Jó-e, ha a Don Giovannit rockosítják? – 1 (Kovács János nyílt levele)

Kovács János karmester az alábbi nyílt levél közzétételére kérte szerkesztőségünket, melynek örömmel teszünk eleget. Mivel az írás egy adott előadáson túli kérdéseket feszeget, örömmel adnánk teret mások véleményének is. A szerkesztők bármelyikének címére érkező írásokat tartalmi változtatás nélkül közöljük. (A szerk.)

Nyílt levél

Kovács János karmester vagyok. Nemsokára betöltöm a 67. életévemet, de nem érzem magam sem öregnek, sem kórosan konzervatívnak.

Már az ötlet hallatán erős ellenérzés ébredt bennem, hogy Mozart Don Giovanniját rockosítva adják elő. Ma elolvastam az előadásról az operavilag.net-en megjelent recenziót, amelyből megtudtam, hogy a produkció két teltházas előadáson nagy sikert aratott, és hogy tulajdonképpen ez az út akár a jövőben is járható volna, azzal a nemes céllal, hogy az opera-irodalom gyöngyszemeit közelebb vigyük az ifjúsághoz, ill. az operát kevésbé kedvelő közönséghez.

Az utóbbi években nem nagyon szólaltam meg, de most erős kényszert éreztem, hogy néhány gondolatomat leírjam az ügy kapcsán.

Megengedhetetlen dolognak tartom, hogy klasszikus remekműveket ilyen módon interpretáljanak. Durván úgy fogalmaznék, ha ezen múlik, hogy a műfaj népszerűvé váljon, akkor nem kell erőlködni: ne legyen népszerű a műfaj! De nyilvánvaló, hogy nem ezen múlik.

Semmi kifogásolnivalót nem látok abban, hogy kortárs művészek nyúljanak az örökzöld Don Giovanni-témához és egyéni invencióval új művet alkossanak. Azonban biztos vagyok benne, hogy Mozart nem szorul arra, hogy “kisegítsék”. Hogy butának tűnő hasonlattal éljek: ez körülbelül olyan, mintha a Mona Lisát úgy tálalnák az ifjúságnak, hogy közelebb kerüljön a szívükhöz, hogy aranykarikát kapna orrába, szájába, fülébe, tetoválást a nyakára, és kihívó dekoltázst a keblére.

Az előadó-művészetben az új utak keresése gyakran azzal a veszéllyel jár, hogy az előadók megfeledkeznek közvetítő szerepükről és “társ-alkotókká” akarnak válni. Maradjon mindenki a kaptafánál, próbálja a szakmáját lehetőség szerint tisztességesen gyakorolni, ez untig elég! Az előadás mindkét alkotóját nagyon tehetségesnek tartom egyébként. Nem személyek ellen, hanem a határok tiszteletben tartása miatt fogalmaztam meg véleményemet.

Kovács János