Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

\"Ide csak olyan dolgok jöhetnek be, amik megütik a mércét\" (Kiss Imre, a MűPa vezérigazgatója)

2007-08-21 09:04:00 SzJ, -zéta-

A Művészetek Palotája megnyitása óta tarol a budapesti koncertéletben, s a Momus-szavazásokon is rendszerint az élen szerepel. Kiss Imrével, a MűPa vezérigazgatójával beszélgetve egyebek mellett szóba kerültek az eddigi tapasztalatok, a létesítmény működtetésének koncepciója, a Wagner Napok, és az SI-faktor is.

\"Kiss    - Ahogy tavaly, úgy most évad végén is nagy (és nem mellesleg pozitív) visszhangja volt a Wagner Napoknak. Kinek a fejéből pattant ki a fesztivál ötlete?

   - Alapvetően én szerettem volna megcsinálni. Már mikor idekerültem, a múltamból adódó gyakorlat alapján tudtam, hogy egy ilyen intézménynek be kell vállalnia egy, ha nem is gigantomán, de nagy produkciót. De azt is tudtam, hogy minden újat, minden modernet tulajdonképpen az anyagi és technikai korlátok hoznak a felszínre. Annak idején az Operában is pénzhiány miatt csináltak háttérvetítéses előadást. Amikor megismertem a létesítmény műszaki tartalmát, akkor azt mondtam, hogy ugyan a hangversenyteremben nincs zsinórpadlás és olyan technika, amely révén díszletekkel és különböző technikai lehetőségekkel bravúroskodhat az ember, de meg kell találni azt az új stílust, hogy egy operaelőadás ne szimplán hangversenyszerű legyen, legyenek történések, legyenek szcenikai elemek is. Persze elindultunk úgy, hogy különböző operákat bemutattunk egyszerűen hangversenyszerűen, és szépen fokozatosan tértünk át arra, amit eredetileg elhatároztam. Úgy érzem, jó irányba mentünk el.

   - Ehhez nyilván megfelelő partnerek is kellettek, úgy a zenei, mint a rendezői oldalról.

   - Fölkértem a Fischer Ádámot, nekem ő egy régi barátom. Amikor annakidején az Operaházban dolgoztam, ott is rendszeresen segített, tanácsaira mindig számíthattam. És hát ismerem Bayreuthot, ismerem a bayreuthi légkört, ismerek modern rendezéseket. Soha nem értettem egyet a német rendezői színházzal. Távol áll tőlem. Nem akartam elmenni (tegyük idézőjelbe, de nem tudok udvariasabban fogalmazni) az elvadult rendezői pótcselekvések irányába, hanem tulajdonképpen egy új, minőségi rendezői stílust igyekeztünk létrehozni. Fischer Ádám ajánlotta a Schörghofert rendezőnek, mint olyat, akivel az elképzeléseim szerint szót fogok tudni érteni, és ez, úgy érzem, sikerült is.

   - Mennyire érinti a Wagner Napokat Fischer új posztja?

   - Mint minden nagy főzeneigazgatónak, Fischer Ádámnak is több megbízatása van a világban, ezek közül az egyik a Művészetek Palotája produkciós művészeti vezetői feladatának ellátása. Tehát nem változik semmi.

   - Annak idején hallhattuk, hogy 120 millió forint nagyjából a Wagner Napok költsége. Ez egyáltalán nem sok ahhoz képest, hogy milyen nevek szerepelnek…

   - Nem akarok pikírt lenni, de az emlékezetes Lohengrin, az Erkel Színházban, tavalyelőtt, szintén 120 millióba került, és nem volt vendég, csak a rendező, Katharina Wagner.

   - A produkcióról át az épületre: az a kifejezés, hogy MűPa, két év alatt közkeletű lett, mindenki használja, de nagyon sokan a hangversenytermet értik alatta. Ha a hangversenyterem a zászlóshajó, hol van mögötte a többi?

