Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

"Botcsinálta Wagner-karmester vagyok" (Fischer Ádám)

2006-11-28 06:18:00 SzJ, -zéta-

Szinte egy időben próbál Wagnert a Rádiózenekarral Budapesten, Rózsalovagot Bécsben, Mozartot a Zürichi Operában, a Dán Rádió Zenekarával nemrég remek Titust produkált, a Budapesti Wagner Napok megalapítása után a Kodály-összkiadás kezdeményezői között találkozhattunk a nevével. Ráadásul egy Café Momus-díjat is kapott.

Fischer Ádám    - A Café Momus-díjat mint Az év személye kapta, de majdnem összejött a duplázás, mert Az év eseménye kategóriában a Parsifal-előadás igen kis különbséggel lett "második helyezett".

   - Ezt biztatásnak érzem, és nagyon örülök neki, de remélem, hogy 2008-ban tökéletesebb lesz a Wagner Napok, mint az idén volt. Ha már az idén is tetszett, az persze nagyon jó, de ez még csak a felkészülés. Nekem van egypár hosszú távú tervem, amire muszáj néhány dolgot kipróbálni. A november eleji Wagner-koncerteket is a Ringre készülődve csináltuk a Rádiózenekarral, hiszen minél több hiba történik ezeken a hangversenyeken, annál többet tudunk tanulni belőle. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, abból tulajdonképpen hosszú távon sokat profitálhatunk.

   - Akkor ez a kis turné gyakorlatilag egy nyilvános próbasorozat volt?

   - Nem ilyen egyszerű a dolog. Eredetileg arról volt szó, hogy én november elején itthon leszek, és a zenekarral dolgozom, előpróbákat csinálunk a Ringre. Mert az egy nagyon nagy falat, időnként elő kell venni kicsit, aztán elrakni, megint elővenni. A Filharmóniától viszont felkértek egypár hangversenyre, amire először emiatt nemet mondtam, de aztán kialakult az, hogy ha úgyis próbálom a Ringet, akkor talán abból lehetne előadni részleteket. Ez viszont már nem is rossz elképzelés, mert vannak olyan dolgok, amit az ember csak hangversenyen tanul meg: ja igen, pont ekkor fog begörcsölni a karom, ha ezt itt végigjátszom… ilyeneket azért tudni kell. Tehát így alakult ki az a koncertsorozat. Természetesen még nem vagyunk készen, ez csak egy fázisa a felkészülésnek.

   - Terveket már hallottunk korábban is. Vannak-e azóta konkrétumok?

   - A konkrétum most egész egyszerűen a Ring. A Walkür és a Rajna kincse ebben a szezonban meglesz, a Sigfried és Az istenek alkonya a jövő szezonban, és akkor négy nap alatt eljátsszuk a teljes Ringet. Biztos, hogy nemzetközi érdeklődésre is számot tart majd, mert például 2008-ra Londonban már jegyfoglalások vannak, egyre több. Kicsit azért ott is tartunk, hogy azáltal, hogy 2008-ban az egész lemegy, van, aki azt mondja, hogy azt akarja meghallgatni. De remélem, 2007-re is lesznek érdeklődők, mert ez egy újfajta megközelítésű, "látványos" dolog lesz. Én szeretnék egy olyan előadást, ami a fiataloknak is operaélményt nyújt, hogy amikor bejönnek, azt mondják, hogy hú, nem tudtam, hogy az opera ilyen érdekes. Főleg a Rajna kincse alkalmas mindenféle színpadszerű és látványos elemekre. A Parsifalt azért mondtam felkészülésnek, mert leginkább ez és a Trisztán alkalmas a félig szcenírozott megoldásokra, a Ringet viszont meg kell csinálni. Persze rendkívül nehéz logisztikai problémákat is meg kell majd oldani. Egy csomó olyan elemet kell kipróbálni, ami eddig nem volt - világítás, táncosok, bábok, vetítés. Nagyon szívesen veszem azt is, ha a közönség részéről javaslatok érkeznek, hogy mi volt jó és mi volt rossz.

