Szeged, Arany Fácán, Nabucco, Kesselyák, Gábor

Szegeden, a patinás Dugonics téren, gusztusosan habzó Arany Fácán mellett beszélgetünk Kesselyák Gergellyel, a Szabadtéri Játékok tavaly bemutatott, s idén felújított Nabuccójának rendezőjével és a Zakariást alakító Gábor Gézával.
Először Kesselyák Gergelyt faggatom.

   - Tavaly \"csak\" rendezted a Nabuccót, idén dirigálod is. Volt már olyan, hogy egy darabot egyszerre rendeztél is és vezényelted is, vagy karmesterként mindig később álltál be?

   - Volt, Miskolcon a Rigoletto, aztán ugyanez történt a Szerelmi bájitallal. Az első alkalom, amikor a vezénylést kiengedtem a kezemből, az a Kékszakállú volt, amit Gézával együtt csináltunk. Ez furcsának is tűnt akkor. Előtte a próbák végén megkértem kollégáimat, már ők figyeljenek a színpadra, én mostantól karmester vagyok, fel sem nézek, mert akkor beleőrülök. A rendezés és a dirigálás akkor azért mehetett egyszerre, mert két szereposztás volt, délelőtt rendeztem, esténként dirigáltam, vagy fordítva, és volt egy váltókarmesterem, aki tiszteletben tartva a koncepciómat, nagyjából azt dirigálta, amit én beállítottam a próbák során. Tavaly három színpadi nap alatt kellett 180 embert a színpadra koordinálni a Nabuccóban, fel sem merült, hogy vezényeljek is. Most viszont nagyon örülök, hogy együtt van bennem újra a rendező és a karmester, bár tisztázzuk, hogy dirigensnek tartom magam, a rendezés csak egyfajta szakmai kitekintés, ha úgy tetszik, hobby, ha úgy tetszik, az operakarmester teljességre való törekvése, kirándulás.

   - Tudtommal a Nabuccót korábban még nem vezényelted.

   - Nem, de nem hiszem, hogy különösebben bonyolult karmesteri feladat, és tavaly rendezőként azért már megismertem. De nagyon várom, hogy most komplex zenés színházi véleményemet elmondhassam a darabról. A hangsúly most a zenei megvalósításra fog terelődni, hiszen a \"térképészetet\" már tavaly letudtuk.

   - A Miskolci Operafesztiválról jöttél, a Szegedi Szabadtérinek vagy a művészeti vezetője. Tősgyökeres szegediként szinte sírok, amikor azt látom, hogy az itteni, patinás, hatvanvalahányéves fesztiválon összesen kettő darab operaelőadás van, ugyanakkor Miskolc európai hírű fesztivált tud csinálni.

   - Sokféle fesztivál van a világon. A szegedi inkább nyári színház, ahol különböző produkciók kerülnek színre. A miskolci az én gyermekem, azt olyanra szültem meg Hegyi Árpád Jutocsával és Müller Péter Sziámival, amilyennek én megálmodok egy operafesztivált. Szeged hatalmas hagyományokkal rendelkezik, egyelőre azokat a paramétereket kell tovább vinni, amelyek adottak voltak, amikor a művészeti irányítást átvettem. A szegedi fesztivál óriási nézőtere, óriási méretei sok mindent determinálnak.

   - Az az érzésem, hogy Miskolcon rászoktatják az embereket az operára, Szegeden meg leszoktatják őket.

   - Szegeden muszáj eladni százezer jegyet, méghozzá magas összegekért, a négyezres nézőteret meg kell tölteni, a nyolcszáz négyzetméteres színpad díszletei igen drágák, és azt kell mondanom, hogy van egy üzleti szemlélet…

   - Tavaly a Nabucco második előadásán a földön is ültek, utoljára ilyen az István, a királyon fordult elő, még két előadást biztosan el lehetett volna adni.

