Dalolj nekem! - CCLVI / XXIV.

Bevezető

Ki kicsoda?

Az előző részek tartalma

Az előző részek

---

A Teatro Palazzo elitül luxus próbatermében Gloria és Francisco arra vár, hogy Beatriz közreműködésével elkezdhessék a próbát.
   - Oh, Gloria! - sóhajt föl Francisco, mellére szorítva a kottalapokat.- Ön nem is tudja, mennyire hálás vagyok magának, hogy engem is meghívott. Együtt énekelhetek önnel…
   - Hiszen tudja, hogy nekem sem mindegy - pirul el Gloria. - Úgy értem, nem mindegy, kivel lépek színpadra. Különben is megígértre, hogy egyszer még énekelünk duettet.
   - A szalonban. Habos kávé és narancsdzsem mellett - lágyul el Francisco. - De arról álmodni sem mertem, hogy színpadon. Illetve álmodtam, de az olyan illetlen volt.
   - Ugyan-ugyan, kedves Francisco, hiszen ez csak egy dal.
   - Én mégis olyan izgatott vagyok.
   - Ha szépen énekel - süti le tekinteté Gloria -, jutalmat kap.
   - Oh - rogy le kis híján Francisco -, mivel érdemeltem ki ezt a kegyet? És milyen jutalmat?
   - Azt majd meglátja - pirul el fülig a lány.

    - (Reklám) -

Alejandro luxusul elit módon hever a hegyi kunyhóban. A szavakban gyönyörködve hangosan olvassa föl magának a svéd népköltészet egy remekét:
   - \"Lennék bár kolumb vagy brazil,
   s ihatnék kávét!
   Ültömben kiugrat-
   nám az EKG-t.\"

Ebben a pillanatban Beatriz lép be az ajtón.
   - Oh, Beatriz! - csapja le a könyvet Alejandro olyan lendülettel, hogy egy üveg narancsdzsem és egy csomag kávé le is esik a polcról.
   - Oh, Alejandro! - ugrik a nyakába a nő. - Apád megtudta, hogy együtt mentünk el. Nekem is itt kell maradnom.

   - Örökre? - villanyozódik fel Alejandro. - Ez fantasztikus! A két orcánk verítékével keressük majd a kenyerünket. Én vadászom, te pedig gyűjtögetsz. Esténként a tűz mellett Puccinit éneklek majd neked, vagy futballközvetítést hallgatunk az öreg rádión. És egy idő után, ha te is akarod, lesz egy csomó gyerekünk. Majd kibővítjük ezt a viskót. Szerintem a nyugati oldalt kibonthatnánk, és arra terjeszkedhetnénk. A középiskolában tanultam politechnikát, majd én ácsolok kis gyerekágyakat. Istenem, milyen gyönyörű leszel, ahogy ott ringatod az én durván ácsolt bölcsőimet a kandalló meleg fényénél. Azért durván ácsolt, mert csak hármas voltam politechnikából. De énekből ötös. Megtanítok majd neked néhány altatót, amivel álomba ringathatod a gyerkőcöket. És később saját narancsligetünk lesz, saját befőzésű narancsdzsemmel. Istenem, de szép lesz! - Alejandro térdre akar rogyni, de a gipsz nem engedni, jól hasra esik. Onnan sóhajt föl. - Beatriz, mondd, akarsz a feleségem lenni?

A lány meglepetten áll, és csak ennyit felel, de azt elitül és luxusul.
   - Úgy gondoltam, itt maradunk, amíg ki nem találunk valamit.

    - (Reklám) -

A Santo Quasimodo-i rendőrség egyik szobája. Vastag füst áll a helyiségben, pedig az ablak a melegre való tekintettel tárva-nyitva.
   - Te, Jesus! - szólal meg Facundo némi hallgatás után.
   - Igen?
   - Tételezzük fel, hogy lenne egy olyan fánk, amibe rákszirmokat sütnének bele, a tetejére tonhalat borítanának, és citromkarikákat tennének… te azt is megennéd?
   - Mi az hogy! - felel Jesus. Megcsörren a telefon, ő veszi fel.
   A vonal másik végén Don Diego Aranzabal, köszönés nélkül ordítani kezd:
   - Idióta banda! Minek kopatom én itt a számat! Fogadjunk, hogy most is az őrszobán cigarettáztok. - Jesus erre kissé összerezzen, a nadrágjára ejti a parazsat, ijedtében felugrik, és söpörgetés közben vad táncba kezd. Ezalatt rendületlenül tartja a kagylót. A don pedig tovább üvölt. - Abbahagyni az egész El Fanatico-ügyet! Keressétek meg nekem a fiamat meg ezt a Beatrizt! De nekem el ne baltázzátok megint!
   Kis csend, miután Jesus letette a kagylót. Facundo töri meg:
   - És ha ezt az egészet leöntenék chili szósszal, azt is megennéd?^*

Vége a CCLVI / XXIV. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)

---

  ^* A szerzők ezúton közlik, hogy meg.