Kedves Olvasóink!
A létrehozó kérésére ezt a topikot átmenetileg írásvédetté tesszük!
KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL 2019.01.21-i ÁLLAPOT P-TŐL ZS-IG |
||
Név, művészeti ág |
Szül. év |
A bejegyzés sorszáma |
Papp Mihály színművész |
1875 |
467. |
Papp Viktor zeneíró, zenekritikus, szerkesztő |
1881 |
6.,733.,734. |
Pártos István hegedűművész |
1903 |
725.,726.,727.,728.,729., 730.,731.,732. |
Perényi Géza zeneszerző, karmester, tanár, zenei író, zenekritikus |
1877 |
1205.,1206.,1207.,1208., 1209.,1210.,1211.,1212., 1213.,1214.,1216.,1217., 1218.,2019.,2020.,2021. |
Pilinszky Zsigmond operaénekes |
1883 |
130.,133. |
Plotényi Nándor hegedű- és zongoraművész |
1844 |
809.,810.,811.,812.,813., 816.,817.,818.,819.,820., 821. |
Polgár Tibor zeneszerző, karmester |
1907 |
561.,562.,563.,660. |
Popper Dávid gordonkaművész, zeneszerző |
1843 |
95.,96.,98.,99. |
Ptasinszky Pepi prímabalerina |
1904 |
922.,923.,924.,925.,926., 927.,928.,929.,930.,931., 932.,933.,934.,936. |
Radnai Miklós zeneszerző, színházigazgató |
1892 |
23.,24.,34.,35.,36.,183., 184.,826. |
Rajter Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus |
1906 |
57.,87.,88.,1131. |
Reményi Ede zeneszerző, hegedűművész |
1928. |
394.,395.,396.,397.,398., 399.,400.,809.,810.,811., 812.,817.,818.,819.,820. |
Réthy Eszter operaénekesnő |
1912 |
91.,92.,207.,210. |
Rév Lívia zongoraművész |
1916 |
735.,736.,737.,740.,741., 742.,747.,814. |
Rieger Tibor mérnök, zeneszerző, zongora- és orgonaművész |
1899 |
647.,648.,649.,650.,651., 652.,653.,654.,655.,656., 657. |
Rubányi Vilmos karmester |
1905 |
58.,59.,60.,61.,245.,568. |
Rubinstein Erna hegedűművész, operetténekesnő, színésznő |
1903. |
250.,251.,252.,253.,254., 255.,256.,257.,258.,259., 262.,264. |
Ruzitska György zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus |
1786 |
83.,84.,158. |
Sándor Erzsi operaénekes |
1855 |
450.,451.,452.,453.,940., 983. |
Sándor (Schlesinger) Emma zeneszerző, műfordító |
1863 |
1085.,1086.,1087.,1088., 1089.,1090.,1091.,1094., 1095.,1096. |
Sárosi Ferenc zeneszerző |
1855 |
49. |
Schmidt Ferenc (Franz Schmidt) zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus |
1874 |
70.,72.,74.,76.,77.,78., 81.,108.,111.,113.,118., 128.,171.,172. |
Sebeők Sári operaénekes |
1882 |
32.,67.,68.,1151. |
Serák Márta opera-, operetténekesnő |
19.sz. vége? |
914.,937.,938.,939.,940., 941.,942.,943.,944.,945., 946.,947.,948.,949.,950. |
Siklós Albert zeneszerző, főiskolai tanár, zenetörténész, gordonkaművész és lapszerkesztő |
1878 |
717.,720.,721.,722.,723., 724.,848.,856., 1029., 1124.,1125.,1191. |
Szabados Béla zeneszerző |
1867 |
94.,97.,1191. |
Szabó Ilonka operaénekes, lírai szoprán |
1911 |
282.,283.,284.,285. |
Szabó Lujza operaénekes, kol. szoprán |
1904 |
263.,265.,266.,353. |
Szabó-Xavér Ferenc zeneszerző |
1848 |
31.,829. |
Szamosi Elza operaénekesnő |
1881 |
215.,216.,217.,378.,380., 467.,667.,983.,1166. |
Szánthó Enid operaénekesnő |
1907 |
547.,548.,550.,551.,552., 553.,554.,555.,556.,557., 1154.,1160. |
Szedő Miklós dr. orvos, operaénekes |
1896 |
435.,436.,437.,438.,439., 440.,441.,444.,445.,446., 458.,459.,851.,1131. |
Szemere Árpád operaénekes, rendező |
1878 |
981.,982.,983.,984..985., 986.,987.,988.,989.,990., 991. |
Szendrey Aladár zenetudós, orgonista, karmester, zeneszerző, egyetemi tanár |
1884 |
130.,137.,841.,842.,843., 844.,845.,846. |
Szendy Árpád zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus |
1863 |
355.,356.,357.,358.,360., 361.,743.,1112.,1184. |
Széchényi Andor gróf, zeneszerző |
1865 |
1232.,1233.,1241. |
Széchényi Franciska grófnő, zeneszerző |
1783 |
1232.,1233.,1235.,1240., 1243. |
Széchényi-Haas von Teichen Gisa grófné, zeneszerző |
1890 |
1232.,1233.,1242.,1243. |
Széchényi Imre gróf, zeneszerző |
1825 |
386.,387.,388.,389.,390., 391.,1232.,1233.,1236., 1237.,1239.,1243. |
Széchényi Lajos gróf, zeneszerző |
1781 |
1232.,1233.,1234.,1243. |
Széchényi Ödön gróf, zeneszerző |
1839 |
1232.,1233.,1238.,1243. |
Széchényi-Szentgyörgyi Horváth Felícia grófné, zeneszerző |
1838 |
1232.,1233.,1243. |
Székely Imre zongoraművész, zeneszerző |
1823 |
804.,805.,806.,807.,808. |
Sztojanovits Jenő zeneszerző, karmester, zenepedagógus |
1864 |
507.,508.,509.,510.,511., 512.,517.,518. |
Takáts Mihály operaénekes (bariton) |
1861 |
454.,455.,456.,457.,982., 983.,1166. |
Tamás Ilona operaénekes, szoprán |
1914 |
243.,244.,245.,246.,247. |
Tamássy Zdenkó zeneszerző |
1921 |
458.,459.,460.,461.,462., 463. |
Tiszay Magda operaénekesnő |
1919 |
669. |
Tóth Péter karmester |
1924 |
3.,7.,8.,12.,13.,14.,15., 17.,19.,279.,280.,281. |
Tutsek Ilona operaénekesnő
|
1905 |
195.,197.,198.,199.,200., 211. |
Tutsek Piroska operaénekesnő |
1905 |
195.,196.,197.,198.,199., 200.,204.,205.,206.,207., 209.,210.,211.,260.,351. |
Vaály Ilona színésznő, primadonna |
1894 |
653.,654. |
Varró Magit zongoraművész, zongorapedagógus |
1881 |
743.,744.,745.,746.,747. |
Vavrinecz Mór, karnagy, zeneszerző |
1858 |
523.,524.,525.,526.,530., 829.,833. |
Várady Rózsi csellóművész |
1902 |
1215.,1222.,1223.,1224., 1225.,1226.,1227.,1228., 1229.,1230.,1231. |
Vecsey Ferenc hegedűművész, zeneszerző |
1893 |
503.,504.,505.,506., 1148. |
Verebes Ernő színész, operetténekes |
1902 |
520.,521.,522. |
Virovay Róbert hegedűművész |
1921 |
38.,39.,40.,171.,404. |
Volkmann Róbert zeneszerző |
1815 |
28.,332.,333.,337.,829., 1038.,1039.,1092.,1103., 1104.,1112.,1116.,1132., 1133.,1134.,1165. |
Weingartner Felix (Bódog) dr., karmester, zeneszerző, zongoraművész, író |
1863 |
1150.,1164.,1165.,1166., 1167.,1168.,1169.,1170., 1171.,1172.,1173.,1174., 1175.,1176.,1177.,1178., 1179.,1180.,1181.,1196. |
Zádor Dezső operaénekes |
1876 |
130.,134.,944. |
Zádor Jenő zeneszerző, zenetörténész |
1894 |
107.,139.,140.,141., 1160. |
Závodszky Zoltán operaénekes |
1892 |
52.,185.,204.,205.,207. |
Zichy Géza író, drámaíró, zeneszerző, zongoraművész |
1849 |
37.,63.,64.,65.,66.,392., 825. |
Zsedényi Károly táncos, koreográfus, balettmester |
1910 |
50.,343.,344.,345.,346., 347.,351.,352.,353.,354. |
KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL – 2019.01.21-i ÁLLAPOT H-TÓL P-IG |
||
Név, művészeti ág |
Szül. év |
A bejegyzés sorszáma |
Hauser Mihály (Hauser Miska) hegedűvirtuóz, zeneszerző |
1822 |
775.,776.,777.,778.,779., 780.,781.,782.,783.,784., 785. |
Hámory Imre színész-operaénekes |
1909 |
247.,248.,249. |
Hilgermann Laura operaénekes, énekpedagógus |
1869 |
550.,553.,558. |
Horváth Attila zongoraművész, zeneszerző, zenetanár |
1862 |
173.,174.,175.,176.,177., 178.,179.,180.,181.,182. |
Horváth Mihály zeneszerző, karmester, zenetanár, orgonaművész, zongoraművész |
1903 |
313.,316.,318. |
Huber (Hubay) Károly karmester, zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus |
1828 |
1038.,1039.,1040.,1041., 1042.,1043.,1044.,1045., 1046.,1047.,1048.,1049., 1050.,1051.,1052.,1053. |
Jemnitz Sándor zeneszerző, karmester, esztéta, zenekritikus |
1890 |
162.,163.,164.,165.,166., 167.,168.,169.,172., 1178. |
Joachim József hegedűművész |
1831 |
122.,123.,124.,125.,126. |
Kabos Ilonka zongoraművész |
1898 |
327.,328.,330.,334.,335., 336. |
Káldy Gyula karmester, főrendező, színházigazgató, zeneszerző, zenei író, a Magyar Királyi Operaház igazgatója |
1838 |
1103.,1109.,1116.,1117., 1118.,1119.,1120. |
Károlyi Gyula zongoraművész |
1914 |
705.,706.,707.,708. |
Kelemen Lajosné sz. Zathureczky Berta író, zeneszerző |
1855 |
1068.,1069.,1070.,1071., 1072.,1073. |
Kemény Egon zeneszerző |
1905 |
171.,172.,305.,306.,308., 324.,439.,440.,444.,445., 447.,448.,449.,480.,562., 578.,583.,585.,590.,591., 592.,600.,601.,602.,603., 613.,660.,687.,693.,761., 794.,795.,796.,870. |
Kern Aurél zenei író, zenekritikus, zeneszerző |
1871 |
33.,829. |
Kiszely Gyula zeneszerző, rendező |
1900 |
848.,849.,850.,851.,852., 853.,854.,855.,856.,857., 870.,871. |
Koháry Mária Antónia zongoraművész, zeneszerző |
1797 |
1101.,1102. |
Kolbay Ildikó énekes, operettprimadonna |
1898 |
951.,952.,953.,954.,955., 956..957.,958.,959.,960., 961.,962.,963.,964.,965., 973. |
Koessler János zenepedagógus, zeneszerző, karnagy, orgonista |
1853 |
464.,465.,466.,1205., 1214.,1216. |
Koncz János hegedűművész, zeneakadémiai tanár |
1894 |
785.,786.,787.,788., 1215.,1227. |
Kosáry Emmi operaénekesnő |
1889 |
230.,234.,235.,236.,235., 238.,239.,240.,241.,242., 286.,289.,291.,292.,293., 294.,295.,296.,297.,298., 972.,983. |
Koréh Endre, operaénekes, basszus |
1906 |
560.,561.,562.,563.,564., 565.,566.,567.,568.,570., 823.,837. |
Kósa György zeneszerző, zongoraművész, karnagy, korrepetitor, főiskolai tanár |
1897 |
348.,349.,350.,353., 1141.,1144. |
Környei Béla operaénekes |
1873 |
217.,218.,219.,415.,983., 1124.,1125.,1128. |
Krammer Teréz operaénekesnő |
1868 |
661.,662.,663.,664.,665., 666.,667.,668.,674.,675. |
Krausz László hegedűművész, karmester, festőművész |
1903 |
1192.,1193.,1194.,1195., 1196.,1197.,1198.,1199., 1200.,1201. |
Krausz Lili zongoraművésznő, zongoratanár |
1905 |
789.,780.,781.,782.,783., 784. |
Kurucz János zeneszerző, zongoraművész |
1883 |
966.,967.,968.,969.,970., 971.,972.,973.,974.,975., 976.,977.,978.,979.,980. |
Küry Klára színésznő, operettprimadonna |
1870 |
786.,787.,788.,789.,790., 791.,792.,793.,794.,795., 796.,797.,798.,799.,800. |
Laurisin Lajos operaénekes (tenor) |
1897 |
302.,303.,304.,306.,307., 311.,312.,314.,315.,317., 318.,319.,320.,323.,325. |
Laurisin Miklós zongoraművész, zeneszerző |
1899 |
302.,305.,306.,319.,320., 321.,322.,447.,448.,449., 566.,874. |
Lavotta János zeneszerző, hegedűművész |
1764 |
474.,475.,476.,477.,478., 479.,480.,481.,482.,483., 484. |
Losonczy-Schweitzer Oszkár hegedűművész, zenekarvezető, zeneszerző |
1890 |
1139.,1140.,1141.,1142., 1143.,1144.,1145.,1146., 1147.,1148.,1149. |
Lumpe Gizella énekesnő, énektanár |
18..? |
179. |
Major J. Gyula zongoraművész, karnagy, zenetanár, zeneszerző |
1859 |
1103.,1104.,1105.,1106., 1107.,1108.,1109.,1110., 1111.,1112.,1125. |
Medek Anna operaénekesnő |
1885 |
212.,213.,214.,393.,661., 716.,983. |
Michalovich Ödön zeneszerző, zenepedagógus |
1842 |
45.,158.,1105. |
Mosonyi Mihály zeneszerző, zenepedagógus, zenei újságíró, zenekritikus |
1815 |
46.,51.,112.,158.,337., 338.,1137. |
Mózsi István zenepedagógus, zongoraművész, zeneszerző |
1913 |
1244.,1245.,1246.,1247., 1248.,1249., 1250.,1251. |
Molnár Imre dr. énekművész, zenetudós, író, zeneművészeti főiskolai tanár |
1888 |
1024.,1025.,1026.,1027., 1028.,1029.,1030.,1031., 1032.,1033.,1034.,1035., 1036. |
Müller Károly zongoraművész, karnagy, zeneigazgató, zenetanár |
1882. |
859.,860.,861.,862.,863., 864.,865.,866.,867.,868., 869.,874.,1218. |
Nagy Péter zongoraművész |
1960 |
770.,774. |
Nagy Vidor zeneszerző, brácsaművész |
? |
770.,774. |
Ney Dávid operaénekes |
1842 |
571.,572.,982.,983. |
Németh Mária operaénekesnő |
1897 |
414.,415.,416.,417.,421., 422.,423.,424.,1154., 1159.,1227. |
Nyíregyházi Ervin zongoraművész, zeneszerző |
1903 |
100.,101.,102.,103.,104., 105.,106.,114.,115.,116., 117.,130. |
Odry Lehel operaénekes (bariton), operarendező |
1837 |
992.,993.,994.,995.,996., 997.,998.,1000. |
Orczy Bódog báró, zeneszerző, a Nemzeti Színház intendánsa |
1835 |
1054.,1055.,1056.,1057., 1058.,1059.,1061.,1062., 1063.,1064.,1065.,1066., 1067. |
Ottó Ferenc zeneszerző, zenetörténész, zenekritikus |
1904 |
917.,918.,919.,920.,921. |
Ottrubay Melinda balett-táncos |
1920 |
324.,326.,339.,340.,341., 344.,351.,352. |
KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL – 2019.01.21-i ÁLLAPOT A-TÓL H-IG |
||
Név, művészeti ág |
Szül. év |
A bejegyzés sorszáma |
Adelburg Ágost hegedűművész, zeneszerző |
1830 |
10.,935. |
Adler Adelina szopránénekesnő, zenepedagógus |
1892 |
826.,827.,830.,831.,835., 836.,837.,839.,840.,925. |
Adorján Jenő hegedűművész, zeneszerző |
1874 |
893.,894.,895.,896.,897., 898.,899.,900.,901.,902., 903.,904.,905. |
Aggházy Károly zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus |
1855 |
11.,154.,331.,1060.,1092., 1093.,1112. |
Albert Ferenc hegedűművész, tanár |
1918 |
619.,630.,631.,632.,633., 634.,635.,636.,637.,638., 639.,640.,1144. |
Albert Gyula zeneszerző, karmester, hegedűművész, tanár |
1892 |
631.,636.,637. |
Alexander László zongoraművész, zeneszerző, feltaláló |
1895 |
130.,144.,145.,146.,147., 148.,149.,150. |
Allaga Géza gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző |
1841 |
493.,494.,495.,496.,497., 498.,499.,500. |
Anday Piroska operaénekesnő |
1903 |
118.,119.,120.,121.,129., 130.,132.,156.,692.,693., 1154.,1159.,1215.,1227. |
Antalffy-Zsíros Dezső orgonaművész, zeneszerző |
1885 |
151.,152.,153.,154.,155., 1160. |
Baka-Baitz Irma zongoraművész, zeneszerző |
1867 |
1074.,1075.,1076.,1077., 1078.,1079.,1080.,1081., 1082.,1083.,1084. |
Bakfark Bálint |
1507 |
1004.,1005.,1006.,1007., 1008.,1009.,1010.,1011., 1012. |
Baráti György karmester, zeneszerző, gordonkaművész, tanár |
1913 |
1013.,1014.,1015.,1016., 1017.,1018.,1019.,1020., 1021.,1022.,1023. |
Barki László hegedűművész |
1958 |
529.,543.,549.,559.,658., 694.,696. |
Bánát Gábor hegedűvirtuóz, zenetudós |
1926 |
531.,532.,533.,534.,535., 536.,537.,538.,542.,544., 545. |
Báthy Anna operaénekes |
1901 |
220.,221.,222.,1151. |
Beleznay Antal karnagy, zeneszerző, tanár |
1857 |
227.,228.,231.,232.,233. |
Beretvás Hugó zeneszerző |
1872 |
1121.,1122.,1123.,1124., 1125.,1126.,1127.,1128., 1129.,1130.,1131.,1135., 1136.,1138. |
Bertha Sándor zeneszerző, zongoraművész, zeneíró |
1843 |
371.,372.,373.,374.,375., 376.,382.,383.,384.,385. |
Bihari János zeneszerző, hegedűművész |
1764 |
481.,486.,487.,488.,489. |
Bodó Erzsi drámai szoprán |
1899 |
266.,362.,363.,364.,365., 366.,367.,368.,369.,370. |
Bogáthy Mihály színész, énekes |
1926 |
53. |
Bokor Margit operaénekes |
1905 |
1150.,1151.,1152.,1153., 1154.,1155.,1156.,1157., 1158.,1159.,1160.,1161., 1162.,1163. |
Böhm Gusztáv zeneszerző, hegedűművész, karmester, operai rendező |
1823 |
83.,85.,86. |
Bräuer Ferenc zeneszerző, egyházkarnagy, zenetanár |
1799 |
89.,90. |
Burián Károly operaénekes |
1870 |
9. |
Buttykay Ákos, zeneszerző, zongoraművész |
1871 |
230.,234.,237.,239.,240., 242.,257.,286.,287.,288., 289.,290.,291.,292.,293., 294.,295.,296.,297.,298., 300.,301. |
Chován Kálmán, zeneszerző, zongoravirtuóz, zenepedagógus |
1852 |
1182.,1183.,1184.,1185., 1186.,1187.,1188.,1189., 1190.,1191. |
Clement Károly zeneszerző |
1876 |
823.,824.,825.,826.,827., 828.,829.,830.,831.,832., 833.,834.,835.,836.,837., 838.,840. |
Csermák Antal György zeneszerző, hegedűművész |
1774 körül |
481.,490.,491.,492. |
Dalnoky Viktor dr., fogorvos, operaénekes, rendező |
1866 |
415.,416.,417.,425.,426., 427.,428.,430.,432.,433., 434.,435.,925.,927.,930. |
Dános Lili, zongoraművész, korrepetítor, tanár |
1912 |
744.,745.,748.,749.,750., 751. |
Delly Rózsi operaénekesnő |
1912 |
703.,704. |
Dienzl Oszkár zongoraművész, zeneszerző, karmester |
1877 |
709.,710.,711.,712.,713., 714.,715.,716.,718.,719. |
Dohnányi Ernő zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus |
1877 |
79.,80.,81.,128.,130.,158., 166.,705.,1171. |
Doppler Ferenc fuvolavirtuóz, zeneszerző |
1821 |
191.,192.,193.,337. |
Doppler Károly zeneszerző, karmester, fuvolaművész |
1825 |
190. |
Dullien Klára hegedűművész, -tanár |
1905 |
641.,642.,643.,644.,645., 646. |
Durigo Ilona operaénekesnő |
1881 |
130.,131.,822.,833. |
Egressy Béni zeneszerző, író, színész |
1814 |
29. |
Ember Nándor zongoraművész |
1897 |
41.,42.,54.,55.,56.,277., 278. |
Erdősy Eugénia énekesnő |
1856 |
767.,773. |
Erkel Elek karmester, zeneszerző |
1843 |
752.,753.,754.,755.,756., 757.,758.,760.,763.,764., 765.,766. |
Erkel Gyula karmester, zeneszerző, zongoraművész, timpanista |
1842 |
157.,158.,160.,161. |
Farkas Ödön zeneszerző, zenepedagógus |
1851 |
186.,187.,188.,189., 1112. |
Fedák Sári színművésznő, operettprimadonna |
1879 |
467. |
Fenyves Gábriel dr. zongoraművész, karmester |
1895 |
130.,142. |
Flattné Győrffy Gizella operaénekes |
1874 |
378.,379.,380.,381.,392.,393. |
Frank Klára (Péter Józsefné) zongora- és énektanár |
1914 |
744.,745. |
Fricsay Richard karmester, ének- és zenetanár |
1867 |
789.,791.,792. |
Fusz János zeneszerző, karnagy |
1777 |
135.,136. |
Gábor Arnold operaénekes |
1880 |
130.,143.,910. |
Gábor József operett-/operaénekes (tenor), színész,rendező,műfordító |
1879 |
909.,910.,911.,912.,913.,914., 915.,916.,925.,930.,944.,947. |
Gárdonyi Zoltán zeneszerző, zenetörténész, zenetudós |
1906 |
158.,159. |
Gencsy Sári operaénekes |
1924 |
676.,677.,683.,684.,685.,687. |
Gertler Endre hegedűművész |
1907 |
404.,405.,406.,407.,408.,409., 410.,411.,412.,413. |
Geyer Stefi hegedűművész, -tanár |
1888 |
418.,419.,420. |
Gizycka-Zamoyska Ludmilla zongoraművész, zeneszerző |
1829 |
1097.,1100. |
Gobbi Alajos hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző |
1842 |
224.,225.,226.,1105. |
Goldmark Károly hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus |
1830 |
44.,471.,472.,473.,1169. |
Goll Bea táncosnő, színésznő |
1927 |
41.,42.,50.,93. |
Gonda Lucy zongoraművész |
1920 |
873.,874.,875.,876.,877., 878. |
Greisinger István zeneszerző, zongoratanár |
18 ? |
179. |
Gyenge Anna operaénekesnő |
1894 |
686.,688.,689.,690.,697., 698.,699.,700. |
https://www.ebay.ie/itm/1978-Press-Photo-Stephen-Mozsi-pianist-/392082453270?hash=item5b49ef7316
Stephen Mozsi, pianist – Press Photo
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1981.01.18.:
"Mózsi István hazament
Kedves Barátom!
