabig szemlátomást élvezte a mozgóképet, ám egyszer csak megfogta fia kezét, és így szólt:’ Na, gyere, megyünk.’ Bartók Péter megkérdezte, miért jöttek ki a moziból, amikor a film még javában tartott, mire apja úgy felelt: azért, mert hat taktust kihagytak a műből, és ilyet nem lehet csinálni. Aki így vélekedik más szerzőkkel kapcsolatban, nyilvánvalóan saját műveinek megváltoztathatatlanságához is ragaszkodik, ezért mi is igyekszünk hűek maradni az általa leírt és kiadott formákhoz…”
