Találkozás Matti Salminennel

A Budapesti Wagner Napok Parsifal-előadásain Gurnemanz szerepében napjaink egyik vezető basszistája, Matti Salminen lép fel. Csütörtökön, a Művészetek Palotája éttermében tartott sajtóbeszélgetésen Salminen mellett jelen volt a karmester, Fischer Ádám, a Kundryt éneklő Németh Judit és Amfortas alakítója, Tomasz Konieczny is.

A találkozó első részében elsősorban a házigazda Kis Imre és Fischer Ádám beszélgettek a Budapesti Wagner Napok kezdeményezésről, a fesztivál adta lehetőségekről, valamint nagyra törő terveikről: 2013-ig (akkor lesz Richard Wagner születésének 200. évfordulója) valamennyi jelentősebb Wagner-zenedrámát be kívánják mutatni. Az idei Parsifalt jövőre a Ring első két estéje követi, 2008-ban pedig a teljes négyestés ciklust bemutatják - négy egymást követő napon. (Persze váltott Wotanokkal és Brünnhildékkel.) Ezen produkciók remélhetően a világ vezető zenei fesztiváljainak előadásaival is felveszik majd a versenyt, ugyanakkor a magyar zenebarátok számára elérhető áron tekinthetők meg.

Salminen a beszélgetés alatt folyamatosan fordíttatott magának (németre), és szemmel láthatóan érdekelték az elhangzottak. Olykor egyetértő, máskor meg vitatkozó dörmögéssel reagált a hallottakra. (Amikor például Fischer Ádám azt említette, hogy nem igazán kedveli A bolygó hollandit, a hórihorgas finn reakcióját hallva a dirigens igyekezett módosítani álláspontján: \"Hát, persze, sokkal inkább egy 100 %-os Hollandi, mint egy 60 %-os Trisztán...\" - ezzel el is érte, hogy felhangozzék Salminen egyetértő kontrabasszus dörmögése.)

A világsztár énekes először mintegy harminc perc múltán kapott szót. Elmondta, hogy 1974-ben járt először (és ez idáig utoljára) Budapesten, amikor a kölni Opera Trisztán-vendégjátékán Marke király szólamát énekelte. Úgy látja, azóta igazán sokat változott ez a város; dicsérte a Művészetek Palotáját és a remek adottságú Bartók Béla Termet is. Beszélt arról, hogy Fischer Ádámmal igazán remek kapcsolata van, hiszen közel három évtizede dolgoznak együtt. Számos rendezésben énekelte már Gurnemanz szólamát, ez a \"félig szcenírozott előadásmód\" sem idegen tőle. Említette, hogy a modern rendezések sokszor csak egy-egy aspektusát ragadják meg az adott műnek, s így bizony koncertszerű előadásban olykor-olykor több marad az eredeti szerzői szándékból. Ebben egyébként a lengyel bariton, az eredetileg színész végzettségű Tomasz Konieczny, és Németh Judit is egyetértett. A Kundryt éneklő művésznő ugyanis épp a minap, Lisszabonban énekelt hasonló Rajna kincsében.

A beszélgetés vége felé Matti Salminen énekestől szokatlan lendülettel és mértéktelenséggel vetette rá magát az ebédre, majd - hivatkozva a hamarosan folytatódó próbára - távozni készült. Ekkor ragadtuk meg a lehetőséget és a mikrofont egy kis exkluzív beszélgetésre. Bár sietett, készségesen állt rendelkezésünkre.

   - Bartók Kékszakállúja sosem kísértette meg?

   - [Nagyon határozottan] Nem. Soha. Nem az én fachom.

   - Hányszor énekelte eddig Gurnemanz szólamát?

   - [Hatalmas sóhaj kíséretében, kis bizonytalankodás után] Én nem tartozom azon énekesek közé, akik pontos naplót vezetnek fellépéseikről. Sokszor, nagyon sokszor... hát, legalább százszor.

   - Arra tud valamilyen választ adni, miért van ennyi kiváló finn basszista?

   - Nekem nem tűnik már olyan soknak. Sajnos az a helyzet, hogy ma a finn gyerekek nem énekelnek annyit, mint korábban. Ennek az az oka, hogy sajnálatosan megváltozott a finn iskolarendszer és az énekoktatás.

   - Láthatjuk-e a jövőben is a Budapesti Wagner Napokon?

   - Kaptam felkérést a Ringre, de még egyeztetnem kell. Megnézem a kalendáriumomat, 2011-ig ugyanis elég sok lekötött időpontom van. Szeretnék itt lenni.

   - Az első színpadi főszerepe a Don Carlos Fülöp királya volt. Még mindig, 37 év után is repertoáron tartja a szerepet...

   - [Büszkén, kihúzva magát] Természetesen...

   - ...Mennyit változott a szerepfelfogás ennyi idő alatt?

   - Huszonnégy éves koromban énekeltem először a spanyol uralkodó szerepét, ez volt az első nagy szerepem. Ilyen fiatalon ebben a szólamban fellépni öngyilkosság. Ennyi tapasztalattal a hátam mögött természetesen ezt ma már pontosan tudom, de akkor ez nem tűnt lehetetlen feladatnak. A szerep estéről estére alakult bennem, ma nyilván teljesen máshol vannak a súlyok, mint korábban, de én ezt sem szoktam elemezni.

(A képek a főpróbán készültek, a tolmácsolásban Somogyi Dóra volt segítségünkre.)