Sok-sok év után — milyen kegyetlen, vagy talán kegyes a sors — újra együtt játszhattál .. testvéreddel, Pistával. Játszhattál — írom. Nem, ti nem játszottatok.
Te, Aladár, a hegedűművész, öcséddel, a zongoraművész Pistával nem játszottál. Ti alkottatok!
Emlékszem, mindketten nehezteltetek rám, mert „művésznek” neveztelek titeket. Az igazi író sem szereti, ha mint „írót” mutatom be valakinek. Aladárom, Pista nemrég meghívást kapott. Most nem Baden-Baden- be, nem Japánba a Youri Nippon zenekarhoz, hanem az égi seregek nagy szimfonikus zenekarába. És most, akik itt maradtunk, üzenünk neki, mert adósok vagyunk egy levéllel, amit most ügyetlenül, bélyeg nélkül, de utána küldünk. Hiszem, hogy megkapja.
Kedves Pista!
Mikor ezt a levelet olvasod, nem kell, hogy válaszodban az anyagi feltételekről írj. Az téged soha nem érdekelt, azt soha nem említetted. Csak egyet szeretnék tudni: eleget teszel-e kérésünknek, és játszol-e most odafenn? Nem fontos az időpont, az sem lényeges, hogy Mozart egy szonátáját, Liszt rapszódiáit vagy a Temetési indulót játszod-e. A mi március tizenötödikéinken ezeket te mindig adtad nekünk. És ha találkozol új és örök hazádban régi mestereddel, Karl Hoffmeister bácsival a koronázóvárosból, Pozsonyból, mondd meg neki. hogy mi innen a sárgolyóbisról üzenjük: köszönjük, hogy felismerte tehetségedet, és már 1937-ben a legkiválóbbnak minősített. Mondd meg neki, hogy nem tévedett. Tanúknak ott lesznek Bach, Chopin, Erkel, Liszt, Strauss, Bizet, Debussy. Ki kelti ezeknek a nagy mestereknek a műveit úgy életre, mint te tetted, Pistám?
Bécsben születtél, de a lelked magyar volt. Megkísértettek: ha más nemzetiségűnek vallod magad, világhírre emelnek. De te visszautasítottad. Ott maradtál a John utcában robotolni. Márvány emléktáblát érdemelnél. De hol lesz már a kis hangversenyterem, mikor régi tanítványaid büszkén hangoztatják még: Mózsi István tanítványa voltam!
Ezt a levelet most a lelkiismeretfurdalás íratja velem, és néhány barátom kérésére is írom. Vedd komolyan, mert őszintén írjuk. Itt jártál köztünk, és alig ismertünk. Ismert Baden-Baden, Tokió, Karlsruhe, Luxemburg és Pozsony, a clevelandi WHK-rádió is sokszor sugározta a zongorádból elővarázsolt csodás hangokat. Sokan ismertek, élveztek, értékeltek. Mi, magyarok, alig-alig. Ha mégis elvetődtünk egy vasárnap a Zeneakadémia Mózsi-délutánjára, akkor éreztük, hogy azon a napon mennyire gazdagok lettünk, milyen sokat nyertünk. De mindig kevesen voltunk — mi, magyarok.
Pistám, gyenge fizikumod elégett az alkotás és adás tüzében. Hazamentél Istenedhez. Elaludtál, és hajnalban nem ébredtél fel többé itt új napra, új küzdelemre. Nem búcsúzhattál, nem búcsúzhattunk. Művészlelked sugárzását vitted csak. Itt hagytad zongorádat, az orgonát és a sok-sok szalagot: hangszalagot, szívszalagot, karácsonyi csomagok piros szalagját. És itt hagytad Etelkát, Marikát, Gyurit, Aladárt meg az unokákat.
Levelünk olvasva kérlek, hidd el: szerettünk, ha soha nem mondtuk is, értékeltünk, de szavaink nem voltak rá, csak dadogtunk. Most újra kérünk: a mennyei seregek nagy zenekarában ülj a zongorához megint, és játssz tovább ad maiorem Dei gloriam, Isten nagyobb dicsőségére.
(P.G )”
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1981.01.11.:
Meghalt Mózsi István zongoraművész
Hirtelenül lobbant el ez az élet, melynek fénye magyarságunkat, műveltségünket fényesítette a külföld figyelő szemei előtt.
A kiváló Liszt-interpretátor gyönyörködtető művészetének záróakkordja volt az a két clevelandi ünnepély, melynek során — néhány nappal halála előtt — Csodás élmény (Talán az Úristen különös ajándéka!) volt Mózsi István zongoraművész két utolsó játéka. Mesteréhez hasonlóan játszott „a velőtrázó húrokon”. Az 56-os szabadságharc és forradalom 24. emlékünnepélyén a Csárdás Macabre zenéjével a mindig ismétlődő magyar haláltánc zenéjével emlékeztetett az 56-os ifjúság tragikus sorsára. A XX. Magyar Találkozó művészestjén Liszt XV. rapszódiájával riasztotta cselekvésre e hideg és közönyös kor magyarját.
Művészi pályafutását — életét is — lezáró ezen két szereplés feledhetetlen játékával búcsúzott tőlünk Mózsi István. S mi most, a külföldi magyarság gyászát hirdető ezen néhány sorral, az elismerés, a tisztelet, az emlékezés babérkoszorúját helyezzük sírjára.
Zongoraművészetén kívül példamutató magyar életét is dicsérnünk illik. Vállalta a nemzeti emigráció célkitűzését: szűkebb hazájának, a Felvidéknek elrablásába soha bele nem nyugodott. Emigrációs életének tetteire emlékezve, még dicsőbbnek érezzük azt az akaratot, mellyel családját, gyermekeit magyarnak tartotta, nevelte.
Hisszük azt, hogy Mózsi István zongoraművész — „a magyar kötelességteljesítés nehéz batyujával” — a magyar ősök és hősök birodalmába került, és onnan a Teremtő biztató, erősítő dalait közvetíti számunkra.
Liszt Ferenc muzsikája művelőjének halálakor Vörösmarty „Liszt Ferenchez” írt költeményének zengő sorai jutnak eszünkbe, mint tanítás a jövőre:
A gyenge és erős serényen tenni, tűrni egyesüljenek.
És a Nemzet, mint egy férfi, álljon érckarokkal győzni a viszályon.
(— szabadkai —)"
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1979.05.13.:
Mózsi István
clevelandi zongorahangversenye
Elkéstünk. Késtünk jóvátehetetlen módon, stílustalanul, ízléstelenül. Be kell vallanom. Bach csodálatos prelüdje és fugája a Wohltemperiertes Klavier sorozatból már lepergett. Chopin 4. balladája, a misztikus, borongós, bravúros fisz-moll, szintén. Pedig hogy „spóroltam” rájuk.
Amikor megérkeztünk — mondhatnám így is: belopakodtunk — a Cleveland Music School Settlement nagyon szép és ízléses előadótermébe, a művész már Liszt: Asz-dúr koncertetüdjét játszotta. De hogyan! A közönség már rabul ejtve, feszülten figyelt, Mózsi a régi, nagyszerű élánnal, fantáziadús frazírozással, nemes tónussal, ellenállhatatlanul. Majd az f-moll és a Desz-dúr koncertetüdök kerülnek műsorra. Ha jól tévedek, Liszt a kedvenc zeneköltöje Mózsinak. És ez sok mindent megmagyaráz. Nemcsak a három koncertetüd (Liszt Ferenc-i értelemben vett) tökéletes technikai kivitelezésére gondolok, arra a fölényes felkészültségű gyakorlati tudásra, amely játékára annyira jellemző, hanem arra a mélyebb s ezért művészibb tolmácsolásra, ahogyan a Liszt Ferenc-i mondanivaló lényegét megragadja, s azt hitelesen közvetíti.
Biztos ízlése, művészi intuíciója, roppant erős muzikalitása mindannyiunkat, akik ott voltunk, magával ragadott. Műsorán volt még, ugyancsak Liszttől a 8. és 11. magyar rapszódia és Johann Strauss Koncert parafrázisa a Denevér című operettből.
A minden szám után kirobbanó tapsorkánt két számmal köszönte meg a művész: Chopin: 4. cisz-moll etűdjét, majd Bartók: Este a székelyeknél című darabját adta elő mindannyiunk igaz gyönyörűségére.
Szép délután volt, nemes szórakozás, és élmény.
Még csak annyit fűzök hozzá, hogy kitűnő művészünk rövidesen Japánba készül hangversenykörútra. Három koncerten szerepel, ezek közül kettőt Tokióban ad, a híres Yomiuri Nippen szimfonikus zenekarral. Liszt Esz-dúr zongoraversenyét játssza, bizonyára megérde melt, nagy sikerrel.
Polóny Zoltán”
A XVIII. MAGYAR TALÁLKOZÓ (Cleveland, Ohio) KRÓNIKÁJA:
"[…]
2. A második nap: 1978. november 25- én, szombaton
[…]
Este 7 óra körül vette kezdetét a XVIII. Magyar Találkozó ünnepi vacsorája […]
A hagyományos magyar bál, mint az előző években, most is kitűnő hangulatban folyt le. […]
A tánczenét Hegedeős Kálmán kitűnő zenekara szolgáltatta . A zongorán Mózsi István , a kiváló zongoraművész játszott.”
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1977.03.13.:
„Mózsi István Liszt-hangversenye Clevelandben
A Clevelandben élő Mózsi István zongoraművész, a kiváló Liszt-előadó, új hangversenyének bejelentésével örvendeztette meg a clevelandi magyar zeneértőket. Már régen nem hallottuk Mózsi Istvánt, és ezért nagy örömet kelt meghívója legújabb Liszt Ferenc estjére.
Mózsi István Liszt Ferenc programja március 13-án, délután 3 órakor kezdődik a Cleveland Music School Settlement előadótermében (11125 Magnolia Drive, University Circle). A műsoron elsőnek a h-moll szonáta szerepel, amelyet Liszt Ferenc Robert Schumann-nak dedikált, és amely 1854-ben jelent meg. Ezután Liszt-rapszódiák következnek: a harmadik, amelyet gróf Festetics Leónak, a negyedik, amelyet gróf Eszterházy Kázmérnek, az ötödik, amelyet Reviczky Szidónia grófnőnek (Heroikus elégia), a nyolcadik, amelyet Monsieur A. D’Augusztnak, a tizenegyedik, amelyet báró Orczy Ferynek ajánlott.
A gazdag dallamú és ritmusú műsor Liszt Ferenc müveinek szépségét valóban ígéretesen és igézetesen fogja bemutatni Mózsi István virtuóz előadásában. Az előadást a zeneiskola egyetemi kara rendezi, belépődíj nincs.”
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1975.03.23.:
„Mózsi István és Mózsi Aladár szonáta estje Clevelandben
Rendkívülien szép és magasszínvonalú hangversenyen vehetett részt Cleveland magyarsága március 8-án, szombaton este a CLEVELAND INSTITUTE OF MUSIC Kulas Auditóriumában. Ezen az estén a clevelandi magyarság nagyrabecsüléssel körülvett zongoraművésze, Mózsi István, közös hangversenyt adott öccsével, a Pozsonyból érkezett Mózsi Aladár hegedűművésszel. Mózsi Aladár, az Európaszerte ismert nevű hegedűművész ugyanis vendégtanárként tanított a MICHIGAN ÁLLAMI EGYETEMEN, East Lansingben. Pozsonyba való hazatérése előtt, ezen a szonáta esten ünnepelte a két kiváló művész a találkozást és a búcsúzást. A magas művészi színvonalú és a testvéri találkozó forróvá tette a clevelandi szonáta estét, amely sokáig maradandó élménye azoknak, akik a hangversenyt meghallgatták.
Az előadótermet megtöltő, szépszámú közönség nagy szeretettel fogadta a művész-fivéreket. A műsor a következő volt: Beethoven: C-moll szonáta; Suchony: Szonatina; Brahms: D-moll szonáta.
A lelkes és ragaszkodó közönség hosszan ünnepelte a két művészt, akik a közönség megértését a következő ráadások előadásával köszönték meg: Bartók: Este a székelyeknél; Kodály: Kállai kettős; Mózsi Aladár: Román tánc.
A hangverseny után, amelyen a clevelandi zeneszerető magyar közönség szinte hiánytalanul jelent meg, Mózsi István a VASÁRNAP-nak a következőket mondta:
— Csak arra kérhetem a Vasárnapot, hogy mondja el helyettem és nevemben, mennyire hálás vagyok a clevelandi magyarság megértéséért, amelyet ma is tapasztaltam részükről. Az öröm, amelyet érzek, hogy öcsémmel, Aladárral találkozhattam, megsokszorozták azok, akik hozzájárulásukkal, bárminő segítéssel is, de sikeressé tették közös hangversenyünket. Mindenkinek köszönöm ezt a segítést és megértést.”
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1975.03.02.:
„Kamarazene a legmagasabb fokon Clevelandben
[…] A hangverseny színhelye a Cleveland Institute of Music: 11021 East Blvd, University Circle (Kulas Auditorium).
