Bejelentkezés Regisztráció

Dalolj nekem

Dalolj nekem! - CCLVI / X.

2006-06-03 10:50:00 Kerékgyártó György - Szűcs József
Bevezető Ki kicsoda? Az előző részek tartalma Az előző részek

\"Dalolj Késő délelőtt az Esperanza-házban. A csöngetésre Manuel nyit ajtót, aki szertartásosan közli a küszöb előtt álló nővel:
    - Bocsásson meg, hogy megvárakoztattam, de Lope de Vega aggasztóan fásultnak tűnt. Mit óhajt, senora?
    - Senorita, érti? Senorita Yolanda Martinez vagyok. Jelentsen be senorita Gloria Esperanzánál!
    - Attól tartok, madame - vált hangnemet Manuel -, hogy ez teljességgel lehetetlen. A kisasszony lábadozik. Erősen lábadozik. Néha 39 fokon lábadozik. Ma reggel priznicelés közben kétszer lelábadozta a kis hálóruhácskáját. Don Rafael megtiltotta, hogy bárkit beengedjek hozzá.
    - Csak egy kis túrótortát hoztam - mondja enyhülten Yolanda, és nyomatékkal hozzáteszi: - Narancsdzsemmel.

    - Az én munkám lényege a megbízhatóság - köti az ebet a karóhoz Manuel. - A don megtiltotta, hogy bárki bemenjen. Kicsit mérges volt, amikor őt magát sem engedtem be, de a parancs, az parancs. Még magamat sem engedem be, úgy nyújtok be mindent az ajtórésen.
    - Akkor nyújtsa be neki ezt a túrótortát is! - enged Yolanda.
    - Ezer örömmel. Úgyis viszem a senoritának a postát és a lapokat. Megjött a kedvenc zenei magazinja is, a Café Momus. Semminek sem örülhet úgy lábadozás közben, mint ennek. Óhajt üzenni is, madame?
    - Nos - tűnődik el Yolanda. - Mondja meg neki: üzenem, hogy mielőbbi gyógyulást kívánok. Szívből.
    És gonoszul elmosolyodik.

    - (Reklám) -

Gloria szobája, kicsit később. Gloria bágyadtan fekszik az ágyon, megsárgult családi partitúrákat lapozgat, de öt-hét ütemet is átugrik olykor, és a 2/2-et 4/4-ednek látja, olyan zaklatott. Kopognak, majd Manuel lép be.
    - Bocsásson meg, kisasszonyka - mondja a komornyik -, de édesapja visszavonta a korábbi utasítását, és határozottan megparancsolta, hogy akit csak lehet, engedjek be.
    - Ne eméssze magát, Manuel! - feleli Gloria szelíden, közben egy kereszttel félreolvas egy előjegyzést.
    - Senor Aranzabal keresi önt - mondja a derék szolgáló, és Alejandro már be is lendül a szobába.
    - Gloria! - térdel teátrálisan a lány ágya mellé, de Gloria Manuelt nézi.
    - Köszönöm, Manuel - mondja lágyan -, elmehet, most nem kell beengedni senkit.
    Manuel bólint és távozik.

    - Parancsoljon! - nyújtja ajándékait a nő felé Alejandro. - Virág és narancsdzsem.
    - Köszönöm - veszi el mindkettőt Gloria. A virágot egyhatalmas csokor vörös rózsa mellé helyezi, a dzsemet az asztalkára.
    - Hallgasson meg! - hajt fejet a nő előtt Alejandro, ám néhány pillanattal később felemeli a fejét, és a másik csokorra pillant. Az üde rózsaszirmok közül apró üdvözlőkártya lóg ki, rajta a felirat: El Fanatico.
    - Kér egy kis túrótortát? - kérdi Gloria a tálat Alejandro felé nyújtva. Hangjában nyoma sincs a neheztelésnek. - Narancsdzsemes, nagyon finom.
    - Bocsásson meg! - fakad ki Alejandro, mintha meg sem hallotta volna a kínálást. - Értse meg, én épp úgy szenvedek, mint ön. Könyörögve kérem, ne jöjjön hozzám feleségül!
    - Hogy tehetném? - csodálkozik el ártatlanul Gloria. - Hiszen ez atyáink akarata.
    - Boldogtalanok leszünk mind a ketten! Én egy csélcsap vagyok. Egy link. Én nem vehetem magát feleségül. Mi lesz akkor velünk?
    - Megnyugtathatom, én sem vágyom a felesége lenni. Hiszen olyan fiatal vagyok még! Talán tíz év múlva, ha majd igazán híres és gazdag énekesnő leszek, talán akkor gondolhatok a családi boldogságra… Persze, ha kellek még valakinek. De hát hogyan ellenkezhetnék a szülői akarattal?
    - Könyörgöm - reszket Alejandro. - Megígérem, hogy nem udvarolok magának. Nem kacérkodom önnel, gentleman módjára viselkedem, csak tartson ki! Színleljen betegséget még, amíg eszünkbe nem jut valami.
    - Hát jó - bólint Gloria engedékenyen. - De látja, milyen nagyot hibázott: közben egyedül megettem az összes tortát.

    - (Reklám) -

Este az Esperanza-házban. Gloria pilledten hever az ágyban, bátortalan kopogást követően Don Rafael lép be.
    - Kislányom - mondja -, nem is tudom, hogy kezdjem…
    - Drága apu, képzeld, Rosaura írt a mai postával. Ide látogat nyárra. Olyan boldog vagyok, hogy itt lesz a legkedvesebb unokahúgom!
    - Kislányom, én borzasztóan szégyellem magam… - mondja Don Rafael maga elé meredve. - Tudod, ez az egész házasság dolog… Nem tehettem másképp…
Észre sem veszi, hogy Gloria váratlanul a gyomrához kap, és egyre dülledő tekintettel lesi a takaróját.
    - Bizonyos körülmények kényszerítettek - folytatja a don.
    Gloria öklendezni kezd.
    - És más is kényszerített - folytatja az Esperanza-ház feje. - Nem tudom, képes leszek-e még a szemedbe nézni.
    Gloria közben fájdalmasan, de azért lehet mondani, hogy eliten luxus módon elhányja magát.
    - Köpj csak le, Gloria, köpj le, hiszen megérdemelném azt is! - tárja szét a karját Don Rafael.
    Gloria erre újabb adagot öklendezik maga elé a pamlagra.
    - Megérdemlem, hogy gyűlölj! - kiáltja eliten teátrálisan Don Rafael.
    Gloria a harmadik adagot apja öltönyére hányja, majd kimerülten elalél.
    - Kislányom, rosszul vagy? - kérdezi hirtelen ocsúdva Esperanza.

    - nincs reklám, csak egy pillanatnyi hatásszünet, elsötétülés meg minden -

Késő éjszaka. Szirénázó mentőautó hajt ki az Esperanza-ház udvaráról…

Vége a CCLVI / X. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.