Dalolj nekem! - CCLVI / V.

Bevezető
Ki kicsoda?

---

Az első próbanap délelőttje, Esteban Fuentes igazgató puritánul fényűző irodája a Teatro Palazzóban. Az ifjú éveinek vége felé járó Yolanda Martinez lép be. Nyugodt, de némi reszketés érzik a hangjában, amikor mélyen az igazgató szemébe nézve azt kérdezi:
    - Mit jelentsen ez, Esteban?
    - Micsoda mit jelentsen? - kérdez vissza Fuentes.
    - Láttam a kiírást. Nem ezt ígérted a premier után - emlékezteti a férfit Yolanda. - Emlékszel arra az éjszakára?
    - Az tegnapelőtt volt.
    - Azt mondtad, elintézed, hogy én énekeljem a főszerepet a következő bemutatóban. És mi van a táblán? Ki énekli? Ez a kis pirana.
    - Az nálunk nem honos - tájékoztat a bölcs Fuentes.

    - Nézd, Esteban. Nem értem, mi a bajotok velem. Tudod, hogy ugyanolyan jó vagyok a színpadon, mint az ágyban. Megkérdezheted az igazgatótanácsot is. Nekem köszönhetik, hogy eddig sorra elénekeltem a főszerepeket. Én voltam Mimi, Manon, Minnie, Margit, Mefisztó…
    - Az basszus.
    - Ja, valóban… Aida, Adina, Amélia, Agathe, Alfredo…
    - Az meg tenor.
    - De tudod, de tudod! - csattan fel Yolanda olyan tipikus, utálatos hanglejtéssel, amilyenre csak szappanoperák csalódott intrikusai képesek. - Azt tudd inkább, hogy hogyan kaphatom vissza a megérdemelt szátuszomat.
    - Státuszodat - javítja ki az igazgató, miközben puritánul exkluzív konyakot, vagyis cognacot önt magának. - Nézd, édes szívem. Te is tudod, hogy nem egyedül döntök. Hamarosan tulajdonosi ülés, ott lesz az összes szponzor is. Õk mind Gloriát akarják, és nehéz lesz meggyőznöm őket.
    - Beszélhetünk így is - duzzog Yolanda. - De jegyzed meg: ki tudom én nyitni a számat, ha kell!
    - Igen, ezt mindannyian tudjuk, de…
    - Semmi de - zárja le a vitát Yolanda. - Vagy azt akarod, hogy beszéljek? A társalgóból gyorsan terjednek a hírek.
    - Az ülés után meglátjuk - feleli lesújtva az igazgató.

    - (Reklám) -

Ugyanezen délelőtt, Gloria öltözője előtt, miután Alejandrót elhívták.
    - Mi dolga lehet Alejandrónak a rendőrséggel? - kérdi Gloria, elitül rezegtetve pilláit.
    - Azt nekem nem árulták el - vonja meg a vállát Dolores Gutiérrez, az asszisztens.
    - Bocsássanak meg! - rebegi Gloria, majd lágyan Francisco felé fordul. - Bocsásson meg, kedves Francisco, de vár a kötelesség. Próbálnom kell!
    - Ugyan! - mosolyodik el Francisco, Gloria pedig búcsút intve távozik.

Dolores alaposan végigméri Fanciscót, majd szelíden azt mondja neki:
    - A világért sem szeretném megbántani, de most éppen úgy fest, mint egy szegény, felfedezés előtt álló zseniális tenorista, aki szerelmes a gyönyörű szopránba, éppen ezért az utolsó pénzén vásárolt neki virágot, így aztán azt sem tudja, miből fog ma egyáltalán enni, pedig a kondíciójára igenis szüksége volna, ha ki akar ugrani a tehetségével.
    - Ó, hát ennyire látszik? - pirul el Francisco Ferrer, majd hozzáteszi. - Igen, ön oly jó! Oly kedves! Eddig csak a korrepetitorunkkal, Beatrízzal szemben éreztem szimpátiát, már-már testvéri közelséget, de aztán jött Gloria, és úgy éreztem, átsétáltam a szerelem szivárványhídján. És most ön…!
    - Ugye, nem úgy érti, hogy miattam is átsétált a szerelem szivárványhídján?
    - Ó, nem! Csupán a barátsága…
    - Jöjjön! - teszi Francisco vállára a kezét Dolores - Meghívom egy baráti ebédre. Ma mexikói borda a menü, és narancsdzsemes linzerkarikát adnak desszertnek. Önnek ki kell tartania. A tehetség nem vész el, nem alakul át. Küzdenie kell!
    - Köszönöm - pirul Francisco. - Ön oly jó, oly kedves…
    - Fejezze most ezt be, Francisco, enni megyünk - zárja le a beszélgetést Dolores.

    - (Reklám) -

Az előbbi jelenettel egy időben a Teatro Palazzo egyik folyosója. Yolanda Martinez az igazgatótól érkezik, Gloria a próbára siet.
    - Jaj, édesem! - szólítja meg Yolanda negédesen Gloriát. - Olyan édesen énekeltél a premieren…
    - Köszönöm - süti le siettében is pilláit Gloria.
    - …olyan édesen, akár egy éneklő pirana - fejezi be a mondatot Yolanda.
    - Az nálunk nem honos - javítja ki őt szerényen Gloria. - Te is csodálatosan énekelsz.
    - És az a kis ruha, ami rajtad volt a bankéton…
    - Banketten - javít ismét illedelmesen Gloria, majd pironkodva hozzáteszi: - Nagyon köszönöm.
    - Mondd, édesem, beteg lett a szabászod? - csap le Yolanda. - Ne, de hagyjuk! Hallom, próbálsz.
    - Nem, nem jól hallod, az nem én vagyok - feleli tehetséghez méltó luxus szerénységgel Gloria. - Én csak most megyek próbálni.
    - Hát csak becsüld meg magad - inti őt Yolanda.
    - Köszönöm - hálálkodik szerényen Gloria.
    - Csak becsüld meg magad - inti még egyszer Yolanda, miközben tovább indul. - Nem biztos, hogy nem ez az utolsó próbád…

Vége a CCLVI / V. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)