Talán még sokan emlékeznek rá, hogy Mózsi István két évvel ezelőtt Európában járt hangversenykörúton és öccsével, Aladárral több hangversenyt adtak zsúfolt termekben. Koncertjeiket a kritika a legnagyobb elismerés hangján méltatta.
„Kamarazene a legmagasabb fokon" írta egyik hangversenyük után a legszigorúbb németországi zenekritikai újság.
Mózsi Aladár Pozsonyban él, és a két testvér hosszú évtizedek után így találkozott először. A múlt nyárra tervezett második európai hangversenykörútjuk elmaradt, mert Mózsi István beteg lett és a hosszú repülőút helyett a kórházi műtőasztalig kellett megtenni egy sokkal rövidebb és fájdalmasabb utat. De hála a jóságos Istennek, a mi nagy művészünk ismét egészséges, és még az az öröm is érte, hogy öccse repült ide Pozsonyból. Michigani hangversenyeiket az amerikai közönség a legmelegebben fogadta.
A clevelandi, március 8-i koncert műsorán Beethoven C-moll szonátája, Suchon szonatinája és Brahms D-moll szonátája szerepel. Bartók és Kodály legnépszerűbb számaiból is adnak ízelítőt.
Valóban, soha vissza nem térő alkalom ez, hogy meghallgassunk két magyar művészt, akik nemcsak vérszerinti testvérek, de testvérek a zenében is. Találkozni fog itt a koncertek két legnépszerűbb szólóhangszere: a hegedű és a zongora, a lemagasabb fokon. […].
M. Cs.”
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1973.03.11.:
„Mózsi István clevelandi hangversenyén bemutatót ad hangversenykörútjának programjából
A Clevelandben élő, kiváló magyar zongoraművész s zeneszerző, Mózsi István március 11-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel a CLEVELAND MUSIC SCHOOL SETTLEMENT AUDITORIUM-ában (11125 Magnolia Drive, University Circle) zongorahangversenyt ad.
Mózsi István, akinek előadói tudását, művészi stílusát és alkotásait nemcsak a clevelandi magyarság, hanem Cleveland egész zeneértő közönsége ismeri, hangversenyével ritka élményben részesíti a zeneszerető közönséget, egész estét kitöltő hangversenyén a következő műveket adja elő:
1. Johann Sebastian Bach: „ CHROMATIKUS FANTÁZIA ÉS FÚGA".
2. Wolfgang Amadeus Mozart: "C-MOLL FANTÁZIA".
3. Frederic Chopin: „A NEGYEDIK BALLADA".
4. Liszt Ferenc: „MEFISZTÓ KERINGŐ”.
5. Claude Debussy: „FEUX D'ARTISTE”.
6. Igor Stravinsky: "DANCE INFERNALE", “BERCEUSE", "FINALE” a „Tűzmadár” c. balettből.
*
[…] Mózsi, István márciusi hangversenye tulajdonképpen része annak az előkészületnek, amellyel Mózsi István európai műsorát dolgozza ki és állítja össze. Ezen a nyáron, ugyanis, Mózsi István európai hangversenykörútra indul, hogy eleget tegyen felgyülemlett meghívásainak. A felsorolt művek bemutatót adnak az európai programból. […]”
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1973.03.25.:
„Mózsi István zongoraművész európai körútra készül
Mózsi István neve jól ismert az amerikai magyarság előtt, különösen a keleti partvidéken élők gyönyörködhettek többször művészi játékában. De nem felejtette el nevét Európa sem, minek bizonyítékaként nemrég az a megtiszteltetés érte, hogy a németországi Baden-Badenből meghívást kapott egy európai hangverseny-körútra.
Mózsi István a boldog béke utolsó évében, 1913-ban született Bécsben. Zenei tanulmányait Pozsonyban kezdte, majd a Prágai Zenei Konzervatóriumban nyert oklevelet. A pozsonyi Nemzeti Színház karmestere lett, és a rádió szóló zongoristája. Hangversenyezett Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában és Magyarországon, majd az Egyesült Államokban.
A második világháború után a németországi Karlsruhe-ban tanít a Zenei Konzervatóriumban. 1951-ben Amerikába költözik és Clevelandben telepszik le. Azóta is a clevelandi zenei élet egyik vezető egyénisége, a Clevelandi Zeneiskolának 10 éve tanára.
Nemrég Clevelandben zsúfolt nézőtér előtt tartott nagysikerű hangversenyén három legkedvesebb zeneszerzője, Bach, Mozart és Chopin műveit valóban bravúrosan adta elő, de a még műsorán szereplő Liszt, Debussy és Stravinszky művek előadásával is bizonyította magas zenei technikáját. Igazi művészi játékával tökéletesen kifejezte a zenei tartalmat. Ma, 60 éves korában is megtartotta fiatalos technikáját, de játéka még erőteljesebb, mint 20 évvel ezelőtt.
Jelenleg sokat gyakorol európai hangversenyére. Körútjának első állomása Luxemburg, ahol Európában élő hegedűművész öccsével készül találkozni. Első együttes hangversenyükön Beethoven-Brahms hegedű-zongora szonátája szerepel műsorukon.
[…] Akik már évek hosszú során át élvezik Mózsi István játékát, […] méltányolják elmélyült, kiforrott, megfontolt előadásmódját, melyben nemcsak kitűnő technikájával, de a művészszív igazi átélésével, a lélek magasbaszárnyaló hangjaival ejti rabul hallgatóságát.
P. G.”
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1974.01.13.:
„M. Cs.
„Látogatás Mózsi Istvánnal
Mózsi István nemcsak legnagyobb, de elmondhatom, hogy legszerényebb művésze is Cleveland magyarságának. Múlt nyáron európai hangversenykörúton járt, ahol hegedűművész öccsével, Mózsi Aladárral együtt hódították meg a német és francia zenekedvelők szívét.
Mózsi István most új hangversenyre készül. Ezúttal itt, Clevelandben, január 13-án, vasárnap délután 3 órakor a Cleveland Music School Settlement koncerttermében (11125 Magnolia Drive) tart önálló zongoradélutánt. Ebből az alkalomból kerestem fel, hogy érdeklődjem új koncertje programjáról, nyári turnéja sikeréről és további terveiről. Bevallom, egy kicsit az önzés vezetett hozzá, mert reméltem, hogy hallok valamit csodálatos művészetéből.
Mózsi Istvánt nem kell külön bemutatni Cleveland és környéke zenekedvelő közönségének. Nemcsak mi magyarok, de az amerikai zenerajongók is ismerik és méltányolják művészetét. Múlt tavasszal Clevelandben tartott zongorahangversenyén zsúfolásig megtelt a terem és azt hiszem, január 13-i hangversenyét is nagyon sokan várják türelmetlenül, velem együtt.
Első kérdésem következő hangversenyének műsorára vonatkozott.
— A hangverseny első fele komoly lesz — kezdte a művész — a második fele inkább szórakoztató. Első számnak Johann Sebastian Bach fisz-moll Toccata-ját fogom játszani, aztán Chopin h-moll szonátája következik, ami egy négy részes, hatalmas mű. Erre kaptam a legjobb kritikát most nyáron Németországban. Ezután Liszt Ferenc három koncertetűdje lesz műsoromon, ezek olyanok, mint a Liebesträume, csakhogy sokkal nehezebbek és sokkal szélesebb vonalon. Johann Strauss Denevér című operettjének melódiáira írt egy Amerikában élő zongorista, Kovács István egy úgynevezett parafrázist. — variációkat. Ezzel fejezem be a műsort.
— Eddig sajnos, még csak egyszer volt alkalmam hallgatni játékát, mivel alig egy éve lettem clevelandi lakos. Akkor Lisztet játszott, méghozzá olyan művészi tökéllyel, azt hiszem, Liszt Ferenc maga sem adhatta volna elő darabjait mélyebb átérzéssel. Szeretném tudni, ki a legkedvesebb zeneszerzője, és kinek a műveit játssza legszívesebben?
— Természetes már gyermekkoromtól kezdve a legkedvesebb zeneszerzőm: Liszt Ferenc. A másik Chopin, de mindegyikünk tanítómestere Bach, akit mind Chopin, mind Liszt nagyon szeretett.
— Bartók Béla például, akit a külföld hamarább elismert, mint saját honfitársai, pedig igazán a magyar lélek mélyéről fakad minden műve, szerepel-e néha műsorán?
— Majdnem minden műsoromon szerepel. Most készülök például a németországi hangversenykörútra, ahol Bartók Mikrokozmoszából játszom. De a Music Settlementben, ahol tanítok, minden tehetségesebb gyerekkel játszatok Bartókot, főleg a Gyerekdarabokat. A Mikrokozmosz a legjobb bevezető a huszadik század zenéjébe. Különösen az ötödik és hatodik füzetben koncertmotívumokat tartalmaznak a Mikrokozmosz tételei.
— Most talán beszéljen a nyári hangversenykörútról.
— A nyári hangverseny még most is úgy tűnik nekem, mint egy álom. Sose gondoltam, hogy 60 éves leszek, mikor egy jetre ülök, hogy 6 óra 50 perc alatt New Yorkból Frankfurtba repüljek. Ott várt növendékem, aki hangversenyeimet rendezte és elvitt Baden-Badenba. Ugyanott viszontláthattam az öcsémet, akit 28 éve nem láttam. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár.
Mikor a művész öccsével való találkozásról beszélt, hangja megcsuklott a meghatottságtól. Igen, ehhez a találkozáshoz nem kellett kommentárt fűznie. Majd így folytatta a beszámolót:
— Luxemburgban tartottuk az első hangversenyt, ahol Beethovent. Caesar Frank és Chopin szonátáit játszottuk. Második nap Liszt Esz-dúr koncertjét adtam elő a Baden-Badeni filharmonikusokkal. Nagyon jó kritikákat kaptam. Utolsó Baden-Baden-i hangversenyünkön is Beethovent, Chopint és Caesar Frankot játszottunk, melyre a német újság azt írta: kamarazene a legfelsőbb régiókban. Sajnos, ennek is vége lett, de öcsémmel új hangversenykörútra indulunk: Spanyolországba, Svédországba, Belgiumba, Németországba. Ezek a jövő terveim. Meg kell említenem, hogy különösen a francia közönség milyen halálos csendben hallgatott végig egy-egy előadást, hogy utána annál nagyobb tapsban törjenek ki. Ritmusban tapsoltak, mint megtudtuk, ott az a “vastaps”. De a német közönség ellen sem lehet panaszunk és az újságok kritikái ellen sem.
A kedves, szívből jövő beszámoló után kérésemre Mózsi István leült a zongorához és eljátszotta Liszt három koncert-etűdjét, majd a parafrázist a Denevérből. A zongora csak egyetlen hangszer, de Mózsi István egész hatalmas zenekart szólaltat meg rajta. Ha az újság betűin nem is lehet a hangokat közvetíteni, de a Clevelandben élő szerencsések vasárnap, 13-án délután meghallgathatják. Mind Liszt halhatatlan muzsikájának minden szépségét, mind Strauss Denevérjének minden színét, vidámságát igazi művész előadásában hallani: olyan feledhetetlen élményt ígér, amit nem szabad senkinek elmulasztani.
Látogatásom igen kedves jelenettel zárult. A művész még a zongoránál ült, mikor megérkezett lánya, Marika, veje Hokky István és 4 gyönyörű gyermekük: a 11 éves Károly, a 9 éves István, a 6 éves Péter és a 4 éves kis Kriszti. Mind a négy gyerek egy hang nélkül rohant hozzám, megcsókoltak és utána leülve néma csendben várták meg, míg a nagypapa befejezi játékát. Csak akkor mentek oda hozzá, hogy őt is csókjaikkal üdvözöljék. Szép példát mutattak rá, hogyan kell egy koncertet hallgatni: néma csendben és teljes figyelemmel.
Én pedig remélem, és azt hiszem, velem együtt még nagyon sokan, hogy vasárnapi hangversenye után és európai körútja előtt újra hallgathatjuk büszkeségünket és nagy művészünket: Mózsi Istvánt.”
MAGYARSÁG, 1968.09.20.:
„Rádió Gála Bál Clevelandban
Cleveland városában nagy társadalmi esemény készül,
1968. szeptember 28-án, szombaton este 7 órakor a HOTEL STATLER HILTON legnagyobb báltermében lesz az immár szokásossá vált RÁDIÓ GÁLA BÁL, — ezúttal a harmadik — Szappanos Ferenc és felesége Barbara rendezésében. — A közkedvelt “Szappanos-rádió” minden vasárnap 11-től 12-ig hallgatható Cleveland és környékén a WDOK-FM, 102.1 mc. állomáson!
A bál műsorán szerepel Kovács Apollónia, a híres rádió-televízió énekesnő és Kakocsi Sándor magyar nótaénekes, — valamint Bodnár Margit, és Mózsi István zongoraművész, Wayne Mark műsorvezető. — Király Ernő cigányzenekara és a Johnny Singer's tánczenekar játszik. […]„
SZABADSÁG, 1971.11.26.:
„ÜNNEPSÉGEK ORSZÁGSZERTE - CLEVELAND, OHIO
Cleveland magyarsága az idén is megünnepelte az 1956-os szabadságharc évfordulóját, amely a Statler Hotel “Windsor” termében került megrendezésre november 7-én délután 4 órakor nagyszámú közönség jelenlétében. […]
Mózsi István és felesége — ez a kitűnő művészházaspár — két műsorszámmal is szerepelt: négykezesben Brahms műveket adtak elő, majd Mózsi Etelka Kacsóh Pongrác: Késő ősz van és Rákóczi kesergője című dalait énekelte művészi átérzéssel, hatalmas sikerrel. …..”
KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, 1972.09.03.:
„A SZENTISTVÁNI EZREDÉV ÜNNEPSÉGSOROZATA
Hosszú és gondos előkészítés után Szent István királyunk és a magyar kereszténység millenniumának ünnepségsorozatát lebonyolította, és befejezte a szervezést vállaló papi rendezőség. A clevelandi katedrálisban szentmisével és utána díszvacsorával ért véget az ünnepségsorozat. […]
A youngstowni Szent István ünnep
A millenniumi ünnepek második mozzanata a youngstwoni Szent István ünnep volt. A Szent István szobor mellett ez alkalommal avatták fel a ferences atyák a szentistváni országépités és a magyar államszervezés letagadhatatlan elsőségének művészi és megkapó bizonyítékait, a szobor mellett felállított két falba épített vármegyei címereket, a szentistváni vármegyerendszer bronzbaöntött címereit. […] A művészi műsort Mózsi Etelka adta, aki Mózsi István zongorakíséretével az elszakított területek himnuszait énekelte el. […].
Ünnepi szentmise a katedrálisban
[…] A szentmise az amerikai Himnusz és a magyar Himnusz eléneklésével ért véget. A szentmise áhítatát Mózsi István zongoraművész orgonára írott zeneműve és Kiss János karnagy zeneműve emelte. Mindkét alkotás ez alkalommal került először bemutatásra. Mózsi István zeneművét Mózsi Etelka énekszáma illusztrálta.
Szent István díszvacsora
[…] Az amerikai Himnuszt Bodnár Margit, a magyar Himnuszt Buzáné Ormay Ildikó énekelte, mindketten Mózsi István zongoraművész kíséretével. Asztali áldást Elek Áron református püspökhelyettes adott. […]”
Az alábbi felvételek sajnos nagyon rossz minőségűek, de legalább léteznek:
Stephan Mozsi - Chopin Scherzo #1 in B minor
Stephan Mozsi - Hungarian Rhapsody #11 in A Minor
Egyik tanítványa (James Szorady) a következőképpen ír róla:
„Azok, akik emlékeznek közülünk az ohiói South Euclidban található Szent Gergely Nagytemplomra, talán emlékeznek a templomi orgonista és helyi zongoravirtuóz Mózsi István úrra. Mind ő, mind felesége sok évig tanított zongorát, és tanítványukként szeretettel idézem fel emlékezetemben Mózsi Istvánnak a templom alagsorában tartott zongoraestjeit. Ezek általában azzal végződtek, hogy Liszt és Chopin tolmácsolásával káprázatos bemutatót tartott nekünk virtuóz zongoratudásából. Józsi fia volt olyan kedves, hogy megosztott néhány videót, amelyeket apja a 70-es évekből hagyott hátra. Egy régi Sony B&W beta felvevővel készültek (ennek tudható be a videók minősége). Remélem, ezek a videók most eljutnak mindegyikünkhöz, akik már idősek vagyunk, akik emlékeznek e nagyszerű zenei napokra, amelyeket mindannyian élveztünk. […].”
Következő művészünkről egyetlen nyelven sem találunk Wikipédia-oldalt. Neve véletlenül keltette fel érdeklődésemet, egy másik, tőle független téma kapcsán.
A korabeli írások alapján megpróbáltam róla egy szerény Wikipédia-oldalra való információt összegyűjteni:
MÓZSI ISTVÁN, zenepedagógus, zongoraművész és zeneszerző
(Bécs?*, 1913.02.15.-South Euclid, Cuyahoge County, Ohio, USA,1980.12.07.)
Zenei tanulmányait Pozsonyban kezdte meg, majd a Prágai Zenei Konzervatóriumban nyert oklevelet. Tanára, Karel Hoffmeister zongoraművész és zongorapedagógus, 1937-ben a legkiválóbb tanítványának minősítette. (Mózsi István öccse, Aladár, egyébként ugyancsak a zenei pályát választotta, híres hegedűművész lett, zenét is szerzett, és egy ideig a Michigani Állami Egyetem vendégtanára volt.)
Tanulmányai befejezése után Mózsi István a pozsonyi Nemzeti Színház karmestere és a rádió szóló zongoristája lett. Hangversenyezett Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában és Magyarországon, majd az Egyesült Államokban.
A második világháború után a németországi Karlsruhéban tanított, a Zenei Konzervatóriumban. 1951-ben Amerikába költözött, és Clevelandben telepedett le. Ott a Clevelandi Zeneiskola (Cleveland Music School , 11125 Magnolia Drive, University Circle) tanára és a clevelandi zenei élet egyik vezető egyénisége volt.
1973-ban Németországból európai hangversenykörútra kapott meghívást, amelynek eleget is tett. Különösen a francia, de a német közönség körében is nagy sikert aratott. 1979 tavaszán fivérével együtt - a Yomiuri Nippon Symphony zenekar meghívására - Tokyoban adott három hangversenyt Liszt Ferenc műveiből, zenekari kísérettel.
