Interjú a Magyar Állami Operaház új főigazgatónőjével

Lapunknak a legelsők között sikerült meginterjúvolnia az Operaház új főigazgatónőjét (arcát a jó ízlés miatt inkább nem mutatjuk), így első forrásból tájékoztathatjuk olvasóinkat a közeledő 2024/25-ös évad újdonságairól. (Bármely hasonlóság más személyekkel és történésekkel a véletlen és a genetika műve.)

   – Engedje meg, hogy beiktatása alkalmával olvasóink nevében is köszöntsük Önt, mint e nagy múltú ház első női direktorát. Kérem, mondja el, mire számíthatunk az új, 2024/25-ös évadban?

   – Én a korszerű tradíciók híve vagyok, ennek ellenére úgy gondolom, ebben az évadban már nem biztos, hogy játszani fogjuk a Nádasdy–Oláh-féle Bohéméletet. Ugyanakkor bemutatásra tűződik Carl Maria Freischütztől a Feketelövés című vígopera, amivel már régóta adósak vagyunk. Emellett rendezőinknek számos ötlet van a tarsolyukban, ezekhez évad közben találomra választunk majd operát. Gondolunk a fiatalokra is, nekik az Interneten sugározzuk az e-CET néven színpadra zsugorított produkciónkat, hogy ők is megtudják, mit nevezünk ABC-operáknak.

   – Aida, Bohémélet, Carmen?

   – Nem: Alapból Buktaszagú Compromissum.

   – Egyéb események?

   – Rendkívüli Varázsfuvola-előadással emlékezünk nagy énekesünkre, Székely Mihályra abból az alkalomból, hogy az idén 100 esztendeje énekelte először Papageno szólamát. Létesítünk egy új díjat, az ifjú rendezői tehetségek bátorítására, s döntést demokratikusan a közönségre bízzuk. A Kovalik-díjat értelemszerűen minden évben a leghangosabban kibúzott rendező kapja majd.

   – Úgy tűnik, igyekszik kedvében járni azoknak, akik e nehéz gazdasági helyzetben is ellátogatnak a patinás intézménybe.

   – Így van. Ehhez a tervemhez kapcsolódik, hogy az előadásokon játékra hívjuk a közönséget, néhány nagyária után felteszünk egy-egy kérdést, és az emelt díjas SMS-en jó választ beküldők között értékes nyereményeket sorsolunk ki: kavatinakészletet, digitális csocsószánt, a fődíj pedig egy általam tervezett falinaptár lesz.

   – Felröppentek mindenféle pletykák, hogy az idei bérletezésnél csak a földszinti székeket értékesítik. Mi lesz a páholyokkal?

   – A páholyokat estenként árusítjuk, hagyományőrzésből. Kettesével vehető igénybe, így jobb a helykihasználás. Úgyis probléma volt a takarással.

   – És miért vonták be vörös drapériával a páholyok színpad felőli részét?

   – Én a natúr operaélvezet híve vagyok, ráadásul az opera igazán izgi műfaj, gondoljon csak bele a Hoffmann meséi velencei képébe...

   – Az mirán, kibekő lagy birantani a potugot, esetleg falévon ritovós épök?

   – Elnézést, de nem értem a kérdést.

   – Persze, mert halandzsáztam. Váltsunk: mi a helyzet az Erkel Színházzal?

   – Mint tudják, az épület statikailag életveszélyes, ezért csak próbákra használjuk, de így is csak napi nyolc órát lehet bent tartózkodni. Azt is csak addig, amíg nem kötődik meg a szerződés az új tulajdonossal.

   – Lehet tudni, ki a vevő, és mi lesz az épület sorsa?

   – Konkrétumokat nem mondanék.

   – Akkora titok lenne?

   – Nem, csak külföldi cégek jelentkeztek, és nem tudom kimondani a nevüket.

   – De a profiljukról elárulhat valamit?

   – Szó van egy minden igényt kielégítő kínai áruházról, de több multinacionális cég is jelezte vételi szándékát. Ők azért szeretnének gyárat létesíteni Magyarországon, mert az óceániai szigetvilág bennszülöttei már nem vállalják a munkát annyi pénzért, amennyit fizetnek nekik. Persze ha megállapodunk bármelyikükkel, mindenképpen meg kell várnunk a 4-es metró elkészültét.

   – Bármelyik változat jön is be, önök végleg lemondhatnak egy játszóhelyről.

   – Természetesen szeretnénk pótolni a játszóhelyet, és tárgyalásokat folytatunk egy jó akusztikájú ügyféltérrel rendelkező bankfiók bérbevételére, a Király utca és a Liszt Ferenc tér sarkán.

   – Nyílt titok, hogy továbbra sem megoldott az Operaház finanszírozása. Mesélne erről?

   – Nincs mit szépíteni: mióta a Rockenbauer megemelte a kalapját, egyre csökken a dotációnk. Azt már most látom, hogy komolyabb fejlesztésbe nem tudunk belefogni, ám ha valamennyien lemondunk fizetésünk tíz százalékáról, tudunk venni egy vattázógépet.

   – Ennek ellenére szociális intézkedéseket vezetett be, amit nagyon sokan örömmel fogadtak.

   – Hát persze, hiszen gondolni kellett azokra a művészekre, akiknek semmi hangjuk nincs, mégis gyakorta fellépnek az előadásokon, rontva ezzel a színvonalat. Őket külön produkcióban szerepeltetjük, és mivel sokan vannak, nagy létszámot igénylő operában, és ezen belül is kettőzésben kell gondolkodnunk.

   – De így csupa rosszhangú énekes lesz egy adott darabban – ezt nem sínyli meg a színvonal?

   – Nem, mert az opera pantomimváltozatát fogjuk előadni.

   – Pantomim??? Egy operában mégiscsak szükség van a hangra.

   – Nem feltétlenül, hiszen ha feliratozzuk az előadást, mindenki tudni fogja, miről van szó a színpadon.

   – Egy kényes kérdés: a múlt héten nagy vihart kavart az Operabál. Nem zavarta a rendezvény alatt lezajló félmilliós tüntetés?

   – Én sosem hagytam magamat megfélemlíteni egy törpe kisebbség által. Fővárosunk lakosságának háromnegyede amúgy is otthonmaradással támogatta az eseményt, így igazán megtarthattuk azt. És mivel a jelenlevők nagyon meg voltak elégedve, gondolkodunk azon is, hogy havi rendszerességgel rendezzük meg ezt az operaünnepet, méltó módon adózva a magaskultúrának.

   – Sok sikert kívánunk Önnek, és reméljük, hogy sokáig helyt tud majd állni...

   – Ha állni nem is, de hanyattfeküdni, guggolni és térdepelni biztosan...