   - Teljesen egyenrangúak. Nekem egyértelműen ez a tapasztalatom. Rendszeresen megtelik a Fesztivál Színház is, nem csak a hangversenyterem, és ott is több műfaj reprezentálja a sokszínűséget. A kezdet kezdetén kialakult bennem az az elhatározás, hogy itt minden műfajban, aminek a kultúrához köze van - kivéve a prózát, arra itt van a Nemzeti Színház - a legmagasabb mércével mért minőséget kell bemutatni. Már az elején a Fesztivál Színházban is az Eötvös Péter Balkonját mutattuk be, tehát jelezni akartam, hogy ide csak olyan dolgok jöhetnek be, amik megütik a mércét. Én azt mondom, ez sikerült, a Fesztivál Színház is eleget tesz ennek az elvárásnak, és kapacitását tekintve, arányaiban épp olyan látogatott, mint a hangversenyterem.

   - És mint kiderült, van fizetőképes közönség is minderre.

   - Nem panaszkodhatunk, ez az igazság. Voltak olyan hangok, hogy máshonnan hoztuk el a közönséget, de ebben maximum annyi az igazság, hogy mi egy túlkínálattal jelentünk meg. De ez is csak úgy igaz, hogy csak a megjelenés pillanatában volt szó túlkínálatról. Inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy ez egy egész más jellegű kínálat, mint ami ezelőtt a prózai színházakban, a Zeneakadémián, a különböző kulturális pódiumokon megjelenhetett. Játszottak például korábban rendszeresen külföldi, minőségi nagyzenekarok a Kongresszusi Központban? Vagy meg tudták régen csinálni azt, amire én az első pillanattól kezdve, már a próbaüzem alatt is törekedtem, hogy legyen egy állandó fóruma a magyar zenekaroknak? Nemcsak a fővárosiaknak, hanem a vidékieknek is! Hiszen nem csak Budapesté ez a hely - ez közpénzből épült, ez az országé. Sőt, a térségé.

   - Ha már arról van szó, hogy a Művészetek Palotája mindenkié: a Ring sajtótájékoztatóján felszólalt bizonyos támadások ellen, amelyek a házat érték…

   - Ebben az országban mindig megjelenik az SI-faktor. A Sárga Irigység. Nagyon sokan úgy állították be, hogy azért nincs elegendő pénz a kultúrára, mert egy olyan létesítményt kell eltartani és finanszírozni, mint a Művészetek Palotája. Ez nem igaz. Elő kell venni a 2005-ös költségvetést, meg kell nézni, ott van, külön rovatban: Művészetek Palotája kiírással megemelték a kulturális tárca büdzséjét 9 milliárd 50 millió forinttal. Az országgyűlés megszavazta. De az igazság az, hogy mi, akik ezt csináljuk, és évente több mint 700, közel 800 esemény rendezünk a házban, 2,4 milliárd forint támogatást kapunk. De ez a 2,4 milliárd úgy lett megállapítva, hogy 2005-ben háromnegyed évet működött a Művészetek Palotája, hiszen március 14-én nyitottunk. És mivel most is (amikor egész évben működünk) 2,4 milliárdot kapunk, tulajdonképpen elvettek tőlünk durván minimum 280-320 milliót.

   - Mindez, és az ismert megszorító intézkedések jelentenek-e majd csökkentett előadásszámot, kevesebb programot? A közönség hogy észleli majd ezt?

   - Különböző megközelítésekben próbáljuk kivédeni ezt a helyzetet. Nyilvánvalóan ennek a háznak nincs akkora tradíciója, hogy észre lehessen venni, ha kevesebb előadás van - ami nem valósul meg, az nincs. Minimum két évre előre tervezünk, és ugyanúgy megpróbáljuk tartani a színvonalat és a különböző műfajok egymás közti arányát. Úgy érzem, még azért helyén van a dolog.

   - Az említett 2,4 milliárdból nagyjából mennyit visz el a produkciós költség, és mennyit a ház fenntartása?