Mózsi István sohasem tagadta meg magyar voltát, és e tény bizonyos mértékig zenei karrierje kiteljesedésének is útját állta. Szűkebb hazája, a Felvidék elszakításába sohasem nyugodott bele. Gyermekeit Amerikában is magyarnak nevelte. Kapcsolatát a clevelandi magyarokkal folyamatosan ápolta, rendezvényeiknek feleségével, az énekművész és zongoratanár Mózsi (sz. Kucsera) Etelkával állandó szereplője volt.
Zeneszerzői munkásságáról nem sokat tudunk. Rendszeresen orgonált templomokban, ahol egyik - orgonára komponált - művét is előadta. Szerzeményei címéről, azok fellelhetőségéről azonban nem állnak rendelkezésre elérhető adatok.
Kedvenc zeneszerzője Bach, Mozart Chopin és Liszt volt, de Bartók műveit is szívesen játszotta, a legtehetségesebb tanítványai által előadandó zeneművek közé Bartók szerzeményeit mindig beiktatta.
67 éves korában hunyt el, álmában, váratlanul. Közvetlen családtagjai, felesége, három gyermeke, György, József és Mária, leányától származó 4 unokája - Hokky Károly, István, Péter és Krisztina -, öccse, Aladár, és a clevelandi magyarság egésze gyászolta.
* Egy korabeli újságcikk szerint nevezett szülővárosa Bécs. Ugyanakkor Mózsi István elhalálozási adatai között születésének helyeként a „Cseh Köztársaság” (!?) szerepel. Tekintettel arra, hogy Mózsi István Pozsonyban kezdte meg zenei tanulmányait születési helye feltehetően Pozsony, de – ha nem - ifjúkora mindenképpen Pozsonyhoz köthető.
E témához kapcsolódóan még bátorkodom megosztani a Kassai István művész úrtól, az 1232—1242. sz. bejegyzésekben ismertetett zeneművek egyik, de a kevéssé ismert vagy nem érdemük szerint méltányolt zeneszerzők munkáinak általában is elhivatott tolmácsolójától kapott, alábbi információt:
Széchényi Kálmán könyvet írt németül a művészetkedvelő és zeneszerző Széchényiekről. 200 példányban jelent meg Németországban. Komoly, szép, alapos munka, rengeteg képpel és CD melléklettel (ld. az 1232. sz. bejegyzésben):
Remélhetőleg e könyv egyszer - akár a magyar állam kultúrára fordítandó eszközeiből finanszírozottan - magyarul is megjelenik, hiszen az abban foglaltak is a magyar történelem részét képezik.
Széchényi sz. Haas von Teichen Gisa (1890-1945), az első nő, aki filmzenét szerzett
Gisa, Széchényi Ferenc dédunokájának, a tengerésztiszt Gyulának a felesége, 1890-ben Bécsben született, és 1945-ben Bécsben hunyt el. Gisella bárónő a nagyiparos báró, Philipp Haas von Teichen leánya volt. A gyönyörű Gisa Haas von Teichen tehetséges komponista volt, és nagyon jól zongorázott. Mesélik, hogy hódolói egy hegytetőre felcipeltek egy zongorát, amelyen azután ő játszott.
Gisa zenét komponált apja Abendsonne (Alkonyat) c. melodrámájához, amelyet először 1911.4.6-án a Bécsi Városi Színházban (Wiener Bürgertheater) Mária Terézia és Mária Jozefa főhercegnők, Mathilde von Sachsen hercegnő, Franz Salvator főherceg és a főnemesség számos képviselője előtt mutattak be, nagy sikerrel.
Az Abendsonne c. melodrámát 1917-ben meg is filmesítették. A némafilmet zongorakísérettel mutatták be. A zene igen sikeres volt, a bécsi sajtó 1917-ben a film premierjéről a következőt írja: „Széchényi-Haas grófné gyönyörű, szívből jövő zenével járult hozzá.”
Széchényi Kálmán és Kassai István"
Ezzel zárul a Széchényi dinasztia zeneszerző tagjaitól származó zongoraművek ismertetője. Minél többet hallgatom az egyes darabokat, annál nagyobb örömömet lelem bennük. Mindenkinek jó szívvel ajánlom figyelmébe ezt az értékes és ritka felvételt.
Andor (András), Széchényi Ödön Almay Irma bárónővel kötött, első házasságából származó fia. 1865-ben született Pesten, és 1902-ben hunyt el Nieder-Ollwitzban.
Minden bizonnyal forróvérű fiatalember volt. Andor ifjú éveiben négy pisztoly- és hét kardpárbajt élt túl. 1888 és 1890 között a déltengeri szigetekre utazik, majd 1891-től 1893-ig Szomáliába, később Oroszországon, Perzsián és Indián át Kínába. Úti beszámolói az Osztrák Földrajzi Társaságnál jelentek meg. Andor kormányozható léghajókkal repülési kísérleteket is tett.
Táncokat komponált zongorára, 1889-ben jelent meg a „J. Engelmann Wien” kiadónál a „Gedanken-Walzer” („Keringő gondolatok”), az „Ein Marsch mehr!” (Még egy induló!) és a „Tritsch-Tratsch-Polka”.
Andor nemcsak a pisztollyal és a karddal bánt jól, hanem jó zongorista is volt. Az „Ein Marsch mehr!” (Még egy induló!) c. szerzemény témája az apja által komponált Hableány gyorspolka augmentált, lassított változata: a szerző a kíséret állandó lengőbasszusai („walking bass”) által úgyszólván megakadályozta, hogy a pompózustól eltérő karakterrel lehessen előadni a darabot. Andor nyilvánvalóan nem volt az üres szavak barátja. Tritsch-Tratsch-Polkája leplezetlenül rokon a Magyarországon „Szamárinduló”-nak nevezett Bolhakeringővel (angolul: Flea Watz). A Keringő gondolatok iróniamentes, bensőséges vallomás.
(Folytatom.)
Széchényi sz. Szentgyörgyi Horváth Felícia (Félicie) (1838-1920)
Felícia, Széchényi Ferenc unokájának, Gábornak a felesége, 1838-ban, Pesten született és 1920-ban Hegyfalun (Magyarország) hunyt el. Apja, Horváth Antal huszárezredes volt, anyja Orczy Paulina bárónő. Felícia 1873-ban, házasságkötése után 14 évvel adott életet Eugénia nevű leányának.
Felícia a „Herzblatt” (Szívecském), a „7 Uhr früh” (Reggel 7-kor) és a „Dorette” c. polkáját a „Musikdruckerei von Jos. Eberle” bécsi kiadónál publikálta. Az Eberle Kiadót 1873-ban alapították, és a céget kb. 1890 óta Waldheim Eberle jegyzi. E szerzemények tehát valószínűleg 1873 és 1890 között keletkeztek. Felícia e darabokat leánya megszületésének az évében vagy valamivel később komponálta, nyilvánvalóan az anyai boldogságtól lelkesülten. Az „Immer lustig” (Mindig vígan) 1914-ben jelent meg a „Max F. Aichwalder Musikalienhandlung und Verlag Wien” zeneműkereskedő és kiadó cégénél.
Felícia mindegyik tánctétele kiválóan sikerült, dallamgazdag, életteli, hangulatos darab, ezért döntöttünk úgy, hogy a CD-t ezekkel indítjuk.
(Folytatom.)
Visszajelzést kaptam, hogy a Széchényi Kálmán gróf úrral készített interjú, azaz az 1237. sz. bejegyzésbe beillesztett link nem nyitható meg. Most ismét megkísérlem azt megfelelő technikával beilleszteni:
Folytatom a „SZÉCHÉNYI, EGY MAGYAR DINASZTIA ZONGORAMUZSIKÁJA” címmel kiadott CD tájékoztatójában található leírást:
Széchényi Ödön (Edmond) (1839-1922), a pasa, aki zenét szerez
"Ödön, Széchényi István és Crescentia von Seilern-Aspang grófnő fiatalabb fia, 1839-ben, Pozsonyban született, és 1922-ben, Konstantinápolyban hunyt el.
Ödön gyakran keltett életében feltűnést különös vállalkozásaival: 1862-ben kutyája társaságában, egy csónakban, a Dunán, Passauból Pestre evezett. Magyarországon megszervezte a tűzoltóságot, és Erkel Ferenc zeneszerzővel együtt 1864-ben Sakk-kört alapított. Ödön 1867-ben kifejezetten az adott célra tervezett, „Hableány” elnevezésű, dunai gőzhajójával vízi úton utazott Pestről a Párizsi Világkiállításra. Ezzel az útjával nagy figyelmet keltett. A „Hableány” a párizsi kiállításon aranyérmet nyert. 1874-ben Konstantinápolyba költözött, hogy Abul Aziz szultán udvarában tűzoltóságot állítson fel, ami a lehető legrövidebb idő alatt sikerült is neki. E szigorúan katonai szabályok szerint megszervezett tűzoltóságot a Hadügyminisztériumnak rendelték alá. E zászlóalj vezetője gróf Széchényi pasa lett. 1896-97-ben Széchényi Ödön kapcsolatban állt Theodor Hirzllel, aki egy cionista állam megalapításához a magas porta támogatását remélte. Hirzl arra kérte Ödönt, hogy teremtsen kapcsolatot a szultánnal, ami azonban nem sikerült neki.
Széchényi Ödöntől zongoraműveket és egy dalt ismerünk. A tűzoltózenekar számára komponált műveknek nyoma veszett.
A Cinfalván (Siegendorf, Burgenland) komponált, kéziratban megőrzött Marien Polka valószínűleg az első műve.
A Freudentöne beim Wiedersehen (Viszontlátási örömhangok) c. keringő a zeneszerzés technikájában már határozott fejlődést mutat, „Felsővidéki Ödön” művésznéven került kiadásra.
A Dieses Leben ist ein Prachtleben (Ez az élet gyöngyélet) c. darab egészen kiváló csárdás, amely úgy hangzik, mintha az ifjú Ödön időközben Mosonyi Mihálynál vett volna zeneszerzés-órákat.
A többi darab a hajósélethez kapcsolódik, ami magyarországi intézményesítése érdekében kifejtett tevékenységére utal. A kedvelt Schiffsverein Polka (Hajósegyleti polka) két kiadásban jelent meg. A Pull on! (Hajrá!) galopp, a Hableány polka (amely az édesvízi utakon, gőzhajón, Pesttől Párizsig megtett, utazását idézi fel) ugyancsak invenciózus darabok. A Regatta négyes címe kétértelmű, a darab zenei szempontból egy hat tételből álló quadrille. E szerzemények mindegyike 1863 és 1868 között jelent meg."
(Folytatom.)
Egy pillanatra megszakítom a „SZÉCHÉNYI, PIANO MUSIC FROM A HUNGARIAN DINASTY 1800-1920 c. albumhoz mellékelt információs füzet fordításának a közlését, mert érdekesebbnek tartom, ha Széchényi Imréről a Széchényi család Németországban élő tagja, Széchényi Kálmán, élőszóban nyilatkozik.Az alábbi interjú Széchényi Kálmánnal Széchényi Imrének egy korábban kiadott albumáról (Forgotten Compositions) készült:
https://www.youtube.com/watch?v=hBpeItxx3iQ
E topikban Széchényi Imréről még további, nevezetesen a 386.,387.,388.,389.,390., 391. sz. bejegyzések szólnak. Úgy tűnik, zeneszerzői minőségében Széchényi Imre számít a dinasztia legjelentősebb tagjának.
Németországban Széchényi Imre művei nagy elismertségnek örvendenek. Ezt bizonyítja az alábbi CD-jéről megjelent kritika is:
Gesang-Imre Széchényi: Lieder -
BEWERTUNG: 5 Sterne (großartig)
Die CD mit Liedern von Imre Széchényi (1825-1898) lässt uns einen außerordentlich begabten Komponisten der Romantik wiederentdecken. Zu Lebzeiten wurde die Musik des ungarischen Adligen von Franz Liszt oder Johann Strauß aufgeführt.
Graf Imre Széchényi war im Hauptberuf ein hochrangiger Diplomat. Als österreichisch-ungarischer Botschafter hat er ab 1844 in Paris, Rom und Brüssel die Donaumonarchie diplomatisch vertreten. Sein privates Interesse aber galt der Musik, seit Széchényi als Kind am Wiener Hof von Privatlehrern auch in Klavierspiel und in Komposition unterrichtet worden war. Schon früh hat er Lieder und Klavierstücke geschrieben, später auch Streichquartette und Orchesterwerke.
WER | WIE | WAS
Titel Imre Széchényi: Lieder
Mit Katharina Ruckgaber, Sopran | Jochen Kupfer, Bariton | Peter Thalheimer, Csakan (Stockflöte) | Helmut Deutsch, Klavier
Label Audio.Max (MDG)
Bestellnummer AUD 903 2019-6
Französischer Auftakt
Die meisten der insgesamt 22 Lieder dieser CD sind Vertonungen französischer Dichter, darunter Victor Hugo, Pierre Jean de Béranger oder auch Charles Guillaume Etienne. Sein Lied "La cendrillon" eröffnet das Album mit beeindruckender Klarheit und Einfachheit. Die Sopranistin Katharina Ruckgaber singt das Lied ungekünstelt, gleichzeitig mit großer Kunst. Dies liegt zweifellos auch am herausragenden Liedgestalter Helmut Deutsch, dessen detailliertes Klavierspiel das gesamte Album prägt und überstrahlt.
Zwischenspiel mit Stock
Nach den "Six Romances" kommt dann ein eher ungewöhnliches Instrumentarium zum Einsatz: die "Csakan", die ungarische "Stockflöte" ist im Duett mit der Sopranistin zu hören. Der Flötist Peter Thalheimer bedient diese besondere "Gehhilfe", die ihren Namen tatsächlich dem Umstand verdankt, dass die Flöte in einen hölzernen Spazierstock "eingebaut" ist. Ein Exemplar dieser wohlklingenden musikalischen Kuriosität, die um das Jahr 1800 in Wien erfunden wurde, ist zum Beispiel im Berliner Musikinstrumentenmuseum ausgestellt.
Kunstlied
Nach diesem Zwischenspiel betritt der Bariton Jochen Kupfer erstmals die Bühne, ausgestattet mit dem Ehrentitel "Bayerischer Kammersänger" und ehemaliger Schüler von Dietrich Fischer-Dieskau. Kupfer ist für Széchényis eingängige Vertonungen deutschsprachiger Texte zuständig, darunter Gedichte von Eichendorff, Müller und auch Schubarts "Der Gefangene".
Starke Texte, die Széchényi in höchster Qualität vertont hat und als exzellenter Pianist in seinem Salon auch selbst am Flügel begleitete. Seine Schwägerin Mariette hat damals den Gesangspart übernommen, sein Bruder Dénes Flöte und Horn dazu gespielt
Starke Texte, die Széchényi in höchster Qualität vertont hat und als exzellenter Pianist in seinem Salon auch selbst am Flügel begleitete. Seine Schwägerin Mariette hat damals den Gesangspart übernommen, sein Bruder Dénes Flöte und Horn dazu gespielt
Hausmusik
Die CD präsentiert romantische Haus- und Salonmusik im allerbesten Sinn. Innig und authentisch wird hier unter der stilsicheren Leitung von Helmut Deutsch ein klug zusammengestelltes Programm dargeboten, dass man gern auch einmal im Konzert erleben würde. Als Einspielung haben wir es hier zweifellos schon mit einem Höhepunkt des Jahres zu tun.
Hans Ackermann, kulturradio -
Stand vom 03.08.2017“
„Széchényi Imre (Emerich) (1825-1898)
Imre, Lajos második, François von Wurmbrand-Stuppach grófnővel kötött házasságából származó idősebbik fia, 1825-ben Bécsben született, és 1898-ban Budapesten hunyt el.
Már 20 évesen a diplomácia szolgálatába állt, először Rómában, 1848-ban Stockholmban, 1850-51-ben Frankfurtban, ahol barátságot kötött a későbbi Bismarck kancellárral, 1852-ben Brüsszelben és Párizsban, 1854 közepétől Szentpéterváron, ahol megismerkedett Johann Straußszal, és élete végéig barátságban maradt vele. 1860-ban nagykövet lett Nápolyban, 1878-ban Ausztria-Magyarország nagykövete Berlinben. Szolgálataiért Ferenc József császár aranygyapjas lovaggá ütötte, II. Vilmos császár pedig a legmagasabb porosz rendjelet, a Fekete Sast adományozta neki.
Diplomáciai szolgálatával párhuzamosan zenei karrierje is kialakult. Dalokat, táncokat, kamarazenét és zenekari műveket komponált. Utalunk műveinek már megjelent CD-felvételeire: Forgotten Compositions, Hungaroton HCD32748, Lieder MDG Audiomax 903 2019-6, Complete Dances for Orchestra Naxos 8.573807.
1891- ben Széchényi Imrétől Carl Paeznél, Berlinben három füzet jelent meg „Walzer für das Pianoforte zu vier Händen” (Keringő zongorára, négy kézre) címmel, amelyekből a jelen CD-re az első keringőt vettük fel. E darab Széchényi Imre szerzeményeinek valamennyi jellemző jegyét megmutatja: a dallamgazdagságot, az eleganciát, a sokrétűséget és a humort.”
(Folytatom.)
Batthyány Miklósné, sz. Széchenyi Franciska (Fanny) (1783-1861), az első magyar zeneszerzőnő
"Franciska, Széchenyi Ferenc legidősebb leánya, 1873-ban született, Bécsben, és 1861-ben hunyt el Pinkafőn (ma: Pinkafeld néven, Ausztriában található). Batthyány Miklós grófhoz ment feleségül. Ferenc mélyen szeretett leánya zenélt, verset írt, és festett is. Az 1814-15. évi kongresszus alatt Franciska feltűnést keltett kiváló zongorajátékával. A pinkafeldi kastély kápolnájában, ahol orgonált, és a kórust vezette, rendszeresen elhangzottak Franciska saját szerzeményei. Franciska a X. Pius pápa által 1909-ben szentté avatott Klemens Maria Hofbauer lelkész (1751-1820) romantikus körének szellemi központja volt. Franciska a mindennapi életben megvalósította a Hofbauer kör eszméit. 1851-ben Grazból, a pauli Szent Vincent által alapított irgalmas rendből nővéreket hívott Pinkafeldbe, majd egy leányiskolát és mellette kolostort alapított, kórházat, árvaházat és bölcsődét létesített.
