\"Most tíz éves a Danubia, és én itt vagyok elkötelezve\" (Héja Domonkos)

Egy jó hangszeresnek, egy jó zenekarnak előbb-utóbb megszületik az első felvétele, a Danubiáé viszont rögtön az elején igen nagy feltűnést keltett. Az ő bemutatkozó CD-jüket egyből egy nagynevű multi adta ki. Ha ilyen az \"antré\", milyen lesz a folytatás? Héja Domonkos erről kevesebbet, a kezdetekről viszont többet mesélt...

   - Mi kell ahhoz, hogy az ember középiskolás korában szimfonikus zenekart alapítson? Mennyi \"renomé\" kell ahhoz, hogy a társak legalább a próbák, fellépések erejéig odahagyják a barátnőket, vagy a tanulnivalót, és kövessék velük egykorú karmesterüket?

   - Már magam sem tudom, de nem hiszem, hogy a zenekar miatt bárkinek gyökeresen át kellett volna alakítania az életét. A legtöbben azért már a konzervatóriumban tudták, hogy pályájuk a zenekari muzsikálás felé fogja őket vinni. Nekik az a fajta kötetlen zenélés, amit mi akkor csináltunk - és igyekszünk ma is csinálni -, kiváló ízelítő és előgyakorlat lehetett.

   - Rögtön az elején sikerült összehívni a teljes szimfonikus-zenekari létszámot?

   - Attól függ, mit értünk azon. Ha a Richard Strauss-i méretű zenekart, ahogyan azt ma szokták (tehát 16 elsőhegedű stb.), az természetesen nem volt meg. Legelső hangversenyünk, már ha azt hangversenynek lehet nevezni, a \"Danubia bál\" volt a Néprajzi Múzeumban. Ezt az Osztrák-Magyar Katolikus Diákegyesület szervezte, és mi szolgáltattuk a talpalávalót. Természetesen Strauss keringőket, polkákat, ilyesmiket játszottunk. Ez a repertoár meg is határozta az első egy-másfél évünket. Az első \"valódi\" hangversenyünkön, 1993 decemberében, egy óévbúcsúztatón az Óbudai Társaskörben, szintén Straussokat játszottunk. Amikor ezt követően meghívtak bennünket a Zempléni Művészeti Napokra, ott is hasonló műsort adtunk. Azután hamar bővítettünk, nem akartuk, hogy beskatulyázzanak bennünket.

   - Ha nem is Richard, hanem Johann, de azokhoz a művekhez is teljes zenekarra van szükség.

   - Természetesen fafúvós, rézfúvós annyi volt, amennyi a partitúrában elő van írva. A vonóskar volt talán kezdetben kissé limitált, de a minimum nyolc, vagy inkább tíz elsőhegedű akkor is megvolt.

   - A zenekar alapításához, működtetéséhez, utaztatásához azért már nem elég a tehetség szorgalma, kell még pénz, paripa, fegyver...

   - Melyek közül persze a paripát és a fegyvert is pénzből lehet beszerezni. De hogy a pénzt honnan? Kezdetben nem volt általános recept. Alkalomról alkalomra sikerült valahogy megszerveznünk a fellépéseket. A fizetés, mint olyan, természetesen föl se merült. Mindenki hozta a saját hangszerét, a bőgőket se szállította senki, azt is maguk a zenészek hozták szegények. Tíz év alatt sikerült elérni, szépen lassan, hogy nem kell magunknak szállítani, bőgőnk is van már két-három darab. Nem kell mindent kölcsönkérni nagyobb zenekaroktól. Ez azért elég lassan alakult ki. Azokat a hangszereket, amelyeket az elmúlt három évben tudtunk venni, az MVM-nek köszönhetjük, akik egyszeri nagyobb összeget adtak, kifejezetten erre a célra. Õk ilyen értelemben nem is szponzorok, hanem inkább mecénások. Illetve amikor a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától megkaptuk a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet, akkor a három évre tervezett támogatás elején, az első évben kapunk egy egyszeri pénzt, kifejezetten hangszervásárlásra.

   - Biztosan másként kötődik a saját maga által alapított zenekarhoz, mintha kívülről jött volna. Karmesteri pályafutása mennyire független a Danubiától?

