Valódi pletykák alapján - A hurrikán
Santo Quasimodo egyik elegáns étterme, ebédidő van. Mike Fayo a másik Brinckmann fiúval elegáns öltözetben az étlapot böngészi.
- Nem is tudom - tűnődik Fayo. - Annyira unom ezeket a dolgokat: lazac, fekete-tengeri kaviár, szarvasgomba. Kitalálhatnának már valami újat.
- Igazad van - feleli a másik. - Az ember néha úgy enne valami különlegességet. Például paprikás krumplit.
Ebben a pillanatban maga a tulajdonos lép oda az asztalhoz. Úgy tesz, mint aki nem ismeri meg a vendégeit.
- Ajánlhatok valami specialitást az uraknak? Látom én, hogy önök ínyencek. Az étlapon nem szerepel, de önöknek szívesen elkészítjük a sárgaborsó-főzeléket vagdalttal.
- Maguknál minden vendéget a tulajdonos szolgál ki? - kérdezi Fayo gúnnyal.
- Csak az ínyenceket, kérem. Adunk erre. Mert mostanában annyi mindent összeírnak az újságot - mondja a tulaj közelebb hajolva, az \"újságok\" szót jól megnyomva és közben a két Brinckmann fiúra kacsintva.
- Én nem kérek sárgaborsót - feleli a másik szakíró. - Van itt a konyhafőnök ajánlatánál az, hogy zsíros kenyér lilahagymával. Ez eddig nem volt. Az mi?
- Kérem tisztelettel, a kenyérszeleteket középvastagon a kacsasült lehűtött zsírjával kenjük meg, a karikára vágott lilahagymát cikkekre bontjuk, és dekoratív formában elhelyezzük a kezelt felületen, majd az egészet sóval ízesítjük, végül egy egzotikus fűszerrel, úgynevezett pirospaprikával leheletvékonyan meghintjük.
- Azt kérem!
- Én maradok a sárgaborsónál - mondja Fayo.
- Kiváló választás. Mondtam én: maguk olyan ínyencek, mintha csak maguk volnának a Brickmann fiúk.
Fayo társa elmereng a vacsorázókon, mikor végre magukra maradnak.
- Mondd csak, mi ez a cirkusz a Teatro Palazzóban?
- Nevetséges, kérlek. Ma volt a társulati ülés. Leépítések vannak. Lázong az egész ház, azt akarják, hogy menjen az igazgató. De hiába ugrálnak, legfeljebb a nyakukra ültetnek majd egy kormánybiztost.
- Nagyon bizarrul hangzik.
- Ez semmi ahhoz képest, hogy a tengerparton a Teatro Bodeguitónak ez az idei az utolsó szezonja. Lehet, hogy el is adják.
- Igen, hallottam, hogy felújításra szorul.
- Frászkarikát - legyint Fayo. - Független geográfusokból és meteorológusokból álló bizottság megállapította, hogy a partok felé tart egy hurrikán.
- Na, már itt is? - élénkül fel az unalmas téma után a másik Brinckmann. - Ezt kiről nevezték el?
- Hosszú történet. Volt róla internetes szavazás is. Rengetegen szerették volna, ha a miniszterelnökről nevezik el, mások az ellenzéki párt vezetőjére voksoltak, és tömegek követelték, hogy legyen Natalia Oreiro hurrikán a neve. Végül mégis Cunami lett, ahogy eredetileg tervezték.
- Ez hallatlan - keseredik el a Brinckman. - Akkor minek írtak ki szavazást?
- Mindig ez van - feleli Fayo, amikor a pincér a háta mögött a diadalmasan vigyorgó tulajdonossal eléjük teszi az ételt.
- Jó étvágyat kívánok hozzá! - alázatoskodik a tulaj. - Kérem, egyék olyan örömmel, mintha csak cikket kellene róla írniuk.