Alapítványai finanszírozásának az érdekében gondoskodott javainak nyereséget hozó kezeléséről. Gondoskodott földjeinek öntözéséről, halastavakat létesített, juhokat és szarvasmarhákat tenyésztett, különböző fajtájú, nemesített gyümölcsfákat ültettetett, papírgyárat, valamint szeszfőzdét alapított, fonó- és cséplőgépeket vásárolt. Amikor megözvegyült, 1854-ben novíciaként maga is belépett az általa alapított kolostorba, ahol 1860-ban fogadalmat tett, és életét az idősek és betegek ápolásának szentelte.
Széchenyi Franciska zongoraműveket, dalokat, duetteket és vallásos műveket (liturgikus énekeket, számos négyszólamú kórusművet, egy német és egy latin misét) komponált, melyek mindegyike kéziratban maradt az utókorra. Nyomtatásban két egyházi dala ismert, ezek a (Pyrker László által összeállított) „Orgonahangok” (Orgeltöne) c. munkában jelentek meg.
„Sechs Länder” c. zongoradarabjának a keletkezéséről nem találtunk információt. Ez a miniatűr táncsorozat a zeneszerzőnő finom ízlését tükrözi, az előadáshoz szükséges igényes technika zongoratudásáról tanúskodik."
(Folytatom.)
Széchényi Lajos (Ludwig) (1781-1855)
"Széchényi Ferenc legidősebb fia, Lajos, jogot tanult. Részt vett a Napóleon elleni nemesi felkelésben. 187 katonával felállított egy századot, és harcolt az 1809. évi, győri ütközetben, ahol megsebesült. 1824 és 1849 között Széchényi Lajos Zsófia főhercegnő, a későbbi Ferenc József és Maximilián császár anyjának a főudvarmestere volt. Széchenyi Lajos figyelemmel követte fivére, István Magyarország érdekében végzett, irányadó tevékenységét, és írásaival támogatta őt.
Széchényi Lajos tehetséges színész, német nyelvű versek költője, zeneszerző, jó zongorista és énekes volt. Dokumentumok szólnak két olyan hangversenyéről, ahol saját zongoraszerzeményeket adott elő császári publikum előtt. Mária Lujza főhercegnő, Napóleon későbbi felesége, 1810-ben ezt írta: „Tegnap nagyon szép keringőket hallottunk, Széchenyi Lajos szerzeményeit.”
Két versét (a „Die abgeblühte Linde” /Az elvirágzott hárs/ és a „Der Flug der Zeit” /Az idő múlása/ címűt) 1817-ben Franz Schubert zenésítette meg, aki később neki ajánlotta az ismert, „Der Tod und das Mädchen” /A halál és a lányka/ c. dalt.
Lajos Joseph Haydnnal is kapcsolatban állt. Széchenyi és Haydn között tanítvány-tanár viszonyt feltételezünk. 1825-ben Benedict Randhartinger (1802-93), a későbbi udvari énekes és udvari segédkarmester, Schubert ajánlására Széchényi magántitkára lett. Randhartinger Széchényinek ajánlotta 10. opusát, a „Grand Trio”-t. Társadalmi helyzetének megfelelően Széchényi Lajos Bécsben fényes szalont vezetett. 1835-ben Széchényi itt mutatta be Liszt Ferencet, és alapozta meg a Széchényi család Liszthez fűződő baráti kapcsolatát, amelyet fivére, István, és fia, Imre, tovább ápolt.
Lajos zongoramuzsikát, dalokat, kamarazenét és zenekari műveket komponált. Általunk ismert zeneszerzői tevékenysége túlnyomó részt Aloyzia von Clam-Gallas grófnővel kötött, első házasságának az idejére (1801-22) esett.
A „10 Ländler” und 1 Mazurka” c. zongoradarabot 1812-ben komponálta. Az egybekomponált táncfüzér három részre tagolható, a zenei formát a hangnemi és motivikai kapcsolatok kötik össze. A zongorahanghoz több fúvós hangszer neve van bejegyezve, ez feltehetően további, későbbi feldolgozásra utal.
A Deutscher mit Coda c. zongoramű az akkoriban divatos táncjelleget követi, amelynek legismertebb darabja Beethoven zongoraszonátájának (Op. 79) első tétele („alla tedesca”).
A három, kéziratban megőrzött, keltezés nélküli Magyar tánc (Ungarische Tänze) zenetörténeti szempontból különösen érdekes, mert azok a magyar táncstílus korai példái. Csermák Antal és Lavotta János műveivel rokon szerzemények. Stílusjegyeik alapján e táncok 1820-előtt keletkeztek.”
(Folytatom.)
„SZÉCHÉNYI,
EGY MAGYAR DINASZTIA ZONGORAMUZSIKÁJA
A gróf Széchényi dinasztia a legjelentősebb nemesi családokhoz tartozik Magyarországon. A Széchényi dinasztiából egy sor jelentős személyiség származott, politikusok, püspökök, tábornokok, írók és művészek. A család legjelentősebb képviselője Széchényi Ferenc gróf, a magyar nemzeti könyvtár megalapítója és Széchenyi István gróf, a korszerű Magyarország megteremtője volt. A Széchényi család tagjai generációkon át szenvedélyesen szerették a zenét, szoros kapcsolatban álltak például olyan híres zeneszerzőkkel, mint Haydn, Schubert, Donzetti, Liszt, Johann Strauß, valamint koruk neves hangszeres előadóművészeivel és énekeseivel is. A család tizenegy tagja maga is szerzett zenét, hét tagjuktól találunk kottaanyagot, azon belül zongoraműveket is, amelyekből a jelen CD válogatást mutat be.”
Eddig az ismertető bevezető szövege.
A továbbiakban
Széchényi Lajosról, (1781-1855),
Széchényi Franciskáról (1783-1861),
Széchényi Imréről 1825-1898,
Széchényi Ödönről (1839-1922),
Széchényi, sz. Szentgyörgyi Horváth Felíciáról (1838-1920),
Széchényi Andorról (1865-1907) és
Széchényi, sz. Haas von Teichen Gisáról (1890-1945) lesz szó.
(Folytatom.)
2018 novemberében jelent meg az alábbi CD, amelyet elsősorban történelmi, ill. zenetörténeti érdekessége, másodsorban az azon szereplő zeneműveket előadó művészek személye és szándéka iránti tiszteletből lemezgyűjteményem részévé tettem. E zeneművek némelyikén erősen érződik a kor népszerű zeneszerzőinek a hatása, de mindenképpen elismerést érdemel a grófi vérvonalból leszármazott komponisták abbéli törekvése, hogy a művészet terén is értéket alkossanak. Szerzeményeik kedvesek, hangulatosak, finom érzéseket, tiszta gondolatokat közvetítenek. Néha eltűnődöm, mennyire más lenne a világ, ha korunk tehetős rétege - a társadalmi, politikai élet „elitje” - ilyen lélekemelő foglalatossággal, nem pedig önös célokat szolgáló harácsolással és egyéb - vállalt vagy a jó erkölcs diktálta kötelezettségeihez képest - méltatlan cselekedetekkel töltené fölös idejét.
https://www.grandpianorecords.com/Album/AlbumDetails/GP786
A CD-hez mellékelt ismertető sajnos csak angol és német nyelven olvasható, ezért úgy vélem, hasznos lehet, ha azt – a gróf Széchényi Kálmántól, Ferenc szépunokájától, és Kassai István zongoraművésztől kapott felhatalmazás alapján – a következő bejegyzésekben magyar fordításban is közzéteszem.
Minthogy a lexikonokban kétfajta írásmód, „Széchenyi” és „Széchényi” is szerepel, megkérdeztem gróf Széchényi Kálmánt, hogyan írjuk helyesen e családnevet. Ő erre az alábbi választ adta:
„ A Széchényi család múlt század elején hozott határozata (amely befolyt a magyar helyesírásba) alapján minden, a grófi családból származó Széchényi két „é“ –vel íródik.
Egyetlen egy kivétel van: Széchenyi István. Sajnos sok családtag nem követi ezt a szabályt, így teljes az anarchia.”
A gróf úrnak ezúton is kifejezem köszönetemet a fordítás lektorálásában nyújtott segítségéért.
A művésznő temetéséről
PESTI HÍRLAP, 1934.01.16.:
„Cigánymuzsika kísérettel hantolták el New Yorkban Várady Rózsit. Megható levél érkezett tengeren túlról: még karácsonykor írták, és a gyöngédszívű levélíró elmondja benne a tragikus hirtelenséggel elhunyt Várady Rózsi gordonkaművésznő temetésének megrázó részleteit. A Brodway Tabernacle-templomban volt a szertartás, angol pap végezte. A művésznő amerikai férje, Joseph Anthony, széles piros-fehér-zöld szalaggal díszitett babérkoszorút tett a koporsóra. A búcsúztató beszédet Vanderbilt Gladys unokanővére, Mrs. Hammond, tartotta. És amikor kivitték a koporsót a templomból, a borús decemberi délutánban, magyar cigányok vonója szólalt meg, zokogva húzták az idegenbe szakadt cigányok: „Elmegyek a templom mellett . . .“ A magyar fájdalom, a magyar borongás, amely a száraz fából zengett, hatalmába kerítette azokat az idegeneket, akiknek a fülében még ott muzsikált egy emlék: Várady Rózsi Amati-csellójának ezüstfenyő éneke . . .”
Majd a szomorú hír:
PESTI HÍRLAP, 1933.12.21.:
„Várady Rózsi gordonkaművésznő meghalt.
Egy nagytehetségű magyar művész, egy sugaras asszonyi egyéniség, tragikusan hirtelen elmúltáról ad hírt szűkszavú newyorki távirat: Várady Rózsi, a nagytehetségű magyar gordonkaművésznő, Budapest zenei életének egyik körülrajongott tagja, hirtelen meghalt.
Várady Rózsi a budapesti Zeneakadémiát végezte, ahol Schiffer, Popper és Kerpely tanárok voltak mesterei, majd Berlinben Becker tanárnál szerzett művészi oklevelet. A fiatal művésznő a háború után Amerikában hangversenyezett, ahol csakhamar meghódította a legkényesebb ízlésű, legelőkelőbb társaságokat is. Nemcsak mesteri vonójával, hanem asszonyi szeretetreméltóságával is a legrövidebb idő alatt sikerült elérnie, hogy ünnepelt tagja legyen New York zenei és társasági életének, és ezt a kivételes helyzetét állandóan felhasználta arra, hogy nagyértékű szolgálatokat tegyen a magyar ügynek. Ő volt az első magyar művésznő, aki a világháború óta a washingtoni Fehér Házban szerepelt, és a newyorki magyar követség is őt kérte fel szereplésre, valahányszor a magyar kultúrának kellett propagandát csinálni. Amidőn 1928-ban a Kossuth-zarándokok New Yorkba érkeztek, Várady Rózsi kétszáz terítékes vacsorán látta őket vendégül, amelyen összehozta a magyarokat az amerikai társadalom előkelőségeivel.
Amerikai és kanadai hangversenykörútjáról visszatérve, az a megtiszteltetés érte, hogy 1926-ban a salzburgi ünnepi játékok során, a bécsi filharmonikusokkal játszotta el Haydn egyik gordonka-versenyét. Néhány év óta Magyarországon élt a művésznő, férjével, Anthony József amerikai íróval és háza mindig nyitva állt művészeknek és íróknak, úgyhogy Várady Rózsi csakhamar egyik legnépszerűbb és legünnepeltebb tagjává vált a főváros társadalmának. Nagy kultúrája, szellemessége, szeretetreméltósága és aranyszőke szépsége mindenki szívét meghódította, aki csak valaha is a társaságába került. Két hónappal ezelőtt Amerikába utazott férjével, akinek legújabb színdarabját, a magyar tárgyú Harvest time című vígjátékát, most készítik elő New York egyik színházában. Tragikus véletlen, hogy Várady Rózsi ugyanaznap halt meg, ugyanolyan tragikus hirtelenséggel, mint Molnár Géza, akinek egyik legkedvesebb tanítványa volt a Zeneművészeti Főiskolán. A váratlan gyászhír nagy megdöbbenést keltett az egész fővárosban. Várady Rózsiban dr. Várady Miklós zenekritikus kartársunk testvérhúgát gyászolja.”
Még néhány tudósítás Várady Rózsi életének utolsó éveiből:
PESTI NAPLÓ, 1929.06.19.:
„Várady Rózsi és Anthony József házassága.
Newyorkból írják lapunknak, hogy Anthony József író, a newyorki Cosmopolitan Book Corporation könyvkiadó vállalat feje és Várady Rózsi gordonkaművésznő házasságot kötöttek. Az esküvő a newyorki előkelő világ egyik kimagasló szereplőjének, Mrs. John Henry Hammondnak Central-Park Easten levő palotájában folyt le, ahol a tanú szerepét a háziasszony töltötte be, aki gróf Széchenyi Lászlóné Vanderbilt Gladysnek és Marlborough hercegnőnek unokatestvére. A házasság a magyar író- és művészvilágot is közelről érdekli. Várady Rózsi egyike az amerikai hangversenydobogón szereplő leghíresebb csellóművésznőknek, aki a Kossuth zarándoklat alkalmával az Amerikai Magyarok Szövetségében a legmagasabb amerikai körök előtt jelentős szolgálatokat tett hazájának, ő volt az első magyar művész, akit a Fehér Házba meghívtak, ahol magyar zeneszerzők műveivel nemcsak magának, de a magyar zeneirodalomnak is dicsőséget szerzett.
Anthony József, aki az egyik legnagyobb könyvkiadó cég vezetője, s mint író is megbecsült nevet szerzett, lelkes és hasznos barátja a magyar irodalomnak, aki programjába vette a magyar szépirodalomnak az angolul beszélő világgal való megismertetését.”
SZÍNHÁZI ÉLET, 1929/37. SZÁM, 19. OLD.:
„Maga csak tudja
[…] Általán elismerésben nem szűkölködnek a külföldre szakadt magyar művészek. Itt van például Várady Rózsi amerikai magyar csellóművésznő, akiről csak annyi derült ki, hogy jog szerint kilencágú koronát viselhet.
— Férje révén?
— A művészete révén. Egyszer ugyanis New Yorkban meghallgatta a koncertjét Fehér paripa sas, a legöregebb indián törzsfőnök. Az indián nagy fejedelem annyira meg volt hatva Várady Rózsi művészetétől, hogy koncert után kihallgatásra rendelte magához, és spontán elragadtatásában indián hercegi rangra emelte, amely magas kitüntetésben idáig csak I. Ferenc Józsefnek volt része. Várady Rózsi új indián neve »Isteni hárfa.« […]”
NAGY ENDRE AZ UJVILÁGBAN (1930, december)
(Nagy Endre meséli …)
„[…] Sok kitűnő magyar művésszel találkoztam odakint. Putty Lia, Korda Mária, Kosáry Emma, Gyenge Anna, mind meleg vendégszeretetben részesítettek. Láttam Kosáry első fölléptét Philadelphiában, a ,,Hotel Imperial” című operettben, ő remek volt, de az operett kétségbeejtően elhibázott. Aztán találkoztam Várady Rózsi gordonkaművésznővel, aki a Newyork városa által Byrd kapitány tiszteletére adott recepción az egyedüli művészi szám volt.
A magyar vonatkozások sűrűbben szövik át Newyorkot, mint a telefonhuzalok. Az ember alig tud olyan helyre lépni, ahol magyar vonatkozások vékony fonalába bele ne akadjon. […]”
Hogy a történetből egy kis krimi se hiányozzék:
ELLENZÉK, 1927.06.23.:
„Egy magyar csellóművésznő kalandja Newyorkban. Budapestről jelentik: Héthónapos amerikai turnéja után most tért haza Budapestre Várady Rózsi, az európai hírű csellóművésznő. A művésznő elmondja, hogy Amerikában mennyire tisztelik és szeretik a magyar muzsikusokat, különösen Dohnányit, Kodályt és Bartókot. Azonkívül egy egészen amerikai ízű kalandját is elbeszéli. Newyorkban történt, hogy egy éjszaka, a hotelszobájának ablakán álarcos, revolveres bandita lépett be, ami elég különös dolog, mert a szobája a szálloda 13-ik emeletén volt. Várady Rózsi kétségbeesetten dulakodni kezdett a rablóval, aki fojtogatni kezdte. A dulakodás hevében azonban fölrúgták a toalettasztalkát, amelyen egy üveg szóda állott. A szódásüveg explodált, és a nagy durranásra a hotelszemélyzet dörömbölni kezdett az ajtón, mire a bandita elmenekült, mindössze ujjának kék lenyomatait hagyta ott a művésznő nyakán, amelyről a korrekt amerikai rendőrség nyomban daktiloszkópiai felvételt csinált.”
A bandita igazi műértő lehetett. Tudta, hogy a művésznő egy valódi Amati-cselló tulajdonosa.
AZ UJSÁG, 1926.08.25.:
„Várady Rózsi Salzburgban is sikert aratott Kodály Zoltán csellóra írt
magyar táncaival
-------
Keszler József fedezte fel az „Ujság”-ban. — Popper Dávid volt az első tanára. — Harding elnök ünnepi fogadóestjén játszott. — A világ leghíresebb csellójának tulajdonosa
------
Salzburgi szereplése után azonnal visszamegy Amerikába
Salzburg, augusztus hó. (Az Ujság kiküldött munkatársától.) Abban az egybesereglett nemzetközi társaságban, amely a salzburgi ünnepi játékok közönségét alkotja, mi magyarok bizonyos fokú büszkeséggel tekinthetünk szét. Mert a magyar művészek szereplése csaknem mindennapos, sikere pedig egészen kivételes. Németh Mária a Don Juanban énekel, Anday Piroska a Fledermaus Orlovszky hercegét személyesíti meg, Darvas Lilly a Turandotban és a Jedermannban is fellép. De a hangversenytermekből sem hiányzanak a magyarok. Öt szólistája van a salzburgi ünnepi hangversenyeknek, s az öt szólista közül kettő magyar: Várady Rózsi és Koncz János. A szegény külföldiek csak nehezen és eltorzítva tanulják meg nevüket, de sokszor hamarább megtanulják, mint a budapestiek. A salzburgi Festspieleken is a külföldön élő, elismert szőke magyar leány kerül az érdeklődés középpontjába, Várady Rózsi, Amerikának talán legnépszerűbb csellóművésze. Pedig Salzburgban nehezen terelődik valakire az érdeklődés. Reinhardt döbbenetesen szép produkciói és a soha nem hallott fényes operaelőadások elkényeztették, és túlzott igényekig fokozták fel az ünnepi játékokra egybesereglett közönséget. De a Jedermann, a Turandot és a Fledermaus izgalmai után minden figyelem a hangverseny-terem felé fordul, és fokozottan felfigyeltek az amerikaiak, mikor a kirakatokban meglátták kedvencük képét, »Rózsi Várady the famous hungarian violincellist«-t, akinek a Festspielek zenei rendezősége nem is egy, de mindjárt két hangversenyét is hirdeti. Mert Várady Rózsi Amerikában hihetetlen pályát futott be, s ma világszerte a legelsők között emlegetik.
