\"Ezt a műfajt folyamatosan életben kell tartani\" (Giuseppe Giacomini)

A világhírű olasz tenorista Sümegi Eszter lemezbemutató koncertjére érkezett Budapestre. Ebből az alkalomból fogadta az újságírókat vasárnap délután. A sajtótájékoztató után az utazástól kifáradt művész még válaszolt a Café Momus kérdéseire is.

Giuseppe Giacomini nem ismeretlen a budapesti közönség előtt, a nyolcvanas években több alkalommal is énekelt nálunk. A Tosca és a Manon Lescaut mellett egy margitszigeti Aidában is láthatta-hallhatta őt a közönség, két évvel ezelőtt pedig a Miskolci Operafesztiválon lépett fel: Puccini-estet adott Tokody Ilonával közösen.

Az őt körülvevő újságíróknak válaszolva Giacomini először is elmondta, hogy a hazai művészek közül többször is énekelt együtt Marton Évával és Tokody Ilonával, akiket különösen nagyra becsül. Majd hosszan, kimerítően felelt a kérdésekre - ezeket foglaljuk össze a következőkben.

A 64 éves művész ma már kevesebb fellépést vállal, főként koncerteket. Ritkábban lép színpadra operákban, és akkor is leginkább azokban, amelyek közel állnak a szívéhez. Idén májusban Szófiában és Várnában ad koncertet, melyeken a Sámsonból, a Bajazzókból és az Otellóból hangoznak el részletek. Svájcban, egy szabadtéri fesztivál keretében hosszú idő után újra elénekli Edgar szerepét a Lammermoori Lucia című Donizetti-operában, melyben utoljára 1974- ben lépett fel. Azért esett a választása erre az operára, mert ez a szerep ifjúságának kedves emléke, és mert kevésbé drámai szerep, spinto hanggal is megoldható, így lehetősége lesz pianókat is énekelni.

Giacomini úgy gondolja, hogy a szerencsés géneknek köszönheti a kondícióját, de ez természetesen fizikális és mentális dolgokon is múlik. Szerinte az egyik titok, hogy folyamatosan tanulni kell. Az idő múlásával együtt járó fizikai problémákon az elmélyült szakmai tudás, a professzionális felkészültség segítheti át az énekest. Nagyon fontosak a tapasztalatok és az érzelmek, mert ezek is gazdagítják a művészetét.

Az évek során az előadásmód is változik az énekeseknél. Fiatalabb korban elsősorban a vokális produkció dominál. Vannak érzelmek is, de az a fontosabb. Saját maga is tapasztalta ezt a közelmúltban, amikor egy Bajazzók-DVD-t készített. Canio alakját régebben másképp formálta meg: többet kiabált, a hangja volumenére koncentrált. Most már mélyebb lelki dolgokat tud kifejezni, bensőségesebbé vált a játéka.

A művész pályája során 30-40 szerepet énekelt, de csak körülbelül 15 opera szerepel állandóan a repertoárján. Szívesen szerepel ritkaságokban, ilyenek például Monteverdi: Poppea megkoronázása, Donizetti: Fausta (Renato Brusonnal, Raina Kabaivanskával) vagy Leoncavallo: Mediciek című operája, amelyet szakmailag is nagy kihívásnak tekintett. Ez utóbbit koncertszerűen adták elő, majd CD- felvétel is készült a műből, melyen partnerei Daniela Longhi és Renato Bruson voltak. (A kortárs műveket kevésbé szereti, inkább ritkaságokat énekel.)

Giacominit este még zenekari próba várja. Fáradt és siet, de néhány gyors kérdés megválaszolására még futja az idejéből.

---

   - Honnan érkezett a felkérés a mostani budapesti koncertre? Esetleg ismerte már korábbról Sümegi Esztert?

   - Nem ismertem őt korábban, most fogok először együtt énekelni vele. A koncert szervezője, Bagdi Károly kért fel erre a feladatra.

   - Gyakran vállal fellépést jótékonysági koncerteken?

   - Viszonylag ritkán, de ha rászoruló gyerekeken segíthetek, akkor nem utasítom vissza a felkérést.

   - Ön két éve résztvevője volt a Miskolci Operafesztiválnak, tehát látta belülről is, de rálátása is van, mivel sokat utazik a világban. Lát-e esélyt arra, hogy ez a fesztivál beépül a nemzetközi operaéletbe?

- Egyrészt ezt a fesztivált nem lehet egyetlen másikhoz sem hasonlítani. De úgy láttam, hogy olyan egységes akarattal, olyan komoly meggyőződéssel hozták létre azok, akiknek köszönhető, hogy meggyőződésem: nem lehet más a jövője, mint hogy bekerüljön a nemzetközi vérkeringésbe. Minden adottsága megvan hozzá, és olyan magas színvonalú volt az is, amelyiken én felléptem, hogy biztos vagyok benne: a miskolci fesztiválnak helye lesz a nemzetközi palettán. Nagyon meghatározó élményt kaptam ezen a fesztiválon, és nagyon szép emlékként marad meg. Valószínűleg a város földrajzi fekvéséből adódóan nem válik olyan nagyon nagy eseménnyé, mint akár a salzburgi, vagy bármelyik másik a híres nemzetközi fesztiválok közül, de biztos vagyok benne, hogy helyet fog kapni a nemzetközi ranglistán.

   - Mi az, ami oda sorolja, sorolhatja?

   - Szerintem valami komplex dolog született meg Miskolcon, ami az én lelkivilágomra olyan hatással volt, hogy nagyon szívesen vállaltam a felkérést. És úgy gondolom, más művészek is el fognak látogatni a közeli s távoli jövőben Miskolcra. Ha ott nagyon komoly műhelymunkában vehetnek részt - szívesen fogják a nevüket adni hozzá.

   - Bár ritkábban, de még mindig vállal fellépéseket. Mi adja az erőt?

   - Az opera műfaja élő művészet, nem lehet összehasonlítani azzal, hogy egy nagy festő képei egy idő után bekerülnek a múzeumokba, és ott az örökkévalóságig őrzik őket. Ezt a műfajt folyamatosan életben kell tartani, és én missziót teljesítek azzal, hogy utazom egyik helyről a másikra, tartom a kapcsolatot a közönséggel a művészetemen keresztül, és ezzel segítem fennmaradását. Rendkívül fontos, hogy a közönséggel való kommunikáció folyamatos maradjon, másként az operát nem lehet átörökíteni a jövő generációknak.

(Köszönet Soós Emesének a tolmácsolásért.)