\"Most, vendégként sokkal többet tudok tenni az operáért.\" (Oberfrank Péter)

Az Anyegin premierje előtt néhány órával, a pihenését megszakítva ad interjút. Pontosan érkezik a Szegedi Mátrix étterembe. Irigyen nézi az előttem habosodó korsó sört. - Tudod, mit mond a kollégám, miért jó operát vezényelni? - kérdezi. - Mert olyan jól esik utána a sör!

   - Amikor utoljára beszélgettünk, éppen felmondott zeneigazgató voltál itt Szegeden. Szó esett akkor szakmai döntésről és egzisztenciális bizonytalanságról egyaránt. Azóta többször is vezényeltél a Budapesti Operaházban. Először Szokolay Vérnászát, most pedig szintén Kovalik rendezésében a Csavar fordul egyet c. Britten-operát. De Szeged sem lett hűtlen hozzád. Este az Anyegint dirigálod. Ezek a felkérések még az előző évek hozadékai, vagy már a szabadúszó életmód sikerei?

   - Az Anyeginre Molnár László, a jelenlegi zeneigazgató kért fel. Visszahívásom elegáns és szép gesztus volt a részéről. Én pedig szívesen jöttem vissza, újra dolgozni a társulattal. A Vérnász annak idején itt készült és úgy került fel Pestre. Örömmel mondhatom, hogy jövő ősszel az Amsterdami Operában fogjuk játszani három vagy négy alkalommal, és további hat pesti előadást is kitűztek már. De azóta vezényeltem már Pozsonyban is, ahol Bartók Kékszakállúja és a Fából faragott királyfi volt műsoron. Kinti zenekarral, énekesekkel, de a szintén Szegedhez kötődő Juronics Tamás koreográfiájára.

   - Mintha kortárs zeneművek karmestereként lennél elkönyvelve.

   - Tény, hogy az őszi fesztiválon Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operáját is én vezényeltem. Nagyon élveztem a munkát Mundruczó Kornél rendezővel. Szerencsés voltam az elmúlt fél évben, mert csupa olyan dologban vehettem részt, ami nagyon közel áll hozzám, amit nagyon szeretek. Az, hogy olyan előadások találnak meg, amiket talán(!) extrémebbeknek lehet nevezni a megszokottnál, szerintem elsősorban abból fakad, hogy Kovalik Balázzsal nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Bár szerintem az ő munkái korántsem annyira \"modernek\" vagy extrémek, mint ahogy mondják.
   De tény, hogy szívesen dolgozom úgynevezett avantgárd rendezőkkel. Például Zsótér Sándorral, akit annak idején még én hívtam meg Britten Szentivánéji álmát megrendezni. De ez nem jelenti azt, hogy ne gondolnám, hogy az operának szüksége van a tradicionális vonulatra is. Egy Traviatát vagy egy Anyegint nem kell feltétlenül modernizálni, de mindenképpen szükség van az új dolgok újszerű előadásaira is. Én iparkodtam az itt eltöltött négy év alatt folytatni azt a haladó szegedi hagyományt, hogy friss, új dolgokat is bemutatunk. Talán ezért is találnak meg a \"modern\" előadások.

    Eltelt már egy kis idő, mióta felálltál a posztodról. Hogyan ítéled meg, jól döntöttél, vagy elhamarkodottan léptél?

   - Nagyon jól döntöttem. Mert úgy érzem, hogy azokat a dolgokat, amiket itt annak idején nagyon kis kompromisszumokkal meg tudtam valósítani, nem tudtam volna tovább folytatni. Azt érzem, hogy az a fajta hangsúlyozott lokálpatriotizmus, ami ennek a városnak (is) sajátja, egyszerűen kivetett magából. Most, hogy vendégként jövök vissza, sokkal többet tudok tenni az operáért. Úgy gondolom, hogy Molnár László és a társulat, akik tovább viszik az operát, a lehető legtöbbet teszik ebben a helyzetben. Most nagyokat álmodni ugyan nem lehet, de életben tartják a műfajt. Mivel most csak a nagyszínpadon lehet játszani, kevesebb a prózai előadás és kevesebb az operaprodukció is. Azzal együtt úgy érzem, hogy mindenki bizakodó a társulatban.
   Az Anyegin négyhetes felkészülési időszaka alatt többször is bejött az igazgató, ami azért is fontos, mert nem szabad, hogy úgy érezze az operatársulat, hogy háttérbe szorul pusztán azért, mert prózai igazgató áll a színház élén. Én ugyan az előző vezetés alatt sem érzetem, hogy hátrányban lennénk, de az énekesekben mindig van egy kis félsz, ha nem zenész áll a színház élén.

   - Hol vezényelsz legközelebb?

   - Áprilisban Pozsonyba megyek Bartók-estet dirigálni, az Operaházban pedig A csavar fordul egyet új előadásain kívül májusban két Kékszakállú/Mandarin-estet vezényelek.

   - Azt mondtad, szívesen kísérnél énekeseket dalesteken. Hol tartasz ezzel a terveddel?

   - Most a rengeteg munka mellett nem volt rá időm, de Fried Péterrel és Simon Krisztával tervezünk egy-egy dalestet. Dalestre való készülés bensőséges, intenzív munkát igényel, amire egy új bemutató készítése mellett nem képes az ember.