Genscher színre lép

Már korábban beszámoltunk a berlini operareform kezdetéről. Nos, a film forog tovább, meg sem áll.
A Thomas Flierl kultúrszenátor nevével fémjelzett reformötletnek számos ellenzője akadt, köztük Daniel Barenboim, a Berliner Staatsoper főzeneigazgatója. Nem is csoda, hiszen - bárki bármit mond - az új helyzet mindhárom ház (Berliner Staatsoper, Deutsche Oper, Komische Oper) számára hátrányokkal is jár majd, ugyanakkor vitathatatlan, hogy a katasztrofális pénzügyi helyzetben lévő intézmények számára ez az egyetlen kiút a kátyúból.

A reformfolyamat mindezidáig ott rekedt meg, hogy mind több politikus hangoztatta, a reform nem oldható meg kormányzati segítség nélkül. A német sajtó szerint tehetetlen és gyenge Flierl csupán olyan szép mondatok hangoztatására volt képes, mint például: \"a három operaház számára júniusban üt az igazság órája\". Ugyanis a berlini szenátusnak június folyamán - még a nyári szünet előtt - kell a 2004/2005-ös költségvetést elfogadnia, és a szövetségi költségvetési bizottságnak is most kell döntenie a jövő évi keretszámokról.

Christina Weiss kulturális miniszter reményei szerint meg is kapják a szükséges támogatást. Amennyiben mégsem, akkor a Staatsoper és az időközben intendáns nélkül maradt Deutsche Oper kénytelen lenne egy közös alapítványban összenőni, ha úgy tetszik fuzionálni, s ez még nagyobb veszteséggel járna, elsősorban az ott dolgozók számára, nem is beszélve Berlin színes kulturális életéről.

És itt kapcsolódott be a vitába Hans Dietrich Genscher, korábbi külügyminiszter, ezúttal mint a Staatsoper baráti körének elnöke. Ő kérte fel a kultuszminiszter asszonyt és Thomas Flierl szenátort egy a berlini operaszínpadok jövőjéről folytatandó nyilvános vitára, melyen az operaházak intendánsai és szakszervezeti vezetői is részt vennének.

A berlini kultúrpolitikusok egy csoportja már most félreveri a vészharangot, úgy hiszik, ez a vita zátonyra futtathatja az egész reformelképzelést, mely szerint a három ház egy közös alapítvány égisze és gazdálkodási felügyelete alatt működne. Az állam azonban nyilvánvalóan nem akar pénzügyi segítséget nyújtani egy operaalapítvány létrehozásához. Az eddigi tervek szerint ugyanis az állam a reform keretében csupán néhány kisebb kulturális intézményi egységet venne át, valamint 33 millió euróból megfinanszírozna egy állásbörzét a munka nélkül maradók számára.

Ez persze nem ugyanaz, mint amit a berliniek segítségképpen remélnek. A három jelentős múlttal rendelkező kulturális intézmény léte tehát most a német állam hajlandóságán áll vagy bukik.