\"Nem azt a világot éljük, amikor az emberek hűségesek maradnak\" (Csutka István, a Csokonai Színház igazgatója)

Csutka Istvánt, a debreceni Csokonai Színház igazgatóját tavaly választották be a Professzionális Operaigazgatók Nemzetközi Kamarájába. A tagság előnyeiről, tervekről és eredményekről kérdeztük.

   - Mit takar ez a szervezet? Milyen céllal jött létre?

   - Az Európai Unió nem igazán támogatja a kultúrát, neki a kultúra sokszínűsége a fontos, kimondottan kulturális pályázatok nincsenek. Létezik ugyan a Kultúra 2000, de ahhoz is kell rövid távon legalább három, hosszú távon öt partner az országhatáron kívülről. Épp ezért, hogy az operajátszás európai szinten is előrébb jusson, megalakították a Professzionális Operaigazgatók Nemzetközi Kamaráját, melynek székhelye Párizsban van.

   - Hogyan kerülhetett be egy vidéki, operatagozattal rendelkező színház ebbe az illusztris körbe?

   - Próbáltam országon belüli színházakkal kooperálni, de nem sikerült. Mindenki a saját elképzeléseit szeretné megvalósítani. A gond az, hogy mindenki hasonló anyagi nehézségekkel küzd, s így csak azt a produkciót hívják meg, ami sikeres és jó bevételt várhatnak tőle, így - ha túllépünk a komolyzene határain - meghívják a mindenkori Az operaház fantomját, vagy a legjobb vígjátékokat.

Ezután megpróbáltam külföld felé nyitni, elkezdtem keresgélni partnereket, ők pedig épp Magyarországon kerestek, de nem találtak. Mivel már korábban is sikerült nemzetközi kapcsolatokat felvenni, s ezáltal produkciókat Debrecenbe hozni, ez bekerült az adatbázisukba, így látták, hogy - igaz, nem Budapesten, hanem Debrecenben - van valaki, aki ez iránt nyitott. A kamara elnöke eljött Magyarországra, s ő ajánlotta fel ezt a lehetőséget. Szeptember 27-én lettem tagja a grémiumnak.

   - Milyen előnyei vannak a kamarai tagságnak?

   - A kamara amellett, hogy az igazgatókat összefogja, rendelkezik egy adatbázissal, melyben minden színházról minden adat elérhető a tagok számára - a technikai adatok, a művész- és műszaki állomány stb. Ha tehát keresek egy partnert, akkor egyből tudom, melyik színházzal érdemes kooperálnom. Minden színház leadja három évre előre a tervezett operákat, ugyanis nemzetközi szinten 3-5 évre előre tudják, milyen műsort terveznek és kikkel. Csak nálunk szokás, hogy rövid távon tervezünk, alig a következő évadra, de ez egyszerűen vicc, így nem lehet előrehaladni. Ha ebben a műfajban nem tudunk előre gondolkodni, nem tudunk nagy nevű előadóművészeket, rendezőket meghívni.

   - Hogyan zajlik a partnerkeresés, kooperáció a gyakorlatban?

   - Abban a pillanatban, hogy leadjuk három évre előre a tervezett produkciókat, látjuk, hogy ki mit kíván megvalósítani, kivel tervezi, keres-e még partnereket. Ha például a Falstaffot egy francia színház előadja, később a hozzá tartozó díszlet, jelmez és rendezés átköltözhet más színházakba, köztük hozzánk is. Ráadásul máshol teljesen másképp mérik az állami támogatást, tehát mindenképp jól járunk, ha egy más állam támogatásából létrejövő produkciót egy évad erejéig a magunkénak tudhatunk. Természetesen a díszletek árai, a gázsik is más színvonalon vannak például Helsinkiben, mint itthon. Vannak olyan területek, amelyekben mi nagyon jól tudunk partnerként együttműködni, ez például a gyártás, hiszen nálunk a díszleteket, jelmezeket jóval olcsóbban lehet előállítani.

   - Mégis sikerült néhány hazai koprodukcióban is részt venni, például tavaly az Attilában. Várhatók-e hasonló előadások?

   - Igen, hasonlóképp készült nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Színpaddal az Attila, melyet felvett a Mezzo is. Idén a Miskolci Operafesztivál keretében A kékszakállú herceg vára készül, a Polgár László-Wiedemann Bernadett-párossal, a második részben pedig a Debreceni Balett táncolja el A csodálatos mandarint. Ez az előadás fut majd az Erkel Színházban is, s ez iránt szintén érdeklődik a komolyzenei csatorna, emellett kaptunk egy meghívást Avignonba is ezzel a produkcióval. Ősszel tehát ez kerül be a Csokonai Színház színpadára, igaz, nem az eredeti szereplőkkel, de egy-két előadásra őket is meg szeretnénk nyerni. Sor került volna épp ezekben a hónapokban A balkon című opera bemutatójára, amelyben szintén partnerként vettünk volna részt, de kiszálltunk belőle. Előfordulhat, hogy még tartunk egy előadást ebből, de csak akkor tartom elképzelhetőnek, ha maga Eötvös Péter vezényli, az ő személyét szükségesnek tartom hozzá.

