Fogd a CD-t és fuss! - Reflexió és válasz

A vevőnek mindig igaza van! Ezt a fontos irányelvet valamikor 1972-ben tanultam egy Bors Jenő nevű bolsevista csökevénytől, nem sokkal azután, hogy \"egy életre eljegyeztem magam\" a hanglemezkiadással. És természetesen a kritikusnak/recenzensnek is mindig igaza van, hiszen ő a vevőt \"képviseli\" - teszem hozzá. Személyes érintettség okán bírálatot bírálni, visszavágni, megsértődni nem kifizetődő és nem \"elegáns\" dolog, nem is teszem.

Csak a tényekről:

Az eloquence (így, kis kezdőbetűvel) a Universal klasszikus kiadóinak ún. super budget (nagyon olcsó) márkajelzése. Az olcsóságot gazdaságilag elsősorban az teszi lehetővé, hogy a drága, nyomtatott információ minimális: a műsorra és az előadók felsorolására szorítkozik. A kiadók nem tagadják, hogy a cél mindenekelőtt a kezdő komolyzene-hallgató megnyerése, aki sokkal inkább a művet keresi, mint az előadót - bár örül, ha mondjuk Karajan nevét látja a címlapon, de az (még?) nem foglalkoztatja, hogy mikor készült a felvétel, vagy hogy például Karajan esetében a több rögzítés közül éppen melyikből való. Nincs átfogó zenetörténeti koncepció, vannak átfedések, előfordulnak nem teljes művek stb., s hogy miből lehet eloquence-lemez, az nyilván attól is függ, hogy mit enged meg a művészekkel annak idején kötött szerződés.

Azt, hogy az eloquence-et a kiadók nem tekintik édes gyermeküknek, még ha akarnák sem tagadhatnák ... A Deutsche Grammophon (sem nyomtatott, sem internet-) katalógusában egyáltalán nem szerepelnek az eloquence-címek, a DECCA az interneten műsort ad, képet nemigen. Van azután a Tisztelt Recenzens által is említett site, ami az ú.n. nemzetközi eloquence-katalógust tartalmazza. Ebben található a kilenc Beethoven-szimfónia PHILIPS-felvétele, öt lemezen, Kurt Masur vezényletével.

És itt kezdődnek a bajok: a nagy piacok helyi Universal-cégei csináltatnak maguknak további eloquence-kiadványokat is - ebben a németek járnak az élen. Abban a reményben, hogy ezzel \"választékot bővítünk\" és a magyar vásárló kedvében járunk, némi macera árán megszereztük ezeknek a nemzetközi eloquence-katalógusban nem szereplő kiadványoknak a terjesztési jogát. Mivel ez nem a reklám helye, csak megemlítem, hogy így kerültek a magyar piacra régi, de kitűnő teljes opera- és oratórium-felvételek, Anda, Schiff, Fricsay más kiadásban már nem hozzáférhető felvételei - és a kilencből nyolc Beethoven-szimfónia Soltival, illetve Karajannal. (A Kilencedikből, reméljük, csak még, nincs másik verzió!)

Kétségtelen, nem volt szerencsés ötlet német kollégáinktól, hogy a maguk Karajan/Solti címlapjaihoz ugyanazt a képet használták, mint ami a Masur-borítókon szerepel (náluk ez azért nem kelthet zavart, mert ők a Masur-CD-ket nem forgalmazzák). Ha elkészült volna a magyar Universal weboldala, aminek már el kellett volna készülnie (ennek okait most nem taglalom, de szavamra, nem a mi lustaságunk az akadály!), alaposabban tájékoztathattuk volna a zenebarátokat, bár a \"homályt, a sötétséget és a titkolózást\" nem mi kreáltuk…

Amire nem tudok jó magyarázatot, az az I. és a III. két verziójának azonos műsorideje. (Valószínűleg az történt, hogy spórolásból a Karajan-CD nyomdai anyagát használták a Masur-CD-hez, de az időket elfelejtették átírni.) A Karajané jó, a Masuré a DECCA/PHILIPS katalógus szerint 76\'44\". Bocsánat, és értesítjük az illetékeseket.

Mindazonáltal a vevők szemmel láthatóan örömmel fogadták a választási lehetőséget: a Karajan/Solti-CD-k időarányos eladási adatai sokszorosan felülmúlják a Masur-félékét. Reklamációról nem tudunk, ha érkezik, azonnal orvosoljuk. És tisztelettel megkövetünk mindenkit, aki úgy érzi, félrevezettük, vagy raboltuk az idejét.

A Tisztelt Recenzenstől pedig csak annyit kérünk: hasonló esetben hívjon fel bennünket, vagy küldjön e-mailt.

Tisztelettel,
dr. Nádori Péter
klasszikus és jazz igazgató
Universal

Beethoven-szimfóniák a Universal eloquence-sorozatában:

I. és III. (\"Eroica\") szimfónia
Berlini Filharmonikusok, Herbert von Karajan
CD 4592392
A Lipcsei Gewandhaus Zenekara, Kurt Masur
CD 4681052

II. és IV. szimfónia
Chicagói Szimfonikusok, Sir Georg Solti
CD 4608422
A Lipcsei Gewandhaus Zenekara, Kurt Masur
CD 4681072

V. (\"Sors\") és VI. (\"Pastorale\") szimfónia
Berlini Filharmonikusok, Herbert von Karajan
CD 4579212
A Lipcsei Gewandhaus Zenekara, Kurt Masur
CD 4681022

VII. és VIII. szimfónia
Chicagói Szimfonikusok, Sir Georg Solti
CD 4586552
A Lipcsei Gewandhaus Zenekara, Kurt Masur
CD 4681042

IX. szimfónia

Tomowa-Sintow, Burmeister, Schreier, Adam
A Lipcsei és a Berlini Rádió Énekkara
A Lipcsei Gewandhaus Zenekara, Kurt Masur
CD 4681122

A kilenc szimfónia
A Lipcsei Gewandhaus Zenekara, Kurt Masur
5 CD 4704712

Kedves Nádori Péter!

