Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

\"Én nem akarok muzsikálás közben senkivel sem veszekedni!\" (Lencsés Lajos)

2003-07-16 01:10:00 Tóth Péter

Lencsés Lajos a Zeneakadémia elvégzése után úgy érezte, kevés itthon a lehetőség egy pályakezdő, ambiciózus fiatalnak. Egy franciaországi nyári ösztöndíj után úgy döntött, megpróbálja odakint. A párizsi Conservatoire elvégzése után (mivel állampolgárság nélkül nem kapott munkavállalási engedélyt) átment Németországba. Ott kezdetben a Filharmonia Hungarica tagja volt, majd a Genfi Nemzetközi Oboaverseny megnyerése után - mely saját elmondása szerint nagyon sokat lendített pályáján - a Stuttgarti Rádiózenekar szóló oboistája lett. Ennek közel 30 éve. Most éppen a Szombathelyi Bartók Fesztiválon vezet kurzust, a hétvégén pedig Eszterházán játszotta Soproni József Oboaversenyének szólóját.

\"Lencsés    - Mennyi kortárs zenét játszik?

   - A Rádiózenekarban rengeteget. Szólókoncertjeimen pedig válogatok a divatos és a kevésbé ismert, de számomra érdekes, fontos új művek közül. A modern zenéhez rengeteg új játékmód is szükséges. Amiről azt gondolom, hogy gazdagítja a zenét, és amit el tudok sajátítani, azt boldogan megtanulom, de vannak olyan dolgok, amelyek szegényebbé teszik a hangszert és eltávolítják a darabot a közönségtől. Ha nem tudom meggyőzően átadni a zenét a közönségnek, akkor inkább nem játszom. De így van ez a barokk zenével is. Ha rossz, nem játszom el. Az őszinteség a legfontosabb. Csak arról tudom meggyőzni a hallgatót, amiben én is hiszek. Ez eddig nagyon jól működött.

   - Tanít valahol?

   - Nem, csupán kurzusokat tartok. Rendszeres tanításra egyszerűen nincs időm. Nem akarom azt tenni, amit sok kollégám, hogy hetekre magukra hagyják a gyerekeket. A növendéknek folyamatosan szüksége van segítségre. Minden nap foglakozni kell velük. Olyan ez, mint a gyerek. Nem lehet kitenni az utcára, hogy majd úgyis felnő valahogy.

   - Van-e olyan zenei stílus, korszak, ami különösen közel áll Önhöz?

   - Őszintén mondom, hogy nincs. Tudom, hogy közhely, de tényleg azt a művet szeretem a legjobban, amit éppen játszom.

   - Hány koncertet ad egy évben?

   - Ez nagyon változó. Ha több lemezt készítek, akkor kevesebbet, és fordítva. Általában 20-25-öt egy évben. Több, már a minőség rovására menne. Nem szeretem mindig ugyan azokat a műveket játszani, ezért nagyon nagy a repertoárom. Idén például három ősbemutatóm is van.

   - Úgy tűnik, mostanában többet van itthon. Ez véletlen, vagy tudatos döntés?

   - Is-is. A kilencvenes évekig nem jöhettem haza koncertezni, mert disszidensnek számítottam. Úgy érzem azonban, hogy aki ezen a kultúrán nevelkedett, az mindig is ide fog tartozni. Franciaország, Németország mellett sokat járok Japánba is. Aki ennyi helyen megfordul, az nagyon sok \"vásárfiát\" hozhat magával. Remélem, ez érdekli az embereket. Itthon ezért megpróbálok olyan műveket játszani, amiket nem ismernek. Egy Mozart oboaversenyt itthon is nagyon sokan, nagyon jól elő tudnak adni.

   - Milyen a magyar fafúvós-oktatás?

   - A franciákhoz hasonlítanám. Ők is, akár a magyarok, nagyion individualisták. Az oktatás színvonala ott szerintem elég közepes, de mindig akad egy-két zseniális alak. Itthon is ez a helyzet. Akiben megvan az a plusz motor, hogy kiváljék a többiek közül, abból nagyon érdekes előadó lehet. Sajnos azt látom, hogy itthon még nagyon erősen meghatározó az anyagi helyzet. A fiatalok minden haknit elvállalnak, ahelyett, hogy azt mondanák, most megtanulok valamit eljátszani oboa d\'amouron vagy musetten. Pedig rengeteg nagyon tehetséges ember van.