   - Úgy gondolom, most, hogy a város kht.-vá formálta ezt a fesztivált, egy nagyon erős üzleti elvárás van, hogy véletlenül se legyen deficit. Ezt nem kívánom kommentálni, én azt a fajta művészetcsinálást, azt a fajta operafesztivált gondolom ideálisnak, amilyenre a miskolci fesztivált alakítottam. Az lehet egy városi elvárás, hogy egy ilyen nagy nézőterű színházat üzemeltessenek - itt a miskolci jellegű fesztivált nem lehet megcsinálni. És Miskolcon az Ory grófját olyan gázsikért vállaltuk, amiért itt a súgólyuk tetejét nem emelik fel - ez is egy szempont.

   - Ugorjunk. Mi a véleményed a pesti operapályázatról? Tudod, hogy a Momus fórumain az Operával kapcsolatban milyen parázs viták folynak.

   - A Momus-fórumok Operaházzal kapcsolatos hangvétele összehasonlíthatatlanul rosszindulatúbb, mintha megnézzük mondjuk a színház.hu oldalait. Sokan úgy érezzük, hogy az Operaházban mérhetetlenül tehetséges emberek dolgoznak, és egyikük sem tudja azt a formát hozni, amit egyébként máshol igen. De a Momus fórumait olvasva az az ember érzése, hogy amit bárki az Operában csinál, az csapnivaló. Ez sokszor így van persze, de nem mindig. Nagyon remélem, hogy az Operaház működése az új igazgató alatt egy olyan fordulatot vesz, hogy az ott dolgozó tehetségek egy számon kérő rendszerben dolgozzanak, és komolyan teljesítsenek.

Kesselyák Gergely

   - Gábor Gézához fordulok. Mennyire irritál az, hogy - Gregor József véleménye szerint is - a Nabuccóban a legnehezebb Verdi-basszus szólamot énekled, de a plakáton a címszereplő olasz vendégművész és az Abigélt éneklő magyar művésznő neve nagybetűkkel van feltüntetve, a tiéd pedig nem. Fair játék ez?

   - Biztos, hogy az. Nem én vagyok a közönségszervező. Valószínűleg az én nevemre nem jönne be a közönség.

   - Maradjunk abban, hogy egyelőre talán nem jönne be a közönség. De most úgy néz ki, hogy Magyarország vezető Verdi-basszistája leszel. Ott voltak már régebben a nagy Verdi-szerepek (Fiesco, Fülöp), aztán tavaly jött Zakariás, Attila, a Végzet hatalma Gvárdiánja, egyedül talán az Ernani Silvája hiányzik még. Ilyenekről nem is beszélek, hogy Sparafucile, Pistol.

   - Úgy gondolom, hogy tavaly becsülettel megálltam a helyemet a Nabuccóban, ezért éneklem idén is én. Az előadáson kiderül majd minden, ahogy a nagybetűsökkel kapcsolatban is.

   - Elfeledtem még Procidát. Mi jön most?

   - Úgy néz ki, hogy a jövő évadban nem fogok Verdit énekelni, se Szegeden, se máshol. Kékszakállú és a Lucia Raimondója lesz, mindkettőt csináltam már.

   - Kesselyák Gergely most kezdi igazán szokni Szegedet, te itt vagy, ha jól számolom, hat éve. Hogyan illeszkedtél be?

   - Ez lesz a hetedik évadom, 1999 óta vagyok itt. Szakmailag is beilleszkedtem, és civilként is. Ideköltöztem, itt vettem lakást.

   - Azt mondják, hogy munkahelyben, házasságban a hetedik év a kritikus. Nem gondolkodtál azon, hogy másfelé kacsingatsz?

   - Ez még csak a hetedik év lesz. Majd egy év múlva térjünk vissza a témára.
Nekem ez a város bázisnak, törzshelynek abszolút megfelel. Persze ha máshová vannak felkéréseim, azokat is szívesen teljesítem. Tavaly is szerepeltem sokfelé. Most július 22-én egy margitszigeti Attila-előadásban éneklek majd.

Gábor Géza