\"Talán már zenekarnak hívnak minket\" (Héja Domonkos, a Danubia Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője)
Május 12-i koncertjén színpadi és filmzenéket játszott a Danubia Szimfonikus Zenekar, a programban a klasszikus darabok mellett Rózsa Miklós és John Williams művei is helyet kaptak. Héja Domonkost, a zenekar művészeti vezetőjét a koncert kapcsán a szokatlan műsor-összeállításokról, a Warnernél megjelenő lemezeikről, és nem mellesleg a zenekar helyzetéről kérdeztük.
- Filmzenés műsoruk nem az első olyan fellépésük volt, melynek során eltértek a klasszikus zenekaroktól elvárt, vagy inkább megszokott repertoártól - az elmúlt években játszottak a Muzsikással, az After Cryinggal, Snétbergerrel, klezmerzenekarral, kísértek táncegyütteseket. Mennyi ezekből a tudatos választás eredménye, és mennyi a jobb híján elvállalt felkérés?
- Körülbelül 50-50 százalék az arány, mert tulajdonképpen mi mindig nyitottak voltunk arra, hogy ne csak klasszikus zenét játsszunk, hanem sok minden mást is. Nyilvánvalóan van egy határ, ami alá az ember nem megy, de azt gondolom, az előbb említettek mind olyan nívós produkciók voltak, amelyekben egymást emeltük a résztvevőkkel, vagy pedig a partnerek emelhették a mi imidzsünket.
- A műsor klasszikus darabjainak, Schubert, Beethoven, Mendelssohn, Grieg, Bizet műveinek már helyük van a koncertéletben - mennyi esélyük van erre a filmzenéknek?
- Azt hiszem, nem kell nagyobb helyet elfoglalniuk a koncertéletben, mint amekkorát elfoglalnak, mert ezeket filmekhez írták. Ha az ember elmegy moziba, vagy megnéz egy DVD-t, akkor óhatatlanul hallja a filmek zenéjét. Én azt gondoltam inkább, hogy ez egy érdekes kísérlet lesz, vagy inkább talán jobb szó az, hogy kirándulás: összekötjük a kétszáz évvel ezelőtti tulajdonképpeni \"filmzenéket\" a maiakkal. Mert hát azt lehet mondani - nagyon lesarkítva persze -, hogy régebben, amikor nem volt tévé, nem volt mozi, ezek szerepét a színdarabok töltötték be.
- Milyennek találja ezeket a műveket zeneileg, közegükből kivéve?
- Tulajdonképpen érdekesek, nagyon élvezetes hallgatni őket. Természetesen azért azt nem mondom, hogy zeneileg olyan hihetetlen mélységeket tárnának föl, de nem is ezért íródtak, nem ez a céljuk.
- Sok mindenbe van beleszólása, így a koncertek műsorába is. Mennyire kell figyelnie arra, hogy összhangba hozza a saját vágyait a piaci elvárásokkal?
- Többnyire összevág a kettő. Nyilvánvalóan minél fiatalabb az ember, annál több olyan vágya van, ami piaci elvárás is. (Most kifejezetten zenei dolgokról beszélek, és nem említek egyéb vonatkozású teendőket.) Ugyanakkor természetesen vannak olyan terveim is, amelyek a piaci elvárásoknak nem felelnek meg, de ilyen esetben megpróbálom úgy összehangolni a kettőt - bizonyos elveket azért nem feladva! -, hogy ilyen is legyen benne, olyan is legyen benne, álljon össze egy olyan műsor, ami mindenkit kielégít.
- Volt-e hátránya annak, hogy nem egy működő zenekarba csöppent bele, hanem saját maga hozta létre a Danubiát? Volt-e olyasmi, amit a maga kárára kellett megtanulnia, például, hogy kiderült egyik-másik darabról, hogy nem kellett volna még belevágni?
- Biztos, hogy volt. Ha nagyon megerőltetném magam, biztosan találnék olyan műveket, amelyeket korai volt eljátszani, vagy többet kellett volna próbálni. Tény: sok olyan, nehéz darab van, ami elsőre eljátszva nagyon jó, de mindenki hallja, és mindenki tudja azt, hogy másodszorra-harmadszorra-negyedszerre-ötödszörre még jobb lesz.
- Mennyire lehetett művészi dolgokkal kísérletezni, ezzel foglalkozni olyan időszakban, amikor a zenekar léte volt a tét?
