Az első hónap története

Győriványi Ráth György azzal a kéréssel kereste meg szerkesztőségünket, hogy - mivel nincs lehetősége arra, hogy az Operaházzal foglalkozó fórumok minden hozzászólására egyenként külön válaszoljon, azokat kiegészítse, támogassa vagy cáfolja - tegyük lehetővé, hogy az intézmény működésével kapcsolatban felmerült fontosabb kérdésekről \"egyben\" írhassa meg a saját véleményét. A megbízott főzeneigazgató \"naplója\" mindannyiunk számára érdekes lehet, kérése pedig egyébként is megtiszteltetés. Úgy igyekszünk teljesíteni, hogy levelét - a fórumokba írtakhoz hasonló módon - minden változtatás nélkül közöljük.

Az első hónap története

Győriványi Ráth György

Előzmény

A dolog egy kicsit korábban kezdődött, azzal, hogy Hegyi Árpád Jutocsa és Kesselyák Gergely megnyerte a pályázatot, és átvették a Magyar Állami Operaház irányítását.

Kissé szkeptikusan fogadtam, mert nagyon sok minden nem tetszett a pályázatukban,- a lehetetlenül kitalált blokkrendszer, az abszolút nonszensz külső játszóhelyek bevezetése, és az a még abszurdabb következtetés, hogy ezek a látszat kezelések meg fogják oldani az intézmény válsághelyzetét, amelybe annak ellenére került, hogy 2002-ben az akkori kormány 3 szorosára emelte a színház állami támogatását.

Sok-sok viszontagság és belháború után aztán bekövetkezett, amit előre lehetett látni, pályázat ide, vagy oda ez a vezetés is rájött a problémák mélygyökerére, arra, hogy a teljesen lehetetlen, elavult struktúra, az annak fenntartásában érdekelt erők korlátlanul képesek elfogyasztani bármilyen mennyiségű anyagi forrást. Gondoljuk meg azt a paradoxont, hogy 2001-ben 2.3 milliárd állami támogatás mellett több ember dolgozott a Magyar Állami Operaházban, és több előadást hozott létre, mint ma a közel háromszoros támogatásból, és miközben 2001-ben nem volt adósága a színháznak, addig ma 1 milliárdra rúg a hiány és ez naponta milliós nagyságrenddel nő.

Az összefüggésre már többen rájöttek, de a megváltoztatásukra vagy a bátorság, vagy az akarat hiányzott, vagy megbuktatták a vezetőt, ha mégis megpróbálta volna megváltoztatni a belső erőviszonyokat. Először Petrovics Emilt váltotta az akkori szakszervezeti vezető Ütő Endre, majd Locsmándi Miklósnak és nekem kellett távozni, de a helyzetet jól felismerő Závecz Ferencet is elsodorta a történelem mielőtt még reformokat hajthatott volna végre.

Ez év májusára már ismét világosan kirajzolódtak a teendők, és az elszántság is megvolt, oly annyira, hogy a tervezett lépésekről magától Kesselyák Gergelytől értesültem, aki néhány nap múlva azonban meglepetésemre homlok egyenesen más véleményt hangoztatva állt félre Hegyi Árpád Jutocsa mellől, aki egyébként az ő segítségével került az Operaház élére.

Világos volt számomra, hogy Hegyi Árpád Jutocsa napjai meg vannak számolva, és az egész arra irányul, hogy megakadályozzák a küszöbön álló racionalizálást, modernizációt és létszámleépítést.

Ennek a véleményemnek a sajtóban is hangot adtam, valószínű ezért keresett meg Hegyi, hogy nem segítenék-e neki a megindított folyamatok befejezésében.

Körülnéztem, úgy tűnt, hogy a főigazgatót segítő Megyeri László elszánt és igen jól felkészült szakember, és a megfelelő biztosítékok lefektetése után igent mondtam.

Indulás

Természetesen tudtam, hogy nagy ellenállásra számíthatok, hiszen főleg azoknak a részéről, akik a korábbi elmozdításomban tevőlegesen is részt vettek, bosszúmat sejtve jelentős támadásoktól tarthattam.

Ezért kezdtem azzal, hogy még mielőtt hivatalosan is bejelentették volna a megbízásomat, tárgyalásokat kezdeményeztem a szakszervezet és a közalkalmazotti tanács vezetőivel arról, hogy megbízatásom megkezdése után nyomban azon leszek, hogy megkezdhessük az érdemi tárgyalásokat és egyeztetéseket, amelyek korábban zsákutcába terelődtek. Megnyugtattam a feleket, hogy semmiképpen sem hajt semmiféle bosszúvágy, kizárólag az intézmény munkáját szeretném segíteni.

