vissza a cimoldalra
2018-11-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7515)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2612)
Franz Schmidt (3225)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1158)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)
Miller Lajos (87)
Palcsó Sándor (229)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (Ardelao, 2017-07-05 18:34:35)

   
1158   Ardelao • előzmény1157 2018-11-16 09:36:02

Mellesleg a havi 240 pengő tartásdíj 1938-ban nem is volt csekély összeg, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük az egyéb juttatásokat is, amelyekben Bokor Margit a gyermekét részesítette. Mert hogyan is szól a dal az 1936-ban készült filmben? "Havi kétszáz pengő fixszel ma az ember könnyen viccel ..."

Az állandó anyai gondoskodás és mindkét szülő önzetlen szeretetének az értékét, persze, nem lehet pénzben meghatározni.

Noha Bokor Margit életrajza erről nem szól, de végül a leány mégis az édesanyjához kerülhetett, mert Bokor Vera Amerikában ment férjhez, egy amerikaihoz. Ezt bizonyítják a Bokor Margit családfájával kapcsolatos amerikai bejegyzések:

Bokor Vera (Louis Halpern felesége)

Halpern, Louis married a bride named VERA BOKOR in the year 1965 on license number 5925 issued in Manhattan, New York City, New York, U.S.A. 

1157   Ardelao • előzmény1156 2018-11-16 08:08:53

PESTI NAPLÓ, 1936.04.22.:

Bokor Margitot, a bécsi Opera magyar művésznőjét gyermektartásért perli leánya - A magyar árvaszék dönt a 15 éves Bokor Veronika sorsáról

Bécs, április 22.
(A Pesti Napló tudósítójától.)

         A bécsi társadalmi és művészeti életben nagy érdeklődéssel kísérik azt a gyermektartási pert, amelyet Bokor Margit, a bécsi Opera kitűnő magyar művésznője ellen a 15 éves Bokor Veronika, apja intencióinak megfelelően indított. A perben Bokor Veronika havi 500 pengő gyermektartási díjat követel anyjától.
          A különös perben a bécsi bíróság már több tárgyalást tartott. A hétfői tárgyaláson valósággal drámai jelenetek játszódtak le. Az előző tárgyalásokon a következők derültek ki: A perirat szerint Bokor Margit havi jövedelme négyezer schilling. Ugyanakkor Bokor Veronika apja, aki állásnélküli budapesti gyógyszerész, nem tudja eltartani a leányt. Bokor Margit ügyvédje, dr. Wachsberg kijelentette, hogy Bokor Margit Veronikára havonta 430 schillinget költ anélkül, hogy erre jogilag kötelezve lenne. Bokor Margit nettó keresete 2500 schilling. Különben Bokor Margit hajlandó leányát bármelyik elsőrangú leánynevelő intézetben neveltetni.
          A hétfői tárgyaláson a bíró azt ajánlotta, hogy Veronikát egy budapesti leánynevelőintézetben helyezzék el. Mire Veronika ügyvédje így szólt:
          — Ez lehetetlenség. Különben megkérdezhetjük magát Veronikát, mi a kívánsága, odakinn vár a folyosón.
          Bokor Margitot ez a bejelentés igen kellemetlenül lepte meg. Így szólt:
          — Tehát mégis! A szegény gyermeket belevonják ebbe a dologba.
          Veronika ügyvédje:
          — Veronika nagy és okos leány, tudja, hogy mit akar.
          Veronika belép. Nagy jelenet anya és leánya között. Megindultan átkarolják egymást, csókolódznak. Veronika nagyon szép leány, erősen hasonlít édesanyjához. Bokor Margit büszkén nézi végig tetőtől talpig virágzó leányát.
          A bíró most Veronikához szól:
          — Jó lenne, ha távol a családi veszekedéstől, egy intézetben nevelkedne. Nem gondolja?
          Veronika (felcsattan): Nem akarok intézetbe menni. Nem akarom apust otthagyni.
          A bíró: De hiszen jól érezné magát egy intézetben.
          Veronika: Szó sincs róla, erre nem vagyok képes. Már különben is rémes nekem, hogy apus és anyus nem élnek együtt, most aztán apus egészen egyedül maradjon? Ez nem lehet. Aztán meg már túlságosan felnőttnek érzem magam ahhoz, hogy intézetben nevelkedjem.
          Bokor Margit: De kisleányom, ez lenne a legjobb.
          Veronika: Nem akarom! Nem akarom!
          Bokor Margit: Legszívesebben elválnék, hogy a gyerek helyzete ne legyen ilyen.
          A bíró (a férjhez): Elvben beleegyeznék a válásba?
          A férj: Szó sincs róla.
          A bíró: Miért?
          A férj: Ezt itt nem mondhatom meg.
          Bokor Margit a továbbiakban kijelentette, hogy 25.000 schillinget ajánlott fel férjének, akitől el akart válni, de a tárgyalások megszakadtak. A bíróság kedden ítéletet hirdetett, amelyben a 15 éves Veronika kérését elutasította azzal az indoklással, hogy a perben a magyar árvaszék illetékes. Minthogy a magyar árvaszék döntése osztrák területen is érvényes, a perben a magyar árvaszék dönt.

ESTI KURIR, 1937.02.23.:

Bokor Margit megnyerte tartásdíjperét
Bécsben most dőlt el az a per, amelyet Bokor Margit, a Staatsoper nagyhírű magyar énekesnője ellen indított leánya, Bokor Veronika. Bokor Margitot ötszáz pengő tartásdijért perelte a leánya. Bokor Margit bebizonyította, hogy havonként mintegy kétszáznegyven pengőt költ a leányára, havonta százhat schillinget fizet életbiztosításáért, a gyermeket nyaraltatja és ruházza. A bíróság Bokor Margit érvelésének adott helyet és a tartásdij összegét kétszáznegyven pengőre mérsékelte.

Az ügy folytatásáról többek között a MAGYARORSZÁG, 1937.02.25. és 1937.06.01. számában olvashatunk, majd ugyanebben a lapban, 1937.07.03-án, a jogerős ítéletről is:

„[…] a legfelsőbb bíróság meghozta ítéletét, amelyben az első bíróság ítéletét jóváhagyta, és az apa fellebbezését végérvényesen elutasította. A legfelsőbb bíróság ítélete több igen érdekes indokolást tartalmaz, így megállapítja az indokolás, hogy egy énekesnő anyagi teljesítményét nem szabad a legnagyobb sikerei szerint megítélni s ezen az alapon nem lehet kötelezni Bokor Margitot sem arra, hogy sikerei tetőpontján jövedelmével arányos tartásdíjat adjon leányának.
Másik érdekes pontja az indokolásnak az, hogy egy polgári család leánykáját nem szabad magas luxusigényekkel felnevelni, mert egy napon hirtelen arra ébredhet, hogy a fényűzés elmúlt, és az igényeit nem tudja kielégíteni. ........... Remélhető, hogy a legfelsőbb bíróság ítéletével ez a kínos családi ügy, amely éveken át foglalkoztatta a bécsi nyilvánosságot, egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről.”

8 ÓRAI UJSÁG, 1938.02.15.:

Bokor Margit pere
a leányáért

— A 8 Órai Újság tudósítása —
Bokor
Margit, a bécsi Operaház híres magyar énekesnője és férje, Bokor Sándor budapesti gyógyszerész között régi pereskedés folyik. Bokor Margitot a bécsi bíróság 200 pengő tartásdíjra ítélte férje javára, 17 éves leányuk, a feltűnően szép Bokor Vera nevelési költségeihez való hozzájárulás címén. Bokor Margit az árvaszéktől magának követelte a leányt, akit előkelő nevelőintézetbe akart küldeni, de az árvaszék ilyen értelmű döntését a gyámügyi bizottság megváltoztatta, mert nem talált okot arra, hogy a leányt akarata ellenére elvonják apja gondozása alól. Bokor Margit e döntés miatt felülvizsgálati kérelemmel fordult a belügyminiszterhez, aki azonban elutasította a művésznő kérését, mert az alsóbb hatóságok részéről semmiféle jogsértés nem történt, már pedig csak ez esetben lehetne szó felülvizsgálatról. Bokor Vera tehát végleg apjánál marad. A házastársak között egyébként most indult meg a válóper a budapesti törvényszéken.

1156   Ardelao • előzmény1155 2018-11-16 08:06:36

Viszonylag ritkán esik szó arról, hogy a művészek családjában miként viselik a gyermekek a szülők vagy csak az egyik szülő művész voltából fakadó „megpróbáltatásokat”. Hiszen – aligha tagadható – a művészember életformája nem kedvez a gyermek által igényelt biztonságtudatnak, állandóságérzetnek és az oly fontos „minőségi időnek”, amikor a szülő a külvilág kizárásával csakis a gyermekére összpontosít. Kivételek – mint mindig - természetesen a művészcsaládok esetében is akadnak, de Bokor Margité nem tartozott e szerencsések közé. 1936 és 1938 között - a művésznő fellépéseiről és sikereiről szóló tudósításokkal párhuzamosan - folyamatosan jelennek meg a sajtóban az új és újabb fejlemények az énekesnő ellen indított gyermektartási perrel kapcsolatosan is. E kínos – ám reklámértékű - ügy rezüméje a következő bejegyzésben olvasható.

1155   Ardelao • előzmény1154 2018-11-14 10:27:28

Szemelvények 1935-ből és 1936-ból, avagy: Értékesebb a magyarnak a magyar, ha importból származik?

AZ EST, 1935.01.26.:

Bokor Margit első szereplése* Magyarországon
Amióta elkerült Magyarországról, a budapesti Zeneakadémiáról, nagy karriert futott be Bokor Margit, a bécsi állami operaház művésznője, aki legutóbb Monte Carloban aratott nagy sikereket. A kiváló művésznő szülei Budapesten laknak, fivére, Vahl, Párizsban élő magyar rajzoló. A magyar közönség eddig csak az osztrák rádióállomáson keresztül hallhatta a gyönyörű szopránhangot, amelyet annakidején igen olcsón meg lehetett volna szerezni az Operaház számára is, Bokor Margit első budapesti szereplése hétfőn, február 18-án lesz. A budapesti rádióval is megállapodott egy hangversenyre.”

*Bokor Margitnak több alkalommal beharangozott „első szereplése” volt Magyarországon, amelyet – a művésznő külföldön vállalt kötelezettségei miatt - többször is elnapoltak. Ennek az 1935.02.18-i szereplésnek sem találtam a sajtóban nyomát.

PESTI NAPLÓ, 1935.03.15.:

A Bécsi Rádió március 18-i műsorából:

„9.15: Európai hangverseny, tarka zenés est. Közreműködik Bokor Margit szoprán, Borsos Ferenc tenor, Rawicz—Landauer-zongorakettős, a Boheme-négyes, a Schubert-szövetség kamarakara és a rádiózenekar.”

MAGYARORSZÁG, 1935.09.04.:

Bokor Margit és Svéd Sándor a Bellini-ünnep rádióközvetítésén

A bécsi rádió szeptember 20-án a stúdióból Kabasta vezényletével Bellini-ünnepet rendez. Előadják a »Puritánok« című operát. Ezt az ünnepséget, mint teljes műsorszámot, a magyar rádió is átveszi.
Bennünket csak büszkeséggel tölthet el, hogy a Bellini-opera főszerepeiben Bokor Margit, a Staatsoper kiváló művésznője és Svéd Sándor lép fel. […].”

AZ EST, 1935.10.09.:

A bécsi operaház első újdonságának magyar szereplői. A bécsi Staatsoper első újdonsága, mint már hírül adtuk, Salmhofer és Decsey »Az álombeli hölgy« című operája lesz, amelynek címszerepében Schwarz Vera fog vendégszerepelni Az újdonság többi főszerepét, mint Bécsből jelentik, magyarok fogják énekelni: a tenor-szerepet a felvidéki származású Godin Imre, a baritont Svéd Sándor és a dalmű szubrett-szerepét Bokor Margit.”

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1936.01.24.:

Bokor Margit, a bécsi Staatsoper magyar énekesnője, nem játszik az idén operettet Budapesten. A már kész megállapodás kedden este felborult, mert a művésznő kevesli az időt arra, hogy a „Dzsaina" szerepével elkészüljön. Impresszáriója most arról értesít bennünket, hogy Bokor Margit operett-bemutatkozása őszre marad.”

A tényleges első szereplés Budapesten:

PESTI NAPLÓ, 1936.07.07.:

Bokor Margit a Cigánybáróban. Hétfőn este kosztümös előadás volt az Állatkertben. A Cigánybáró került színre, amelynek Saffi szerepét , Bokor Margit, a bécsi Staatsoper magyar származású, kiváló énekesnője játszotta és énekelte. Bokor Margit ezúttal lépett fel először Budapesten. A művésznő annakidején Szabados Béla növendéke volt, tanulmányainak befejezése után a lipcsei Operaház tagja lett, majd Fritz Busch igazgatása alatt álló drezdai operaházban énekelt, azután
Clemens Kraus meghívására a bécsi Staatsoperhez került, ahol most Weingartner igazgató újabb három évre szerződtette. - Hétfő esti szereplésekor Bokor Margit nagy sikert aratott. A művésznő gyönyörűen énekelt. Bámulatos könnyedséggel szárnyal a hangja. Tiszta és nemes ez a hang, amely csupa tűz, érzéki forróság, erő és megvesztegető lágyság. A közönség megismételtette Bokor Margit legtöbb dalát. A hétfői est Bokor Margit személyében ismét elénk hozott egy értékes magyar művésznőt, akinek távolléte a magyar színjátszás és énekművészet érzékeny vesztesége. A közönség tapsaiból bőven kijutott Bokor Margit partnereinek is. Darvas Ibolyának, a gyönyörű hangú Rácz Hildának, dr. Szedő Miklósnak éa Fekete Pálnak. Az előadást Faragó Ödön rendezte és a Budapesti Hangverseny Zenekart Komor Vilmos vezényelte tökéletes művészettel. Hétfőn este nagy siker volt az Állatkertben. (f. i.)”

1154   Ardelao • előzmény1153 2018-11-13 10:42:32

Az 1934. év „terméséből”:

UJSÁG, 1934.01.04.

Bokor Margit Londonban. Több ízben beszámoltunk már Bokor Margitnak, a gyorsan világhírűvé vált fiatal magyar énekesnőnek a sikereiről. Külföldi lapok most azt a hírt hozzák, hogy a londoni Covent Garden-operaház legközelebb be fogja mutatni Strauss Richard Arabelláját Bokor Margittal és Ursuleac-kal a női főszerepekben. Ez a hír azt jelenti, hogy a kitűnő magyar énekesnő előtt immár London is nyitva áll Németországi és bécsi sikerei után igen gyorsan jut el Bokor Margit a szigetország fővárosába, ahová a kontinensről csak a legkiválóbb énekeseket hívják meg.”

A ZENE, 1934/1.-2. SZÁM:

Hét magyar művész énekel a most induló évadban a bécsi állami operaházban: Anday Piroska, Angerer Margit, Bokor Margit, Németh Mária, Pataky Kálmán, Svéd Sándor és Szánthó Enid. Ez az egyszerű adat sok gondolatot kelthet bennünk a budapesti operaház igazgatásával kapcsolatosan.”

A ZENE, 1934/9. SZÁM:

„A »Giuditta«, Lehár legújabb operettje a bécsi operában került bemutatóra. Novotna Jarmila, Tauber Richárd és Bokor Margit osztoztak a világhírű komponista ünnepeltetésében.”

És egy kedves, beállítatalan fotó:

Anday Piroska (Rosette Anday) (mezzoszoprán) és Bokor Margit (szoprán) a Salzburgi Ünnepi Játékok Háza előtt, az 1930-as években, talán éppen 1934-ben (?):

File:Rosette Anday (1903–1977) und Margit Bokor (1903–1949) © Wilhelm Willinger (1879–1943) OeNB 8075049.jpg

1153   Ardelao • előzmény1151 2018-11-12 09:36:32

A főiskolai évekből, amikor Bokor Margit neve először jelenik meg a sajtóban:

BUDAPESTI HÍRLAP, 1927.11.16.:

„(Az ingyenes olasz nyelvtanfolyam megnyitó ünnepsége.) Kedden este […] a Zeneakadémia dísztermében.[…]

Az olasz nyelven mondott beszédet Békey dr. professzor tolmácsolta magyarul, mire megkezdődött a Zeneművészeti Főiskola növendékei által rendezett hangverseny. A hangversenyen nagy sikerrel működtek közre: Svéd Sándor, Nánási Erzsi, Kovács Boriska, Szarvas Klári, Bokor Margit és Szollás Magda.”

Majd egy Németországból érkezett hír, miután Bokor Margitot „a magyar Operaház vezetősége arra sem tartotta érdemesnek, hogy ösztöndíjasként szerepeltesse”:

UJSÁG, 1933.07.08.:

Strauss Richard Arabellája. Megemlékeztünk már az Ujság hasábjain Strauss Richard új operájának, az Arabellá-nak a drezdai bemutatójáról. A lapok ideérkezett kritikáiból látható csak igazán, hogy milyen óriási lelkesültséggel fogadta a közönség a nagy német zeneszerzőnek ezt az új vígoperáját, amely a bírálatok nyomán valószínűleg a Rózsalovag párja lesz művészi érték és siker szempontjából egyaránt. Hoffmansthal Hugó szövegkönyvét ismét zseniálisan, érdekesen és minden részletében megragadóan zenésítette meg Strauss Richard. A muzsikát gyönyörű magyar és szláv motívumokkal tűzdelte meg a szerző, s azonkívül egy tipikus csárdást is szerepeltet zenéjében. Ezzel akarja ugyanis jellemezni a darab egyik alakját, aki egy magyar főúr. A két női főszerepet Ursulcac Viorica és Bokor Margit játszották. Mind a ketten nagy sikert arattak. Bokor Margit, a kiváló magyar énekesnő Zdenka szerepét alakította, aki az első két felvonásban fiúnak öltözik a darab szerint. A kritika a legnagyobb elragadtatással ír a kitűnő művésznő gyönyörű hangjáról, természetes parlandójáról, elragadó énekéről és pompás játékáról. Megállapítják a lapok, hogy Bokor Margit és Ursuleac Viorica kettőse az előadás egyik fénypontja volt. Utána elemi erővel zúgott fel a tapsvihar, amely hosszú időre megakasztotta, az előadást. Mint külön érdekességet kell a drezdai bemutatóval kapcsolatban megemlíteni, hogy az előadást vezénylő Clemens Krauss már az első felvonás végén bement Bokor Margit öltözőjébe, aki ezzel az alakításával művészi pályájának talán egyik legnagyobb és döntő sikerét aratta, s kitűnő szerződtetési ajánlatot tett neki a bécsi állami operaház nevében. Bokor Margit feltételesen el is fogadta az ajánlatot, s most már minden csak attól függött, hogy a drezdai és a berlini operaházak hajlandók-e feloldani a kitűnő magyar művésznőt a még egy évig fennálló szerződése alól. Bokor Margit kérését természetesen Krauss igazgató is nagyon melegen pártolta s ennek köszönhető, hogy a drezdaiak sajnálkozva bár, de elengedték a kiváló magyar énekesnőt, aki ősztől kezdve immár a bécsi operaház tagja lesz. Krauss igazgató igen előkelő szerepkört biztosított neki, s az Arabella őszi bemutatóján valószínűleg szintén ő fogja Zdenka szerepét alakítani.”

Viorica Ursuleac and Margit Bokor in Arabella "Aber der Richtige..."

1152   Ardelao • előzmény1151 2018-11-11 09:23:12

No, és még egy link, amely alapján világossá válik, miért olyan bizonytalanok Bokor Margit életrajzírói a művésznő születési adatai tekintetében:

https://www.geni.com/people/Margit-Bokor/6000000013415056263

1151   Ardelao • előzmény1150 2018-11-11 08:35:56

Némi kiegészítés Bokor Margit életrajzához:

ESTI KURIR, 1934.10.04.:

film SZÍNHÁZ társaság

jobb Közép 1

— Maga biztosan tegnap is ott ült az Operaház nézőterén, a jobb középen, a sor szélén, ahol már húsz esztendő óta. Milyen volt az előadás?
= Nem volt jubiláris előadás, nem volt díszelőadás, csak olyan hétköznapi, tehát kitűnően sikerült. Senki sem volt berekedve, frissen, kipihenten, kedvvel énekelt mindenki. A pesti Lohengrin-előadásoknak különben az a sajátosságuk, hogy az előadás hőse rendszerint nem a Grál-lovag, hanem Telramund grófja. Legalább is olyankor, ha ezt a hálátlannak tartott szerepet Svéd Sándor énekli.
— És a többiek?
= Báthy Anna brabanti királykisasszonya: tiszta költészet, Sebeők Sári mint Ortrud: ma is démoni. De maga miért nem volt ott tegnap este?
Én a bécsi rádió Lehár-estjét hallgattam, amelyet Budapest is közvetített. És nem Taubertől voltam legjobban elragadtatva, hanem egy Bokor Margit nevű énekesnőtől, akiről eleinte azt hittem, hogy csak a neve magyar. Később kiderült, hogy magyarul is tud, még pedig mintaszerűen, mert magyarul énekelte a „Ha megversz is, imádlak én ...“ kezdetű, híres Lehár-dalt. Nem emlékszem, hogy valaha is fellépett volna az Operaházban. Nem tudná megmondani: kicsoda?
= Már hogyne tudnám! Losonci lány, de az édesapja: Wahl Géza hosszú időn át a Nyugati pályaudvar állomásfőnöke volt. A családjukból nem ő az első, aki európai hírnévre tett szert, mert Bródy Sándor és Biró Lajos is rokona. Bokor Margit Szabados Bélától és Vadnai Fricitől tanult énekelni. Amikor a Főiskolán megkapta a diplomát és az Operaház vezetősége még arra sem tartotta érdemesnek, hogy ösztöndíjasként szerepeltesse, kiutazott Németországba, ahol egy csapásra primadonna lett. Először a lipcsei zenei főigazgató szerződtette, majd Drezdába került, ott volt három esztendeig — Fritz Busch állt akkor a drezdai operaház élén! — most a bécsi Staatsoper tagja. Művészetének azonban nemcsak Lipcse, Drezda és Bécs közönsége tapsolt eddig, hanem Berlin, London, Amsterdam, Velence, Salzburg, Paris és Kopenhága is ünnepelte a fiatal művésznőt, aki nemcsak hibátlan zenei érzékű, gyönyörű hangú, kulturált ízlésű énekesnő, hanem feltűnő szépség is. Szereplését mindenütt nagy érdeklődés előzi meg, csak a budapesti Operaház vezetősége nem kíváncsi rá.

1150   Ardelao 2018-11-10 09:33:10

           Sohasem tudhatjuk, hogy életünk valamely szerencsés fordulata nem válik-e később szerencsétlenségünk forrásává. Tüneményes szopránjára egy helyi dalárdában Losonczy Schweitzer Oszkár lett figyelmes. Az ő tanácsára iratkozott be a budapesti Zeneakadémiára, amelynek elvégzése után szakított megszokott, polgári életével és gyógyszerész férjével, majd egyetlen gyermekével is megszűnt bensőséges kapcsolata.

          Nem volt ötven éves, amikor távoznia kellett az élők sorából. A sikerek ingatag ladikján szállt szembe a könnyek és megpróbáltatások óceánjának hullámaival, és e küzdelmes, ám fényes győzelmet ígérő kaland ára minden bizonnyal viszonylag rövidre szabott élete volt. Hangját ma mindössze két-három felvétel őrzi.

http://holocaustmusic.ort.org/fileadmin/_processed_/csm_margit_bokor_597134969f.jpg

BOKOR (leánykori nevén: WAHL) MARGIT operaénekesnő

(Losonc, 1905.06.01.-1949.11.09.)

           Bokor Margit, a kiváló énekesnő,  az 1930-as években európai vezető szopránjai közé tartozott.

           Életrajzi adatai hiányosak. A különböző források születésének dátumát, de még a helyét is különféleképpen tüntetik fel (1900., 1903., 1905. április 1. vagy június 1., Losonc, de néhol Budapest). (Mellesleg a losonci anyakönyvi hivatal bejegyzéseiben Wahl Margit nevű újszülött az említett években nem szerepel.)

           Ifjúkoráról keveset tudunk. 28 éves volt, amikor diplomát szerzett a budapesti Zeneakadémián, de a Bécsi Zenei Főiskolán is folytatott tanulmányokat. Első szerződése Lipcséhez kötötte; itt 1928 és 1930 között lépett fel, és Beethoven Fidelio c. operájának címszerepében debütált. 1930-ban Berlinben vendégszerepelt, Verdi Trubadúr c. operájában.

          Ezt követően a Drezdai Állami Operához szerződött, amelynek 1930.08.01-től 1933.07.31-ig volt tagja és szólistája. Itt 42 kisebb és nagyobb szerepet énekelt Weber, Verdi, Bizet, Mozart, Richard Strauss, Johann Strauss, Wagner, Offenbach és mások műveiben. Fellépéseit a sajtó kedvezően fogadta. Még 1933. július 1-jén nagy sikerrel elénekelte Zdenka szerepét Richard Strauss Arabella c. operájának ősbemutatóján. Nem sokkal ezután azonban az énekesnőnek el kellett hagynia Drezdát, mivel – bár hite szerint katolikus volt - zsidó felmenőkkel rendelkezett, és a náci törvény az állami intézményekben, mint amilyen a drezdai operaház is volt, megtiltotta a zsidók alkalmazását.

          1933. szeptember 1-től már Bécsben lakott, ahol Zdenkaként immár a Bécsi Állami Opera zenekarával lépett fel, és e zenekarral adott elő részleteket R. Strauss Az egyiptomi Heléna c. operájából is, amelyben Aithera szerepét énekelte. 1934-ben Lehár Ferenc Giudittájában Anita szerepét kapta, majd újabb főszerepeket osztottak rá. Richard Strauss A rózsalovag c. zenés játékában Octaviant, Weber Oberonjában a címszerepet énekelte. 1934-től 1938-ig maradhatott a Bécsi Állami Opera tagja. Ez idő alatt többször vendégszerepelt Olaszországban, és a londoni Covent Garden operaházban ő énekelte Zdenka szerepét az Arabella angliai premierjén. 1935-től fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon (Octavian- vagy Zerlinaként). Bécsben és Salzburgban olyan neves karmesterekkel dolgozott, mint Bruno Walter és Felix Weingartner, és fellépéseit a Bécsi Rádió is közvetítette. Erre az időszakra esik első fellépése a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban: 1936-ban ifj. Johann Straussnak „A  cigánybáró”-jában, 1937-ben Otto Nicolainak „A windsori víg nők” c. operájában.

          1938 márciusában, tíz nappal az Anschluss után, a Bécsi Állami Operánál betöltött állásából „felmentették”, hivatkozva a már említett zsidóellenes törvényre. A Szövetségi Oktatásügyi Minisztérium elrendelte az énekesnő nyugdíjbefizetéseinek, 3.999 birodalmi márkának a visszafizetését, 1938. június 30-tól pedig beszüntették havi illetményének a folyósítását. Bokor Margit 1938 nyarán elhagyta Bécset.

      Párizsba költözése előtt azonban még fellépett Amsterdamban, Mozart Figaro házasságában, Susannaként, vendégszerepelt Brüsszelben és Antwerpenben is. 1938 végétől már Párizsban lakott, 1939 elején pedig azt tervezte, hogy Susannaként Cannes-ban lép fel, Párizsban pedig dalestet ad. Párizsból kérvényezte meg az Amerikai Egyesült Államokba történő beutazásának az engedélyezését.

     1939-ben már Rio de Janeiroban lépett fel. Hamarosan szerződtették a Chicagói és a San Franciscói Operaházhoz. 1942-ben New York-ban, „A cigánybáró” angol bemutatóján énekelt. Ugyanitt lépett fel A denevér c. operettben is. Énekelt továbbá a New York-i Metropolitanben is. 1947-ben a New York-i Városi Operához szerződött, ahol Richard Strauss „Ariadne Naxos szigetén” c. operájában a zeneszerző szerepét nagy sikerrel énekelte.

     Sajnos nem sokkal ezután súlyosan megbetegedett, és 1949. november 9-én elhunyt. New Yorkban temették el (Calvary Cemetery, Queens, NY). Emlékére barátai rákkutatási alapítványt hoztak létre a Columbia Egyetemen.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bokor_Margit

http://holocaustmusic.ort.org/resistance-and-exile/bokor-margit/

https://www.lexm.uni-hamburg.de/object/lexm_lexmperson_00002790

https://books.google.hu/books?id=eLWao2lIGTEC&pg=PA502&dq=Bokor+Margit&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwiOyLnj3cDeAhXEE5AKHZxKDvQQ6AEIWDAI#v=onepage&q=Bokor%20Margit&f=false

P. S.: A titok, amely máig megfejtetlen: Bokor (Wahl) Margitnak az USÁ-ban bejegyzett születési és elhalálozási adatai, sírhelye, egy közös síremlék és annak felirata

1149   Ardelao • előzmény1148 2018-11-09 19:01:33

1979 szeptemberében a 89 éves L. Schweitzer Oszkár a Zeneakadémián átvette nem mindennapi művészi-zenepedagógiai életpályája jutalmául a vasdiplomát.

1980. január 9-én, 90. születésnapja alkalmából, a MAGYAR NEMZET-ben szép méltatás jelent meg róla.

Egy esztendővel később, 1981. január 9-én pedig - pontosan a 91. születésnapján - Losonczy Schweitzer Oszkár örök búcsút intett e földi világnak.

Különös, ritka egybeesés a születés és az elhalálozás napjának az azonossága.

A számmisztikával foglalkozók a 9-es számról egyebek között azt tartják, hogy az, „ami 9-es napon zárul le, végleges. De aki hajlandó elengedni a régit, az kap helyette újat, ami minden szempontból magasabb minőségű lesz.” Legyen hát igazuk!

A hosszú életet élők kétes jutalma, hogy még életükben megtapasztalják az elfeledettség érzését. A kortársak zöme ugyanis az ő esetükben már korábban égi pályára lép, az újonnan érkezők feladata pedig már nem a vissza-, hanem az előretekintés.

1981-ben Losonczy Schweitzer Oszkárról már csak a MAGYAR NEMZET január 17-i számában találtam egy rövid közleményt: „Szomorú szívvel tudatom, hogy férjem, Losonczy Schweitzer Oszkár vasdiplomás hegedűművész, zeneszerző és zenepedagógus, a Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa, rövid betegség után, január 9-én, életének 91. évében elhunyt. Felesége, családtagjai és barátai január 20-án, kedden délután fél háromkor helyezik örök nyugovóra földi maradványait a Rákoskeresztúri új köztemető halottasházából.”

Az AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1981.02.20-i számában pedig mindössze ez az egyetlen sor olvasható róla:Halálozások – Budapest […];   Losonczy Schweitzer Oszkár hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus; […]”.

Egy hosszú, tartalmas és áldozatos művészélet jutalma …

1148   Ardelao • előzmény1147 2018-11-09 07:03:27

Még a kilencedik tízes végén is elővette a hegedűt …

A HÉT, 1978.12.23.:

HUBAY EMLÉKEST

A CSEMADOK losonci (Lučenec) helyi szervezete emlékestet rendezett Hubay Jenő kiváló magyar hegedűművész és zeneszerző születésének 120. évfordulója alkalmából. Hubay Jenőt, a nagyhírű magyar hegedűiskola megalapítóját rengeteg szál fűzi Losonchoz. A városhoz tartozó Szalatnán áll az egykori Hubay-kastély (ma gyermekotthon), ahol évtizedeken át nemcsak a magyar szellemi élet vezetői találkoztak — Vecsey Ferenc és Szigeti József híres zeneszerzők második otthona volt -, hanem gyakori vendégek voltak itt a korabeli zenei élet világjáró külföldi nagyságai is. Hubay itteni látogatásai során több ízben adott Losoncon hangversenyt, mindig jótékony célra,[…]

Halmy Ferenc zenetörténész tartotta meg emlékbeszédét: „Hubay Jenő pályaíve és Losonc" címmel. […] A sikeres előadás után a legidősebb élő Hubay-tanítvány, a […] gyémántdiplomás Losonczy Schweitzer Oszkár lépett a dobogóra, s Hubay két művét, a Larghetto-ot és a Romantikus szonátát mutatta be Vigh Katalin zongorakísérete mellett. Valóságos csoda, hogy majd 90 éves korban még így tudjon valaki hegedülni. A losonciak kedvenc Oszkár bácsija kitűnően érzi a muzsika szellemét, ha néha már ezt magas fokon eljátszani nem is képes. De amit nyújtott, ilyen magas korban mindenképpen elképesztő teljesítménynek számít. […]. Végül Losonczy Schweitzer Oszkár játszotta el Hubay Jenő egyik legismertebb művét, a híres „Cremonai hegedűst".

1147   Ardelao • előzmény1146 2018-11-08 14:09:29

Véletlenek pedig nincsenek! :)

Losonczi a losoncinak …..

MAGYAR KÖZLÖNY, 1976.01.16., 4. SZÁM:

"A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa
eredményes munkássága elismeréséül
Losonczy Schweitzer Oszkárnak, a KISZ Központi Művészegyüttese tanárának, korrepetitorának a
MUNKA ÉRDEMREND arany fokozata
;

…..

kitüntetést adományozza.

Losonczi Pál s. k., a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke”

1146   Ardelao • előzmény1145 2018-11-08 13:19:21

Amikor Michelangelo széklábat farag ….

Avagy hogyan lesz a háborúban hegedűből levestészta?

Nem hinném, hogy csupán névazonosságról lenne szó. Inkább úgy vélem, L. Schweitzer Oszkár igazi túlélő volt. A háborúban ritkán van igény szalonzenekarra, szalonnára annál inkább. Ha pedig (ló)hús sincs, jöhet a „húskivonatos levestészta”!

Ha mégis létezett egy másik losonczi Schweitzer „tz”-vel, akinek a keresztneve nem Pista, nem Pali, hanem Oszkár!, ráadásul „civilben” (zene-?)tanárként dolgozott, úgy megkövetem jeles hegedűművészünket haló poraiban is.

BELÜGYI KÖZLÖNY, 1940.06.02.:

„Levestészta forgalombahozatala. A földmívelésügyi miniszter losonczi Schweitzer Oszkár tanárnak (Budapest, VIII., Baross-utca 81.) megengedte, hogy „Erő húskivonatos levestészta" elnevezés alatt bejelentett összetételű tésztakészítményét forgalomba hozhassa. (118.746/1940. F. M.)”

Ám azt, hogy valószínűleg nem tévedek abban, hogy a fenti vállalkozás polihisztor zeneművészünknek egy másik művészeti ágban, a konyhaművészet műfajában komponált szerzeménye volt, az alábbi cikk igazolja:

PÉCSI NAPLÓ, 1937.02.12.:

Zeneszerzők és Szövegírók Lapja. Losonczi-Schweitzer Oszkár kitűnő zeneszerző és hegedűművész szerkesztésében jelent meg ez a kedves külsejű, évente tízszer megjelenő, folyóirat, melynek tartalmát minden számában érdekesebbnél érdekesebb cikkek teszik gazdaggá. A lapban sorozatosan jelennek meg zenei kiválóságaink szakszerű nyilatkozatai, a mai magyar zenei problémák megoldásának égető szükségességéről, a Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének és tagjainak életbevágóan fontos problémáiról és még sok más közérdekű, a zenei élettel kapcsolatos cikkek. A lap egy nagy hiányt pótló, bátor kiállású, nemzeti érdeket szem előtt tartó szószólója a zeneszerzőknek, szövegíróknak, rámutat sorozatos hozzászólásaival a feltétlen megoldásra váró nehéz feladatokra, a jogdíj-elosztásnak, a nyomorbajutott szerzők megsegítésére stb. írók, zeneszerzők, szövegírók részére egyenesen pótolhatatlan, mert tanácsot ad, oktat, felvilágosít és bevezet a zenei élet titokzatos útvesztőibe. A fiatal szerzők gyakoribb rádiószerepeltetése érdekében síkraszáll és hangos szóval képvisel minden szerzői érdeket. Címe: Budapest, VIII. Baross u. 81. III. emelet, 26.”

1145   Ardelao • előzmény1144 2018-11-08 12:28:41

Hanganyag nem lévén, nem tudjuk, zeneszerzőként és hegedűművészként mely kategóriába sorolhatnánk L. Schweitzer Oszkárt. Tény azonban, hogy neve a sajtóban folyamatosan szerepelt, és  tevékenységéről egyetlen elmarasztaló cikk sem jelent meg. Folyamatosan munkálkodott, szervezett, rendezett, zenélt és minden bizonnyal fáradhatatlanul komponált is. Idős korában úgy tekintettek rá, mint a biológia csodájára, élete hosszú végéig aktív maradt. A II. világháború idején egy ideig nem hallani róla, azaz, hogy .... de azután neve ismét rendre megjelenik a sajtóban.

MAGYARORSZÁG, 1935.02.17.:

„Déli szalónzene
Losonczi-Schweitzer Oszkár szalonzenekara szerepelt szombaton délben elég figyelemreméltó műsorral, amelynek keretében a zenekar vezetőjének »Perpetuum mobile« című új kompozícióját is bemutatta. Kevés zeneszerző van, akit nem csábított ez a téma s aki ellent tudott állni a csábításnak. Losonczi-Schweitzer műve —- bár főtémájában kissé emlékeztét Schubert »L’abeille«-ére — ügyesen hangszerelt, frissen szóló muzsika, amellyel szívesen találkozunk máskor is. A hegedűszólamot Setét György játszotta kifogástalan technikával. (e.)”

Az UJSÁG, 1937.03.02.:

Az Új Magyar Írók és Művészek Társasága magasszínvonalú hangversenyt tartott a Pátria Klubban. Dr. Melha Armandné mondott megnyitóbeszédet. Közreműködtek: Szabad Antal dr., Dohanszky Clarisse zongoraművésznő, Palm Lussy dalénekesnő, B. Novy Panni verseiből adott elő művészi egyszerűséggel. Takáts Erzsi nagykultúrájú énekesnő, Imets Magda magyar nótákat énekelt, Mihály László értékes, szép verseiből olvasott fel, majd Vidor Imre zongoraművész mesteri játéka után Nógrády László nagyhatású szavalata zárta Ie a műsort, amelyet Losonczi-Schweitzer Oszkár rendezett, aki hegedű játékával maga is hozzájárult az est sikeréhez.

MAGYARSÁG, 1937.05.11.:

A keresztény magántisztviselők művészestje. A Keresztény Magántisztviselők Országos Egyesületének első művészestélye a legnagyobb siker jegyében folyt le május 8-án az egyesület dísztermében. A művészesten, amelyet Losonczi Schweitzer Oszkár kiváló hegedűművészünk és zeneszerzőnk rendezett, a budapesti művészek jelesei leptek fel. […] Losonczi Schweitzer Oszkár Souvenir ancienne és Alt-Wien című hegedűkompozícióval tették az estét emlékezetessé. Zongorán kísért Dániel Ernő. […]”

1144   Ardelao • előzmény1142 2018-11-07 10:05:42

L. Schweitzer Oszkár az itt említetteken kívül egészen biztosan számos más zenedarabot is írt, mivel azokból több alkalommal tartott szerzői estet igencsak neves művészek közreműködésével. Az ezekről az alkalmakról szóló hírekből idézek néhányat:

MAGYARSÁG, 1938.01.16.:

Díszhangverseny. Az elmúlt vasárnap négy egyesület rendezett díszhangversenyt, amely egyben Losonczi Schweitzer Oszkár, az ismertnevű zeneszerző szerzői estje volt. A négy egyesület: a Nemzeti Kulturegyesület, az Új Magyar írók, Művészek, Műpártolók, a Nemessányi Kör és a Józsefvárosi Kaszinó. Fellépett többek közt Kéthelyiné Wakots Margit, aki énekszámaival aratott nagy sikert; azután Albert Ferenc, aki virtuóz hegedűjátékáért kapott forró tapsokat. Nagy ünneplésben részesült Gábry László, B. Novy Panni, Kékes Irén, T. Polyák Izabella, Király László, H. Csóthy Erzsi és a többi szereplő is. A zongorakíséretet Kósa György látta el. Istók László a magyar hegedűkészítésről tartott érdekes előadást. Az ünnepelt szerző bőven részesült az est tapsaiból.

