Négycsillagos magyarok
Hírünk a világban? Visszacsatolás? Sajtófigyelő? Nem tudjuk hogy kellene nevezni az ilyen írást. Annyi biztos, hogy jó látni, hova tesznek bennünket, és hová tegyük magunkat mi.
Következnek a \"Négycsillagos magyarok\", azaz akik a második legjobb minősítést kapták a Le Monde de la Musique lemezkritikáiban.
Giovanni Battista Cirri (1724-1808): Hat versenymű gordonkára
Máté Balázs - gordonka, Aura Musicale
Hungaroton
Giovanni Battista Cirri neve nem gyakori vendég a katalógusokban. A Forliban született és elhunyt szerző Martini atyánál tanul Bolognában, maga is pap lesz, emellett azonban csellóvirtuózként is figyelemreméltó pályát fut be. Előbb a bolognai San Petronio zenekarának tagja, majd Párizsban, 1764-től pedig Londonban, ahol III. György fivérének, Gloucester hercegének szolgálatába lép. 1764-ben Leopold Mozart is megemlíti a Londonban működő zenészek között. Cirri játszott a brit főváros nevezetes Bach-Abel koncertjein, majd 1780-ban (az opus 14-es Concertók kiadásának évében) visszatér Forliba, ahol több állásban is bátyja örökébe lép. Műveinek többsége a mai értelembe vett kamarazene kategóriájába sorolható.
Az egységesen három tételes op. 14-es Hat concerto világpremierként jelent meg a Hungarotonnál, amely módszeresen a lemezen korábban meg nem jelent művek kiadását tekinti céljának. Az eredmény ez alkalommal a legmeggyőzőbbek egyike mind a műveket, mind az előadást illetően. Cirri concertói helyenként Boccherinit idézik, noha a szólista feladatai kevésbé látványosak, inkább a mély regisztereket veszik igénybe, és nem időznek sokáig a magasakban. Néha úgy rémlik, mintha a fiatal Haydn apokrif darabjait hallanánk. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezek a művek határozottan szakítanak a barokkal. A korhű hangszereken játszó zenekarban nincsen brácsaszólam, az első, A-dúr, illetve az ötödik, F-dúr darabban viszont ad libitum kürtszólamot hallunk, amely szerencsés megoldásnak bizonyul, mivel változatosabbá teszi a hangzást. A vonósegyüttes (öt hegedű, egy cselló és egy bőgő), amely gitáron és csembalón előadott continuóval egészül ki, igen felkészülten játszik, akkor is, amikor időnként két hegedűn és egy csellón felhangzó vonóstrióvá csökken. Ez a felvétel az utóbbi idők egyik leglelkesítőbb felfedezése. A repertoárjukat bővíteni kívánó csellisták jól teszik, ha maguk is megszerzik ezeket a partitúrákat.
Marc Vignal
Eötvös Péter - Elektrokrónika
Dés László - szopránszaxofon; Dés András - ütőhangszerek; Négyesy János - hegedű; Klenyán Csaba - klarinét; Mesias Maiguashca - elektromos orgona; Eötvös Péter -elektromos orgona, elektronika
BMC - BMC CD 072
Az elektroakusztikus zenében egyaránt érezhető az 1970-es évek, a rock és az elektronikus zene nosztalgiája. Eötvös Péter különös érdeme, hogy az általa manipulált hangok felidéző ereje igen nagy, hiszen még a legszintetikusabb hangzások is - mint pl. a Music for New York című darabban - magukban őrzik a hangszeres hangzás emlékeit.
Ez a lemezprogram azonban több a magyar zeneszerző elektroakusztikus műveinek puszta antológiájánál. Eötvös egyetlen rendezőelv köré szervezte a lemezen szereplő darabokat: mindegyikben a dallamot a ritmussal ötvöző hagyományos zeneszerzői attitűdöt érvényesíti a technika segítségével. A Dervistáncban (Dervish Dance) a klarinét akcidentálisan váltja ki a kísérő harmóniát, míg az Electrochronicle-ban a feed-back (dallamok és harmóniák) utal a korábbi elektronikus hangszerek ihlette rögtönzésekre. Ez az elvontabb mű igen alkalmas szomszédságba került a Samuel Beckett-szövegre írott âNow, Miss”-szel. Eötvös különösen fogékony a becketti világra: ebben a darabban két, egymás fölé helyezett szolilokviumot szólaltat meg, melyek között nincs más kapcsolat, mint a hullámok zaja adta háttér.
Costin Cazaban
Michael Haydn: Három hegedűverseny
Kelemen Barnabás - hegedű, Erkel Ferenc Kamarazenekar, koncertmester: Lesták Bedő Eszter
Hungaroton - HCD 32057
Michael Haydn három hegedűversenyt írt. A legelső, B-dúrt (MH 36) 1760. december 20-án fejezte be Grosswardeinben (azaz Nagyváradon), ahol a zeneszerző Patachich Ădám püspök szolgálatában állt. Mozart talán ebből, a barokk és a klasszicizmus között félúton lévő műből merített ihletet 1773-ban szintén B-dúrban írott Concertójához (KV 207), mely a Haydn-mű méltó versenytársa. Ez a versenymű nagyon jellemző a szerzőre, aki Mozarttól és Joseph Haydntól eltekintve a kor legérdekesebb osztrák komponistája.
A B-dúr hegedűversenyt és az A-dúrt többször is lemezre vették már, noha ez utóbbit itt világpremierként harangozzák be (ha másé nem, hát Arthur Grumiaux felvétele az emlékezetünkben él). A G-dúr koncert viszont valóban abszolút újdonság, s még kottakiadása sem jelent meg nyomtatásban. Az igen lendületes előadás mostantól példaadó lehet mindenki számára. A CD érdekes és homogén műsor-összeállítása külön vonzerőt jelent.
Marc Vignal
Veress Sándor - Magyarországi évek
Lukin Márta - ének; Takács-Nagy Gábor - hegedű; Várjon Dénes - zongora
Hungaroton HCD 32010
Veress Sándor magyar zeneszerző, aki 1948-ban emigrált Svájcba, Bartók és Kodály szellemi és zenei követőjének mondható. Nyugaton nem annyira ismert, nem annyira újító, jóval inkább a \"képzeletbeli népzene\" felé fordul, mint Kurtág és Ligeti, de ő is számos rendkívül eleven és gazdag szövetű darabot komponált. Az 1930-as években híres szonátapárost alkottak Végh Sándorral, s bár méltán felvehették a versenyt a Bartók-Szigeti duóval, a nemzetközi koncertéletben nem lettek annyira ismertek, mint ők. A lemezen hallható művek a magyarországi évek terméséből kerültek ki: népies hangvételük (József Attila-dalok, 1945; Nógrádi verbunk hegedűre és zongorára, 1939; Cukaszőke csárdás hegedűre és zongorára, 1932) gyakran folklór eredetre vall.
Takács-Nagy Gábor (az 1975-ben alakult Takács-vonósnégyes névadója) szigorú ritmusú, szikár hangzású, teljes odaadást sugárzó hegedűjátéka lendületesnek és tüzesnek mutatja a darabokat, és a Székely Zoltán, Végh Sándor, Gertler Endre és persze Szigeti József képviselte hegedűs vonulat méltó folytatójának bizonyul. A zongorista, Várjon Dénes, az 1991-es Anda Géza Zongoraverseny győztese egyenrangú partner a 2. szonátában is. A mezzoszoprán, Lukin Márta a József Attila-dalokban azzal a spontaneitással és színgazdagsággal énekel, amely a zenei anyanyelvükön megszólalók sajátja.
Michel Le Naour