Nagy eredménynek értékeltem, hogy külön-külön mindketten biztosítottak nyitottságukról, és megelégedettségüknek adtak hangot, hogy ismét megkezdődhetnek az érdemi tárgyalások. A balett igazgatójával is beszéltem, aki szintén a nyitottságáról biztosított.

Sajtótájékoztató

Mint említettem nem lepett meg, hogy érkezésem nem fog frenetikus örömöt kiváltani, de az mégis meglepett, hogy már a bejelentés előtt Kovács János ledilettánsozott, majd fasisztának titulált nagy nyilvánosság előtt. Azt sem vártam, hogy a szakszervezet vezetője az egy nappal korábbi beszélgetésünk után kirohan az újságírók előtt ellenem, mégis úgy érzem, a sajtótájékoztató jól sikerült, legalábbis a részt vevők többsége megfontolásra érdemesnek tartotta elképzeléseimet.

Alkalmatlanság

Huszárvágásként tálalták a nagyközönség elé a tényt, hogy 2002 felmentésemet a Munkaügyi Bíróság vezetői alkalmatlanság miatt indokoltnak ítélte. Még id. Bárándy professzort is becitáltatták a TV Nap kelte műsorába, hogy azt a jogi paradoxont bizonygassa, miszerint: amíg ugyanaz a bíróság nem mondja ki, hogy mégis alkalmas vagyok, addig a vezetői alkalmasságom érvényben van. Mintha a bíróság munka alkalmassági bizottság lenne. Ez már a műsort vezető Verebes Istvánnak sem tetszett és személyesen védett meg ez alól a vád alól. Ezzel ez az ügy el is ült, megkezdődhetett a munka.

Egyeztetések

Sorban összehívtam a vezetésem alá tartozó művészeti csoportokat, hogy elmondjam elképzeléseimet, megkérdezzem problémáikat, és egyeztessük a teendőket. Minden összejövetelt kihasználtam, hogy bocsánatot kérjek azoktól, akiket akarva akaratlanul 2001-2002 működésem során megbántottam, és elmondtam, hogy bizalom hiányában pont ezeket az egyeztetéseket szalasztottam el annak idején, valamint azt, hogy ezúttal sokkal jobban szeretném bevonni a döntésekbe a különböző csoportokat. Minden egységnél kezdeményeztem egy, a terület tagjaiból álló tanácsadó testület felállítását.

Énekesek

Bemenni az éhes oroszlánok közé, ez volt a legnagyobb falat. Az énekesek közül sokan neheztelhettek rám. Kik azért, mert annak idején szakmai nyugdíjba vonulásukat kezdeményeztem, kik azért, mert úgy érezték nem voltak kellőképpen megbecsülve. Meghívtam azokat a fiatal, és már nem egészen fiatal énekeseket is, akiknek többségét először én szerződtettem, és akik azóta már az Operaház előadásainak dandárját viszik. Így egyenlítettem ki az erőviszonyokat. Nem mondom, hogy feszültségmentes volt a légkör, de végtére állíthatom, hogy egy hasznos párbeszéd indult meg. Eltekintve attól a ténytől, hogy a Közalkalmazotti Tanács elnöke levelet osztott ki a résztvevők között azzal a szöveggel: \"Ne féljetek, a főzeneigazgató ugyan megbánást színlel, de ugyanolyan törtető, gátlástalan ember\" majd leírta milyen kérdéseket tegyenek fel nekem, az értekezlet zökkenőmentesen zajlott. Önmagában pozitív eredmény, hogy a fent említett kérdéseket senki sem tartotta fontosnak feltenni. Ennek ellenére egy nap múlva írásban megválaszoltam az összes kérdést.

Az értekezleten felajánlottam azt is, hogy egy két közalkalmazott és egy nem közalkalmazott énekesből álló tanácsadó csoporttal szívesen egyeztetném a szereposztásokat, hogy így is elejét vegyem a későbbi elégedetlenségeknek. A csoport megszervezését a Közalkalmazotti Tanács elnöke vállalta magára, először csak a külső tag megszervezését utasította vissza, majd közölte, hogy az egyeztetésre sem hajlandó. Így csak egy, nem közalkalmazott énekes tanácsát kérhettem ki, aki azonban több esetben a közalkalmazott énekesek javára kért változtatást, amelynek nagy részét be is építettük.