   - Úgy tudom, nincs valami jó véleménye a versenyekről.

   - Nincs. De vannak olyan helyzetek, amikor nagyon fontos, hogy pozícionálni tudja magát az ember. A saját példámat mondom. 1968-ban egy magyar oboista voltam, aki tanult egy kicsit Párizsban is. Tudni akartam, hol a helyem. De ki mondja meg? A szüleim? A barátok, vagy az ellenségek? Sokkal inkább egy olyan zsűri, akinek adok a szavára. Fontos, hogy megmérettessünk, hogy tudjuk, hol a helyünk a nemzetközi mezőnyben.

   - Most könnyebb karriert csinálni, vagy 20-30 éve volt?

\"Lencsés    - Mindig nehéz, vagy mindig könnyű. Ha valaki úgy akar karriert, hogy mindig ugyan azokat a műveket játssza, és reméli, hogy majd egyszer eljut Bécsbe, vagy New Yorkba, akkor nehéz. De ha valaki rájön, hogy milyen hihetetlenül gazdag a repertoár, ha hajlandó új műveket kutatni, megtanulni, akkor könnyű. Idén például megjelenik egy lemezem, ahol Schumann-kortárs oboaversenyeket játszom. Mindenki azt mondja, hogy nincs romantikus repertoár. Van! Csak meg kell keresni, és el kell játszani. Így aztán lassan összejött vagy 50 lemez. Erre meg azt mondják, milyen karriert csinált! Pedig nem csináltam karriert, csak kutattam. De jó példa erre a Soproni mű is. Miért nem játssza egy magyar fiatal oboista? Talán nem érdekli őket...

   - A kamarazenélés mennyire áll köze Önhöz?

   - Ezzel két problémám van. A vonósnégyes irodalom olyan igazi gyémántokból áll, hogy nem szívesen ülnek le egy oboistával játszani. Mert nem érdekli őket. És megfigyelhető egyfajta arrogancia is. Mindenütt a világon. A fúvós kamarazenében a legnagyobb gondot a dinamika okozza. A közös dinamika megtalálása. Egy együttesben mindig van valaki, aki mindent jobban tud. Én ezt utálom. Szörnyű. Én nem akarok muzsikálás közben senkivel sem veszekedni! Sajnálom az időt, energiát, arra, hogy a klarinétossal veszekedjek, hogy itt ezt, vagy azt, így, vagy úgy kell játszani. Azt kell tenni, amit a zenei logika kíván.

   - Tart-e kurzust a Zeneakadémián?

   - Jövő márciusban várhatóan igen. Én nem tudom, hogy működik a Zeneakadémia, de komplikáltnak tűnik. Többször is felajánlottam, hogy előadást tartanék, teljesen ingyen, arról, hogy hogyan kell új műveket felkutatni, bemutatni, de senkit sem érdekelt... megdöbbentő. Mert, ha a Zeneakadémiát nem érdekli, akkor kit érdekeljen?

   - Mások 50 évesen leteszik a hangszert, és szakmai nyugdíjba mennek. Ön idén 60 éves és aktívabb, mint valaha. Hogy csinálja?

   - Szerintem, aki 50 évesen leteszi a hangszert, az eleve nem szeretett oboázni. Örül, hogy elmehet a pályáról. Én valóban az utóbbi években dolgozom a legtöbbet. Persze vannak dolgok, amik most nagyobb erőfeszítésbe kerülnek mint régen, de sok dolgot most értettem meg. Sok mindent csak most tudok, merek megcsinálni. Mai napig minden nap gyakorlok. Ha nincs szolgálat a Rádióban, akkor fél hétkor kelek és legalább egy órát fújok. Egyébként mindig gyakorlok. Nem azért mert kell, hanem mert annyira érdekel.

   - Ön egy boldog ember.

   - Jól érzem magam zenélés közben.

\"Lencsés






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.