Bejelentkezés Regisztráció

Kommentár

Hermina néni szeptembere

2005-09-26 08:37:00 -krl-

\"Hermina Hermina néni mindent benyal - legyen szó krémesről, vagy arról, amit az újságokban olvas, jól értesült ismerősöktől hall. Aztán mondja a magáét. Szeretnének találkozni vele? Pont itt ül egy asztalnál.

- Csüccs le drágám... dehogyis, én is csak pár perce jöttem. Akkor krémest neked is, ugye? Franciát, természetesen. Hát persze, mi mást is egyen két magunk korabeli úriasszony, nemde? Miért, te megkóstolnál egy ilyen izé, Piramisut, vagy mit? Na ugye!

Hát mesélj, mi újság? Hallottad, mi volt az Operában? Kifütyülték őket. Dehogy, nem előadást, az évadnyitón a vezetőket. Ott volt az a miniszter, az a betörőképű. Na, azt is. Majd odaadom az újságot, abban leírták pontosan. Te, hogy ezek milyen alakok! Hogy lehet egy operaház vezetőjének ilyen neve, hogy Jutocsa... ez a mai világ! Meg van az a Müller Sziámi, vagy hogy hívják. Tudod, ki ő? Háááát! A kis unokám barátainak az ismerősei jártak azon a szigeten. Te, hogy azok miket meséltek! Nem Sziámban! Óbudán!

A Szinetárt bezzeg megtapsolták. De jól is tették! Hiába, a dolgozók tudják, ki a rendes ember. Megérzik. Hogy mondod? Még hogy én mindig azt mondtam a Szinetárra, hogy mondjon le az a tehetségtelen karrierista?! Ééééén? Mikor? Az elmúlt években? Hogy mondhatsz ilyet! Még ha mondtam is, csak viccelődtem! Egy ilyen talpig úriember! Õ szerezte azt a rengeteg pénzt az Operának. Hogy az nem ő volt? Ugye csak viccelsz? Győriványi? Az a tehetségtelen karrierista? Hogy tudott volna az pénzt szerezni!? De a Szinetár, az igen!
Nagyon szerettük őt, szegény jó Ernőm is imádta, a Csárdáskirálynőt is sokszor láttuk. Ah, azok az idők. Hol van már egy Honthy, egy Feleki, vagy legalább a Pitti Katika!

Na, ha már énekesnőknél tartunk: gondolom, hallottad, hogy itt járt az a drága Gruberova. Hát igen: A HANG!... Persze, nem volt tökéletes, tompa mélyek, sivító magasak, de hát azért zseniális dolgokat produkált! Hihetetlen, hogy miket tud még mindig. Ahogy énekelt! Fantasztikus!... Nem, édesem, nem voltam ott, nincs nekem pénzem ilyesmire. Tudod, hogy minden fillért a temetésemre teszek félre. Ne kelljen a gyerekeknek arra költeniük. A sírkő már megvan, az Ernő miatt, ugye, de hát akkor is...

Na, meg itt van a Filharmóniai Társaság. Hallottad? Sztrájkoltak a múltkor, mert az állam nem akarta megadni nekik a pénzüket. De hát mit várhatunk, ugye... Smucigok! Te, én olyan ideges lettem. Be kellett vennem egy Valeriánát. A vérnyomásom is felment. Hát hogy lehet ilyet csinálni az ország legrégebbi zenekarával?! Hát nem az Erkel Ferenc alapította? Hát nem ők mutatták be mindig a világpremiereket? Hát nem őket vezényelte a Dohnányitól a Saccaniig mindenki, aki számít? Na ugye!

Hogy mondod? Hogy akkor lenne jogos a támogatás, ha ma is újdonságokat mutatnának be? Na de kérlek! Hát ki kíváncsi ezekre a modern nyekergésekre? Ezek a mai zenék már hallgathatatlanok! Miért ne játszanák ugyanazokat a régi jó darabokat, amit a többi zenekar?! Azt se felejtsd el, drágám, hogy ma, amikor olyan kevés egy zenész fizetése, ők így támogatják az Operaház muzsikusait! Hogy az is a mi pénzünk? Jajjjj, ne mondd már!

Képzelheted, hogy megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy ma este megint játszanak! Nem, most nem megyek el, nagyon fáradt vagyok. Azt hiszem, iszom is egy Omniát. Muszáj, úgy lüktet a halántékom. Nagyon sokáig ébren voltam. Nem, nem, tudnék én aludni, tudod, lefekvés előtt egy kis serri... de most fent maradtam, virrasztottam a Kocsis Zoliért. Huszonkilenc országban közvetítették televízión, az nem kis dolog... Nem azt, hogy virrasztok, hanem a Bartók-emlékműsort... Micsoda? Milyen Pinkflojd? Azt nem játszották, ilyet nem is írt a Béla... Afrikai éhezőknek? Drágám, azt hiszem, összekeversz valamit.

Bobgeldof? Mi a keresztneve?... Nem ismerem. Vagy ő az, aki a kiállítást csinálta? Igen, volt az is, személyes emléktárgyak, miegymás. Az örökösök hozták, kölcsönbe. Ha már engedélyek nincsenek, legalább relikviák vannak, ez is szép dolog, nem? Ha előbb tudom, hogy lesz egy ilyen, én is adtam volna nekik... igen, van, szegény jó Ernőm halála napjáig nagy becsben tartotta azt a fából faragott mandarint, amit még a Bélától kapott, kilencszázhuszonegyben.

Jól van drágám, hívjunk taxit, nekem is dolgom van, megyek ki a temetőbe. Puszilom a kis unokádat, az Esztit... ja, persze, persze, Kevin, mondtad is a múltkor. Majd egyszer meglátogatlak titeket.
Na, pá, édesem, hívj, ha valami van!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.