Kórus

A kórustól már kevésbé tartottam, hiszen jól emlékeztem a nagyon meleg és megható tapsra, amelyet 2002-ben az elbúcsúzásomkor kaptam tőlük, és sok-sok taggal a négy év alatt is gyakran találkoztam, és mindig szeretetet kaptam legtöbbjüktől. Nem állítom, hogy egy olyan szituációban, amikor 20-25 ember elbocsátása várható létezhet oldott hangulat, de a lehetőségekhez képest a megbeszélés nyugodtan zajlott, és a végén még meg is tapsoltak, amit azért legmerészebb álmomban sem vártam.

Zenekar

A zenekartól nem féltem, hiszen nagy részükkel sokszor dolgoztam együtt igazgatásom alatt is, és azóta is, lemezeket készítettünk, koncerteztünk.

Nem titkoltam, hogy a zenekart fogja legerőteljesebben érinteni a leépítés, hiszen 45 ember elküldését terveztük. A zenekarnál a szolgálatszámok és létszámok alapján kiszámítható volt az a létszám, amely a leggazdaságosabban működtethető. Az elküldendőket egyenletesen osztottuk el a szólamok között úgy, hogy egy 3 szólamvezetős együttes alakuljon a korábbi 4 szólamvezetős helyett. Kiszámoltuk, hogy nemcsak a tervezett jövő évi előadást és próbaszámot tudja megoldani ez a létszámú együttes, de még további 80 szolgálat van tartalékban.

Az elküldendők részben a nyugdíj korúak, részben a korábbi minősítési vizsgán a leggyengébb eredményt nyújtottak adták. Emlékeztetnék itt arra, hogy a négy évvel ezelőtti minősítést nem csak a meghallgatás eredménye adta, hanem azt a zenekari igazgató, a szólamvezetők és a karmesterek a tag munkáját értékelő pontszámai is alakították Így a szólamonként két-három embert aránylag könnyen ki lehetett választani.

Korrepetitorok

20 fő korrepetitor dolgozik a színházban. Ez úgy gondolom körülbelül a duplája annak a létszámnak, amely el tudná látni a szükséges munkát. Mivel azonban nem megfelelően van szabályozva a korrepetitorok munkája, nehezen határozható meg a pontos szükséges létszám.

Több korrepetitorral elkezdtük kidolgozni azt a szabályozást, amely a jövő év végére lehetővé fogja tenni, hogy kiderülhessen a pontos létszám, amelyre a Magyar Állami Operaháznak működéséhez szüksége van. Szabályozni készülünk azt, hogy egy-egy különböző nehézségű szerepre hány korrepetició adható új, és felelevenítő tanulás esetén. Meg kívánjuk határozni egy- egy korrepeticiós szolgálat beosztását is, jelenleg ugyanis gyakran egy fél órás korrepetició is ugyanúgy egy szolgálatnak számít, min egy négy órás.

Meglepődve jutott kezemhez egy heti beosztás, ahol azt tapasztaltam, hogy míg a havi bérért dolgozó korrepetitoraink közül 10 ember szabadságon volt, addig az adott héten hét alkalommal egy olyan kollégát osztottak be, akinek minden korrepeticiós alkalmát külön kellett a színháznak honorálnia. Ezt leállítottam, és tisztáztam az egyébként kiváló szerződéses kollégával, hogy az intézkedésem nem ellene, hanem a színház nehéz gazdasági helyzetének javításáért történt.

Kottatár

Rendezni kell a kottatár kölcsönzéseinek és a fénymásolások helyzetét. A színház szinte folyamatosan vét a szerzői jogok ellen, olyan kottáit adja kölcsön, amelyeknek a kölcsönzése nem megengedett, illetve fénymásolatok készülnek, amelyet szigorúan tilt minden szerzői jogi törvény.

Nagy örömömre a kottatár vezetője azonnal partner volt, hogy megkezdjük ezeknek a kérdéseknek a törvényekhez igazodó szabályozását, amely máris nagy feszültségeket gerjesztett azoknál, akik megszokták, hogy rendezvényeikhez mindig ingyen vagy nagyon jutányosan kapják a kottákat, amelyeket egyébként hivatalosan akár milliós nagyságrendekért kellene bérelniük.

