Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

\"...Egy idő után kezdték mondogatni, milyen jók a fotóim\" (Geiger György)

2008-09-22 09:18:00 SzJ

Geiger György fotóiból nyílt kiállítás múlt csütörtökön Soroksáron, a Galéria 13-ban. Ezzel egyidejűleg jelent meg a muzsikus Elfogult írások és képek borról, trombitáról, Soroksárról című könyve. Villáminterjúnk a kiállítás-megnyitón készült.

\"Geiger    - A kiállítás megnyitóján reneszánsz embernek nevezték. Akad-e olyasmi, amit nem művel, de bánja?

   - Hogyne. Festő barátaimat nagyon irigylem. Ők a kiállítás-megnyitókon legszebb képeik előtt állnak és mosolyognak, nekem pedig a hangversenyeken rengeteg zavaró körülménnyel kell megküzdenem, amitől esetleg nem sikerül minden a legjobban, és olyankor úgy érzem, a rengeteg felkészülésnek nincs meg az eredménye.

   - Nem is próbálkozott a festészettel?

   - Dehogynem. Gyerekkoromban nagyon szerettem leülni, és festeni mindent, amit látok. De nem jött össze. Egy Örkény-írásban olvasható, hogy a művész a macskát mindig csak szemből festette, mert oldalról nem tudta. Én pedig nemhogy szemből, de még hátulról sem...

   - Cserébe itt vannak a fényképei. Hogy kezdődött? Csak azért is szeretett volna mosolyogva kiállítás-megnyitókon állni?

   - Nem egészen. Muzsikusként nagyon sok helyen jártam a világban, viszont a turnékon nem volt időm hosszasabb nézelődésre. Úgy gondoltam, lefotózom, ami tetszik, hogy otthon aztán megnézhessem, és megmutathassam a családnak is. Persze látták ezeket a képeket a festő barátaim is, és egy idő után kezdték mondogatni, milyen jók a fotóim. Ezek a megjegyzések hatottak rám, és onnantól kezdtem odafigyelni arra, melyek a jó képek, és mitől azok.

   - Esztétikailag, vagy technikai szempontból?

   - Én abszolút nem tudok \"tudományosan\" fotózni. Azzal tisztában vagyok, hogy ha a blende szűk, akkor nagyobb a mélységélesség, és sötétben az ember nyilvánvalóan csak álló tárgyat fotózhat, mert különben elmosódik, de ennél tovább nem jutottam.

   - Milyen gépet, illetve kiegészítőket használ?

   - A gépem abszolút közepes kategória, egy Minolta 7S. Vakut nem használok, az objektívet nem cserélem. És csak diára fényképezem.

   - A digitális technika nem is vonzza?

   - Nem. Az biztos, hogy nehezebb így fotózni, ráadásul nem is tudom azonnal megnézni, hogy sikerült-e a kép. És költségesebb is, mert az ember, ha olyan helyen van, kattogtat, hogy legalább egy felvétel jó legyen, és így nagyon hamar elfogy egy 36-os film. Ugyanakkor van ennek a módszernek szépsége is - a várakozás öröme, mint egy gyerek születésekor.

   - Mennyi megy veszendőbe a termésből?

   - Most már azért nem kattogtatok egyfolytában, jobban figyelek arra, mit és hogyan fotózok le Általában egy tekercsnek a hetven százaléka megmarad. Abból persze öt százalék az, amit kiállítok.

   - Milyen az aránya a pillanat ihlette, és az előre kigondolt képeknek?

   - Erre nem tudok válaszolni. Van egy képem, az a címe, hogy Élő mozaik, a walesi operaháznál készült. Amikor kimentem a szünetben, láttam, hogy egy sirály leszállt a gránitlépcsőre. Exponáltam, és a madár épp abban a pillanatban tárta ki a szárnyait. A hasonló árnyalatok miatt olyan volt a látvány, mintha a sirály bele lenne épülve a lépcsőbe. A fotó 25 éve készült, de a barátaim még ma is emlegetik - ez nyilvánvalóan a szerencse és a pillanat műve volt.
[A kép írásunk végén látható - a szerk.]

* * *

\"Geiger Nincs mit szépíteni a dolgon: csak ajánlani tudom, úgy a könyvet, mint a kiállítást. Ez utóbbi a Fotográfiák Soroksárról és a többi világrészről címet viseli, de a tematikusan elrendezett 193 képen a turistalátványosságok helyett a mikrovilág elevenedik meg. Hétköznapi pillanatok más szemszögből, emberek, állatok, de főképp: hangulatok. S hogy teljesebb legyen a világ, nem egyszer a képek meglepő, humoros címe teremti meg a harmóniát. Van itt Önarctojás, Macskabejgli, garantáltan eredeti Soroksári lepel, és békebeli célkereszt is.

A kiállítás és a könyv képanyaga csak részben fedi egymást, de az albumbot lapozgatva bőven kárpótol minket a sok kis írás, pontosabban azok minősége és stílusa. Mozaikok, apró szösszenetek, barátokról, kollégákról, szűkebb pátriáról, a ház előtti nemfolyóról, kottákról, zenéről, gyerekkorról, a rendszerváltás síküvegre gyakorolt hatásáról, a Vas- és edénybolt eladója és a szögletzászló közötti összefüggésről, s arról, miért van mindig igaza három deci bornak és két deci szódavíznek.

Kis semmiségek - ahogy mondani szokás. De ezekből a \"semmiségekből\" mégis összeáll egy önéletrajz, a sorok mögül előbukkan a személyiség. Derű, harmónia, és valami hihetetlenül finom humor jellemzi az írásokat, s ez olyan erősen hat, hogy még a központozási hibákat, a némileg zavaró sűrű szedést és a korrektúra hiányát is elnézi az ember, s irigyli a szerzőt, aki a fotografálásról szóló írása végén erre a szintézisre jut: \"Teli vagyok pompás érzésekkel\".

Geiger György: Élő mozaik
\"Geiger





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.