- Azt gondolom, hogy a kettőt azért mindenféleképpen külön kell választani. Azzal együtt, hogy természetesen nem lehet teljesen szétbontani a két dolgot. Művészi elveket nem szabad föladni azért, mert az embernek gondjai vannak. Ezt persze mondom én, mert nekem személy szerint hála istennek nincsenek olyan nagy problémáim, és nyilvánvalóan sok embernek sokkal nehezebb az élete. Ugyanakkor a zenészpálya az egy olyan pálya, amit az ember - legalábbis papíron - azért választ, mert szereti csinálni. És ha nagyon profán és nagyon szemtelen akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy tulajdonképpen a zenélés az egy hobbi, amit az ember nagyon mívesen, apait-anyait beleadva csinál, és amíg ezt teszi, addig nincs helye annak, hogy amúgy vannak-e gondjai. Előtte, utána lehet ezzel foglalkozni, kell is, de akkor nem.
- Mennyire érződött ez a pár szűkös év a személyi összetételen?
- Az összetételen nagyon kevéssé látszik az, hogy az elmúlt években nehéz helyzetben voltunk, a hangulaton viszont nagyon érződik. Minél több ember gyűlik össze, annál furcsább elképzelések ütik fel a fejüket. Ezt nagyon nehéz kezelni, főleg úgy, hogy én lényegesen kevesebbet vagyok itthon, mint külföldön. Így nincs mindig erőm, energiám erre odafigyelni. Ennek ellenére a zenekar összetétele szerintem stabilnak mondható.
- Ha már személyi kérdések: az ön neve összeforrott a zenekaréval. Isten ne adja, de mi van, ha holnap elüti az autó?
- Speciel holnap én fogok vezetni, úgyhogy nem üt el az autó.
- Rendben, egyezzünk ki egy frontális ütközésben. Mi lesz akkor a Danubiával?
- Ez egy azért nagyon jó kérdés, mert… Nem tudom.
- Mennyire volt paradox a helyzet, hogy az anyagi problémákkal egy időben a Warnernél sorra jelentek meg lemezeik?
- Azért azt tudni kell, hogy a Warner-lemezekben mi anyagilag nagyon benne voltunk, olyan értelemben, hogy a költségek bizonyos részét nekünk kellett állnunk. A Warner a nevét és az infrastruktúráját, a terjesztési hálózatát adta hozzá. De azt hiszem, nekünk ez nagyon jól jött, mert a Warner névvel megjelenni mindenféleképpen egy nívót jelent. De hát abból mi természetesen nem gazdagodtunk meg.
- Volt-e más, járulékos vonzata, főképp a nemzetközi jelenlétet illetően?
- Azt gondolom, a mi esetünkben ez feltétlenül egy picikét lassabb folyamat. De most nyáron megyünk a Schleswig-Holsteini Fesztiválra, amely talán helyet kap Európa öt legjelentősebb nyári fesztiválja között. Ez szerintem egy nagyon nagy dolog. Berlinben játsszunk ismét a Young Euro Classic fesztiválon, amin már elég sokat szerepeltünk mint ifjúsági zenekar, most már úgy megyünk, mint nem ifjúsági zenekar. Kvázi bemutatót fogunk tartani.
- A Warner-szerződés három évre szólt, ez az időszak letelt.
- Lényegében igen, de a három év az inkább úgy szólt, hogy évente egy lemez, szóval függetlenül attól, hogy időben ez a háromszor háromszázhatvanöt nap már letelt, még nincs vége az együttműködésnek.
- Két CD és egy DVD már megjelent.
- A DVD nem teljesen tartozik bele ebbe a projektbe, úgyhogy még egy CD-nk meg fog jelenni a Warnernél.
- Mi lesz rajta?
- Ezt még nem tudom.
- Van esély a folytatásra?
- Szerintem igen. Legalábbis nagyon remélem.
- Említette, hogy a zenekarral személyi gondok nincsenek, de mi a helyzet az anyagiakkal? Rendeződtek-e a dolgok, stabilizálódott-e a helyzetük?
- Stabilnak semmiféleképpen nem mondanám a helyzetünket. De az idén a minisztériumtól soha nem látott nagy összeget kaptunk, és ez azért elárulja, hogy talán most már megítélésben átléptünk azon a határon, ami fölött már zenekarnak hívnak egy muzsikáló társaságot.