Dalolj nekem! - CCLVI / XXX.
Bevezető | Ki kicsoda? | Az előző részek tartalma | Az előző részek |

Esteban Fuentes irodájában Lenin, Elvis, Che és néhány vezető egyéniség tárgyal a direktorral.
- Biztosíthatom, hogy mindent előkészítettünk a Gerilla délben fürdik bemutatójához - mondja éppen Fuentes.
- A gerilla délben für Dich - nevet Lenin a saját viccén. - Csak egy kis tréfa volt. Mert mi, elvtársak is rajongunk a tréfáért.
Ebben a pillanatban Yolanda Martinez lép be, fején vörös csillagos barett sapka, ökölbe szorított karját a vörös fényben feltündöklő jövő felé rázza, és rázendít a Bunkócskára.
- Ezer sarló és kalapács! Ki ez a mozgalmi veterán elvtársnő? - kérdi szemöldökét felvonva Lenin.
Yolanda sértetten vág vissza:
- Mit mondtál, kopasz? Én, veterán? Jó, hogy nem azt vágod hozzám, hogy kurta ez a szoknya, Gogolák elvtársnő! A jó Volga anyádat, te kecske! - azzal a retiküljével nagyot húz Lenin fejére.
- Semmi baj, Uljanov elvtárs, a sebet majd bebalzsamozzuk - kiáltja az egyik gerilla, miközben lefogják Yolandát.
- A balzsamozással még ráérünk! Arra válaszoljanak inkább, hogy juthatott be ide ez a formalista, reakciós elvtársnő? - háborodik fel Lenin. - Hirdessék ki, hogy ezért az őrség tagjai között uzsonna után rendkívüli ötórai tarkón lövés lesz. Ezt a nőt pedig… Kobának mégis igaza volt… Ezt a nőt vigyék a Gulagra!
- Bátorkodom jelezni, hogy az itt nincs - szól közbe Fuentes.
- Akkor a művészetéért adjanak neki egy Aranycsákánnyal ékesített Trockij-díjat, és küldjék el kávét szüretelni! - Fuenteshez fordul. - Jön a lemeztársaság, és a népi demokratikus rádió is élőben adja az esti előadást. Nekem aztán minden rendben legyen! És ne feledje: ucsítszja, ucsítszja, ucsítszja!
Fuentes alázatosan hajtja előre a fejét:
- Sajnos nem értem. Én nem tudok cirillül.
- (Reklám) -
Nem sokkal később ugyanott, Lenin és Don Diego áll az irodában. Esteban Fuentes les be tétován az ajtónyílásban. A don rámordul:
- Te is hagyjál most minket!
- Esteban, Esteban, ki-ki nyúgalomba\' - mosolyog jóságosan Lenin.
- Nos, Don Uljanov - kezdi Don Diego -, üzleti ügyben kértem, hogy kettesben beszélhessek önnel. Mint tudja, én befolyásos ember lévén rengeteg vállalkozást irányítok, és egészen biztos vagyok: önöknek sem érdekük, hogy ezek tönkremenjenek. Az ajánlatom: ha a cégeim megmaradhatnak, én folyamatosan el tudom látni önt és a gerilláit kiváló minőségű narancsdzsemmel.
- Erről jut eszembe, Csapajev elvtársnak igaza volt - vágja rá Lenin. - Rengeteg konzervatóriumot kell majd építenünk, mert a munkás-paraszt dolgozó népnek sok konzervre lesz szüksége. - A döbbent don arcába néz. - Rendben, elfogadom az ajánlatodat, kapitalista elvtárs. A korszellem úgy diktálja, hogy csak később sújtson le rád történelmi szükségszerűségből a népharag. Itt a munkás öklöm, nem disznóláb. Megegyeztünk.
- (Vers mindenkinek / Arany János: Családi kör) -
Gloria elitül luxus öltözője a Teatro Palazzóban. Gloria egyedül van az öltözőben, hirtelen zajt hall a pipereszekrény felől. Kihúzza a fölső fiókot, és Alejandrót látja benne összekuporodva.
- Te jó ég! Nincs semmi baja? - sikolt fel a fiatal nő.
- Semmi baj, drága Gloria - feleli Alejandro -, a gerilla elvtársak kiképeztek a rejtőzésre. Bámulatosan értek az álcához és a titkos szervezkedéshez. Megígérték, hogy a napokban azt is megmutatják, hogyan kell illegális kommunista pártot alapítani.
- De miért bújt a fiókba? - sopánkodik Gloria.
- Az apám elől. Nem akarom, hogy összeházasítson bennünket.
- Nos, azt én sem, erről biztosíthatom - feleli Gloria. - Szívem imád.
- Oh, ez fantasztikus, fantasztikus! És ki a szerencsés választott?
- Francisco Ferrer - pirul el Gloria.
- Az ifjú tehetség? De hiszen ez fantasztikus! Nos, engedje meg, hogy én is bemutassam szívem választottját! Drága Gloria, kihúzná a középső fiókot?
Gloria megteszi, amire Alejandro kéri, és a középső fiókban Beatriz Valentét találja.
- Drága Beatriz! - sikkant Gloria.
- Semmi baj, kedves Gloria - feleli a fiókban rejtőző nő. - A gerilla elvtársak engem is kiképeztek. Mellesleg már tudok traktort vezetni és acélt csapolni is.
- Oh, Alejandro, beszélnünk kell az apjával! - sóhajt Gloria. - A szerelem erejének ő sem állhat ellent.
- De, sajnos igen - keseredik el Alejandro. - Tanúsíthatom. Gyerekkoromban egy este szörnyű dörömbölésre és ordítozásra ébredtem a házunkban. Audrey Hepburn dörömbölt, és magából teljesen kikelve követelte az apámat, hogy szeresse őt úgy, ahogyan ő szereti. Tudja, mit felelt az apám? Hogy \"majd ha jobb narancsdzsemet csinálsz, mint az én Isabellám\", azzal visszafeküdt aludni. Szegény Audrey reggelig fetrengett lázbeszédet hadarva a kapu előtt, de az apán nem könyörült rajta. Végül Gregory Peck vitte el vakációzni Rómába, hogy elfeledje ezt az egészet.
- Ez szörnyű - keseredik el Gloria is.
- Frászt! - háborodik fel váratlanul Beatriz. - Odamész és beszélsz vele, vagy tényleg eltöröm a lábadat. Azt hiszed, szórakozásból kötöztettem meg magam napokra büdös gerillákkal?
- Jól van, anyukám, de mikor? - méltatlankodik Alejandro.
- Ma este. Senki se számít rád. Ki énekli a tenort, Gloria?
- Az én drága Franciscóm.
- Csodás. A fináléban váratlanul feltűnsz Francisco mellett, és együtt éneklitek az ő szólamát. Aztán a színpadon bejelented, hogy eljegyzel. Megértetted, Alejandro?
- Meg - csapja össze a bokáját a fiatalember, ami egy fiókban kuporogva nem kis teljesítmény.
- Azért mondom - zárja le az egészet Beatriz. - És most, kedves Gloria, hadd használjam a zuhanyzóját, különben nem állok jót magamért!
Vége a CCLVI / XXX. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)*
* A szerzők ezúton közlik, hogy bef. köv..