The Bridge Boys - - kegy -

Nem született zenész családban. Annyira nem, hogy a család legtöbb tagja a hangvilláról azt gondolta, az a halkés. Persze ez a finoman cizellált kulturálatlanság a negyvenes évek derekán gyűrűzött be hozzájuk is, amikor a Battonyától Nemesmedvesig turnézó szovjet vendégművészek sok emberrel elhitették: a zongora arra való, hogy befűtsük vele a kályhát.

A kis - kegy - ennek ellenére nem vesztette el az érdeklődését. Már egész fiatalon deklarálta, hogy úttörősípon akar játszani, de a felnőttek leintették: te még csak kisdobos vagy. Egy iskolai zenei toborzáson ekkoriban látott először tangóharmonikát, s könyörgött szüleinek, írassák be a helyi zeneiskolába. A szülők azonban elmagyarázták, a tangóharmonika nagy és súlyos hangszer, nem volna jó, ha a kis - kegy - idő előtt gerincferdülést kapna. Cserébe kapott egy szájharmonikát, amin soha nem tanult meg játszani.

Középiskolás kamaszként döntött a gitár mellett. Ez idő tájt már tudván tudta: we don\'t need no education, ezért autodidakta módon zárkózott be a szobájába, ahonnan három hét múlva előlépvén már simán nyomta a D-dúr - A-dúr akkordváltást. Ebből következőleg hónapokig csak a Virágéknál ég a világ című népdalt játszotta, pedig abban egy E-dúr is van.

A sikeren felbuzdulva a következő művek megkomponálását tervezte be: Imaginary Landscape, IX. szimfónia, Don Giovanni, Zene húros és ütős hangszerekre, valamint cselesztára. Idővel azonban be kellett látnia, hogy egyfelől ezek a művek már léteznek, másfelől tehetsége jóval szerényebb műalkotások létrehozását engedélyezi. Így aztán gyorsan new wave zenekart alapított Szabó család néven, amellyel komoly sikerre vitte a Stereo Lisa mosolya című slágert. A dolog értékét csökkenti, hogy mindez a nyolcvanas években történt, amikor olyan szerzeményekkel sikert lehetett elérni, mint a Rio, az I Just Can\'t Get Enough, a Boys Don\'t Cry, a Ballag a katona, a Jön a Break vagy a Yo-yo.

- kegy - -et azonban mindez egy csöppet sem érdekelte. Zenekarát, amelyben ő volt a zenekarvezető, a szövegíró, a zeneszerző és a szólógitáros, két koncert után otthagyta, mert a tagok nem voltak hajlandók bevenni a barátnőjét tikfázni. Rövid zenei parodista pályafutás után csatlakozott egy újabb formációhoz, amellyel tévedésből óriási sikerre vittek egy rap számot. A sikert látva elhatározták, hogy a dalt soha többé nem játsszák, helyette melankolikus, a szuicid hajlamokat erősítő dalokkal szórakoztatják a közönséget. Plusz minden koncert elmaradhatatlan darabjával, a Csehországba\' vóna jó című - kegy - -slágerrel, amely hosszan tárgyalja, miért nem iszik az ember barna sört.

A sláger mellesleg nem csak a közönségre, a zenekar tagjaira erősen hatott. Prágai hakni mellett döntöttek. A kis csapat 1990 augusztusában koncertezett először The Bridge Boys (And Girls) néven a Károly-híd mit sem sejtő közönsége előtt, és mivel - háromnyelvű feliratuk tanúsága szerint - minden bevételüket fel kívánták ajánlani a városban másnap koncertező The Rolling Stones megsegélyezésére, a jó humorú cseh és nemzetközi közönség adakozókedvének köszönhetően betegre keresték magukat. De a pénzt titokban elsörözték.

Huszonkét éves korára - kegy - gitárjátéka annyira kikristályosodott, hogy egyértelművé vált: jobb ezt abbahagyni. Azóta csak akkor van hangszer a kezében, ha rendet rak a szobában. Tehát nagyon ritkán. Jelenleg vicces zenei témájú írásokból él - elég rosszul.