\"Ez a két darab az operairodalom egyik csúcsa\" (Medveczky Ádám, a győri Parasztbecsület-Bajazzók karmestere)

Operapremierre készülnek a Győri Nemzeti Színházban - szombaton mutatják be Mascagni Parasztbecsület és Leoncavallo Bajazzók című operáját. A főpróbahét kezdetén a művekről és a győri operaéletről beszélgettünk Medveczky Ádámmal, az előadás dirigensével.

   - Ahhoz képest, hogy ez a két opera rendkívül ismert és népszerű Magyarországon, a legutóbbi vidéki premier több mint tíz éve volt. Mi lehet ennek az oka?

   - Ez a két darab rendkívül igényes, a főszerepek technikailag és vokálisan komoly feladatot jelentenek, hatalmas kórust mozgat mind a kettő, dekoratív jelmez- és díszletigényük van, egyszóval rendkívül költséges vállalkozás a színrevitelük.

   - Ment ez már Győrött?

   - Több mint két évtizede. A régiek emlékeznek rá. Azelőtt rendszeresen ment Debrecenben, Szegeden és Pécsett is. A legutolsó budapesti bemutatót én is vezényeltem, az a Galgóczy-féle színrevitel volt. De az azt megelőző Békés András-rendezést is dirigáltam, több mint harminc éve. Én még Házy Erzsébettel dolgoztam együtt, meg Karizs Bélával, Radnai Gyurival, Jámbor Lászlóval, Mátyás Máriával. Elmondhatom, szép és patinás előéletem van a Parasztbecsületből és a Bajazzókból.

   - Mi a művek népszerűségének a titka?

   - Tény, ez a két darab az operairodalom egyik csúcsa. Alkotóikat gyakran éri az a vád, hogy egyműves szerzők. Bár mindkettőjüknek voltak egyéb operáik, elsősorban e műveik révén lettek halhatatlanok. És mindkét darab remek. Ez a két opera minden számszerűségből fakadó hiányt kárpótol. Tele vannak slágerrel, csodálatos drámai fordulatokkal, hangszerelésbeli csodákkal és a századforduló olasz színházi légkörének a hangjával. Amit Tonio megfogalmaz a Prológban is, melynek a szövegét egyébként Leoncavallo írta: itt a való érzések uralkodnak, a valódi játék. Az emberek a XIX. század közepén már megcsömörlöttek a gáncs nélküli lovagok, királyok, hadvezérek, hercegnők seregétől, ahol a köznép mintha nem is létezne.

   - Nem ők voltak az első fecskék...

   - Irodalomban már korábban jelentkezett ez a váltás. Az első komponista, aki váltott, Bizet volt (bele is halt a bukásba), akinek operájában Mars isten és Radames fővezér helyett cigánylányok, koszos csempészek, bűnözők és dohánygyári munkások, egyszóval az utcanépe voltak a főszereplők. Az olasz verizmus (a \'vero\' olaszul igazat jelent) nem ennyire sarkított, inkább a belső tartalom a fontos. Az őszinte érzések fogják meg a nézőt, ahogy a Bajazzókban is hirtelen leveti az álarcot Canio, mondván, itt már a valóságról van szó. A verizmus nem tévesztendő össze a naturalizmussal, irodalmi megfelelője inkább a realizmus. A verizmusnak egyébként tagadhatatlanul Puccini volt a legnagyobb mestere, ő bizony nem egyműves komponista. A verizmus határát két híres opera érte el, az egyik Puccini Toscája, a második felvonás kínzókamrás jelenetével. A másik Richard Strauss Saloméja, ahol Jochanaan lefejezését a nagybőgőn hallatszó üveghangok, \"a nyiszálások\" jelzik.

   - Milyen színpadra állítást láthatunk Győrött?

   - Káel Csabával már egy Trubadúrban remekül dolgoztunk együtt, azt gondolom, hogy rendezése most sem fog a zene rovására menni, akkor is, ha lesznek némiképp játékos és meglepő fordulatok. Például nem szamárkordéval, hanem kiselejtezett Barkasszal közlekednek a vándorkomédiások. De az aktualizálást nem viszi túlzásba, s ennyi a művek szellemiségétől sem idegen. A díszletek egy olasz kisvárost ábrázolnak, a cselekmény sem kerül idegen környezetbe.

   - A Győri Nemzeti Színház a saját társulatával oldja meg a feladatot?

   - Zömében igen. Nem számítanak ide a tenorhősök, akiket vendégek alakítanak, Nyári Zoltán lesz Turiddu, Caniót pedig Soskó András alakítja, aki ezt a szerepet Pesten is többször énekelte sikerrel. A többi szólamot a színház törzsénekesei keltik életre, Lázin Beatrix lesz Santuzza, Bellai Eszter Nedda, a színház legendája, Bede Fazekas Csaba énekli Alfiót, és Győrgyfi József Toniót. S ne felejtsem el, remek énekkarunk van - az Otello és a Turandot után ezt joggal állíthatom. Én vendég vagyok Győrben, de a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestereként számítanak rám, s vendég Kesselyák Gergely kollégám is, akivel egymást váltjuk az árokban.

   - Az előadás magyar nyelvű lesz.

   - Igen, mert a közönségnek értenie kell a darabokat. Nagyképűség lenne elvárni a győri közönségtől, hogy pontosan értsék az olasz szöveget ilyen cselekményes operáknál. Játszottunk itt már olaszul az Otellót és a Turandotot is, de a visszajelzések nem voltak egyértelműen pozitívak.

   - Sok helyen Damoklész kardja lebeg a vidéki operatársulatok fölött. Ez az évi egy premier a jövőben is meglesz Győrött?

   - Remélhetően igen, érezzük a fenntartó, az önkormányzat jóindulatát. Persze az igazi az lenne, ha visszatérne az az állapot, amikor Szegeden Vaszy Viktor, Debrecenben Rubányi Vilmos, két - valamiért vidékre szorult - zseniális dirigens irányíthatta a vidéki operaéletet, színházanként évi 5-6 darab folyamatos előadásával.