Ahogy a Hotel Európában együtt vacsorázunk, érdeklődő pillantások fordulnak mindenünnen asztalunk felé. Várady Rózsit szeretik, megbecsülik és nagyratartják. Ő maga szerényen beszéli el pályafutását:
— Bizonyos büszkeséggel gondolok vissza, hogy a magyar kritikusok szigorú nesztora, Keszler József fedezett fel az »Ujság« hasábjain. Még a zeneakadémia növendéke voltam, mikor az egyik vizsga-hangverseny után feltűnést keltő kritika jelent meg rólam az Ujság-ban és a szokatlan hangú beszámolóban az óriási tekintélyű Keszler József nagy jövőt jósolt nekem. Büszke voltam erre a jóslásra, és büszke vagyok, hogy ezt a gyönyörű jóslást beigazoltam.
Mert Várady Rózsi valóban beigazolta Keszler József jóslását. Két világrész zenei közönsége ismeri nevét s tölti meg hangversenyén a legnagyobb koncerttermeket is. Mikor Salzburgban a Festspielhaus sötétbarna gótikus termében a dobogóra lép, és Mozart-korabeli stilizált aranybrokát és aranycsipke ruhájában csellója mellett helyet foglal, csaknem csupa ismerős arc fordul felé. Baráti tenyerek verődnek össze, amelyek már Amerikában is sokat tapsoltak neki, s akkor is, most is őszintén tapsolnak. Haydn C-dúr egy versenyművét játssza nagyszerű intelligenciával és biztos formaérzékkel, sokoldalú, csipkefinom technikával. Kantilénája meleg, a piccicatoi sziporkáznak, akcentuálása finom és érdekes. Lebilincsel mindenkit, amikor játszik. Minden tétele után dörögve csendül fel a taps. Ennek a nagyszerű művészetnek az alapjait a budapesti Zeneakadémiában rakták le:
— Schiffer, Popper és Kerpely voltak az első mestereim. Ma is könnyes szemmel gondolok Popper Dávid óráira vissza. Nagyon sokat tanultam tőle és igazi művészetet. Utolsó tanítványa voltam és az első nő, aki kezéből művész diplomát kapott. Később Beckernek voltam a tanítványa. De a tudásom igazi alapjait a budapesti Zeneakadémián szereztem.
Azután pályafutására terelődik a beszélgetés. Közvetlenül és kedvesen meséli:
— Amerikában aránylag könnyű volt a dolgom. Európai koncerteimről ismerték már a nevemet. Már a legelső évben Harding elnök fogadóestéjén játszottam, mikor az Egyesült-Államok legfelsőbb bíróságának tiszteletére díszítették fel a Fehér Házat. Örülök, hogy legnagyobb amerikai sikereimet magyar szerzeménnyel arattam, mert Kodály Zoltán csellóra írt magyar táncai az én tolmácsolásomban mindenütt magukkal ragadták a közönséget.
Ehhez a nagyszerű magyar kompozícióhoz Várady Rózsi Salzburgban se lett hűtlen. A Mozarthausban rendezett hangversenyén Kodály kompozíciója ragadta magával a közönséget, de hihetetlen nagy sikere volt Perényi Géza Csikósnótájának is, amely XVI. századbeli magyar motívumokat használt fel. Ezt a két érdekes magyar kompozíciót, mint igaz gyöngyszemeket illesztette Várady Rózsi az igazán a legnagyobb stílust reprezentáló műsorába.
Hirtelen elkomolyodik az arca. Valami fájdalom suhan rajta keresztül.
— Meg lennék elégedve mindennel. Csak szegény anyám lenne velem. Az ő halála, alig pár hónap előtt, nagyon megrázott. A siker is kevésbé izgat, az elért eredményeknek is kevésbé örülök, mióta anyámmal nem oszthatom meg.
Azután megint maga elé néz, és melegen mondja:
— Van egy igazán jó barátom: a csellóm. Büszke vagyok reá. Amati készítette 1615-ben a szász királyi család számára. Mellékes, hogy talán az egész világ legértékesebb csellója. Csak az a fontos, hogy lelke van. Nem hagy el, és soha nem csal meg.
Várady Rózsi évek óta nem hangversenyzett Európában. Amerikai turnéját most is csak a salzburgi meghívás miatt szakította meg. Szeptember elején utazik vissza Amerikába. A tengeren túl is ragaszkodással és szeretettel válogatja össze műsorába a nemes magyar kompozíciókat, hogy azok ékesszóló tolmácsává szegődjön, és szimpátiát, szeretetet, nagyrabecsülést ébresszen Magyarország iránt, amire pedig igazán nem kis mértékben szükség van.
Pünkösdi Erzsébet.”
E zenei eseményről bővebben a SZÍNHÁZI ÉLET 1926. évi 34. számában is olvashatunk.
A zenéről, illetve az előadóművészek játékáról írt elemzések – bár zenetörténeti jelentőségükre tekintettel rendszeresen idézem őket – megfogalmazásukat illetően sok esetben bizony rászolgálnak a kritikára. Nem mentesek a sallangoktól, a közhelynek minősülő panelektől, a szükségtelen jelzőhalmozásoktól és sok esetben a nevetséges fogalomtársításoktól. E műfaj – sajnos – mind a mai napig megőrizte ezen előnytelen tulajdonságait. Az alábbi kritika záró mondata is ilyen, mindenesetre bizonyíték a művésznő Amerikában elért sikerére:
NEMZETI ÚJSÁG, 1925.04.11.:
„Magyar csellóművésznő amerikai sikere.
Várady Rózsi, a néhány év óta Amerikában élő magyar gordonkaművésznő, március 16-án, Newyorkban, a Town Hallban rendezett hangversenyén nagy sikerrel bemutatta Kodály Zoltánnak gordonkára írt magyar népdalait és Kodálynak Bach-korál átiratait. Az amerikai sajtó, élén a Newyork Times, Herald Tribune és The Sun-nel, mint komoly művészi eseményről emlékezik meg a zseniális magyar zeneszerző műveit bemutató hangversenyről, kiemeli Kodály abbeli érdemét, hogy a magyar népdalt regenerálta, elismeréssel adózik továbbá hangszeres képzelőerejének. Várady Rózsit méltatva, magyaros temperamentumát, melegen zengő lírai tónusát és ízléses muzikalitását emeli ki a kritika.”
SZÍNHÁZI ÉLET, 1925/18. SZÁM:
„Várady Rózsi mackó-hódolója
Várady Rózsi, az évek óta Amerikában élő gordonkaművésznő legutóbbi hangversenyén kedves jelenet játszódott le. A művésznő bemutatta Kodály Zoltánnak csellóra írt magyar népdalait, amelyek között utolsónak egy medvetánc szerepel. Alig hangzott el a végső akkord, amikor a pódiumra betáncolt egy pünkösdi rózsákkal és ibolyákkal feldíszített, inteilligens külsejű hatalmas mackó, aki a művésznőnek óriási virágkosarat nyújtott át, a közönség élénk tetszésnyilvánítása közepett. A taps még fokozódott, amikor másodízben a művésznő helyett a mackó köszönte meg meghajlással az üdvözlést, és udvariasan morgott is hozzá.”
Kissé előreszaladtam az időben. Pedig az alábbi két újsághírt – a párhuzamba állítás végett - mindenképpen idéznem kell. Miféle kishitűség, önértékelési deficit „munkál” bennünk, hogy számunkra csak a külföldről importált hazainak van igazán értéke?
BUDAPESTI HÍRLAP, 1920.12.29.:
„IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.
(Hangverseny.) Szimpatikus fiatal művésznővel ismerkedtünk meg ma este, Várady Rózsival. Hangszerének nincs túl nagy tónusa, teknikája sem bevégzett tökéletességű, de játéka finom, ízléses és komoly fejlődést ígérő. Kissé tartalmasabb műsort szerettünk volna. Popper és Glazunow darabjaiból a kisasszony muzikalitását nem ítélhetjük meg eléggé, legföljebb dologbeli készségét. A közönség jóindulatúan (?!) fogadta a bemutatkozást.
VILÁG, 1921.11.11.:
Einstein táviratilag gratulált egy amerikai magyar művésznőnek
(A Világ tudósítójától.) Az Amerikába szakadt magyar művészekről mostanában sok szó esett és a hírekből konstatálható, hogy a nemzetközi versenyben nem maradnak el a nagy nyugati starok mögött. […] Király Ernő, Rátkai Márton mellett most egy Magyarországon kevéssé ismert magyar csellóművésznő nagy eredményeiről értesülünk a The Newyork Times, a The Globe és a Newyork Herald elragadtatással teli recenziói révén. Várady Rózsinak hívják a fiatal művésznőt, akiről egy ízben már írtunk azzal kapcsolatosan, hogy Einsteinnal együtt turnézott a nagy amerikai városokban. Várady Rózsi koncertjein elsősorban a bennszülött newyorkiak tapsoltak a magyar művészet nemzetközi viszonylatban is magasnívójú és mégis sajátságos hangsúlyú reprezentánsának.
A Newyork Herald „Girl Cellist Makes Debut" címmel ír első felléptéről, mely az Aeolian-hallban folyt le New-York egész zenevilágának jelenlétében. A kritika nemzetközi meglepetésnek minősíti Várady Rózsi debütjét és bizonyos elégedettséggel állapítja meg, hogy ez a ragyogó karrier az amerikai metropolisból startolt világhódító útjára. A The Globe-ban Pitta Sauborn, a legkiválóbb amerikai zeneesztétikus foglalkozik egy félhasábos cikkben a bemutatkozással és Casals Pablot emlegeti, mint akihez nő létére is a legközelebb áll egyéni interpretáció és szemfényvesztő technika dolgában. A Staatszeitung a következőket írja: „Egy elragadóan érdekes ismeretséget kötött tegnap közönségünk az Aeolian-hallban Várady kisasszonnyal, akinek ragyogó teljesítményei az egész közönségből spontán csodálatot váltottak ki. Napfényes becsületesség és szeretetreméltó artisztikum jellemzi művészetét: mindent jól fog fel és jól fog meg és annyira átitatja művészetét érzelmeivel, hogy a háttérben működő hatalmas erőkifejtésről szinte megfeledkezik az ember. Valóban felfrissítő művészi élvezet volt ez a két óra.“
[…]
Várady Rózsi nagy sikeréről érdekes levélben számol be unokabátyjának, Emőd Tamásnak.
»Most, hogy az első sorsdöntő siker után vagyok — írja —, azt hiszem én is, hogy igazuk van azoknak, akik itt egy nagy karriert jósoltak nekem. A Times-ben megjelent kritikámat mellékelem, azt mondják szenzációs. Mert itt minden szenzációra megy, ez a legfontosabb. Az embereknek kevés az idejük, mindenki addig dolgozik, amíg kilóg a nyelve, mindenből csak a legjobbat akarják, legyen az selyemharisnya, fogpaszta vagy művészet. Természetesen van itt is igazi műértő közönség, hiszen ez az ország olyan végtelenül nagy, hogy bőven jut ebből is.«
A művésznő sikerének híre Londonban érte Einstein professzort és családját. A világhírű tudós nyomban sietett gratulációval és a következő szövegű táviratot küldte Várady Rózsinak: »Nagy szeretettel és büszkeséggel üdvözöljük valamennyien. Einstein és családja.«”
BUDAPESTI HÍRLAP, 1922.03.19.:
„(Magyar művésznő hangversenye a Fehér Házban.) Tegnapi számunkban megírtuk, hogy Várady Rózsi csellóművésznő Washingtonban abban a kitüntetésben részesült, hogy Harding elnök a legfelsőbb körök tiszteletére rendezett hangversenyre a Fehér Házba hívta meg. A magyar művésznőről, a ki a híres orosz tenoristával, Rosing Vladimirral együtt általános tetszést aratott az estén — ezt írja egyik washingtoni lap (The Evening Star): Várady Rózsi, a fiatal magyar csellóművésznő teknikája olyan könnyed és folyékony, mint egy hegedűsé, tónusa hol széles, hol lágyan ömlő, ujjai alatt úgy peregtek a trillák, mint egy bálkirálynő kezében az ezüst konfetti. Művészete komoly, egyénisége lebilincselő. A hangverseny után az elnök és felesége köszönetet mondtak a magyar művésznőnek, hogy az est fényét és szépségét művészetével felejthetetlenné tette. A következő napon az elnöknő egy óriási rózsakosarat küldött neki, Harding elnök pedig sajátkezűleg írt, meleghangú levélben a művésznő további pályájához szerencsét kívánt.”
DAILY NEWS, 1921.04.14., FŐ KIADÁS, 8. OLDAL:
Várady Rózsi fotója alatt a következő felirat áll:
„Miután az európai hangversenytermekben nagy sikert aratott, Váradi Rózsi kisasszony, csellóvirtuóz, tegnap megérkezett hozzánk az Olympic gőzhajón, hogy országunkban hangverseny-körutat tegyen. Útja során pompás zenei műsorokkal szórakoztatta útitársait.”
Nevét a magyar lexikonokban hiába keressük. Magyar Wikipédia-oldalt sem találunk róla. Pedig híres volt. Életének rövid, alig több, mint 3 évtizede alatt személye és tehetsége mind Európában, mind az Amerikai Egyesült Államokban ismertté vált. Ehhez pedig igazán nagynak kellett lennie. Hiszen a hírek az ő korában nem jutottak el a futótűznél is sebesebben, másodpercnyi gyorsasággal a világ minden zugába. Az új világ partjait is hosszas hajóút megtételével érte el. Ki volt hát ő?
(Budapest, 1902.03.04.- New York, 1933.12.19.)
Rövid életrajza az angol nyelvű ismertető nyomán:
Budapesten született; apja dr. Várady[1] Vilmos volt. A budapesti Királyi Zeneakadémián ő volt az első nő, aki művész diplomát szerzett. Pablo Casalsnál is tanult. 1921-ben lépett fel először Amerikában, és 1926-ban a Salzburgi Fesztiválon szólistaként szerepelt.
1929-ben férjhez ment Anthony József író- és kiadóhoz. A New York-i Park Central Hotelban hunyt el 1933. december 19-én, szívbetegségben.
[1] Eredeti nevén: Schwartz Vilmos – megj. A.
Ígéretemhez híven visszatérek még kobzos55 Fórumtársam jogosan felvetett kérdésére: Helyesek-e a Perényi Géza nevéhez rendelt születési, ill. elhalálozási adatok? Fórumtársam kérdésére nem találtam megnyugtató választ. A Magyar Családtörténet-kutató Egyesület által rögzített információk elsősorban azokra a személyekre vonatkoznak, akiknek a származása iránt valaki már jelezte érdeklődését. Elképzelhető, hogy Perényi Géza zeneszerző nem tartozott ezek közé. De tegyük fel, mégis felmerült az információigény, és megindult a nyomozás az ő személyét illetően is.
Pinkász Sándor – Perényi Géza feltételezett édesapja – mérnökember volt, a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye 6. évfolyamának 1872. évi 4. számában u.i. az alábbi címmel jelent meg egy dolgozata:
„VI. A gőzgép jelzett munkája (VIII. tábla) Pinkász Sándortól […]”.
Egy évvel zeneszerzőnk állítólagos születési éve után pedig A HON c. lap 1878.01.22-i számában ezt olvashatjuk:
„Névváltoztatások: […] …………. Pinkász Sándor (helyesebben Sámuel) fővárosi lakos saját, valamint József és Géza nevű kiskorú gyermekei »Perényi«-re […] átváltoztatá vezetéknevét, belügyminisztériumi engedelemmel.”
Ha Perényi Géza születési évszáma helyes, akkor zeneakadémiai tanulmányait zeneszerzőnk csak 30 éves korában (1907-ben) fejezte be. Első diplomára ritkán tesz szert az ember 30 évesen. Elképzelhető, hogy Perényi Géza először - apja foglalkozását követve és a biztos egzisztencia megteremtése érdekében - először gépészmérnöki diplomát szerezett. Külföldről – ahol karmesterként vált ismertté - 1914-ben tért haza. Minthogy zeneművészként Magyarországon gyakorlatilag az első világháborúnak, az 1919. évi zavaros időszaknak és hazánk kétharmada tragikus elvesztésének az idején kellett megalapoznia egzisztenciáját, elképzelhető, hogy ez idő alatt ésszerűbbnek látta visszatérni (feltételezett) polgári foglalkozásához, és mérnökként valóban vasgyári felügyelői beosztásban dolgozott.
Ez az okfejtés talán elfogadható is lenne, csakhogy felvetődik még egy zavaró kérdés: Ha Pinkász Sándor eredetileg még Sámuel! is volt, akkor ki volt „Pinkász Sámuelné, sz. Handelszmann Háni, porczelán- és könyvkereskedő Beregszászon”, aki a Központi Értesítő 1880.11.28-i, 95. számában van bejegyezve (Beregszászi Törvényszék, 1880. nov. 4., 280./1.)? E bejegyzés szerint az őt alkalmazó cég vezetője: Pinkász Sámuel. (Ők lehettek Perényi Géza nagyszülei, minthogy Perényi Géza apja, mint Pinkászék elsőszülött fia, örökölte apja keresztnevét?)
Ha így van, akkor hogyan értelmezzük Perényi Géza mély katolikusságát? A feltételezett nagyszülők, a feltételezett apa, anya és a zeneszerző feleségeinek állítólagos neveiből ítélve Perényi Géza zsidó származású lehetett. E tény, persze nem zárja ki a katolikus hitet, de magyarázatot ad arra, hogy 1939 után miért nem hallunk Perényi Gézáról. Az ötvenes években pedig a zeneszerző már amúgy is előrehaladott korú volt, így azután az utókor annak rendje-módja szerint megfeledkezett róla.
A zenetörténészek feladata kideríteni az igazságot. E néhány mondat szerepe csupán gondolatébresztésül szolgál.