ESTI KURIR, 1938.12.06.:

Losonczy-Schweitzer Oszkár hegedűművész tegnap tartotta a Pátria Klubban ezidei második szerzői estjét, amelyen nagy sikerrel szerepeltek Kéthelyiné Wakots Margit, Lászlóffy Ágnes operaénekesnő, Szigeti Sándor és Aggházy Melinda énekművészek, Cziffra György zongoraművész, Losonczi-Schweitzer Oszkár, […] A nagysikerű hangversenyt zsúfolt, lelkes nézőtér hallgatta végig.

PESTI HÍRLAP, 1939.03.28.:

Szerzői est. Losonczi-Schweitzer Oszkár, a nagytehetségű zeneszerző és hegedűművész, vasárnap tartotta meg zajos sikerrel ezidei ötödik hangversenyét. Különösen mély hatást keltett két új hegedűkompozíciója, a Nocturno és a Humoresque, amelyeket maga adott elő. Nagy sikere volt még Győző Amáliának, Lucia Stillának, Karácsonyi Margitnak és Ellának, Nyáray Irénnek, valamint Warga Líviának.”

FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA, 1971.04.10.:

ÖTVEN ÉV

A zeneművészek és munkaközösségi zenepedagógusok szakszervezeti bizottsága rendezte a Fészek Művészklubban Losonczy Schweitzer Oszkár ötvenéves jubileumi szerzői estjét. Az érdemes muzsikus — egyébként az egyik legszebb magyar hegedűgyűjtemény tulajdonosa — annak idején húsz évig szerepelt a rádióban jellegzetes stílusú zenekarával. S félszázados művészpálya után sem pihen: a KISZ Központi Művészegyüttes fiataljait tanítja. Losonczy Schweitzer Oszkár estjén a szerző több műve — közöttük néhány Ady-dala — hangzott el, jeles művészek előadásában; a műsor bevezetőjét Gál György Sándor mondotta.
(déel)

1143   Ardelao • előzmény1141 2018-11-06 08:58:56

Losonczy Schweitzer Oszkár pályatársai karrierjének az alakulását is a szívén viselte. Mintha csak törleszteni kívánt volna abból a támogatásból, amelyet ifjú korában Hubayéktól a zenei pályán történt elindulásakor kapott. Vigh Károly megemlíti, hogy L. Schweitzer Oszkár felfedezettje volt pl. Herz Ottó, de Bokor Margit is, aki később operaénekesként Bécsben, majd a New York-i Metropolitanben aratta sikereit. De a Schweitzer Oszkár (*) által alapított zenekarok is jórészt a pályatársak megsegítését szolgálták:

BUDAPESTI HÍRLAP, 1933.07.23.:

„(Újból megalakult az Országos Szimfóniai Zenekar.) Az Országos Szimfóniai Zenekar, amely a közelmúltban Kún László zeneművészeti főiskolai tanár vezetése alatt az ország egyik legjelentősebb zenei faktora volt, most újból megalakul Losonczi-Schweitzer Oszkár, a rádióból is kiválóan ismert hegedűművész és karnagy vezetése mellett. Az Országos Szimfóniai Zenekar egy táborba tömöríti a zeneakadémiát végzett, de elhelyezkedni nem tudó legjobb tehetségű muzsikusokat, hogy ilymódon megmenthetők legyenek a magyarság és művészetük számára; másrészt a legminimálisabb helyárak mellett fog rendezni e 70—80 tagú zenekari testület, főleg nálunk ritkán vagy egyáltalán nem hallható művekből kéthetenként zenekari hangversenyeket. Tervbe van véve szólisták fellépése is. A hangversenyek szeptember havában kezdődnek.”

(*) A hegedűművész, zeneszerző nevét a korabeli újságcikkekben különbözőképpen írják: losonci Sch., Losonci Sch., Losonczi Sch., Losonczy Sch. és kötőjellel is: Losonci-Sch., Losonczy-Sch. vagy csak simán: Schweitzer Oszkár. A lényeg: Egy és ugyanazon személyről van szó.

1142   Ardelao • előzmény1141 2018-11-05 09:10:22

Losonczy-Schweitzer Oszkár ezután, a Magyar Rádiónál eltöltött két évtizede alatt szalonzenekarával folyamatosan szerepelt a rádió műsoraiban, anélkül, hogy a zenekar által előadott zeneszámokat nevesítették volna. Néhány esetben azonban néhány művének címét mégis közölték, jó esetben azok műfaját is, amely azonban többnyire hiányzott.

Minthogy Losonczy-Schweizer Oszkár kompozícióiról nem áll rendelkezésre pontos műjegyzék, ezért a korabeli rádióműsorokból emeltem ki azokat, amelyek ott elhangzottak:

Ady dalok

Air

Almafavirág (dal)

AltWien (hegedűre)

Ária

Azt álmodtam tegnap éjjel (Borsodyné Novi Panni versének megzenésítése)

Bízd csak rám magad (blues)

Chanson d’amour italienne

Elment

Fantasztikus mese (hegedűszóló)

Fiatal munkás (Kassák L. versének megszenésítése)

Ha te megcsókolnál …

Humoresque (hegedűre komponált mű)

Májusvégi holdas éjjel (tangódal)

Mámorító akácfürtök (Borsodyné Novi Panni versének megzenésítése)

Nocturno (hegedűre komponált mű)

Perpetuum mobile (hegedűszóló szalonzenekarral)

Poem erotique

Souvenir ancienne (hegedűre komponált mű)

Szabadság dal

Szól a harang

Vadvirágos tarka réten

És hogy miként vélekedtek a rádió „szalonzenekaráról” a hallgatók?

„Losonczy Schweitzer Oszkár rádió zenekarát hallgattuk mikrofonon át az egyik körúti kávéházból. A kitűnő karnagy-zeneszerző zenekara kávéházi nívót messze túlhaladó művészi muzsikát és műsort adott.

(MAGYAR MUZSIKASZÓ, 1933.11.01.)

Antikváriumban esetleg még ma is megszerezhető kottái:

Képtalálat a következőre: „losonczy Schweitzer Oszkár” 

1141   Ardelao • előzmény1139 2018-11-05 05:01:18

Vigh Károly írása Losonczy Schweitzer Oszkár életéről itt tölthető le: https://library.hungaricana.hu/hu/view/IrodalmiSzemle_1980/?query=SZO%3D(Waldbauer)&pg=185&layout=s

Ennél részéletesebben sehol sem olvashatunk a hegedűművész és zeneszerzőről. Ebből az írásból csupán azt a részt idézem, amely a Magyar Rádióhoz kerülésének közvetlen előzményeiről szól:

          „[…] Bármennyire is fontos szerepet töltött be Schweitzer Oszkár Losonc zenei életében, úgy érezte, hogy nem jut elég ideje hangversenyezésre, a művészi pálya folytatására. A kassai siker felkeltette benne a vágyat, hogy ismét a hangversenytermeket keresse.
          Az 1924.—25. évi tanév után megtartott nyilvános záróvizsgán bejelentette, hogy bezárja zeneiskolája kapuit, mert hangversenykörútra indul. Szlovenszkói turnéja első állomásán, a szomszédos Rimaszombatban viszontláthatta Pásztory Dittát, egy ottani gimnáziumi tanár leányát, akit már korábban ismert. A fiatal zongoraművésznő akkor már Bartók Béla felesége volt és ismerőseit is elhozta Schweitzer Oszkár hangversenyére. A koncertről nagy elismeréssel írt a Gömör, a Kassai Napló és a Prágai Magyar Hírlap. Ez utóbbi újság 1925. április 2-i számából idézünk: „Schweitzer Oszkár technikája párját ritkító, mely főleg Paganini: Mosesphantasi-jában csillogott... A program többi darabjait (Burmester: Staccato Serenade, Chopin-Sarasate: Nocturno) a meleg tónusadás és mély érzés hatnak át.”
          A rimaszombati koncertet egy nagysikerű középszlovákiai turné követte, melynek állomásai: Pelsőc, Rozsnyó, Dobsina, Besztercebánya, Selmecbánya, Körmöcbánya, Brezno, végül újból Rimaszombat voltak. Majd néhány csehországi fellépés következett és a művész visszatért Losoncra. Rövidesen azonban a legszebb szlovákiai fürdőhelyekre kapott koncertmeghívást. Ó- és Újtátrafüred, Tátralomnic, Széplak, Stubnya és Pöstyén voltak a fellépés színhelyei.
          Alig érkezett vissza élményekben gazdag körútjáról, csehországi kapcsolatai révén előbb Prágába szerződött, majd vidéki vendégszereplést vállalt. Olyan rangos művészekkel együtt lépett fel, mint pl. Max Anton, későbbi bonni zeneigazgató, akivel együtt adta elő ezeken a turnékon a zeneirodalom legszebb zongora-hegedű szonátáit.
          Teplitzi szereplése egybeesett a Beethoven-centenáriummal. A nagy zeneszerző több ízben tartózkodott a fürdőhelyen, ezért különös gonddal készítették elő a centenárium tiszteletére rendezett hangversenyeket. Ezeken a losonci hegedűművész is fellépett és Beethoven két románcát adta elő.
          Egy évig tartó teplitzschönaui tartózkodását családi okok miatt kellett befejeznie és 1927 végén hazatért Losoncra. Itt csakhamar egy szlovákiai hangverseny-körútra kapott meghívást. Előbb korábbi sikereinek színhelyein: Rimaszombatban és Dobsinán adott hangversenyt, majd ismét a szlovákiai fürdővárosok következtek és a turné befejező hangversenyére Pöstyénben került sor.
Losoncra visszatérve, nem gondolta Schweitzer Oszkár, hogy ez volt az utolsó szlovákiai hangversenykörútja. Mint kiderült: Budapesten olyan előnyös lehetőségek vártak rá, hogy további zenei tervei miatt búcsút mondott szülővárosának és a magyar fővárosban folytatta művészi pályáját.
          Életének erről a szakaszáról — amely már nem kötődik szűkebb pátriájához — csak dióhéjban adhatunk összefoglalást.
          Budapesten a rádióhoz került és mint hegedűművész, karnagy, valamint zeneszerző — a fasizmus éveit leszámítva — egészen 1948-ig kiélhette sokirányú művészi ambícióit. Különösen jeles művészekből álló szalonzenekarával szerepelt sűrűn a magyar rádió zenei adásaiban. Goiten Frigyes, Kerpely Jenő (a világhírű Waldbauer-kvartett tagja), dr. Herz Ottó, Kósa György, Dénes Vera stb. voltak zenekarának tagjai. […]”

1140   Ardelao • előzmény1138 2018-11-03 10:24:34

És egy későbbi ismertető "A HÉT" 1966.08.14-i számában:

"[…]

Losonczi-Schweitzer Oszkár 1890. január 9- én, az akkori Alsópatakparton levő anyai nagyszülők házában született. A Losoncon karmesterkedő Lehár Ferenc katonazenekarának szólóhegedűse volt. Czóbel Leó volt az első tanítómestere. Már diákkorában több ifjúsági hangversenyen szerepelt, amikor Hubay Jenőnek is bemutatták, s annak ajánlásával került a budapesti Zeneművészeti Akadémiára. Tudása annyira fejlődik, hogy még mint növendék az Akadémia engedélyével önálló hangversenyeket tart. Így már 1909-ben a losonci Vigadó nagytermében hangversenyezett, és bejárta a mai Szlovákia több városát. Az oklevél megszerzése után újabb országos turnéra indult. Az első világháború után előbb Pesten nyitott hegedűművész iskolát, majd hazatért Losoncra, hogy aztán 1929-ben családostól végleg Budapestre költözzék. Itt az Omnia mozgófénykép-színház zeneigazgatója lett. 1930-ban bekapcsolódott a Magyar Rádió munkájába, ahol a neve alatt működő művészegyüttessel — leszámítva a gyászos hitleri időket — 1948-ig működött mint karnagy, zeneszerző és szólista. Szerzeményei állandó műsorszámai voltak a rádiónak. 1936- ban alapította az Új Magyar Művészek és Műpártolók Társaságát, melynek célja a szegény sorsú tehetségek felkarolása és nyilvánossághoz való juttatása volt. 1930-ban életre hívta az Országos Szimfónikus Zenekart, amely az Operaház zenekara mellett Budapest egyetlen számottevő zenekara volt. A német megszállás alatt munkatáborban sínylődött. Ekkor komponálta a „Szabadság dalát“ és 1945-ben ezzel a dallal ünnepelték Budapesten az első szabad májust. A felszabadulás után a Budapesti Hangversenyzenekar tagja lett, majd több színházi zenekarban is működött, aztán a budapesti KISZ Művészegyüttes hegedűtanára lett. 1964-ben a Zeneművészeti Főiskola aranydiplomával tüntette ki. Magas kora ellenére még ma is dolgozik, komponál és itt-ott fel is lép. Számos műve jelent meg nyomtatásban, a nyilvántartás szerint már a 158. kompozíciójánál tart. […]”

1139   Ardelao • előzmény1138 2018-11-03 10:24:31

„Pályaívéről” az irodalmi szemle 1980. évi 2. számában, „Losoncról indult el” címmel részletes beszámolót olvashatunk. Hubay Jenő Losoncról elszármazott és leghosszabb időt megélt tanítványa a múlt század első harmadától állandó szereplője volt a magyar rádiónak. A történelem viharai őt is keményen sújtották, ám ő mindig talpra állt, és munkájával mindegyik történelmi korszakban elismerést váltott ki. Műveiből ennek ellenére (vagy éppen túlélésének a sikeressége miatt?) mégsem találunk meg egyet sem az interneten, vele készült hanglemezről sem esik szó. Ki volt ő valójában, és milyen értéket tett le az asztalra mint hegedűművész és zeneszerző?

LOSONCZY SCHWEITZER OSZKÁR (Losonc, 1890. jan. 9. – Bp., 1981. jan. 9.) hegedűművész, zenekarvezető, zeneszerző a következő elfeledett (vagy elfeledtetett?) művész, akiről néhány bejegyzés erejéig írni kívánok. 

Fotót – ide nem beilleszthetőt – csak a fent említett írásban és az 1936-ban megjelent kisenciklopédiában, „A magyar muzsika könyvé”-ben találunk róla. Utóbbiban az alábbi rövid ismertető áll:

„Losonczi Schweitzer Oszkár hegedűművész, zeneszerző és karnagy. *1890, Losonc. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol tanárai: Bloch J., Mambrinyi és Hubay J. 10 évig volt európai hangversenykörúton. 1922—23-ban a losonci zeneiskola igazgatója. 1929-ben megalakította az Orsz. Szimfónikus Zenekart. Mint karnagy, állandó szereplője zenekarával a rádiónak, amelynek tagjai Herz Ottó dr. Hannover György, Kerpely Jenő, Setét György. Művei: hegedűkompozíciók (Perpetuum mobile, Air, Conte fantastique, Altwien, Chanson d'amour italienne stb.), zenekari művek és dalok. Dalainak szövegeit Ady, Papváry Elemérné, Mécs László, Kassák Lajos, Pálmai József és Borsodyné Novy Panni stb. írták. Ismertebbek: Szól a harang, Őszi tilinkózás, A fiatal munkás, Vadvirágos réten. Zenepedagógiával foglalkozik.”

1138   Ardelao • előzmény1136 2018-11-01 14:16:39

A ZENE, 1940/10. SZÁM:

          Veress Endre: Beretvás Hugó emlékezete

          „Március б.-án, rövid szenvedés után, gellérthegyi villájában meghalt Beretvás Hugó zeneszerző. Hatvannyolc éves korában, munkakedve és alkotóereje teljében ragadta el a halál. Vele a magyar zenekultúra öreg gárdistája, őrtállója és egyik leglelkesebb harcosa távozott az élők sorából.
          Munkássága felölelte a zeneművészet minden ágát, különösen az énekes és egyházi zenében volt otthonos. Miséi, oratóriumai külföldön is számos előadást értek meg. Műveit puha dallamosság, gazdag lelemény és színes képzelőerő jellemzi, s mind tükre lelkületének. Irt számos orgonafantáziát, kórus- és kamarazeneművet is, valamint két kötetnyi műdalt. Főműve az »Assisi Szent Ferenc« pályadíjnyertes oratórium s mellette legismertebbek még Ave Mária-ja és a nagyszabású »Éji látogatás« ballada. Utolsó művei közt foglal helyet a »Szent István méne Szentmártonba« című, állami díjat nyert kantáta, melynek mind tárgya, mind zenéje a magyar őstelevényből sarjadt, és amely finom, bensőséges hangja, hálás szólamai, egységes hangulata folytán állandó műsorszáma kellene legyen a templomi hangversenyeknek.
          Emlékét nemcsak mi, akik mint embert is jól ismertük, fogjuk szívünkben szeretettel megőrizni, hanem fennmarad nemes szellemét hirdető műveiben is. Beretvás Hugó, az énekesek nagy barátja és szolgálója, mindaddig köztünk marad, míg ének és melódia az életet szivárványívként átfogják.”

E prófécia teljesülése még várat magára ….

1137   Ardelao • előzmény337 2018-10-31 07:46:33

Képtalálat a következőre: „Mosonyi mihály”

148 éve hunyt el a német származású magyar zeneszerző.

Részletek a burgenlandi tartományi kormány Brand—Mosonyi ünnepségén 1970-ben tartott ünnepi beszédéből:

          „MOSONYI MIHÁLY EMLÉKEZETE*

          Amikor összegyűltünk itt, hogy lerójuk az utókor kegyeletét Frauenkirchen fia, a Michael Brandként született és száz esztendeje, 1870. október 31-én Mosonyi Mihályként meghalt zeneszerző emléke előtt, tudva-tudatlan egy nagy kortárs, Liszt Ferenc felszólításának teszünk eleget. Mosonyi temetésének napján Liszt így írt Ábrányi Kornélnak, a Zenészeti Lapok szerkesztőjének: „Mosonyi halála mindnyájunk szívét mély gyásszal tölti el. Elvesztése elszomoríthat a hazai zeneművészet érdekében is, melynek ő egyik legnemesebb, legbátrabb és legérdemteljesebb képviselője volt. Bárki is büszke lehetett vele egy lépést tartani az általa követett úton. ... Tiszteljük emlékét azáltal, hogy igyekezzünk gyümölcsözővé tenni példáját és útmutatásait.”

           De hát milyen is volt ez a pálya, melyen — Liszt Ferenc önmagára is vonatkoztatott szavaival — „bárki is büszke lehetett vele lépést tartani?” Innen indult — e földről, a mai Burgenland, az egykori Nyugat-Magyarország földjéről, Frauenkirchenből, az egykori Boldogasszonyfalváról.

          Tanuló éveiről azért érdemes szólni, mert azok Mosonyi jellemét — szorgalmát, kitartását, céltudatosságát — is megvilágítják. A pozsonyi Turányi Károlynál, későbbi aacheni főzeneigazgatónál folytatott rövid tanulmányaitól eltekintve Mosonyi igazi mestere saját maga volt. Leírta Hummel nagy zongoraiskoláját, alaposan tanulmányozta Reicha zeneszerzés-tankönyvét, és — erre a jubiláris Beethoven-esztendőben külön is érdemes rámutatni — lemásolta Beethoven vonósnégyeseit, egy-egy szólam kivételével. Ez utóbbiakat ő maga „komponálta” hozzá a műhöz, s az utólagos összehasonlításkor boldog volt, ha az általa írt szólam helyenként megegyezett Beethoven eredeti elképzelésével. Nagy magyar zeneszerző-kortársai közül kétségkívül Mosonyi volt, aki egy, a bécsi klasszicizmus szellemében fogant zenestílus kialakításával kísérletezett magyar földön.

Beethoven hatása több művében megtalálható, mindenekelőtt kamarazenéjében, valamint az 1844-ben írt zongoraversenyében és az ugyanabban az esztendőben bemutatott I. szimfóniában. E szimfónia első előadása után a kritika nem is hagyta szó nélkül a „Beethoven-nyomokat.” De ne feledjük, Magyarországon a szimfonikus zene „újszülött” volt Mosonyi korában, először meg kellett tanulnia „beszélni,” hogy utóbb önálló gondolatokat is kifejezhessen. Néhány évtizeddel később — Liszttel és Erkellel együtt — épp Mosonyi volt, aki a legtöbb eredeti gondolatot fejezte ki új, önálló és eredeti nyelven.

          Az 1840-es években Mosonyi megbecsült nevet vívott ki magának Pest és Buda zenei életében. Magyar hangú művek írásával ekkor még nem kísérletezett, sőt, a kor internacionális-progresszív irányzatának, a zenei romantikának szele is alig érintette meg. Életében az 1856-os esztendő hozta meg azt a fordulatot, mely őt egyszeriben a magyar zene élvonalába emelte.

        1856-ban Magyarországra jött Liszt Ferenc, hogy betanítsa és elvezényelje az esztergomi bazilika felszentelésére írott nagyszabású új kompozícióját, a Missa solemnist. Az akkor még Brand nevet viselő Mosonyi zenekari nagybőgősként működött közre a Liszt-mise esztergomi ősbemutatóján. Itt és ekkor ismerte meg személyesen Lisztet — itt és ekkor tárult fel előtte Liszt alkotói nagysága. „Mert addig — írta később Mosonyi — azon általános közvélemény nyomán én is csak a sok üres szót szaporítám érdekében, mely Lisztet, mint kiváló zongoravirtuózt dicsőítette ugyan, de nagy zeneköltőnek egyáltalán nem akarta elismerni. — De a kérdéses mise próbái alatt leesett a hályog a szememről s töredelmes szívvel vertem a «mea culpá»-t!”

          A klasszikus alapműveltségű Mosonyi előtt tehát megnyílt a zenei nagyromantika világa: Liszté, Schumanné, utóbb Wagneré. A kor legmodernebb irányzataival ismerkedett meg — s ezek művelőitől tanulta meg azt is, hogy a leghívebben és legméltóbban akkor követi a klasszikus mestereket, ha új utakat tör, önálló és eredeti mondanivaló megszólaltatója lesz.

         De merre keresse Brand az új utat, melyen senki nem járt előtte? Egy siker és egy balsiker mutatja meg: merre kell haladnia. A balsiker: «Kaiser Max auf der Martinswand» című romantikus német operája, melyet 1856-ban és 1857-ben komponált, és melynek hibáira — arra mindenekelőtt, hogy a zeneszerző itt olyasvalami elmondására vállalkozott, melyet mások korábban már elmondtak — az időközben jó baráttá lett Liszt mutatott rá. A sikert pedig azok a magyar hangú darabjai hozták meg számára, melyeket Erzsébet császárné 1857-es első magyarországi útja alkalmából komponált: két kórusmű. Üdvözlet és Völkerfrühling, valamint egy zongoradarab: Pusztai élet. Utóbbiban a verbunkos táncmuzsika elemeiből kialakított zenei genre-festészet megteremtésére tett kísérletet. A darabnak sikere volt, maga Mosonyi is elégedett volt vele, mert néhány évvel később így summázta műve jelentőségét: „s éppen ezen albumban (ti. az Erzsébet-albumban) tett kísérletek után győződtem meg tulajdonképpen arról, hogy a magyar zene valósággal hivatva van egyik önálló, külön s eredeti műágát képezni az összes zeneművészet törzsfájának.”

          E felismerést követően másfél-két esztendeig nem jelentkezett a nyilvánosság előtt új zeneművel. De annál szorgalmasabban kísérletezett dolgozószobájának magányában. Sorra vette: a magyar népies műdal és a magyar hangszeres tánczene, a verbunkos elemeiből milyen eszközökkel — az akkori modern zeneművészet milyen formai, ritmikai, harmóniai és egyéb kombinációval — lehetséges új, önálló és korszerű műzenei stílus kialakítása.

Mire újra a nyilvánosság elé lépett: Michael G. Brand, a pesti német zeneszerző nem létezett többé. Az általa választott irány nemzeti jellegét demonstrálandó, a kísérletező zeneszerző szűkebb hazájára, Moson megyére utalva, felvette a Mosonyi Mihály nevet. E néven vonult be a zenetörténetbe.
          1859-ből való Mosonyi „Magyar gyermekvilág” című zongoradarab-sorozata: tizenkét „életkép” a magyar romantika stílusában. Ezekkel a darabokkal Schumann „Gyermekjelenetei” és Bartók „Gyermekeknek” című zongoradarab-sorozata között vert hidat. Szimfonikus költeményeiben — Gyász hangok Széchenyi István halálára, Hódolat Kazinczy Ferenc szellemének, Ünnepi zene — a szimfonikus programzene magyar változatát alakította ki, Bartók „Kossuth” szimfóniái költeményéig előremutatva. Heine, Lenau és Geibel német verseit megzenésítve a romantikus Lied legnagyobb mestereivel, Schuberttel, Mendelssohnnal, Schumann-nal talált kapcsolatot, hogy azután magyar költők — Petőfi, Arany, Tóth — versei nyomán a magyar deklamáció törvényeit kutatva, lerakja a magyar művészi dalirodalom alapjait. Ö volt az első, aki szimfonikus műben felhasználta az addig csak cigányzenekari instrumentumként ismert cimbalmot: ezzel Kodály Zoltánnak adott példát.

         1860-ban jelent meg az első magyar zenei hetilap, a Zenészeti Lapok, melynek Mosonyi kezdettől fogva, főmunkatársa volt. Itt jelent meg Mosonyinak s az általa elgondolt „új magyar”-mozgalomnak program-nyilatkozata: „a magyar zenének művészi értelemben vett kifejlesztése által (a német, olasz s francia zeneirány s iskola mellett) teremtsük meg a 4-ik világhírű írmodort is: a magyart.” Ismét egy olyan terv, melyet a maga teljességében a 20. század, Bartók és Kodály kora valósított meg. S Mosonyi írta le Magyarországon először, hogy a zenei élet szervezetét alulról, az alapokon kezdve kell felépíteni, s hogy ez az alap nem lehet más, mint a zeneileg művelt nagyközönség. Számos gyakorlati javaslata közül különös említést érdemel egy: a Nemzeti Zenede „adjon ki egy nem nagy terjedelmű s népies modorban írott ének-tankönyvecskét, melyet minden falusi iskola-tanító használhatna.”

         Mosonyi elgondolásainak úttörő jellege tüstént elénk tűnik, ha összevetjük a zenei nevelésnek Kodály Zoltán nevéhez fűződő, immár világhírű módszerével. Épp ilyen alapvető elgondolások láttak napvilágot Mosonyi „A dalmű s a magyar Nemzeti Színház” című tanulmányában. „Egy magyar dalműnek valóságos nemzeties jellemzéséhez — írta Mosonyi — mindenek felett szükséges 1-ször: az ének-beszéd (recitatív) részeknek különös műgonddal való kezelése; mert azoknak — nem lévén egyebek, mint szabályos szavalatok — már a magyar rhytmus minden elágazásai jellemét magukon kell hordaniok, ...2-szor: szükséges a hosszabb, szenvedélyesebb s mesterséges (művészi) előadást igénylő magány dallam-részeket is a magyar zene sajátságai s elemei szerint alkotni... 4-szer: különös műgond fordíttassák a kardalokra, mert egy magyar dalműben azoknak kell a valódi fénypontokat képezni. ...”

          Ezeket az elveket két magyar operában valósította meg Mosonyi: a Vörösmarty nyomán írt Szép Ilonkában és a Szigligeti librettója nyomán komponált Álmosban. Mindkét mű komponálásakor más és más zenei elvek vezették. Az elsőben a magyar népies dal elemeiből kialakított népies-lírikus opera megteremtése, a másikban, Richard Wagner új zenedrámai eszméitől és zenei nyelvétől inspirálva, a magyar mitikus zenedráma s a magyar énekbeszéd kialakítása lebegett szeme előtt. Mintegy felvázolva a magyar színpadi zenének azokat a lehetőségeit, melyek a 20. században Kodály daljátékaiban, a Háry Jánosban és a Székelyfonóban, másfelől Bartók operájában, A kékszakállú herceg várában öltöttek testet. Látnivaló tehát, hogy Mosonyi itt is hídverő volt: hídverő a 19. s a 20. század között.

          „Hogy a valóban jellemzetes művészi feldolgozás miként képes a még tökéletes nemzeties elemből csaknem bevégzett tökélyű műzenészeti termékeket alakítani — írta Wagner 1863-ban —: erre példa Mosonyi Mihály «Tanulmányok» című műve II.-ik füzetének XIII.-ik számú darabja. Ki ne ismerné fel ebben — mely másrészt feltűnő híven tükrözi vissza a Magyar «Lassú»-k typusát — azon szellemet, mely Bach Sebestyén phantastikus előjátékait átlengi?”

         Rövid idő: egyetlen évtized állott Mosonyi rendelkezésére, hogy megvalósítsa korszakalkotó elképzeléseit. 1870. szeptember 29-ét, Mihály napját együtt töltötte Liszttel, Augusz báró szekszárdi házában. Hazafelé menet viharba került, tüdőgyulladást kapott, és október 31-én meghalt. 55 esztendős volt: szellemi erejének teljében, tele tervekkel, melyeket már csak egy új kor valósíthatott meg. Liszt „Mosonyi gyászmenete” címen zongoradarabot szentelt idő előtt elment híve és barátja emlékének, ezt a művet utóbb „Magyar történelmi arcképek” című ciklusába sorolta, melynek egy-egy tételében hat legnagyobb magyar kortársa emlékét örökítette meg. El kellett telni néhány évtizednek, míg a nagyközönség megértette azt a tanulságot, mely Lisztnek e szimbolikus tettében rejlik. Azt, hogy az emberiségnek — s különösen a Ma megosztott emberiségének — hídverőkre van szüksége: hídverőkre múlt és jelen, hagyomány és korszerűség, Kelet és Nyugat között. E felismerés különös aktualitást és jelentőséget ad Boldogasszonyfalva — Frauenkirchen szülötte, a száz esztendeje meghalt Mosonyi Mihály alakjának. Tiszteljük tehát emlékét, amint azt Liszt kívánta az utókortól, szólaltassuk meg zenéjét s engedjük, hogy beteljesedjék rajtunk a művészet varázsa, ahogyan azt Schiller szavakba foglalta: „Deine Zauber binden wieder, was die Mode streng geteilt. ...”

Bónis Ferenc (MUZSIKA, 1970. 11. szám)

Mosonyi Mihály: Ave Maria

(Korábbi bejegyzések e témában: 46.,51.,112.,158.,337.,338.)

1136   Ardelao • előzmény1135 2018-10-31 07:14:13

De előbukkant még más elismert szerzeménye is:

A ZENE, 1937. ÉVI 2. SZÁMÁBAN ez olvasható:

„[…]
A Pécsi Egyetemi Szent Mór Kollégium »Szentek Csókja« c. kantáta megzenésítésére pályázatot hirdetett. A pályadíjat Beretvás Hugó, az »Assisi Szent Ferenc« c. oratórium hírneves szerzője nyerte el. A szöveg Sadd Henrik szentgotthárdi alperjel munkája; Szent István király, Szent Imre herceg és Szent Mór találkozásának gyönyörű legendáját dolgozza fel az Érdi kódex nyomán.”

1135   Ardelao • előzmény1131 2018-10-31 07:01:18

Még visszatérnék Beretvás Hugóra, mert a témát semmiképpen sem szeretném a zeneszerző szerencsétlen dalszöveg-választásával lezárni:

Minthogy Beretvás Hugó szerzeményeiről nem áll rendelkezésre pontos jegyzék, megpróbáltam a korabeli tudósítások alapján összegyűjteni azokat, amelyekről eddig még nem tettem említést:

BUDAPESTI HÍRLAP, 1929.12.03.:

(Az Egri Dalkör ünnepe) […] Az Egri Dalkör Beretvás Hugó Krisztus éjszakája és Siklós Albert Kuruc rapszódia című műveit nagy sikerrel adta elő […].”

A szerzőnek e zeneműve még sokáig műsoron volt:

FRISS UJSÁG, 1937.08.17.:

„— Dutka Ákos verseivel győztek a miskolci dalosversenyen. Vasárnap harminchat magyar dalárda vonult fel ezerötszáz taggal Miskolcon a magyar dal ünnepére. A Zenepalota dísztermében Miskolc város polgármestere nyitotta meg a mesterdalnokversenyt, amelyen Győr és Rákospalota dalárdája lett a győztes. A miskolci dalnokversenyt a magyar rádió is közvetítette és külön érdekessége a versenynek, hogy Győr és Rákospalota dalárdája Dutka Ákos, a Friss Ujság kitűnő főmunkatársának, az országos hírű költőnek Krisztus éjszakája című versével, amelyet Beretvás Hugó mesterien zenésített meg, vívta ki a győzelmet.”

PESTI NAPLÓ, 1934.06.22.:

Budapest I, június 25-i rádióműsor:

„5.20: Zenekari hangverseny. Vezényel Rajter Lajos. 1. Donizetti: Don Pasquale, nyitány. 2. Haydn: D-dúr szimfónia. 3. Schubert: Rosamunda, balettzene. 4. Dr. Garami Béla: Románc. 5. Beretvás Hugó: Magyar feltámadás.”

Ez a mű 1934-től 1938-ig (még 1938-ban is) minden évben szerepelt a rádió műsorán. Lehet, hogy e szerzeménye az oka az utókor feledékenységének?

BUDAPESTI HÍRLAP, 1938.08.20.:

Ünnepi ének- és zeneelőadás a Koronázó főtemplomban
A budavári koronázó főtemplom ének- és zenekara augusztus 22-én, hétfőn d. u. 6 órai kezdettel Szent István, Magyarország első apostoli királya megdicsőülésének 900. évfordulója alkalmából ünnepi ének- és zeneelőadást rendez a koronázó főtemplomban. A műsort Erkel Himnusza vezeti be, majd utána bemutatják Beretvás Hugó: Szent István király méne Szent Mártonba” című kantátáját, amely a pécsi egyetemi Szent Mór kollégium pályadíját nyerte el. A zenemű szövegét az Érdy-kódex nyomán Saád Henrik ciszterci rendi tanár írta. Szent Istvánt Mezey Zsigmond, Szent Imrét Harangozó János, Szent Mórt Hetényi Kálmán, a krónikást Mally Győző fogja megszemélyesíteni, illetve énekelni. […]”

Beretvás Hugó egyéb szerzeményei, amelyek elhangzottak a korabeli rádióműsorokban:

Az én két asszonyom

Szent Antal prédikál a halaknak (Szimfonikus költemény)

Nem jön senki

Balatoni sajkadal

Beretvás Hugó Szent Ferenc oratóriuma (annak nyitókórusa) napjainkban is szerepel a Kapisztrán Kórus repertoárján.

Időnként Ave Mariájátis előadják, mint pl. 2013-ban Budapesten, a Magyar Szentek Templomában.

1134   Ardelao 2018-10-30 23:50:42

Volkmann Róbert a Magyar Királyi Zeneakadémia egykori zeneszerzéstan tanára szűkszavúságáról volt ismeretes. Egyszer hazamenőben kedvenc tanítványával találkozott, ki ismerve mestere hallgatag és gondolatokba elmélyülő szokását szó nélkül haladt mellette, míglen az lakása elé érve tanítványának búcsúzóul kezet nyújtott. A tanítvány csak ennyit mondott: «Jó éjt, Mester.»

A gondolataiban megháborított zeneszerző haragosan rákiáltott: «Fecsegő!»—és hirtelen besietett a kapun.

A ZENE, 1937. március 16. (XVIII. Évfolyam, 10. szám)

 

További bejegyzések, ahol Volkmann Róbert neve a jelen topikban szóba került. 332.,333.,337.,829.,1038.,1039.,1092.,1103.,1104.,1112.,1116.,1132.,1133.

 

1133   Búbánat • előzmény1132 2018-10-30 10:28:31

 135 éve hunyt el Volkmann Róbert (ejtsd: folkmann) 

( Lommatzsch, 1815. április 6. – Budapest, 1883. október 28. ) eredeti nevén Friedrich Robert Volkmann, német  származású magyar zeneszerző, zenepedagógus, karmester

Emlékét idézze meg az alábbi régi újságcikk (eredeti helyesírással másolom át ide):

1860. június 17.,  Pest

Vasárnapi Újság

Zeneköltő, kinek neve a külföld müvészi köreiben legjobb hangzással bir, s kit büszkén nevezhetünk magunkénak.

Legujabb zeneműve, melynek megjelentét most hirdetik a lapok, kétszeresen reá vezeti figyelmünket. A mű, melyről szólunk, e perczben minden magyar emberre nézve fokozott érdekkel bir. Még országszerte hangzik a fájdalom panasza „nagy halottunk” felett. A müvészet is megünneplé a halhatlan férfiut; a költő megéneklé a fenséges szellemet, melylyel a sors kegye nemzetünket megajándékozá; festők és szobrászok megörökiték a nagy szellem földi alakját, hogy az utókor tudhassa, minő volt e hon szellemi atyja. Megszólal a zenemüvészet is, s magasztos gyász hangjain siratja a nagy veszteséget.

Széchenyi sirjánál” – ez czime azon ábrándnak, melyet Volkmann Róberta jelenkor zeneköltői között egyike a leghivatottabbaknak, e napokban bocsátott közre*. Mielőtt magáról a szerzőről szólanánk, álljon itt nehány sor a nevezetes zenemű ismertetéseül. Nagyszerü gyászinduló nyitja meg azt, s mintegy elvezet azon sirhoz, mely a nagy hazafi hamvait takarja; mély férfias panasz szól az akkordokból; de vigaszt is ömleszt a szép dallam, mintha mondaná: nem halt meg, a kit eltemettünk; szelleme, műveiben örökké élni fog! Majd mintha erőt venne a költőn a fájdalom, de csak pillanatra, mert azzal férfiasan megküzd s mintegy magasabb sphaerákból szelid, enyhitő vigaszhangok szólalnak meg, s magáról egészen megfeledkezve, a lelkesedés egész tüzével magát a nemzetet szólaltatja meg – a mü a „Szózat” vég dallamával végződik. – Volkmann ez ábránddal gyönyörü művet teremtett, mely magasztos tárgyához teljesen méltó, s reánk nézve annál érdekesebb, mivel benne nemzeti zenénk bájait nemesitett alakban élvezhetjük. Zeneképzett olvasóinkat kérjük, hogy erről önmaguk meggyőződni siessenek. – A mű ünnepelt szerzője, kinek nevét külföldi műlapok gyakrabban emlitik, mint a magyar főváros hangverseny-programmjai, nem e hazának szülötte. De Volkmann Róbert életének legszebb szakát köztünk töltötte, legszebb műveit itt teremté s 20 év óta köztünk él s velünk érez. Hozzánk tartozik immár ő is, s ha a legjelesb magyar zenészekről emlékezünk, jogunk van, az ő nevét is az első helyeken emliteni. Hét évvel ezelőtt az akkor létezett „Szépirodalmi Lapokban” – egy külföldi zongoramüvész, ki akkor falaink között mulatott, meleg lelkesedéssel mutatta őt be a magyar közönségnek, mint oly kincset, melyet Európa zenevilága irigyel tőlünk. Azóta a müvész előbbeni zajtalan, munkás elvonultságban folytatta köztünk napjait. Álljon itt nehány adat életéből.

Volkmann Róbert Szászországban születet 1815-ben. Mint annyi más müvésztársáét, az ő pályája kezdetét is a szegénység s nélkülözés gondjai neheziték, mik azonban csak inkább megaczélozták szellemét s önbizalmát; önerejéből kellett a külső körülmények mostohaságai felett győzedelmeskednie. Zenetanulmányait az e részben bő alkalmat nyujtó Lipcsében végezte. Lelkiismeretesség volt jellemének fővonása kezdettől fogva az életben ugy, mint tanulmányaiban. Épen oly gondot forditott szellemének átalános kiképzésére is, mert bizonyos, hogy a legnagyobb tehetségnek is el kell pusztulnia, ha nem támogatja s tisztitja azt átalános, tudományos műveltség. – Innen van az a jótékony hatásu, tiszta izlés is, mely Volkmann műveit átalában jellemzi, s mely a most élő európai zeneköltők első rangjára emelé.

1840. táján jött Volkmann Magyarországra; tulajdonképeni munkássága itt kezdődött. Áldott hazánk égalja s természete jótékony hatással volt e tehetség kifejlődésére. Itt támadtak azon gyönyörü művei, melyek által polgárjogot nyert a művelt nagy zenevilágban – hatalmas adatul szolgálván ő is azok ellen, kik e föld polgárositó, műveltető hatását el akarnák tőlünk vitázni. – Nálunk irta Volkmann hires B-moll Trióját,” melyről Liszt Ferencz azt mondta, hogy az a „jelenkor legnevezetesebb zeneműve;” itt támadtak „vonóquartettjei,” zongorára szerzett számos szép szerzeménye, mint a „Képeskönyv,” „Változatok,” „A nagyanya dalai,” „Rögtönzések,” „A nap szakai,” „Indulók;” nálunk irta mindkét „nagy misé”-jét s férfihangokra és vegyes karra szerzett különféle „dalait,” miket külföldön is a jelenkor legbecsesb zeneművei közé soroztak.