   - A Danubia igen fontos része az életemnek, de persze csináltam, és csinálok mást is. Az akadémián karmesterként végeztem, de a főiskolán az ütőtanszakot is elvégeztem. A \'98-as karmesterverseny aztán valóban sok lehetőséget nyitott számomra, de a legfontosabb hozama az volt, hogy megismertek. Nem kifejezetten a közönségre gondolok, hanem a muzsikustársakra, és más zenekarokra. A versenyt követő néhány évben gyakorlatilag az összes nagyobb budapesti zenekart vezényelhettem.

   - Gondolom, ezek alkalmi felkérések voltak. Van-e olyan zenekar, akikkel hosszabb távon is elképzelhető az együttműködés?

   - Már többekkel hírbe hoztak, de nem hiszem, hogy bármelyiket komolyan kellene venni. Most tíz éves a Danubia, és én itt vagyok elkötelezve. Ez nagyrészt ki is tölti az időmet, és ezt tudják rólam mások is.

   - És egy nemzetközi hírű, rangú külföldi hivatásos zenekarhoz el lehetne csábítani?

   - Senki sem ellensége a saját karrierjének. Biztosan átgondolnám, de az eleve kizárható, hogy a Danubiának ne maradjon hely és idő. Meg lehet fogalmazni úgy egy szerződést, hogy pontosan annyi idő és energia maradjon, amennyi kell. Szerencsére a Danubia zenekar nekem nem állásom, hanem szívügyem. És a szívügyekért sok mindent fel tud áldozni az ember. Mint ahogy már volt is rá példa az évek folyamán. A koncertekbe, a próbarendbe beleszólhatok, a különböző időpontok eldöntésében szavam van, így azért elég sok mindent meg tudok oldani.

   - Elhangzott, hogy a Danubia nem állása. De azért a zenekar hivatásos együttes?

   - Rendes szerződéseink vannak. Többnyire mindenkinek ez a fő tevékenysége. Sokan tanítanak, illetve játszanak máshol is. De mindenképpen az a cél, hogy erre tudjanak figyelni.

   - Hány koncertet, adnak egy évben?

   - Nem könnyű pontosan megmondani, gyakran hetente módosul az előjegyzés. Vannak bérleti hangversenyeink a Zeneakadémián és a Fáklyában is. Ezen kívül szoktunk játszani itt-ott, ahová hívnak. Felléptünk a Thália Színházban, voltunk külföldön - idén nem is egyszer. Ez azért nem kevés. Lassan elkezdhetünk szelektálni is.

   - És most már van egy hanglemez is. Nekem kifejezetten tetszett a műsorválasztás. Kinek az ötlete volt, ki állította össze?

   - Azt mondják, hogy közös lónak túrós a háta. Ha más mondja, én se hiszem el, hogy működhet valami így is, de ez tényleg közös koncepció volt. Az alapgondolat, hogy az első lemezünk magyar darabokból álljon, a Warnertól indult. Az első reakcióm az volt, hogy jó, de ne Brahms V., VI. magyar tánca. A részletes programot végül Zsigó Katalinnal és Batta Andrással közösen alakítottuk ki. A Táncszvit az én rögeszmém volt. Úgy gondoltam, a rövid táncokat esetleg a közönség hajlamos lenézni, ezért szerettem volna mindenképpen egy fajsúlyos darabot is, márpedig a Táncszvit az az. Olyan feladat, amely a zenekari tagokat is inspirálja.

   - Lesz-e folytatás?

   - A Warnerrel hároméves szerződést kötöttünk, minden évben készítünk egy lemezt. Ez nagyon nagy dolog, mert kicsit mindenki tartott ettől a CD-től. Mi is tartottunk a feladattól, de a Warner is, hiszen az ő pénzük van benne.

   - Lehet már tudni, hogy mi lesz a következő album műsora?

   - Nem. Az még nagyon sokat fog alakulni. És végső soron azon is múlik, hogy a Warnernél Londonban mire bólintanak rá. Szerencsére úgy tűnik, hogy kifejezetten nyitottak és rugalmasak.