És ami még a zeneszerző halála után történt, illetve nyomok, amelyek fennmaradt zeneművei felkutatásában segíthetnek.
MAGYAR NEMZET, 1970.01.07.:
„A magyar orgonazene című sorozat harmadik kötete. Gergely Ferenc gondozásában, most jelent meg a Zeneműkiadónál. A kötet Perényi Géza, Gárdonyi Zoltán, Huzella Elek, Kapi-Králik Jenő, Lisznyay-Szabó Gábor, Koloss István és Sulyok Imre műveit tartalmazza.”
ÚJ EMBER, 2005.03.20.:
A budapesti Szent István bazilika énekkara márc. 20-án 10 órától a következő műveket adja elő: […] Perényi Géza: Alleluja, […].
ZIRCI APÁTSÁGI BAZILIKA, 2012.:
„Orgonahangversenyeink:
Augusztus 26. vasárnap 16 óra - Rostetter Szilveszter orgonaművész
Pikéthy Tibor, Bakfark Bálint, Brassai Croner Dávid, Wolmuth János, Nowotny Ferenc Miklós, Liszt Ferenc, Antalffy-Zsíros Dezső, Kapi-Králik Jenő, Huzella Elek, Lisznyai Szabó Gábor, Rostetter Szilveszter, Perényi Géza műveiből.”
Zenei kéziratok jegyzéke, II. kötet, 144. old. (1923)
„Perényi Géza: Ballada nagy zenekarra. Op. 13. Eredeti kéziratos vkönyv. 18 lev. 2 r.”
A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve, 1959,
129. oldal:
"[…] Perényi Géza Én. zg. op. 66. Szerző k. 1931. […]”
133. oldal:
"[…] Az Értől az Óceánig
1. Perényi Géza Én. zg. op. 68. Szerző k. előkészítve. […]”
Az Országos Széchenyi Könyvtár évkönyve, 1979:
„[…] A Zeneműtár kiemelésre méltó új szerzeményei egy eddig ismeretlen, kiadatlan Dittersdorf-szinfónia eredeti kéziratos partitúrája, továbbá huszadik századi magyar zeneszerzők (Farkas Ferenc, Kardos István, Kiszely Gyula, Kósa György, Perényi Géza, Soproni József) zeneművei eredeti kéziratai. […]”
Perényi Gézának az 50-es évek kemény időszakában bekövetkezett haláláról mindössze egyetlen írást találtam:
EVANGÉLIKUS ÉLET, 1954.04.04.:
"MEGHALT PERÉNYI GÉZA
E kiváló zeneszerzőnk nem a mi egyházunk tagja volt, hanem a római katolikusé. Egyházunkkal mégis oly szoros kapcsolatot tartott szelleme és művészete által, hogy távozása fölött nem térhetünk napirendre anélkül, hogy le ne tegyük a hála és kegyelet koszorúját elé. Perényi Géza állandóan lapozgatta a Dunántúli Énekeskönyvünket, s a korálszövegek közül nem egy ihlette meg teremtő lelkét. A korálok dallamait e búcsúsorok írója ismertette meg vele. S ekkor egy csodálatos dallamvilág tárult fel előtte, amely fogvatartotta őt egészen halála napjáig. Hasonló eset történt az elmúlt száz év egyik legnagyobb német zeneszerzőjével, Max Regerrel is, akinek híressé lett e mondása: »A protestánsok nem is tudják, mekkora kincsük van a koráljaikban.« Hát Perényi Géza tudta, mert miként Regert, őt is ugyanoly módon megihlették a mi korálszövegeink és koráldallamaink. Tanúság erre, hogy miként a római katolikus Reger, úgy a római katolikus Perényi Géza is egész sorozat gyönyörű evangélikus korálelőjátékot komponált orgonára. Említsük itt meg a Perényi Géza által feldolgozottakat: Térj magadhoz, drága Sión — Krisztus, aki boldogít (Christus, der uns selig macht) — Ne csüggedj el, kicsiny sereg — Az én időm, mint a szép nyár — Dicsőült helyeken — Jézus, ki bűnös lelkemet — Én Istenem, én bűnös ember — Hirdetek tinéktek — Jézus, Istennek Báránya — Mely igen jó az Úristent dicsérni — Krisztus, Te vagy életem (2 drb) — Mily nagy az Úr kegyelmessége (2 drb).
Perényi Géza 1877-ben született, a Zeneakadémia elvégzése után fiatalkorában külföldön karmesterkedett. A fent felsorolt evangélikus orgonazenén kívül írt operát, miséket, kantátákat, szimfóniákat, s különféle összeállítású kamarazenét. Két kompozíciójával elnyerte a Zichy Géza-díjat és a Reményi-díjat. Mi, evangélikusok, gondoljunk hálásan drága halott barátunkra, s kegyeletünk adóját rójjuk le akképpen, hogy a részünkre komponált evangélikus orgonazenét minél gyakrabban szólaltassuk meg az Úr dicsőségére.
Zalánfy Aladár”
1935-től 1939 közepéiig Perényi Gézáról már csak a rádióban hallhatunk. Zalánfy Aladár orgonaművész (ugyancsak Koessler-tanítvány, aki maga is játszott Perényi-műveket) 1937-ben még hosszabb cikket ír róla a Protestáns Szemlében, de egyetlen forrásból sem derül ki, hogy 1939 után miként alakult e zeneszerzőnk sorsa.
KIS UJSÁG, 1936.05.28.:
Rádióműsor, hétfő, június 1., Budapest II:
„[…] 6.40—7.10: Ifj. Toronyi Gyula énekel (zongorakísérettel). … 7. Perényi Géza: Ád az Isten. […]”
Rádióműsor, hétfő, június 2., Budapest II:
„[…] 1.00—-2.20: A rádió szalonzenekara. […] 3. Perényi Géza : Dal szöveg nélkül. […]”
DUNÁNTÚL, 1937.08.07., rádióműsor, 08.09., kedd, Budapest I:
„[…] 18.30 A rádió szalonzenekara. […] 3. Perényi Géza: Bál után. […]”
NÉPSZAVA, 1937.09.18.:
Rádióműsor, 09.23., Budapest I:
„[…] 21.00: Új magyar zeneművek. Előadja az Operaház tagjaiból alakult zenekar. Vezényel Rajter Lajos. Közreműködik Takács Jenő (zongora). 1. Perényi Géza: G-dúr szimfónia (második). […]”
Rádióműsor, 09.24., Budapest I:
„[…] 17.25: A rádió szalonzenekara. […] 5. Perényi Géza: Bölcsődal; b) Kis történet, gavotte. […]”
PROTESTÁNS SZEMLE, 1937, 383. oldal:
„Magyar zeneszerző koráljátékai.
Perényi Géza kiváló zeneköltőnk tollából most hagyta el a sajtót 10 orgonakorálelőjáték, melynek nagyobb része főleg magyar dallamok fölötti kompozíció. A korálelőjáték irodalmát főleg német zeneszerzők művelték már 400 év óta. Ez a magyarázata annak, hogy speciális magyar koráldallamaink fölött eddigelé még nem jelentek meg korálelőjátékok. Ha komponált is egy-két magyar zeneszerző néhány korálelőjátékot, az az evangélikus orgonások részére hozzáférhetetlen volt, mert ezek ezideig csak kéziratban vannak meg. Annál nagyobb örömmel kell hát üdvözölnünk Perényi Géza most megjelent korálelőjátékait, mert így ezentúl hazánk összes evangélikus templomaiban is be lehet vezetni a gyülekezet magyar koráléneklését hozzáillő és azon felépülő művészi értékű, stílusos és egyházi szellemben írt korálelőjátékokkal.
A zenei világban járatosabbak előtt nem ismeretlen a szerző neve. Zenekari hangversenyeken több művét, valamint Budapest katholikus templomaiban néhány gyönyörű miséjét is hallottuk, melyeket a rádió is közvetített. Mindezen műveken átvonuló előkelő ízlés, nagyvonalúság, biztos ellenpontozó művészet s tematikai invenció arra predesztinálja Perényi összes orgonaműveit, hogy azok a mi evangélikus templomainkban is felcsendüljenek Isten dicsőítésére. Ezért hívjuk fel evangélikus orgonásaink szíves figyelmét a most megjelent 10 korálelőjátékra, melyek egyenkint is kaphatók a Rózsavölgyi és Tsa cégnél (Budapest, IV., Szervita-tér 5.).
Zalánfy Aladár”
https://antikva.hu/zene/10-choralvorspiele-fur-orgel
NÉPSZAVA, 1938.01.15., rádióműsor 01.21-én, Budapest II:
„[…] 20.25: A rádió szalózenekara. […] 9. Perényi Géza: Bál után. […].”
NÉPSZAVA, 1938.05.14., rádióműsor 05.17-én, Budapest I:
„[…] 21.15: Beszkárt-zenekar. Vezényel: Müller Károly. 1. Perényi Géza: Ünnepi hangok, nyitány. […]”
NÉPSZAVA, 1938.09.17., rádióműsor 09.18-án, Budapest I:
„[…] 11.20: Ilniczky László szalonzenekara. […] 4. Perényi Géza: Csikósnóta. […]”
NÉPSZAVA, 1939.07.22., rádióműsor 07.25-én, Budapest I:
„[…] 17.10: Jakab Terka zenekara. […] 6. Perényi Géza: Csikósnóta. […]”
1933-tól 1936-ig:
Dr. Molnár Imre: A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVE, Sztára Sándor: KÓRUSMŰVÉSZET (154. oldal):
„[…] A legutóbbi, XXIII. (budapesti) országos verseny az 1933 július két első napján lefolyt dalünneppel volt kapcsolatos. Részt vett rajta 162 dalárda. […] — Perényi Géza „Szól a kakas már" kezdetű pályadíjnyertes nehezebb népdalegyvelegével bronzérmesek lettek a Debreceni Harmónia Dal és Sportegyesülete (Forray István) és a Fővárosi Altisztek Dalkara (Ujj József dr.). […]”
A ZENE, 1933/5.-6. SZÁM, 62. OLDAL:
„Budapest székesfőváros népművelési bizottsága hangversenyei a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével
Nyolcadik hangverseny — 1933 december 3-án — Karnagy: Bor Dezső vasárnap délután 5 órakor — A bérlet.
Közreműködnek: Domány Sári operaénekesnő és Mykyscha Taras zongoraművész.
1. Perényi Géza (1877 Budapest—): Ünnepi nyitány. (1926.)
Nagy zenekari nyitányát Perényi az Orsz. Postás Zene- és Kultúregyesület zenei szakosztálya 30 éves fennállásának ünnepségére írta. Lassú bevezetés készíti elő várakozásteljesen az Allegro-részt, melynek főtémája jellegzetes kvartlépéssel indul. Nagyon eredeti és magyaros az oboában intonált melléktéma, melynek dallamát a hegedűk és gordonkák szövik tovább. Élénk zárótémával végződik az expozíció. Rövid visszavezető rész után újra megszólal a főtéma kezdő kvartlépése. A melléktémát most a klarinét kezdi. Határos crescendo-val készíti elő a komponista a zárótémába torkolló kódát, — a fúvók koráltémáját a basszusok nyolcadmozgású ellenpontozása támogatja — majd a diadalmas tutti-befejezést, melynek tomboló erejét ünnepélyesen kimért lassítással fokozza. […]”
VISSZA A MÚLTBA - Részletek Weiner László zenei jegyzeteibõl ((Közreadja Kovács Ilona)
„[…] 1934. február 19. — Filharmónikus hangverseny — Fischer Annie
[…] Magyar újdonság Perényi „Duhajzó”-ja. A legény dévaj mulatozása elsõsorban a nagyszerű hangszerelésben nyer kifejezést. Kétségkívül ügyes munka. […]”
KIS UJSÁG, 1935.09.06.:
„A KIS UJSÁG RÁDIÓJA - Csütörtök, szeptember 12:
[…] 12.05: Weidinger Ede szalónzenekara. […] 7. Perényi Géza: Fegyvertánc; […]”
A ZENE, 1935/5.-6. SZÁM:
„Tizenegyedik hangverseny — 1933 december 17-én vasárnap d. u. ½ 6 órakor ORGONAHANGVERSENY a Zeneművészeti Főiskola nagytermében […]
[…] 7. Perényi Géza (1877 Budapest —): Pastorale Angelica.
Perényi a Zeneakadémián Koessler János növendéke volt. Orgonakompozíciói a hangszer szeretetéből és alapos ismeretéből fakadnak. E művében a pasztorális hangulatot a témának érdekes szövésmódjával és a kísérő staccato-figura ügyes alkalmazásával éri el. Nagyon szép a középtétel ostinato-témája —- egy dallam, mely ugyanabban a szólamban ismétlődik, állandóan — igen sikerültén támasztja alá a pasztorális tónust. […].”
Néhány sajtóhír az 1928-tól 1933-ig terjedő időszakból:
MAGYARSÁG, 1928.05.04.:
„Az Országos Postás Zene- és Kultúregyesület hangversenye most zajlott le a Zeneművészeti Főiskola nagytermében nagy sikerrel. A műsort Mozart Jupiter-szimfóniája nyitotta meg, melyet az egyesület szimfonikus zenekara adott elő nagy lendülettel, majd a zenekarra és férfikarra írt Strauss Bordal fejezte be. A kitűnő előadást Perényi Géza karnagy energikus keze vezette. […].”
A ZENE, 1928/6. SZÁM, 109. old. (Ebben a számban találjuk meg Perényi Géza - úgy tűnik - egyetlen fotóját.):
„Hangversenyműsoraink ismertetése
[…]
4. Dvorzsák A. : op. 76. Harmadik szinfónia, F-dúr. (1888.)
[…]
A szláv est műsorát Perényi Géza zeneszerző és karmester, Koessler-mester egykori jeles növendéke vezényli, aki ezúttal először szerepel zenekarunk élén. Mint komponista három vonósnégyesével, egy zongorakvintettel, két trióval, két szextettel, két zenekari suite-tel, két szinfóniával, két nagy misével (vegyeskar-zenekarral), három nyitánnyal és „Salgó“ című Petőfi-operájával vonta magára a figyelmet. Éveken át az időközben megszűnt Mozart-zenekart vezényelte, ezidőszerint egy zeneiskola igazgató-tanára. […]”
ESTI KURIR, 1932.07.23.,rádióműsor, hétfő, július 25.:
„Budapest
9.15 […] 3. Perényi Géza: Lassú és Kónyi verbunkos”
BUDAPESTI HÍRLAP, 1932.08.26., rádióműsor aug. 28-tól szept. 3-ig:
Ebben az időintervallumban – különböző időpontokban - Perényi Gézától az alábbi szerzemények hangzottak el a Budapest adón:
Fegyvertánc, Keringő, Ünnepi nyitány, Balett szvit.
KIS UJSÁG, 1932.09.23., rádióműsor, szerda, 09.28.:
„[…] 7.45: A Mándits szalonzenekar hangversenye. […] 3. Perényi Géza: Intermezzo. […]”
1926-1927:
VILÁG, 1926.02.28.:
„Az Ügyvédotthon hangversenye. Az Országos Ügyvédotthon Egyesület tegnapi hangversenyén […] A Budapesti Mozart-Egyesület zenekara Perényi Géza karnagy vezényletével Mozart Bastien-nyitányát és Händel Suitjét adta elő. […].”
Az alábbi cikkben a jelen topikban már említett művészekről is szó esik:
A ZENE, 1926/3. SZÁM:
„Váradi Miklós: Salzburg zenei ünnepségei - 1926. augusztus
[…]
A salzburgi erkölcsi sikernek tetemes része a választékos műsoré, valóban nagy művészeket megszólaltató hangversenyeknek köszönhető. A „Wiener Männergesangverein“ két hangversenyéből, négy filharmonikus- és nyolc kamarazeneestből állott ez a sorozat, amelyen klasszikus, romantikus és modern zeneszerzők, közöttük két magyar: Kodály és Perényi művei szerepeltek. A bécsi dalárda két hangversenyén Anday Piroska Bruckner „Altrapszódiáit“ és Strauss dalokat énekelt. […] Itt játszotta Koncz János Mozart: „G-dúr versenyművét. Walter finom kísérete és a magyar művész sokszor fuvola-édességű kantilénája az első taktustól kezdve lebilincselő, örömteljes összhangban szálltak fel a Festspielhaus zsúfolt termében. Koncz hatalmas sikert aratott önálló estélyén is, ahol Mozart: „А-dúr szonátáját“ játszotta Bruno Martiggal, továbbá Nardini verseny- művét, Paganini Campanelláját és néhány apróságát. A filharmonikus hangversenyek másik magyar szólistája Várady Rózsi Haydn: „C-dúr gordonkaversenyét“ játszotta Clemens Krauss vezénylete alatt. Önálló estjén egyebek között Mozart egyedüli cselló és zongorára írt „Andantino“-ját és két magyar szerzeményt, Kodály Zoltán és Perényi Géza egy-egy darabját adta elő. Kodály „Magyar táncai” geniális ritmusokkal, színes harmonizációjukkal arattak nagy sikert. Perényi „Csikósnótájá“-ban XVI. századbeli magyar motívumokat dolgozott fel. Mélyen érző, borongós melankóliájú, szépvonalú témái hálás feladatot rónak az instrumentalista számára, de elgondolkodásra késztetik a zenészt is. A jelenlevő szerző rendkívül meleg ünneplésben részesült.”