   - A 2,4 milliárdból 1,3 milliárdot költünk produkciókra.

   - Milyen arányban vannak a saját szervezésű produkciók és a befogadott előadások?

   - A programok közel fele saját szervezésű.

   - Mekkora szervezőgárdát kell foglalkoztatni ehhez?

   - Az állandó létszámunk 161 fő.

   - Ebben a biztonsági őröktől a…

   - Nem-nem! A Művészetek Palotáját harminc évig bérli az állam a Trigránit Rt.-től, utána megy át állami tulajdonba, névleges áron, 10 euróért. A bérleti szerződés mellett van egy úgynevezett rendelkezésre állási szerződés is, ez foglalja magában az őrzés-védést, a takarítást, a különféle üzemi szolgáltatásokat, csatorna, elektromosság stb., és ezeket a költségeket a bérbeadó leszámlázza a minisztériumnak. Ez tehát nem a mi keretünket terheli. És például nagyjából ennyi a különbség az Operaház és a mi anyagi helyzetünk között: ott az őrzés-védést ők fizetik, viszont 5,3 milliárdból gazdálkodnak, itt meg nem mi fizetjük, de 2,4 milliárdból kell kijönnünk.

   - Említette, hogy két évre tervezik előre a műsorokat. Ez azt jelenti, hogy be is van telve két évre a naptár?

   - Igen. Mikor annakidején az Operaházban én igazgató voltam, ott is, ha nem is két évre, de másfél évre előre ki volt adva a következő évi teljes műsor. Se előttem, és azóta se.

   - Lesznek-e az elkövetkezendő két évben olyan különlegességek, amelyeket esetleg már most…

   - Lesznek. És amikor eljön az ideje, kiadjuk írásban.

   - Amikor épült a ház, sokan vélték úgy, hogy legfeljebb a hazai \"húzóneveknek\" lesz esélyük megtölteni, de az sem megy majd könnyen, mert senki nem megy ki szívesen a \"világ végére\" egy koncertért. Azóta bebizonyosodott, hogy ez nem így van. A \"kevésbé jegyzett\" előadókra is jön a közönség, ráadásul olyan zenekarok fordulnak meg itt, amelyek azelőtt a lábukat be nem tették Magyarországra.

   - És ne feledkezzünk meg az egyéb műfajokról sem: olyan tánc-, jazz-, világzenei produkciók jönnek ide, hogy ha a kínálatunkat összevetjük akármelyik hasonló külföldi létesítmény programválasztékával, akkor semmi szégyellnivalónk nincs. Ráadásul úgy, hogy ahol vagyunk, az bizony egy építkezési terület. Itt egy kongresszusi központnak és három szállodának kellett volna épülnie, az eredeti tervek szerint körülbelül most lennének készen. Hát ez van belőle. A megközelíthetőségünk, a közlekedés is rossz, most még a 2-es villamos vonalán is módosítások vannak két évig. És maga főváros sem úgy kezeli a Művészetek Palotáját, ahogy elvárható lenne. Messze nem. Próbáltam meggyőzni a dolgokról a város vezetőit, de azt hiszem, egyelőre a problémák csak erősödni fognak és nem gyengülni. A politikusokat nem érdekli a kultúra. Azok a külföldiek viszont, akik kulturális turizmus keretében jönnek Magyarországra, meg azok a követségi alkalmazottak, kereskedők, akik jönnek ide, el vannak ájulva. Van a Budapest Business Journalnek egy kiadványa, amelyben a száz legnagyobb cégről mindent meg lehet tudni. Nincs benne olyan, akit én már ne pipáltam volna ki, hogy itt megfordult, és rendszeresen jön. Hogy ez mennyire segíti magát a bizalmi elvet, hogy mennyire járul hozzá a Művészetek Palotája az országimázshoz, sajnos a politikusok át sem gondolják. Pedig rájuk férne, hogy átgondolják.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.