Bejelentkezés Regisztráció

Dalolj nekem

Valódi pletykák alapján - A pályázat

2006-12-23 09:52:00 Kerékgyártó György - Szűcs József

\"Valódi Decemberi nap a Teatro Palazzóban. Esteban Fuentes a karácsonyra dekorált irodájában asztalra csapott lábakkal ül, maga elé bambul, és narancslikőrt szopogat. Belép Esmeralda, a titkárnője.
   - Csakhogy mindjárt vége ennek az évnek is - mondja nagyot sóhajtva a direktor. - Ilyen egy évadkezdést! Alig vártam, hogy túl legyünk a Nabuccón.
   - Jut eszembe - mondja Esmeralda, miközben az asztalra helyez néhány átnézendő iratot -: a rendező úrnak újabb koncepciója van vele kapcsolatban.
   - Atya ég! Épphogy sikerült kivédeni, hogy a tüntetőkkel énekeltesse a Szabadság-kórust. Az ostoba pirana!
   - Az nálunk nem honos - feleli Esmeralda, majd visszatér a tárgyhoz. - Attól tartok, még rosszabb, amit most akar.
   - Mi lehet ennél rosszabb?
   - Azt akarja, hogy a szilveszteri gálában legyen benne a Va pensiero, és az idén elbocsátott alkalmazottak énekeljék.
   - Ez megőrült? Egy olyan bálon, ahol a vendégek kilencven százaléka vállalkozó? Azért a művészetnek is van határa! Különben meg… - gondolkodik el. - Bánom is én. Lehet, hogy jövőre nem is én leszek itt a főnök.
   - Ezt hogy érti? - kapja fel a fejét a titkárnő.
   Fuentes bosszankodik, hogy elszólta magát.
   - Lehet, hogy addig a kardomba dőlök.
   A titkárnő elneveti magát.
   - Na, mert azért, főnök. Már azt hittem, komolyan beszél.

   - (Reklám) -

Ugyanaznap, valamivel később a Latin Róka Párt központjában. Gucci és Armani öltönyös, Trockij szemüveges férfiak ülnek a tárgyalóteremben, a többség vadul laptopol. Egy idősebb tag a sarokban villanyrezsón pirana halászlét melegít, közben vastag füstöt eregetve cigarettázik.

   - Az volt a szép, amikor kilencszázötvenben lecsapoltuk a mocsarakat. Azóta nem ettem jó halászlét. De tudjátok is ti, mi a jó, ti, ifjúgerillák!
   - Mi a baja az ifjúgerillákkal? - kérdezi zordan egy harmincas férfi - Védtük a hazát.
   - Egy marék kölökcsókát, azt védtetek ti, édes fiam - torkollja le az öreg. - Azt hiszed, nem tudom, mi volt ott? A fiam pont egyidős veled. Csak a szex, meg a pia. Aztán éjjel tök részegen éles lőszerrel lőttetek a lőtéren. Sötétben!
   - Ezt maga mondja, aki a horgásztanyán esténként úgy bekómált, hogy marékszám szórta a tábortűzbe a szolgálati fegyverhez kapott töltényeket? Csak úgy repkedtek az éles lövedékek a kádersoron. Ha nem jön időben a rendszerváltás, maga tuti leterít valakit. Ráadásul a mieink közül.
   - Azt mondjad meg inkább - komorodik el az öreg -, hogy van-e a halászléhez fehér kenyér, mert anélkül az egész annyit se ér, mint ifjúgerilla Kalasnyikov és óvszer nélkül.

   - Rájöttem - néz fel a laptopjából a miniszterelnök. - Írok az Interneten egy beszámolót, amiben rámutatok a saját hibáinkra. Például kifejtem, hogy nem elég, ha a polgár befizeti a hozzájárulásait a reformhoz, értenie is kell, hogy miért fizeti be. Egyben megígérem, hogy a jövőben mindenki érteni fogja a reformfolyamatok lényegét.
   - Elhiszi ezt valaki? - kérdezi az ifjúgerilla.
   - Aki nem, arról lekommunikáljuk, hogy rendzavaró csőcselék. Jaj, el ne felejtsek a blogomon az egész országnak boldog karácsonyt kívánni!
   - Reakciósok - morogja az öreg a sarokból.
   - Kértelek már Ramon bácsi, hogy ne használj vízözön előtti kifejezéseket. A dolgokat a nevükön kell nevezni. Csak jó nevet kel kitalálni nekik. Van még valami?

   A sarokban Esteban Fuentes emeli fel a kezét.
   - Ja, igen - mondja a miniszterelnök. - A Teatro Palazzo. Nagyon elégedett vagyok, az összes régi jó művész barátunk a legjobb kezekben van.
   - Én le akarok mondani - jelenti ki keményen Fuentes.
   - Dehogy akarsz. Pénz kell? Csak szóljál! Bezárunk még egypár kórházat, és megvonjuk a diákok kedvezményeit.
   - Én le akarok mondani. Mindenki utál. És különben is egy nyűg ez az operaigazgatás. Késő estig bent kell lenni, reggel már zaklatnak, próbák, minden marhaság. Szeretnék valami izgalmasabbat. Én csak megbízott vagyok, mikor lesz már vége?
   - Nem lehet.
   - Ez nem igazság.
   - Na, jó - zárja le a vitát a miniszterelnök. - Megvárjuk a pártkongresszust, és ott meglátjuk, mit lehet tenni. Aztán kiírjuk az igazgatói posztra a pályázatot. - Fuentes szeme felcsillan, ám a kormányfő lecsapja a labdát. - De arra készülj, hogy ha a kongresszus nem talál neked új pozíciót, akkor a pályázatot úgy írjuk ki, hogy te nyerd meg.

   - (Reklám) -

Másnap reggel a Teatro Palazzóban. Esteban Fuentes olyan kávét iszogat, amilyet az előbb a reklámban láttunk. Esmeralda lép be, színes lapokat tesz elé.
   - Tessék - mondja. - Ezek az Andrea Chénier plakáttervei. - Jobban végigméri a főnökét. - Valami baj van?
   - Csak a tegnapi pirana halászlé - lódít a direktor. - Hozzon szódabikarbónát! Vagy inkább aszpirint. Vagy inkább mind a kettőt!
   - Rendben - bólint a nő. - És a rendezőnek Nabucco ügyben mit mondjak?
   - Semmit. A zenekar viszont kezdje el próbálni A denevért!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.