Ízlés és mérték – Elhunyt Andor Éva

Sűrűn csapkod mostanában az operai Kaszás.

Életének 75. évében, hosszú súlyos betegség után elhunyt Andor Éva, a Magyar Állami Operaház örökös tagja.

Prácser Évaként látta meg a napvilágot. Korán kiválasztotta Őt magának a Muzsika, Andor Ilona legendás gyermekkarának lehetett a tagja, s jóval később, egykori karvezetője iránti tiszteletül vette fel annak vezetéknevét.

A pálya szokatlanul egyenes és töretlen volt. A Zeneakadémia elvégzését követően, 1964-ben lett a Magyar Állami Operaház tagja. Igen intenzív rajtot vett, már az első esztendőben elénekelhette Az álarcosbál Oscarját, a Carmen Micaeláját, s a Székelyfonó Fiatal lányát, mely szerepnek évtizedekig gazdája, s talán azt is mondhatjuk, hogy máig legemblematikusabb tolmácsolója lett.

Csendes és visszahúzódó művész volt, aki ritkán került címlapra. Leginkább akkor, amikor ricsajosabb kolleganők helyére az utolsó pillanatban beugorva megmentett előadásokat, olykor igazán világsztár partnerek oldalán. Ugyanakkor bátran vállalt el egyéniségétől, habitusától igen messze álló feladatokat. Nagyszerű Manon, Nedda, Bess vagy Donna Elvira volt, sőt a Kékszakáll frivol Boulette-jét is üde huncutsággal jelenítette meg.

De egyéniségét persze nem hazudtolhatta meg Ő sem. E szerepekben ugyan nem robbant fel a színpad, ha Andor Éva fellépett rá, de a publikum biztos garanciát kapott, hogy az utolsó hangig azt hallja, amit a komponista előírt.

Ízlés és mérték!

Ez lehetett a jelszava, minden túlzásoktól mentes, őszinte produkciók fűződtek a nevéhez. Cso-cso-szanként nem az elhagyatottság magamutogató drámájával győzött meg, hanem a tiszta, vágynélküli várásával. A Figaro házassága Grófnőjét hallgatva megsejthettük nemcsak a régi Susanna egykori báját, hanem Fanchette (még főiskolásként énekelte) óvatos, gyermeki tépelődését, nyiladozó nőiségét is, s az asszonyi lélek visszafordíthatatlan vándorútját. A Mesterdalnokok Évája Andor Éva hangján – még idősebb korában is – a rafinéria nélküli tisztaság megtestesítőjeként szólt hozzánk.

Évtizedekig elmaradhatatlan résztvevője volt a hazai koncertéletnek, Bach, Beethoven, Brahms, Kodály, Mozart és kortárs szerzők avatott és biztos kezű szólistáiként. Sok évig tanított a Zeneakadémián, öt esztendeig tanszékvezetőként.

Mindig a helyén volt.