Volkmann mély érzelmű s inkább magába merült jellem; szép férfias komolyság ömlik el minden müvén, melyet itt-ott csendes buskomorság szelid fuvalma leng át, a mi a rokonérzetű kebleknek még kedvesebbé teszi. Soha sem találunk nála ugynevezett felületes zene-phrasist, előadása mindig választékos, nemes. Teremtő lelke épen oly erős, mint zenetudománya alapos. – Nekünk magyaroknak természetesen legbecsesebbek, legkedvesebbek magyar stylben irt müvei. Ilyenek „Visegrád” és Rögtönzések” czimű nagyobb művei s e czikk elején emlitett legujabb ábrándja „Széchenyi sirjanál.” E művek többi között azt is tanusitják, hogy Volkmann nemcsak velünk él, hanem teljesen velünk érezni is megtanult – s mi ezért kétszeresen üdvözöljük soraink között e ritka tehetséget. Szorgalmát tanusitja megjelent műveinek nagy száma – adja az ég, hogy azok a költő és uj hazája dicsőségére mindinkább szaporodjanak.

1132   Ardelao • előzmény28 2018-10-30 07:07:40

135 éve történt …

1883. október 31-én a következő hír jelent meg a BUDAPESTI HÍRLAP-ban:

Képtalálat a következőre: „Volkmann Róbert”

          "VOLKMANN RÓBERT

          A zenevilágnak ismét nagy halottja, fővárosunknak gyásza, zeneakadémiánknak pótolhatatlan vesztesége van.
          Volkmann Róbert, a galambkedélyű kedves öregúr, ki szerény visszavonultságában évenkint nagyszabású orchestrális művekkel gazdagítá a zeneirodalmat, a klasszikai formák nemes kultuszával nemesíté korát s tette halhatatlanná nevét a zene történetében, ma éjjel váratlanul elhunyt.
          Két év előtt lelkesedve hódoltunk géniusza előtt a filharmonikusok hangversenyén, hol B-moll szimfóniáját adták nagy ovációk között, — tavaly megújult a művészi öröm tüntetése a vonós négyes társulat egyik kamara-estélyén, melyen az ősz szerző jelenlétében legszebb vonós kvartettjét hallhattuk. Ez évre tervezték a III. Richardhoz írt nyitányának előadását, s a végzet azt akarta, hogy ez alkalom a hangok nagy költőjének gyászünnepe, a műélvezet az ő emléktora legyen.

          Mély fájdalommal tekintünk e koporsóra, melyben a legnemesb, mint ember és művész egyaránt kiváló alak nyugoszik.
          Volkmann Róbert Lommatzsch szászországi faluban 1815. április 6-án született. Atyja, ki kántor volt, oktatta őt zenére. A freibergi szemináriumban Anacker   karnagy képezte tovább, majd 1836-ban Lipcsében Becker az ellenpontozatokra oktatta. Élete zajtalan és szerény volt. 1839 óta kevés félbeszakítással folyton Magyarországon élt, és itt szerezte örökbecsű szimfóniáit, szonátáit, vonós négyeseit stb. Németországban jobban ismerték Volkmannt, mint nálunk; ott a legnagyobbak mellé helyezték. De itt Magyarországon is voltak a mesternek hű tisztelői, bámulói és ezek közt első a megboldogult Heckenast Gusztáv, ki egy lelkes Maecenás bőkezűségével tette egész haláláig barátja életét gondtalanná. Heckenast Gusztáv először Pozsonyban, aztán Budapesten adott nyájas és kellemes otthont Volkmann Róbertnek, ki nemeslelkű barátja áldozatkészségéből gondtalan napokat élhetett, és a múzsának áldozhatott.

          Volkmann mint zeneköltő legnagyobb volt a szimfóniában, gondolatainak mélysége, a dallamos kifejezés egyszerűségében is megragadó hangszerelés örök nevet és dicsőséget biztosítanak neki e téren. Apróbb zeneműveiben játszi kedély és utolérhetetlen báj nyilvánul. Egyike volt a legszerényebb embereknek; kerülte a nyilvánosságot; Budapesten alig ismerték néhányan tiszteletreméltó ősz alakját. Legutoljára az 1881-ki filharmóniai hangversenyek egyikén a redoute nagytermének díszes közönsége fényes ovációban részesítette az agg költőt, kinek akkor B-moll szimfóniáját adták elő. Az öreg Volkmann szerényen hajlott le egyik erkélykarzatról; ez volt az ő egyetlen nyilvános szereplése, melyre emlékezünk. Volkmann Róbert az országos zenészeti akadémián az összhangzattan és ellenpontozat tanára volt; özvegye, életének hű társa maradt utána mély gyászban.
          Volkmann utolsó óráiról a következőket írják: Tegnap délután 5 óra felé Volkmann a Diana-fürdő épületébe ment, Bettelheim kereskedő ott lakó családjának a látogatására. Minthogy gyakori szédülési rohamokban szenvedett, nem szeretett emeletre járni, felizent tehát az emeletre, hogy küldjék le Bettelheimet, s ez alatt leült egy székre a fürdő pénztára előtt, a folyosón. Alig foglalt helyet, a pénztárosnő hallotta, hogy Volkmann sétabotját a márvány kövezetre ejtette. Oda sietett, hogy Volkmannak ne kelljen a bot után hajolni, de ekkor már Volkmann elterülve feküdt a földön. Csaknem e szempillanatban lépett be a kapun dr. Koller, a Diana-fürdő tulajdonosának háziorvosa, kinek családjával Volkmann szintén baráti viszonyban állott. Ő és Matusovszky miniszteri tanácsos, ki véletlenül éppen a kapu előtt ment el, odasiettek a mesterhez, de csakhamar erős szívszélhűdést s a beteg reménytelen állapotát kellett konstatálniok. Volkmannt egy karszékbe tették s eszméletlen állapotban szállították lakására. A mester eszméletlen állapotban volt az esti órákban, s éjjel 11 órakor következett be a halál. A gyászhírt azonnal táviratilag tudatták Volkmann rokonaival, Szászországban élő sógornőjével.

*

[…]”

Volkmann Róbertet Budapesten, a Kerepesi temetőben (34/1-1-31) helyezték örök nyugalomra. Sírját ma is kegyelettel ápolják:

Fájl:Volkmann Róbert sírja.jpg

És a mű, amelynek az előadását a zeneszerző már nem érhette meg:

Robert Volkmann(1815-1883):Richard III,Op.68-Overture(1871)

Megjegyzések.:

Volkmann Róbert halálának időpontját különféle forrásokban hol október 28-ra, hol október 29-a, hol október 30-ra teszik. Október 30. tűnik igazoltnak.

További bejegyzések, ahol Volkmann Róbert neve a jelen topikban szóba került. 332.,333.,337.,829.,1038.,1039.,1092.,1103.,1104.,1112.,1116.)

1131   Ardelao • előzmény1128 2018-10-29 10:55:59

A történethez ez is hozzátartozik ….

 A ZENE, 1933. 13.-14. SZÁM, 244.-245. OLDAL:

Huszonhatodik hangverseny — 1933. március 19-én, vasárnap d. u. 5 órakor
Karnagy: Bor Dezső

B bérlet.
ÜNNEPI HANGVERSENY
a SZÉKESFŐVÁROSI ZENEKAR 10 éves fennállása alkalmából

Közreműködnek : Szedő Miklós és Csóka Béla operaénekesek.

Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága és a Székesfővárosi Zenekar tízéves fennállásuk alkalmával a magyar zeneművészet pártolása érdekében a múlt év október havában pályázatot hirdettek nagyobb és kisebb terjedelmű zenekari mű és zenekarkíséretes dal megkomponálására. A január elsején letelt határidőre összesen 89 pályamű érkezett be, 19 az első, 26 a második és 44 a harmadik csoportra.

1. Rajter Lajos: Divertimento, nagy zenekarra. […]

2. Beretvás Hugó (1872 Budapest): Szeretnék szántani. Szövegét írta: vitéz Dr. József Ferenc királyi herceg.

Szeretnék szántani

Magyar tarlókat,

Szeretnék felrázni

Magyar alvókat.

 

Szeretnék széttörni

Sok rossz kötést,

Szeretnék megölni

Üres időtöltést.

 

Szeretném dúlva törni

A sok meddő irtást;

Mind azt sírba tenni,

Mi gyáva vakondmódra,

Titkon elhúzódva

Jövendőknek sírt ás.

 

Szeretnék haladni,

Nektek jövőt adni,

Szegény vesztegállók,

Rabkörben járók.

Szeretnék kiáltva,

Nagy térre kiállva

Tokból zászlót tépni,

A holnapra lépni.

 

Szeretnék élő magyar lenni,

Élő magyarokkal menni

Cél felé,

Ledöntendők felé!


Szeretnék terelni,

Szeretnék nevelni!

Szóval: lenni veletek jövő!

Érő akaratmező!


Szeretnék szántani nagy mélyig,

Magyar alvókat éberré bántani,

Magyar tarlókat mélyig szántani,

Szántani: a várva várt,

Csodás nagy ébredésig.

          Dr. József Ferenc királyi herceg izzó, lelkes hangú, lendületes költeményét Beretvás szerencsés inspirációval, nagy dologi készséggel öntötte hangokba. A strófikus formát választotta, közbeékelt trióval, ezzel formában is kitűnő keretet adott művének. Pompásan sikerült a trió indulószerű felfokozása, a da capo előtti elhalkulás, majd az utolsó strófa látomásszerű hatalmas nekilendülése, valamint a himnusz-szerű záradék. Beretvás hatásos dala kétségkívül hálás repertoárdarabja lesz dalénekeseinknek.
          Beretvás Hugó egész fiatalon került Bécsbe, Hans Richter mellé, mint a Nagyopera korrepetitora. Tanulmányait félbeszakítva, kereskedői pályára lépett, de Budapesten letelepedve, Siklós Albertnál fejezte be zenei képesítését. Ady Endrének csaknem félszáz dalát zenésítette meg és a nagy poétával szoros barátságot tartott fenn. Lányi Viktor szövegére Assisi Szent Ferenc c. oratóriumot írt, melyet 1926-ban mutatott be a M. kir. Opera. E hatalmas arányú műve Salzburgban, Bécsben és Északolaszország több városában is előadásra került, átütő sikerrel. Számos egyházi művet írt, közöttük legismertebbek : Ave Maria-ja, Stabat Mater-e és Szent Ferenc Naphimnusa, […]”

Elgondolkodtató, hogy a beérkezett pályaművek közül miért éppen Beretvás Hugó szerzeménye lett a második helyezett, megelőzve a Hollósy Kornél, Polgár Tibor, Ábrányi Emil és Szenkár Dezső által benyújtottakat. Ennek két oka lehetett: Vagy valóban olyan sikerült volt Beretvás Hugó kompozíciója, hogy megérdemelten kapott előkelő helyezést, vagy némelyek úgy vélték, hogy az irodalom- és zenetörténetben mindenképpen helyet kell szorítani Dr. József Ferenc királyi herceg „izzó, lelkes hangú”, hazafias (!?) költeményének, amelynek tartalma egy Habsburg tollából - különösen az Osztrák-Magyar Monarchia bukása után - nem hangzik túl hitelesen. Sőt, némely strófája vérforralóan igaztalan és álságos, műfajában pedig fölöttébb gyenge produktum. Persze, a mű bemutatóján a királyi herceg is megjelent. Nem kisebbítve a zeneszerző érdemeit, feltehető a kérdés: Elképzelhető, hogy Beretvás Hugó kompozíciójának a sikerében ez a körülmény is szerepet játszott? ….

1130   Ardelao • előzmény1129 2018-10-29 10:24:38

Úgy tűnik, a két Beretvás csupán névrokonságban állt egymással. Legalább is eddig a közöttük lévő név- és szakmai rokonságon kívül egyéb kapcsolat fennállására nem találtam megerősítést.

1129   smaragd • előzmény1128 2018-10-29 00:39:01

Felvetődött bennem a gondolat és a kérdés, hogy Beretvás Károly, akit íróként és rendezőként 1928-ban a Fővárosi Operettszínházban találunk - darabjai karmestere a bécsi Zeneakadémiát három évvel korábban elvégzett Kemény Egon - vajon csak névrokonságban áll-e Beretvás Hugóval?

1128   Ardelao • előzmény1127 2018-10-26 11:04:27

A ZENE, 1931/1. SZÁM:

          "Az október 4.-iki hangverseny műsorának ismertetése

          Beretvás Hugót oratóriuma megírására Assisi Szent Ferenc romantikus élete és 1926. jubiláris évének közeledése inspirálta. A nagyvonalú, 3 részre tagolt mű bemutató előadása a salzburgi Festspielhausban zajlott le ünnepélyes keretek közt. Utána a budapesti Operaházban hallottuk tökéletesen szép előadásban, Márkus László főrendező költői sugallatú szcenírozásában. Azóta bejárta Németországot, Ausztriát és Olaszországot, sok dicsőséget, elismerést szerezve alkotójának.
          Beretvás Hugó Budapesten született 1872-ben. Bár kereskedői pályára készült, kora ifjúságában megnyilatkozott nagy zenei adottsága a komponálás technikájában való elmélyedésre sarkalta. Bécsbe került, és az udvari opera szólókorrepetitorának neveztette ki a magyar származású Richter János, az opera akkori világhírű Wagner-előadásainak lelke. Később Pesten telepedett le, és zenei tanulmányait Siklós Albertnél fejezte be. Legelőször Ady dalaival vonta magára a kritika figyelmét; dalait Kömyei énekelte Ady Endre legelső nyilvános szereplésekor. Azóta több misét, miserészletet és dalokat komponált.
          Oratóriumának első része Szent Ferenc születését allegorizálja. Hatalmas fugával kombinálva jelenik meg a Glória-motívum, az együttes minden szólamán át művészien feldolgozva. A második rész zenekari előjátéka az ifjúsági örömöket jelképezi. Északolaszországi középkori népdalmotívumok beleszövésével illusztrálja a szerző az ifjú Ferenc pezsgő életkedvét barátai körében. Szent Ferenc hadba indul. Beteg lesz, lázálmában megjelenik Jézus, és kinyilatkoztatja elhivatottságát. Ettől kezdve megváltozik életmódja; lemond a földi örömökről. és »eljegyzi magát a Szegénység Úrnővel«. Jegyesét az »Énekek éneke« gyönyörű verseivel magasztalja. Harmadik részében az oratóriumnak megalapítja a Szent Ferenc-rendet; midőn Szent Klára a rendbe való felvételét kéri, megalapítja a Clarissák rendjét. A befejező részben Szent Ferencet tanítványai haldokolva Assisibe viszik, és kertjében kőlapra fektetik. Napnyugtakor felegyenesedik, és elmondja »Naphimnusz«-át, melynek páratlan csodás költészete hagyományként maradt az utókorra. »Halál testvér, Isten hozott« kiáltással adja ki nemes lelkét. A befejező kórus a »Nyolc boldogság« és a »Naphimnusz« motívumainak egybeszövésével tetőzi be a szárnyaló íveken nyugvó, hatalmas konstrukciót. […]”

Képtalálat a következőre: „Beretvás Hugó”      Képtalálat a következőre: „Beretvás Hugó”

1127   Ardelao • előzmény1126 2018-10-25 15:58:43

És íme a további, egymásnak ellentmondó kritikák:

 NAPKELET, 1926.11.01.:

         „[…]

         A katholikus egyház legpoétikusabb szentje: Assisi Szent Ferenc. Halálának hétszázadik évfordulóját az Operaház is megünnepelte. Előadta Beretvás Hugónak és Lányi Viktornak erre az alkalomra írt Assisi Szent Ferenc című oratóriumát. A mű nem jelentős alkotás, nagyon érzik rajta az alkalomszerűség. Nem más, mint előrelátó, ügyes emberek könnyű térhódítása, melyet készen tartott számukra az ünnepi esemény s amelyről a katholikus egyházi zene régi és elismert művelői elmaradtak.
          Az oratórium szövegét Lányi Viktor nem sok lélekkel írta. […]   

          Olvassák el a «Fioretti»-t, s olvassák el Lányi oratóriumának szövegét. Milyen gyönyörű költeményt lehetett volna írni ebből a világirodalmi remekműből ! Lányi összefüggő életrajzot írt, holott oratóriumra, tehát zenére alkalmas epizódokat kellett volna kiszednie a «Fioretti»-ből. Így egy pontosan vezetett jegyzőkönyv, melyet fráter Leone olvas fel az Assisiről.
         Hogy a mű csupán alkalmi készítmény maradt, annak inkább a zeneszerző, mint a szövegíró az oka. Beretvás Hugó partitúrája zeneiskolailag nem rossz munka (használható moduláció-példatár), de zeneköltészetileg: lapos, unalmas.
          Az oratóriumhoz emelkedett zenei lélek kell és stílus. Főként stílus. Egyenetlen értékű melódiákkal nem lehet zenei falfestményt alkotni. […] Beretvás melódiái nem meggyőzőek, nem pregnánsak. Még a motívumai sem. A hitbeli meggyőződés ereje hiányzik a tollából.
       Nagy fogyatékossága a partitúrának, hogy az emberi szó értelmét semmibe sem veszi. A művet Operaházunk legjobb szövegmondó énekesei adták elő és a helytelen zenei dinamikától alig lehetett érteni, mit énekeltek. Úgyhogy szövegkönyv olvasása nélkül az oratórium: élvezhetetlen. […]
      «Krisztus keresztjének zászlós-ura»: Szent Ferenc, lánglelkű magyar zeneköltőt érdemelt volna.
       Az előadás stílusos volt. A szcenáriumot Márkus László, az Operaház zseniális főrendezője készítette. Giotto egyik freskóját varázsolta a színpadra. (Meg kell magyaráznunk, hogy az oratórium jelmezes előadása zenetörténetileg: helyes.       

      […]”

BUDAPESTI HÍRLAP, 1926.12.04.:

(Beretvás Szent Ferenc oratóriumának előadása Kolozsvárott.) Kolozsvárról jelentik: A magyar Szent Ferenc oratórium Beretvás Hugónak Lányi Viktor szövegére írott műve, amelyet októberben mulatott be az Operaház, a kolozsvári Magyar Színházban is előadásra került igen nagy sikerrel. Az erdélyi lapok egyhangú elismeréssel méltatják a magyar szerzők alkotását, amelyet Rezik Károly konzervatóriumi igazgató vezetésével tolmácsolt a teljes zenekar, kórus és kiváló szólisták együttese. A művet a bemutató után pár nappal megismételték. A magyar oratórium müncheni előadásának művészi sikerét bizonyítja Griesbacher Péternek, a regensburgi egyházzenei főiskola igazgatójának a zeneszerzőhöz intézett levele. A hírneves német egyházi zenész nagy elragadtatással nyilatkozik a műről, amely — mint írja — apostoli föladatot van hivatva teljesíteni a mai materialisztikusan érző és cselekvő világban.”

1126   Ardelao • előzmény1125 2018-10-24 08:46:40

A következőkben a zeneszerző főművéről írt, egymásnak sok tekintetben ellentmondó kritikákból idézek. Érthetetlen okból Cserna Andor műkedvelőnek nevezi Beretvás Hugót, aki pedig nem akárhol és nem akárkiknél tanult; rövid megszakítással ugyan, de elvégezte a zenei hivatás gyakorlásához szükséges összes iskolát, műveivel pedig külföldön vitathatatlanul sikert aratott. Szerzeményeit már csak azért is érdemes lenne elővenni, hogy az utókor eldönthesse, kiknek volt igazuk.  

MAGYARORSZÁG, 1926.10.10.:

          „ASSISI SZENT FERENC
Oratórium három részben. Lányi Viktor szövegkölteményére szerzette Beretvás Hugó. Bemutatja az Operaház ma este

          […]

                   Az új Szent Ferenc-oratórium szerzője, Beretvás Hugó, nem tartozik az úgynevezett aktív komponisták közé. Nemes ízlésű, finom műkedvelő, aki nem hivatásból zenél. Zenét írni még dilettánsnak sem könnyű dolog, de Beretvás Hugó komolyan és alaposan megtanulta, hogyan kell komponálni, Ady-dalai, amelyek a maguk idejében úttörők és bátor kezdést jelentők voltak, öntudatos megszólalásukkal, eredetiségükkel vonták magukra a figyelmet. Beretvás Hugó megtalálta Ady stílusának zenei frázisait és nem egy meglépő részlettel, érdekes formázással megmutatta, hogy nemcsak a komponálás technikáját tanulta meg, hanem tehetséges ember is.
          Az Ady-dalok óta nem sok kompozícióval jelentkezett Beretvás Hugó, de most, az assisi Szent centenáriuma alkalmából egyszerre nagy arányokban fölépített oratóriummal lép a nyilvánosság elé. Ez a lépése is bátor, rokonszenves. Az oratórium szövegét a Fioretti és az ismertebb franciskánus miscellaneák felhasználásával Lányi Viktor írta archaikus elmélyedéssel, biztos zenei érzékkel.

          […]         

          Beretvás Hugó zenéje a szöveghez való ortodox ragaszkodásban felöleli a vallásos zenei stílus egész hangulatskáláját. A mű fölépítése kissé mozaikszerű, hiányzik belőle az az egészet átívelő, széles, biztos vonás, amely egységet adhatna néki, de akárcsak régebbi műveiben, itt is akadnak meglepő és érdekes részletek. A szándékolt primitívség, amely a homofóniáig viszi a leegyszerűsítést, mindenütt tudatos, épúgy, mint a hangulatot programszerűen jellemző festői zenekari részletek. A legszebben sikerült a második rész utolsó jelenete, a Szent Ferenc és a Madonna Povertà között lepergő párbeszéd, amely nemes, őszinte költészetével ragadja meg a figyelmet.
          Az Operaház szcenikai beállításban adja elő az oratóriumot. Márkus László egy quattrocento-korabeli templomi freskót szerkesztett egyszerű, de hatásos artisztikus eszközökkel a szereplőkből és a kép felső ornamensének fátyolszövettel takart íveiben finom érzékkel helyezte el az angyalok karát. […]

          A magánszólamokban különösen Székelyhidy Ferenc stílusos Fra Leone-ja, Szende Ferenc mint Szent Ferenc, Marschalkó Rózsi mint Szegénység Úrnő és Budanovits Máriát Madonna Pica szólamában erősségei az előadásnak. Goda Gizella, Tihanyi Vilma, Palló Imre és Venczell Béla énekli a többi magánszólamokat. A énekkar Roubal Vilmos karigazgató vezetése alatt kitűnő produkciót nyújt, az előadás élén pedig Tittel Bernát pálcája lendül nem ugyan mindig a kellő lendülettel, de teljes odaadással.

Cserna Andor”

1125   Ardelao • előzmény1124 2018-10-24 00:02:17

ORSZÁG-VILÁG, 1921.02.13.:

(Részlet dr. Falk Zsigmond beszámolójából a Zeneakadémián 1921.02.07-én rendezett filharmonikus hangversenyről)

„[…]

          Szünet után Beretvás Hugó három klasszikus dala következett Ady Endre és Duttka Ákos verseire. Igen elmés, gyönyörűen felépített és hatásos művek ezek, amelyek minden szépsége Kerner István stílusos vezetésével érvényre jutott. A közönség hangos ovációban részesítette a kiváló szerzőt, akit Környei Bélával, az énekrész előadójával számtalanszor hívott a dobogóra.
          Beretvás Hugó ezúttal először szerepelt a filharmonikusok műsorán, pedig már jó ideje feltűnt értékes kompozícióival. Beretvás Hugó 1872-ben született Budapesten. Altschulnál és Major J. Gyulánál tanult zongorát és összhangzattant, Fuchs Róberttól Wienben zeneszerzéstant és ellenpontot, Siklós Alberttól pedig hangszerelést. Már kora ifjúságában felismerte ritka zenei tehetségét nagy hazánkba Richter János, aki Wienbe hívta a világhírű császári udvari Operához korrepetitornak 1893-ban.
          Beretvás Hugó a magyar művészet terjesztése és népszerűsítése érdekében lelkes tevékenységet fejt ki. Többek között Erkel Ferenc Himnuszátamelyet helytelen letétekben interpretáltak — a Nemzeti Múzeumban őrzött eredeti kézirat alapján átírta, saját költségén kinyomatta és a vallás- és közoktatásügyi miniszter útján több ezer példányban rendelkezésére bocsátotta az egyházaknak, iskoláknak, kultúregyesületeknek stb. Zadravecz tábori püspök kívánságára utóbb a Himnusz eme helyesbített kidolgozását a honvédelmi miniszter szétosztatta a katonai zenekaroknak.
          Beretvás Hugó a klasszikus zeneszerzés terén már igen sok értékes művet produkált. Írt egy C-dúr misét. Van egy egyfelvonásos dalműve »A bányatündér« cím alatt, 1909-ben Ady Endre verseinek megzenésítésével Ady-estét adott. Akkor is Környei Béla énekelte a tenorszólamot. Ezenkívül írt Beretvás Hugó egy Ave Máriát, énekhangra, orgona- és vonóskísérettel, amelyet Zadravecz tábori püspök felszentelési ünnepélyén mutattak be igen nagy hatással. Jelenleg Beretvás Assisi Szent Ferenc oratóriumán dolgozik, mely a Szt. Ferenc-rend 700 éves jubileumára készül.
          A filharmonikusok felette bölcsen jártak el, amikor Beretvás Hugót mint zeneszerzőt megszólaltatták. A közönség élénk ovációja ennek legfényesebb bizonyítéka, és a kiváló komponista eddigi működése erre bőséges érdemeket szerzett.

[…]”

1124   Ardelao • előzmény1123 2018-10-22 10:57:35

Még mindig (elsősorban) az Ady-dalokról:

Csáth Géza (alias Dr. Brenner József) a NYUGAT 1909. 24. számábanBeretvás Hugó Ady-dalai”-ról a következőket írja:

„[…] A formákat összetartani, a drámai tartandókat, szüneteket és zongora közjátékokat egységbe, egészbe foglalni, ehhez nagy művészet és találékonyság szükséges. A konstruálás logikussága itt sokkal nagyobb gondot ad, mint a másik fajta dalnál, ahol ezt a logikusságot már készen adja a jó öreg schumanni vagy schuberti forma. A zeneszerzőnek itt fokozott elmélyedésre van szüksége, igyekeznie kell, hogy a lehető legegyszerűbb legyen, vigyázni kell nehogy egyetlen ponton is félre értsék, tartózkodónak kell lennie.

Beretvás Hugó Ady-dalainak itt a főhibája. Hiányzik belőlük a tartózkodás előkelősége és az egyszerűség meggyőző ereje. Beretvás melodramatikusan mozaikszerűen épít. A formáit azonban jól össze tudja tartani. Nem utánoz senkit. A harmóniái nem Debussyéi és nem Strausséi, a melodikájában sok érdekes akad és prozódiája kitűnő. Öntudatos embernek mutatják őt ezek a dalok, aki tudja mit akar és mit csinál. De egyetlen egy dala sincs, ama kilenc között, amelyet Környei a Royalban előadott, egyetlen sincs, amely tökéletesen meggyőzően hatna. Viszont azután mindegyikben akad néhány meglepő részlet. Ezek a részletek világosan mutatják, hogy Beretvás tehetséges ember és nálunk, ahol híres zeneszerzők borzalmas prozódiával komponálnak - ha másért nem - a jó prozódiájáért meg kel becsülni őt. Beretvás dalaiban a tartózkodás, a gazdaságosság, az egyszerűség hiánya a legfőbb hiba. Az ő keresettségei és különösségei, amit az újságokban - több helyütt olvastam - szemére hánytak, egyszerűbb leszűrtebb technikával finomságoknak fognak tetszeni.”

MAGYARORSZÁG, 1977.07.17., 29. szám (az olvasók írják):

 „1396 Budapest, Pf. 634

„[…]

Számomra a sok Ady-titok egyike volt a közelmúltig, hogy ki volt tulajdonképpen az a Beretvás Hugó, aki miatt Ady 1909 őszén egyetlen irodalmi est idejére hűtlenné vált jóbarátjához, Reinitz Bélához. Beretvásról feltűnő lekicsinyléssel emlékeznek meg az Ady-irodalomban: Ady Lajos »vagyonos amatőr muzsikusként« emlegeti, Révész Béla »lipótvárosi akarnok« jelzőt aggat rá, Bölöni György szerint »lipótvárosi gazdag amatőr«. Az említett eseményre a Nyugat 1909. november 16-i számának utolsó oldalán reklám hívta fel a figyelmet: »Ady Endre estéje (így!). November 27-én a Royal Szálloda nagytermében. ... Ady Endre irodalmi felolvasást tart, aztán régibb és egészen új verseiből mutat be néhányat. Környei Béla Beretvás Hugó megzenésített Ady-verseit fogja énekelni.« Ha Beretvás csupán műkedvelő volt, hogyan kerülhetett ebbe a társaságba? Az akkor negyedszázados fennállását ünneplő Operaház első tenoristájának címéért Anthes Györggyel versengő Környei aligha vállalhatta művészi hírneve veszélyeztetését ilyen fellépéssel. A Royal nagytermében pedig egy akkori szaklap szavaival »A jelenkor legnagyobb Beethoven interpretátora: Dohnányi Ernő zongoraestélyt adott« éppen a Beretvás-est előtti napon. Végül is Beretvásról a következőket sikerült megállapítani: 1872-ben született Budapesten, Bécsben járt konzervatóriumba, ott Siklós Albert és Robert Fuchs volt a mestere. Egy ideig a bécsi operában működött korrepetitorként. Tizennyolc éves korában mutatták be első miséjét a Bakáts téri templomban, számos kantátát, oratóriumot és dalt szerzett, fő művét, az Assisi Szent Ferenc oratóriumot 1926-ban a budapesti Operaház mutatta . be. Számos lexikon — így az 1930-as Zenei, a legutóbbi Magyar Életrajzi Lexikon is — önálló cikkben ír Beretvásról, viszont a legutóbbi háromkötetes szaklexikonban nem emlékeznek meg róla.

DR. NAGY KAROLY, BUDAPEST”

MAGYARORSZÁG, 1977.08.28., 35. szám:

„Lupus in fabula. Épp akkortájt, amikor lapjuk 1977/29. számában dr. Nagy Károly ébresztgette Beretvás Hugó emlékét, közöltünk tanulmányt Gáspár Miklóssal "Ady Endre 1909-es budapesti előadóestje« címmel (Irodalomtörténeti Közlemények LXXXI. 1977. 92— 103.). Ebben közzétettük Beretvás Hugó és felesége emlékezéseit Ady-ról, összegyűjtöttük az előadóest előzményeire és visszhangjára vonatkozó adatokat, s kiadtuk Ady tizennégy levelét Beretvásékhoz. Közreadtuk Bartók Béla egy ismeretlen levelét is, amelyben kilátásba helyezi, hogy "az est közepén« átmegy a Royalba. Ezt egy dilettáns zeneszerzőnek aligha írta volna meg. Gáspár Miklós — Beretvás Hugó unokája — úgy tudja, hogy a Filharmóniai Társaság bérleti előadássorozatán is szerepeltek az Ady-dalok 1920-ban Környey előadásában. A Szent Ferenc oratóriumot bemutatták a salzburgi Festspielhausban, a bécsi Volksoperben, Münchenben és Lisszabonban. A legutóbbi kiadású Zenei Lexikonban azonban igenis van címszó Beretvásról.

DR. SCHEIBER SÁNDOR, BUDAPEST”

1123   Ardelao • előzmény1122 2018-10-21 22:39:18

Beretvás Hugó és Ady Endre, az Ady-dalok:

Beretvás Hugó Adyval jó barátságot ápolt, és a költőnek mintegy félszáz dalát zenésítette meg. E tekintetben komoly konkurenciát jelentett Reinitz Bélának, aki ugyancsak baráti viszonyban állt a költővel, és előszeretettel zenésítette meg annak verseit. A Royal-Orfeum 1909. évi műsortervében már szerepelt egy nagyszabású Ady-Reinitz est. Ady azonban végül Beretvás Hugó mellett döntött, és 1909. novemberében, a Royal Szállóban ez utóbbinak a szerzeményei kerültek bemutatásra. Reinitz Béla mélyen megbántódott, és nem tudható, hogy az ő ráhatására-e, de a NÉPSZAVA 1909. november 18-i számában az alábbi tudósítás jelent meg:

Ady-est volt szombaton a Royal hangversenytermében. Az Ady-poézis diadalának mérföldjelző-köve volt az a meleg ünneplés, amelyben a fölolvasó poétának része volt. Ady vallomásokkal teli bevezetését és néhány új verset olvasott föl. Tapsolták, éljenezték, kihívták, koszorúkat hoztak neki – amilyen módon csak közönség tudtára adhatja művészének, hogy szereti, megérti, méltányolja, […] hogy a modern magyar irodalom zászlóhordozójával éreztessék: nincs már egyedül, sokan, igen sokan vannak vele, körülötte megértő emberek. […] Adysabb, igazabb eredetibb az ő muzsikája (ti. Reinitzé), és méltóbb lett volna az Ady-ünnephez és Környey művészetéhez, mint ezek a nehézkes, zenekarra való kompozíciók, amelyek oly nehéz-szagúak, mint maga a pénz, amelynek segítségével még a művészetben is könnyebb érvényesülni.”

Forrás: https://www.nyest.hu/hirek/ady-parodiak-es-ady-dalok-ut-a-kabare-szinpadatol-a-royal-nagytermeig

A fent idézett cikk utolsó mondatának a megfogalmazása mögött azért feltételezem Reinitz Béla „áldásos” közreműködését, mert Bölöni György így jellemezte őt: „Erőszakosabb, rakoncátlanabb és idomíthatatlanabb jellem nem volt Budapesten. E gyermeki jóságú ember démonná vált, amint igazait érezte veszélyben.” No, de nem kívánok összeesküvés-elméleteket gyártani …

A Beretvás-Ady barátságnak mindazonáltal lehetett némi anyagi vetülete is, mert Ady Beretvás Hugóhoz írt, 1909. november 5-én kelt levelének utóiratában ez áll:

„P.S. Édes öregem, végtelen szégyenkezéssel, de kérlek még valamire. Utolsószor ti. egy előleg-előleget. Jobban mondva: egy betudandó baráti kölcsönt. Kérlek, küldj még nekem ötven forintot. De kérlek, ez igazán maradjon csak kettőnk tudott dolga.

Ady.”

1122   Ardelao • előzmény1121 2018-10-21 22:33:33

Beretvás Hugóról a korabeli lapok sokat írtak, műveivel jeles zenekritikusok foglalkoztak. Egy dilettáns, jelentéktelen zeneszerző esetében ez nehezen elképzelhető. Óvatosan kell hát kezelnünk az olyan állításokat, amelyek quasi műkedvelőnek minősítik őt, annál is inkább – mert megszakítással ugyan – de mind Bécsben, mind Budapesten neves oktatóktól kapott alapos és teljes körű zenei képzést. Tény, hogy a kritikák sok esetben egymásnak ellentmondanak. Ezeket fogom, vagy ezekből fogok idézni, hogy valamelyest képet kapjunk egy olyan életműről, amely mögött egy elfeledett művészember nemes törekvése és sokéves, áldozatos munkája áll.

1121   Ardelao 2018-10-21 08:07:02

Most következő zeneszerzőnkről, akit sajnos már a neve sem predesztinál arra, hogy bevonuljon a halhatatlanok közé, a lexikonok igen röviden írnak. Életéről, pályájának alakulásáról csak a zeneműveiről írt cikkekben találunk itt-ott némi kiegészítő információt. Ráadásul a neten hanganyag sem áll rendelkezésre, amelyből megítélhetnénk műveinek a mai kor zenei ízléséhez viszonyított értékét. Ezek után joggal állítható, hogy e művészünk tényleg az elfeledettek közé tartozik. Hogy érdemes-e írni róla? A döntést azokra a kutató kedvű muzsikusokra bízom, akiknek módjukban áll megszerezni és lejátszani némely zeneművének a kottáját:

Képtalálat a következőre: „Beretvás Hugó”

BERETVÁS HUGÓ zeneszerző,

(Budapest, 1872.07.24.-Budapest, 1940.03.06.)

A MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKONBAN születési és elhalálozási dátumán kívül mindössze ez áll róla:

Hans Richter tanítványa, majd egy ideig a bécsi operaház korrepetitora. Egyike Ady első megzenésítőinek. – M. zenekari művek (Szeretnék szántani, szvit), kamarazene, orgonaművek, egyházi zene (Assisi Szent Ferenc, oratórium, 1926; C-dúr mise), kantáta (Szent István mene Szentmártonba), Éji látogatás (ballada), kórusok, dalok.

„A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVÉ”-ben Dr. Molnár Imre valamvel bővebben ír róla:

„Beretvás Hugó […] zenei tanulmányait Wienben, Fuchs R. és Budapesten, Siklós A.-nél folytatta. Szerzeményei: 10 Ady-dal, melyek részben zenekari kíséretre átdolgozva, gyakran szerepelnek a Filharmonikusok és más zenekari hangversenyek műsorán; Ave Maria, Assisi Szent Ferenc oratórium zenekarra, orgonára, magánénekre és karokra (1926, wieni Volksoper, m kir. Operaház, salzburgi Festspielhaus, München, Neisse, Kolozsvár stb.). A pályadíjat nyert három szerzeménye: Krisztus éjszakája, Balatoni Himnusz c. karművek, Szeretnék szántani c. nagy hangversenyária zenekari kísérettel, továbbá számos mű szalon- és nagyzenekarra. Három misét írt; D-dúr, C-dúr, orgonára és énekkarra, F-dúr nagy templomavatási mise, zenekarra, magánének és karokra.”

1120   Ardelao • előzmény1119 2018-10-20 10:42:21

Végezetül, beillesztem még egy nem kisebb író, mint Gárdonyi Géza értékelését Káldy Gyuláról, amelynek bevezető mondatai így hangzanak:

„Érdemes és tisztelt Szerkesztő úr.

Ön megkért engem, hogy lapjába írjak a lap tere szerint egy nyolcvansoros ismertetést Káldy Gyula legújabb füzetéről, amely a mi régi szép magyar muzsikatermésünk java részéből van összeállítva, - és pedig írjak azért, mert én mint magyar érzésű ember meg tudom becsülni Káldy Gyula érdemét és füzete értékét.