Szereposztások

Körülbelül a jövő évadi szereposztások 90-95%-a volt kész, amikor átvettem a színház főzeneigazgatói irányítását. Kisebb korrekciókat hajtottunk végre illetve kiegészítettük a hiányzó szerepeket.

Meghallgatások

Két meghallgatást tartottam az Erkel színházban, hogy megismerhessem azokat az énekeseket, akik az elmúlt négy évben tűntek fel, illetve akik úgy érezték, eljönnek megmutatni milyen irányba fejlődött, érett a hangjuk az eltelt négy év alatt. Mindegy 40-50 énekest hallgattam meg, és sokuknak szerepet is tudtam adni. Két különleges énekest ismertem meg, akiknek a fellépését már alig várom. Létai Kiss Gabriellát annak idején még én vettem fel a stúdióba, mint mezzoszopránt, mostanra fachot váltott, és úgy énekelte Mimi szerepét, hogy olyat már nagyon rég hallottam. Mester Viktória vibráló tehetsége pedig remélhetőleg be fog robbanni a zenei köztudatba. Találtunk nagyon tehetséges szopránokat is az Éj királynőjének szerepére is, amelyet külön meghirdettünk.

Zeneakadémia

Június 30-án 8 év után ismét lesz az Erkel Színházban vizsgaelőadása a Zeneakadémia Opera tanszakának, amelyet immáron Marton Éva vezet. Nagyon örültem ennek a ténynek, bár rengeteg probléma merült fel, mivel az Operaházban, mint megannyi más dolgot, ezt sem szabályozták. Mivel nem született semmiféle keretszerződés a két intézmény között, amely meghatározta volna az együttműködést, olyan darabokat választott a Zeneakadémia, amelynek kottájáért az Operaháznak fizetnie kell majd. Ugyan a kiadóknál sikerült elérnünk, hogy kedvezményeket kapjunk, ez mégis a figyelmetlenség miatt terhelni fogja az intézmények amúgy is miserábilis költségvetését. Mivel az Operaházban bizonyos önérdekek miatt a dolgok nincsenek leszabályozva, az a furcsa helyzet fordult elő, hogy bár az Erkel Színház egész júniusban nem játszik a próbák ad hoc beosztása miatt mégis túlszolgálatok keletkeznek. Ahime!

Találkozót kezdeményeztem, amely kapcsán megállapodtunk Batta Andrással és Marton Évával, hogy a Zeneakadémia és az Operaház kapcsolatát a lehető legszorosabbra fűzzük.

Stúdiós vizsga

Az Operastúdió még 2001- ben az én kezdeményezésemre alakult. Nagyon örülök, hogy a sok nehézség ellenére sikerült átvészelnie az időket, és a vizsgaelőadás színvonala arról tett tanúbizonyságot, hogy most is sok rendkívüli tehetségnek ad lehetőséget az indulásra.

Nem értettem miért pont a Cosi fan tutte-t válsztották, amelyet éppen ebben a hónapban játszott az Operaház saját produkciójában is, sőt még a szereplők között is volt egyezés, de ez nem vont le a produkció értékéből. Sajnáltam, hogy nagyon kevesen voltak, de ez nem is meglepő, hiszen a Zeneakadémiai vizsgaelőadással együtt ez is hiányzott a havi plakátokról.

Gödöllő

Talán éppen ezért, a jövőre gondolva jó hangulatú megbeszélést folytattam a Gödöllői kastély igazgatójával egy együttműködésről a két intézmény között, hogy a stúdiósok ott egy direkt erre a színházra kigondolt produkcióval vehessenek részt. A produkció nem kerülne sok pénzbe, hisz az Operaház minden stílusban rengeteg jelmezzel rendelkezik, a csöppnyi színházba pedig díszletet sem lenne gond találni. Bevonhatnánk a munkába az Operabarátok által kiírt díszlettervezői verseny győztesét is, aki egy 18 éves nagyon tehetséges fiatal.

Vass Lajos miniszteri biztos

Mint az várható volt, közös megegyezéssel távozott tisztségéből Hegyi Árpád Jutocsa. A Minisztérium miniszteri biztosként Vass Lajost bízta meg az intézmény vezetésével, aki mint kifejtette, békés viszonyokat szeretne megteremteni, de a reformfolyamatok továbbvitelének is elkötelezett híve. Rossz hírként azt hozta, hogy nem kapott több pénzt a Minisztériumtól, tehát az átalakítást a korábban eltervezetteknek megfelelően kell végrehajtani, amely feszültségek nélkül azonban nehezen elképzelhető.