A ZENE, 1927/16. SZÁM:
„Egyházzenei hírek. Zalánfy Aladár ev. főorgonista a Deák-téri ev. templomban az elmúlt vasárnapokon a következő orgonaműveket adta elő: Május 1-én 11 órakor. Bach J. S. : „Mi Atyánk, ki vagy mennyekben“ korálelőjáték az Orgelbüchleinből, Bach: Praeludium és fúga (d), Perényi Géza: Sortie (d) és Sortie (g). Május 8-án 11 órakor. Reger Max: „Eljött hozzánk az üdvösség“ korálelőjáték a 135. op.-ból, Perényi G. : „Jézus, ki bűnös lelkemet“ korálelőjáték (kézirat, először), […]
A ZENE, 1927/7. SZÁM, 135. old.:
„[…]
Zenekari hangversenyt rendezett az Orsz. Postás Zene- és Kultúr egyesület a Zeneakadémia nagytermében, fennállásának 30 éves jubileuma alkalmával. A hangversenyt Perényi Géza egyesületi karnagy és zeneszerzőnek ez alkalomra írt magyar vonatkozású „Ünnepi nyitány“-a vezette be, amely magyaros allúzióival, a „Boldogasszony anyánk“ ősi egyházi népének majesztétikus feldolgozásával és a kódában alkalmazott harangjátékkal lenyűgöző hatást keltett. […]”
A ZENE, 1927/5. SZÁM, 101. oldal:
„Hangversenyek
[…]
Riegler Ernő, a bazilika kitűnő orgonaművésze önálló hangversenyén ismét nagy érdeklődést keltett. Plasztikus melódiavezetése, választékos regisztrálása, mely főleg a fúvóregiszterekhez vonzódik, bizonyos epikai szélességgel, nyugodtsággal egyesül. Rheinbergernek Budapesten először hallott szonátáját és Bach, Dubois, Liszt, Busoni-művek közt Perényi Géza szerzeményeit hallottuk. Perényi értékét növeli, hogy a magyar szerzők között ő az egyetlen, aki kiváló orgonaműveket ír. Iránya eredeti, egyetlen magyar szerzőhöz sem hasonlítható. A két magyar újdonság a műsor egyik legjobban sikerült száma volt. Riegler művészetét a részletek pontos felrajzolása és az egységesen átfogott koncepció jellemzi. (S—oly) […]”
1925:
Az alábbi újságcikk szintén egy pályadíj-nyertes Perényi műről szól. Ez az egyetlen elmarasztaló kritika, amely a zeneszerző kompozíciójáról megjelent. Minthogy a szakemberek díjazták a művet, elképzelhető, hogy az újságíró nem többek, hanem csak a személyes véleményét fogalmazta meg. Sajnos, nem áll módunkban eldönteni, igaza volt-e.
PESTI HÍRLAP, 1925.12.10.:
„ (Budai dalárda díszhangversenye) Kedd este nagy számú, előkelő közönséget szólított a Vigadóba. Bemutatták a Budai dalárda hatvanéves jubileumára készült két pályadíjnyertes művet: König Péternek Himnuszát Budavárához és Perényi Gézának A magyar költő című művét. — A két pályanyertes magyar kompozíció közül kétségkívül a König Péteré a jobbik. Nagy tudással, lendületesen fölépített mű. Kevésbbé mondhatjuk ezt Perényi Géza kórusáról. Erőszakos és mesterkélt effektusaival sem tudja feledtetni a kompozíció — sivárságát. Egyike azon műveknek, amelyek után az egész zeneművészet irányában támadnak kételkedő gondolatok. Perényi művében elénk állított kérdőjelre ezúttal megkaptuk a méltó választ — még pedig a műsor következő számában Koessler Himnusz a szépséghez című művében. A Perényi művében tobzódó asszimetriákkal és természetellenesekkel szemben meggyőzően bizonyítja ez a Himnusz, hogy a zene sohasem vonatkozhat el teljesen a szabályostól, szimetrikustól és a természetestől . . Már tanítványainak is így tanította ezt mindig a mester. — Természetes formákhoz és szabályokhoz ragaszkodni sohasem akadémikus vaskalaposság. Nézzétek meg magát a „Természetet", az is ezt az elvet követi,mikor alkot! Az embernek az arcán két szem és két fül van, de csak egy száj és egy orr. Az egyik szem és száj a fő és melléktéma — az orr és száj a feldolgozás, — a másik szem és száj a visszatérés. Az ember arca olyan, mint egy — szonáta szerkezete. Már pedig természetes, az, amit maga a „Természet" is követ. — És még egy dolog volt, amit különösen akart tanítványai lelkébe oltani: a „szép"-re való mindenkor és minden áron való törekvést... Kedd este bemutatott kompozíciója is hirdetője és megvalósítója ennek a két elvnek; a formai tökélyt adja a konstrukció és a „szépet" a tartalom; — sőt maga a mű eszmei tartalma is nem más, mint ennek a gondolatnak a dicsőítése. A vonásokon szélesen elfektetett melódiák testesítik meg a szépet, — majd a hatalmasan és hullámosan fölépített emelkedések festik ennek küzdelmeit, amíg végül kitartott tiszta harmóniák jelzik a gondolat győzelmét. Csupa szín és hangulat ez a mű; még a legbonyolultabb polifóniájában is mindig egyszerű és világos. […]”
Isoz Kálmán zenetörténész viszont így ír a zeneszerzőről:
PROTESTÁNS SZEMLE, 1925:
„[…] E gigászi nagyságok után még egy szerény, halkszavú hazai zeneszerzőről, Perényi Gézáról kell megemlékeznünk, ki — ha nem csalódunk — először jelent meg a filharmonikusok műsorán „Szimfonikus nyitány"-ával. (Op. 44.) E műve, melyet a közönség igen melegen fogadott, a nagy dologbeli készségről s a hangszerelés összes rejtekeinek ismeretéről tesz tanúságot.”
De lépjünk kicsit vissza az időben!
Néhány hír 1919-ből, amikor is a feltételezetten 1877 júliusában született Perényi Géza zeneszerző és karnagy állítólag „állami vasgyári tisztviselő” (?) volt …
A maga korában komoly médiumnak számító PESTI NAPLÓ 1919.02.12-i száma hírt ad egy március 2-án megrendezendő hangversenyről, oly módon, hogy az újságíró a zeneszerző keresztnevét nem is említi. Ebből következően Perényi Géza annyira ismert lehetett a maga korában, hogy a számos lehetséges névrokon mellett sem feltételezték, hogy valaki nem ismeri Perényi Gézát. Egy hobbi-zeneszerzőként tevékenykedő vasgyári alkalmazott esetében ekkora népszerűség nem kizárt, de nehezen hihető:
„A Zenekaregyesület március 2-án matinét rendez a Vigadóban. G. Tessényi Margit, a kiváló zongoraművésznő Schumann versenyművét adja elő, a zenekar Selden és Perényi új műveit mutatja be. (Jegyek Károlyinál. Deák-u. 5).”
AZ UJSÁG, 1919.02.06.:
„A Budapesti Zenekaregyesület márczius 3-iki estéjén két magyar újdonság kerül bemutatásra: Selden-Góth Gizella: Temetési kar (Kiss József költeménye énekkar és zenekarra), továbbá Perényi Géza II. Szimfóniájának 2 tétele. […]”
PESTI HÍRLAP, 1919.03.04.:
„Színház és zene.
(Hangversenyek.) Hétfőn este fényes hangverseny volt a Vigadóban: […]
És ugyancsak hétfő este volt a Lichtenberg Emil vezetése alatt működő Budapesti Zenekaregyesület harmadik hangversenye, igen érdekes műsorral. Bemutatták a nagytehetségű Perényi Géza második szimfóniájának két rendkívül tetszetős részletét (egy poétikus elégiát és egy ötletes scherzot) […]”
Három évvel később a budavári koronázó főtemplomban is Perényi mű hangzott el:
NEMZETI UJSÁG, 1922.06.27.:
„Szent László névünnepe
[…]
A nagyváradi és biharmegyei menekültek ma délelőtt 10 órakor Hoványi Géza, a Biharszövetség elnöke, Lukács Ödön Nagyvárad volt helyettes polgármestere, Steiszlovszky Adolf királyi főügyész és Krüger Aladár vezetésével a budavári koronázó főtemplomban Szent László magyar királynak Nagyvárad és Biharmegve főpatronusának emlékére templomi ünnepséget rendeztek. Az ünnepségen nagyszámú és előkelő közönség vett részt. Az^ ünnepség idején a templomban a szentély előtt kiállították a koronázó templom Szent László ereklyéjét. Az ünnepi szentmisét Brém Lőrinc püspöki helynök mondotta, amelynek végén, ünnepi szentbeszédben emlékezett meg az ünnepély jelentőségéről és kifejtette, hogy a magyar fajnak, és a magyar férfiaknak Szent László hitére és erkölcsére van szüksége, hogy ezt az országot abba a fénybe, dicsőségbe és jólétbe állíthassák vissza, amelyben Szent László dicsőséges kormányzása alatt volt. Az ünnepély alkalmával a templom ének- és zenekara Sugár Viktor karnagy vezetésével előadta Perényi Géza új szerzeményét, a Missa solemnis-t. A magyaros és gregorián motívumokkal átszőtt kompozíció nagy tudással és pompás hangszereléssel készült, amelyről a szakértők a legnagyobb elismeréssel emlékeztek meg.”
Perényi Géza zeneszerzői tevékenységéről 1914 és 1924 között:
A ZENE, 1914/3. SZÁM:
„Bemutatták Perényi Gézának, a kiváló magyar komponistának Arany János szövegéhez írt „Az árva fiú“ című zenekari balladáját, amely már több sikert ért meg Budapesten. Perényi a modern magyar zeneszerzők legjavából való. Gazdag invenciója, brilliáns hangszerelőképessége, nagyvonalú koncepciója már számos művel gazdagították irodalmunkat.”
PESTI HÍRLAP, 1917.09.17.:
„A gróf Zichy Géza-féle pályázat nyertese.
A Nemzeti Zenede pályaműbíráló bizottsága Gobbi Alajos igazgató elnöklete alatt megtartott ülésén a gróf Zichy Géza-féle hangszerelési pályázatra beadott művek közül a 200 korona díjat Perényi Géza „Kantate” című pályaművének ítélte oda. Komoly figyelmet érdemlő munka, zenei struktúrája kifogástalan, stílusa előkelően magyaros, hangszerelése színes, kifejező. A bizottság a „Serenade” szerzőjét tetszetős és zeneileg kifogástalan munkálatáért dicséretben részesíti.”
SZÓZAT, 1924.10.31.:
„Egyházi mise a Belvárosi templomban. Mindenszentek napján és vasárnap, november 2-án 10 órakor ünnepi misére Perényi Géza új kórus- és zenekarra írt F-dúr miséje kerül előadásra. Vezényel Harmat Arthur, a Belvárosi templom karnagya.”
Kedves kobzos55!
Köszönöm az újabb, pontosított információt és az abból levonható következtetéseidet. Nagyszerű lenne egy korrekt életrajz megszerkesztése, már, ha igazak a fellelt adatok. Engem azonban gondolkodóba ejt, hogy a Zeneakadémia elvégzése, majd a Belgiumban és Németországban kifejtett karmesteri tevékenység és számos hazai zenei díj elnyerése után miként lesz valaki vasgyári munkás. A logikai sorrendet megfordítanám: orgonaművész és (kényszerből) hobbi vasgyári munkás. Persze, csakis akkor, ha tényleg a mi Perényi Gézánkról van szó. Nagyra értékelem Poirot-t is felülmúló detektív-munkádat. Javasolom, hogy ha e téma végére értem, térjünk vissza e titok övezte zeneszerző kilétére. Hátha találsz a következő bejegyzésekben olyan utalást, amely a számodra elérhető adatokhoz valamilyen módon kapcsolódik.
A lexikonokban egyébként csak Perényi Géza születésének az éve szerepel, annak hónapja, napja nem. Halálának éve biztos, hónapja, napja nem egészen. (Utóbbiakat u.i. csak egyetlen forrás említi.) Bár a zeneszerző elhunyta a róla szóló nekrológ alapján mindenképpen tavaszra esik.
Kedves Ardelao!
Egy kicsit alaposabban körülnézve a következőket találtam: az 1954-ben elhunyt Perényi Géza halálakor készült anyakönyvi bejegyzés szerint a szülei Perényi Sándor és Fischer Berta voltak (egyébként a VIII. ker. Tavaszmező utcában lakott, de a III. ker. Margit kórházban hunyt el). Felesége (illetve akkor már özvegye): Grósz Magdolna, akivel 1941-ben kötött házasságot. Viszont: a MACSE és a FamilySearch adatbázisok alapján megtaláltam az 1877 júliusi születésű PG (szülők: Pinkász Sándor(!) és Fischer Berta) házasságának bejegyzését (1919. febr. 5-én, Lang Erzsébettel). Eme bejegyzéskor PG "állami vasgyári tisztviselő", római katolikus). Sőt, PG nevénél szerepel az "özvegy" megjelölés, tehát ez (legalább) a második házassága, és a jelek szerint 1941-ben harmadszor is nősült.
Ezek szerint három eset lehetséges:
(1) Ez a PG nem a zeneszerző PG, akkor nagy valószínűséggel az általad idézett forrás nem nézett körül eléggé, s amikor talált egy PG-t, annak az anyakönyvi adatait vélte a zeneszerző adatainak.
(2) Egy napon hunyt el két PG, akik ráadásul ugyanazon évben születtek is - no ez nem túl valószínű, de nem zárható ki.
(3) PG-nek volt egy "tisztes" polgári foglalkozása (amit az anyakönyvvezetők respektáltak) és "csak" hobbi orgonaművész volt (ilyen volt a közelmúltban Heller László műegyetemi professzor is), aki komponált is.
További jó fejtörést és nyomozást!
Kedves kobzos55!
Köszönöm észrevételedet. Én is kutattam Perényi Géza családja után, de nem jártam sikerrel. Perényi Géza szüleiről, származásáról nem találtam adatot. Elképzelhető, hogy apja vezetékneve eredetileg Pinkász volt, és nevének megváltoztatásával fia is a Perényi nevet kapta. De ez csak feltételezés. Mindenesetre megpróbálok ezen a nyomon is elindulni. Érdekes lenne pl. a Pinkász vezetéknevű atya keresztneve, foglalkozása és gyermekeinek a száma (születési éve) is. Mert, ha Perényi Géza elsőszülött gyermek volt, akkor – régi szokás szerint - az apa is feltehetően a Géza keresztnevet viselte. Emellett – ha az apa foglalkozása is ismert -, kiderülhet, volt-e köze legalább e szülői oldalnak a zenéhez. Ha igen, megnőne a valószínűsége annak, hogy a mi Perényi Gézánk a Pinkász családhoz tartozik.
A beírt dátumokat a "Források"-ban feltüntetett anyagokból vettem. Utaltam is arra, hogy nagyon kevés a Perényi Géza személyéről fellelhető információ.
Perényi Gézától és műveiről azonban viszonylag sok írás jelent meg a sajtóban, szerzeményeit a rádióban is játszották. Tehát, a zenei élet ismert és elismert szereplője volt. Ezért is találom különösnek, hogy 1938 után a „híráradatnak” vége szakad, és Perényi Gézáról, zeneszerzői tevékenységéről már csak egy 1954-ben megjelent nekrológban olvashatunk. (Később majd idézem.) 1938 után persze viharos évek következtek, dúlt a háború, és szedte áldozatait a háború utáni, nem kevésbé küzdelmes időszak. Perényi pedig elsősorban egyházi műveket komponált, és e tevékenységét az ötvenes években nem díjazhatta túlzottan a kultúrát is irányító hatalom. Ezért nagyon is reálisnak tűnik, hogy megélhetésének biztosítása végett zeneszerzőnk az ötvenes években gyári munkásként volt kénytelen dolgozni.
Izgalmas kérdést vetettél fel. Most törhetem a fejem … : )
Kedves Ardelao!
Biztos, hogy jók ezek a dátumok? A MACSE (Magyar Családtörténet-kutató Egyesület; macse.hu) keresője, illetve a Family Search adatbázisában nyilvántartott és behívható Bp. III. ker. halotti anyakönyvben szerepel egy Perényi Géza, aki éppen 1954. 03. 18-án hunyt el, és 1877-ben született (az anyakönyv szerint júl. 17-én), de ő gépgyári felügyelő volt... Nem zárható ki, hogy aznap két P.G. is meghalt (sőt, még az is lehet, hogy 1954-ben egy orgonaművész éppen gépgyári felügyelőként tengette napjait!), de azért egy kissé gyanús.
Egyébként ugyancsak a MACSE adatbázisa szerint, volt egy 1877-ben született Géza gyermek, aki egyéves korában Pinkász-ról névváltoztatott Perényire (nyilván az apa névváltoztatásával szinkronban).
Ha van kedved tovább nyomozni, talán éredekes lehet a fenti adalék.
Perényi Géza fő írásművéről:
A ZENE, 1913/10. SZÁM:
„Perényi Géza: Beethoven kilenc szinfoniája. (Zenetudományi könyvtár
5. sz.[…]) Szerző kiterjedt széleskörű tanulmány alapján tárgyalja és dolgozza fel a kimeríthetetlennek tetsző anyagot. A munkának legerősebb és legjelentékenyebb oldala a legapróbb részletekre is kiterjedő, pontos analízis. Az a művészi készség, amellyel a kitűnő esztétikus a Beethoven-szinfoniáknak legklasszikusabb, leghatalmasabb értékét: a formát tárgyalja, már egyedül is biztosítja a könyv maradandó becsét. Az egyes művek poétikus tartalmának magyarázata és ismertetése kissé háttérbe került a fentemlített kimerítő részletmunkával szemben, de a közhelyek elől ízléssel kitérve írja le benyomásait erről is. Külön említésre méltó az, amit a szinfoniák hangszereléséről, harmóniáiról mond. Perényi olyan könyvet ad kezünkbe, mely a zenekedvelőkön és hivatásos zenészeken kívül a kulturtörténész számára is épen annyi érdekességet kínál, mint a szinfoniák hallgatóinak, a hangversenylátogatóknak. Mint a legjobb, legmegbízhatóbb vezetőt melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az egyes szinfoniák külön füzetekben is kaphatók […].
E könyv füzetek formájában egyes antikváriumokban vagy a Vaterán még ma is kapható:
https://www.libri.hu/konyv/Beethoven-szimfoniai-I-VIII-Zenetudomanyi-konyvtar-5-a-5-h.html
Noha a Magyar Életrajzi Lexikonban Perényi Géza neve nem szerepel, az amerikai Corliss Richard Arnold könyvében (Organ Literature, A Comprehensive Survey, Volume I, Historical Survey) megtaláljuk, ami bizonyíték arra, hogy Perényi Géza az orgonairodalom említésre érdemes szereplője volt.
Ez első magyarországi újsághír:
NÉPSZAVA, 1909.03.30.:
„Szimfonikus hangverseny. Az új zeneakadémia hangverseny-termében vasárnap este Schubert H-moll szimfóniájának első tétele után viharosan tapsolt a közönség. A taps nemcsak a nagy mester szellemének, hanem épp úgy az előadó művészeknek s első sorban Kun Lászlónak, a kiváló dirigensnek szólt. […] Újdonság kettő volt: Perényi Géza magyar zeneszerző Scherzinója és Mac Dowell Indián-szvitje. Perényi műve jeles, invenciózus munka, sokat ígérő tehetség műve, szép harmóniai és orchestrális hatásokkal. […]”