Köszönöm ezt a bizalmat. Bizony zavarba ejtett vele. Káldy Gyulának a gyűjtései és hazafias buzgalma fölött nem tudom én nyolcvan sorban kiönteni az örömömet és lelkesedésemet. […]”

1119   Ardelao • előzmény1118 2018-10-20 10:16:46

Káldy Gyula halálakor a Vasárnapi Ujságban megjelent nekrológ ezzel a mondattal zárult: ”Emlékét maradandóan meg fogja őrizni a magyar zene története. Születésének 100. évfordulóján azonban már nem sokan emlékeztek meg e sokirányú tevékenységet kifejtett művészemberről. Az Est, 1938.12.30-i számában a következő  újságcím hívja fel magára a figyelmet: „Elfelejtették ünnepelni Káldy Gyulát”. E kerek évforduló alkalmából a cikk szerzője részletesen beszámol mindazokról a gáncsoskodásokról és egyéb kellemetlenségekről, amelyek akadályozták Káldy Gyula munkáját. Nem éppen ünnepi megemlékezés …

E nevezetes évforduló kapcsán azonban a PÁSZTORTŰZ 1938.04.01. számában is találunk egy írást, amely talán a legtárgyilagosabb értékelése Káldy Gyula szerepének a zenetörténetben:

KÁLDY GYULA EMLÉKEZETE

          „Ma már egészen természetjesnek találjuk, hogy van nemzetközi jelentőségű magyar muzsika. Két lángelme, Bartók és Kodály tudományos felkészültsége vívta ki ennek a zenének a XX. századi vezető szerepet. Volt a magyar zenének egy romantikus korszaka, a XIX. század, mikor a nemzeti öntudat ébredésével egyidejűleg a nemzeti muzsika iránt is igen lelkes érdeklődés mutatkozott. E kor zenészei a verbunkos vagy toborzó muzsikában vélték az ősi magyar muzsika sajátosságait felfedezni. Ma sem tudjuk még pontosan kimutatni, hogyan született meg ez a zenei stílus, de annyi bizonyos, hogy nem ősi öröksége a magyarság daloló kedvének, hanem német, olasz és magyar népi hatások keveréke. Ennek a verbunkos romantikának volt egyik leglelkesebb kutatója és magyarázója Káldy Gyula, kinek ez évben ünnepeljük születése száz éves fordulóját.
          A magyar muzsika történetének a szemszögéből nézve nagyjelentőségű egyéniség, bár a mai, tudományosan felkészült nemzedék csupán lelkes, jóhiszemű műkedvelőnek akarja minősíteni. Pedig Káldy képzett, tanult zenész volt, a bécsi konzervatóriumot végezte. 1856—1860 között városunkban a régi színháznál karmesterkedett. Ő volt a zenei vezetője annak az operai kirándulásnak, melyet Havi Mihály vállalkozó szellemű színigazgató vezetett Bucurestibe 1860-ban, mikor mint huszonkét éves fiatalember sikerrel vezényelte a román fővárosban Erkel Ferenc Hunyadi Lászlóját, melyet végighallgatott Cuza vajda egész díszes kíséretével. Később Aradon, Pécsett karnagyoskodik, végül följut Pestre, ahol mint énéktanár működik, majd nagy lendülettel a pesti zenei élet élére kerül. Átveszi a
világhírű Richter Jánostól a budapesti Zenekedvelők Egyesülete zenekarának vezetését. A nyolcvanas években már az opera főrendezője. 1894-ben a Zeneakadémiára nevezik ki a magyar zene tanárának. Az Operaháznak is igazgatója volt 1895—1900 között. Kora tehát kellőkép méltányolta tehetségét.
          Különösen sokat tett Káldy Gyula a magyar zene régi emlékeinek gyűjtése terén Legfőbb érdeme azonban nem is annyira gyűjtőmunkájában és anyagának kiadásában van, mert éppen ez irányban mai szemmel nézve munkásságában sok a bírálni való, mint inkább abban, hogy felkeltette az érdeklődést a magyar zene régi emlékei iránt. Egymás után jelennek meg átiratai: „A régi magyar zene kincseiből“, zongorára négy kézre (1890), „Kuruc dalok“ (1892), „Régi magyar harci dalok és verbunkosok“ (1894), és „A szabadságharc dalai és indulói“. Eredeti dalművét, a „Zuávokat“ Aradon mutatták be 1868- ban. Sok dalt és karszerzeményt írt, melyek népszerű és kedvelt műsordarabjai voltak századunk elején a dalárdáknak. Számos írásában foglalkozik a magyar zenével, főképen a kuruckori és toborzó muzsikával.
          Káldynak nem volt könnyű sora. Munkásságát a Zeneakadémia tanári kara állandóan bírálta, gáncsolta. A XIX. század második felében sok homály fedte a magyar muzsikát. Káldy ezt a zavart akarta tisztázni és szemben találta magát Budapest német zenetanáraival, akik hiányolták írásaiban a tudományosságot, mert Káldyban sok volt az ügyszeretet, lelkesedés, érzék, de tudományos készültsége nem volt alapos. Azonban olyan személyiségek állottak mögötte, mini Eötvös Károly, aki igen sokra becsülte Káldynak a régi magyar és kuruc zene gyűjtése és ismertetése körül végzett munkásságát.
          Káldyt, a zeneírót és gyűjtőt, már a tájékozott kortársak is csak fenntartással ismerték el. Különösen a Zeneakadémia akadékoskodott sokat, mikor Káldy felajánlotta a minisztériumnak gyűjteményeit. Azt kívánták tőle ugyanis, hogy mutassa ki a forrásokat, melyekből anyagát merítette. Ha Káldy tudományosan felkészült, akkor ennek a természetes és jogos kívánságnak sértődés nélkül eleget kellett volna tennie. Ő azonban sohasem nyilatkozott erről a kérdésről, előkelően hallgatott. Seprődi, aki komoly készültségű zenetudós volt, azt állította, hogy a kuruc dalok egy része valószínűleg Pálóczi Horváth Ádám gyűjteményéből való. Bizonyos, hogy Káldy gyűjteményei komoly hasznot jelentenek a magyar zene szempontjából, milyen felbecsülhetetlen kincset képviselne azonban a sok régi dallam, ha hitelességükhöz nem férne kétség. Sajnos, a XIX. század magyar zeneírói műkedvelők voltak, alapos tudományos készültség nélkül. Seprődi János éppen Káldy ügyével kapcsolatosan követeli a zeneírásban a tudományos módszerek alkalmazását, és tiltakozik a zenei kérdéseknek novellaszerű feldolgozása ellen.
          Nem használt Káldy tudományos hitelének az a pöre sem, melyben szembekerült Konti Józseffel a »Kis ablakom be van nőve virággal« című népdal miatt. Plágiummal vádolták egymást. A per folyamán aztán kiderült, hogy mindketten ugyanabból a népdalból merítették az ihletet.
          Ha Káldy nem is volt tudósa a zenének a szó mai értelmében, elvitathatatlan, hogy gyűjteményeivel, írásaival felhívta az illetékesek figyelmét a magyar zenei múlt felkutatásának fontosságára. Káldy Gyula karmester, rendező, zeneíró, dalgyűjtő, zeneszerző, zenetanár és zongoraművészként működött. Életében gyűjtői és zeneírói teljesítményét értékelték leginkább, ma, születésének századik évfordulója alkalmából átértékelve, úgy tűnik, hogy mint karmester és rendező fejtette ki a legjelentősebb munkásságot.

LAKATOS ISTVÁN”

1118   Ardelao • előzmény1117 2018-10-19 09:33:07

 

Káldy Gyula 116 oldalas, magyar zenetörténeti munkája, amely a 20. sz. elején angolul is hozzáférhetővé vált.

https://ia800604.us.archive.org/BookReader/BookReaderImages.php?zip=/22/items/historyofhungari00kldy/historyofhungari00kldy_jp2.zip&file=historyofhungari00kldy_jp2/historyofhungari00kldy_0001.jp2&scale=8&rotate=0

ITT megnyitható, és elolvasható.

 

VERBUNKOS ALBUM 2. ZONGORÁRA NÉGYKÉZRE. ÁTDOLGOZTA KÁLDY GYULA

 - VERBUNKOS ALBUM 2. ZONGORÁRA NÉGYKÉZRE ÁTDOLGOZTA KÁLDY GYULA

2018. évi kiadás. Ha megnyitjuk a linket, a füzet hátlapja is hozzáférhetővé válik, amelyen szerepel annak tartalma.

 

1117   Ardelao • előzmény1116 2018-10-19 07:17:58

Káldy Gyula mint zeneszerző …

VASÁRNAPI UJSÁG, 1895, 42. évf., 35. szám (566. old.):

"[…] Káldy Gyula mint zeneszerző is élénk tevékenységet fejtett ki. Önálló művei közül fölemlítendők: a «Zuávok»(*) czímű 3 felvonásos víg opera, mely 1868-ban Aradon került bemutatóra s később a fővárosban 25-nél több előadást ért; továbbá «Te Deum laudamus» férfikarra orgonakísérettel s 4 trombitára írt műve, melyet 1891-ben Valéria királykisasszony eljegyzése alkalmával adtak elő. A férfi- és vegyeskarra irt szerzeményeiből fölemlítést érdemelnek: a «16 kurucz dal», «Márcziusban», «Vándordal», «Tavasz ébredése», «Karácsony», «Távolról üdvözlet» czíműek stb. Zenét a következő színművekhez szerzett: Katona József «Lucza széke», Szigligeti Ede «Istenhegyi székely leány», Tóth Kálmán «Dobó Katicza», Benedek József «Szegedi kupecz», Szigeti József «Széchy Mária», Haray Viktor «Székely támad», Lukácsy Sándor «Zsidó honvéd», Szépfaludi Ö. Ferencz «Amerikai», Szegfi Mór «Senki leánya», Moliére «Úrhatnám polgár», Feuillet Oktáv «Erdő szépe», Dóczy Lajos «Utolsó szerelem», Erckmann «Két Rantzau» czímű színművéhez. E gazdag munkásságot még számos férfi- és vegyeskarra írott dalai egészítik ki; különös fölemlítést érdemel újabban kiadott négy becses műve, nevezetesen: «A régi magyar zene kincsei» (I.—II. füzet zongorára négy kézre) czímű kiadványa, mely Bihari, Lavotta, Csermák, az öreg Boka András és Rózsavölgyi legszebb műveit tartalmazza; «Kurucz dalok» Thököly és Rákóczi korából (1892); «A régi magyar harczi dalok és verbunkosok» és «Az 1848—49-iki szabadságharcz dalai és indulói». E művekben mintegy 105 olyan dal van, melyek eddigelé nyomtatásban nem jelentek meg s a magyar zenének két letűnt századát— 1662-től 1861-ig -— tüntetik elénk. Ez a négy utóbbi mű Káldy munkásságának legsajátabb terméke, sőt gyöngye is. Ezekben ő a régi magyar zene kincseinek egy részét találta meg s adta vissza nemzetének. […]"

 (*) Káldy e műve a lexikonokban hol vígoperaként, hol operettként szerepel. E műről Galamb Sándor „A magyar dráma története 1867-től 1896-ig” c. munkájában a következőt  olvashatjuk: „[…] A Budai Népszínháznak a magyar operett fejlesztésére irányuló törekvését a nyomába lépő népszínházi kísérletek követik. […] Aradi Gerő vidéki színigazgató 1879 húsvétjától decemberéig a Krisztinában, illetőleg a Várszínházban játszott, A társulat a fővárosban való e rövid időzése alatt is egy érdekes operettet mutatott be. Ez a már Aradon 1868-ban színrekerült Zuávok c. háromfelvonásos darab volt, melynek szövegét Follinus Emil, zenéjét pedig Káldy Gyula szerezte. A darab elveszett, de egykorú ismertetésekből körülbelül képet alkothatunk a meséjéről. Középpontjában egy nyugalomba vonult francia kereskedő áll, ki leányát nem akarja ügynökéhez adni, kibe a leány szerelmes, hanem egy zuáv tiszthez. A társaságnak Algírba való utazása alkalmával azonban jószívű barátok fortélyának sikerül a szerelmeseket összeházasítani. Ez operettnek 1870. okt. 31-én volt a várszínházi bemutatója s utána is még többször játszották vidéken. Egy későbbi megemlékezés még azt az érdekes adatot is fenntartotta róla, hogy Die Reise nach Algier címen németre is lefordították és Ausztriában többször színre került. […]”

1116   Ardelao 2018-10-18 10:41:46

          Akiről most megemlékezem, nem elfeledett. Abban a tekintetben nem, hogy a neten meglehetősen sok információt találunk róla. A vele kapcsolatos írások olvasottságát azonban már nehéz megállapítani. Ezért úgy véltem, az ő neve is e topikba kívánkozik. Annál is inkább, mert a Major J. Gyuláról szóló írásokban az ő személye is szóba került.

          Budapesten - az Operaház közelében - utcát is neveztek el róla. Vajon tudják-e az ott lakók, hogy az utcájuk neve mögött kinek a személye rejlik?

Képtalálat a következőre: „Káldy Gyula”

KÁLDY GYULA

(Pest, 1838.12.18.-Budapest, 1901.03.06.) karmester, főrendező, színházigazgató, zeneszerző, zenei író, a Magyar Királyi Operaház igazgatója

A VASÁRNAPI UJSÁG 1901. 48. évfolyamának 10. számában (a 158. oldalon) az alábbi nekrológ jelent meg:

KÁLDY GYULA

(1838-1901)

          Lesújtó veszteség érte a magyar zenevilágot Káldy Gyula váratlan halálával. Káldy nemcsak a magyar zene történettudósa s elméleti, holt kincsek gyűjtője volt, hanem mint gyakorlati zenész is terjesztette nemzeti zenénk múltjának ismeretét az egész országban, s operaigazgatói állásában, mint Erkel utóda, összes elődeit túlszárnyalta azzal a hazafias törekvéssel, hogy a hazai zeneszerzőket az operával szorosabb kapcsolatba hozza.
          De nem lehet egy-két sorban elmondani, ki volt, s mink volt nekünk Káldy. Talán ez a pár szó jellemzi őt leginkább: magyar zenész és zenetudós volt, s zenénknek magyarsága mellett tört lándzsát tevékeny életének minden szakában. Káldy Gyula személye és nagy munkássága közismeretű volt az egész magyar közönség előtt; épen azért fölösleges lenne egyszerűen lemásolni a «Vasárnapi Ujság» 1895 szeptember elsei számából azt a részletes adatokkal bővelkedő életrajzát, melyet akkor operaigazgatóvá történt kineveztetése tett időszerűvé. Csak futólag említjük, hogy a méltán nagyhírű bécsi konzervatóriumban szerezte sokoldalú és nagy zenei képzettségét, s bár ott egy karénekével pályadíjat és hírnevet is nyert, nem kívánt kint maradni, hanem hazajött húsz éves korában (1858) karnagynak a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, s attól kezdve a magyar zeneművészet ügyének kívánta szentelni egész életét és tevékenységét. Eredeti alkotásokon kívül buzgón és fáradhatatlanúl gyűjtötte hajdani zeneművészetünk maradványait: régi magyar kesergőket, táncz-nótákat s más zeneműveket, és azokat 1890 óta zongorára négy-, majd két kézre átírva, közrebocsátotta német magyarázó szöveggel is: hadd tanulja meg a külföld is, hadd ismerje és becsülje a magyar nép művészeti fejlettségét. 1874-ben a «Budapesti zenekedvelők egylete» igazgatását elvállalva, Volkmann «Visegrád »jának előadásával a művészibb magyar zene mívelését, népszerűsítését kezdte meg; míg «Kolozsváry Gyula» álnév alatt a terjedésre legméltóbb népzenei termékeket (nótákat, csárdásokat) mintaszerű letétben hozta forgalomba. Azt nem is akarjuk fölemlíteni, hogy 1874 óta, tíz éven át, mint egy egész opera-iskolai nemzedék énektanára, mily sikeresen működött. (Legjelesebb tanítványai közül való az orsz. zeneakadémián legújabb utóda is: Ábrányi Emilné, a ki a múlt hónapban cserélte fel a dalműszínpadot a kathedrával.)      
          Szintén a magyar művészet érdekében fogott kezet Nikolits Sándorral és Major Gyulával, mikor velük együtt (1889.) megalapította a Magyar Zeneművelő Egyesület iskoláját, a melynek alelnöke, Nikolits halálával pedig (1895) elnöke és igazgatója lett, és a melynek kebelében még akkor sem szűnt meg énektanárul működni, mikor Nikisch Arthur távozása után az opera-igazgatói díszes állásra meghívták. Az utolsó néhány évben az országos zeneakadémián a magyar zeneszerzés tanszékét töltötte be.
          Hogy mint a magyar kir. opera igazgatója, magyar szerző művével (a már szintén elköltözött Elbert Imre «Tamórá»-jával) kezdte az új dalművek sorozatát, s egymásután magyar újdonságokat vitt színre, és magyar stílű dalművek írásával bízta meg zeneszerzőinket, azt olvasóink már tudják. De ezenkívül nemzeti zenénknek mint író is kitűnő szolgálatokat tett. Megírta a magyar dalműszerzés történetét 1880-ban, a «Fővárosi Lapok»-ban; az «Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben» czímű vállalat számára a magyar zene ismertetését. És kit nem lelkesített kuruczdalaival ? Ki ne ismerte volna el érdemét, midőn egy-egy csapat szép hangú, magyar tűzű énekesével bejárta az ország 130 városát, s mindenütt lelkesedést keltett a Rákóczy-korabeli dalokkal!? Nagyon emlékezetesek Káldynak történelmi hangversenyei. A magyar ének és zene legrégibb kincseiből egy-egy gyűjteményt összeválogatva, bemutatta a közönségnek, megfelelő zenekísérettel, tárogatóval, hárfával, czimbalommal, egy-egy neves énekművészszel, meg énekkarokkal. Ezeket a hangversenyeket rendesen, mint a néprajzi vagy történelmi társulat ülését rendezték az Akadémia nagytermében, s Káldy maga felolvasást tartott minden egyes zenedarabhoz és énekhez, elmondván eredetöket, s a szöveg netaláni alkalmi vonatkozásait is megmagyarázván. Ezeket a népszerű előadásokat bemutatta Káldy a vidék nagyobb városaiban is. Az így előadott nagybecsű zenei régiségeket kiadta, s ezek őrzik nevét a legmaradandóbban: «A régi magyar zene kincsei »-ben és egyéb gyűjteményeiben 105 olyan dal van, a melyek addig nyomtatásban nem jelentek meg, s a melyek legrégibbjei a XVII. század közepéig (1662) nyúlnak vissza.
          Az alig 62 éves férfiú látszólag oly erős szervezetű volt, hogy koránál jóval ifjabbnak látszott, s e mellett szellemi frisseségét, élet- és munkakedvét utolsó napjáig oly épségben megőrizte, hogy a kinek a benne lappangó kórról tudomása nem volt, még évek sorát merte volna neki ígérni. A halálos szívbaj úgyszólván orozva lepte meg.
          Emlékét maradandóan meg fogja őrizni a magyar zene története.

K. I.”

1115   Ardelao • előzmény1114 2018-10-17 09:46:47

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.10.17-i ÁLLAPOT

P-TŐL ZS-IG

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Papp Mihály színművész

1875

467.

Papp Viktor zeneíró, zenekritikus, szerkesztő

1881

6.,733.,734.

Pártos István hegedűművész

1903

725.,726.,727.,728.,729.,

730.,731.,732.

Pilinszky Zsigmond operaénekes

1883

130.,133.

Plotényi Nándor hegedű- és zongoraművész

1844

809.,810.,811.,812.,813.,

816.,817.,818.,819.,820.,

821.

Polgár Tibor zeneszerző, karmester

1907

561.,562.,563.,660.

Popper Dávid gordonkaművész, zeneszerző

1843

95.,96.,98.,99.

Ptasinszky Pepi prímabalerina

1904

922.,923.,924.,925.,926.,

927.,928.,929.,930.,931.,

932.,933.,934.,936.

Radnai Miklós zeneszerző, színházigazgató

1892

23.,24.,34.,35.,36.,183.,

184.,826.

Rajter Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus

1906

57.,87.,88.

Reményi Ede zeneszerző, hegedűművész

1928.

394.,395.,396.,397.,398.,

399.,400.,809.,810.,811.,

812.,817.,818.,819.,820.

Réthy Eszter operaénekesnő

1912

91.,92.,207.,210.

Rév Lívia zongoraművész

1916

735.,736.,737.,740.,741.,

742.,747.,814.

Rieger Tibor mérnök, zeneszerző, zongora- és orgonaművész

1899

647.,648.,649.,650.,651.,

652.,653.,654.,655.,656.,

657.

Rubányi Vilmos karmester

1905

58.,59.,60.,61.,245.,568.

Rubinstein Erna hegedűművész, operetténekesnő, színésznő

1903.

250.,251.,252.,253.,254.,

255.,256.,257.,258.,259.,

262.,264.

Ruzitska György zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus

1786

83.,84.,158.

Sándor Erzsi operaénekes

1855

450.,451.,452.,453.,940.,

983.

Sándor (Schlesinger) Emma zeneszerző, műfordító

1863

1085.,1086.,1087.,1088.,

1089.,1090.,1091.,1094.,

1095.,1096.

Sárosi Ferenc zeneszerző

1855

49.

Schmidt Ferenc zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus

1874

70.,72.,74.,76.,77.,78.,

81.,108.,111.,113.,118.,

128.,171.,172.

Sebeők Sári operaénekes

1882

32.,67.,68.

Serák Márta opera-, ill. operetténekesnő

19.sz. vége?

914.,937.,938.,939.,940.,

941.,942.,943.,944.,945.,

946.,947.,948.,949.,950.

Siklós Albert  zeneszerző, főiskolai tanár, zenetörténész, gordonkaművész és lapszerkesztő

1878

717.,720.,721.,722.,723.,

724.,848.,856.

Szabados Béla zeneszerző

1867

94.,97.

Szabó Ilonka operaénekes, lírai szoprán

1911

282.,283.,284.,285.

Szabó Lujza operaénekes, kol. szoprán

1904

263.,265.,266.,353.

Szabó-Xavér Ferenc zeneszerző

1848

31.,829.

Szamosi Elza operaénekesnő

1881

215.,216.,217.,378.,380.,

467.,667.,983.

Szánthó Enid operaénekesnő

1907

547.,548.,550.,551.,552.,

553.,554.,555.,556.,557.

Szedő Miklós dr. orvos, operaénekes

1896

435.,436.,437.,438.,439.,

440.,441.,444.,445.,446.,

458.,459.,851.

Szemere Árpád operaénekes, rendező

1878

981.,982.,983.,984..985.,

986.,987.,988.,989.,990.,

991.

Szendrey Aladár zenetudós, orgonista, karmester, zeneszerző, egyetemi tanár

1884

130.,137.,841.,842.,843.,

844.,845.,846.

Szendy Árpád zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus

1863

355.,356.,357.,358.,360.,

361.,743.,1112.

Széchenyi Imre gróf zeneszerző

1825

386.,387.,388.,389.,390.,

391.

Székely Imre zongoraművész, zeneszerző

1823

804.,805.,806.,807.,808.

Sztojanovits Jenő zeneszerző, karmester, zenepedagógus

1864

507.,508.,509.,510.,511.,

512.,517.,518.

Takáts Mihály operaénekes (bariton)

1861

454.,455.,456.,457.,982.,

983.

Tamás Ilona operaénekes, szoprán

1914

243.,244.,245.,246.,247.

Tamássy Zdenkó zeneszerző

1921

458.,459.,460.,461.,462.,

463.

Tiszay Magda operaénekesnő

1919

669.

Tóth Péter karmester

1924

3.,7.,8.,12.,13.,14.,15.,

17.,19.,279.,280.,281.

Tutsek Ilona operaénekesnő

 

1905

195.,197.,198.,199.,200.,

211.

Tutsek Piroska operaénekesnő

1905

195.,196.,197.,198.,199.,

200.,204.,205.,206.,207.,

209.,210.,211.,260.,351.

Vaály Ilona színésznő, primadonna

1894

653.,654.

Varró Magit zongoraművész, zongorapedagógus

1881

743.,744.,745.,746.,747.

Vavrinecz Mór, karnagy, zeneszerző

1858

523.,524.,525.,526.,530.,

829.,833.

Vecsey Ferenc hegedűművész, zeneszerző

1893

503.,504.,505.,506.

Verebes Ernő színész, operetténekes

1902

520.,521.,522.

Virovay Róbert hegedűművész

1921

38.,39.,40.,171.,404.

Volkmann Róbert zeneszerző

1815

28.,332.,333.,337.,829.,

1038.,1103.,1104.

Zádor Dezső operaénekes

1876

130.,134.,944.

Zádor Jenő zeneszerző, zenetörténész

1894

107.,139.,140.,141.

Závodszky Zoltán operaénekes

1892

52.,185.,204.,205.,207.

Zichy Géza író, drámaíró, zeneszerző, zongoraművész

1849

37.,63.,64.,65.,66.,392.,

825.

Zsedényi Károly táncos, koreográfus, balettmester

1910

50.,343.,344.,345.,346.,

347.,351.,352.,353.,354.

1114   Ardelao • előzmény1113 2018-10-17 09:45:09

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.10.17-i ÁLLAPOT

H-TÓL P-IG 

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Hauser Mihály (Hauser Miska) hegedűvirtuóz, zeneszerző

1822

775.,776.,777.,778.,779.,

780.,781.,782.,783.,784.,

785.

Hámory Imre színész-operaénekes

1909

247.,248.,249.

Hilgermann Laura operaénekes, énekpedagógus

1869

550.,553.,558.

Horváth Attila zongoraművész, zeneszerző, zenetanár

1862

173.,174.,175.,176.,177.,

178.,179.,180.,181.,182.

Horváth Mihály zeneszerző, karmester, zenetanár, orgonaművész, zongoraművész

1903

313.,316.,318.

Huber (Hubay) Károly karmester, zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus

1828

1038.,1039.,1040.,1041.,

1042.,1043.,1044.,1045.,

1046.,1047.,1048.,1049.,

1050.,1051.,1052.,1053.

Jemnitz Sándor zeneszerző, karmester, esztéta, zenekritikus

1890

162.,163.,164.,165.,166.,

167.,168.,169.,172.

 

Joachim József hegedűművész

1831

122.,123.,124.,125.,126.

Kabos Ilonka zongoraművész

1898

327.,328.,330.,334.,335.,

336.

Károlyi Gyula zongoraművész

1914

705.,706.,707.,708.

Kelemen Lajosné sz. Zathureczky Berta író, zeneszerző

1855

1068.,1069.,1070.,1071.,

1072.,1073.

Kemény Egon zeneszerző

1905

171.,172.,305.,306.,308.,

324.,439.,440.,444.,445.,

447.,448.,449.,480.,562.,

578.,583.,585.,590.,591.,

592.,600.,601.,602.,603.,

613.,660.,687.,693.,761.,

794.,795.,796.,870.

Kern Aurél zenei író, zenekritikus, zeneszerző

1871

33.,829.

Kiszely Gyula zeneszerző, rendező

1900

848.,849.,850.,851.,852.,

853.,854.,855.,856.,857.,

870.,871.

Koháry Mária Antónia zongoraművész, zeneszerző

1797

1101.,1102.

Kolbay Ildikó énekes, operettprimadonna

1898

951.,952.,953.,954.,955.,

956..957.,958.,959.,960.,

961.,962.,963.,964.,965.,

973.

Koessler János zenepedagógus, zeneszerző, karnagy, orgonista

1853

464.,465.,466.

Koncz János hegedűművész, zeneakadémiai tanár

1894

785.,786.,787.,788.

Kosáry Emmi operaénekesnő

1889

230.,234.,235.,236.,235.,

238.,239.,240.,241.,242.,

286.,289.,291.,292.,293.,

294.,295.,296.,297.,298.,

972.,983.

Koréh Endre, operaénekes, basszus

1906

560.,561.,562.,563.,564.,

565.,566.,567.,568.,570.,

823.,837.

Kósa György zeneszerző, zongoraművész, karnagy, korrepetitor, főiskolai tanár

1897

348.,349.,350.,353.

Környei Béla operaénekes

1873

217.,218.,219.,415.,983.

Krammer Teréz operaénekesnő

1868

661.,662.,663.,664.,665.,

666.,667.,668.,674.,675.

Krausz Lili zongoraművésznő, zongoratanár

1905

789.,780.,781.,782.,783.,

784.

Kurucz János zeneszerző, zongoraművész

1883

966.,967.,968.,969.,970.,

971.,972.,973.,974.,975.,

976.,977.,978.,979.,980.

Küry Klára színésznő, operettprimadonna

1870

786.,787.,788.,789.,790.,

791.,792.,793.,794.,795.,

796.,797.,798.,799.,800.

Laurisin Lajos operaénekes (tenor)

1897

302.,303.,304.,306.,307.,

311.,312.,314.,315.,317.,

318.,319.,320.,323.,325.

Laurisin Miklós zongoraművész, zeneszerző

1899

302.,305.,306.,319.,320.,

321.,322.,447.,448.,449.,

566.,874.

Lavotta János zeneszerző, hegedűművész

1764

474.,475.,476.,477.,478.,

479.,480.,481.,482.,483.,

484.

Lumpe Gizella énekesnő, énektanár

18..?

179.

Major J. Gyula zongoraművész, karnagy, zenetanár, zeneszerző

1859

1103.,1104.,1105.,1106.,

1107.,1108.,1109.,1110.,

1111.,1112.

Medek Anna operaénekesnő

1885

212.,213.,214.,393.,661.,

716.,983.

Michalovich Ödön zeneszerző, zenepedagógus

1842

45.,158.,1105.

 

Mosonyi Mihály zeneszerző, zenepedagógus, zenei újságíró, zenekritikus

1815

46.,51.,112.,158.,337.,

338.

Molnár Imre dr. énekművész, zenetudós, író, zeneművészeti főiskolai tanár

1888

1024.,1025.,1026.,1027.,

1028.,1029.,1030.,1031.,

1032.,1033.,1034.,1035.,

1036.

Müller Károly zongoraművész, karnagy, zeneigazgató, zenetanár

1882.

859.,860.,861.,862.,863.,

864.,865.,866.,867.,868.,

869.,874.

Nagy Péter zongoraművész

1960

770.,774.

Nagy Vidor zeneszerző, brácsaművész

?

770.,774.

Ney Dávid operaénekes

1842

571.,572.,982.,983.

Németh Mária operaénekesnő

1897

414.,415.,416.,417.,421.,

422.,423.,424.

Nyíregyházi Ervin zongoraművész, zeneszerző

1903

100.,101.,102.,103.,104.,

105.,106.,114.,115.,116.,

117.,130.

Odry Lehel operaénekes (bariton), operarendező

1837

992.,993.,994.,995.,996.,

997.,998.,1000.

Orczy Bódog báró, zeneszerző, a Nemzeti Színház intendánsa

1835

1054.,1055.,1056.,1057.,

1058.,1059.,1061.,1062.,

1063.,1064.,1065.,1066.,

1067.

Ottó Ferenc zeneszerző, zenetörténész, zenekritikus

1904

917.,918.,919.,920.,921.

Ottrubay Melinda balett-táncos

1920

324.,326.,339.,340.,341.,

344.,351.,352.

1113   Ardelao 2018-10-17 09:41:47

Az áttekinthetőség végett megközelítőleg minden 100. bejegyzés után (az adott téma lezárását követően) beillesztek egy táblázatot a jelen topikban szereplő művészekről, feltüntetve a róluk szóló bejegyzések sorszámát.

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.10.17-i ÁLLAPOT

A-TÓL H-IG

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Adelburg Ágost hegedűművész, zeneszerző

1830

10.,935.

Adler Adelina szopránénekesnő, zenepedagógus

1892

826., 827.,830.,831.,835.,836.,837.,

839.,840.,925.

Adorján Jenő hegedűművész, zeneszerző

1874

893.,894.,895.,896.,897.,898.,

899.,900.,901.,902.,903.,904.,

905.

Aggházy Károly zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus

1855

11.,154.,331.,1060.,1092.,1093.,

1112.

Albert Ferenc hegedűművész, tanár

1918

619.,630.,631.,632.,633.,634.,

635.,636.,637.,638.,639.,640.

Albert Gyula zeneszerző, karmester, hegedűművész, tanár

1892

631.,636.,637.

Alexander László zongoraművész, zeneszerző, feltaláló

1895

130.,144.,145.,146.,147.,148.,

149.,150.

Allaga Géza gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző

1841

493.,494.,495.,496.,497.,498.,

499.,500.

Anday Piroska operaénekesnő

1903

118.,119.,120.,121.,129.,130.,

132.,156.,692.,693.

Antalffy-Zsíros Dezső orgonaművész, zeneszerző

1885

151.,152.,153.,154.,155.

Baka-Baitz Irma zongoraművész, zeneszerző

1867

1074.,1075.,1076.,1077.,1078.,

1079.,1080.,1081.,1082.,1083.,

1084.

Bakfark Bálint

1507

1004.,1005.,1006.,1007.,1008.,

1009.,1010.,1011.,1012.

Baráti György karmester, zeneszerző, gordonkaművész, tanár

1913

1013.,1014.,1015.,1016.,1017.,

1018.,1019.,1020.,1021.,1022.,

1023.

Barki László hegedűművész

1958

529.,543.,549.,559.,658.,694.,

696.

Bánát Gábor hegedűvirtuóz, zenetudós

1926

531.,532.,533.,534.,535.,536.,

537.,538.,542.,544.,545.

Báthy Anna operaénekes

1901

220.,221.,222.

Beleznay Antal karnagy, zeneszerző, tanár

1857

227.,228.,231.,232.,233.

Bertha Sándor zeneszerző, zongoraművész, zeneíró

1843

371.,372.,373.,374.,375.,376.,

382.,383.,384., 385.

Bihari János zeneszerző, hegedűművész

1764

481.,486.,487.,488.,489.

Bodó Erzsi drámai szoprán

1899

266.,362.,363.,364.,365.,366.,

367.,368.,369.,370.

Bogáthy Mihály színész, énekes

1926

53.

Böhm Gusztáv zeneszerző, hegedűművész, karmester, operai rendező

1823

83.,85.,86.

Bräuer Ferenc zeneszerző, egyházkarnagy, zenetanár

1799

89.,90.

Burián Károly operaénekes

1870

9.

Buttykay Ákos, zeneszerző, zongoraművész

1871

230.,234.,237.,239.,240.,242.,

257.,286.,287.,288.,289.,290.,

291.,292.,293.,294.,295.,296.,

297.,298.,300.,301.

Clement Károly zeneszerző

1876

823.,824.,825.,826.,827.,828.,

829.,830.,831.,832.,833.,834.,

835.,836.,837.,838.,840.

Csermák Antal György zeneszerző, hegedűművész

1774 körül

481.,490.,491.,492.

Dalnoky Viktor dr., fogorvos, operaénekes, rendező

1866

415.,416.,417.,425.,426.,427.,

428.,430.,432.,433.,434.,435.,

925.,927.,930.

Dános Lili, zongoraművész, korrepetítor, tanár

1912

744.,745.,748.,749.,750.,751.

Delly Rózsi operaénekesnő

1912

703.,704.

Dienzl Oszkár zongoraművész, zeneszerző, karmester

1877

709.,710.,711.,712.,713.,714.,

715.,716.,718.,719.

Dohnányi Ernő zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus

1877

79.,80.,81.,128.,130.,158.,

166.,705.

Doppler Ferenc fuvolavirtuóz, zeneszerző

1821

191.,192.,193.,337.

Doppler Károly zeneszerző, karmester, fuvolaművész

1825

190.

Dullien Klára hegedűművész és

 -tanár

1905

641.,642.,643.,644.,645.,646.

Durigo Ilona operaénekesnő

1881

130.,131.,822.,833.

Egressy Béni zeneszerző, író, színész

1814

29.

Ember Nándor zongoraművész

1897

41.,42.,54.,55.,56.,277.,278.

Erdősy Eugénia énekesnő

1856

767.,773.

Erkel Elek karmester, zeneszerző

1843

752.,753.,754.,755.,756.,757.,

758.,760.,763.,764.,765.,766.

Erkel Gyula karmester, zeneszerző, zongoraművész, timpanista

1842

157.,158.,160.,161.

Farkas Ödön zeneszerző, zenepedagógus

1851

186.,187.,188.,189.,1112.

Fedák Sári színművésznő, operettprimadonna

1879

467.

Fenyves Gábriel dr. zongoraművész, karmester

1895

130.,142.

Flattné Győrffy Gizella operaénekes

1874

378.,379.,380.,381.,392.,393.

Frank Klára (Péter Józsefné) zongora- és énektanár

1914

744.,745.

Fricsay Richard karmester, ének- és zenetanár

1867

789.,791.,792.

Fusz János zeneszerző, karnagy

1777

135.,136.

Gábor Arnold operaénekes

1880

130.,143.,910.

Gábor József operett-/operaénekes (tenor), színész,rendező,műfordító

1879

909.,910.,911.,912.,913.,914.,

915.,916.,925.,930.,944.,947.

Gárdonyi Zoltán zeneszerző, zenetörténész, zenetudós

1906

158.,159.

Gencsy Sári operaénekes

1924

676.,677.,683.,684.,685.,687.

Gertler Endre hegedűművész

1907

404.,405.,406.,407.,408.,409.,

410.,411.,412.,413.

Geyer Stefi hegedűművész, -tanár

1888

418.,419.,420.

Gizycka-Zamoyska Ludmilla zongoraművész, zeneszerző

1829

1097.,1100.

Gobbi Alajos hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző

1842

224.,225.,226.,1105.

Goldmark Károly hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus

1830

44.,471.,472.,473.

Goll Bea táncosnő, színésznő

1927

41.,42.,50.,93.

Gonda Lucy zongoraművész

1920

873.,874.,875.,876.,877.,

878.

Greisinger István zeneszerző, zongoratanár

18 ?

179.

Gyenge Anna operaénekesnő

1894

686.,688.,689.,690.,697.,

698.,699.,700.

