"Jobbnál jobb játékosokat hallani" (Frans Brüggen)

Harmadszor járt Magyarországon Frans Brüggen, a régizenei mozgalom egyik legnagyobb alakja. Ha nem is tisztelhetjük benne az újkori furulyázás kezdeményezőjét, azt mondhatjuk, zsenialitásával olyan színvonalra emelte a hangszer játékát, hogy az újra teljes jogú szereplője lett a zenei életnek. Sokan élnek abból, amit ezen a téren a hatvanas-hetvenes években teremtett. Ma már csak vezényel, Haydn-műsorral jött - természetesen - a Haydn Eszterházán fesztiválra.
Koránál - pont hetven éves - kissé idősebbnek látszik, amit erősít hajlott testtartása, nehézkes járása. Nem beteg, így öregedett meg - mondja. Mintha már túl lenne mindenen. Nyugodt. A koncert kezdete előtt tizenöt perccel még utcai ruhában beszélget menedzserével a kastély parkjában. Az interjú előtt kávét rendel, cigarettázik. Leginkább szélfútta hajóskapitányra emlékeztet. Lassan, megfontoltan válaszolgat.

   - Egy karmester számára, aki évtizedek óta vezényel Haydn-műveket Haydn-korabeli hangszereken, nem mindennapi tapasztalat lehet abban a teremben játszani, ahol Haydn oly sok műve először szólalt meg, mondhatjuk, ide készült. Melyek voltak az első érzései, benyomásai?

   - Legelőször is az, hogy a zenekar, amellyel idejöttünk, túl nagy Eszterházához. Nálunk hat első és második hegedűs játszik, négy brácsás, három csellista, és két nagybőgős, na meg a fúvósok. Nagyon is el tudom képzelni, hogy Haydnnak elég volt kevesebb, vagy legalábbis nem elégedetlenkedett négy első, három második hegedűsből, egy brácsásból és így tovább álló zenekarával. Igazából ez tökéletesen megfelelő ehhez a teremhez.

   - Amikor készült erre a koncertre, olyan műveket választott, amelyek különösen ide valók?

   - Azon a turnén, amelynek keretében most itt vagyunk, Haydn három működési területéről mutatunk be alkotásokat. Először az eszterházi karmester műveiből, azután a párizsi Loge Olimpique hangversenyrendező társaság megtisztelő felkérésére írt hat szimfónia közül válogattunk, végül a londoni kaland terméséből. Minden programba legalább egy-egy került ezek közül. De itt, Eszterházán a rendezők megkértek, hogy ne játsszunk londoni műveket, mert azok már tényleg túl nagyok lennének ide.

   - Emellett a terem arra nézve is közöl információkat, hogyan kell itt bizonyos dolgokat játszani, például két-három másodperces visszhangot számoltam tegnap este a koncerten. Hogyan befolyásolta ez az interpretációt?

   - A szünetek lehetnek valamivel hosszabbak. Még mindig a fülemben cseng, ahogy a hangok elhalnak. Nagyon szép, természetes akusztikája van a teremnek, ami akkor a legjobb, ha tele van emberekkel.

   - És úgy általában, mit szól a helyhez, ahol Haydn évtizedeket töltött?

   - Természetesen nem Versailles, bár gyönyörű a kastély... A közönség nagyon lelkes, de túl öreg. Ez kár. Bár ez az egész világon probléma. A Concertgebow-ban is. Tendencia, hogy az igazán fiatal emberek már nem járnak koncertre.

   - Huszonhárom évvel ezelőtt alakította a zenekarát, a Tizennyolcadik század zenekara néven. De - zenei értelemben legalábbis - két tizennyolcadik század volt: a barokk és a klasszikus periódus. Hogyan oszlik meg a zenekar műsorán a kettő?

   - Sőt, ma már belemélyedtünk a romantikába is, így repertoárunk Bachtól Brahmsig tart, de a legerősebb a hangsúly a bécsi klasszikán, természetesen.

   - Ezekhez a korszakokhoz különböző hangszerek és játékstílusok szükségesek. Hogyan oldják meg az átállást, nem túl nehéz ez?