   - A legtöbb "Parsifal-szemtanú" így is valami egészen újszerű, lenyűgöző hatásról számolt be.

   - Remélem, hogy a Ring lenyűgözőbb lesz. Természetesen az, hogy az énekesnek aznap milyen a hangja, a diszpozíciója, azt előre nem lehet tudni. De a Parsifalban én azt is ki akartam próbálni, hogy egyáltalán a Rádiózenekar tud-e öt órán át koncentrálni, mert soha nem játszottak ilyen hosszan. És soha nem játszottak még zenekari árokban. Jövőre pedig azt is ki kell próbálni (mert még erre sem volt példa), hogy képes-e a Rádiózenekar négy nap egymás után négy előadást eljátszani. Mert ha kiderül, például, hogy a harmadik előadástól kezdve az oboisták már nem tudják tartani a hangszert, akkor én a Ringre már tudom azt, hogy hol kell váltaniuk. Tehát ezek mind kísérletek. Tapasztalatot kell gyűjteni. 2009-ben valószínűleg két Ring lesz, mert nagyon nagy az érdeklődés, megígérhetem, hogy a Trisztánt is előadjuk, de hogy melyik évben, azt nem tudom. 2013-ig akartuk az egészet, de lehet, hogy nem lesz kész. Majd meglátjuk.

   - Wagner mellé pihentetésként jön majd Kodály?

   - Kodály az egész más. Az egy összkiadás lenne. Azt nem én fogom végigvezényelni, talán belefolyok, amennyire akarják, de ez egy nagyobb dolog. Más is fog vezényelni és előadni. Kodállyal az a helyzet, hogy ott nagyobb a mulasztás, mint Bartóknál. Még műjegyzéke sincs. Arról lehet vitatkozni, hogy Bartók nagyobb jelentőségű zeneszerző volt-e, de az biztos, hogy Kodály művészete sokkal inkább nyelvhez kötött. Azon a területen, amit ő csinált, egészen hatalmasat alkotott. Csak az a terület nem annyira népszerű. Mert akár egy rosszabb operával is népszerűbb lehet egy zeneszerző, mint egy sor kiváló kórusművel.

   - Amíg nem vállalta el a Rádiózenekar irányítását, Magyarországon nem volt hivatalos állásban, csak vendégként jelent meg, gyakorlatilag már befutott külföldi karmesterként. Milyen a magyar zenei élet ebből a szemszögből, az elmúlt másfél év tapasztalata alapján?