1112   Ardelao • előzmény1111 2018-10-16 11:10:01

Major J. Gyuláról még sokat lehetne írni. Fel kellene kutatni kottáit bel- és külföldön, és szorgalmazni kellene legalább néhány művének az előadatását, nemcsak a művész, hanem önmagunk megbecsülése végett is. Ő egyike volt azon keveseknek, akik – bár munkáját külföldön jóval többre értékelték – nem hagyta el hazáját. Befejezésül idézem a halála után megjelent nekrológot:

A ZENE, 1925 / 7. SZÁM:

         „MAJOR J. GYULA

          1858-1925

          Lezáródott egy munkában, küzdelmekben és csalódásokban gazdag élet. Sok ilyen életről tud a művelődéstörténet; nálunk is, másutt is. Sokan voltak, akik az elismerést, méltánylást, amelyre egész életükben vágytak, csak haláluk után kapták meg. Major J. Gyula egész életének végzete: az el nem ismerés, az utolsó tíz évben pedig az agyonhallgatás — még halálában is üldözte őt. Kidőlt, eltemették, néhány sor a napilapokban és — the rest is silence. Ha hazánk európai színvonalú tehetségekben gazdag lett volna, és most kidőlt volna egy a sok közül: akkor is méltatlan lett volna ez a részvétlenség, de némiképen érthető. Így azonban nem találunk semmi magyarázatot, sem mentséget azzal a közönnyel szemben, mely utolsó útjára is elkísérte Major Gyulát. De hogy ne szálljon elfeledten sírba az az ember, aki ritka tudást, tehetséget, lelkesedést áldozott a magyar zeneművészetnek: őrizzük meg emlékét ezzel a néhány soros méltatással.
          Ma már a magyar zene magába olvasztotta a nyugati zenekultúra minden elemét, másrészt pedig visszanyúlhat a népzene igazi forrásaihoz. Ötven évvel ezelőtt azonban még töretlen volt a magyar zene terrénuma. Akik akkor jöttek, azoknak úgy kellett elölről kezdeniök mindent, ahogyan a magyar irodalom és nyelv felújítóinak száz évvel korábban.
          S hogy mennyire nem volt itthon mire támaszkodniok, mutatja az, hogy külföldről kellett jönnie annak az embernek, aki hivatva volt ezt a fejlődést megindítani: Volkmann Róbertnak, ugyanúgy, mint félszázaddal előbb Klein Henriknek Pozsonyban.
          Volkmannról, mint zeneszerzőről eltérhetnek a vélemények, mint pedagógus azonban vezetőhelyet foglal el a magyar zene történetében. Ő vetett véget a hatvanas évek csárdás-zuhatagának, ő keltette fel az újabb generáció érdeklődését az átfogóbb zenei formák, érzékét a csiszoltabb zenei stílus iránt. A megromlott és hamis irányba vezetett közlés, a teljes tradíciótlanság mellett nem róható fel az ő hibájául, ha aránylag kevés elsőrangú tehetség került ki iskolájából. Kikből állott az akkori fiatal generáció? Ha eltekintünk a korán elhúnyt Szabados Károlytól, a főkép zongorista Juhász Aladártól, Volkmann első jelentős tanítványai Farkas Ödön, Aggházy Károly és Major Gyula voltak. Vegyük hozzá a Bécsben nevelkedett Beliczayt s a Liszt-növendék Szendyt, az inkább autodidakta Horváth Attilát, — s a névsor teljes. Beliczay tehetsége nem vonható kétségbe, de művei, átlátszó voltuk ellenére sem találhattak visszhangra dilettantikus, csiszolatlan voltuk miatt. Műveiben magyarságra nem igen törekedett, s ha igen, ez külsőségekben merült ki. Aggházy „Magyar Hangulatai“ alig férkőztek közelebb a magyar lélekhez, mint Volkmann „Visegrádja, holott a két mű között csaknem félszázad telt el. Szendy első kompozícióiban a virtuóz-zeneszerzőket jellemző bátortalanság nyilvánul meg. Mind ezek, mind Horváth és Farkas magyarossága nem több annál, mint ami már Haydn, Beethoven, Hummel, Heller műveiben is megnyilvánult, tehát nem belső szükségszerűségből fakadó kifejezési formák, hanem inkább csak exotikumok, csakúgy, mint a XIX. század elejének számos Rondo Ongarese-je.
          Major Gyula I. hegedűszonátája (D-dur. 1883) még szintén a magyaros jellegnek ilyen irányú felfogására vall, első szinfóniája pedig a mendelssohni romantika hatása alatt áll. II. (Magyar) szinfóniája (mellyel később a Műbarátok Körének pályadíját nyerte el, s amely 1890-ben került bemutatásra) némileg Mosonyi „Magyar Hallgatói“-val rokon, és már mélyebben hatol a magyar lélekbe. S ezért joggal tekintik az első magyar szinfóniának minthogy Mihalovich korábbi d-moll szinfóniájában magyar elemek még egyáltalában nincsenek. A vonós-szerenád (1892), különösen annak második tétele — már sikeres kísérlet a magyar néplélek mélységes melancholiájának a műzenébe való bevitelére, s ez őszinteségében már nem Mosonyira, hanem Biharira emlékeztet. Ezek és a következő művek azonban már nemcsak magyarosak, hanem megütik az európai mértéket is, s bizonyítéka ennek, hogy a lipcsei Leuckart-cég adja ki őket. Nagy szó ez abban az időben, amikor magyar zeneszerző művét külföldi kiadó még sokkal nehezebben volt hajlandó kiadni, mint ma. Concert symphonique-ja  Leuckart szerzői estjén, melyet az szokása szerint a nála újonnan megjelenő kompozíciók bemutatására adott, Rheinberger, Singer és Sitt műveivel együtt kerül előadásra és a kritika egyértelmű megállapítása szerint messze kimagaslik a többi mű közül, pedig ez még voltaképen korai és sok tekintetben csiszolatlan munkája. Azóta, hogy a berlini filharmonikusok 1888-ban ezt a zongoraversenyt előadták, ő egyike a külföldön legtöbbet játszott és legismertebb magyar komponistáknak, egész a 900-as évek közepéig.
          Újabb haladást jelent a millenáris pályadíjat nyert Magyar szonátá-ja, amelynek stílusa egyenletesebb, leegyszerűsödött, hangszerét fölényesen, de nem felületesen kezeli, s bár a „Szózat“-nak az utolsó tételbe való beolvasztása kissé hatásvadászó, a lassú tétel bensőséges gyöngédségével, lágyságával, schumanni mélységével kétségkívül egyike a magyar variációs irodalom legszebb termékeinek.
          Betetőzi ezt a fejlődési sort az 1908-ban bemutatott Balaton c. szinfónikus költemény, Major Gyulának legismertebb zenekari műve. Itt, a neoromantikus elemektől egészen megszabadulva, már megtalálta teljesen egyéni hangját, legközelebb jut a ma zenéjéhez, s ez az a kompozíciója, melynek lendülete a legegyenletesebb, tematikája teljesen magyar, és felépítése a legátgondoltabb. Meleg, drámai hangszerelése Lisztre emlékeztet, sőt — bár az impresszionizmust nemcsak hogy nem ismerte, hanem arról tudni sem akart, — más utakon ugyan, de egészen közel jut a francia iskola hangfestési módszeréhez.
          Külön tárgyaltuk e műveket, hogy egységes képét nyújtsuk a magyar elemek fejlődésének művészetében. De zeneszerzői munkássága ezzel nem merül ki. Hiszen egyike volt a legtermékenyebb magyar zeneszerzőknek. Műveinek száma 80, s bár ezek között több kisebb is van, jórészük nagyobb- szabású alkotás, aminthogy tehetsége is inkább az ilyen művekben tudott kidomborodni. Par excellence szinfónikus komponista volt. Öt szinfóniát írt. A negyedik (fisz-moll) szenvedélyes, nagykoncepciójú mű, teljesen nyugat-európai alapon, s az ötödik (D dur) talán már kisebb invencióval, de az előrehaladottabb korra jellemző nagyobb elmélyedéssel megírva.
          A már említetten kívül még két zongoraversenye van. Az első fiatalkori műve. A harmadikat Koncertfantáziák címen adta ki, s e művek is fényt vetnek elsőrendű pianista képességeire. Bár sokirányú működése nem engedte meg, hogy magát teljesen a zongorajátéknak szentelje, egyike volt a legjobb hazai pianistáknak, s e minőségben különösen az elmélyedő előadás — s szinte egyedülálló memóriája jellemezte.
          Instrumentális művei közül fontosabbak: két zongoratriója, klasszicizáló formában, két vonósnégyes, három hegedűszonátája (közülük legjobb az utolsó, még kéziratban levő), hegedű- és gordonkakoncert, melyekben a hangszerek kitűnő ismeretében kissé túlozza a virtuóz elemet, és utolsó s egyszersmind legjobb zongoraszonátája (e-moll, opus 68), melyben utoljára mutatkozik alkotóereje teljében és maradéktalanul szűri le élete eredményeit.
          A vokális kompozíció idegenebb terület volt számára. Annál érdekesebb, hogy „Niels Finn“ c. férfikarával 1899-ben az Allg. Deutsche Musikverein pályadíját nyerte meg, azonban — mintha ott is hagyományos balszerencséje üldözte volna — a díjat formai okokból nem adták ki neki. Számos női- és férfikara, és dala került kiadásra és előadásra; ezeket helyszűke miatt most nem ismertetjük.
          S miként az alkotó embereknél oly gyakori — az ő művészetének is megvolt a maga reménytelen vágyódása: az opera. Négy operát írt: Dalma, Erzsike, Széchy Mária és Mila, s ezek közül csak egy került színre az Operában, kettő csak vidéken. —Azt mondottuk: reménytelen vágyódás, de mégsem állíthatjuk ezt bizonyossággal. Hiszen nem nyújtottak neki alkalmat arra, hogy ezirányban kifejleszthesse tehetségét s tapasztalatokat szerezhessen. S itt megint a bekezdés passzusára utalunk: ha a magyar opera története bővelkedett volna nagy tehetségekben, talán érthetőbb volna ez a mellőzés, de az Operában nagy számban kerültek színre az akkori „Mályvácskák“. . . És ha már előadták Farkas Ödönnek négy sikertelen operáját, Zichy Gézának gyönge operáit, stb., talán Major Gyula operáit is elő lehetett volna adni, ha másért nem, buzdításul.
          S ami áll az operáira nézve, még nagyobb mértékben vonatkozik az ő igazi terrénumára: a szinfónikus zenére. Öt szinfóniája közül egyet sem mutattak be azok a filharmonikusok, akik nem haboztak előadni az akkori Bella Rudolfok, Moór Emánuel és mások műveit. „Suite Romantique“-ját 1895- ben tették műsorra, de csak 1899-ben adták elő, 1900 óta semmit Major Gyula műveiből.
          Ha a Nemzeti Zenede hervadhatatlan érdemű vezetője, Gobbi Alajos, nem lett volna tudatában annak a hivatásnak, amelyet egy magyar zenekar a magyar zeneszerzőkkel szemben kell, hogy betöltsön, akkor Major Gyulának művei, amelyeket utóvégre mégis csak állandóan játszottak Bécsben, Berlinben, Lipcsében stb., szóval a germán zene központjaiban, egyáltalán nem lettek volna hallhatók Magyarországon (egyes alkalmi előadásoktól eltekintve).
          És ugyanez a balszerencse üldözte működése egyéb terén is. Négy felsőiskolában tanította a zenét, mégis hosszú évekig tartott, amíg kinevezését megkapta, s csak abba a rangfokozatba tudott eljutni, amelyet ma néptanítók is megkaphatnak. Többször kísérelte meg a magyar zenevilág összefoglalását egyesületekben, de az egyletek széthullottak (s ma sem alakultak meg újra). Női karének-egyesületet szervezett, e nemben az elsőt, és vezette azt óriási nehézségek között . . . Az évtizedeken át tartó lázas munka, a mindinkább fokozódó csalódások aláásták egészségét: elkedvetlenedve visszavonult, lassankint elhallgatott. Fájdalommal nézte, mint foglalják el mások a pozíciókat, mint kötik le az érdeklődést a nálánál gyöngébbek. Már pedig, aki nálunk visszavonul, azt szívesen el is felejtik. Mikor most január 30-án elköltözött az élők sorából, egyetlen napilap sem búcsúztatta érdemeihez méltóan, pedig a kritikusok között sok olyan barátja volt, akik működését közelről ismerték és így néhány személyes sort szentelhettek volna emlékének. Ha a hozzátartozók nem közölték volna a halálesetet a lapokkal, megtörténhetett volna talán az is, hogy a magyar zeneművészetnek ez a rendkívüli alakja észrevétlenül, mindenkitől elfeledten száll a sírba.

Major Róbert.

1111   Ardelao • előzmény1110 2018-10-15 08:11:44

PESTI NAPLÓ, 1901.09.25.:

          „Erzsike – az Operaház bemutatója –

          Major J. Gyulának, az instrumentális zene e jeles művelőjének három dalműve van: kettőt, a Dalmát és az Erzsikét ismertük a neve szerint, a harmadikról, a Széchy Máriáról, a Király-pályázatok tekintélyes bíráló-bizottsága állított ki elismerő oklevelet azzal, hogy dicséretben részesítette. Ha tehát az Opera vezetősége mégsem ezt, hanem Erzsikét választotta ki a jeles zeneköltő első bemutatkozásául, eleve csak az lehet mindeneknek föltevése, hogy Majornak ez az operája erősebb oldalról mutatja be szerzőjének a színpadi zenére való talentumát, mint a már elismert Széchy Mária. […]
          Annál meglepőbb, hogy az Erzsike ennek a várakozásnak nem felelt meg, sőt azoknak, akik a Major tehetségét kamarazenei alkotásai és zenekari művei révén nagyrabecsülik, egyenesen csalódást hozott. […]

         […] Mint Majornak minden műve, az Erzsike zenéje is finoman kidolgozott, formás muzsika, mely azonban sehol sem hat közvetlenül, a színpadi szceneria hangulatának melegével. Valami mesterkéltség van az egész, külömben is vérszegény zenében, […].”

PESTI HÍRLAP, 1907.04.18.:

„(Magyar opera Temesvárott.) Krecsányi színtársulata f. hó 13-án színre hozta Major J. Gyula „Erzsike“ című operáját, mely annak idején a m. kir. operaházban is színre került, s a társulat tagjai: Maleczky Bianka, Mihályi Ernő, Falussy István, egész művészetüket fordították a főszerepekre, s nagy sikerre vitték a művet. Egyes számok, pl. Ágnes dala, Márton kuplészerű dala, a záró-kettős, stb. nyílt színen is zajos tetszésnyilvánításokra ragadták a közönséget, mely Majort is melegen ünnepelte, s hatalmas babérkoszorúval tüntette ki.”

1110   Ardelao • előzmény1109 2018-10-15 08:06:53

ALKOTMÁNY, 1901.09.25.:

         […] Ez a kis operája is, […], nem csupán nagy technikai tudásáról tesz bizonyságot, hanem arról is, hogy az összes zenei formák alkalmazásában rendkívüli gyakorlata van, s ez mintegy predesztinálja őt az operaírásra.

          […] Major e művében Wagner nyomdokain halad; ami a kifejezés hűségét illeti, e mellett azonban melódiákkal dolgozik, s azokat teljesen ki is fejti. Az egész a szó szoros értelmében vett modern irányú opera, […] amelyben kiforrott, teljesen kialakult zenei gondolatok vannak.
          Az előadásról sajnálatunkra kevesebb elismeréssel nyilatkozhatunk. A három főszereplő közül Várady Margit játszotta és énekelte szerepét legtöbb odaadással […]. Kár azonban, hogy hangja a magasabb fekvésű részekben nem volt elegendő, s így a zenei szépségeket nem tudta eléggé érvényesíteni. Takáts Márton szerepét unottan és színtelenül adta, […].
          […] A zenekar Szikla vezetésével a-helyzet magaslatán állott: odaadással játszott, és nagyban hozzájárult az est sikerénék emeléséhez. Az énekkarról nem emlékezhetünk meg hasonló elismeréssel. […]
          […]
          A nagyszámú közönség nagy érdeklődéssel hallgatta meg az újdonságot, tetszésének ismételten zajos kifejezést adott, s a szerzőt számos kihívással tüntette ki. Major, mint zeneszerző, egy igazi, jól megérdemelt sikerrel lett gazdagabbá.

Dombay Artur

1109   Ardelao • előzmény1108 2018-10-15 08:03:46

ORSZÁG-VILÁG, 1901.09.29.:

          „Erzsike.
Lírai opera egy felvonásban. Szövegét írta Radó Antal, zenéjét szerzette Major J. Gyula. Először előadatott a m. kir. Operában 1901. évi szeptember hó 24-én.

           I.

          Vagy öt esztendővel ezelőtt szedtem versbe azt a kis darabot, mely Major J. Gyula barátom muzsikájával kerül színre az Operaházban. Olyan soká hevert nálam is, egyebütt is, hogy mikor hírét vettem a színház részéről való elfogadásának, már jóformán alig emlékeztem rá. Hogy a próbákon viszontláttam, kicsit aggodalomba ejtett: nem nagyon véznácska-e? A közönség, mely előtt a Verga erőtől duzzadó Parasztbecsülete lebeg, mint az egyfelvonásos szövegkönyvek mintája, bele fog-e menni ebbe a túlságosan is egyszerű, mondhatni egyetlen jelenetnyi mesébe ? De hát az én komponista barátomnak éppen ez az egyszerűség tetszett: kedve volt erre a kis munkásdarabra, melyben valami újszerűt látott, valami olyat, a mi egészen elüt a divatos operai sablonoktól és meg is zenésítette . . . Hogy nem bánja-e meg, eldől ma este.

Radó Antal.

          II.

          Megkísértem beszélni az Erzsikéről, mindenekelőtt elmondom a mű keletkezésének történetét. […]

          Két évvel ezelőtt […]  tanácskoztunk Káldy Gyula, immár elhunyt jó barátommal, vajjon Dalma czímű hősi operám (Széchy Máriám a királydíj-pályázat bírálói valamelyikének a fiókjában aludta az igazak álmát) előadható volna-e az Operaházban. S e tanácskozásoknak — sajnos — az volt az eredményük, hogy a művet egyelőre előadni nem lehet, tisztán technikai okokból […]. Dalma tárgyát — Jókainak a Varchoniták czímű novellája nyomán — az avarok idejéből vettem s Káldy úgy vélte, hogy az avarok története nem kelthetne elég érdeklődést, azonfelül pedig a mű színrehozatala óriási költségekkel járna, […]. Már pedig eredeti magyar operára sokat költeni nem mernek, mert a magyar szerzők műveinek rendszerint az a szomorú sorsuk, hogy néhány előadás után örökre leszorulnak a repertoárról.
          S ekkor Káldy felvetette azt a kérdést, hogy miért nem választok — miként az olaszok — a mindennapi életből operatárgyat? S ekkor megmutatta azt a kis opera-szöveget, melyet Radó Antal Eugène Manuel LA ROBE czímű bájos költeménye után írt és neki átadott. A tárgy megkapott: fölötte poétikusnak találtam azt a gondolatot, hogy az egymástól mindinkább elidegenedő, már-már válni készülő szülőket az elhalt gyermek emlékének felidézése újból egymás karjaiba vezérli. Hogy a házastársaknak egymás iránt való elhidegülését szembetűnőbbé, egyúttal a darabot is valamivel hosszabbá tegyem, előjátékot kívántam a tulajdonképeni kis opera elé illeszteni s így keletkezett a korcsmai jelenet, melyben a züllésnek induló férj a csaposleánynyal szeretkezik. Az e jelenetekben előforduló 6/8-ad ütemű kar zenéje már régebben megvolt, s Radó csak a szöveget írta alá.
          Hogy az Opera színpadán szokásos látványosságokból is legyen valami a műben, a mi egyúttal poétikus hatást is tegyen, kigondoltam a befejező apotheozist, melyben az elhalt gyermek angyal képében Isten áldását esdi le szüleire.
          […]

          […] az Opera igazgatósága úgy találta, hogy ez a kis opera jelenleg alkalmasabb az előadásra nagyobbszabású két régibb operámnál, Dalmánál és Széchy Máriánál, melyek pedig talán fölötte állanak ifjabb testvéröknek. […]

          […] Eddig megírt három operám közül Dalmának és Széchy Máriának a hazaszeretet és a szerelem, Erzsikének a tiszta szülői szeretet a motívumai. Valamennyinek a zenéje szívből fakadt és oda kívánkozik vissza. Hogy az Erzsike a maga kopott ruhájú munkásaival és munkásnőivel, egyszerű korcsmájával és szegényes munkáslakásával képes lesz-e tetszését megnyerni és szívéhez férkőzni az Opera közönségének, mely a színpadon többnyire pompát, fényt és ragyogást szokott látni, azt a mai est sikere fogja megmutatni.

Major J. Gyula.

* * *
          Így a szerzők az Erzsike opera előadása előtt. Maga az előadás megfelelt a várakozásnak. A közönség szívesen vette a megható tárgyat és nem bánja egy cseppet sem, hogy a misztikus korból, a lovagidőkből legalább egy estén át nem lát semmit.
           Radó Antal csengő rímekben megírt pompás szövege költői ihlettel tötötte el Major J. Gyula kiváló zeneszerzőnket, a ki a tárgy megható meséjéhez méltó zenét írt.
           […] Major J. Gyula a dallamosságra nagy gondot forditott, a mellett, hogy betartotta a legpreczízebb formákat.
           Az egy óráig tartó opera hangszerelése valóságos mesteri munka, melynél nem egyszer megcsillan Major J. Gyula elismert szimfonikus tehetsége.
           A zeneszerző, hasonlóan a szövegíróhoz, óvatosan kerülte a nagyhangú álpátoszt. Igazi bensőséggel írta meg a zenét, és kerülte, nagyon helyesen, a drámai kirohanásokat, mint a melyek tárgyával abszolút nem fértek volna meg.
           […] Az új szezont […] helyesebb lett volna Major J. Gyula dicséretet nyert, szorosan magyar tárgyú, három felvonásos nagy operájával, a Széchy Máriával megnyitni s ezt a fiatal, zseniális, szorgalmas és a külföldön is elismert zeneszerzőnket ezzel a nagy alkotásával is bemutatni a magyar közönségnek.
           Az Erzsike opera kiváló tulajdonsága, hogy bármely vidéki színpad előadhatja, mert belső tartalmában bírja értékét és nem szorul sem fenomenális énekesekre, sem nagy zenekarra, hogy a közönség annak szépségeit élvezhesse.

[…]."

1108   Ardelao • előzmény1107 2018-10-15 07:52:37

 „A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVÉ”-ben Major J. Gyuláról többek között ezt olvashatjuk:

„[…] Négy operát írt: az Erzsike címűt a budapesti Operaház mutatta be 1901-ben, Széchy Mária Kolozsvárt került előadásra 1906-ban, a bosnyák motívumokon alapuló Mila c. dalművét a pozsonyi színház mutatta be 1913-ban, a Dalma című operája (Jókai színműve nyomán) előadatlan maradt. […]

 „Erzsike” című operájáért a zeneszerző kapott aztán hideget, meleget, de főként hideget, ami lelkileg erősen megviselte. Különösen az fájt neki, hogy legjobbnak vélt dalművei ugyanakkor sohasem kerültek a budapesti Operaház színpadára. A következőkben azokból a kritikákból idézek, amelyek az „Erzsike” c. operájáról jelentek meg. Már csak azért is, mert ezekből fontos tanulság vonható le: Bármit is írjanak a kritikusok, bármit is tartalmazzon a „kánon”, merjünk hagyatkozni a saját ízlésünkre és választásunkra. Mert minden produktum, származzon az a művészet bármely területéről, minden egyénre másként hat. A hatás milyensége függ az egyén érzékenységétől, lelki és szellemi beállítottságától, tapasztalataitól vagy éppen tapasztalatlanságától és főként a kortól, amelyben él. Az ízlés fejleszthető ugyan, csak éppen az a kérdés, kinek az ízlése tekinthető követendőnek, etalonnak …

1107   Ardelao • előzmény1105 2018-10-14 07:22:45

Hanganyag híján Major J. Gyula néhány letölthető kottája:

SZIMFONIKUS HANGVERSENY ZONGORÁRA ÉS NAGYZENEKARRA, Op. 12.

SZONÁTA ZONGORÁRA, Op. 68.

V. SZIMFÓNIA, Op. 79 – D-DÚR

1106   Ardelao • előzmény1105 2018-10-14 06:18:41

Major J. Gyula egyik, Lipcsében megjelent kottája:

File:SIBLEY1802.4337.2346-39087009358328.pdf 

Ugyanezen műnek a Kassán kiadott kottája:

1105   Ardelao • előzmény1104 2018-10-14 05:25:41

Major J. Gyula jubileuma.

(2. rész)          A ma este megtartott jubileumi díszhangverseny a Vigadó nagytermében folyt le fényes sikerrel. Úgy a nagyterem, mint a kis terem, valamint a karzatok zsúfolásig megteltek ünneplő közönséggel, amely mindvégig élénk érdeklődéssel hallgatta a pompás műsort, amely kizárólag Major J. Gyula szerzeményeiből volt összeállítva. Bevezetésül a Tavaszi hangulatok című karéneket adta elő a Magyar női karének egyesület és a II. ker. állami Tanítóképző egyesület énekkara. Recht Sándor, a miskolci zenede tanára a hegedűversenyt adta elő fényes technikával, […] Scomparini Mária, Operánk kitűnő tagja három dalt énekelt a szerző személyes kísérete mellett. […] Jaques van Lier, az európai hírű gordonkaművész interpretálta ezután Major gordonkaversenyét, és érvényre juttatta annak minden szépségét és melódiáját. Bleuer Andorin, az ismert jeles hangversenyénekesnő énekelte azután A kis hamis című dalt. A művésznő, mint mindig, ezúttal is intelligens, nagyon muzsikális előadónak bizonyult, […] nagy sikert ért el. […] Pap Zoltán dr. országgyűlési képviselő vezetése alatt megjelent Major tanítványainak egy küldöttsége és összesen hét óriási babérkoszorút nyújtott át az ünnepeltnek. […] Az est végén egy száz tagú hatalmas férfikar énekelte Major nagy Zsoltárát, […]. A hangverseny nagy sikerében első hely illeti meg Gobbi Alajost a Nemzeti Zenede kitűnő igazgatóját, aki a zenekart és énekkart páratlan odaadással, lendülettel és lelkesedéssel vezette. […] Mihalovich Ödön min. tanácsos, az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia igazgatója is eljött az estére, hogy dokumentálja Major J. Gyula iránt érzett tiszteletét. Az estély után társasvacsora volt a Bristol külön termében, amely szintén lelkesen és a jubiláns ünnepeltetése közt folyt le.”

1104   Ardelao • előzmény1103 2018-10-14 05:20:31

A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG, 1904.04.19-i számában megjelent tudósításból néhány további, ill. pontosított részletet tudhatunk meg a zeneszerző és zongoraművész életéről, ill. zenei pályájának addig eltelt 25 évéről:

Major J. Gyula jubileuma.

         […]  Major J. Gyula […] Nem állandó alakja a hangverseny-teremnek, de állandó teremtőereje a magyar zenének. Sok-sok ezer tanítványa járta be vele a haladás útját, és amikor nap nap után hazaért az iskolából, csendesen hódolt ismét a múzsának, amelyet számottevő, nagy művekkel gazdagított. A zajos reklámsiker helyett […] mindig azt akarta, hogy munkája értékes emléket képezzen, amelynek becse, művészi tartalma állandó maradjon, és lekösse azt is, aki érti és azt is, aki csak érzi a zenét.

          […] Munka és szerénység, páratlan tisztesség és nemes jellem […]  olyan ember ő, aki […] alkotásban és tettben százfelé tekint, de magára soha.
          Major J. Gyula, a zeneszerző nagy tudású. Stílje klasszikus, felfogása komoly és egész koncepciója finom, szubtilis, eredeti. - Thémái mindig újak, sohasem fárasztók, és minden taktusán meglátszik a tanult, jeles muzsikus.

          Életrajzi adataiból a következőket adjuk:
          […] Tizennégy éves korában Budapestre került, folytatta a Kassán megkezdett reáliskolai tanulmányokat, az állami főreáliskolában maturált, s a műegyetemet is kezdte látogatni. Közben azonban mind intenzívebben foglalkozott zenével is. A zongorajátékban mindinkább tökéletesítette magát (mesterei  Schweida és mások) […]. s 1878— 79-től kezdve mind sűrűbben lép fel. Innen kezdve számottevő tényezőjévé vált a budapesti zenei életnek. Majd […] abbahagyja technikai tanulmányait, hogy teljesen a zenének szentelje magát. Belép az Orsz. magyar kir. Zeneakadémiába, melynek ekkor Liszt, Volkmann és- Erkel tanári működése kölcsönzött különös fényt.    Major mindháromnak tanításában részesült, mindhárman felismerték kiváló képességeit, különösen Volkmann becsülte nagyra zeneszerzői tehetségét, s mint embert is rendkívül megbecsülte, szerette, az évek folyamán benső barátságára méltatta, mely még azután is, hogy Major a Zeneakadémiát mint kész művész elhagyta, összekapcsolta őket, egész Volkmann haláláig. […]

          Országra szóló nagy sikerét 1885-ben aratta, mikor a Zenekedvelők egylete első szimfóniáját előadta, […] amelyből fényes jövőt jósoltak neki. Kevéssel rá a Filharmóniai Társaság hangversenyén Beethoven zongoraversenyének előadásával legelső zongoraművészeink között vívott ki magának helyet.
          Ettől kezdve egyik művészi, siker a másikat éri, egyik jelentékeny szerzemény a másik után kerül ki tollából. Még mint a Zeneakadémia növendéke írta meg első vonósnégyesét, első zongoratrióját, több zongoradarabot, stb., kevéssel azután gyönyörű zongoraversenyét, melylyel 1888-ban Berlinben, majd a budapesti filharmonikusok hangversenyén nagy sikert ért el. Egymásután alkotja meg II., III. szimfóniáját, számos, kamara-zenedarabot, zongora- és hegedű darabokat, dalokat, vonósszerenádját, stb. stb. Több pályadíjat nyer: így magyar szimfóniájával a Műbarátok Köre nagy pályadíját, vonós szerenádjával a Kolozsvári Konzervatórium díját, magyar szonátájával a Pesti könyvnyomda részv.-tsg. díját, stb. Művei Németországban is figyelmet keltenek, […] s sorra jelennek meg a Lenchart-cég kiadásában legjelentékenyebb szerzeményei.         
          Gyakran jár ki Németországba maga is, s mintegy 12 év óta minden esztendőben előadásra kerülnek nagyobb művei Berlin, Breslau, Leipzig, Dresden, stb. hangversenytermeiben, s a sajtó mindenkor a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik azokról, valamint Majorról, mint zongoraművészről is.
          […] kora ifjúságától kezdve az oktatás terén is sikeresen működött: […] . 1887-ben hivatalosan felszólították, hogy az Orsz. izr. tanítóképzőnél vállalja el a zenetanári állást, s ez idő óta Majort mindenütt ott találjuk, ahol a nyilvános zene- és énektanítás ügyének előmozdításáról van szó. […] egymásután kapja a felszólításokat órák elvállalására, melyeknek — az illető intézetek nagy hasznára, de a maga egészségének és erejének alighanem kárára — eleget is tesz.
          […] családja sorsának biztosítása céljából hihetetlenül sok munkát kénytelen vállalni. […]
          1893 óta működik az Áll. polgári isk. tanítóképzőnél, […].
          1894-ben megalapította á Magyar női karének egyesületet, melynek élén fáradhatatlan munkásságot fejt ki. […].
          1896-ban zeneiskolát alapított, melyet kezdetben saját neve alatt vezetett, néhány év óta pedig a Magyar női karének-egyesülettel kapcsolatos Budapesti Zeneiskola címen vezet […].
          […] a zenepedagógiai irodalom terén is hervadhatatlan érdemeket szerzett: «Zongoraiskolája», Összhangzattana» már mintegy 14 éve nagy elterjedtségnek örvendenek, […] Népiskolai énekeskönyve épúgy, mint az előbbi két mű, már több kiadásban jelent meg, 1903-ban pedig feltűnést keltett «Az ellenpont, a kanon és a fuga tana» című műve, mely a maga nemében első és egyetlen nálunk, s […] a hazai és német zenei világ kitűnőségeinek osztatlan elismerésében részesült.
          1901-ben előadták Erzsike című operáját, Széchy Máriá-ja pedig a Király-díj pályázatra benyújtott művek között első helyen állott, és a bírálók a legnagyobb elismeréssel szóltak erről az operáról. Az ellenséges intrikák azonban elütötték a díjtól.
          Újabban számos szerzeménye jelent meg: két dalgyűjtemény, két magyar rapszódia. Hatos zongorára és fúvó-hangszerekre, magyar szonáta, zongora-szonatinák, kisebb zongoradarabok stb."

(Folyt. köv.)

1103   Ardelao 2018-10-12 23:37:52

Képtalálat a következőre: „major j. Gyula zeneszerző”

MAJOR (Mayer) J(akab). GYULA

zongoraművész, zenetanár, karnagy, zeneszerző

(Kassa, 1859.12.13. - Budapest, 1925.01.30.) 

          Első iskolai tanulmányait Kassán végezte, majd Budapestre került, ahol az Országos Zeneakadémián zeneszerzést Volkmann Róbertnél, zongorázni Liszt Ferencnél és Erkel Ferencnél tanult.

          A századvég magyar romantikus zeneszerzőinek egyike.

          Első nagyobb sikerét nagy zenekarra komponált első szimfóniájával aratta 1885-ben a Budapesti Zenekedvelők Egyletében. Ekkor változtatta „Mayer” családi nevét Majorra. Zongorahangversenyét 1888-ban, a Philharmoniai Társaság hangversenyén játszotta először. 1892-ben vonósnégyes szerenádjával a Kolozsvári Zenede pályadíját nyerte el.

          Számos budapesti iskolában tanított. 1888-ban Káldy Gyulával és Nikolits Sándorral részt vett a Magyar Zeneiskola megalapításában, ahol 6 évig tanított. 1894 tavaszán nejével együtt megszervezte a Magyar Női Karénekegyesületet, amelyet egy évtizeden át karnagyként vezetett. Ugyanebben az évben, ősszel Major J. Gyula kezdeményezésére megalakult a Zeneművész-Kör. 1896-ban megnyitotta saját zeneiskoláját.

          Neje, Glücklich Ida (sz. 1868-ban), fordította németre férje két operájának (»Széchy Mária«, »Dalma«) a szövegét, amelyet Radó Antal írt.

          A zeneszerző nővére: Janka, koloratúra énekesnő, 1889-ben a rotterdami színház tagja volt. 1890.01.16-án Tokajban házasságra lépett Mátray Kálmán színésszel.

          Major J. Gyula fia: Major Ervin zeneíró.

Major J. Gyula főbb zeneművei:

»Erzsike«, opera 1 felv. Bemutatta:a Magyar Királyi Operaház, 1901.09.24-én.

»Széchy Mária«, opera, Kolozsvár, 1906.

»Mira«, dalmű. Bemutató: 1913.03.27., Pozsony.

»Dalma«, opera. (Nem került színre.)

»Diana«, opera.

  6 szimfónia.

»Suite romantique«.

»Bosnyák rapszódia«.

»Balaton« szimfonikus költemény.

Tankönyvei:

1. Énekkönyv az elemi, népiskolák számára. Bpest, 1890. Két füzet.

2. Zsidó vallásos énekek. Budapest, 1892.

3. Összhangtan. Bpest, 1891 (2. kiadás Bpest, 1898).

4. Zongoraiskola. Bpest, 1891. és 1899.

5. Módszeres énekkönyv az alsó zsidó népiskolák számára.

Zenei szakmunkája: »Magyar Zenetudomány«

Cikkei a Harmóniában (1885. Symphoniám), a M. Zenelapban (1890. Magyar szimfónia), az Életben (1891. Miként orvosolhatnók operánk bajait), a Színművészeti Lapokban (1893. Könyvism., 1894. A magyar zene sajátságai), az Ország-Világban (1894. A szorosan vett hangversenyzene fejlődése, a suite, sonata és a zenei formák ismertetése, A szorosan vett hangversenyzene, A zenei gondolatok formái), a Magyar Paedagogiában (1898. A zene- és énektanítás ügye a középiskolában) és  a Neue Hamburger Zeitungban (1897., 1901. Neues aus Budapest) jelentek meg.

Forrás: Tolnai Új Világlexikona (1928); Schöpflin Aladár: Magyar Színművészeti Lexikon (1930); Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 8. kötet; Magyar Életrajzi Lexikon (1982)

1102   Ardelao • előzmény1101 2018-10-11 10:43:49

Koháry Mária Antónia zeneszerzői munkásságánál azonban jóval jelentősebb utódainak a története. Az érdekesség kedvéért, és mert erről iskolai történelemkönyveinkben nem olvashattunk – idézem Dr. Hegyaljai Kiss Gézának a PESTI HÍRLAP 1938.09.30-i számában megjelent írását, pontosabban annak a zeneszerzőnő utódairól szóló részét:

Egy magyar hercegnő utódai a portugál királyi trónon

          Megszoktuk egy idő óta, hogy minden érdekel, ami a Pireneusi-félszigeten történik. Érdeklődéssel olvassuk hát azt is, hogy egy felvidéki magyar hercegnő utódai ültek majdnem száz évig Portugália királyi trónján.
         […]

         […] Jósika Miklós emlékiratait olvasom. Udvari bál Bécsben, 1815-ben. „Most nézzünk egy magyar úrnak a szemébe. Íme, éppen itt őfelsége, alkotmányos királyunk intézett néhány nyájas szót hozzá: ez gróf, később herceg Koháry, a magyar korlátnok*. Igen szép férfiú, ezúttal a fényes magyar kamarási egyenruhában, mely sötétzöld, és gazdagon van arannyal hímezve.“
          És most lássuk a lányát!
          Jósika írja a bécsi bál résztvevőiről: „Legszebbnek én herceg Koháry lányát találtam, magas, szőke hölgy volt ez, igen szelíd és kedves kifejezésű arccal s emellett kecses és választékos”... Tudvalévő, hogy Koháry leányát herceg Coburg osztrák tábornok vette nőül.
          Mi a történeti valóság?
Csábrághi Koháry Antal gróf 1760. szept. 4-én született. Hont megye örökös főispánja, főpohárnokmester, főkancellár. 1815-ben kapja hercegi rangját. 1826. június 27-én halt meg. Felesége Waldstein Wartemberg Mária Antónia. Egyetlen leánya, Mária Antónia, 1793. július 2-án született. Mint szüleinek egyetlen gyermeke, örökli a roppant Koháry-vagyont 1816. január 2-án köt házasságot Coburg Ferdinánd György herceggel. Mária hercegnő az esküvő idején huszonhárom éves, a herceg harmincegy éves.
          A Koháry-család címerében kék paizson, zöld mezőn ágaskodó koronás oroszlánt látunk. S az utolsói Koháry-lány nevére valóban koronák fénye sugárzik. Koháry Mária Antónia és Coburg Ferdinánd György (1785—1851) házasságából három fiú születik és egy leány. Az első fiú, Ferdinánd Ágoston, nagyon kiváló tulajdonságokat örökölhet szüleitől, mert húsz éves korában, 1836-ban, egy királykisasszonyt vesz feleségül, Don Pedro brazíliai király leányát.
          Péter király átengedte a trónt leányának, aki Rio de Janeiróban született 1819. április 4-én. Hétéves korában, 1826 május 2-án, Portugália királynőjének kiáltották ki. Csak 1834. szept 24-én vette át tényleg az uralkodást, mint II. Mária da Gloria. Uralkodott 1834- től 1853-ig. 17 éves korában, 1836. április 9-én kötött házasságot Koburg-Koháry Ferdinánd herceggel. 1853. november 15-én halt meg Lisszabonban, így lett Koháry Mária Antónia magyar hercegnő fia Portugália 19 évig uralkodó királyasszonyának a férje. Házasságukból négy fiú és két leány született, S az első két fiú portugál király lett. Az első fV. Péter néven került Portugália trónjára (1853—1881). Anyja halála után két évig atyja gyámsága alatt uralkodott. De Péter már 24 éves korában meghalt. Öccse, I. Lajos, 1861-től 1889-ig uralkodik. Sok pártharccal küzd. Fiának biztosítja trónját. Fia I. Károly (1889—1908). Forradalmi vihar sodorja le királyi székről. Erős köztársasági áramlat kerekedik. A király és első fia, Lajos Fülöp trónörökös, összeesküvők merényletének esik áldozatul. Ifjabbik fia, II. Mánuel, két évig uralkodik (1908—1910), 1910 októberében Angliába menekül. Kikiáltják á köztársaságot,és forradalomra forradalom következik. A volt király még csak 21 éves volt, mikor elhagyta hazáját. Trónjáról máig se mondott le. […]”

* Korlátnok = kancellár. "A származtatás onnan eredett, hogy a latin cancelli szó valamely rostélyzatot vagy elkorlátolt helyiséget jelent, milyen az irodákban szokott lenni, s a király cancelláriusa eredetileg annak íródeákja volt.

1101   Ardelao • előzmény1100 2018-10-11 10:31:40

Az Arthur Elson által említett női zeneszerzők közül csupán egy tekinthető bizonyítottan magyarnak:

Képtalálat a következőre: „kOHÁRY mÁRIA ANTÓNIA”

KOHÁRY MÁRIA ANTÓNIA grófnő, majd hercegnő, zongoraművész és az első magyar női zeneszerző

(1797.07.02., Buda-1862.09.25., Bécs)

„[…] Különböző zongoraműveket írt, amelyekből különösen 5 zongoraszonátája érdemel említést.[…]” (Ld.: Salon Without Boundaries)

„[…] Koháry Mária grófnő […] — Hont vármegyei - történelmi Koháry-család sarja. A fiatal Haydn stílusában írt kéttételes E-dúr zongoraszonátáját, egyetlen fennmaradt szerzeményét, a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde könyvtárában találjuk. […]”(Nyugati Kapu, 2000.04.28.)

1100   Ardelao • előzmény1097 2018-10-10 09:05:23

A következő „történet” már jóval izgalmasabb:

Ludmilla Gizycka-Zamoyska grófnő, zongoraművész és zeneszerző

(Bresztovány*,1829 – (?) 1889)

"Bresztovány és a zene

A XIX. század első felében az uradalmi kastély mozgalmas társadalmi élet központja volt. A Zamoyski család gyakran rendezett itt hangversenyeket és színházi előadásokat. A családból a leghíresebb talán Ludmilla Gizycka-Zamoyska volt, jól ismert zongoraművész, zeneszerző és a zenei élet szervezője, még a bécsi császári udvarban** is . Ebben az időben az uradalmi kastélyt állítólag Frédéric Chopin, lengyel zeneszerző is gyakran látogatta, akinek a helyiek később mellszobrot állítottak a kastély előtti parkban. Időközben azonban a Wielopolski család leszármazottai kiderítették, hogy nem Frédéric Chopin, hanem egy másik jelentős zeneszerző, Liszt Ferenc látogatta a bresztoványi uradalmi kastélyt.  E zenei hagyománytól mindenesetre senki sem tudja megfosztani Bresztoványt."

Bresztovány (Brestovany) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Nagyszombati járásban. Alsószil, Felsőszil és Felsőlóc egyesítésével keletkezett. […] 1824-ben Kisbresztovány birtokosa Eleonóra, a lengyel Zamoysky gróf felesége lett, aki pompás kastélyt épített ide.

Brestovany_Trnava_TA_Pozsony_Bratislava_Manor-House_built-1800_ENC1_x1.jpg Bresztovány, uradalmi kastély

** Ludmilla Gizycka-Zamoyska, a lengyel komtesz, Sophie hercegnő udvarhölgye volt Bécsben. Amatőr (?) dal- és szalonzongora-szerző volt, akinek nyilvános fellépéseihez 1881 áprilisában Liszt is segédkezet nyújtott. A budapesti Liszt-könyvtár számos kompozícióját őrzi (lásd EFLE, 1. köt., 193–194. l.).

És amikor Ludmilla Gizycka-Zamoyska nevére az „eltűnt idő nyomában” járva ismét rábukkanunk:

Kovács Attila: „Vásáryba oltott Cziffra” – Balázs Jánossal az „eltűnt idő nyomában” 2013.01.22.:

„[…] Ezután nem kis hangulati kontrasztként és felfedezésként „A puszta keserve” (Puszta-Wehmut. Megj. A.) című, teljesen ismeretlen Liszt-művet hallhattuk – melyet egy lengyel zeneszerzőnő (!), Ludmilla Gizycka-Zamoyska grófnő magyaros tematikájú darabja nyomán írt át, akárcsak más korabeli szerzőtársai által írott dallamokat Liszt –, s a művet egy a chopines lengyel és a verbunkos magyar karaktereket ötvöző hangvétel jellemzett, egy érdekes „lezáratlan” befejezéssel. […]”

A grófnő zongoraművének Liszt által átírt változata:

Puszta-Wehmut

Ludmilla Gizycka-Zamoyska lengyel grófnő esetében tehát már jócskán találunk magyar vonatkozásokat.

