Bejelentkezés Regisztráció

Kommentár

Beszámoló a Kodály Zoltán III. Magyar Kórusversenyről

2003-12-11 22:17:00 Kurucz Gergely

\"a A Pesti Vigadó adott otthont a múlt hét végén a Kodály Zoltán III. Magyar Kórusversenynek. Nincs könnyű helyzetben a tudósító, hiszen amellett, hogy számos örömteli dolog szem- és fültanúja lehetett, a szája íze mégis keserű. És erről nem elsősorban a fellépő kórusok tehetnek.
Haladjunk sorjában.

A versenyre 38 kórus jelentkezett, ezek közül 36 meg is jelent. Ezt nagyon kevésnek érzem - emlékeim szerint 1997-ben több mint félszáz együttes versengett, de a II. Magyar Kórusversenyen is több kórus indult.
A közönség érdektelensége egyenesen megdöbbentő: az ifjúsági női kari kategória első fellépő együttesét, a szegedi Tömörkény István Gimnázium Leánykarát mintegy 25-en hallgattuk. Egyedül a péntek esti nyitóhangverseny volt telt házas, sajnos, a nagydíjas versenyen is foghíjas sorok fogadták a fellépőket.

A műsorfüzet mottója Kodályt idézi: \"Egyes ország zenekultúráját nem egyes zenészek csinálják, hanem az egész nép\". Milyen jó lenne, ha mindez így lenne. De számomra ezek az érdektelenségbe fulladó kórusversenyek jelzésértékűek. Elképesztő, hogy a médiumok számára csupán csekély hírértéke van egy olyan rendezvénynek, melyen a Kárpát-medence mintegy 20 városának 36 kórusa képviselteti magát - köztük nagy múltú, nemzetközi hírnévnek örvendő együttesek. Elgondolkodtató, hogy a rokonokon és a szűk szakmai közönségen - no és az egymást hallgató versenyzőkön - kívül senkit nem vonz egy országos kórusverseny.

Az ifjúsági női karok kategóriájában 5 együttes indult. Párkai István, a zsűri elnöke eredményhirdetéskor közölte, hogy minden kórus igen jól felkészült, és csupán csekély különbségek voltak megfigyelhetők. Joggal győzött a Debreceni Egyetem Konzervatóriumának Leánykara. Szesztay Zsolt együttese (egyedüliként a három nap alatt) versenyprogramjában ősbemutatót tartott. Mohay Miklós és Keresztesi József Magyar zsoltár című művét ihletett-szép tolmácsolásban énekelték.

(Itt hadd tegyek rövid kitérőt: nagyon jó lenne több bemutatónak tapsolni ezeken a rendezvényeken, hiszen egy-egy kórusverseny ragyogó alkalom arra, hogy a jelenlévő - sajnos, főleg csak szakmai - közönség új műveket ismerjen meg. Elgondolkodtató az is, hogy csupán néhány együttes vállalja fel a fiatal magyar szerzők - Gyöngyösi Levente, Tóth Péter, Bánkövi Gyula és mások - műveinek repertoáron tartását).

A vegyes kamarakórusok kategóriája nem volt olyan erős, mint az előző két versenyen. Örömteli azonban - s ezt az eredményhirdetéskor Kollár Éva, a kamarakórusokat elbíráló zsűri elnöke is kiemelte -, hogy az ország minden részéről érkeztek együttesek. A kategóriát - mint azt sejteni lehetett - a nagy hírű Pécsi Kamarakórus nyerte. Neves karnagyuk, Tillai Aurél betegsége miatt Bártfai Zsuzsa vezényelt - s az együttes szép előadásban tolmácsolta Kodály lírai kompozícióját, a Norvég leányokat, valamint Rossini bravúrdarabját, az Újévi köszöntőt is.

Jómagam mindig aggódom, ha férfikarokat kell hallgatnom. Számtalan együttes ugyanis hallgathatatlanul, az ordenáréság határát súrolva (vagy azt át is lépve) \"énekel\". Nos, kellemes csalódás ért szombat reggel. Körülbelül 20 néző tapsolhatott a Vám- és Pénzügyőrség Liszt Ferenc Férfikarának. Az impozáns hangzású együttes remekül szólaltatta meg a kötelező művet, Kodály Kit kéne elvenni című népdalfeldolgozását. A kórus szólistája is ragyogóan énekelt.