   - A legnagyobb problémám az, hogy a karmesterség és a főzeneigazgatás részben elvárásokon is alapul. Tehát ha az a közmegegyezés, hogy a főzeneigazgatótól várnak el dolgokat, akkor azokat senki más nem fogja elintézni. Kocsis mindenbe beleszól a Nemzeti Filharmonikusoknál, Iván mindenbe beleszól a Fesztiválzenekarnál, mert azt várják el tőlük. Ha én annyit csinálok itt, mint például a Kurt Masur a Londoni Filharmonikusokkal, akkor az nem elég. Nekem egy olyan rendszert kell kialakítanom, hogy csak azt várják el tőlem, aminek a megoldását, elintézését garantálni tudom. Mert én nem tudok hazaköltözni végleg, viszont biztosítani kell, hogy azzal a törődésmennyiséggel, amit nyújtani tudok, minden működjék.
   Érdekes módon nyelvi okokból is vannak problémák. Amikor például a Kobayashi volt az ÁHZ vezetője, nála is az volt a helyzet, hogy eljött Japánból, vezényelte a koncertjeit, aztán hazarepült. De senkinek nem jutott eszébe odamenni hozzá, hogy beszéljen a kulturális bizottság előtt az országgyűlésben, meg a Rádió kuratóriumában, meg intézze el, hogy ne ez, hanem amaz adja a pénzt - ezt tőlem elvárják.
   Félreértés ne essék, nem a zenekar vagy a rádióvezetőség elvárásairól van szó, sokkal nagyobb probléma, hogy a politikusok, hangversenyrendezők stb. mit várnak el. Mert ők várják nálunk sajnos el azt, hogy én személyesen legyek jelen, ők mondják, hogy miért nem a főzeneigazgató megy el hozzájuk, ha valami kell neki, és ha én személyesen nem megyek, akkor egy helyettessel nem igazán, vagy nem szívesen állnak szóba.
   És most nem akarok a zenén túli dolgokról beszélni, de a belpolitikai helyzet olyan mértékben hat ki a zenei életre és a társadalmi élet minden részére, hogy ez is megnehezíti a tervezést. Ha abból kell kiindulni, hogy minden egyes kormányváltás után mindenki lecserélődik, akkor muszáj mind a kettővel megegyezni - ilyen helyzet máshol is van. De Németországban meg lehet csinálni, hogy a CDU és az SPD képviselőivel egyszerre megbeszélem, hogy akármi történik, amiben megállapodtunk, az úgy lesz. Ezt ott meg lehet csinálni, itt nem. Mert hiába beszélem meg velük, ők sokkal jobban veszekednek, olyanok, mint a válófélben levő szülők, akik elértek arra a pontra, hogy már a gyerek születésnapját sem tudják egyszerre megünnepelni. És emiatt nekem még jobban kell vigyáznom arra, hogy ne tőlem várják a választ arra, milyen irányba menjen a zenekar. Mert lehet, hogy nem tudom, milyen irányba kell menni. Itt olyan ember kell, aki nagyon kiismeri magát ebben az országban.

Fischer Ádám    - A Dán Rádióval, a Zürichi Operával, a bécsi Staatsoperrel, a Mannheimiekkel folyamatosan kapcsolatot tart, évi 150-200 előadása volt az elmúlt években,…

   - Jé! Ennyit vezényeltem?

   - Volt 210 is, 2004-ben. És itt komoly kilométerek is vannak. Hogy lehet ezt a tempót bírni?

   - Jó kérdés, tisztára mintha a feleségemet hallanám. Nem nagyon tudok e nélkül élni. Az, hogy zenét hallgatok, és zenét csinálok, az hozzátartozik az élethez. Ez lehet, hogy eléggé egy irányba visz, de ha szép a zene, ha jó az előadás, akkor nem fáradok el. Persze ha ugyanazt a darabot vezénylem még egyszer, vagy operában a premier után van négy-öt, esetleg tíz előadás, akkor az már nem ugyanaz az intenzitás. De engem ez életben tart, inspirál. Én még soha nem mondtam le előadást betegség miatt.

   - Annak ellenére, hogy Wagner-karmesterként híresült el, az első kilenc legtöbbet dirigált opera között nincs Wagner. Csak a tizedik a Rajna kincse.

   - Ezt honnan tudják ilyen pontosan?

   - A saját honlapjáról.

   - Aha! De nekem nincs honlapom. Van egy japán hölgy, aki saját bevallása szerint "ragyong" értem, ő csinálja azt a site-ot. Odaírta ugyan, hogy kérem szépen, ehhez semmi köze a Fischer Ádámnak, de ezt senki nem veszi komolyan. Nem hitelesítem az adatait, de nem is ellenőrzöm a honlapot.
   Én botcsinálta Wagner-karmester vagyok. Én Mozartot is jól vezényelek, Wagnert nem vezényelek annyival jobban. És Verdit sem. Hogy miért volt ezekből mégis több? Egy igazi operakarmester, a Solti mondta, hogy először az énekesek legyenek meg, és aztán kell keresni a darabot. Hiába szeretné valaki megcsinálni például az Oberont, ha arra nincs egy Rezia, akkor nem megy. Ha van egy jó Don Giovanni, akkor a Don Giovannit adják elő, ha van egy jó Carmen, akkor a Carment. Ha nincsenek hozzá megfelelő énekesek, akkor nem játszanak Wagnert. Én meg azt csinálom, amire fölkérnek. És mivel nagyon sokáig nem hívtak Wagnerre, azáltal nem vezényeltem. Aztán fölkértek, és azóta állandóan kérnek.

