"Nem vonzanak olyan szerepek, ahol felfújt gumibábu vagyok" (Christian Franz)

Ötödik évadjához érkezett a Wagner Napok. Az eseménysorozat kapcsán az öt évad alatt legtöbbet szereplő énekessel, Christian Franzcal beszélgettünk a Trisztán és Izolda próbái közben.

   - Már gyerekkorában is operaénekes szeretett volna lenni?

   - Igen.

   - Jól sejtettem. Ez mikor jött, mennyi idős volt akkor?

   - 11 éves lehettem, elkezdtem mutálni, ekkor egy időre elmúlt ez az érzés, de csakhamar visszatért.

   - Ez azért nem annyira gyakori dolog...

   - De, énekeseknél elég gyakran előfordul.

   - Talán a szülei terelték ebbe az irányba?

   - Nem, akkor biztos nem ez lett volna a vége.

   - S már akkor is Wagner vonzotta?

   - Nem. Akkor még nem Wagnert akartam énekelni, de így alakult.

   - Mégis, mikor jött arra rá, hogy mégis Wagner áll önhöz a legközelebb?

   - Már énekesként. Fölajánlották Parsifal szerepét. Elénekeltem, azután egymás után jöttek a Wagner-alakok.

   - Gyakorlatilag szinte majdnem minden Wagner tenor szólamot elénekelte...

   - Mindegyiket, amelyiket szerettem volna énekelni. Stolzingi Walter picit kellemetlen, mondhatni hosszadalmas, a Tannhäuser túl magas, a bolygó Erikje meg unalmas. De a Rienzit még elénekelném szívesen.

   - Wagner erős testi felkészültséget igényel. De vajon szükséges hozzá valamilyen szellemi kapacitás is?

   - Elsősorban nyugalom kell hozzá, az a legfontosabb, hogy minden alkalommal spontán lehessen megoldani a feladatot. Aki szinte csak Wagnert énekel, mint én, annak nagyon fontos, hogy estéről estére találjon új megoldásokat, és ezt csak akkor lehet megvalósítani, ha az ember önmagával hozza a nyugalmat. És persze sok szünet kell közben. Hiszen minden egyes szerepet legalább száz különböző módon lehet eljátszani, ami nagyon-nagyon érdekes.

   - A Trisztán szerepe mennyiben más, mint a többi?

   - Hosszú, magas és őrült.

   - Trisztán jelleme nem annyira tiszta, mint más Wagner-hősé, mint Siegfriedé...

   - Siegfried sem tiszta hős, nem is igazán hős, de van egyfajta belső egészsége. Őszinte, becsületes és egyenes, szóval neki legalább van jelleme. Ellentétben Trisztánnal, aki félénk, gyáva, hazug és gyenge, csak a múltban él és jellemző rá az önsajnálat (de mindez természetesen nagyon emberi). Trisztán minden szempontból negatív figura, és alighanem nagyon sok hasonlóság van közte és Richard Wagner között, aki ezt persze valószínűleg nem így fogta föl.

   - Ez a zenéből ilyen egyértelmű önnek?

   - A zenéből és a szövegből. Én ugyan sokat szidom Wagnert, de a nála a zene és a szöveg igazán csodálatos egységben kapcsolódik össze.

   - Mennyire fontos, hogy ki énekli Izoldát?

   - Nagyon fontos. Ha egy klasszikus értelemben vett operaénekesnővel lépek föl, aki megpróbálja a hangokat jó hangosan kiüvölteni, emellett pedig dívaként viselkedik, akkor már haza is lehet menni, mert nincs semmi értelme a dolognak. Ez nekem, mint Trisztánnak büntetőfeladat, amit csak akkor kell megcsinálnom, ha meg akarok élni valamiből.

   - Ez a Trisztán, amit most láthatunk, félszcenírozott változat lesz?

   - Nem, ez egy 100%-osan szcenírozott előadás, mint minden, amit a budapesti Wagner Napokon éneklünk. Sokkal inkább nevezhető annak, mint azok a produkciók - és ilyeneket nagyon sok operaszínpadon láthatunk -, ahol megporosodott, elavult, vagy épp valamilyen nagyon beteg rendezést játsszunk, ami egyébként a nézőket rettenetesen próbára teszi.

   - Ezért is jön immár ötödik alkalommal Budapestre nyár elején?

   - Ez az év legszebb időszaka számomra, ezt nem udvariasságból mondom. A Ring nagyon csodálatos, szöveg és zene legizgalmasabb megvalósítása.

   - Jövőre Lohengrin is lesz, de nem ön alakítja a címszerepet.

   - Régebben énekeltem, de nem annyira érdekes alak. Telramund, az már igen! Nem is értem, Wagner mit akart ezzel a Lohengrinnel. Ő egy magányos figura, aki nagyon vágyik a szeretetre, szerelemre és emberi közelségre. Egy efféle emberhez nem lehet ilyen angyalt odaerőltetni, mint Elza, mert ez giccses. Ortrud és Elza igazán kialakult jellemek, Lohengrin nem annyira. Jövőre Budapesten Trisztán és Parsifal leszek újra.

   - 42 esztendős, szinte mindent elénekelt. Mi következik még?

   - Peter Grimes szerepe áll előttem, meg Heródes, amit már nagyon régen énekeltem. Most Japánban fogom megszemélyesíteni, Hanna Schwarz lesz Herodiás, ezzel mindent elmondtam. Fantasztikus énekesnő, különleges dolgokat lehet vele létrehozni. Engem nem vonzanak olyan szerepek, ahol kirakatbaba, felfújt gumibábu vagyok, ahol nincs a szerep mögött pszichológia. Van esetleg három áriád, az első után reménykedve nézel, a második után mérgesen, a harmadik után meg felszabadulsz. Na, ez nem az én világom.

(Köszönet Somogyi Dórának a tolmácsolásért.)