A Lakner Tamás vezette Pannon Volán Rt. Bartók Béla Férfikara káprázatos együttes. A pécsi kórus pokoli nehéz és sokszínű versenyprogramja komoly közönségsikert aratott: a publikum (kb. 50 lélek) minden műsorszám után vastapssal jutalmazta őket. Okkal: stílusos volt a Mendelssohn-motetta, gyönyörűen szólt Kodály Kölcsey versére írt Huszt cím? műve, és az általam eddig vegyes kari verzióban ismert Orbán-mű (Daemon irrepit callidus) férfikari letétje is bravúros volt.

A női karok kategóriájában 4 kórus indult. Izgalmas verseny volt, hiszen az első helyért két kiváló debreceni együttes vetélkedett. Igen magas pontszámot kapott a Debreceni Egyetem Konzervatóriumának Bárdos Lajos Leánykara (97,4), ám Tamási László együttese, a Debreceni Kölcsey Kórus 97, 6 ponttal még őket is megelőzte. A két együttes szinte hibátlan produkciót nyújtott. (Érdekesség, hogy mindkét kórus versenyprogramjában szerepelt Kodály 3. olasz madrigálja, a gyönyörűséges Chi d\'amor sente. És ha már a véletleneknél tartunk: a másik két együttes, a Solymári Szokolay Bálint Nőikar és a siófoki Szüllabé Kórus egyaránt a Csalfa sugár cím? Kodály-művet választotta).

Véleményem szerint a Kölcsey Kórus annak köszönhette elsőségét, hogy a kötelező darabot, Járdányi Pál Tóth Árpád versére írt ritkán hallható művét, a Már vége címűt olyan ihletetten szólaltatta meg, hogy ezt nehezen lehetett volna túlszárnyalni.
Sajnos, a szombat délutáni versenyekről a Momus stábja nem tudja tudósítani a kedves olvasót, ugyanis volt köztünk, aki kategóriagyőzelmet ünnepelt, jómagam pedig a Nemzeti Színházban \"Carmina Buranáztam\".

A gyermekkarok kategóriájában a zsűri nem osztott ki első helyet. Második díjat nyert a debreceni Voces Iuvenum Gyermekkar (karnagy: Dobiné Hajik Katalin ), a harmadik helyezést pedig a Kabdebó Sándor vezette Pestszentlőrinci Vörösmarty Gyermekkar érdemelte ki.

Elgondolkodtató, hogy minden korábbi kategóriában szerethető kötelező műveket választott a verseny művészeti bizottsága. A gyermekkaroknak kötelezően kiírt Bozay-darab megtanulása azonban kínkeserves órákat szerezhetett karvezetőknek és gyermekeknek egyaránt. Mi szükség volt erre? Eszembe jut egy apokrif történet az egyszeri kóristáról, aki Debrecenben a dobogóról lejőve állítólag a közönség szeme láttára taposott rá a kötelező darab kottájára.

A nagydíjas versenyen 5 együttes lépett fel. Nem volt irigylésre méltó helyzetben a dr. Baross Gábor Liszt-díjas, Érdemes művész vezette összesített zsűri, hiszen minden együttes szép versenyprogrammal készült. Muszáj kiemelnem néhány emlékezetes produkciót. A Bárdos Leánykar Kodály Semmit ne bánkódjál című művét, a Partiumi Egyetem Vegyeskara (karnagy: Berkesi Sándor) Bárdos Jeremiás próféta könyörgését, az ifj. Sapszon Ferenc vezette budapesti Cantate Vegyeskar pedig Kodály Misereréjét tolmácsolta hibátlanul.
Nem született, nem születhetett igazságos döntés ezen a versenyen, hiszen érzésem szerint a nagyváradi és a budapesti vegyeskar is nagydíjat érő produkciót nyújtott.

A Kodály Zoltán III. Magyar Kórusverseny nagydíját végül - szoros versenyben - a Partiumi Egyetem Vegyeskara nyerte el.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.