   - De, ez az, amit teszünk. Tulajdonképpen négy zenekar működik az egyben. Van egy Bach-zenekarunk, egy Haydn-Mozart-Beethoven-zenekarunk, egy Mendelssohn-Schumann-Brahms-zenekarunk, és van egy nagyon speciális negyedik zenekarunk Rameau-hoz, ami valójában egy franciaopera-zenekar. És ezeket még más-más abszolút a-ra is hangoljuk: Bachhoz 415 Herzre, 430-ra a bécsiekhez, 440-re Schumannhoz és Brahmshoz, és 392-re a francia operához.

   - Hogyan választja ki a szólistákat a koncertekre?

   - Olyanokat keresünk, akik jól felkészültek az adott stílusból. És sok-sok meghallgatást tartunk.

   - Az elmúlt negyven évben ön mindvégig a régizenélés első vonalában volt. Milyen változásokat tapasztalt ezalatt?

   - Ma már nagyon sok zenekar és együttes működik magas színvonalon. Főleg technikai vonalon nagy a fejlődés, ...mint az olimpiai játékokon. Alig van ma már probléma. Jól emlékszem a kezdeti időkre. Nyiszorgó hegedűk, gikszeres kürtök, hamis furulyák. A hangszerkészítés is fejlődött, régebben legalább három bélhúr is elszakadt egy koncerten, most például csak egynek sikerült.

   - A karmesterséget azután kezdte el igazából művelni, miután abbahagyta a furulyázást. Miért változtatott ekkorát? Azóta lényegében nem játszik a hangszeren.

   - Nem sok igazán jó művet írtak furulyára. Mindig ugyanazokat játszani újra és újra... Nem tudta kitölteni az életemet.

   - Mindemellett a furulyázás sokat változott, fejlődött az eltelt évtizedekben, éppen az ön hatására is. Mit tapasztal ezen a téren?

   - Jobbnál jobb játékosokat hallani. És nincs annyi valódi szólista egyéniség. A fiatalok inkább együttesben játszanak, furulyaegyüttesben, vagy együtt más hangszerekkel. De ma már nem igazán követem, mi történik ezen a területen.

   - Vagyis a zenekar fontosabb. Kikkel foglakozik a legszívesebben?

   - Beethovennel. Nagy-nagy rajongója vagyok. És Bachnak természetesen. És Haydnnak... Nagyon érdekel Rameau.

   - Mit talál különösen érdekesnek Haydnban?

   - Nagyon jó műveket írt zenekarra. Nagyon sokat lehet belőlük tanulni. Elég kár, hogy a modern zenekarok, illetve karmestereik olyan keveset játsszák. Pedig ők is sokat tanulhatnának, még a Bruckner-Mahler-produkciójukhoz is. Haydn zenéje még valahol a régi retorikán alapul, és ott van speciális, felülmúlhatatlan humora is, amit igazán csak a muzsikusok tudnak megérteni. A nagyközönség számára talán nem sokat mond a tipikus haydni, zenészi humor. Ehhez professzionálisnak kell lenni.

   - Tehát Beethoven és Haydn ebből a korszakból?

   - Igen, a kettejük művei nagyon jól illenek egymás mellé. De Haydnt és Mozartot nem lehet egy műsorba tenni... Mert Mozart mindig győz. Kár Haydnért. Soha nem is teszem egy programba őket. Haydnt Beethovennel igen. Mozartnak önmagában kell megállnia, egy egész programot kitöltenie, nem nagyon lehet más szerzővel együtt játszani.

   - Szvjatoszlav Richter mondja Monsaigneon filmjében, hogy többre tartja Haydnt Mozartnál. Igaza lehet?

   - Igen, ez igaz lehet, meg tudom érteni. Persze Mozart fantasztikus, felfoghatatlanul nagy zseni. Egyedülálló.

   - És a Beethoven utáni korszak?

   - Schubert természetesen. Azután sok Mendelssohnt játszunk, Schumann gyönyörű... Sok zenét szeretek.