- (Reklám) -
A Teatro Palazzo. Donna Rosa Alveola, az operaház sztárszopránja, aki a napokban tért vissza egyévados Scala-beli vendégszerepléséről, a férje társaságában interjút ad a Santo Quasimodo-i Operabarátok Bulletinjének.
- Művésznő - kérdezi az újságíró -, a hazatérése után újabb szerepeket próbál, vagy ismét azokat fogja játszani, amelyeket a közönség olyan kitartóan, tisztelettel és rajongó imádattal szeret öntől?
- Újakat - veti közbe a férj.
- Drága Gustavo, tisztelettel kérem, hogy most fogja be! - feleli a művésznő, majd a kérdezőhöz fordul. - Új szerepeket fogok játszani.
- A teljes évadot itthon tölti, vagy közben ismét utazik majd? - hangzik az újabb kérdés.
- Karácsonykor lesz egy kisebb utazás… - mondja a férj.
- Gustavo, kedves, egyetlen szerelmem, húzzon bőrt a fogaira! - mosolyog a művésznő, majd az újságírónak felel: - Karácsonykor elutazom egy hétre egy németországi gálára.
- Úgy tudom, őszre szervez egy jótékonysági estet - veti fel az újságíró.
- A Teatro Bodeguito javára - szól közbe a férj.
- Édes Gustavo, kedvesem, megkérem most tisztelettel, kussoljon már, ha mondom - szól oda teljes tisztelettel Donna Alveola. - Igen, a Teatro Bodeguito javára.
- Ön is úgy ítéli meg, hogy az opera bajban van?
- Gustavo, ha megszólal, lezúzom - kacag a művésznő. - Igen. Mi sem természetesebb ennél. Az opera feladata, hogy értéket közvetítsen a nemzetnek. Ha nem lesz opera, ki közvetít értéket a nemzetnek? Szerintem fontos, hogy a nemzet kapjon értéket, ezért meg kell őrizni az operát, hogy legyen, ami értéket közvetít a nemzetnek. Azért rendezünk jótékonysági esetet, hogy megmentsük a Cunami hurrikántól, és legyen értéke a nemzetnek.
- (Reklám) -
A Teatro Palazzo társalgója. Carmelia néni szokás szerint a Klikket olvassa, az egyik asztalnál Alvaro és Gonzales, a két kürtös, előttük temérdek söröspohár.
- De megrázom ezt az újságírót - kiált fel Carmelia néni. - Hát ez nem is azt írta le, amit mondtam neki.
- Maga beszélt azzal a firkásszal? - csuklik Alvaro.
- Mit gondol, kit keresnek meg mindig legelőbb? - kérdez vissza a kantinosnő. - De legalább azt írnák, amit mondok.
- Ilyen ez - dülöngél Gonzales. - Mindenki manipulálni akar bennünket. Elmondjak én egy titkot, Carmelia néni, drága?
- Mondjál, fiam!
- Pszt! Tessék csak közelebb hajolni!
Carmelia néni izgatott kíváncsisággal oda telepszik az asztalhoz.
- Azt hiszi, ezt a Cunami hurrikánt nem tudták előre az eddigi vezetések? - suttog a kürtös. - Tudtak azok mindent már évekkel ezelőtt. Csak senki nem merte bevállalni, hogy bezárja az ország második játszóhelyét. Most tessék! De az is lehet, hogy még nagyobb disznóság van a háttérben.
- (Reklám) -
Címlaptörténet a Klikk másnapi számában:
HURRIKÁNT IDÉZETT ELŐ A FELELŐTLEN VEZETÉS
SANTO QUASIMODO - Pénzügyi csalás állhat az operabotrány hátterében. Információink szerint a felelőtlen vezetés hurrikánt idézett elő a partok mentén, hogy ezzel kendőzze el az intézmény pénzügyi válságát, és elbocsáthassa a Teatro Palazzo több alkalmazottját, köztük számos kiváló művészt. Donna Rosa Alveola úgy véli, a hurrikán nemzetietlen, ezért tiltakozó estet szervez.