Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

\"Megnőtt az igény a kamarazene iránt\" - Schranz Károly (Takács Vonósnégyes)

2003-05-14 09:29:00 Tóth Péter - Kerékgyártó György

A huszonhét éve alapított, néhány hónappal ezelőtt Grammy-díjjal jutalmazott Takács Kvartett adott hangversenyt hétfőn este a Zeneakadémia nagytermében. A Café Momus nem csak a koncertre volt kíváncsi: arra is, hogy hogyan zajlanak egy világhírű kamaraegyüttes mindennapjai, és hogy egy ilyen zenekar mennyire független a menedzsmenttől. A hangverseny után Schranz Károllyal, a vonósnégyes második hegedűsével beszélgettünk.

\"Schranz    - A mai műsor összeállítása meglehetősen bizarrnak tűnt: Mozart és Bartók után Brahms. Miért?

   - Professzorainktól, a Bartók Kvartett tagjaitól, akik most itt ültek a nézőtéren, megtanultuk, hogy Bartók után minden egy kicsit esés. Mi nagyon szeretjük Brahmsot, de a Bartók-művek olyan komoly darabok, ami után inkább késői Beethovent érdemes tenni. De a lemezfelvételek miatt az utóbbi időben annyi Beethoven vonósnégyest játszottunk, hogy erre az egy hónapra fel akartuk frissíteni a repertoárt. Betettük ezt a Brahmsot, amelyet már hét éve nem játszottunk. Lehet, hogy nem volt szerencsés, és - mint Brüsszelben - inkább Bartókkal kellett volna befejezni a programot.

   - A program összeállítása folyamatosan változik?

   - Ezt így kérték, és mi nem gondoltunk bele, hogy ez esetleg nem szerencsés választás.

   - A brüsszeli koncertnek ezek szerint teljesen más kicsengése volt.

   - Igen. Ott a végén álló ováció volt.

   - A program három különböző korszak meglehetősen karakteres szerzőjének műveiből válogatott. Szándékos volt egy ilyen színes paletta bemutatása?

   - Szeretjük a kontrasztokat. Gondolom, hogy a Mozart és a Bartók között elég erős kontraszt volt. A Brahms egy kicsit melankolikus őszi zene volt. Talán - a Mozart-darabtól eltekintve - kissé komor volt ez a koncert, de néha ilyen is kell.

   - A közönség is szereti a kontrasztokat?

   - Úgy vettük észre, hogy igen. Amerikában, ahol élünk, és rendszeresen koncertezünk, ott szeretik, ha egy-egy koncerten több stílus jelenik meg.

   - A program mennyire az együttes magánügye, és mennyire szól bele a menedzsment?

   - Huszonhét éve vagyunk együtt, és szerencsére eddig még magunk dönthettünk a program összeállításáról. Természetesen vannak különleges kérések. Például jövőre Dvorak-év van, akkor sokan kérnek Dvorak-művet. Most az op. 51-es kvartettet és a zongorás kvintettet vettük fel a repertoárba. A repertoárt egyébként nagyon meghatározza a lemezkiadás, hogy mit veszünk fel éppen. Most, mint említettem, sokat Beethovent játszunk, hiszen hét CD-ből álló Beethoven-összkiadást veszünk fel, amiből négy lemez még hátra van. Utána valószínűleg Janáceket és Mozart zongorás négyest veszünk fel. Szerencsére a Grammynek, a Gramophone-díjnak és egy Japánban nyert díjnak köszönhetően a lemezkiadótól zöld utat kaptunk, azt veszünk fel, amit akarunk.

\"Schranz    - A Janácek-felvétel izgalmasnak ígérkezik.

   - Azt nagyon szeretnénk megcsinálni. Sokáig nem játszottunk tőle semmit, pedig Roger Tapping, amikor hét évvel ezelőtt bekerült a kvartettbe, erősen szorgalmazta. Bartókot preferáltuk. Később elkezdtük játszani tőle a kettest és az egyest, és ma már fantasztikus zenének találjuk.

   - Min múlik az, hogy az együttes mit vesz fel a repertoárjába?

   - Arról, hogy hogyan működik egy vonósnégyes, könyvtárakat lehetne írni. Négy különböző karakternek kell mindig valahogyan zöld ágra vergődnie…

   - Azt, hogy egy zenekari tag hogyan dolgozik, nagyjából tudni. De egy vonósnégyes bizonyára más. Hogyan működik ez? A zenész bemegy tízre próbálni, és kettőig zenél?

   - Nekünk szerencsénk van, mert a tagok vagy nagyon rövid ideig, vagy egyáltalán nem játszottak nagyzenekarban. Szinte azonnal kamarázni kezdtünk. Mi reggel egyedül gyakorlunk otthon (legalábbis ezt kéne csinálni…), és délután fél háromtól dolgozunk együtt úgy három és fél órát.

   - Hány koncertet adnak egy évben?

   - Próbáljuk csökkenteni a fellépések számát, kevesebbet utazni, mert előfordult, hogy nyolc-kilenc hónapot is úton voltunk, de - a coloradói kötelezettségeinkkel együtt - még így is kilencvenöt-száz koncertünk van egy évben.

   - Mikor jut idő új művekre?

   - Mindig tanulunk valami újat. Az angol fiúkban az tetszik, hogy sok energiájuk van, és nagyon lelkesek. Évente két-három kortárs művet is felveszünk a repertoárba, egyáltalán nem zárkózunk el ettől.

   - Mekkora közönsége van a vonósnégyesnek, mint műfajnak?

   - Mindenki válságról beszél. Nem tudom, hogy nekünk szerencsénk van-e, de Amerikában, ahol lassan húsz éve koncertezünk, még mindig vannak új helyek, és akár ezerötszáz néző - köztük nagyon sok fiatal - is képes ellátogatni egy-egy koncertre. Megnőtt az érdeklődés a kamarazene iránt.

\"Schranz    - Egy személyes kérdés: mire gondol egy művész a művészszoba és a színpad között?

   - Minden országban mást. Itthon például rengeteg emlék ötlik fel, ide kötődünk, itt tanultunk. Itthon ilyenkor kimondottan nehéz a zenére összpontosítani.

   - Mennyire zavaró egy koncerten, ha olyan hőség van, mint ma volt?

   - Mindig van valami zavaró. Amerikában sok terem légkondicionált, az meg engem zavar, ráadásul elfújja a kottát. Ami ma itt volt, egy kicsit túlzásnak számít, de mindenre fel kell készülni.

   - Ha már itt tartunk: hogy bírja ki az ember a színpadon nevetés nélkül, hogy a nézők két tétel között egyszerre köhögik ki magukat?

   - A Bartók-darabban van egy rész - az úgynevezett ricochet -, amikor a húrra ejtjük a vonót. Azt már úgy gyakoroljuk, vagy valamelyikünk köhög, mert koncerten olyan még nem fordult elő, hogy köhögés nélkül le tudtuk volna játszani. Olyan ez, mintha valaki meglökne egy dominót.

   - Budapesten mikor láthatjuk megint az együttest?

   - Szeretnénk minél többször jönni, de nehéz egyeztetni. Egyelőre úgy néz ki, hogy két év múlva. Nagyon szeretnénk itt játszani, mert ennél jobb érzés nincs.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.