Bejelentkezés Regisztráció

Nagy zeneszerzők

Angaba! - Johnny Weissmüller

2004-03-19 07:58:00 -kegy-

\"Nagy Németország hatalmas őserdeinek szegletében, egy kis Elba menti faluban született a két világháború közötti időszak legkedveltebb dalművésze, Martha Weissmüller (művésznevén: Johnny Weissmüller). Kevesen tudják, hogy az egzotikus hangszínéről, és különleges, állathangokra emlékeztető improvizációiról híres énekesnő számos kiváló sláger szerzője is.

A kis Martha - mint minden Elba-parti lány - már egészen fiatalon jeleskedett az úszásban. Társaitól elütően, ő a művészetek iránt is erősen érdeklődött, s a művészetek közül különösen kedves volt számára a zene. Míg a többiek egy-egy kellemes, nyári délutáni, húsz-harminc kilométeres könnyű, üdítő úszás után Bismarckosat és Wehrmachtosat játszottak a folyó szelíd, napsütötte kanyarulatának partján, Martha az erdő sűrűjében kódorgott, és csak úgy, magának elénekelte a Ringet még vacsora előtt.

Úgy kilenc-tíz éves lehetett, amikor az első eltévedése alkalmával a ciklus végére ért, s így határtalan unalom fogta el. A Ringen kívül más szerzeményt nem ismert, hát kénytelen volt valamit kitalálni a saját szórakoztatására. A dzsungel hangjai megihlették, azonnal rögtönzött egy dallamot, amely a maga nemében tökéletes tonális kompozíciónak volt mondható, ugyanakkor hangzásában illeszkedett az őserdei rigók, harkályok és baglyok hangjához, pedig a baglyok - nappal lévén - csöndben szenderegtek. Az alkotás hevében Martha szöveget is költött a zenéhez, s mire az erdőből kikeveredve épp hazaért az esti káposztás wurst tálalására, már készen volt első, zsenge slágere, Apu, hod med be? címmel, amely - természetesen a dzsungel ihletésére - egy elefántról és egy oroszlánról szólt. Martha édesapja, kitöltve a kislány pohárka sörét, elmagyarázta, hogy az elefánt és az oroszán valójában a szavannán él. Ez azonban nem szegte Martha kedvét.

Zenei karrierről mégsem lehetett szó. A szigorú atya ragaszkodott ahhoz, hogy Martha úszó legyen. A szerencsés (vagy szerencsétlen? - ki-ki döntse el) véletlen mégis az énekművészi és zeneszerzői pálya felé sodorta a kislányt. Edzője, aki az újabb háború után az NDK női úszóválogatottjának szövetségi kapitányaként vált világhírűvé, túl sokat adott Marthának a növekedést serkentő és teljesítményt növelő, egyébként saját kísérletezésű szereiből: a kislánynak termetes muszklijai lettek, tizenegynéhány évesen már elérte a száznyolcvan centis magasságot, és - való igaz! - soha nem látott teljesítményeket produkált a medencében, ám ezzel egy időben kiszőrösödött a mellkasa, bajusza nőtt, elmélyült a hangja, majd, mindennek betetőzéseképp, hímtagja fejlődött. Ez gyakorta adott okot gyanakvásra a versenybizottságok számára. Marthát hamarosan kizárta a német úszóliga.

A kislány szenvedéseit fokozta, hogy apja a reggeli sörök mellett egy ízben így szólt hozzá: \"Ilyen randa tehenet még a te Wagnered se tudna kitalálni, na, takarodj a szobádba!\" Marthának ettől fogva tilos volt édesapja előtt mutatkoznia. Elfüggönyözött szobájába zártan depressziós rohamok fogták el, még a zenéről is elfeledkezett. Egészen addig, míg úgy nyolc-tíz évvel később, egy délután fel nem pattant ágyáról, és ki nem jelentette: \"Elég!\" Németes precizitással azonnal az Egyesült Államokba emigrált.

Rövid keresgélés után Bostonban talált munkát: egy varietészínházban dolgozott, mint szakállas nő, persze, éhbérért. Mégis megnyugtatta a tudat, hogy önálló életet él, magáról gondoskodik. A téli időszakban a színház vándortársulattá alakult, átköltözött a nyugati partra. Martha azonnal megkedvelte Kalifornia meleg éghajlatát, érezte, jövője itt teljesedhet be. Szabadidejében ismét dalokat kezdett írni. Eszébe ötlöttek a gyermekkori élmények, a dzsungel fantasztikus, bódító hangjai - ezekből merített bátorítást. Csupán passzióból kezdett el házalni a művekkel, de néhány helyi rádió ráharapott a szerző által előadott szerzeményekre: alacsony gyártási költséggel elkészítették a felvételeket, és sugározni kezdték őket. Martha dalai pillanatok alatt sikeressé váltak, egész Kalifornia együtt énekelte a Tiger Rag és a The Lion Sleeps Tonight című slágert. A rádiók marketingesei szerint a slágerek jobban eladhatóak, ha férfi a szerzőjük. Így Martha, aki amúgy sem volt egészen elégedett nőiességével, Johnnyra változtatta a nevét.

A közönséget elsősorban Johnny orgánuma ragadta meg. Imádták vad, egzotikus, ősi, ösztönös, barbár intonációit, amelyekkel saját muzsikáját tolmácsolta. A hallgatókat igazából nem is érdekelte, ki írja a dalokat, csak Johnny hangját hallhassák. Johnny már ismert művészként találkozott Hollywood egyik elegáns éttermében a kiváló librettószerzővel, Edgar Rice Burroughs-val. Burroughs azt ajánlotta, írjanak együtt zenés drámát kifejezetten Johnny egyéniségéhez igazítva. Johnny igent mondott a dologra, s hamarosan bemutatták a Tarzan, a vadember című darabot, amely tomboló sikert váltott ki Los Angeles-szerte. A mű olyan híres betétdalai, mint az Aaaaaoooouuaaooouuuuggghhhhhh!, vagy az Angaba! ma már örökzöldnek számítanak. A darab hősei - Csita, Kölyök, Jane - pedig mindannyiunk kedvencei.

Burroughs és Weissmüller szerzői együttműködése gyümölcsözőnek bizonyult. A Tarzanra azonnal lecsapott a film, s hamarosan sorra készültek a folytatások. Johnny Weissmüller olyan átütő sikert ért el Tarzan szerepében, hogy szerzői munkásságáról szinte mindenki megfeledkezett. A művek azonban örök mementóként hirdetik e kiváló alkotó zsenijét.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.