1099   Ardelao • előzmény1098 2018-10-10 08:11:38

Vorwerk Henrietta magyar volta is kétséges. Róla a már korábban idézett szövegen kívül mindössze két mondatot találtam a neten:

Vorwerk Henrietta, magyar zeneszerző, 1843.08.13-án született a németországi Erkelenzben. Sieber professzor tanítványa Berlinben. Számos zongoradarabot és dalt írt, amelyekről a kritikusok kedvezően nyilatkoztak.”

(FACEBOOK, Salon Without Boundaries, 2017.08.09.)

1098   Ardelao • előzmény1097 2018-10-10 07:55:23

Léopoldine Victoire Emmanuelle Marie Goubau d'Hovorst 

1791.02.02-án 2-án, Mechelenben (Belgium) született, és 1841.08.13-án, 50 éves korában halt meg, Brüsszelben.

ITT (182.-183. oldal) megtaláljuk Leopoldine Goubeau d’Hovorst Bécsben kinyomtatott zeneműveinek a jegyzékét.

Leopoldine d’Hovorst egyik kottája a Bajor Állami Könyvtárban:

Image

Magyar gyökerekre utaló feljegyzést e zeneszerzőnőről nem találtam. A történelmünket nem ismerők abból, hogy kottáit többnyire Bécsben nyomtatták ki, következtethetnének arra, hogy D’Hovorst asszony az Osztrák-Magyar Monarchiában élt, de a monarchia csak D’Hovorst asszony halála után, 1867-ben jött létre. Vajon milyen adatok alapján sorolta a könyv szerzője Leopoldine D’Hovorstot a magyar zeneszerzők közé?

1097   Ardelao • előzmény1068 2018-10-10 00:23:45

 Sándor Emma után már egyre több női zeneszerzővel találkozunk a magyar művészek sorában. Róluk a neten megfelelő információt találunk, és tőlük már elegendő hanganyag is rendelkezésre áll, élőben vagy éppen a YouTube-on meghallgatható. Ők tehát már semmiképpen sem sorolhatók az elfeledettek vagy kevésbé ismertek közé.

Ezért inkább tennék még egy rövid sétát visszafelé az időben, mert bár Zathureczky Bertát a zeneszerzés terén úttörőnek neveztem, állításomat némileg módosítanom kell:

A Nagy Magyarország létezésekor és az Osztrák-Magyar Monarchia idejében – mint tudjuk - a lakosság összetétele igen vegyes volt. Valójában az volt magyar, aki magyarnak vallotta magát. A nevekből azonban ezt nehezen lehetett megállapítani. (Persze, ez ma is így van, csak kevesen vállalják nyíltan az identitásukat.) A külföldi történetíróknak mindenesetre nagy fejtörést okozhat ennek és főként a monarchiabeli időszaknak a feldolgozása. Minthogy e topik elsősorban magyar művészekről szól, szükséges volt ezt előrebocsátanom.

Arthur Elson: Woman's Work in Music c., 1908-ban a harmadik és azóta több kiadásban is megjelent könyében ugyanis a „magyar” zeneszerzőnőkről a következőket írja:

„[…] A magyar zeneszerzők között Ludmilla Gizycka, aki most Bécs mellett él, számos sikeres dalt és zongoradarabot publikált, köztük egy lengyel dalok alkotta, érdekes feldolgozást. Egy másik zongoraművész-zeneszerző, Koháry Mária, egy sor szonátát és különböző egyéb zongoraművet írt. Mme. D'Hovorst egy két zongorára komponált szonátát és különböző más műveket publikált.  Henrietta Vorwerk sok dicséretet kapott zongoradarabjaiért és dalaiért, míg ugyanezen a területen a másik termékeny alkotó Anna Zichy Stubenberg. […]”

Utánanéztem, ki volt e zeneszerzőnők közül valóban magyar, és mi tudható róluk. A következőkben e nyomozás eredményét ismertetem.

1096   Ardelao • előzmény1095 2018-10-09 09:45:09

Végső búcsú a szeretett társtól, aki egész életével mások javát szolgálta:   

          „Kicsinyke virágcsokor egy nagy asszony sírjára

          »Fájdalmas szívvel tudatom, hogy életem és munkám hű társa, Schlesinger Emmának született Kodály Zoltánné f. hó 22-én, házasságunk 49. évében minden halandó utolsó útjára tért.
          Tisztelte atyját és anyját, ezért hosszú életet nyert. Élete útján áldást hozott minden vele találkozóra. Ahová ragyogó szemének egy sugara elért, ott világosság, melegség, élet fakadt. Mert szeméből végtelen jóság és szeretet áradt.
          Gyászolja mindenki, aki szeretete melegéből valamit is megérzett, de legjobban az, akire a legtöbbet pazarolta, akinek életét földi paradicsommá tette.
          Testét a Farkasréti temetőben adjuk vissza a földnek 27-én, délután fél három órakor.
          Lelke velünk marad örökké.
          Engesztelő gyászmise a Szentcsalád templomban (Szondy u. 67.) 29-én fél kilenc órakor.«

          Így adta tudtul — márványba kívánkozó szavakkal — Kodály Zoltán hitvesének elvesztését. […]”

(ÚJ EMBER, 1958.12.07.)

http://www.agt.bme.hu/varga/foto/farkasreti/kodaly.jpg

Kodály Zoltánné, sz. Schlesinger (Sándor) Emma közös sírban nyugszik Kodály Zoltánnal, annak édesapjával és édesanyjával (Kodály Frigyessel és Kodály Frigyesnével) .

Farkasréti temető: 20. körönd-1-17/18 [szobrász: Pátzay Pál

1095   Ardelao • előzmény1094 2018-10-08 09:29:25

Kodály Zoltánról és Sándor Emmáról angolul is jelent meg cikk. Ebből idézek két bekezdést, amely Sándor Emma zenével kapcsolatos, illetve zeneszerzői munkásságáról szól: 

Georg Predota: Két szív, egy lélek - Kodály Zoltán és Gruber Emma  (Two Hearts, One Soul - Zoltán Kodály and Emma Gruber)

„[... ] Gruber asszony jókora kottagyűjteménnyel rendelkezett, köztük számtalan, Európa minden részéből származó népdal-kötettel. Mindig rajongott a népdalokért, és legtöbb szerzeménye ezt az irányt követte. Bartók jól ismerte Emma számos átiratát, mivel kettőt közülük beillesztett a „Gyermekeknek”írt, negyedik könyvébe. Ennek kiadásához Emma tevőlegesen járult hozzá azzal, hogy az eredeti szlovák dalműveket németre fordította.

[... ] Emma lett Kodály legremekebb munkatársa. Annak valamennyi zenei és nevelési törekvését támogatta, aki az asszony egyik szerzeményének rövid ajánlásában ezt írta: “e dalok bizonyára tükrözik az egyik legnagyobb figyelmet érdemlő nő, életem szeretett társának néhány személyes tulajdonságát. Zenéje egyszerűen életének szerves részét képezte. Az öröm megtestesítője volt mindenki számára, aki találkozott vele. [...] ”

november-22 kodaly emma

1094   Ardelao • előzmény1090 2018-10-08 05:43:12

Egy pár bejegyzés erejéig visszatérnék még Kodályné Sándor Emma témájára, nevezetesen az „EMMA KODÁLY Songs & Piano Pieces” címmel megjelent Hungaroton lemezre.

 -zéta- 2005.03.24-én nagyszerű ismertetőt írt e felvételről „Feljegyzések a szalonból - Kodály Emma dalai és zongoradarabjai” címmel. Szívem szerint az egész írást beilleszteném ide, de az abban foglalt legfontosabb megállapításoknak mégis az alábbiakat tartom:

„[…] A német nyelven íródott dalok bensőséges hangulatú alkotások. Leginkább első mesterére, Dohnányira emlékeztetnek, annak minden "dohnányis" jellegzetességével: olykor Brahms, Schubert, Schumann, sőt, Wagner hangján szólnak hozzánk, de a saját hang nem alakult (még) ki. Ugyanakkor nem tekinthetők "tanulóműveknek" sem, annál sokkalta érzékenyebbek, mélyebbek és finomabb szellemiséget sugallnak.

[…]

[…] A CD-n megszólaló három korai és rövidebb darab (Berceuse, Gavotte, Scherzo) még iskolai tanulmánynak fogható fel, de a tíz variációból és tekintélyes zárófúgából álló Variációk zongorára már komoly szerzői attitűdöt tartalmazó, szenvedélyes és főleg virtuóz alkotás. […]

[…]

A lemez csúcsa Gruber Emma Bécsi keringők elnevezésű sorozata. Ha lehet egy művet tökéletesen kiforrottnak nevezni, e héttételes remekmű az. Hihetetlenül dallamgazdag alkotás, mely a bécsi valcer minden csínját-bínját pontosan ismerő és alkalmazó szerző virtuóz produkciója.

[…]”

Kérdés tehát: Vajon hová fejlődött volna Kodály Zoltánné, sz. Schlesinger Emma művészete a zeneszerzés terén, ha történetesen nem nőnek születik, ha alkotóerejét – csaknem kizárólag - nem férje munkásságának önzetlen szolgálatába állítja?

1093   Ardelao • előzmény1092 2018-10-08 05:29:54

Képtalálat a következőre: „Aggházy Károly”

"Aggházy Károly 
(1855-1918)

1918. október 8-án, délután 3 órakor Jendrassik tanár klinikáján meghalt Liszt Ferenc legkedvesebb személyes tanítványainak egyike, a kiváló magyar zongoraművész, zeneköltő és tanár, Aggházy Károly.

Baja voltaképpen a „tábesz dorzális” (hátgerinc-sorvadás, megj., A.) volt, azonban emiatt még évekig élhetett volna, a halálos döfést nemzetét imádó szívének a háborús idők izgalmai adták meg. Egyénileg is volt érdekelve a háborúban: legidősebb fia, Aggházy Kamill honvédszázados, a szerbiai nagy visszavonulás hősi fedezője nyolc sebből vérezve esett az ellenség kezébe, s onnan akkor szabadult ki, midőn a szerb állam összeomlott, — veje, Ivády még most is orosz fogságban van, és bizonytalan a sorsa. Nem csoda, ha Aggházy Károly nem nézhette közömbösen az ügyek fordulatait: élete nemzetének sorsával, művészete a magyar néplélekkel forrt teljesen össze.

Kevés magyar zeneszerző indult oly szép reményekkel pályájának, mint Aggházy Károly. Zongora-kiképzését Bécsben nyerte, hol nagy aranyérmeket vitt el kollegái elől.

Az Országos Zeneakadémia megnyitásával Liszt Ferenc tanítványa lett Juhász Aladárral és Szabados Károllyal, s a nagymester igen sokat tartott róla. Finom és mélyen ható magyarázású játéka megragadott minden hozzáértőt, csak fizikumának gyöngesége gátolta abban, hogy nagy hangversenyeket egyedül végig játsszék.

Korán társult Hubay Jenővel, kinek nagy nevével összeforrott az övé. A nyolcvanas évek elején, Magyarországon nagy hangverseny-körutakat végeztek együtt, majd Párisba mentek, hol Aggházy Saint-Saëns mester kiváló tanítványa lett. Ugyanott a Cirque d’Hiverben, Pasdeloup vezénylete mellett, hatezer néző jelenlétében léptek föl, s arattak fényes diadalokat.

Hubayt hajlama Vieuxtempshoz vonzotta, s a két művész néhány hónapot töltött a nagy hegedűsnél Algírban, majd visszajövén Budapestre, az itteni zeneéletben vettek előkelő részt, mindkettő nemcsak hangszerével, hanem tollával is irányító szerepet vitt. Mint magyar dalszerzők kezdettek feltűnni: Hubay kiadta Petőfi albumát, 18 kompozíciójával, Aggházy néhány népszínműhöz írt zenét, élénken részt vettek a „Harmónia” zenetársulat ugyanolyan című lapjának szerkesztésében is.

Útjuk ezen túl kétfelé vált, Hubay elfogadta a brüsszeli zeneakadémia meghívását, s elfoglalta Vieuxtemps katedráját. Aggházy itthon maradt, és a Zenedében lett tanár. Igen rövid ideig Berlinben volt tanár, de újra visszatért, a honvágy visszahozta, Ezentúl itthon komponált, hangversenyezett, és tanított: finom hangulatú dalai, «Maritta» című dalműve, melyet az Operaház mutatott be, néhány vallásos tárgyú nagyobb műve és zongora-darabjai szép nevet biztosítottak neki úgy itt, mint a külföldön, de termékenységének útjába állott szkeptikus lelke és erős önbírálata, mely miatt aránylag keveset dolgozott.

Utóbb már csak a zenedei tanárságának élt, mint a kiművelési osztály vezető tanára, sok kiváló növendéket képezve ki. Halála előkelő és kiterjedt rokonságot  borít gyászba, mely benne a szeretetreméltó művészt és jellemes férfit egyaránt gyászolja. 

(K. G.)"

MAGYARORSZÁG, 1918. október10. (25. Évfolyam, 237. szám)

1092   Ardelao 2018-10-08 00:46:54

 100 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el AGGHÁZY KÁROLY a világhírű magyar zongoraművész, zeneszerző és a Nemzeti Zenede egykori jeles tanára.
 

Aggházy Károly zeneszerző és zongoraművész, Liszt Ferenc és Volkmann Róbert egykori tanítványa, a magyar muzsika méltatlanul elfeledett mesterei közül való.  

Aggházy a Liszt utáni s Bartók előtti magyar romantikus zenének volt nagyjelentőségű képviselője. 1855. október 30-án, Pesten született. Tizenkét-éves korától a Nemzeti Zenede növendéke volt s 1869/70-i tanév berekesztésével — Mátray Gábor igazgató szerint — „a kitűnő jelesek érdemjegyre lőn méltatva.”

Három évig Bécsben tanult ezután, majd hazajött s Erkel Ferenc ajánlatára állami ösztöndíjat kapott. Itthon Liszt növendékeként elvégezte a Zeneakadémiát. 1878 őszén — mestere ajánlólevelével — Párizsba ment. Itt kötött barátságot Hubay Jenővel. Számos hangversenyt adtak együtt Párizsban, Londonban, Brüsszelben — még Algírban is.

Aggházy utóbb a Nemzeti Zenede tanára lett — hatévi berlini tanárkodásának idejét leszámítva — haláláig meg is maradt ebben az állásban. Mint zeneszerző, két úton járt. Egyfelől a német romantikusokhoz kapcsolódott közvetlenül — e téren azonban sok új mondanivalója aligha lehetett. Sokkal jelentősebbek magyar hangú művei: itt azzal kísérletezett, hogy a romantika vívmányait magyar népies dallam- és formavilággal egyesítve, korszerű és nemzeti szellemű zeneműveket alkosson. Két operát írt, számos finomhangú dalt, zongora- és kamara-zeneműveket, kórusokat és zenekari alkotásokat.

1918. október 8-án hunyt el egy budapesti kórházban. Halála a magyar zene romantikus századának is végső búcsúja volt; azé a századé, amelyet a zenében Bihari és Csermák, Liszt és Erkel, Mosonyi s a Kossuth-szimfóniát író fiatal Bartók neve fémjelzett 

(B.F.) FILM, SZÍNHÁZ, MUZSIKA, 1958.
 

Hiv. sz.: 11., 154., 331., 1060.

 

1091   Ardelao • előzmény1090 2018-10-07 11:48:15

Kodályné Sándor Emma asszony háztartási naplójának sokat köszönhetünk. Mivel abban minden lényeges és kevésbé lényeges történést feljegyzett, kirajzolódik előttünk az a kulturális közeg, amelyet Gruber Henrik, majd Kodály Zoltán feleségeként teremtett maga körül. Csupán az általa komponált művekről nem áll rendelkezésre pontos jegyzék, de az is lehet, hogy csak én nem tudtam kinyomozni annak elérhetőségét.

Bizonyára a fent ismertetett darabokon kívül is van még számos szerzeménye. Kettőről a BUDAPESTI HÍRLAP, 1935.01.27-i számában olvashatunk:

„(Kodály Zoltánné zeneszerzeményei.) Székely Júlia február 14-én, a Fodor-zeneiskola pedagógiai hangversenyei rendjén tartandó zongoraestjén a többi között Kodály Emmának, Kodály Zoltán feleségének két kisebb művét adja elő. A »Két magyar népi tánc«-ot Kodályné férje biztatására komponálta néhány évvel ezelőtt, amikor az Oxford University Press felszólította Kodály Zoltánt, hogy magyar népi táncokat küldjön, s amennyiben ő maga nem ér rá, szólítson fel erre más magyar szerzőket. Ezeknek a beküldött művei közül kettőét fogadták el, a kettő egyike volt Kodály Emma. A »Két magyar népi tánc« — az angolok feltételének megfelelően egy könnyebb és egy nehezebb darab, — Bartók Béla egyik legutóbbi zongoraestjén már előadásra került.”

1090   Ardelao • előzmény1089 2018-10-06 08:52:58

MUZSIKA, 2006.05.00 / 5. SZÁM:

Hans Koessler, Moór Emánuel és Kodály Emma művei

[…]

          Eddig is köztudott volt, hogy Kodály Zoltán felesége, Schlesinger Emma (1863-1958) Dohnányitól, Bartóktól és későbbi férjétől tanult komponálni, s hogy elsősorban dalokból, zongoradarabokból álló, kisebb életművet hagyott hátra. A műveknek azonban - nagyrészt kiadások hiányában - mindeddig csak elenyésző töredékét lehetett megismerni. Éppen ezért úttörő jelentőségű Prunyi Ilona, Cserna Ildikó és Gál Erika új lemeze, amely olyan kivételes zeneszerző-személyiséget mutat be, aki pályájuk indulásától kezdve a magyar zenetörténet három legnagyobb alakjának közvetlen közelében tevékenykedett, s múzsaként, a szívügyek bizalmasaként, intellektuális-érzelmi forrásként mindhármukra hatást is gyakorolt. Kodály Emma zenéjét hallgatva egyfelől arra keresünk választ, milyen viszonyban áll zeneszerzői világa az őt körülvevő nagyokéval, másfelől pedig arra, miféle önkifejezési formát jelenthetett a komponálás a 19-20. század fordulóján egy nő számára.
          Emma asszony dalai egyértelműen Schumann példáját követik: sem harmóniailag, sem formailag nem lépik túl a 19. század közepének ideáljait - annak ellenére, hogy kompozíciói Richárd Strauss, Hans Pfitzner, Hugó Wolf és Franz Schrecker Liedjeinek kortársai. A Schumann-modell jelentőségét támasztja alá az is, hogy a feltűnően hibátlan prozódiájú dalok egy része Heine-versekre készült. Kodály Emma jól ismeri a 19. századi Lied-hagyományt: dalai között található ballada (Jung Niklas), lírai hangvételű szerelmes dal (Ich lieb' eine Blume; Dass du mich liebst; Ohne Liebe; All' meine Herzgedanken), természetkép (Gekommen ist der Maie), vándordal (Wandl' ich in dem Wald), vagy éppen népies hangú ének (Röslein). A dalok jelentős része úgy hat, mintha Schumann dalciklusából, az Asszonyszerelem, asszonysorsból lépne elénk, s ez rávilágít arra is, mi a funkciója e daraboknak a zeneszerzőnő életében: olyan művészi formát nyújtanak számára, amely utat nyit személyes érzelmei megfogalmazásának. Éppen ezért a dalírás középpontjában nem az eredetiség, az újdonság keresésének igénye áll, hanem a hagyomány keretein belül való megnyilvánulás eszménye.
          Sokkal több egyéni vonással rendelkeznek Kodály Emma zongoradarabjai. Habár a zongorára írott Variációk (1907) szintén Schumann világából indulnak ki, a kromatika iránti érdeklődés, a záró fúga, a komplex zongoratechnika és a téma számos archaikus vonása saját korának zenei ideáljaihoz közelíti a kompozíciót. A variációk során - a tematikus kohézióban, a karakterek megmunkálásában, az ellenpontozó belső szólamokban — megmutatkozik Kodály Emma zeneszerzői leleményessége is, mégpedig férfiasan intellektuális viszonyulása a komponáláshoz. A részletek kidolgozásának öröme tükröződik a Valse viennoises játékos sorozatában is: erre utal a sok kromatikus átvezető szólam, a tematikus megmunkálás és a variációs elv állandó, ám burkolt jelenléte. A Berceuse, a Gavotte és a Scherzo elsősorban derűs játékosságra hajló hangütéseivel emelkedik ki.
         Prunyi Ilona régóta elhivatott tolmácsolója a magyar zenetörténeti múlt ritkaságainak. A szóló zongoraművek interpretációjakor érzékletesen mutatja be Kodály Emma zeneszerzői személyiségének vonásait: elsősorban a nőiesség mögött rejtőző férfias gesztusokat. Számomra még nagyobb élményt jelentett azonban az, ahogyan Prunyi a dalokban az alaphangulatot megragadva, a legapróbb gesztusokra-megmozdulásokra is érzékenyen kísér. Sajnos Cserna Ildikó nem bizonyul méltó partnernek: habár jól ismeri a dalokat, s hangja is szép, előadásából hiányzik a daléneklés kultúrája, elsősorban a kisformákban való önkifejezés, a belehelyezkedés képessége. Ráadásul magas hangjai feszítettek, s német artikulációja is, különösen a kétféle ch-betű kiejtése kívánnivalót hagy maga után. A két duettben Gál Erika felejthető teljesítményt nyújt.

DALOS ANNA”

Kodály Emma: SONGS & PIANO PIECES (ITT tekinthető meg a lemezen szereplő összes dal és zongoradarab jegyzéke, ahol mindegyik szerzeménybe bele is hallgathatunk.

1089   Ardelao • előzmény1088 2018-10-05 08:40:33

MUZSIKA 2004. május, 47. évfolyam, 5. szám, 15. oldal:

Dalos Anna:

»Maga az őstermészet«

Kiállítás és hangverseny Kodály Zoltánné Gruber Emma születésnapján

(Részlet)

        „[…] Kodály […] finom-érzékeny leírást adott a rajongásig tisztelt asszony személyiségéről: "E[mma] maga az őstermészet. [...]. Sokat gondolkoztam, mért nem látszik meg ez a levelein; [...] még beszédén is csak akkor, mikor az ideái kezdenek kidomborodni. Azért tán, mert nincs eléggé hatalmában egyik nyelv se. De nála még a konvenciós beszéd-formák mögött is sajátos, eredeti képzetek vannak. Nyelvalakító képessége kicsiny, azért öltözteti ezeket a megtanult formákba. Csak ha mögé lát az ember ennek a nyelvnek, úgy látja meg. Az eredetisége tehát inkább az egész természetében, lényében olyan módon van elosztva, hogy nem a beszédében fejeződik ki a legjobban."

          Kodály e jegyzetében Emma eredetiségét, természeti lényét állítja szembe önkifejezési képességének szűkösségével. Habár értelmezése kizárólag a beszéd, a társalgás vagy éppen a levélírás területét érinti, mégis meglepően pontos jellemzése Emma zeneszerzői habitusának is. […] Emma a zenét olyan nyelvként fogta fel, amelynek konvencionális, megtanulható formái az önkifejezés biztonságos keretéül szolgálnak. […] kompozíciói - kizárólag dalok és táncok - a német romantikára épülő Osztrák-Magyar Monarchia-beli hagyományból táplálkoznak. […]

          A dalok, duettek (Négy dal Heinrich Heine verseire, Két duett, Három dal) biztosan mozognak egy adott stílus, egy választott nyelv keretei között. Emma sosem lépi túl zeneszerzői kompetenciáját - ez lehet a magyarázata annak, hogy kizárólag a kisformák világában érzi magát otthonosan. […]

         A romantikus hagyományhoz való kötődésben látja okát Batta András annak is, Emma miért nem tárta nyilvánosság elé kompozícióit. Úgy érezhette, az új magyar zene úttörői mellett nem publikálhatja németes stílusú darabjait. (*) Viszont a hangversenyen megszólaltatott Székely népi tánc bizonyítja, hogy egy magyar stílusú, Bartók és Kodály hangszeres népzene-feldolgozásainak jegyében fogant mű megalkotására is kísérletet tett. […]”

(*) „[…] Kodály Zoltánné Péczely Sarolta, a mester második felesége nem tartja elképzelhetetlennek Batta András interpretációját, de hozzáteszi, hogy Bartók a Gyermekeknek darabjai közé Emma asszony két zongoradarabját, Kodály pedig a tizenegy kötetes Magyar Népzene darabjaiba két népdalfeldolgozását foglalta bele, ami azt bizonyítja, hogy mindketten modernnek gondolták (Kodály Emma) zeneszerzői munkásságát. Az életmű sem volt annyira ismeretlen, mint néhányan feltételezik, hiszen több darabja is megjelent és maga Kodály egy évforduló alkalmából kiadatta a bécsi valcereket és korai variációs művét. Kodály Emma életműve „önmagáért beszél” – véli Kodály Zoltán özvegye. „Az egész életút és az egész életmű rendkívül izgalmas és rendkívül sokrétű.” (Forrás: MAGYAR ZSIDÓ KULTÚRA NAPJA – TISZTELGÉS KODÁLY MÚZSÁJA ELŐTT, 2007.10.15.)

Kodály Emma: Két duett (Ohne Liebe; Betrogen)

1088   Ardelao • előzmény1087 2018-10-04 22:15:11

Nagyjából a Bónis Ferenc által Emma asszonyról leírtakat foglalja össze az alábbi, értékes képanyagot bemutató videó is:

Kodály, Emma asszony

1087   Ardelao • előzmény1086 2018-10-04 08:16:24

Bónis Ferenc

ÉLET-PÁLYA:

KODÁLY ZOLTÁN

(Részlet 2.)

          „Csendes, munkás évek következnek Kodály életében: tanít, folytatja gyűjtőútjait, és készül első zeneszerzõi megmérettetésére. Ez utóbbira 1910 márciusában kerül sor, amikor Kodály is, Bartók is szerzői estet rendez a Royal szálló dísztermében. […]

          […] a budapesti Kodály-est március 17-i dátuma nem véletlen műve. Ez a

nap Emma születésnapja. A további években Kodály sok új művét ismerheti meg március 17-én a főváros közönsége. Az I.vonósnégyesnek egyébként „csendes-társ-szerzõje” van: az egykori tanítvány. Gruber Emma, még a kvartett hosszú előkészületi idejében, zongoraváltozatokat komponált a finale témájára; ezek egyikét Kodály átírja vonósnégyesre és beilleszti a zárótétel variációi közé.

          A „tanítványt” utoljára említettük itt Gruber néven, július 16-án elvált férjétől és augusztus 3-án feleségül ment Kodályhoz. (Gruber Henrik, akivel a továbbiakban szívélyes kapcsolatban maradtak, 1927. július 18-án halt meg.) Az esküvõre szép nászajándékot kaptak Bartóktól: Vázlatok című zongoraciklusa Lentójának kéziratát, „Emmának, Zoltánnak” szóló ajánlással. 1958 novemberéig, Emma haláláig éltek együtt szeretetben és szolidaritásban; az asszony, saját művészi terveit feladva, múzsa, lektor, korrepetitor és titkárnõ, kedves vendégek jó háziasszonya, betolakodni szándékozók mumusa volt ura mellett, biztosítva számára az otthon meghittségét, az alkotáshoz szükséges nyugalmat.

          Szellemes társalgó volt: központja a társaságnak, melyben Kodály többnyire nagyokat hallgatott. Társaság pedig mindig volt Emma otthonában, mindkét házassága idején. Háztartási naplóiban, a napi bevásárlási adatok mellett, pontosan feltüntette vendégeinek névsorát; azt is, hogy közülük ki ebédelt, „uzsonyázott” vagy vacsorázott náluk. E naplónak köszönhetjük Kodály életének számos, más forrásból nem meríthető adatát. Mint már Kodály felesége: Emma megsemmisítette elsõ házasságának minden dokumentumát, csak az 1905/6-os háztartási könyvnek kegyelmezett meg. Talán azért, mert az rögzítette a pillanatot, melyben Kodály alakja megjelent életében.

            Naplófeljegyzései azt is elmondják, hogy milyen vendégjárás volt a Gruber-házban. Csak a nevesebb látogatókat soroljuk fel, a látogatások gyakoriságát említetlen hagyva: Baré Emil hegedűművész, Bartók Béla, Bauer Herbert (vagyis Balázs Béla), Bródy Sándor, Buttykay Ákos zeneszerzõ, Deutsch Sándor hegedűművész és felesége (Doráti Antal karmester szülei), Dohnányi Ernő és neje, Fényes Adolf festőművész, Freund Etelka zongoraművésznő (Bartók másik bizalmasa), Herzfeld Viktor zeneakadémiai tanár, Jurkovics Irmy (Bartók híve), Kerner Istvánné, a Filharmonikusok elnök-karnagyának felesége, Kerpely Jenő gordonkaművész, Kodály, Kohner Adolf földbirtokos és felesége, König Péter szegedi zeneiskolai igazgató, Lichtenberg Emil karnagy, a budapesti oratórium-kultusz élharcosa, Mihalovich Ödön, a Zeneakadémia igazgatója, Moravcsik Géza akadémiai titkár, Popper Dávid gordonkaművész és felesége, Popper Leó filozófus, Rékai Nándor (a Háry János bemutatójának leendő karmestere), Schiffer Adolf gordonkaművész, Székely Arnold zongoramûvész, Thomán István (Bartók zeneakadémiai zongoratanára) és neje, verebi Végh János (Liszt mellett a Zeneakadémia alelnöke). Budapest zeneéletének legalább a fele megfordult tehát Gruber Emma vendégszeretõ házában, több-kevesebb rendszerességgel. Egyfajta „kulisszák mögötti” régiója lehetett ez az otthon a fõváros zenei életének, amelyben – íme a bizonyság – szinte mindenki ismert szinte mindenkit. Maga Kodály sem csupán tanári minőségében jelent meg az Andrássy út 41. számú házban. A háztartási napló bejegyzései szerint 1905/6-ban 72 alkalommal ebédelt, huszonháromszor uzsonnázott, tizenötször vacsorázott Gruberéknál; négy ízben – többnyire közös kirándulások előtt – reggelijét is ott költötte el. Hogy miképp folytatódott a vendégjárás Emma második házasságkötése után, arra a kezdeti időkből – amikor az ifjú pár a zugligeti Kecskehegyen lakott – nincs adatunk; az 1912-es könyvecske azt mutatja, hogy a vendégek száma csökkent, családtagokra és közeli barátokra korlátozódott. A Kodály házaspár ekkor már a Rózsadombon lakott, az Áldás utca 11. számú házban. Itt Bartók és családtagjai voltak a leggyakoribb látogatók: a zeneszerzõ, felesége Márta – de kétéves kisfiúk és Bartók édesanyja is. Kodály szülei – akiket alkalmasint meglepett idősebbik fiúk konvencionálisnak nem mondható párválasztása – időnként szintén megjelentek az Áldás utcában; 1912-ben két teljes napot töltöttek ott. Gyakori vendég volt Emma három testvére: Sándor Pál kormánypárti országgyűlési képviselő, Minus (Hermina) és Kornel (Kornélia), rajtuk kívül Balázs Béla és Hajós Edith, Freund Etelka és nõvére Irma, jóval idõsebb bátyjuk, Freund Róbert („Liszt szabadságharcának öreg katonája” – írja róla késõbb Tóth Aladár), Herzfeld Viktor és neje, Lajtha László, Lichtenberg Emil, Molnár Antal, Popper Dávid, Szabolcsi Bence, verebi Végh János. A barátok, közeli ismerősök névsora sokban megegyezik a Bartók környezetében megfordulókéval. […]”

Képtalálat a következőre: „Andrássy út 41.” Budapest, VI., Andrássy út 41.

Képtalálat a következőre: „Áldás u. 11.” Budapest, II., Áldás u. 11.

1086   Ardelao • előzmény1085 2018-10-03 08:13:29

Bónis Ferencnek a neten is megtalálható, nagyszerű írása Kodály Zoltán életpályájáról részletesen kitér a zeneszerző Emma asszonnyal való megismerkedésére, illetve kettejük kapcsolatára is. E témáról azért kell szólni, mert ennek alapján értjük csak meg Sándor Emma zeneszerzői pályájának az alakulását. Minthogy az itt említett írás meglehetősen hosszú, kiemeltem azt a részt, amely Sándor (első férje nevén: Gruber, sz. Schlesinger) Emmával kapcsolatos.

Bónis Ferenc

ÉLET-PÁLYA: KODÁLY ZOLTÁN

(Részlet 1.)

Kodály Zoltán „[…] Élete folyásának új medret szabó eseménye […] az 1905-ös évhez és abban egy új tanítványának megismeréséhez fűződött. Ez az új tanítvány tüneményes, érett asszony, Gruber Henrik kereskedő felesége, Emma. Gruberné Schlesinger Emma otthona az akkori Budapest zenei életének egyik híres központja: a háziasszony remek zongorista, tehetséges zeneszerző, és sok nyelven beszélő, sziporkázóan szellemes, elbűvölő személyiség, aki mágneses erővel vonzza a házukba a jelentősnél jelentősebb vendégeket. Ő maga nem volt szépnek mondható, de lényének sugárzása érdekessé és ellenállhatatlanná tette. Bartók 1901 májusában kereste fel először akkori ideálja, Fábián Felicie társaságában. Erről az első látogatásról Bartók így számolt be édesanyjának: »Gruber Emma igen kedves, művelt, nagyon muzsikális, nagyon szókimondó, félig idős úrnő, a ki bennünket máskorra is meghívott (főleg ha lesz valami előjátszani való).« Ám bármilyen kedves és művelt volt: adott esetben elégedetlenségének is hangot adott, hangfogó nélkül. „A G. E.-nél nem játszhattam egyebet elő annál a régi Albumblattnál” – idézzük Bartók beszámolóját első látogatásáról – „erre ő így szólt harapósan (= bissig): »Ha nem léteznek kompozíciók, hát hol van akkor a tehetség?«” Utóbb jó barátok lettek. Bartók több művét is Gruberné otthonában mutatta meg először a nyilvánosságnak; neki ajánlotta I. Ábrándját és opus primumát, a Rapszódiát. 1902 novemberétől 1903-ig pedig, amíg nem számolta fel budapesti lakását, ellenpontra tanította Grubernét.

          1905 elején a zeneszerző asszonynak nem volt tanára. Állandó látogatóinak egyike, Herzfeld Viktor zeneakadémiai tanár, nagytudású, komoly fiatalembert ajánlott Bartók utódául: Kodály Zoltánt. Ő 1905. február 25-én kereste fel először Grubernét, hogy megállapodjanak a feltételekről. 28-án megtartották az első órát, március 3-án a másodikat, 13-án a harmadikat, 18-án pedig a negyediket. Ez utóbb említett napon Bartók ott ebédelt Grubernénál, a két férfi akkor és ott: 1905. március 18-án, szombaton, az Andrássy út 41. számú bérpalota I. emeleti lakásában kötött személyes ismeretséget. Sokat beszélni egyikük sem szeretett, de akadt egy kimeríthetetlennek látszó közös témájuk: a népdal, a népdalgyűjtés.

          […] Kodály 1905 tavaszán és nyarán megy első gyűjtőútjaira; […] Legközelebb május 26-án, majd júniusban három ízben, 1906. január 4-én, február 2-án, június folyamán kétszer és szeptember 11-én találkoznak Gruberné otthonában. Közös tervet formálnak: füzetenként kiadják, saját zongorakíséretükkel, a magyar népzene színejavát. Találkoznának gyakrabban is, de Bartók akkoriban ritka vendég Budapesten. […]

          Kodály és Gruberné kapcsolata eközben fokozatosan átalakul: a tárgyszerű tanári-tanítványi nexus meghittebbé, személyesebbé válik. Az órákat, általában kedden és pénteken, rendszeresen megtartják: mulasztás nincs, a netán elmaradó alkalmakat utólag pótolják. Kodály eleinte 3 koronát kap óránként, melyet tíz-tíz lecke után fizet a tanítvány. Ez az óradíj csakhamar 5 koronára emelkedik; a „hivatalos” együttléteket pedig egyre gyakrabban egészítik ki ebéd-, uzsonna- vagy vacsorameghívások.

          1905 februárjától 1906 júniusáig, a hosszú nyári szünet megszakításával, mintegy 100 óra és 500 korona tiszteletdíj szerepel Emma háztartási naplóiban. Ez után, noha Kodály neve mind gyakrabban megjelenik, nincs több „óra” és nincs szó honoráriumról. A külsõ látszatra ügyelnek, miközben viszolyognak az álszent konvenciótól. Kettejük nem csekély korkülönbsége azonban épp oly kevéssé jelent számukra akadályt, mint származásuk-neveltetésük-vagyoni helyzetük különbözõsége. […] 1906 decemberére – Kodály már elindult barátjával, Balázs Bélával, ifjúsága leghosszabb külföldi tanulmányútjára. Az út meghirdetett célja a német és francia új zene, festészet, irodalom, színházművészet és zenetanítás sajátosságainak tanulmányozása. Elhallgatott, alkalmasint csak Emmával közölt célja pedig: személyes találkozás nélkül próbára tenni érzelmeik tartósságát.

          Az Emmának írt Kodály-levelek hangja eleinte tartózkodó, utóbb egyre szenvedélyesebb. Eleinte magázva szólítják meg a címzettet, majd keverik a magázást és a tegezést. A távollét kétségkívül hozzájárul érzelmeik tisztázásához. Kodály 1907 márciusában arról ír Emmának, hogy nem tudná tovább nem tegezni: arra kéri tehát az asszonyt, hogy tegeződjék Bartókkal – akkor, hazatérése után, ők ketten is feltűnés nélkül tegezhetnék egymást. […]”

(Folyt. köv.)

1085   Ardelao 2018-10-03 07:31:00

Képtalálat a következőre: „Sándor Emma”

SÁNDOR (SCHLESINGER) EMMA zeneszerző, műfordító

Baja, 1863.03.17.-Budapest, 1958.11.22.

Neve nem ismeretlen. Kodály Emmaként semmiképp, és ha kultúránk (merész feltételezéssel) még legalább 100 évig megmarad európainak, akkor őt még legalább 100 évig ismerni is fogják: Kodály Zoltán első feleségeként, akivel a zeneszerző 48 csodálatos évet élt le - a nagy korkülönbség ellenére vagy éppen azért - csodálatos harmóniában. De vajon ismeri-e mindenki az áldozatos, jó feleségben a zeneszerzőt, aki - háttérbe szorítva személyes ambícióit - önként vállalt, teljes odaadással szolgálta hites ura karrierjét?

Ő lesz tehát a harmadik női zeneszerző, akiről megemlékezem.

1084   Ardelao • előzmény1075 2018-10-02 12:44:02

Végezetül helyesbítem Baka Baitz Irma születési és elhalálozási adatait, amelyet a bevezetőben tévesen tüntettem fel. Nem szeretném, ha a hibás adat benne maradna a róla szóló megemlékezésben, hiszen magánéletéről amúgy is oly keveset tudunk.

Tehát:

Született: Budapesten (?), 1867. (?)  hónap (?) napján.

Elhunyt: Budapesten, 1925. április hónap 1. napján.

1083   Ardelao • előzmény1082 2018-10-02 12:21:34

A zeneszerzőnőnek, aki az újsághírek szerint annyi „pompás”, szívvel, lélekkel teli zeneművet komponált, 7 évvel kellett túlélnie egyetlen gyermekét. Igazság-e, hogy a Sors a sok szép dallamért cserébe ily kegyetlen szenvedést mért rá? Az utolsó hír, amely megjelent róla, mindössze két mondat, méltatás nélkül:

BUDAPESTI HÍRLAP, 1925.04.07.:

Baka-Baitz Irma zeneszerző e hónap 1-én, életének 58-ik évében elhunyt Budapesten. A megboldogult földi maradványait 4-én, délután temették a kerepesi-úti temető halottasházából a róm. katolikus egyház szertartása szerint.

A Kerepesi úti temető 1999-ben: 39-8-5: Baka Baitz Irma (zeneszerző) 1867-1925.

