Bartók Kórusverseny

Véget ért a foci-vb. Úristen! Mit fogunk most csinálni? Ha nem bámulhatjuk naphosszat a tévében rohangáló embereket, akkor talán menjünk kórusversenyre, és ott kívánjunk \"jó estét, jó szurkolást!\"
Szurkolok is mindazoknak, akiket ismerek és megérdemlik, bár egyszer-kétszer torkomon akadt a hajrá! Tavaly - a fesztivál után - úgy reméltem, idén megint szép lesz. Beáramlik majd a közönség, a kórusokért, a zenéért, az élményért. Újra lesz felvonulás, jó hangulat, a kórusok örülnek majd egymásnak és együtt zenélnek.

Sajnos ez már egy más kor. Az, hogy idén összesen 13 kórus vett részt a versenyen, negatív rekordnak számít. Az, hogy ebből 9 külföldi volt, szintén nagy meglepetés, hiszen a hazai kórusok számára korábban jó megmérettetési lehetőséget jelentett ez a verseny, ráadásul nekik nem kell nevezési díjat fizetniük. Ha mégis elmaradnak, annak alighanem oka van.

A versenyző gyermekkarok színvonala várakozáson aluli volt. Sokak szerint a három induló kórus egyikének sem kellett volna díjat kapnia, de a zsűri ezt másként látta. Az orosz Poljot gyermekkar végzett az első helyen, a rigai leánykar pedig a harmadikon. (Második díjat nem adtak ki). A kisinyovi gyerekkar, mely gyakorlatilag egyetlen ép és tiszta hangot sem bírt magából kiadni, megérdemelten lett utolsó. A nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola Ifjúsági Vegyeskara (egyedüli indulóként) önmagával nagy versenyben lett második.

Az egyneműkarok versenye csalódást, a zsűri döntése pedig el nem múló értetlenséget keltett. A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete Női Kara kapta az első díjat, pedig oda a többség a dunaújvárosiakat várta, hiszen a miskolciak a kötelező művel köszönő viszonyban sem voltak (rossznyelvek szerint a színpadon tanulták), s a produkció többi része sem volt átlag feletti.

Az énekegyüttesek kategóriában szintén nem volt komoly verseny, minthogy egy sem indult...
Annál izgalmasabb volt a három vegyeskar versengése, mely a közönséget ízlése alapján osztotta meg. Volt, akinek a Veszprémi Liszt Ferenc Kórustársaság főleg Kodály művekre épülő versenyanyaga tetszett a legjobban. Annak ellenére, hogy csak a műsoruk végére kezdtek igazán belejönni, valóban ésok rtékes produkciót nyújtottak, ám ezen az estén ez csupán egy 3. helyre volt elegendő. A svéd Ad libitum vegyeskar lehengerlő stílusa, ereje, nem beszélve a kötelező Kodály Siratóének érzéssel teli, érthető előadásáról egyértelművé tette, ki lesz e mezőny győztese, de a zsűri ajándékaképpen a szintén 90 pont felett teljesítő francia Microcosmos kórus is elindulhatott a nagydíjért.

Kis szünet után következett a kamarakórusok versenye, ahol hőségtől, zivatartól és az egész napos versenytől fáradt közönség fogadta az utolsó négy résztvevőt. Rögtön az elején a hazai pálya előnyét élvező és így népes rajongótábort is magának tudható Vox Antiqua lépett a színpadra. Szép, érzékeny, kerek műsort mutattak be, de - a később nagydíjat is elnyerő finn Kampin Laulu kamarakórushoz hasonlóan - valójában a kórus hangzása volt igazi erényük. Mindkét kórus tiszta, csengő hangokkal szólt a legnehezebb fordulatoknál is. A finn együttes meglepetéssel is szolgált. Egy a versenyeken szokásosnak nem mondható tréfás, színpadi gegektől sem mentes, technikailag igen nehéz darabot mutattak be óriási sikerrel. Féltünk, hogy a rendszerint merev szempontok alapján mérlegelő zsűri nem igazán értékeli a formabontást, de másként történt: ebben a kategóriában e két kórus kapta az első helyet - megosztva.
Második lett az Óbudai Kamarakórus, akik nagyon szépen énekeltek, de máskor hallottam őket jobbnak is. Lehet, hogy belefáradtak a hosszú várakozásba, ugyanis az előttük fellépő sydney-i Konzervatórium Kamarakórusa mintegy félórát, mégpedig igen keserves félórát töltött a színpadon. Szinte mindíg vérbő hangon szóltak (egy szakértő néző találó megjegyzése szerint úgy, mint egy félbevágott operakórus), de ismerték a pianókat is. Sajnos a kettő között nem nagyon volt átmenet, és a tisztasággal is akadtak olykor gondjaik - így lettek harmadikak.

A nagydíjért tehát öt kórus indult, nehéz döntés elé állítva a zsűrit. Egyedül a debreceni Vox Antiqua lógott ki a sorból, igaz ők erre az eseményre nem is nagyon készültek. Esélyes volt a két vegyeskar és a finn kamarakórus. Mindegyikben volt érték, különleges darabokat nyújtottak, különleges előadásban. Persze mindig akadnak, akik szerint nem annak kellett volna nyernie, akit a zsűri választott, de úgy érzem, most joggal nyert Kampin Laulu Kamarakórus.

Nem múlhat el Bartók Béla Kórusverseny ősbemutatók nélkül. Idén Gyöngyösi Levente, Huszár Lajos és Fekete Gyula voltak a kiválasztottak. Emellett bemutatták Csemiczky Miklós Csokonai versrészletekre írt, igen élvezetes, jó szövegű Cantata Bucolica-ját is. Az első három említett szerző darabjait a nyitóesten hallhattuk. A legmeggyőzőbb talán Gyöngyösi Levente Vihar című gyermekkara volt, bár ezen az estén - talán a viharos tempó miatt is - a fortéknál kicsit kevésbé szólt a Bányai Júlia általános Iskola Felsőtagozatos kórusa. A másik két szerző darabjai hallgathatóak voltak, olykor közhelyszerű fordulatokkal, de nem lehet rájuk azt mondani, hogy rosszak. Mindenesetre nem vagyok hiszem, hogy bármelyik is rövidesen újra előkerül a fiókból.

Végezetül egy kis statisztika, nehogy a focivb-n edződött olvasó elszokjon tőle.:

A zeneszerzők versenyét idén (is) Orbán György nyerte, 10 darabbal, a második helyre Kodály futott be 8, a harmadikra Kocsár Miklós 8 kompozícióval. Érdekes, hogy Kodály darabot szinte kizárólag a magyar kórusok mutattak be - kivéve persze az egy kötelező művet a vegyeskaroknál. Bartók pedig mindössze háromszor hangzott el, pedig a verseny az ő nevét viseli. Már nem csak a külföldi kórusok, hanem a hazaiak is mind többször külhoni zeneszerző munkáival álltak a zsűri elé, bár szerintem néhány itthoni szerzőnek is volnának énekelhető, színvonalas művei.

Summa summárum, a kórusverseny most is rendben lezajlott. Nem mindenben a hagyományok szerint, és nem mindíg felhőtlenül, viszont ezegyszer mindig eltaláltam a befutót. Lehet, hogy meg kellett volna tennem a TippMixen?