9 magas C-vel nyerte a 9. Simándy-versenyt - Hanczár György portréja

Hanczár György portréja

Tamino a Varázsfuvolában fotó:© SZNSZ/Veréb Simon

Kivéve persze akkor, ha az illetőnek biztos C-je és jó technikája van. No és fölötte is még egy terce. S akkor persze egyáltalán nem meglepő, hogy meg is nyeri a versenyt.

Márpedig a Hanczár György ezt tette.

Pedig a 27 éves fiú alig egy éve koptatja az operaszínpadot. Véletlenül hallottam meg őt tavaly a győriek Varázsfuvolájában az Erkel Színházban. Megvallom, az 1. őrtálló szólamában nem tett rám nagyobb benyomást. (Más napokon Monostatost, a gonosz szerecsent is elénekelte.) Pár nappal később már a Szegedi Nemzeti Színházban futottunk össze, ahol Taminóra énekelt próbát. A rendező Alföldi Róbert és a karmester Gyüdi Sándor a biztosan éneklő, nyurga, kedves arcú fiatalembert nyomban ki is választotta a szerepre. A Sarastro-vár kapujába érkező hercegnek a válogatáson partnere is akadt: Öreg papként épp tanára, Andrejcsik István tett föl neki mélyértelmű kérdéseket. S a kellemes, karcsú hangon, a magabiztos formáláson túl megkapó volt a komolyság, ahogy válaszolgatott, s ahogy feladatához hozzáállt. Természetes volt, hogy megkapta a szerepet, s az sem okozott különösebb meglepetést, hogy a szokatlan, friss felfogású előadásban szép sikert aratott.

Szeged nem is engedte el, visszahívták 2016 januárjára a Szerelmi bájitalba Nemorinónak. Galgóczy Judit friss szellemű produkciójának egyik erőssége volt. Alkata tökéletesen egybevág a szereppel, fölfedeztük finom humorérzékét, valamint, hogy a hosszú dallamíveket jó bel canto technikával énekli. Ja, és a szólamba bekönyörgött két magas C-t, melyeket estéről estére mosolyogva szólaltatott meg.

Aki hallotta őt ezekben a szerepekben, izgatott reménykedéssel olvasta, hogy a kezdő tenor a fenti áriákat akarja megszólaltatni a IX. Nemzetközi Simándy József Énekversenyen. (Néhány Petrarca-dal, A sevillai Almaviva-szerenádja és a Tamino Képáriája mellett.) Valamirevaló operarajongó azonban gyerekes megindultsággal hallgatta, amikor a középdöntőben valóban megszólalt a nevezetes magas D, könnyedén, magabiztosan, fényesen, a döntőben pedig a Tonio-kavatina második részében pattogtak a C-k, hanyagul, vidáman. Az elsőket épp csak megbökte, a másodikakat kissé meg is tartotta, az utolsóra hosszú koronát tett. Ám nem csak a bravúros magasságokat vágta ki, alatta, a teljes líraitenor-ambituson is egynemű, koncentrált tónusban szólalt meg. Szép dallamvonalakat énekelt, ellenállhatatlan derűvel rajzolta meg a hősök portréját.

A Simándy-fődíj mellé kapott egy sereg különdíjat, köztük számos színházi és koncertmeghívást. A gratuláció mellé csak azt kívánjuk, hogy vigyázzon magára, ne szédítsék meg a lehetőségek, s minél tovább őrizze meg egyedülálló képességeit. S a szegedieknek még egy óhaja van. Ha már mi fedezzük föl, az elkövetkező években nekünk is énekeljen néha!

Nemorino a Szerelmi bájitalban
fotó:© SZNSZ/Kelemen József