   - Bayreuth után nehéz lehet a dolognak ellenállni. Hogyhogy nem dirigált még operát a Magyar Állami Operaházban?

   - Egyszer vezényeltem egy fél estét, egy Kékszakállút. Hogy mást miért nem? Semmi különösebb oka nincs, valahogy nem merült fel. A felkérések picit később jöttek. Szerettem volna idekerülni annakidején korrepetitornak, de mire a korrepetitori állást fölajánlották, addigra másol már karmester voltam, mire itt egy karmesterit fölajánlottak volna, akkor már főzeneigazgató voltam. A vendégszereplés pedig olyan, hogy ha annyi időt töltök itt, amennyire szükségem van, akkor a külső szerződéseimet nem tudom betartani, ha meg csak egy vagy két napra jövök ide, akkor az nem elég arra, hogy egy operát jól megcsináljak. Ez valahogy így alakult, nem volt elvi dolog. Most már az, mert ha a Rádiózenekart elvállaltam, akkor az egy alap, hogy más magyar zenekart itthon nem vezényelek.

   - Most már kicsit félve hivatkozunk a honlapra, de láttuk, hogy nagyon szeret főzőcskézni…

   - Szeretek, de ez nem annyira fontos dolog, mint ahogy a hölgy írja. Mi legyen, adjak meg egy receptet?

   - Majd letöltünk egyet. Inkább arra lennénk kíváncsiak, hogy van-e ennél fontosabb "mellékes" tevékenység.

   - Van, de mindig más. Voltak például olyan időszakaim, amikor fordítottam, szakirodalmat is, szépirodalmat is. Aztán volt, hogy a Helsinki Bizottságnál a menekültüggyel foglalkoztam. Mindig van valami, ami mellékesen érdekel, csak ezek változnak, és időm sincs mindig rájuk. Túl rövid az élet ahhoz, hogy többféle dolgot csináljak teljes odaadással.


Fischer Ádám
Fotó:
haydnphil.org/en/fischer.htm
Krumpligulyás

Hozzávalók (4 személyre):

3 nagy krumpli (hámozva, feldarabolva)
3 vöröshagyma (felaprítva)
3 paradicsom (hámozva, aprítva)
1 gerezd fokhagyma (préselve)
2 sárga vagy vagy piros paprika
kb. 10 dkg zöldbab
erős paprika
csészényi liszt
1 tojás
1 kocka zöldségleves-sűrítmény
őrölt édes paprika

bors
rozmaring
tejföl

Egy mély serpenyőben 2 evőkanál olajon pirítsuk meg a vöröshagymát és a fokhagymát. Adjuk hozzá a paradicsomokat, és szórjuk meg az őrölt édes paprikával. Amikor a hagyma már üvegesre párolódott, adjunk hozzá 3 pohár vizet és a leveskockát. Amikor a víz felforr, beletesszük a krumplit és a finomra vágott erős paprikát. A paprikát tisztítsuk meg magházától, és 1 cm széles csíkokra vágva adjuk a levesbe, kb. 15 perccel a krumpli után. Kóstoljuk, és fűszerezzünk utána, ha szükséges, sóval és borssal. A lisztből és tojásból készítsünk tésztát. A zöldbabot kb. 3 cm-es darabokra vágva tegyük a levesbe, mikor a krumpli már puha. A tésztából apró galuskákat szaggatunk a levesbe, 4-5 percig főzzük. Az 5 perc után, ha a galuska és a bab megfőtt, vegyük le a tűzről. Mély tálban, tetején friss bazsalikommal, esetleg tejföllel kínáljuk.

Krumpligulyás
Fotó: haydnphil.org/en/fischer.htm






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.