1082   Ardelao • előzmény1081 2018-10-01 21:06:46

A neten megtaláljuk még Baka-Baitz Irma „Dal a kispajtásról” c. szerzeménye 5. kiadásának a fotóját is. E mű sorrendben a hetvenhatodik. A kotta címlapján a keletkezés éve nem szerepel, ellenben annak belső lapja Baka-Baitz Irma összesen 79 szerzeményéből 76-nak a címét tartalmazza:

https://p1-ssl.vatera.hu/photos/56/09/78f9_1_big.jpg?v1 https://p2-ssl.vatera.hu/photos/56/09/78f9_2_big.jpg?v1 https://p1-ssl.vatera.hu/photos/56/09/78f9_3_big.jpg?v1

1081   Ardelao • előzmény1080 2018-10-01 20:30:37

1918

A zeneszerzőnőt a lehető legnagyobb, kiheverhetetlen sorscsapás éri, amelyről mindössze két rövid mondat olvasható a MAGYARORSZÁG 1918.02.09-i számában:

„— Gyászrovat. Baka Béla m. kir. honvéd számtiszt, 25 éves korában meghalt Budapesten. Baka- Baitz Irma zeneszerző egyetlen gyermekét siratja az elhunytban.”

Ezt követően Baka-Baitz Irmáról hosszú ideig semmi hír. Csak 1922-ben és 1923-ban olvashatunk róla ismét, akkor is mindössze egy-egy alkalommal:

 BUDAPESTI HÍRLAP, 1922.05.28.:

„(Új zenemű.) Erdő ölén címmel, Szilágyi László szövegére, énekhangra zongorakísérettel hangulatos boszton-keringőt írt Baka-Baitz Irma. Az új keringő Pécsi Erzsinek kedvelt zeneszáma.”

 https://p1-ssl.teszvesz.hu/photos/39/65/48f9_3_big.jpg?v1

ORSZÁG-VILÁG, 1923.09.02.:

SZERELMI VALLOMÁS CÍMMEL, Szilágyi László szövegére pompás francia keringőt írt Baka Baitz Irma, akinek ez immár 79-ik műve. Zeneszerzőink sorában tán Baka Baitz Irma az egyetlen nő, aki állandóan gazdagítja zeneirodalmunkat szebbnél-szebb alkotásaival. E heti számunkban hozzuk a jeles zeneszerzőnő arcképét és ajánljuk t. olvasóinknak pompás kompozícióit, amelyek eljátszásával önmaguknak és hozzátartozóiknak nagy örömet szereznek.”

Azt, hogy e két zenemű valójában mikor született, nem lehet tudni. Elképzelhető, hogy még 1918 előtt, csak a kiadásuk késett néhány évet. Erre a zeneművek témájából és abból következtetek, hogy több kompozíciójáról már sehol sem olvashatunk. A fotó, amely az újságban a „Szerelmi vallomás” c. zeneművéről írt sorok mellett megjelent, azonos a SZÍNHÁZI ÉLET 1913. évi 7. számában megjelenttel.

1080   Ardelao • előzmény1079 2018-09-30 08:49:27

1911-től 1917-ig:

PESTI HÍRLAP, 1911.01.29., hirdetés az 51. oldalon:

Baka-Baitz Irma
nagysikerű zeneújdonsága
»Nyár múlásán« boston, Peterdy Andor szövegével. Az idei zsúrok és hangversenyek kedvelt előadási darabja. Ára: 2.40 fillér. Megrendelhető: BAKA-BAITZ IRMA zeneszerző Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő-utca 45.”

AZ UJSÁG, 1911.02.10.:

Új zeneművek. […] — Ugyancsak Baka-Baitz Irma zenésítette meg Reim Lajos Nászút a levegőben czímű versét is, mely Aviatikus-induló czím alatt 2 koronáért kapható. — Egy hangulatos magyar nóta is jelent meg a népszerű zeneszerzőnőtől, melyben Szepessy László Elnémult már az estharang czímű versének szomorú érzéseit tükrözteti vissza. Ára 1.50 K. Mind a három mű a szerzőnél kapható (VI., Gróf Zichy Jenó- utcza 45.).”

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE, 1911.04.30.:

„Hattyúdal a címe Baka Baitz Irma legújabb keringőjének. Elegáns, szellemes, kedvesen dallamos keringő. Pompásan lendül, meleg érzéssel és temperamentummal teli, igazi táncpoéma, amelyet a szerző zenei készültségének és ízlésének választékossága jellemez. Ára 2 K 40 fillér, és megjelent a Harmonia zeneműkereskedésében, Budapest, IV., Váci-u 20.”

SZÍNHÁZI HÉT, 1912/12. SZÁM, hirdetés a 25. oldalon:

BAKA-BAITZ IRMA nagysikerű újdonságai

»Bucsuzás« dalkeringő boston, Peterdi Andor szövegével, ára 2.50, »Hivogató« románcz, énekli: Gróf Kinszkyné Pálmay Ilka. Mindkét mű az idei hangversenyek és zsúrok kedvelt előadási számai. Megrendelhetők: BAKA-BAITZ IRMA zeneszerző, Budapest, Vl., Nagymező-utca 21”

Képtalálat a következőre: „Baka Baitz Irma + Bucsuzás”

SZÍNHÁZI HÉT, 1912/43. SZÁM, hirdetés a 15. oldalon:

BAKA-BAITZ IRMA népszerű újdonságai:

»Alkony« dalkeringő-boston. Peterdy Andor szövegével. Ára 2 K 50 fillér. — „Zsúr" induló, szövegét írta : Peterdy Andorné. Ára 2 K. »Mint távoli halk bűvös zene ...« Cabaré-dal, KELETI JULISKÁNAK ajánlva. Ára 1 korona 80 fillér, hangversenyek, zsúrok kedvelt előadási számai. Megrendelhetők: BAKA-BAITZ IRMA zeneszerző, Budapest, Vl., Nagymező-utca 21”

Képtalálat a következőre: „Baka Baitz Irma + Alkony”

BÉKÉS, 1913.01.05.:

Tanító-bál.

Szombaton, folyó hó 11-én este lesz Gyulán az idei rövid báli évadnak egyik legkiemelkedőbb s bizonyára minden tekintetben legmaradandóbb nyomokat hátrahagyó báli estélye. […] Műsor: 1. Nyitány a »Gerolsteini nagyhercegnő« című operából. Előadja az egyesület zenekara 2. A két igazgató. Énekes bohózat. 3. Melodráma. Harmónium kísérettel, gordonka, szóló ének, duett és quartett betéttel. Szavalja: Bagdy Dániel. 4. Intermezzo a »Parasztbecsület« c. operából és Bakfis induló Baka Baitz Irmától. Játssza az egyesület zenekara. […]”

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE, 1913.08.03.:

„Műkedvelői előadás. Róka P. Pál tánctanár mint aféle udvarias ember, azzal akart kedveskedni a polgári leányiskolának, hogy szegény-sorsú tanulói javára műkedvelői előadást rendezett a múlt hétfőn, július 18-án a Lendvay- színházban. […]16 pontból állott a programm, benne 4 színdarab. […] 6. Virágnyílás. Baka Baitz Irmától. Énekelte Szirmay Anna. Zongorán kísérte Mostis Piroska. […]”

SZÍNHÁZI ÉLET, 1914/6. SZÁM, 17. oldal:

„Baka Baitz Irmának, a talentumos nóta szerzőnek újabban két új kottája hagyta el a nyomdát. Két új szerzeménye, az »Első szerelem« és a »Holdsugár« gyors népszerűségre számíthat, mert a szerző minden kiváló kvalitása benne van a új szerzeményekben.

SZÍNHÁZI ÉLET, 1916/7. SZÁM, hirdetés az 5. oldalon:

Két kitűnő új zeneszám
BAKA BAITZ IRMA :

»Az első csók« dalkeringő. Peterdi Andor verse. Ára K 2.50
»Elnémult már az estharang« magyar dal, a hősi halált halt Szepessy László verse. Ára K 1.50. Megrendelhető a zeneszerzőnél: Budapesten, Nagymező-utca 21.”

SZÍNHÁZI ÉLET, 1917/21. SZÁM, hirdetés a 48. oldalon:

BAKA-BAITZ IRMA nagysikerű zeneújdonságai : »LEVÉL«, dalkeringő. Szövegét írta : Peterdy Andor. Énekli: Lábass Juci. A művésznő képével. — »LEHULLOTT KÉT FÉNYES CSILLAG« és »BEODRAI - UTCA SORNAK«. Két m. nóta. - A dalkeringő bolti ára: 2.50 kor., a dalok bolti ára: 2.— kor. Az összeg előre beküldésével portómentesen küldi a szerző.BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ-UTCA 21.”

1079   Ardelao • előzmény1078 2018-09-29 11:15:51

És ahogyan az alább említett (és nem említett) művek a sajtóban időrendben közzé tétettek:

1896-tól 1906-ig:

HIVATALOS KÖZLÖNY, 1896.02.15.:

Zenemű újdonságok […] Baka-Baitz Irma, Abbazia-keringő, zong. 2 kézre […]”

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY, 1899.06.25.:

Új zeneművek. Már régen túl vagyunk a zeneidényen, de azért a Rózsavölgyi czég még mindig szorgalmasan küldözgeti be nekünk a kiadásában megjelent új zeneműveket. […] — A harmadik zenemű, a mely megjelent, gyöngéd kezek műve, Baka-Baitz Irma, örvendeztetve meg azzal tisztelőit, a kik bizonyára nagyon sokan vannak. De a fiatal szerzőnő meg is érdemli azt a köztiszteletet, a melyre zenei tehetségével rászolgált. Új komposiciója a „Havasi rózsa" czímű polka mazur is kedves, fülbemászó szerzemény, a milyent tőle mi sokat kívánunk. Ára 1 kor. 60 fillér.”

CORVINA, 1902.03.30.:

 Zeneművek

[…] 

Rózsavölgyi és társa Budapesten.

[…]

Erdélyi Dezső. Cimbalom-zenecsokor. A legszebb és legújabb magyar dalgyűjtemény. III. füzet. […] 9. Gyöngyvirág. Polkamazur. (Baka-Baitz Irma.) 10. Már szívem is Pompéji lett. (Baka-Baitz Irma.) […] 12. Bakfisinduló. (Baka-Baitz Irma.) Budapest, 1902. Rózsavölgyi és Társa. 3 k 50 f.

ZENEVILÁG, 1902.11.18., a 7. oldaltól:

A legszebb magyar nóták énekhangra zongorakísérettel.

— I. folyam Budapest. Bárd F. és testvére. Egy-egy füzet ára . . . —.60 […]

— III. évfolyam […] 5. füzet. 1. Baka-Baitz. Tündökölnek a csillagok. […]

— IV. évfolyam. […] 12. füzet. 1. Baka-Baitz Irma. Kivetettem a hálómat... 2. Baka-Baitz. Megírtam a levelemet... Ének és zongorára.”

ZENEVILÁG, 1903.04.07.:

„Baka-Baitz Irma. Két népdal. (1. Szomorúfűz árnyékában 2. Olyan a lány.) Kiadta: Rózsavölgyi. Ára: 1 K. Két csinos dalocska, melyek népszerűségre számíthatnak. Hanem a kíséretük bizony gyarló. Vajjon mikor tanulnak meg már egyszer magyar dalszerzőink tisztességes négyszólamú tételeket szerkeszteni?
Baka-Baitz Irma. Automobil induló. (Rózsavölgyi.) 1 K. 50 f. Csinos induló, együgyű szöveggel, de elég jó melódiával. A mű Schick Jánosnak és nejének van ajánlva. A kiállítás ízléses.”

Ugyanerről később, „forgalmazói” szempontok alapján:

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE, 1903.05.31.:

 „Új zeneművek. Rózsavölgyi és Tsa cégtől […] A magyar dalok, népdalok anthologiájának б ik évfolyama 2 dalt tartalmaz Baka-Baitz Irmától. Bánatosan szól az egyik, élénken a másik; »Olyan a lány mint a rózsa«, de egy értékűek melodikus voltukban. Ugyancsak B-Baitz Irma tollából jelent meg az Automobil induló, egy dallamos tréfás zenedarab.”

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE, 1903.07.20.:

Csillagos éj a címe Baka-Baitz Irma gyönyörű dalkeringőjének, mely most jelent meg nem rég, s már is rendkívül elterjedtségnek örvend. Megrendelhető Rózsavölgyi és Társa udvari zenemű kiadóhivatalánál, Budapesten. Ára postai utánvéttel 3 korona.”

ZENELAP, 1906.02.10., 8. oldal:

Új zeneművek, új könyvek

Baka-Baitz Irma, a kitől eddigelé 47 kedvelt és népszerű zenemű jelent meg, újabban megjelentette a «Nászúton» czímű munkáját, a negyedik kiadásban, melyhez a szöveget Reim Lajos írta. Az énekhangra és zongorakísérettel ellátott mazurka ára: 1.60 fill.; ugyancsak Baka-Baitz Irmától jelent meg, szintén a negyedik kiadásban, «Anikó» czímű dalkeringő (Boston) énekhangra, zongorakísérettel, melynek szövegét Szávay Gyula írta. Ára: 2.50. A művek a zeneszerzőnél Budapesten, VI. ker., Új-utcza 45b. kaphatók.”

1078   Ardelao • előzmény1077 2018-09-29 08:34:29

Baka-Baitz Irmának az Edélyi Múzeum-Egylet Könyvtárában nyilvántartott szerzeményei: ITT.

1077   Ardelao • előzmény1076 2018-09-28 11:56:44

Íme az előbb említett műjegyzék:

      "BAKA-BAITZ IRMA eddig megjelent kedvelt s népszerű szerzeményei

 

  1. Margit. Keringő.

  2. Gondolj rám. Polka française.

  3. Üdvözlet. Polka.

  4. Havasi gyopár. Polka-mazur.

  5. Elbeszélik a virágok… Magyar dal.

  6. Aurora. Polka-mazur.

  7. Árvalányhaj. 3 eredeti magyar dal.

  8. Roccoco. Gyors–polka.

  9. Napraforgó. Mazurka

10. Postillon d’amour. Gyors-polka.

11. Rengedez az ezüst nyárfa… Magyar dal.

12. A föld búzát … Magyar dal.

14. Gyöngyvirág. Mazur.

15. Tündökölnek a csillagok. Magyar dal.

16. Abbazia. Keringő.

17. Tövisbokor. Magyar dal.

18. Két magyar dal.

19. Rózsa és pillangó. Polka française.

20. A forrás tündére. Ábránd.

21. Nefelejcs. Csárdás. A szerző képével.

22. Csillagos éj. Dalkeringő. Czímképét rajzolta Volarich Ida. Magyar szövegét írta: Szávay Gyula. Német szöv. írta: Langer Viktor.

23. Lement a nap. Magyar dal.

24. Havasi rózsa. Polka-mazur.

25. A tenger. Dalkeringő. Szövegét írta: Szávay Gyula.

26. Szeczesszió. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos.

27.Bakfis. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos.

28-30. Vadvirágok. Három eredeti magyar dal. Czímképét rajzolta Gutveinné Gyulay-Gaál Irma.

31. Pompéji. Dalkeringő. Szövegét írta: Reim Lajos.

32. Bohéme. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos.

33. Automobil. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos.

34-36. Bácskai nóták. 3 eredeti magyar dal. Szövege: Fülei-Szántó Lajos, Hajdú Pista s Szávay Gyulától.

37.  Zephir. Polka française.

38. Leány álom. Dalmazurka. Szövege: Reim Lajostól.

39. Hajnal. Dalkeringő. Szövegét írta: Szávay Gyula.

40. Harmat esik. Magyar dal. Szövegét írta: Thomka Pál.

41. Székely nóta. (Udvarhelyen már régóta …) Fülei-Szántó Lajostól.

42-44. Alföldi nóták. 3 eredeti magyar dal. Szövegét írták: Fülei-Szántó Lajos és Hajdú Pista százados.

45. Primadonna. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos. (Fedák Sári arczképével.)

46. Nászúton. (Auf der Hochzeitsreise.) Polka-Mazurka. Szövegét írta: Reim Lajos.

47. Anikó. Dalkeringő. (Boston.) Szövegét írta: Szávay Gyula.

48-50. Hortobágyi nóták. 3 eredeti magyar dal. Szövegét írta: Fülei-Szántó Lajos és Hajdú Pista százados.

51. Ámor. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos.

52. Virágnyílás. Polka-mazur. Szövegét írta: Reim Lajos.

53. Báli emlék. Dalkeringő. (Boston.) Szövegét írta: Szávay Zoltán.

54. Feminista. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos. (Kornai Berta arczképével.)

55-56. Herkules-fürdői emlék. 1. Hervadás. Magyar dal. Szövegét írta: Fülei-Szántó Lajos. 2. Palotás. Magyar táncz."

1076   Ardelao • előzmény1075 2018-09-28 11:50:05

Bár hanganyag nem lelhető fel Baka-Baitz Irma műveiből, de egyes kottái ma is megvásárolhatók némely antikváriumban, a Vaterán vagy a Líra Bolthálózaton keresztül. 2016-ban adták ki pl. a KÖRMAGYAR ZONGORÁRA (PALOTÁS ÉS ISMERKEDŐ, ENYELGŐ, EPEDŐ, LAKODALMAS)  c. szerzeményét.

Képtalálat a következőre: „baka-baitz irma Herkules-fürdői emlék”

 

Érdekes, hogy Baka-Baitz Irma 1908-ban (ez az évszám szerepel az Edélyi Múzeum-Egylet Könyvtárának nyilvántartásában) megjelentetett egy „Herkules-fürdői emlék” c. művet, mely címmel Pazeller Jakab is írt egy híressé vált, ma is gyakran játszott keringőt. Kérdés, van-e valami dallambéli hasonlóság e két azonos című szerzemény között. A cím mindenesetre plágiumnak minősül, mivel Pazeller Jakab szerzeménye - ha jól emlékszem - később született.

Képtalálat a következőre: „baka-baitz irma Herkules-fürdői emlék”

Baka-Baitz Irma e kottájának a fotója is megtalálható a neten, tehát a választ az imént feltett kérdésre könnyen megkapjuk:

Képtalálat a következőre: „baka-baitz irma Herkules-fürdői emlék”

E kottában szerepel még Baitz-Irma azon műveinek a jegyzéke is, amelyet a zeneszerzőnő a "Herkules-fürdői emlék" kiadásáig megjelentetett.

1075   Ardelao 2018-09-27 11:43:55

Most következő zeneszerzőnőnk életrajzi adatairól nem sokat tudunk. Fényképet is csak egyet találunk róla, mégpedig a SZÍNHÁZI ÉLET 1913/7. számának 18. oldalán.

BAKA-BAITZ IRMA zongoraművészről és zeneszerzőről  van szó, akinek pontos születési és elhalálozási adatai sem ismertek:

 (Budapest /?/,1867.04.01.- /?/1925. /?/)

Nem lehetünk büszkék arra, hogy e hiányos adatokat is csak egy angol nyelvű ismertetőből (LD. ITT) tudhatjuk meg, amelyben az általa komponált zeneművek is szerepelnek. Baka-Baitz Irmától hanganyagot nem találtam, ellenben némely kottája még ma is kapható.

Az angol ismertető szerint a zongoraművésznő hosszú ideig Budapest VI. kerületében, a Nagymező u. 21. sz. alatt lakott, és fővárosunkban tevékenykedett. 1906 körül 61 és 1912 körül 67 igen sikeres darabot komponált, majd 1916-ban adott ki utoljára zeneművet, amely bombasikert aratott. Szerzeményei oly népszerűek voltak Budapest szalonjaiban és külföldön, hogy sokat közülük más zeneszerzők cigány-, ill. szalonzenekarokra hangszereltek.

Az időrendet nem követve idézem a színházi élet fent belinkelt számában megjelent rövid ismertetőt Baka-Baitz Irmáról, amelyből kiderül, hogy K. Zathureczky Bertával ellentétben ő már jól képzett, "hivatásos" zenész volt:

BAKA-BAITZ IRMA KOTTÁI.

Baka-Baitz Irma asszony, akinek egy hangulatos művét jelen számunkban találja az érdeklődő egyike azoknak az ismertebb zeneszerzőknek, akiknek dalai untalan elénk kerülnek; fel-felcsendülnek a zongorán, s feledhetetlen benyomásként rezegnek bennünk tovább. Baka-Baitz Irma 67 zenedarabja közül bajos válogatni: egyaránt melódiadús, finoman, megkomponált művek ezek; hogyne, hiszen a kitűnő Ábrányi Kornél legjelesebb tanítványai közül került ki. Főleg dalai népszerűek; Peterdi Andor verseire írta legjavát, és vers a zenével remek harmóniába olvad nála. Egyike a legmelegebb szívű dalszerzőknek, azok közül való, akiknek népszerűsége méltó és megérdemelt jutalma munkásságának.”

1074   Ardelao • előzmény1073 2018-09-26 23:20:17

Végezetül két szomorú hír:

SZÓZAT, 1924.01.30.:

Egy erdélyi írónő halála. Rövid brassói távirat arról ad hírt, hogy Kelemenné Zathureczky Berta írónő Sepsiszentgyörgyön, hetvenéves korában maghalt. A halálhír, mely az erdélyi magyarság egyik igazi nagyasszonyának élete után tett pontot, részvétet kelt mindazokban, akik valaha találkoztak a meleglelkű írónő nem nagy koncepciójú, de mindig szívből és szívekhez szóló írásaival. Kelemenné, ki Baróton született, s Sepsiszentgyörgy város főügyészének volt felesége, tárcák és regények írásán kivül zeneszerzéssel is foglalkozott, különösein E. Kovács Gyulának, a tragikus véget ért poéta-színésznek verseihez szerzett melódiákat s a Szovátai búcsú és Volt nekem egy imakönyvem című dalai Erdélyben ma is ismerősek. Irodalmi munkásságán kívül a társadalmi életben is vezetőszerepet viselt. Elnöke volt a szentgyörgyi magyar nőegyletnek és a vöröskereszt fiókjának. Emberbaráti működésének elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. Temetése Sepsiszentgyörgyön volt általános részvét mellett, s megható epizódja volt a gyászszertartásnak, hogy a sírnál egy 48-as honvédfőhadnagy, a 102 éves Fadgyas bácsi tolmácsolta a székelység fájdalmát. A temetésen képviseltette magát az Erdélyi Irodalmi Társaság is.”

MÚLTIDÉZŐ - 2012.05.27. Háromszéki nagyasszonyok: Nagyernyei Kelemen Lajosné Zathureczky Berta:

„[…] 1924. január 20-án halt meg Sep­siszentgyörgyön. Nagy részvét mellett a Székely Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, s a város halottjaként temették el. Férjével közös síremléke a vártemplomi temető Lila-kertjében áll, gondozatlan, s mert senki nem váltotta meg, félő, hogy eladják. […]”

1073   Ardelao • előzmény1072 2018-09-26 19:46:27

Isoz Kálmán a MUZSIKA 1930. évi 3. számában, Petőfi műveinek zenei bibliográfiájában megemlíti még Kelemen Lajosné, Zathureczky Berta

Ide kis lyány, ide hozzám egy szóra,
Szemek, mindenható szemek
,
Szerelem, szerelem c. dalait.

Ezzel nagyjából kigyűjtöttem a Kelemenné Zathureczky Berta által komponált fontosabb szerzeményeket. Nevezett irodalmi munkásságáról szándékosan nem kívánok részletesebben beszélni, mert az valójában nem e fórum oldalaira tartozik.

Egyetlen egy írásművének az ismertetőjét azonban  - úgy érzem – feltétlenül idéznem kell ahhoz, hogy megértsük, milyen indíttatásból fordult Zathureczky Berta érdeklődése a népdal-gyűjtés és a magyaros dallamok komponálása felé:

Emlékezzünk régiekről. Írta Kelemenné Zathureczky Berta. Erdélynek kétségtelenül legérdekesebb része a Székelyföld. Hegyes-völgyes, girbe-görbe vidéke tele van történelmi reminiszczencziákkal. A hol ma szegény székely góbé sovány gebéje járja az utat, valaha nagyhatalmú, nyakas Rabonbánok* büszke lovainak patkója alatt reszketett a föld. A mostani székelység árnyéka a réginek, csak tengődik ott, a hol azok hajdan daczolni tudtak minden hatalommal. Ám, ha már-már a pusztulással is kell megbirkóznia, s leköti az életküzdelem, nem feledkezik meg a múltról. A tradícziókat sehol sem tisztelik az országban annyira, mint éppen náluk. Reményt s bizalmat nekik a jövő iránt a múlt dicső emléke ád. Sok mondát, regét őriz a múltról, annak történeti alakjairól a székely nép. A képzelődésre, meseszövésre alkalmas természete is, hepe-hupás vidéke is. Gyönyörű mondáit, mesevilágát most szólaltatta meg »Emlékezzünk régiekről« czímű könyvében Kelemenné Zathureczky Berta, maga is állítólag egyik székely Rabonbán ivadéka. A könyv, a mely a székely néplélek tükre, a jótollú írónő tolmácsolásával tanulságos és szép olvasmány. Megjelent Kolozsvárott.

* Rabonbán, ld. itt.

(Forrás: AZ UJSÁG 1911.04.09-i száma)

1072   Ardelao • előzmény1071 2018-09-26 00:02:06

Azután egy igencsak figyelemre méltó, mondhatni történelmi jelentőségű, korabeli hirdetmény. A hirdetés feladója u. i. - a mai gyakorlattal ellentétben - nem tegezi le quasi „haverként” a megszólított célszemélyeket, emellett pedig egyértelműen könyv- és zeneműkereskedő „urak” figyelmébe ajánlja azt. Eleinknek, úgy látszik, még fogalmuk sem volt a genderelméletről, de arról sem, hogy néhány évtized múlva nemcsak „urak” fogják „uralni” a munkaerőpiacot. Ebben a közegben egy női zeneszerző legalább olyan föltűnést kelthetett, mint korábban a George Sandként ismertté vált, nadrágba bújt és szivarozó Amantine Lucile Aurore Dupin:

 CORVINA, 1899.02.10.:

          „Könyv- és zeneműkereskedő urak (!) figyelmébe.
Tisztelettel tudatom a t. kartárs urakkal, hogy Kelemen Lajosné Zathureczky Berta úrnő által írt és a zeneirodalom terén ismert jeles zenemű-szerzeményeinek összes eddig megjelent darabjait bizományi kezelés végett átvettem.
          Az eddig megjelent 14 különféle zenedarab, melyek máris nagy közkedveltségnek örvendenek, 50%-kal csakis nálam kaphatók.
Kérem e kelendő igen jó zeneműveket mielőbb megrendelni és a t. vevő közönségnek ajánlani.
          Sepsi-Szt.-Györgyön, 1899 január hó.
                                                                         Benkő Mór
                                                           könyv- és zeneműkereskedő.”

1071   Ardelao • előzmény1070 2018-09-25 23:56:33

Minthogy Zathureczky Berta szerzeményeiről pontos jegyzék nem áll rendelkezésre, tovább idézem az általa komponált „zeneművekről” megjelent híreket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy e hírek nemcsak az erdélyi, hanem a fővárosi lapokban is megjelentek, és Zathureczky Berta kottáit többnyyire a már akkor is neves Rózsvölgyi és társa zeneműkereskedés forgalmazta. 

 BUDAPESTI HÍRLAP, 1888.11.14.:

(Új zenemű.) D e m j é n  L. kolozsvári könyvkereskedésének kiadásában Kelemen Zathureczky Bertától Az Olt mentén című csinos, dallamos keringő jelent meg. Ára 1 frt. — […]”

FŐVÁROSI LAPOK, 1888.12.01.:

Egy nő dalai. Kelemen Lajosné- Zathureczky Berta nevével több csinos dal alatt találkoztunk már a zenelapokban. Most két románc jelent meg tőle. Az egyiknek címe »Mikor csönd van«, a másiké »Szovátai bucsúdal«. Magyarosak, Dallamosak. A zenemű ára 1 frt és kapható Rózsavölgyi és társa zeneműkereskedésében is.

FŐVÁROSI LAPOK, 1889.12.17.:

Egy zeneszerzőnő új darabjai. Kelemen Lajosné, szül. Zathureczky Berta úrnő, ki az erdélyiek kedvelt zeneszerzőnője, ismét két új szerzeményt adott ki. Az egyik: »Előre!« című honvéd-induló és Benedek István honvéd-őrnagynak van ajánlva. Ára 1 frt. A másik: __ »Tusnádi emlék« című polka-mazurka énekre. Ára szintén 1 frt. A két zenemű kapható minden zenemű-kereskedésben.”

PESTI HÍRLAP, 1894.01.19.:

„(40 eredeti nép- és műdal) cím alatt Kelemen Lajosné Zathureczky Bertától (Sepsi-Szent- György) egy hangjegyfüzet jelent meg. A zongorakísérettel ellátott dalok szövegét és zenéjét egyaránt Kelemen Lajosné szerzette, s ezzel igen szép és derék munkát végzett. A versek jól gördülnek, s a dalok melódikusak. Hangszerelésük is igen jó, egyes helyeken pedig épen pompás. A dalokat zongorán ének nélkül is lehet játszani. A csinos füzet Rózsavölgyi és társánál jelent meg, s a szerzőnő férjének ajánlotta.”

És íme  a kritika, amelynek igazságtartalmát a „zenemű” ismerete híján nem áll módunkban megkérdőjelezni, ám erősen tükröz egyfajta lekezelő férfisovinizmust a „roppant női ambícióval” szemben:

PESTI NAPLÓ, 1894.03.07.:

„Megrendült bele a lelkem és a szívem, mikor a szerkesztőség a magyar zeneirodalom e legújabb vaskos termékkötetét átküldie hozzám elbírálás végett. Amikor pedig az ötven lapon végig jártattam tekintetemet: olyan érzés fogott el, melynek még nehezen adtak nevet a pszihologok. Hát mitevő is legyen a kritikus egy roppant női ambícióval szemben, amely a mai világban egy csapásra negyven eredeti magyar nép- és műdalt, — köztük két ábrándot s többféle románcot, sajkadalt s egyebet — merészel a zenepiacra kiröpíteni. Hozzá még nemcsak zenéjét, hanem szövegkölteményeit is maga írta. Tehát költő és zeneíró egy személyben.
Ha udvarias akar lenni: szépen regisztrálja mint novitást s ajánlja a tisztelt közönség figyelmébe. A többi a te dolgod tisztelt publikum — gondolván magában. — De mit csináljon akkor, ha felteszi a kritikusi szemüveget? Legjobb esetben valami külön zenészeti forma- és harmóniatan szerint járhat el, mely az olyan zeneszerzők számára íratott, akik rengeteg fantáziával s még rengetegebb ambícióval bírnak, de még le nem ereszkedtek a zeneírásnak olyan erélységére sem, ahonnan nem vakon kerülnek a gondolatok a felszínre, hanem legalább nyitott szemekkel. Én részemről az általam különben már csak nagyra törekvésénél fogva is tisztelt vers- és zeneköltőnőnek nem tudok más őszinte jó tanácsot adni, mint hogy kiváló talentumra valló zeneérzékénél fogva adja magát komolyan és kitartóan a zeneszerzés titkai elsajátítására, s azután adjon kj újabb negyven nép- és műdalt. Ezeket pedig tegye el emlékül képzelme és tehnikája forrongó korszakából.

1070   Ardelao • előzmény1069 2018-09-25 08:32:41

Kelemenné Zathureczky Bertának Sepsiszentgyörgy kulturális életének a fellendítése érdekében végzett és írói tevékenysége jóval jelentősebbnek tűnik a zeneszerzés terén elért eredményeinél, de igazságtalanok lennék, ha ezt szerzeményeinek a meghallgatása nélkül, ex cathedra jelentenénk ki. Itt azokból az újságcikkekből idézek, amelyekben megjelent zeneműveiről olvashatunk:

SZEKSZÁRD VIDÉKE, 1890.05.01.:

Szekszárd Vidéke“ tárczája.

                                                     „Hajnal uram.
                                                    — Melodráma. —
Szövegét írta : E. Kovács Gyula. Zenéjét szerzette: Kelemen Lajosné sz. Zathureczky Berta.
          Ily czímű zenemű hagyta el a napokban a sajtót, melyet kétszeres örömmel üdvözölhetünk, mert míg a sok külföldi mii mellett, melyekkel hazánkat elárasztják — ez minden ízében magyar, másrészt oly műfaj, mely nálunk még vajmi gyéren van kultiválva, s oly hivatott szerzők terméke, minő E. Kovács Gyula, a jeles költő és kitűnő színész, és Kelemen Lajosné a Székelyföld egyik legszebb és legszellemesebb úrasszonya, kinek „Szovátai búcsúját“ egész Erdélyben énekelik, s mindenfelé ismeretesek a „Tusnádi emlék“, az „Olt mentén“, „Honvéd induló“, stb. stb. a könyvpiaczon is megjelent művei.
          Kelemenné dallamainak a szolid melancholia a jelleme. De nem az a keresett, mondva csinált melancholia, mely derűre-borúra úgy a költészet, mint a zeneirodalom terén fülünkbe jajgat, nyöszörög, s a megindítás helyett a szánalom érzetét kelti, vagy az émelygés ízét hagyja; hanem az a szelíd, néma bánat, mely a legkitűnőbb költők lantján is felhangzik; mely önkénytelenül fogja el szíveinket, gyakran magunk sem tudjuk az okát; s ha még oly boldogok vagyunk is, felhangzik a méla, fájó hang: elmúlik minden, itt hagyunk mindent! Temérdek változatban rezdül ez meg a szív húrjain, de bármennyi alakban adjunk is kifejezést neki, mind egy forrásra, egy okra vezethető vissza. Így vagyunk Kelemenné zeneműveivel; valamennyin átrezeg egy sajátságos, édes-fájó hang, mely ismertté, rokonszenvessé teszi előttünk, s éppen e specialitása miatt bátran nevezhetjük őt zenei talentumnak! […]”

ZENELAP, 1892.07.28.:

Új zeneművek. […] Rózsavölgyi és társa cs. és kir. udvari zeneműkiadónál újabban megjelent Kelemen Lajosné Zathureczky Bertától két eredeti dal: »Csuhajnóta« és »Az ám az igaz«. A mű tiszta jövedelme a felsőmagyarországi ínségek részére van felajánlva. Ára: 50 kr. — […]”

PESTI HÍRLAP, 1893.04.02.:

„(Három keringő) jelent meg legújabban a Rózsavölgyi cégnél. Kelemen Lajosné (Zathureczky Berta) „Tündérregé“-jének csak dallama tetszhetik, szerkezete, a szöveghez nem simulása visszatetsző; […]”

BUDAPESTI HÍRLAP 1897.03.02-i számában:

„(A Kisfaludy-színházban) […] A színház igazgatósága előadásra elfogadta Harmath Lujza jónevű írónő új népszínművét A legénybíró-t. Az érdekes darab a kalotaszegi népéletből vette tárgyát. A zenét szintén írta: Kelemenné Zathureczky Berta.

UJ IDŐK, 1898.07.03., 17. old.:

Népdalok.

 Iróasszony maholnap annyi van nálunk, mint fűszál a réten; festőnő is akad, aki igazán csinos dolgokat produkál. De a zene terén nem igen tesznek kísérletet a mi aszszonyaink. Mintha abba a csodás birodalomba nem mernének vagy nem tudnának behatolni.
Annál figyelemreméltóbb, ha egyik-másik mégis kiválik közülök, s megpróbálja zenébe foglalni gondolatait.
Kelemen Lajosné Zathureczky Berta adta ki most közelebbről népdalainak második kiadását. Csinos, kedves dalok egytől-egyig, s ha sok eredetiség nincs is bennök, de mély érzéssel, az igazi népdal teljes átérzésével vannak megkomponálva.
Kelemenné neve különben nem ismeretlen a zeneirodalom terén a zenekedvelő közönség előtt. Néhány népdalát már ország szerte játszák és éneklik, s mikor a cigányok rá-ráhúznak egyik másik nótájára, kevés embernek van sejtelme róla, hogy azokat egy fiatal, székely asszony komponálta, aki tulajdonképpen soha sem tanulta a zene tudományát, csak kottára szed egy-egy dalt úgy, ahogy a lelkében megcsendül.
A Húsz eredeti népdal ára 2 frt. Megrendelhető minden zeneműkereskedésben, vagy szerzőnél, Sepsi-Szent-Györgyön.
a.”

1069   Ardelao • előzmény1068 2018-09-24 08:24:39

A most következő zeneszerzőnőt a magyarok között bátran nevezhetjük úttörőnek. Hogy zeneművei milyen értéket képviselnének a ma embere számára, nem tudjuk megítélni. Ahhoz előbb meg kellene hallgatnunk néhányat belőlük.  Ahogy belemerültem e téma tanulmányozásába, meg kellett állapítanom, hogy ez „úttörő” zeneszerzőnőnk munkásságát alapvetően meghatározta székely származása, az a történelmi környezet, amelyben élt.

https://www.3szek.ro/kepek2/thumb/20150717220049.jpg

Kelemen Lajosné Zathureczky Berta székely író, költő, zeneszerző

(Homoródszentmárton, 1855.02.01.- Sepsiszentgyörgy, 1924.01.20.)

A ROMÁNIAI MAGYAR LEXIKONBAN ez áll róla:

        „Kelemenné Zathureczky Berta […] író, zeneszerző. Az EIT (Erdélyi Irodalmi Társaság) tagja (1888). Mint a Jótékony Nőegylet elnöke, jelentős irányítója volt Sepsiszentgyörgy kulturális életének: műsoros rendezvények és adakozások jövedelméből tetemes összegekkel járult hozzá a Székely Nemzeti Múzeum felépítéséhez. Kapcsolatban állott Mikszáth Kálmánnal, megrendezte Jókai Mór 50 éves írói pályájának jubileumi ünnepségét, nevéhez fűződik a sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda létrehozása (1921). A város saját halottjaként a múzeum díszterméből búcsúztatta.

          Megzenésített költeményei népszerűek voltak: 12 füzetben 79 műdala forgott közkézen saját szövegével, megemlítendő közülük a Szovátai búcsúdal, Hajnal uram, Kék nefelejcs, Kevlári búcsúEgyik operettjéhez (Anatol vagy a farsang útja) Beksics Gusztávné írói nevén Bogdánovics György író és színésznő írt szövegetEmlékezzünk régiekről c. kötetében (Kv. 1910) a székely rege- és mondavilág legszebb darabjait szedte csokorba.

Regényei közül kiemelkedik a kétkötetes Asszony átka az asszony (Sepsiszentgyörgy 1922) és főműve, az eredetileg a Brassói Lapokban folytatásokban megjelent, majd három kiadást megért Simonyi óbesterné (Brassó 1925), melynek témáját Szádeczky Kardoss Lajos Báró Apor Péter élete c. munkájából vette. Ennek egy-egy fejezete művelődéstörténeti dokumentum.

További munkái

Az aranylakodalom (Sepsisztgy. 1911); Az embergyűlölő (Brassó, 1925)"

Zathureczky Berta életének alaposabb megismeréséhez érdemes elolvasni az alábbi füzetet is:

Zathureczky Berta emlékfüzete az első világháborúból. Emlékül hagyom az én múltamat.

Ebből idézem a következőt:

Zathureczky Bertát „[…] az 1914–1918 között zajló nagy háború alatt a Koronás Arany Érdemkereszttel és a II. Polgári Arany Érdemkereszttel is kitüntették. Hogy mivel érdemelte ki e medáliákat, az említett füzet alapján érthetjük meg. […]”

1068   Ardelao 2018-09-23 10:01:32

EGY KIS KITÉRŐ …         

Az e topikban általam felsorakoztatott, eleddig 157 művész között találunk énekeseket és énekesnőket, hegedű- vagy zongoraművészeket és –művésznőket, továbbá jó néhány zeneszerzőt is, de még egyetlen zeneszerzőnőről (sőt, karmesternőről) sem esett szó. Úgy vélem, nemcsak bennem vetődik fel a kérdés, miért választotta oly kevés nő hivatásául a zeneszerzést (vagy éppen a karmesterséget), és miért vált közülük oly kevés híressé az idők folyamán.

          Erre próbál hétköznapi magyarázatot adni A nő, ha zeneszerző” c. cikk írója, amelyből egyetlen - Czeizel Endre kutatásain alapuló  - megállapítást emelnék ki, amely mellett, természetesen, még számos egyéb érvet is fel lehet sorolni. Czeizel Endre szerinta férfiak és nők értelmi színvonala egyforma, s megcáfolták azt a tézist is, hogy a férfiak szellemi fölénye agyuk nagyobb súlyából ered. Mentális képességekben vannak eltérések, a nők beszéd- és nyelvtanulási készsége jobb, míg a férfiaknak a térlátása, térérzékelése, mely kapcsolatban van a matematikai gondolkodással, ami a zeneszerzéshez szükséges”.

