Hit és kétely (beszélgetés Kovács Zoltánnal)

Június 14-én mutatták be a Pécsi Bazilikában Kovács Zoltán Amor Sanctus című új művét. A Pécsi Szimfonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar és Fekete Attila tenorista közreműködésével létrejött előadás karmestere Hamar Zsolt volt. A zeneszerzővel a premier után beszélgettünk.

   - Alig fél napja vagyunk túl legújabb műved bemutatóján. Milyenek az érzéseid?

   - Jók. Természetesen magáról a műről nem tudok véleményt mondani, de az előadók nagyon sok munkával kitűnő előadást hoztak létre. Örülök, hogy azok a részek, melyekről úgy hittem, hogy húzó részei lesznek a darabnak, ténylegesen \"működnek.\" Nincs hiányérzetem az előadással kapcsolatban.

   - Műved felkérésre készült. Mennyire kötötték meg a kezed a megrendelők?

   - Az Amor Sanctus - műfaját tekintve oratórium - a Pécsi Szimfonikusok felkérésére készült. Már ekkor tudni lehetett, hogy bemutatót a Pécsi Bazilikában tartják, s lehetőségem lesz vegyes kar használatára is. Ez a két tény, valamint az az óhaj, hogy valami pécsi vonatkozása is legyen, erősen determinálta a témaválasztást. Végül a klasszikus latin Te Deum szöveg és a pécsi születésű kiváló költő, Csorba Győző Amor Sanctus c. versének közös felhasználása mellett döntöttem. Mindkét szöveg ugyanarról szól, de teljesen más szemszögből. Mindkettő az Isten és az ember viszonyát jeleníti meg, de míg Nicetas Te Deumában a hívő tömeg élteti az Istent és nincsenek kérdések benne, addig Csorba versében a törékeny, egyedülálló, kétkedő ember viaskodik vele. Kicsinek, gyengének érzi magát ez az ember a hatalmas Istennel szemben, és ennek megfelelően itt nem boldogságról, örömről, hanem kiszolgáltatottságról, félelemről beszélhetünk.

   - Mennyire egyházi mű?

   - Azt gondolom, hogy a hívő emberek számára és az olyan nem hívő emberek számára, akik sokat gondolkodtak már az ember-Isten viszonyról, egyaránt érdekes lehet. Talán elgondolkoztatja az embereket az egész hit kettősségéről.

   - Milyen a mű formai felépítése?

   - A forma alapja a Csorba Győző vers, s e köré épülnek a Te Deum szövegének különböző részletei. A mű elején a tömeg dicsőíti az Istent, de hallván és látván az egyén kételyeit és kétségbeesését, őbenne is felsejlenek ezek a kérdések, úgyis mondhatnánk, hogy megérinti a kérdés, s az első nagy formai részt végén az eddig csupán latinul éneklő kórus átveszi a vers - számomra talán legfontosabb - mondatát: \"Miért szeretsz, ha így szeretsz?\" Egyfajta feloldozás követi ezt, de ebben már benne rejlenek az előzőleg átélt kérdések, drámák.

   - Nyitva hagytad a művet. Nincs egyértelmű válasz a kérdésre?

   - A legvégén visszautalok arra a zenei anyagra, amely elindította az egész kétkedés gondolatát, és ezzel azt szándékoztam jelezni, hogy az ember élete gyakorlatilag végig ezzel a kettősséggel zajlik. Hit és kétkedés között őrlődünk, amíg élünk.

   - Milyen a kórus és a szólista zenedramaturgiai szerepe?

   - Egyrészt a kórus jelképezi a tömeget, a hitet, ezért nyilvánvaló, hogy latinul énekelnek. Persze ez a tömeg egyben az ember gondolkodásának egyik összetevőjét is jelképezi. A kétkedés mindig egyéni. Ezért itt a szólista és a magyar nyelv adott. Ennek éppen az előbb említett tetőponton van jelentősége, ahol a kétkedés már-már megingatja a hitet, s a kórus, a tömeg is átveszi azt.

   - A mű harmóniavilága az évszázadok alatt kialakult hangnemi szokásokat követi. Bár nagyon távoli hangnemekbe is kirándulsz és szabadon használod szinte az összes zeneszerzési technikát egészen az aleatóriáig, mégis megmaradsz a \"klasszikus\" hangvétel mellett. Mennyire volt szándékos az archaizáló kezdet?

   - Szándékos volt. Én szeretek megkapaszkodni a tradíciókban. Hiszem, hogy ezeket a tradíciókat újra lehet gondolni, és végtelen még a lehetőségek tárháza. Tudatosan törekszem erre a kapcsolódásra és hiszem, hogy a hallgató számára is segítséget jelent.

   - Amikor egy szerző konkrét előadók számára komponál, mennyire tartja szem előtt a technikai lehetőségeket?

   - Itt nagyon szerencsés helyzetben voltam, mert igazán nagyszerű előadói gárda jött össze. Ennek igazi jelentősége a kórusnál van, ahol egy profi együttes akár kvarttal, kvinttel is nagyobb hangterjedelmet enged meg szólamonként. Ez azt jelenti, hogy olyan szélsőséges hangokat is leírhattam, amelyek egy amatőr kórus esetén szóba sem jöhetett volna.

   - Mennyi az esélye egy ilyen nagysikerű mű további előadásainak?

   - Eddig a bemutató volt a cél, és a továbbiakról nem gondolkodtam. Most úgy vélem, hogy mint minden darab, ettől kezdve a saját életét kell, hogy élje. Ha az előadók és közönség úgy ítéli meg, hogy ezt máshol is elő kell adni, vagy szívesen meghallgatná újra, akkor a dolog megy magától, ha nem így van, akkor nem is érdemes erőltetni. Én a darab utóéletébe már nem szívesen avatkozom bele.