Békítés

Már az átadás-átvétel során azt jelöltem meg legfontosabb megoldandó feladatnak, hogy az új főigazgató-miniszteri biztos megbékítse a kialakult feszült helyzetet köztem és Kovács János karnagy úr között.

Eredményesen leültünk többször egyeztetni nézeteinket. Vass Lajos az egyik megbeszélésre meghívta Szinetár Miklóst is. Kovács Jánossal és Kesselyák Gergellyel közösen átfésültük még egyszer a 2006/2007 szereposztását, és konszenzust kialakítva véglegesítettük azt. Örömmel tapasztaltam azt is, hogy kérésemre, hogy vállaljon karmesteri fellépést a következő évadban Kovács János már nem volt egyértelműen elutasító. Remélem, hogy a viszony köztünk rendeződik, mivel őt személyében sohasem sértettem, és nagyon rosszul esett, hogy ő ezzel szemben mindig támadólag lépett fel velem szemben. A színház alapvető érdeke, hogy Kovács rendszeresen vezényeljen a Magyar Állami Operaházban.

Bemutatók

Sajnos a jövő évi bemutatók sem voltak előkészítve megfelelően, jelenleg is tartanak az egyeztetések, hogy minél hamarabb elkészülhessenek a kész tervek. Fontos, hogy a műhelyek munkáját a lehető legjobban, így a leggazdaságosabban tudjuk beosztani.

Bemutatóink igen jó szereposztásban fognak elhangozni hazai legjobbjaink mellett az Andrea Chenierben Paolo Gavanelli és a Turandotból jól ismert Lee fog fellépni, de a Toscaban Lukács Gyöngyi és Kiss B. Atilla partnereként Ruggiero Raimondit is láthatjuk, A Pique Damaban visszatér Elena Obraztsova is, akit tavaly hallottam a Milanói Scalaban ebben a szerepben. Frenetikus volt. Többször láthatjuk Polgár Lászlót is az év folyamán, Január 6.-án 60. születésnapjára pedig születésnapi koncerttel köszöntjük közkedvelt világhírű basszistánkat.

A Jenufa produkciót Oliver von Dohnányi fogja vezényelni, aki jelenleg a Prágai Opera főzeneigazgatója. Marton Éva énekel még ebben az előadásban. Chicago egyik frenetikus felfedezettje volt ebben az évadban Carmen szerepében Vizin Viktória, aki ezt a szerepet nálunk is fogja énekelni jövőre. Reméljük a világban ma nagyon keresett hazai sztárunkkal, Miklósa Erikával is sikerül időpontot egyeztetnünk.

Az évadot a Don Pasquale felújításával kezdjük, ahol Gregor József és Sólyom Nagy Sándor lép majd fel, és ez az előadás beleillik majd abba a vonulatba, amelynek során régi nagy hagyományainkat őrizzük.

Lesz egy Mozart fesztivál, ahol bemutatjuk az összes Mozart operát, amely az Operaház repertoárján található, és egy magyar ősbemutató is lesz a Karnyóné, Vajda János új operája.

Remélem rendeződik a jogi háttere Pártay Lilla tervezett új balettjének az Elfújta a szélnek.

Barátok, támogatók

Habár nagyon sok ármánnyal és övön aluli ütéssel is szembe kerültem munkám során, a legjobban az esik, hogy egyre többen mernek nyíltan kiállni mellettünk. Kossuth díjasok, a hazai énekeseink legjobbjai, a zenekar az énekkar legjobbjai ezzel is ellensúlyozva azt a több, mint 600 aláírást, amelyet Kovács János karmester személyesen gyűjtött megérkezésemkor Hegyi Árpád Jutocsa és ellenem. Remélem, hogy az aláírók legtöbbje azóta, az egy hónapi munkám során belátta, hogy nem ugyanaz a Győriványi Ráth György tért vissza, aki 2002-ben távozott az intézmény éléről.

A béke látszólagos, mivel a szabadságok megkezdődtek, de hamarosan végső fázisába ér a csoportos létszámleépítés, amely minden bizonnyal újból az országos érdeklődés középpontjába helyezi majd az intézményt.

Jelenleg itt tartunk, mindenki szurkoljon nekünk, hogy ezen a nehéz időszakon túl lehessünk, és minél hamarabb megkezdődhessen a nyugodt művész munka, és az ország végre ismét művészi sikereinkről beszélhessen.