Nagyon hálásak vagyunk leveléért, és ahogy kérte, közöltük is azt.

Hálásak vagyunk, mert jó gazda, jó \"szolgáltató\" módjára törődik a vásárlóival, törődik velünk. Ráadásul levele nem is cáfolat, nem is a kritika kritikája, hanem pontosan az a kiegészítés, az a többlet információ, amire egy-egy kiadvány kapcsán nekünk olyannyira nagy szükségünk van. Hozzáteszem, a legtöbb kérdésben tökéletesen egyet is értünk. Én sem írtam mást, mint Ön:

1 Az eloquence az alacsony ár érdekében - nagyon helyesen - a mellékleten takarékoskodik.
2. A kiadványok jók és értékesek, tehát érdemes lehet megalkudni. (Ne kérdezősködj, hanem fogd a CD-t...)

Semmiképpen nem kötözködésképpen, csupán kiegészítésül engedjen meg két észrevételt.

Lehet, hogy Önök számára a kezdő zenebarát az igazi célközönség, de feltételezem, hogy az eloquence vásárlói nem csak ők, sőt talán a többséget nem is ők adják.
Annak idején, az első, a sorozatot ismertető írásunk szerzője is hatalmas gyűjteménnyel rendelkező - éppen ezért \"költségérzékeny\" - zenetanár.
A sorozat sok tétele engem is nagyon érdekel, hiszen egy-egy műből szeretek alternatív előadásokat beszerezni, és ilyenkor az ár bizony nekem is sokkal fontosabb, mint mondjuk egy újabb műismertető esszé a füzetben.
De gondolhatunk arra a fiatal gyűjtőre is, aki már rendelkezik a Beethoven-szimfóniák kurrens kiadásaival, de most szeretné megismerni a legnevesebb előzményeket is.

Mindannyiunk esete olyan eset, amikor nincs feltétlenül szükség a booklet műismertető esszéire, vagy más, hasonló többletre. Természetesen egy kiadványt, egy újdonságot lehet ünnepivé, különlegessé, ezzel értékesebbé (és persze drágábbá) is tenni. Emlékszem például olyan évfordulós Bruckner-sorozatra, ami bársony bélésű fa ládikában a könyvmellékleten kívül a zeneszerző kedves Leica fényképezőgépének sorszámozott másolatát is tartalmazta - potom néhány ezer fontért...) Felső határ tehát nincs.

De hol lehet az alsó?

Azt hiszem egyetlen ponton kénytelenek vagyunk határt szabni, és mint lemezbarátok, gyűjtők, ha tehetnénk, az alábbiakat még törvénybe is foglalnánk:
A mű(vek) szerzőjét és pontos címét (jegyzékszám!), az előadó(k) pontos nevét, valamint a felvétel időpontját és helyét kéretik minden esetben feltüntetni! Ebből nem engedhetünk.

Ha van olyan vásárló, akinek ezek az adatok közömbösek, az megveheti az ismeretlen zenekarokat álnéven közreadó \"Best of Classics\" kiadványokat, de ezeket mi nem recenzeáljuk, ilyeneket nem vásárolunk, és erről a zenével éppen csak ismerkedő barátainkat is lebeszéljük. Onnan ugyanis nem lehet továbblépni, azt a gyűjteményt nem lehet kiegészíteni.
Ezeknél az eloquence legnevesebb előadókat felvonultató sorozata mindenképpen sokkal többet ér, de akkor is tudni akarjuk, hogy mi van rajtuk. Ha az alapadatok megvannak, akkor minden egyebet már hozzá tudunk vadászni mi is. Így a lemez bekerülhet a szerzői, vagy előadói diszkográfiákba, és akármilyen szuperolcsó kiadvány, ettől lesz nagybetűs LEMEZ.

Ez tehát egy keskeny, de elég jól körülírható határvonal. Olyan mezsgye, amit a Universal - szerencsénkre - nem szokott átlépni. Rá van írva: \"Karajan, Berliniek, (copyright) 1967\". Ezek a szavak egy kis jóindulattal azt jelentik, hogy most sem lépte át. Csak éppen a kiegészítés közben talált, egymásnak ellentmondó adatok bizonytalanítottak el kissé! Mentségemre szolgáljon, valószínűleg másokat is sikerült volna megtéveszteni.

Arra biztat, hogy hasonló esetben hívjam fel, vagy írjak e-mailt. Hálás vagyok a lehetőségért, és biztosan élni is fogok vele. Azért is, mert hátha segíthetek valamit abban, hogy ne kelljen minden vásárlónak mindig személyesen Önt zaklatniuk. Jut eszembe: diszkográfia adatbázisok fejlesztésében és internetes publikálásában komoly gyakorlatunk van! :-)

Szívélyes Üdvözlettel: Dauner Nagy István