   - Milyen előnyei látszanak már most a nemzetközi együttműködésnek?

   - Tulajdonképpen már ezen az évadon is látszik a hatás. Először ugyebár Alföldi Róbert rendezte az Attilát. A következő hónapban lesz a premierje az Antonio Petris által rendezett Idomeneónak. A tervek szerint a jövő évadban Michael Sturm viszi színre A bolygó hollandit és egy francia rendező Gounod Faustját.

Igazgatóságom alatt vezettük be, hogy eredeti nyelven énekeljük az operákat, s a magyar felirat kivetítve látható, hiszen így nagyobb az esélye, hogy külföldre is el tudják vinni a produkciót, akár koprodukció keretében, s persze magyarul a Mezzót sem érdekli.

A nemzetközi kapcsolatok a színház más társulatainak is előnyére válnak, a Debreceni Balett és a próza is elindult külföldre, s jönnek hozzánk többen is vendégségbe. Ha távlatokban gondolkodunk, mindenképpen meg kell említeni, hogy a kamara minden évben tart meghallgatást a párizsi Bastille Opera stúdiójában, ahova tényleg a világ legfiatalabb tehetségeit hívják meg, akik már a versenyeken szép helyezést értek el. Tehát még elérhető áron lehet jó énekeseket néhány előadásra szerződtetni.

   - A debreceni operatársulat létszáma csekélynek mondható a nagyszabású együttműködésekhez. Milyen társulatban gondolkodnak?

   - Igen, tényleg kicsi a debreceni operatársulat, de komoly eredményeket tud felmutatni, például a kórusnak - mely igen nagy fejlődésen ment keresztül - mára már önálló műsora is van. Sokan közülük alkalmasak arra, hogy szólista feladatokat is ellássanak, volt már rá példa, hogy beugrottak. Korábban nem volt Debrecenben tenorista, most már beszélhetünk bizonyos tekintetben választékról, akik ugyan még fiatalok, de kisebb szerepekben egyre inkább kipróbálhatják magukat. Fontosnak tartom, hogy aki itt van, azzal foglalkozzunk, figyeljünk rá, hogy mit kell énekelnie ahhoz, hogy hosszú távon jó énekes váljon belőle.

Olyan társulatot persze nem tudunk létrehozni, mint a Magyar Állami Operaház, ahol van több száz énekes, s alig foglalkoztatják, de fizetik őket. Mi ezt nem tehetjük meg. Ha lenne erre lehetőség, akkor lehetne minden hangfajra legalább három jelentkezőt találni házon belül, lenne több szereposztás, akkor tudnék a saját társulatomban gondolkodni, s nem kellene vendégeket hívni. Most is két szereposztásban játsszuk az operákat, s a saját énekeseink az egyik szereposztásban helyet kapnak. Persze szeretném, ha minél kevesebb vendéget kellene hívni.

   - Cél-e esetleg egy nemzetközi vonzású operastúdió létrehozása?

   - Igen Mohos Nagy Évával közösen tervezünk egy workshop jellegű operastúdiót nyaranta. Hiába indítanánk el egy folyamatosan működő operastúdiót, tisztában vagyunk azzal, mekkora a vonzása a fővárosnak - kicsi az esélye, hogy Debrecen legyen bárki számára a célállomás. Egyetlen vonzerőnk az, hogy itt mindenki énekel, mindenki kap feladatot. Azt látja az ember, hogy bár rengeteg operaénekes van az országban, mégis csak egy szűk réteg szerepel folyamatosan. Ez talán nem véletlen, s talán nem nekünk kéne azon gondolkodni, hogy jó-e az operaénekesek oktatása. Emellett ott vannak a fiatal tehetségek, akiket egyből kiengedünk külföldre, nem tudjuk megtartani őket, s amikor már befutottak, hatalmas összegekért tudjuk őket visszacsábítani egy-egy előadásra.

Próbáljuk a fiatal tehetségeket támogatni, de nagyon nehéz. Voltak, akiket kiemeltünk valamelyik kórusból, komoly szerepet adtunk nekik, s nagy energiát fektettünk beléjük. De nem azt a világot éljük, amikor az emberek hűségesek maradnak.