          Papp Gábor énektanár, karnagy, zeneszerző és rockzenész doktori disszertációját egy új tudományág, a neuromuzikológia kutatási eredményeiről írta, és a vele készített interjút tette közzé Maczák Ibolya NEUROMUZIKOLÓGIA - Tudományosan a zenéről címmel. Ebből idézem az alábbi, figyelemre méltó részt:

          Papp Gábor „– Vizsgálataiban kitér a férfi és női zeneszerzők kérdésére is… – A férfi- és a női agy különbségeit vizsgálva arra következtethetünk, hogy míg az előbbi valamivel nagyobb térfogatú, addig az utóbbi esetében fejlettebb a limbikus rendszer, komplexebbek a szinapszisok, élesebb a hallás, a látás (például színek, arcok, sötétben a tárgyak felismerése). A két agyféltekét összekötő corpus callosum, mely elsődlegesen a bal félteke beszédközpontját köti össze az ellenkező oldal homológ területével, a nőknél közel kétmillióval több axont tartalmaz. Ezért erősebbek a verbális produkcióban, viszont ez a terület a férfiak agyában a helymeghatározás központja, ezért jobbak ők a térbeli tájékozódásban. A női agy két verbális központja is oka lehet annak – a különböző társadalmi szokások és az évszázados gyakorlat mellett –, hogy kevesebb női zeneszerzőt ismerünk. A partitúra áttekintése ugyanis komoly térlátást igényel. Természetesen ez nem megoldhatatlan feladat nők számára sem (mint ahogyan léteznek női taxisofőrök is), de jelenlétük mégis ritkább a zeneszerzők körében, noha a kottaolvasásban többnyire a nők jeleskednek.”

          De mit állít Susanne Rode-Breymann, aki kevésbé tudományosan közelíti meg ezt kérdést? Idézet a Tudnak-e a nők zenét szerezni? c. írásból:

          „[…] Susanne Rode-Breyman, német zenetörténész rendszeresen végez amolyan vakteszteket kollégái és tanítványai körében. Nem árulja el, mely zeneszerzők műveit hallják, egyszerűen csak azt kéri, mondják meg, melyiket tartják jobbnak. Ha például Alma Mahler és Zemlinsky dalai kerülnek mérlegre, az esetek túlnyomó többségében a hozzáértő (és ezúttal elfogulatlan) hallgatók Alma darabjaira adják voksukat. De ilyen módon más női zeneszerzők is gyakran lekörözik elismert férfi társaikat.

Az elfogultság a zenetörténész szerint nem kizárólag a nők társadalmilag hátrányos megkülönböztetéséből fakad, hanem abból a módból, ahogyan kulturális ítéleteinket alkotjuk. A kulturális értékek mindig egy bizonyos közegben születnek, válnak mértékadóvá. A zene területén ezt a közeget a múltban kizárólag férfi zeneszerzők alkották, amit a társadalmi adottságok mellett a zsenikultusz is támogatott. Így tehát kulturális emlékezetünkben egyszerűen nem létezik a női zeneszerző fogalma.[…]” 

Ezek után mi sem természetesebb, megnéztem, találok-e valahol összesítést a világ női zeneszerzőiről, és – mert találtam – kiemeltem közülük hazánk „leányait”. Íme:

Női zeneszerzők (csupán a neten található lista alapján, amely – bármennyire is szűkén vagyunk a női zeneszerzőknek - természetesen nem teljes):

Kelemen Lajosné Zathureczky Berta (1855-1924), székely író, költő, zeneszerző.

Kodály Zoltánné Sándor Emma (1863-1958), zeneszerző, műfordító.

Szőnyi Erzsébet  (1924-), magyar zeneszerző, karvezető, tanár.

Kistétényi Melinda (1926-1999), magyar orgonaművész, tanár, zeneszerző.

Pócs Katalin (1963-), zeneszerző.

Tallér Zsófia (1970-), zeneszerző.

Csató Mónika (1971-), zeneszerző.

Megyeri Krisztina (1974-), zeneszerző, korrepetitor.

Elek Szilvia, magyar zongora-, csembalóművész, zeneszerző.

Úgy érzem, tartozom azzal, hogy a következőkben egy-két elfeledett vagy kevésbé ismert magyar női zeneszerzőről is bővebben szóljak.

1067   Ardelao • előzmény1065 2018-09-23 09:47:05

Orczy Bódog munkásságának eltérő értékelése sajnos a zeneszerző haláláról szóló hírekben is tükröződik. Lehet ez akár tanulság is arra nézve, hogy nem árt, ha a dolgok értékelésekor a saját gondolatainkra és érzéseinkre hagyatkozunk.

PESTI HÍRLAP, 1892.01.24.:

„— (Halálozások.) Orczy Bódog báró — mint Londonból távírják — tegnapelőtt reggel, londoni lakásán meghalt. Holttestét Brüsszelbe viszik, hol leánya* mellé temetik el. Orczy báró zeneszerzés terén jelentékeny sikereket ért el. Három operát írt ú. m. a ,,Pandorá“-t a „Sisyphus“-t és a magyar tárgyú „Renegát”-ot. 1870. október havától 1873 márciusig a nemzeti színház intendánsa volt, és alatta úgy a dráma, mint az opera fellendült. Intendánskodása utolsó éveiben több belvillongás volt a nemzeti színház személyzetében, és ennek tulajdonítják távozását e műintézetek éléről. Orczy Bódog 1835. június 8-án született, 1863. szeptember 25-én egybe kelt Vass Sámuel gróf leányával, Emmával. —„

ORSZÁG-VILÁG 1892.01.30.:

Orczy Bódog báró Londonban, szerdára virradó éjjel hirtelen meghalt. Mintegy két évtizeddel ezelőtt a Nemzeti Színház intendánsa volt. Intendánskodásának ideje alatt nagy visszaélések burjánzottak föl, a színház anyagilag is, művészetileg is hanyatlott. Ő maga aztán külföldre vonult. Orczy Bódog br. zeneszerző is volt s két (?) operát is komponált, «Pandora» és «Sisyphus» czíműeket. Brüsszelben temetik el, leánya mellé.”

*Orczy Bódogot minden bizonnyal első leánya, a korán elhunyt Lenke mellé temették, hacsak nem volt közvetlen családtagjainak Brüsszelben előre megváltott sírhelye. Emma u.i. 1947.11.12-én halt meg.

1066   Ardelao • előzmény1065 2018-09-22 10:04:26

Képtalálat a következőre: „Orczy Emma”

Orczy Emma, aki nem bocsájtotta meg az édesapját ért sérelmet.

1065   Ardelao • előzmény1064 2018-09-22 09:55:41

          Báró Orczy Bódog - azok állítása szerint, akiknek még volt alkalmuk hallani szerzeményeit - nem volt kimagaslóan nagy zenei tehetség, de művészetszeretetével és a zene terén nagy szorgalommal megszerzett tudásával mindenképpen kitűnt az arisztokraták köréből, amelyből származott.

          Intendánsi tevékenységét a korabeli lapok különbözőképpen ítélik meg. E véleményeknek legalább annyira lehet hitelt adni, mint a mai sajtótermékekben megjelenőknek. Érdekek ütköztek, és mindenki a saját érdeke szerint foglalt állást. Egy dolog azonban – mindent egybevetve - egyértelműnek tűnik: szándéka nemes volt. A jó vezetőt jellemző taktikai képesség azonban nem tartozott az erényei közé.

          Ez utóbbi megállapítást támasztja alá a híres íróvá vált leányáról, Orczy Emmáról szóló írás. Ebből azt is megtudjuk, hogy báró Orczy Bódog „menesztése” intendánsi pozíciójából a magyarság számára – bizton állítható, hogy a zeneszerző szándéka ellenére - a nemzetközi irodalomban is súlyosan terhelő nyomokat hagyott:

PESTI NAPLÓ, 1911.11.26.:

MAGYAROK KÜLFÖLDÖN

III.

[…]

          Páratlanul érdekes alakja a külföldi magyarságnak  Orczy  Emma baroness. A múltja, nyilvános szereplése, a hazájával szemben való magaviselete egyaránt különös.
          Hogy a bárónő regényes karrierjét s a kivándorlásának okát megismerjük, föl kell idéznünk apjának emlékét. Báró Orczy Bódog a hetvenes években intendánsa volt a Nemzeti Színháznak, ahol még akkor az Opera is működött. 1869-ben nevezték ki az állami színház teljeshatalmú intendánsává. A báró több volt a közönséges dilettánsnál, és kezdetben nem épp silány eredménynyel dolgozott. Az Operához ő szerződtetne első hegedűsnek Reményi Edét, akkortájt a legnépszerűbb és legkiválóbb magyar hegedűművészt, aki nagy külföldi turnéja után a budapesti Petőfi-szobor alapját is jórészt megteremtette önzetlen koncertjeivel. A báró néhány sikerét azonban hirtelen válság homályosította el, 1870. őszén már úgy volt, hogy nagy színházi botrány vet véget a karrierjének. A báró ugyanis egy vendégszereplő lföldi énekesnő előtt becsmérlőn nyilatkozott a magyar drámai színészekről; ez pedig nyilvánosságra került, és a színészek fölháborodásukban sztrájkot rendeztek, ami az első és egyetlen eset volt nemcsak a Nemzeti Színházban, de országszerte is, — hogy színészek nem anyagi követelések miatt sztrájkoltak, hanem azért, mivel a művészi önérzetükben sértve érezték magukat. A kínos ügyet a báró úgy intézte el, hogy bocsánatot kért. De a helyzet azért válságos maradt, csak újabb alkalomra vártak, hogy az intendánstól megszabaduljanak. Ez az alkalom nem sokáig késett. 1871 februárjában Orczy szerződtette  Macsinszky  hercegnőt, aki Mirelli   Gemma néven lépett föl az  Ernáni  főszerepében. Az előkelő énekesnő ragyogó szépség is volt, de a timbre-je egyáltalán nem volt oly meleg, hogy tapsra hevítette volna a közönséget, amely túlkiabálta az arisztokrata hangocskát, sőt, ki is fütyülte. Az első föllépés valóságos botrányba fúlt és a színház tagjai kaptak az alkalmon, unisono kijelentették, hogy amíg Orczy lesz az intendáns, nem dolgoznakReményi is, akire a báró oly nagy súlyt tett, fölbontotta a szerződést, mire az in tendáns lemondott, és állását hamar elfoglalta báró Podmaniczky Frigyes.
          Az anyagiakban éppenséggel nem dúslakodó Orczy Bódog aztán Londonba ment, ahol egy ideig valami találmánya értékesítésével foglalkozott, de nem volt szerencséje, és nyomorba került. A szerencsétlen, de nagyműveltségű főúr zeneleckék adásával kereste a kenyerét egészen a haláláig: 1892-ig.
          Ennek a bárónak leánya Orczy Emma, akire egyetlen örökségül a művészi hajlandóságát hagyta. A baroness kitűnően zenélt, tehetségesen rajzolt-festett. Pikturális munkáival olyan sikereket ért el, hogy azokat kiállíthatta a nagyigényű Royal Academy tárlatain is. Már neves festőnő volt, amikor feleségül ment a tekintélyes Montagu  Barstow  regényíróhoz. S a férjével együtt írni kezdett, majd külön is hallatlanul népszerű könyveket produkált. Föltűnést keltett egy kötet elbeszélése s a legjobb angol könyvek közé sorozták  I will repay című regényét. Még inkább tetszett a  Scarlat Pimpernel,  A Vörös Pimpernel, amely a világ összes művelt nyelveire le van fordítva. A regényt később férjével együtt színpadra dolgozta át, és a darabot csaknem ezerszer adták már London egyik legnagyobb színházában. Következő darabja is, The gin of William Jackson  — amely elzüllött emberek rémdrámája — állandón a műsoron maradt egy londoni teátrumban, a Lyric-ben.
          Irodalmi műveiből a házaspár óriási vagyont szerzett. Most előkelőn él, az esztendő legnagyobb részét falusi kastélyában tölti, az elszegényedett magyar bárónak leánya így szerzett dicsőséget és vagyont a művészetnek abból a szeretetéből, amely boldogtalan apját valamikor számkivetésbe és anyagi romlásba űzte.
          S a lány meg is bosszulta apja tragikumát. Hazáján és az uralkodón, aki elejtette báró Orczy Bódogot a színházi affér nyomán. A császár gyertyatartói  címmel olyan bűnügyi regényt írt, amely a bécsi udvar intimitásait is megrajzolja. Ferenc József névi szerint ki van írva, izgalmas jelenet hőse is a regényben. Másik regénye: A nép fia. Ebben a magyar életet, főképp a paraszt sorsát pingálja le, teli szándékos, vagy naiv tévedésekkel. Ez a regény — 1906 óta tizennégy kiadásban jelent meg — többet ártott Magyarországnak, mint Björnson vagy SeatonWatson (Scotus Viator) minden pozitív támadása, és nem fogja ellensúlyozni a jámbor Shrubsole* professzor száz előadása, vagy brosúrája sem A son of the people-t.     

          A baroness nyíltan meg is mondta egy magyar asszonynak, Ginever Arturnénak, hogy a „magyar dolgokért nem kíván tenni semmit, apja megtette a magáét, és ő most már más irányban működik“ … […]”

*William Hobs Shrubsole magyarbarát angol író, aki előadásaival, újságcikkeivel, fotóival népszerűsítette Angliában Magyarországot, és könyvet is írt hazánkról, „Unknown Hungary” címmel.

1064   Ardelao • előzmény1063 2018-09-21 10:24:05

Még egy dal, amely csak Orczy Bódog halála után került kiadásra:

„ÁRPÁD ÁLMA címen új hazafias dal jelent meg. A dal zenéjét néhai báró Orczy Bódog, a Nemzeti Színház egykori intendánsa szerezte, s most hozta nyilvánosságra báró Orczy János. Ő alkalmazta is zongorára. A gyönyörű zenéhez Missák László írt hazafias érzéstől áthatott szép szöveget. Kapható minden zeneműkereskedésben.”

(SZÍNHÁZI ÉLET 1921. ÉVI 5. SZÁMA, 3. old.)

1063   Ardelao • előzmény1061 2018-09-21 07:31:18

          Orczy Bódog dalokat is szerzett. E tevékenységéről csak egyetlen bővebb leírás - avatatlanok számára elég unalmasnak tűnő elemzés – áll rendelkezésre, amely a KOSZORÚ 1865.04.30-i számában jelent meg. Jobb híján azonban csaknem teljes egészében idézem ennek szövegét, mert legalább ennek alapján némi fogalmat alkothatunk Orczy Bódog zeneszerzői képességeiről.

          Bartalus Istvánból *, az itt idézett kritika írójából egyébként kiváló politikus lehetett volna, mert ilyen fényes, dicsérő szavakkal leminősíteni egy művész produktumát csakis egy kiemelkedő diplomáciai ügyességgel megáldott egyén képes:

A ZENE

[…]

           Nemrég hagyta el a sajtót Orczy Bódog báró magyar dalainak első füzete „Emlékeim“ czím alatt. Szerző műve első pillanatra kétszeresen lepett meg. Honi zeneműveink czímlapján többnyire ízléstelen tarkaságokat látunk, […] Szerző műve e tekintetben oly jó ízléssel van kiállítva, hogy azonnal megragadja figyelmünket, s kíváncsian kezdünk lapozásához, megtekinteni, ha vajon belől is oly csín uralkodik-e? Másik meglepetésem volt, hogy napjainkban, midőn az aristokratia úgy látszik csaknem annyira elejtette a zene művelését, mennyire a közelebb múlt időkben — mint meghonosítója — kedvelte s virágoztatta: Orczy Bódog báró zeneköltéssel foglalkozik. […] szerző dalai a szép tehetségen kívül alapos tanulmányról tanúskodnak, s feljogosítnak állítni, hogy a zeneköltés terén legjelesebbjeink közé lesz számítandó. Lássuk most sorban a dalokat. Mielőtt ezt tenném, az egészre megjegyzem, hogy szerző a formára nézve népies ugyan, de jelen hat dala mind a dallamot, mind az összhangosítást tekintve inkább a műdalok közé tartozik; továbbá, hogy több súlyt fektet az összhangosításra, mint a dallamra, holott a dal épen azért dal, hogy dallamai álljanak a főhelyen. Népdalokban nincs helye a dallamok túlságos hangterjedelmének, se az igen tömött, mesterséges összhangosításnak. A műdalok levetkezik ugyan e természetességet; de itt sem kell feledni a dallamok folyékonyságát, s az összhangosítás ne essék a kerekség rovására, vagy jelen esetben, ne legyen olyan, hogy ha a dallamtól elkülönítjük, mindent elvettünk, s a dallam magára hagyatva, nélkülözze a tüzet, kellemeket, melyek minden jó dallamban észlelhetők.

          […] Az első dal Petőfi Ha szavaid megfontolom“ kezdetű költeményére van írva. (Andante; kemény esz-ben). A dallam folyékonysága mindjárt a negyedik ütenyben szenvedni kezd a nyolczad ugrással, az ötödik s hatodik ütenyben pedig, az a-ról a g-re való ugrással egészen megszakad. A szóköltemény második szakaszában „Mikor így szól-hatok hozzád“ a caesura rossz; de ez nem szerző, hanem Petőfi hibája.

          A második dal szövegét írta Buttykay Pál (Adagio, lágy d.). Szerző e kis dala minden tekintetben csinos, kerek, bevégzett művecske, s csak azt sajnálom, hogy szövegére nem lehet azt mondani. „Elbujdosom, honnan a keleti szél támad” kétszeresen rossz; mert hibás benne a caesura, s két láb nélkül szűkölködik, mit körülbelül így lehetne kiegészítni: „Elbujdosom oda, honnan a keleti szél támad.“

          A harmadik dal szövege Zalártól** van: „Sötét az éj messze van még a reggel (Adagio, kemény esz-ben). Ha az eddigiek közül valamelyiknek kellene jutalmat adnom, ennek ítélném.

          A negyedik dal szóköltője Kamélia: „Puszta ez az egész vidék énnekem(Adagio; első részében uralkodó a lágy f: másodikban a kemény ász s több oly kitérések, melyek miatt mondhatjuk ugyan, hogy a dal 4 b-ből megy, de bajos egy bizonyos jellemző hangnemet felvennünk). Az első rész három ütenyes körökből áll; dallammenete elég sima, s könnyen behízelgi magát a hallgató fülébe; de nem mondhatni ezt a második részre, mely inkább szerző harmóniai képzettségéről tanúskodik. Az előbbi hármas üteny-csoportot négyes váltja fel, s erre viszont hármas következik. Nem tagadhatni, így sokkal több az egész menetében a változatosság, de a négyes csoportok miatt kénytelen volt szerző a szöveg egy részét ismételni, s ez ismétlés csak a második versszakban sikerült, s az elsőben, úgy a mint áll, nem elég kerek. Jobb lett volna úgy ismételni a mint áll: „rég elszállt a rég elszállt a gólya madár keletre.“ A második rész nyolczadik ütenyében a dallam következetesebb lenne, ha a negyedik méretre (ö-rö-mem is) feszt írnánk az f. helyett; mert így a következő lágy ász hangzatba folyékonyabban megy át, s mind az összhangzat, mind a gondolat logikája ezt kívánja. Megjegyezhetné erre szerző, hogy a záradék (seconda volta) nem lágy, hanem kemény ász, s ezért az előbbi f a maga helyén van. Ám legyen az ismétlés alkalmával; de így viszont a kemény ász nem igen fér össze a szöveg jellemével.

          Az ötödik dal Petőfi „Nem nézek én, minek néznék az égre” kezdetű költeménye. (Andante, kemény f.).

          A hatodikat Tóth Kálmán*** írta: „Mátra hegye vadvirágos tövénél“ (Adagio, lágy a). E költeményre már Mosonyi is írt egy dalt, még pedig kemény a-ban. Kérdés, hogy már most melyik jelleme egyezik inkább a szöveggel? A költemény kezdete igaz hogy a zeneköltőt kemény hangnemre csábítja; de az egész hangulatában több a búskomolyság, s nagyobb a fájdalomra emlékezés, hogysem kizárólag kemény hangnemet választhatnánk. Ezért össze akartam a két dalt hasonlítani, de a Mosonyiét úgy eltettem gyűjteményembe, hogy vakmerőség lenne keresésével foglalkozni. Máskor lesz alkalmam még e tárgyról szólani, s megvitatni: vajon van-e jogosultsága az ily egyéni felfogásnak. Addig is búcsút veszek szerzőtől, s nem mulasztom el munkásságra serkenteni azon a téren, melyen hat első dalával ily meglepőleg lépett fel.

Mint feljebb megjegyeztem, e kis dalokban több súly van fektetve a zenei ismeretek érvényesítésére, s ebből azt is lehet következtetni, hogy szerző szabadabban fogna lélekzeni tágabb téren. E tér az átdolgozott dal tere, mely szerző egyéniségének inkább megfelel, melyen eddigelő csak Mosonyi lépett fel nagyobb sikerrel."

*Bartalus István (Bálványosváralja, 1821.11.23.—Budapest, 1899.02.08.) zenetörténész és népdalgyűjtő, az MTA levelező tagja (1875).

**Zalár József, családi nevén Hízli József (Gyöngyös, 1825.08.28.-Eger, 1914.06.29.) költő, a Petőfi Társaság tagja.

***Tóth Albert Kálmán költő (Baja, 1831.03.30.-Budapest, 1881.02.03.)

És az ízlésesnek ítéltetett fedlap:

Képtalálat a következőre: „Orczy Bódog Emlékeim”  

1062   Ardelao • előzmény1061 2018-09-20 22:41:17

Deák Farkas.jpg

Deák Farkas (1832-1888), „A renegát” librettistája.

1061   Ardelao • előzmény1058 2018-09-20 11:58:06

Orczy Bódog harmadik nagyobb lélegzetű művéről, a „Pandora” c. zenedrámáról semmit sem sikerült kiderítenem. Valóban, ahogy arra a Caruso-ban megjelent cikk is utal – e mű címe csak a lexikonokban szerepel.

Ám találtam egy cikket a „VILÁG” 1923. augusztus 2-i számában „A renegát” londoni bemutatójáról, mely írás nem más, mint Móra Ferenc tollából való. Az író ebben valójában nem zenekritikusként lép fel, hiszen a Fővárosi Lapok londoni levelezőjétől kapott információt teszi közzé, inkább - sub rosa - a szerzői jogok védelmére hívja fel a figyelmet. E meglehetősen szarkasztikus írás tartalma a mi szempontunkból mégis azért lehet érdekes, mert ebből megtudjuk, miként zajlott le „A renegát” első, londoni bemutatója.

Az első magyar opera Londonban
Irta: Móra Ferenc

          — Londonban — mondja az 1881. július 10-én kelt tudósítás — alig volt valaha pezsgőbb színházi élet, mint most, a saison morte idején. A Gaiety-ben Sarah Bernhardt aratja a guineakat a párizsi Odeon művészeivel, a Drury Lane-ben a meiningeniek lelkesítik a németül alig értő angolokat, a Lyceamban Amerika két legnagyobb színésze, Booth és Irving tolmácsolja Shakespeare-t, legtöbb élénkséget azonban az egymással versengő két opera fejt ki, az olasz opera és őfelsége, a királyné színháza, a Her Majesty's Theatre. Egyelőre, úgy látszik, az olasz opera van felül, amely a kontinens leghíresebb énekeseit számítja tagjai közé: Albanit,Trebellit, Lassale-t, a párizsi opera baritonistáját és mindenekfelett Pattit. A Her Majesty‘s-nek most csak olyan tagjai vannak, mint Nilsson Krisztina és Hauck Minnie. A Her Majesty's ezt a különbséget csak úgy tudja behozni, ha a siker csalhatatlan eszközéhez, a látványossághoz folyamodik, s mint ilyent tűzték most műsorra az II rinnegato című magyar operát...
          Így jelenti ezt a Fővárosi Lapok londoni levelezője, aki gyakorlott újságíró-embernek látszik, és cikke végén Spectatornak nevezi magát. A Rinnegato-nak magyar a szerzője, magyar a librettistája és — magyar a témája is.
          A komponista, Orczy Bódog báró, a magyar Nemzeti Színház egykori intendánsa, abban az időben londoni lakos, akinek a lányáról többet tudunk itthon, mint őróla magáról. Az ő lánya tudnillik Orczy Tekla bárónő, a Vörös pimpernell szerzője, akiről a háború előtt sokat írtak nálunk, mint hirtelen divatba jött angol regényíróról. Orczy Bódog zeneszerzői kvalitásairól nem sokat tudunk meg az egykorú ismertetésből. A kritikus inkább azért tartja ügyes embernek a bárót, mert az operáját el tudta fogadtatni olyan előkelő színházzal, mint a Her Majesty’s. A báró zenéje ugyan magyar akar lenni, de a magyar stílus csak valami zsoltárszerű vontatottságban nyilatkozik meg benne. Egy angol zeneértőt pedig az első felvonás nagy magánáriája egy cardesz-re emlékeztette, amelyet az osztrák alföldön hallott énekelni. Ezzel aztán a zeneszerzővel készen is vagyunk.
          A librettista: Deák Farkas, nagyérdemű magyar történetíró, akadémikus, drámafordító, akinek majd két oldal jutott a Szinnyey-ben, s egy sor az II rinnegato-nak is, ami magyarul annyit jelent: a renegát. A magyar szövegkönyvet bizonyos mr. Corder fordította angolra s az angol fordítást valami signor Marchesi dolgozta át a zene univerzális nyelvére, olaszra, mert az angol királyné színházában az időben leginkább csak olaszul énekeltek. Ezzel aztán készen vagyunk a szövegíróval is.
          Nem végezhetünk ilyen könnyen az opera magyar témájával. A főszereplőnek, a renegátnak, akit a darabban Galassi úr személyesített „nagyterjedelmű érces hangjával", a neve — Barnabás. Ez a török hitre tért „young Hungaian" szerelmes Dórá-ba, Verbőczy István unokahúgába, akinek azonban már vőlegénye van: Elemér, az ifjú „statesecretary"... Tovább aztán fölösleges is az opera meséjét elmondani. Aki valaha olvasta Kemény Zsigmond zord regényét, a Zord idők-et, az ismeri az angol színpadon előadott első magyar opera meséjét is. Az II rinnegato egyszerű színpadi kivonatolása a Kemény Zsigmond utolsó regényének, amelynek Barnabás diákja talán a legtragikusabb alakja a magyar irodalomnak. (Különben az idén is találkoztam vele valamelyik középiskola értesítőjében, mint írásbeli érettségi tétellel. „Barnabás deák alakja a Zord Idők“- ben. Rendkívül szerencsés választás, s dicséri a szaktanárt nemcsak mint pedagógust, hanem mint pszichológust is. Nincs az a fiatal diák, akinek az érdeklődését meg ne fogná ez az ember-barom Barnabás, amint a Dóra harisnya-kötőjét megtalálja, és annak méreteiből próbálja kiszámítani a hozzátartozandó úrhölgy testarányait. Vajjon nem lehetne-e számtani írásbeli-tételnek is feladni Barnabás diákot?)
          A magyar opera-premiernek nagy sikere volt Londonban, hála „az összevágó, jeles előadás"- nak, Tremelli kisasszonynak és Juch kisasszonynak, Kavelli, Runcio és Novara uraknak, akik mind kiváló énekes művészek voltak a maguk idejében. De a legnagyobb sikert mégis a díszletek aratták. Az első felvonásban a szín „a budapesti puszta tért" ábrázolta „háttérben Buda várával" s a szereplők díszmagyarban öldökölték egymást. A karzat frenetikusán tapsolt, az előkelő zeneszerző, aki maga dirigált, alig győzte deresedő fejét hajtogatni. A hatást még növelte a második felvonás, amely Verbőczy házát ábrázolta. A balletcorps, amelyet Cavalazzi kisasszony fölnemzetiszínpántlikázva vezetett, kopogó csizmákban járta a „Hungarian ballet“-et, s Juch kisasszony egy valódi magyar népdalt énekelt el. (A magyar tudósító azt hiszi, csak magyarul énekelhetett, mert lehetetlen volt felismerni a nyelvet.) Az amphitheatre s a gallery stells közönségére a huszárosán és menyecskésen öltözött ballerinák ropogós csizmái voltak gyújtó hatással.
          A drámai hatás legnagyobb lett volna a harmadik felvonásban, melynek színhelye Buda piaca volt, merő új díszletekkel, egyik oldalon Verbőczy háza, másik oldalon a „Cathedral", a jó Öreg Mátyás-templom. Barnabás diák meggyilkolt atyja szellemét idézi a kísértetek órájában, kékes lángok képében kóbor lidércek jelennek meg, akik azonban rosszul végezték dolgukat, amennyiben meggyújtották a színpadot. Nagy zűrzavar, a közönség eszeveszetten kiabál „Fire! Fire!" — s mire a tüzet eloltották, az angolok lelkesedése is nagyon lelohadt. A szétnyílt égen megjelentek ugyan az angyalok — fejenkint hat pence — s az Úr megbocsátott az összes szereplőknek, de azért a londoni első magyar dalmű mégse ért többet három előadásnál.
          Az egészben pedig az a legérdekesebb — s ezért elevenítem fel e régi premier emlékét —, hogy Kemény Zsigmondról és a Zord idők-ről sehol egy szó nem esik. A Zord idők 1882-ben jelent meg könyvalakban, tehát tizenkilenc évvel a Rinnegato előtt. Ha a londoni magyar levelező nem ismerte is a regényt feltűnő, hogy a Fővárosi Lapok szerkesztője sem fűzött a londoni levélhez semmi reflexiót. Olvasatlanul adtak neki helyet, — vagy a regényt nem ismerték ők se? Igaz, hogy Kemény Zsigmond már akkor hat éve halott volt és 1869 óta magatudatlan élő-halott, de éltek még a barátai. Különös, hogy közülök senki se vette észre a Rinnegeto-ban a magános magyar vulkán Londonba hullott hamuját.”

1060   Búbánat • előzmény331 2018-09-19 11:25:13

Kapcs. 331.,  11. sorszámok

Ma este, a Bartók Rádió műsorán, 19:00 – 19:35

http://hangtar.radio.hu/images/kh0.pngÖsszhang - a zenei élet aktualitásai

Most jelent meg!

Herpy Miklós: Aggházy Károly - Egy Liszt-tanítvány élete és kora

Szerk.-mv.: Katona Márta
(Ism. holnap, 
9.30)

Kiadó: Rózsavölgyi és Társa Kiadó
Oldalszám: 228 oldal
Várható megjelenés: 2018. augusztus 10.
Méret: 210 mm x 290 mm
Kötés: Keménytáblás

Aggházy Károly (1855-1918) zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus az előző századforduló magyar zenetörténetének jelentékeny mestere volt. Munkásságával a magyar zene két nagy korszakát kötötte össze: Liszt Ferenc és Bartók Béla korát. Vándoréveiben Hubay Jenővel társulva koncertezte végig Európa zenei központjait. Párizsban, Londonban és Brüsszelben aratott sikereket, majd Berlinben lett tanár és komponista. Harmincnégy évesen, érett művészként tért haza, és ettől kezdve életét a zongoratanításnak és a magyar zeneművészet fejlesztésének szentelte. Zenéjében sokat merített a francia és német kultúrából, anélkül, hogy magyarságából veszített volna. Ez a rendhagyó kötet neki és kortársainak állít emléket, és 2018- ban, Aggházy halálának centenáriumi évében számos eddig ismeretlen vagy kevéssé ismert dokumentum és kép segítségével kísérli meg megtörni a csendet, amely e muzsikust és generációját még ma is övezi.

1059   Ardelao • előzmény1058 2018-09-19 08:32:40

https://images-na.ssl-images-amazon.com/images/I/41kKBibn15L._SX382_BO1,204,203,200_.jpg

Orczy Bódog e második operájáról ez áll a FŐVÁROSI LAPOK, 1882.06.18.-i számában (eredeti helyesírással):

Báró Orczy Bódog uj operája.

          A napokban kaptam meg a báró Orczy Bódog uj operájának, a »Sisyphus«-nak, kinyomatott teljes szövegét, melyet két angol költő: Frederick és Corder írt. Három felvonásban van feldolgozva a Sisyphus meséje, hogy mily érdekesen, annak megítélését olvasóimra bízom, megjegyezvén, hogy az angol versek kitűnő szépek. A személyek: Sisyphus, Ephyra királya (bariton), Leander, öcscse (tenor), Phidon őrtiszt (basszus), Trophonius, a halál testvére (tenor), Merope (sopran), Plejád testvérei Maja (alt), Alcione, Elektra, Taygeta, Steroped, Caeleno (plejádok,) felügyelők, munkások, nők, polgárok, sat.
          Az első felvonás mély bánya fenekén játszik, hol a legbölcsebb halandó, Sisyphus parancsára egy sereg munkás dolgozik, ásva a földet, sziklát mind mélyebbre, hogy a varázspálcát, mely birtokosának minden emberi és isteni erőt s igy a halál felett is hatalmat ád, megtalálhassák. A munkások már-már lázonganak a véget nem érő és sikertelen munka miatt, s hogy az istenek hatalma ellen kell dolgozniok, egy zsarnok bűvész parancsára. De e pillanatban megtalálják a bűvös követ, mely a varázspálcát még elzárja s egyik tiszt a király után szalad. Ekkor lép elő a sziklák közűl Merope, a legszebb plejád, ki vándorszemlén járt a földön s tudtunkra adja, hogy bár nehány óra múlva lejár a kiszabott idő, de testvéreivel ő nem tér vissza az égbe, mert szereti a legtökéletesebb embert, a legnagyobb királyt, ki valaha e földön élt. Nem törődik azzal, hogy földi boldogságáért elveszti halhatatlanságát. Sisyphus megérkezvén, a követ fölemelik s ő a kiomló lángok közé rohan, hogy a varázspálcát kihozza. A munkások ismét ellene fordulnak s biztatják egymást, hogy a követ bocsássák vissza s temessék oda a bűvészt, mert Jupiter is igy akarja. Már meg akarják tenni, mikor Merope áll eléjök, visszariasztja őket s a követ megköti, mert bár eleresztik a munkások, a kő nem mozdul. Sisyphus diadalmasan lép ki a varázspálcával s Meropet meglátván, kéri, hogy legyen jegyese és királynéja, ígérvén, hogy uj hatalma által a halhatatlanságot is megadja neki. Hatalma jeléül maga elé idézi az emberiség legnagyobb ellenségét, a Halált. Ez meg is indul s testvére és társa Trofonius által jelenti közeledését és egyszersmind inti Meropét, hogy ha szándéka mellett marad, a nász napján készüljön a halálra. Sisyphus ellene mond s a jelenvalók nagy örömére magát egész diadalmasan a föld és ég urának hirdeti ki.
          A második felvonásban Meropet testvérei, a plejádok, hívják vissza, hogy megmentsék:

Oh térj vissza kedves vándor,
Oh nézd szívünk szorongását,
Nem találod földön soha,
Az ég derült nyugodalmát.
Oh jöjj vissza kedves vándor

S legyen minden elfeledve !

Oh te legszebb, legjobb köztünk,
Mint eltévedtél,
Hogy az öröklétröl lemondsz

Földi üdvökért, sat.

          Fenyegetik a halállal s felszólítják, törje össze a varázsbotot. Merope, bár retteg a halál gondolatától, melylyel testvérei ijesztik, megtagadja a visszatérést s a király szavára bízza magát. Hírek járnak, hogy a Halál közelget s kegyetlenül pusztít útjában döghalál név alatt. Sisyphus azonban sietteti a lakodalmat, a nászünnep kezdődik s a »Setét árny« épp az áldozó oltáron jelen meg, hogy Meropét elragadja; de Sisyphus megragadja s hatalmának lefőbb diadala jeléül az egész világ örömrivalgása közt a falhoz köti.
           A harmadik felvonásban mindazok az emberek, kik vénség, szegénység, nyomor, szerencsétlenség, elhibázott élet miatt halni s az élettől menekülni vágynak, Sisyphushoz tódulnak, rátámadnak, szidalmazzák, átkozzák s követelik, hogy bocsássa szabadon a Halált.
          Sisyphus csodálkozik, belátja tévedését, hogy az emberek gyarlóságát s változandóságát kifeledte számításából; de mégsem hajol szavukra, mig Trofonius meg nem magyarázza, hogy a halál nem ellenség, hanem jó és gyöngéd barát, ki mindenkit megvigasztal.
          Sisyphus végre kész engedni ennyi kérésre, de Meropét meg akarja menteni s magát áldozza fel, ha Meropét az égiek visszaviszik csillagzatába. Az alkut az égiek elfogadják. Sisyphus összetöri a varázsbotot, Merope égbe száll. A világ elsötétül. A végzene alatt a homályból kifejlődik a Hadesz, a görögök túlvilága és látszik Sisyphus, ki nagy kövét a sziklákon fölfelé emelgeti. Ezzel a függöny legördül.
          A zenei rész is nagyobbára megvan, s egyes számait tetszéssel fogadták az ez évi hangversenyeken; a Plejádok: »Return, dear wanderer, return« kezdetű dalát már szerte dalolják, úgyszintén az égbe hívó s földi szerelemről szóló verssorokat.
          Örvendetes, hogy báró Orczy Bódog terhes zenetanári állomása mellett is folyvást míveli a magasb zenét.

Deák Farkas.

Mindenesetre nem lehetett túl rossz e mű zenéje, hogy ha annak ellenére, hogy az még csak „nagyobbára” készült el, egyes számait tetszéssel fogadták, sőt, egyik dalát „már szerte” dalolták. 

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

OrgonaExpedíció
Audiencia a hangszerek királynőjénél

17:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

OrgonaExpedíció Extra
A Müpa+ hűségprogram exkluzív rendezvénye

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Viviane Hagner (hegedű), Rohmann Ditta (cselló), Heinz Holliger (oboa), Reto Bieri, Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott), Roman Rabinovich, Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
kamara.hu – a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
Üveggyöngyjáték
DORÁTI: Duo Concertante
VERESS: Szonatina
BRAHMS: 3. (c-moll) zongoratrió, op. 101
HEINZ HOLLIGER: „COncErto“- collage
BRAHMS: h-moll klarinétötös, op. 115

19:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Sass Sylvia mesterkurzusának résztvevői:
Miki Hayashi, Alisa Katroshi, Yuliia Keikieva, Molnár Eszter, Varga Anna, Vámosi Katalin (ének)
Nagy Márta (zongora)
Részletek Mozart, Donizetti, Verdi, Puccini operáiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Ruth Cochen (zongora)
BEETHOVEN: f-moll zongoraszonáta op.57. no.23. “Appassionata”
LISZT: Spanyol rapszódia S.254, R.90
CHOPIN: 4 ballada

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Bódiss Tamás, Enyedi Pál, Horváth Márton Levente, Merczel György, Mezei János, Mizsei Zoltán, Pétery Dóra, Rajk Judit, Soós András (a tanszék tanárai)
Az Egyházzene Tanszék jelenlegi és volt hallgatóiból álló kórus
A Zeneakadémia jelenlegi és volt hallgatóiból álló kamarazenekar
A téli ünnepkör zenéi
Az Egyházzene Tanszék műsora
Válogatás az egyházi év téli ünnepeinek zenéiből
Gregorián himnuszok, antifonák és misetételek, korai polifónia
Du Fay, Josquin, Stoltzer, Porta, Lassus, Palestrina és G. Gabrieli adventi-karácsonyi feldolgozásai
A pozsonyi Anna Hannsen Schuman-kódex tételei
Praetorius, Schein és Scheidt korálfeldolgozásai
Istvánffy Benedek két hangszerkíséretes adventi és karácsonyi kórusműve
L. Couperin, Reger, Tournemire, Messiaen és Dupré orgonaciklusai (részletek)

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
19:00 : Debrecen
Kölcsey Központ

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Turandot
Koncertszerű előadás

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Hegedűs Endre (zongora)
Pécsi Balett
„Az örökifjú CHOPIN”
2 polonéz: cisz-moll, op. 26 és A-dúr, op. 40 No. 1
2 noktürn, op. 9 - b-moll, No. 1 és Esz-dúr No. 2
g-moll ballada, op.23
Andante spianato és nagy polonéz, op. 22 - szünet - cisz-moll scherzo, op. 39 , 2 keringő, op. 64 - No. 2 cisz-moll és Desz-dúr No. 1
h-moll szonáta, op. 58
A mai nap
született:
1766 • Rodolphe Kreutzer, hegedűs († 1831)
1895 • Paul Hindemith, zeneszerző († 1963)
elhunyt:
1993 • Lucia Popp, énekes (sz. 1939)